Az utolsó evangéliumi üzenet nagy és csodálatos munkáját végezzük úgy most, mint még soha. Az ige örömhír-szolgálatával – könyveinkkel és folyóiratainkkal – el kell juttatnunk a világhoz az igazság világosságát. Kiadványaink mutassanak rá, hogy minden dolog vége elközelgett. Az Úr fölszólított, hogy mondjam meg kiadóinknak, hogy emeljétek magasra, azután még magasabbra, a lobogót. Hirdessétek a harmadik angyal üzenetét, hogy meghallja az egész világ. Hadd lássák, hogy itt vannak, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét. Hirdesse irodalmunk, mint megannyi tanú, az üzenetet az egész világnak.

Arra buzdítsuk most munkásainkat, hogy azoknak a könyveknek szenteljék figyelmük javát, melyek hitünk bizonyítékaival foglalkoznak, a Biblia hittételeit tanítják, s felkészítik a népet, hogy megálljanak a ránk váró nehéz időben. Miután a bibliai tanítások imával kísért munkájának, és kiadványaink bölcs fölhasználásának segítségével embereket hoztunk az igazság fényéhez, tanítsuk meg őket tevékennyé válni az igehirdetésében és tanításában. Buzdítsuk őket, hogy terjesszék a bibliai tárgyú könyveket, mert tanításuk előkészíti az embereket, hogy megálljanak, miután felövezték derekukat az igazsággal, és ég a lámpásuk.

Ahhoz képest, amit jól összeállított kiadványok terjesztésével elvégezhettünk volna – egyszerűen alszunk. Kiadványaink bölcs fölhasználásával fogjunk tehát eltökélt erőfeszítéssel az ige hirdetéséhez, hogy a világ megértse az üzenetet, melyet Krisztus adott Jánosnak Pátmosz szigetén. Aki csak Krisztus nevét vallja, mind tegyen bizonyságot: „Minden dolog vége elközelgett. Készülj Istened elé.”

Kiadványainkat juttassuk el mindenüvé. Adjátok ki azokat sok-sok nyelven. Hirdessük a harmadik angyal üzenetét kiadványainkban és elő szóval. Aki hiszel a jelen igazságban, ébredj álmodból! Most az a kötelességed, hogy minden elképzelhető javat behozz azok segítésére, akik megértették és hirdetik az igazságot. A kiadványaink árusításából befolyó pénz egy részét használjuk fölszerelésünk növelésére, hogy több olyan kiadványt állíthassunk elő, mely megnyitja a vak szemeket, s feltöri a szívek parlagon heverő talaját.

Fönnáll a veszély, hogy anyagiassá válunk, és annyira belemerülünk az üzletelésbe, hogy nem hozzuk be – tisztán és erejükkel – életünkbe Isten szavának igazságait. A kereskedés és haszon szerelme egyre uralkodóbbá válik. Testvéreim, igazán térjetek meg. Ha volt idő, amikor meg kellett értenünk felelősségünket, az most jött el, mikor elesett a hűség az utcán és az egyenesség nem juthat be. Sátán leszállt nagy hatalommal, mindenféle gonosz csábítással azok vesztére, akik elkárhoznak. Amit meg lehet ingatni, meg is ingatja, hogy megmaradjon, ami megingathatatlan. Az Úr nagyon hamar eljön. Most lépjük át a szerencsétlenségek jeleneteinek küszöbét. Bár nem láthatjuk őket, sátáni eszközök működnek, hogy pusztítsák az embereket. De ha Krisztus által Istenben rejtjük el életünket, tapasztalni fogjuk kegyelmét és szabadítását. Krisztus eljön, hogy megalapítsa országát a földön. Nyelvünket szenteljük meg, s használjuk Isten dicsőségére. Munkálkodjunk, mint még soha. Az Úr szólít, hogy hirdessük az igét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Teremtsünk kedvező alkalmakat az igazság hirdetésére. Aknázzunk ki minden lehetőséget, hogy lelkeket vonjunk Krisztushoz.

Népünknek újra meg kell térnie. Szenteljük meg életünket, hogy hirdethessük az igazságot, amint az Jézusban él. Amikor kiadványainkat terjesztjük, meleg hangon szólhatunk Üdvözítőnk szeretetéről. Egyedül Istennek van hatalma megbocsátani a bűnöket. Ha nem szólunk erről a megtéretleneknek, hanyagságunk vesztünknek bizonyulhat. Könyveinkben és folyóiratainkban áldott, lélekmentő igazságokat adunk ki. Folyóirataink árusításában sokan segédkezhetnének. Az Úr mindnyájunkat fölszólít, hogy igyekezzünk menteni a veszendő lelkeket. Sátán ügyködik, hogy még a választottakat is elámítsa, s itt az ideje, hogy ébren dolgozzunk. Hívjuk föl a figyelmet könyveinkre és folyóiratainkra. Haladék nélkül mutassuk be városainkban a jelen igazság örömhírét. Rá fogunk-e ébredni kötelezettségünkre?

Ha Krisztus életét és tanításait tesszük tanulmányaink tárgyává, minden múló esemény mély benyomást keltő beszélgetésekre ad alkalmat. Így hirdette Megváltónk az örömhírt az útkereszteződéseknél és a mellékösvényeken. Amint beszélt, hallgatói kis csoportja népes sokasággá duzzadt. A mai örömhírterjesztőknek is Krisztus munkásaivá kell lenniük. Oly bizonyosan, mint az első tanítványoknak, nekik is szól az ígéret: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Az ihletés szavai jelentik ki a munkát, melyet Isten népének végeznie kell: „Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted, kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit.” (Márk 1:2,3.) „Ímé szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő törvényére várnak a szigetek.” (Ézsaiás 42:l–4.)

Isten minden embert szólít, hogy a legalaposabban vizsgálja meg törvényének követelményeit. Igéje szent és végtelen. Az igazság ügyének élő lámpásként kell előretörnie. Isten szavának lelkiismeretes tanulmányozása napvilágra hozza az igazságot. Nem támogatja a bűnt és a helytelenséget, hanem Isten törvényét igazolja. „Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemét, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.” (Ézsaiás 42:5–7). A keresztények keressék a világosságot Isten szavában, azután menjenek hittel, és adják tovább a fényt a sötétben ülőknek.

1908. május 24.