A világ egy színház; a színészek a világ lakói, és egyre készülnek, hogy eljátsszák szerepüket az utolsó nagy drámában. A hatalmas embertömeg között nincs egység, kivéve a tekintetben, ahogy saját önző szándékaik keresztülvitele érdekében szövetkeznek. Isten szemléli a jelenetet. Lázadó alattvalóival kapcsolatos szándékait véghez fogja vinni. A világot nem adta az emberek kezébe, noha az Úr megengedi a zűrzavar és rendetlenség elemeinek, hogy egy rövid időre eluralkodjanak. Egy alulról származó hatalom munkálkodik az utolsó nagy jelenetek előidézésén a drámában – Sátán Krisztus képében jelenik meg, és a gonoszság minden csalárdságával munkálkodik azokban, akiket titkos társaságok fűznek közös kötelékbe. Akik engednek a szövetségkötés szenvedélyének, az ellenség tervét viszik keresztül. Az okra jönni fog az okozat. (Testimonies, VIII, 27–28.)

Soha ez az üzenet nem bírt nagyobb érvénnyel, mint ma. A világ mindinkább semmibe veszi Isten követelményeit. Az emberek arcátlanokká váltak a törvény áthágásában. A Föld lakóinak gonoszsága már-már betöltötte bűneik mértékét. E világ majdnem eljutott arra a helyre, ahol az Atya meg fogja engedni a pusztítónak, hogy elvégezze akaratát. A dráma utolsó felvonása az Isten törvényének felcserélése emberek törvényeivel, a pusztán emberi tekintéllyel bíró vasárnap felmagasztalása a bibliai szombat ellenében. Amikor ez a csere világszerte végbemegy, az Úr akkor fogja kinyilatkoztatni önmagát. Megmutatkozik az ő fenségében, hogy rettenetesen megrázza a Földet. Kijön a helyéről, hogy megbüntesse a lakosokat a gonoszságukért, és a föld feltárja a benne levő vért, és nem takarja el többé az ő megöletettjeit. (Testimonies, VII, 141.)

Itt állunk minden idők legnagyobb válságának küszöbén. Isten ítéletei gyors egymásutánban követik egymást – tűz és vér, földindulás háborúval és vérontással. Minket nem érhetnek meglepetés gyanánt ezen egyszerre nagy és döntő események, mivel a könyörületesség angyala nem maradhat tovább, hogy fedezéket biztosítson a bűneiket meg nem bánó embereknek. (Prophets and Kings, 278.)

A válság fokozatosan lopakodik be közénk. A Nap süt az égen, szokásos körforgása szerint jár, és az ég még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek esznek és isznak, ültetnek és építenek, házasodnak és férjhez mennek. A kereskedők adnak és vesznek. Az emberek könyökölnek, lökdösődnek, a legmagasabb helyekért versengenek. A gyönyörök szerelmesei még tolonganak a színházakba, a lóversenyekre és a szerencsetanyákra. Csak az számít, hogy minél magasabbra hágjanak az izgalmak, miközben a próbaidő lejártához közelít, és minden egyes ember ügye csakhamar véglegesen eldől. Sátán látja, hogy rövid az ideje. Valamennyi eszközét munkába állította az emberek megtévesztése, elhitetése, lekötése és varázslata alatt tartása érdekében, míg próbaidejük egyszer csak lejár, és a kegyelem ajtaja örökre bezárul. (Southern Watchman, 1905. október 3.)

A törvényszegés csaknem betöltötte a mértéket. Zűrzavar uralja a világot, és hamarosan nagy félelem köszönt be. A vég nagyon közel van. Nekünk, akik ismerjük az igazságot, fel kell készülnünk arra, ami nemsokára, mint valami elsöprő erejű meglepetés, tör a világra. (Testimonies, VIII, 28.)

Ma, amikor mindent a gonoszság ural, tudhatjuk, hogy az utolsó nagy válság elérhető közelségben van. Amikor Isten törvényének semmibevétele csakhogy nem általános, amikor népét szorongatják és nyomorítják embertársaik, az Úr közbe fog lépni. (Christ’s Object Lessons, 178.)

Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Jövendölések teljesednek be. A mennyei könyvekben különös és eseménydús történetsorról készülnek feljegyzések. Világunkban mindent nyugtalanság hat át. Háborúkról és háborúk híreiről hallunk. A nemzetek dühösködnek, és eljött a holtak ideje, hogy megítéltessenek. Az események egymást váltják, hogy előkészítsék az Isten napját, amely nagy sietséggel közeledik. Mondhatni, alig egy pillanatnyi idő maradt. De míg nemzet támad nemzet és ország ország ellen, nem kerül sor az egész világra kiterjedő ütközetre. Az égnek négy szelét pedig visszatartják, míg Isten szolgáit el nem pecsételik a homlokukon. A Föld hatalmai ekkor felvonultatják seregeiket a végső nagy ütközetre. (Testimonies, VI, 14.)

A Szentlélek, aki mindeddig visszatartotta a szeleket, már most megkezdte a Földről való visszavonulását. Szélviharok, viharok, förgetegek, tűz és vér, szerencsétlenségek földön és vízen sorjáznak gyors egymásutánban. A tudomány igyekszik magyarázatot találni ezekre. A körülöttünk sűrűsödő jeleket – amelyek Isten Fia közeli visszatéréséről adnak hírt – sok mindenre visszavezetik, csak épp az igazi okra nem. Az emberek képtelenek észrevenni az angyali őrszemeket, akik visszatartják az égnek négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, míg el nem pecsételik az Úr szolgáit, ám midőn Isten arra utasítja angyalait, hogy engedjék el a szeleket, olyan viszályok színtere lesz a világ, amit toll le nem írhat. (Testimonies, VI, 408.)

A napok, amiket élünk, ünnepélyesek és jelentősek. Isten Lelke lassan, de biztosan visszavonul a Földről. Csapások és ítéletek zúdulnak azokra, akik megvetik a menny kegyelmét. A földön és vízen történő szerencsétlenségek, a társadalom nyugtalan állapota, a háborús készültség mind-mind baljóslatú. Ezek még nagyobb horderejű események közeledését vetítik előre. A gonosz eszközei egyesítik erőiket és mindinkább megerősödnek. Az utolsó nagy válság idejére készülnek. Hatalmas változások mennek végbe hamarosan a világban, és a végső hadmozdulatok gyorsan lezajlanak. (Testimonies, IX, 11.)

Közel van az idő, amikor olyan bánat száll e világra, amit ember készítette balzsam nem lesz képes gyógyítani. Isten Lelke visszavonul a Földről. Gyors egymásutánban sorjáznak a szerencsétlenségek földön és vízen. Milyen gyakran hallunk földrengésekről és szélviharokról, tűz és áradás okozta pusztításokról, amik mind hatalmas veszteségeket okoznak emberéletben és anyagiakban! E szerencsétlenségek a természet megbomlott és szabályozatlan erőinek szeszélyes kitöréseinek tűnnek, mindenestül kívül esve az emberi hatókörön; mindazonáltal mindből egytől egyig Isten szándéka olvasható ki. Ezek is azon eszközök közül valók, amik által igyekszik felrázni az embereket, hogy legyenek tudatában a veszélynek. (Prophets and Kings, 277.)

Az emberek vakságukban csodálatos fejlődésükkel és felvilágosultságukkal büszkélkednek, ámde a mennyei figyelők azt látják, hogy a Föld telve van romlottsággal és erőszakkal. Világunk légköre a bűn miatt olyanná vált, mint egy pestiskórház levegője. (Testimonies, VI, 10–11.)

Egy „bűnözési járvány” kellős közepén élünk, amely előtt a gondolkodó, istenfélő emberek mindenütt döbbenten állnak meg. Az eluralkodó gonoszság meghaladja azt a mértéket, amit az emberi szív még képes lenne elviselni. Naponta a politikai viszály, megvesztegetés és fondorlat újabb megnyilatkozásairól kapunk hírt. Minden nap meghozza a maga szívfájdító feljegyzéseit az erőszaknak, a törvénytelenségnek, a szenvedés iránti közönyösségnek, az emberi élet kegyetlen és pokoli pusztításának. Minden újabb nap az elmezavarok, a gyilkosságok és öngyilkosságok számának növekedéséről tanúskodik. Ki kételkedik vajon abban, hogy sátáni erők munkálkodnak az emberek között, amik növekvő szorgalommal vonják el és rontják meg az elmét, fertőztetik meg és pusztítják el a testet? (The Ministry of Healing, 142–143.)

Az anarchia szelleme hatja át a nemzeteket mindenestül, és a zendülések, amelyek időről időre rettegést váltanak ki a világban, csupán jelzései a szenvedély és törvénytelenség felgyülemlett tüzeinek, és ha egyszer elszabadulnak, megpróbáltatásokkal és pusztításokkal töltik be a Földet. Az a kép, amit az ihletett Ige az özönvíz előtti világról ad, nagyon is hűen ábrázolja azt az állapotot, ami felé ma siet a mai világ. Még e mostani században, éspedig azokban az országokban is, amely túlnyomórészt hitvalló keresztényekből áll, vannak ismétlődő jelleggel, nap nap után elkövetett bűncselekmények, amelyek olyan sötétek és borzalmasak, mint amik miatt Isten elpusztította a valaha élt bűnösöket. Az özönvíz előtt a Mindenható elküldte Noét figyelmeztni a világot, az embereket bűnbánatra vezesse, hogy elkerüljék a fenyegető pusztulást. Amikor Krisztus második eljövetele közeleg, az Úr elküldi szolgáit a világnak szóló figyelmeztető üzenettel, hogy felkészítse őket a nagy eseményre. Egész embertömegek élnek úgy, hogy folyamatosan áthágják a menny törvényét, most pedig kegyelmesen felszólítja őket, hogy engedelmeskedjenek szent parancsolatainak. Minden ember, aki az Úrnak megvallott bűnbánat nyomán elhagyja bűneit, bocsánatot nyer. (Patriarchs and Prophets, 102.)

A dolgok mai állapota a világban azt mutatja, hogy zavaros idők következnek ránk. A napilapok telis-tele vannak arra utaló jelekkel, hogy a közeljövőben rettenetes viszály robbanhat ki. Szemérmetlen rablótámadások fordulnak elő nagy gyakorisággal. Megszokottak a munkabeszüntetések. Akármerre nézünk, mindenütt lopásokat és gyilkosságokat láthatunk. Démonoktól megszállottak veszik el férfiak, nők és kisgyermekek életét. Az emberek bolondulnak a kicsapongó életvitelért, és a gonoszság legkülönbözőbb válfajai uralkodnak el. (Testimonies, IX, 11.)

E mostani időben, amikor minden földi dolog sebesen közelít a vég felé, Sátán elkeseredett erőfeszítéseket tesz a világ elhitetésére. Számos tervet talál ki arra, hogy lekösse az emberek gondolatait, és eltérítse a figyelmüket az üdvösség szempontjából létfontosságú igazságokról. Eszközei minden városban pártokba tömörítik az Isten törvényével szembeszegülőket. Az őscsaló a zűrzavar és a lázadás tényezőinek meghonosításán fáradozik, az embereket pedig olyan buzgóság hevíti, amely nem ismeret szerint való. (The Acts of the Apostles, 219.)

Sátán szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát. Tudja, hogy az idő rövid, és igyekszik minden területen hátráltatni az Úr munkáját e Földön. (Testimonies, IX, 16.)

Sátán most arra törekszik, hogy Isten népét a tétlenség állapotában tartsa, ezáltal visszafogja őket attól, hogy kivegyék részüket az igazság terjesztéséből, és majdan, amikor mérlegre tétetnek, híjával találtassanak. (Testimonies, I, 260.)

A világot a háború szelleme kavarja fel. Dániel könyve 11. fejezetének próféciája már csaknem egészen beteljesedett. A megjövendölt nyomorúság jelenetei hamarosan leperegnek. (Testimonies, IX, 14.)

A menny megmutatta nekem, amint a Föld lakói között mindennél nagyobb zűrzavar honol. Háború, vérontás, nélkülözés, ínség, éhség és járvány volt széltében-hosszában… Ezután felszólítást kaptam, hogy vegyem el tekintetemet erről a jelenetről. Úgy tűnt, rövid időre béke állt be. Ekkor megint a Föld lakóit mutató jelenet tárult a szemem elé, akik között hallatlan zűrzavar uralkodott. Viszály, háború és vérontás, éhség és járvány dühöngött mindenfelé. Újabb és újabb nemzetek szálltak be a háborúba és a viszályba. A háború éhséget okozott, az ínség és a vérontás járványt. Az emberek szíve elhalt a félelem „és azoknak várása miatt, amik e Föld kerekségére következnek”. (Testimonies, I, 268.)

Ez A sötétség órája a világ egyházaiban. Az Isten dolgai felőli tudatlanság elrejti az Urat és az igazságot a szem elől. A gonoszság erői nagy számban gyülekeznek. Sátán azzal kecsegteti munkatársait, hogy az általa végzett munkával fogságába hajtja a világot. Miközben a gyülekezetben helyenként tétlenség uralkodik, az ördög és seregei nagy erővel tevékenykednek. A hitvalló keresztény egyházak nem munkálkodnak a világ megtérítésén. Mivelhogy őket magukat is megrontotta a büszkeség és az önzés, ezért nekik is meg kell ízlelniük soraikban Isten átformáló hatalmát, mielőtt másokat egy tisztább vagy egy magasabb színvonalra vezetnének. (Testimonies, IX, 65.)

Ma is, miként egykor, Isten Igéjének alapvető igazságait teszik félre az emberi elméletek és magyarázatok kedvéért. Az evangélium sok hitvalló szolgája nem fogadja el ihletett Igeként a teljes Bibliát. Az egyik bölcs elvet egyes részeket, egy másik más fejezeteket. Véleményüket az Ige fölé helyezik, és az általuk tanított Szentírás tulajdon tekintélyükön alapul. Isteni hitelességét lerombolták. A hitetlenség magvait ily módon hintették szanaszét. Az emberek összezavarodtak, és nem tudják, mit higgyenek. Sok olyan hitpont van, amiket a léleknek nincs illetékessége magáévá tenni. (Christ’s Object Lessons, 39.)

A gonoszság eddig ismeretlen magasságokba jutott, ennek ellenére sok lelkész mindegyre azt hajtogatja, hogy „békesség és biztonság” van. Isten hűséges hírnökeinek azonban rendíthetetlenül tovább kell menniük, végezve a rájuk bízott munkát. Magukra öltve a menny teljes fegyverzetét, félelem nélkül és győzelmesen kell előrehaladniuk, egy pillanatra sem téve le a fegyvert mindaddig, amíg minden lélekhez, akihez el tudnak érni, el nem juttatják az igazságnak erre az időre szóló üzenetét. (The Acts of the Apostles, 220.)

A vallásos világ mai állapota láttán alapos okunk van a riadalomra. Az Isten kegyelméből gúnyt űznek. A sokaság érvénytelennek tartja Jehova törvényét, „oly tudományokat” tanítva, „amely embereknek parancsolata”. Nemzetünk számos egyházában uralkodik a hitetlenség. Nem a legtágabb értelemben vett eltévelyedés – nem tagadják nyíltan a Bibliát –, hanem az a fajta hitetlenség, amely a kereszténység öltözetében díszeleg, mialatt aláássák a Szentírásba, mint az Istentől jövő kinyilatkoztatásba vetett hitet. A buzgó áhítat és az élő kegyesség helyét átvette a tompán kongó alakiasság, aminek eredményeképpen a hitehagyás és az érzékiség dívik. „Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett… ezenképpen lesz azon a napon, amelyen az embernek Fia megjelenik.” A most zajló események napi beszámolói is Isten Igéje teljesedéséről tanúskodnak. A világ rohamosan érik meg a pusztulásra. Az Úr hamar kitölti az ítéletét, a bűnt és a bűnösöket pedig megemészti. (Patriarchs and Prophets, 166.)

Isten pusztító ítélete a kegyelem ideje azok számára, akiknek nem volt alkalmuk megismeni az igazságot. Az Úr gyöngéd szeretettel fog rájuk tekinteni. Irgalmas szíve megindul rajtuk, karját még kinyújtva tartja, hogy üdvösséget adjon, miközben az ajtó bezárul azok előtt, akik nem lépnek be rajta. (Testimonies, IX, 97.)

Hamarosan hevessé válik a küzdelem az őt szolgálók és azok között, akik nem követik a Megváltót. Hamarosan minden, ami kirostálható, kirostáltatik, hogy az, ami nem rostálható ki, megmaradjon. (Testimonies, IX, 15–16.)

Amikor a nemzeteket a szorongás és a nyugtalanság hatja át, sokan lesznek majd olyanok, akik nem adták át teljesen magukat a világ megrontó befolyásának és Sátán szolgálatának, s akik meg fogják alázni magukat Isten előtt, és teljes szívükből őhozzá fordulnak, elfogadást és bűnbocsánatot nyernek. (Testimonies, I, 269.)

Sokan vannak, akik olvassák a Szentírást, mégsem képesek felfogni annak igazi értelmét. Világszerte férfiak és nők tekintenek csendes vágyódással fel a mennybe. Imák, könnyek és esedezések szállnak fel a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után sóvárgó lelkektől. Sokan rostokolnak az ország határán, várva, hogy begyűjtsék őket. (The Acts of the Apostles, 109.)

Illésnek a csüggedés és a látszólagos kudarc napjaiban átélt tapasztalatából számos tanulság szűrhető le, amely felbecsülhetetlen értékű Isten szolgái számára ebben a korban, amit a jótól való általános elhajlás jelez. A ma eluralkodó hitehagyás hasonló a próféta korának Izraeléhez. Az emberinek az isteni fölé magasztalásával, a népszerű vezetők ajnározásával, a mammon imádatával, továbbá a tudomány által tanítottaknak a kinyilatkoztatás igazsága fölé helyezésével tömegek járnak ma a Baál után. A kétely és a hitetlenség fejti ki átkos befolyását a szívben és az elmében, és sok ember cseréli fel Isten jövendöléseit emberek elméleteivel. Nyilvánosan tanítják, hogy eljutottunk egy olyan korba, amikor az észt az Ige tanításai fölé kell magasztalnunk. Az Úr törvényéről, az igaz élet mennyei mércéjéről kijelentik, hogy már nincs érvényben. Minden igazság ellensége hitető hatalmával azon munkálkodik, hogy emberi intézményeket állítsanak fel ott, ahol egyedül Istennek van helye, s hogy ily módon feledkezzenek meg arról, ami az ember boldogsága és üdve érdekében lett elrendelve. A hitehagyás azonban, bármilyen széles körben uralkodik is, így sem egyetemes. De nem az egész világ él törvénytelenségben és bűnben, nem mindenki állt az ellenség oldalára. Istennek sok ezer embere van, aki nem hajtott térdet a Baál előtt; sokan vannak, akik Krisztus és az ő törvénye dolgában teljesebb megértés után sóvárognak; sokan a reménység ellenére is bíznak abban, hogy Jézus hamarosan visszajön, véget vet a bűn és a halál uralmának. De sokan tudatlanságból imádják Baált, és akikért Isten Lelke még mindig küzd. (Prophets and Kings, 170–171.)