Az Úr különleges utasításokat bízott rám Isten népe számára, mert kockázatos idők állnak közvetlen előttünk. A pusztítás és erőszak egyre növekedik. A gyülekezetben elhatalmasodik az emberi erő. A felelős állások betöltésére választottak előjoguknak tekintik az uralkodást

Akiket az Úr a műben fontos helyek betöltésére hívott el, ápolják az alázatos őtőle függést. Ne törekedjenek túl sok hatalmat magukhoz ragadni, mert Isten nem uralkodásra hívta őket, hanem, hogy terveket fektessenek le, s tanácsot tartsanak munkatársaikkal. Minden munkás tartsa felelősnek magát Isten követelményeiért és utasításaiért.

A dél-kaliforniai munka fontossága miatt, s a tanácstalanság miatt, mely azt most körülveszi, legalább öt bölcs és tapasztalt férfit kellene a helyi és területi bizottságok elnökei mellé tanácsadókul megválasztanotok, a tervek és irányelvek kidolgozásához. Az Úrnak nem tetszik, hogy néhányan uralkodási hajlamról tesznek tanúságot a tőlük tapasztaltabbak fölött. Ezzel elárulják, hogy alkalmatlanok a fontos helyekre, melyeket betöltenek. Aki fölfújja magát, s uralkodni akar társain, veszélyesnek bizonyult arra, hogy vallásos felelősséget bízzanak rá.

Senki se ragaszkodjék az elgondoláshoz, hogy ha nem áll rendelkezésünkre pénz, ne mozduljunk beruházásokat igénylő irányba. Ha a múlt tapasztalatainál mindig ezt a módszert alkalmaztuk volna, sokszor fontos előnyökről mondtunk volna le, mint például melyet a Fernando iskola, a Paradise valley, és Loma Linda megvásárlásával nyertünk.

Nem mindig az a legbölcsebb, ha csak akkor teszünk lépéseket javak beruházására, ha kezünkben a pénz, hogy teljesen befejezhessük. Munkánk építése során az Úr nem tesz mindig mindent világossá szolgái előtt. Néha azzal próbálja ki népe bizalmát, hogy elvárja, hogy hittel haladjunk előre. Sokszor szoros és nehéz helyekre vezeti, majd fölszólítja őket, hogy menjenek előre, mikor úgy látszik, mintha a Vörös tenger vizét érintené lábuk. Ezek azok az idők – amikor szolgáinak imái komoly hittel szállnak föl hozzá – mikor utat nyit előttük, és tágas helyre vezeti őket.

Az Úr azt kívánja, hogy e napokban népe higgye, hogy olyan hatalmas tetteket visz végbe értük, mint Izráel gyermekeiért, mikor Egyiptomból Kánaánba vándoroltak. Rendelkezzenek kiművelt hittel, mely a legnehezebb körülmények között sem habozik követni Isten utasításait. „Menjetek előre!” – ez Isten parancsa népéhez.

Hit és engedelmesség szükséges, hogy megvalósítsuk az Úr művét. Mikor arra szólít, hogy kezdjük meg a munkát oly területen, ahol áldásos hatása lesz, járjunk és dolgozzunk hittel. Istenfélő beszéddel, alázatosságotokkal, imátokkal és lelkiismeretes igyekezetetekkel törekedjetek meggyőzni az embereket, hogy értékeljék a jó munkát, melyet az Úr alapozott meg közöttünk. Az Úr szándéka volt az, hogy a loma lindai kórház népének tulajdonává legyen, s ezt akkor valósította meg, amikor a nehézségek folyói színültig teltek, sőt partjukat szakították.

Az emberek a maguk belátását követhetik a magánérdekek esetén. Egészen más viszont az Úr munkájának fejlesztése. Mikor Isten tervbe veszi, hogy ügyének haladására és munkájának fölépítésére valamely ingatlant meg kell vennünk, legyen az kórház, iskola vagy bármi, lehetővé is teszi, ha tapasztalt testvéreink kimutatják hitüket és bizalmukat Isten szándékában, s azonnal lépéseket is tesznek, hogy biztosítsák az általa megmutatott előnyöket. Senkitől se próbáljunk ingatlant kicsikarni, de ha előnyös ajánlatot kapunk, ragadjuk meg az alkalmat, készítsünk terveket a munka fejlesztésére, s aztán kövessünk el mindent, hogy az új tervek támogatására biztosítsuk Isten népének önkéntes adományait.

Az Úr gyakran látja, hogy munkásai kétségekkel küzdenek, nem tudják, mit kell tenniük. Ilyenkor, ha az Úrba vetik bizalmukat, tudomásukra fogja hozni akaratát. Isten munkájának most gyorsan kell terjeszkednie, s ha népe felelni fog fölhívására, Isten késztetni fog ingatlan-tulajdonosokat, hogy odaadják javaikat, s így lehetővé tegyék művének befejezését. „A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1) Az Isten szavába vetett hit olyan javak megszerzéséhez segíti Isten népét, amelyek elégségesek elvégezni a munkát az igazság üzenetére váró városokban.

Az a rideg, alakias, hitetlen mód, mellyel néhány munkás a munkáját végzi, nem más, mint a Szentlélek mély megsértése. Pál apostol mondja: „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.” (Filippi 2:14–17.)

Bátorítsuk egymásban az élő hitet, melyet Krisztus tett lehetővé minden hívő számára. Fejlesszük a munkát, amint az Úr az utat egyengeti. Amikor szűkös helyekre vezeti népét, kiváltságunk buzgó imára gyűlni össze, nem feledve, hogy minden Istentől származik. Akik még nem vettek részt a próbára tevő élményekben, melyek az utolsó napokban a munka velejárói lesznek, rövidesen olyan helyzetbe kerülnek, amely szigorúan próbára teszi Istenbe vetett bizalmukat Amikor népe nem lát lehetőséget az előrenyomulásra, amikor Vörös tenger terül el előttük, hátukban pedig az üldöző sereg, akkor szólítja föl Isten őket, hogy nyomuljanak előre. Így próbálja ki hitüket. Mikor ilyen élmények érnek, menjetek előre, Krisztusban bízva. Lépésről lépésre járjatok az általa kijelölt ösvényen. Jönnek majd megpróbáltatások, de ti csak haladjatok előre. Ez tapasztalatokban részesít, melyek megerősítik Istenbe vetett hiteteket, s fölkészítenek a legigazabb szolgálatra.

Isten népének mélyebb és szélesebb körű vallásos tapasztalatra kell szert tennie. Krisztus a példaképünk. Ha élő hittel és Isten szavának való megszentelt engedelmességgel kinyilvánítjuk Krisztus szeretetét és kegyelmét, ha megmutatjuk, hogy helyes fogalmunk van Isten gondviseléséről a munkában, akkor meggyőző erőt viszünk a világba. A magas állás nem tesz értékessé Isten szemében. Az Úr azzal a megszentelődéssel és hűséggel méri az embert, mellyel Isten akaratát végzi. Ha Isten maradék népe alázatosan és hittel jár előtte, akkor véghezviszi általuk örök szándékát, képesíti őket, hogy igazságát olyan összhangban dolgozva tárják a világ elé, amint az Jézusban él. Mindenkit fölhasznál – férfiakat, nőket és gyermekeket –, hogy széjjelragyogtassa a világosságot, s népet hívjon el, mely hű lesz parancsolataihoz. Isten népe Istenbe vetett hitének gyakorlásával a világ tudomására hozza, hogy ö az igaz Isten, népének Istene.

Pál, Isten küldötte int: „Csakhogy a Krisztus evangéliomához méltón viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangéliom hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek ő benne, hanem hogy szenvedjetek is ő érette.”

„Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak, olyan valaminek, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Annakokáért, szerelmeseim, a miképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippi 1:27–29; 2: 1–13.)

Utasítást kaptam, hogy ezeket a szavakat hirdessem népünknek Dél Kaliforniában. Mindenhol szükség van ezekre, ahol gyülekezetet alapítottunk, mert különös élmény tolakodik sorainkba.

Ideje, hogy megalázzuk szívünket Isten előtt, s megtanuljunk az ő módján dolgozni. Akik munkatársaikon akarnak uralkodni, tudakolják, hogy milyen lelkület uralkodik rajtuk. Keressék az Urat böjttel, imával és lelkük alázatával.

Földi életében Krisztus olyan példát állított elénk, melyet mindenki biztonságosan követhet. Krisztus nagyra becsüli nyáját, és nem akarja, hogy népe fölött olyan hatalom jöjjön létre, mely korlátozná szabadságunkat szolgálatában. Az Úr sosem tett embereket örökségének uraivá. Az igaz bibliai vallás önuralomra, nem pedig egymás fölötti uralomra vezet. Népünknek a Szentlélek nagyobb mértékére van szüksége, hogy Isten ránk bízott üzenetét hordozhassuk anélkül, hogy fejünkbe szállna a dicsőség.

Testvéreim, bíráló szavaitokat zúdítsátok saját fejetekre. Intsétek a nyájat, hogy Krisztusra tekintsenek, ne tévelygő emberekre. Az igazság tanítói hordozzák életükben a szentség gyümölcsét. Tekintsünk Krisztusra, s kövessük őt. Így mutassunk példát a ránk bízott lelkeknek, hogy milyenné is lesz az élő, érdeklődő keresztény. Hadd tanítson Isten a maga módján. Naponta érdeklődjetek nála, hogy mi az akarata. Az Úr csalhatatlan tanácsot ad mindenkinek, aki őszinte szívvel keresi őt. Járjatok el hivatásotokhoz méltón. Mindennapos viselkedésetekkel, s imáitokkal dicsérjétek Istent. Ha így magasztaljátok az élet szavát, másokat is Krisztus követésére késztettek.