Loma Linda, Kalifornia,

1905, szeptember 1.

Kedves testvéreim!

Több igehirdetőtől levelet kaptam. Azt kérdezik, hogy nem kellene-e különálló egyházszervezet alatt fejlesztenünk a művet a németek és skandinávok között. Ezt a kérdést néhányszor már elém tárta az Úr. Amikor a College View-n tartózkodtam, az Úr világos bizonyságtételt bízott rám, s azóta újra elmondta nekem az ügyet.

Egyszer mintha tanácskozáson vettem volna részt, ahol ezeket a kérdéseket tárgyaltuk. Az összegyűlt testvérek között tekintélyes valaki állt, s elveket tárt föl, melyeket Isten művében követnünk kell. Azt mondta, hogy ha a különválasztás megtörténne, hátráltatná a munkát a különböző nemzetiségek között; nem vezetne magasabb lelki fejlődésre; falakat építene, melyeket a közeljövőben el kellene távolítanunk.

Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy a különálló szervezet, ahelyett, hogy egységet hozna létre, széthúzást szül. Ha testvéreink együtt fogják keresni az Urat alázatos gondolkodással, akkor majd akik jobbnak tartják külön-külön szervezni a német és skandináv egy házterületeket, belátják, hogy az Úr azt várja el tőlük, hogy testvérként együtt tevékenykedjenek.

Ha akik szét igyekeznek szabdalni Isten munkáját, végrehajtanák szándékukat, a maguk dicsőségére tennék. Ennek nem szabad megtörténnie. Ez a jelenség nagyon visszavetné Isten ügyét. Ha a legsikeresebben akarjuk folytatni a munkát akkor az angol és amerikai testvérek között található tehetségeket egyesítenünk kell minden más nemzet tehetségeivel. Minden nemzetiségű testvérnek lelkiismeretesen kell fáradoznia minden más nemzetiségű emberért. Egy Urunk van, s egy a hitünk. Törekedjünk betölteni Krisztusnak a tanítványok egységéért mondott imáját.

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:17–21)

Értsük meg, hogy Isten munkájának sikeres elvégzése érdekében elengedhetetlen a tökéletes egység a munkások között. Mindenki kérjen bölcsességet a mindentudó tanítótól, hogy megőrizzük a békét. Legyünk megfontoltak, nehogy széthúzást szülő javaslatokkal álljunk elő.

Legyünk egymás kiegészítői. Senki sem teljes egymagában. Vessük alá értelmünket és akaratunkat a Szentléleknek, akkor szüntelenül tanulni fogunk a nagy tanítótól.

Tanulmányozzátok Apostolok cselekedete második fejezetét. Isten Lelke az ősi egyházban hatalmas tetteket vitt véghez azokon át, akik egyetértéssel, egy akaraton voltak. Pünkösd napján egy akarattal és mindnyájan együtt voltak.

Mutassuk meg a világnak, hogy Krisztusban minden nemzetiségű ember egységre lép. Mozdítsunk tehát félre az útból minden válaszfalat s lépjünk egységre a Mester szolgálatában.

Ha korlátokat emelünk a nemzetek közé, olyan elgondolást állítunk a világ elé, melyet Isten nem hagyhat jóvá. Az ilyeneknek mondja Pál apostol: „Amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é… Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de Isten adja a növekedést. Azért sem aki ültet, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. Az ültető pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Korintus 3:3-9)

Amikor testvéreink pénzügyi válsággal küzdöttek Skandináviában, azt a bizonyságtételt kaptuk, hogy nem szabad megengednünk, hogy testvéreink fizetésképtelenné váljanak a világ előtt. Ez Isten nevére hozott volna szégyent. S az amerikai testvérek azonnali és bőkezű közbelépése azt ismerte el, hogy a nemzeti különbözőség nem vette le vállukról a kötelességet: Isten munkáját. Egymás segítségére kell sietnünk. „Mindnyájan testvérek vagytok.” (Máté 23:8) Az igazság egységében mindnyájan egyek vagyunk.

Szorgalmas, önfeláldozó igyekezettel törekedjünk most, hogy az igazság megszentelő ereje által Krisztus szeretetében, a Lélek egységében járjunk. Félmegoldás nem tesz eleget Krisztus imájának. Már itt lenn gyakoroljuk a menny elveit! A menny a nagy találkozó hely.

Világosan kell írnom a válaszfalak építéséről Isten munkájában. Ezt mint emberi eredetű dőreséget mutatták meg nekem. Nem az Úr terve az, hogy a nemzeti és nyelvi különbségek miatt népe különálló csoportokba szakadozzék. Ha ezt tennénk, elgondolásaik szűkösek, áldásos hatásuk elenyésző lenne. Isten elvárja, hogy összhangba fogjuk össze a különböző képességeket.

Újra megismételem Krisztus szavait. Mélyen be szeretném őket vésni elmétekbe. „De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek, amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Én átadtam nekik a dicsőséget, amit nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek ők is. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szeretted őket, amint engem szerettél.”

Krisztus elkülönítette népét a világtól, de akik most nemzeti válasz falakat építenek, oly munkát végeznek, melyet Krisztus helytelenít.

Testvérek, egyesüljetek! Közeledjetek egymáshoz. Tegyetek félre minden emberi kitalálást, s pontosan kövessétek nagy példaképünk, Jézus lábnyomát.