Ébredjetek, ébredjetek, testvéreim és testvérnőim, és lépjetek rá Amerika azon munkaterületeire, amiket még sosem dolgoztunk be. Ha adakoztatok valamennyit a külhoni missziók javára, ne gondoljátok úgy, hogy teljesítettétek a kötelességeteket. Van egy elvégzésre váró feladat a külhoni missziókban, de itt az elvégzésre váró munka Amerikában is, amely legalább annyira fontos. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban jóformán valamennyi nyelvből élnek népek. Ezeknek szükségük van arra a világosságra, amit Isten az ő gyülekezetének adott. (Testimonies, VIII, 36.)

Mialatt terveket hajtunk végre távoli földeken élő különböző nemzetekből való emberek figyelmeztetésére, sok munka vár ránk azoknak az idegeneknek az irányában, akik a mi országunkban telepedtek le. A Kínában élő lelkek nem értékesebbek, mint a mi kapuinkon belül lakók. Isten népének hűségesen kell fáradoznia a távoli országokban, amikor a gondviselés utat nyit számukra; de eleget kell tennie kötelességének a nagyvárosokban, a falvakban és a közeli vidékeken lakó különböző nemzetekből valók iránt is. (Review and Herald, 1918. július 25.)

New York-ban, Chicagóban és más nagyobb népességközpontokban létezik egy nagyobb idegen elem – a különböző nemzetekből való embertömegek, amelyek gyakorlatilag még nem hallották a figyelmeztető üzenetet. A hetednapi adventisták soraiban nagy buzgóságot látunk a külföldön való munkálkodásra – ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt sokallom –; ám Isten előtt kedves volna, ha ezzel arányos buzgóságot tanúsítanánk a hozzánk közel eső nagyvárosok elérésére is. Népének helyesen kell forgolódnia. Komoly buzgósággal kell e munkához nekifognia a nagyvárosokban. Odaszentelt és jó képességekkel bíró embereket kell e városokba küldenünk és munkába állítanunk. A munkásoknak több osztályát kell egyesítenünk, amikor az emberek figyelmeztetése érdekében tett erőfeszítéseket összefogjuk. (Review and Herald, 1918. július 25.)

Országunkban ezerszám vannak emberek, minden nemzetből, nyelvből és népből valók, akik tudatlanok és babonások, nem rendelkeznek ismerettel a Bibliáról és annak szent tanításairól. Isten keze volt velük Amerikába jövetelükkor, hogy az ő Igéjében kinyilatkoztatott igazság megvilágosító befolyása alá kerülhessenek és részt nyerhessenek az őbenne való üdvözítő hitből. (Review and Herald, 1887. március 1.)

Isten az ő gondviselésében embereket hozott a küszöbünk elé, és mintegy a karjunkba lökte őket, hogy megismerhessék az igazságot, és felkészüljenek egy olyan munka végzésére, amire mi nem volnánk képesek, tudniillik eljuttatni a világosságot a más nyelveket beszélő emberekhez. (Review and Herald, 1918. július 25.)

Az idegenek közül sokan Isten gondviseléséből vannak itt, hogy legyen lehetőségük az erre az időre szóló igazság meghallására, és nyerjenek felkészítést, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy visszatérhessenek hazájukba azon drága világosság hordozóiként, amely közvetlenül az Isten királyiszékétől ragyog ki. (Pacific Union Recorder, 1910. április 21.)

Nagy haszna lenne a menny ügyének abból a távoli területeken, ha hazánk nagyvárosaiban hűségesen fáradoznánk az idegenekért. E férfiak és asszonyok között némelyek, akik miután elfogadnák az igazságot, hamarosan alkalmasak lennének, hogy munkálkodjanak saját népükért, akik akár ebben az országban, akár más országokban élnek. Sokan térhetnének meg azokra a helyekre, ahonnan jöttek, abban a reményben, hogy megnyerik barátaikat az igazságnak. Felkereshetnék rokonaikat és szomszédaikat, és átadhatnák nekik a harmadik angyal üzenetének ismeretét. (Review and Herald, 1918. július 25.)

Hanyag mulasztás és bűnös hitetlenség telepedett reánk mint népre, amely meggátolt bennünket abban, hogy végezzük azt a munkát, amit Isten ránk hagyott, amely nem más, mint a világosságunk ragyogtatása más nemzetek fiaira. (Life Sketches of Ellen G. White, 213.)

A menny megmutatta nekem, hogy mint nép aludtunk ama kötelességünket tekintve, vagyis hogy világosságunkat elvigyük más nemzetek fiainak. (Life Sketches of Ellen G. White, 213.)

Nem tartunk lépést az Úr megnyíló gondviselésével. Jézus és az angyalok munkában vannak. Ez a mű egyre halad előre, mialatt nyugodtan ácsorgunk és lemaradunk. Ha követnénk Isten gondviselését, gyorsan felismernénk minden megnyíló utat, és annyi alkalmat használnánk ki, amennyi csak módunkban áll, a világosság elterjesztésére más nemzetek között. (Life Sketches of Ellen G. White, 213.)

Isten örömmel látna – a múltban tapasztaltakhoz képest – sokkal több művelt embert egyháza soraiban, az erre az időre szóló igazság bemutatásában az Amerikában élő idegenek számára. Erősítsük meg Olsen vén [O. A. Olsen vén töltötte be ekkor a Generálkonferenciában az Észak-Amerikai Külügyi Osztály titkári tisztét.] és munkatársai kezét a munkában. Ne hagyjuk, hogy egymagukban kelljen küzdeniük, nem bírva egyébbel a részünkről egy sovány hozzájárulásnál, hogy végezhetik nagyszerű szolgálatukat. (Review and Herald, 1918. július 25.)

Olsen vén szólt nekünk a bátorító kezdetekről az olaszok, a szerbek, a románok, az oroszok és más egyéb nemzetek között. Együtt örvendezünk vele abban, ami elvégeztetett, szívünket mégis elszomorította az a tudat, hogy sok olyan munka, amit el kellett volna végezni, az anyagiak hiányában félbe maradt. Reméljük, hogy a rendkívüli gyűjtés… amit Amerika valamennyi gyülekezetében meghirdettünk, hozzásegíti ahhoz testvéreinket, akik ennél az osztálynál dolgoznak, hogy egy határozottabb előrehaladást felmutató munkát végezzenek a Föld nagyvárosaiban. Ily módon sokakat nyerhetnénk meg, akik között lehetnek felkészült munkások, akik hirdethetik majd az üzenetet az országunkban és a más tájakon élő honfitársaik között. (Review and Herald, 1918. július 25.)