Az otthon a gyermek első iskolája, és itt kell lefektetni a szolgáló élet alapjait. (The Ministry of Healing, 400.)

Életed első számú nagy feladata, hogy otthon légy misszionárius. (Testimonies, IV, 138.)

Az emberiség meggyógyítása és felemelése otthon kezdődik el. A szülők munkája minden egyéb alapját képezi… A társadalom jóléte, a gyülekezet sikere, a nemzet felvirágzása az otthon befolyásán múlik. (The Ministry of Healing, 349.)

Minél inkább áthatja az otthont az igaz szolgálat lelkülete, annál jobban kifejlődik a gyermekek életében. Megtanulnak örömöt találni a szolgálatban és az áldozathozatalban mások javára. (The Ministry of Healing, 401.)

A szülők ne feledkezzenek meg arról a hatalmas misszióterületről, ami az otthonban tárul eléjük. A rájuk bízott gyermekekben minden anya szent felelősséget visel Istentől. „Vedd ezt a fiút, vedd ezt a leányt – szól az Úr –, és neveld őt nekem. Adj neki fényesre csiszolt jellemet, amely olyan legyen, mint egy palota, hogy ragyoghasson a menny udvaraiban örökké.” Az Isten királyiszékétől ragyogó fény és dicsőség megnyugszik a hívő anyán, amikor gyermekét a gonosz befolyásnak való ellenállásra igyekszik nevelni. (Testimonies, IX, 37.)

Krisztusért végzett munkánknak a családi körben kell elkezdődnie… Nincs ennél fontosabb misszióterület. A szülők szóval és példával tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy fáradozniuk kell a megtéretlen emberekért. Neveljük őket úgy, hogy érezzenek együtt az idősekkel, a lesújtottakkal, s igyekezzenek enyhíteni a szegények és a megszomorítottak szenvedésein. Arra kell tanítanunk őket, hogy legyenek serények a missziómunkában; legzsengébb koruktól fogva beléjük kell oltanunk az önmegtagadást, az áldozathozatalt mások javára és Krisztus ügyének előmozdítására, hogy Isten munkatársai lehessenek. De hogy egyáltalán megismerjék, mit tesz igazi missziómunkát végezni másokért, előbb tanuljanak meg fáradozni családtagjaikért, akik természetes jogot formálhatnak szeretetszolgálatukra. (Testimonies, VI, 429.)

Háznépünket tartsuk rendben, és tegyünk komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a család minden tagját érdekeltté tegyük a misszióvállalkozások iránt. Törekednünk kell megnyerni gyermekeink rokonszenvét, hogy buzgón munkálkodjanak a megváltatlan emberekért, hogy mindenkor és mindenütt a legjobb tudásuk szerint képviselhessék Krisztust. (Review and Herald, 1893. július 4.)

Ha nős férfiak indulnak munkába úgy, hogy feleségük gondjára bízzák gyermekeiket, az anya és a feleség szerepe ugyanolyan fontos, mint a férjé és az apáé. Míg egyikük a hittérítői munkaterületen fáradozik, a másik otthoni hittérítő, akinek gondjai, aggodalmai és terhei messze meghaladják a férjét és az apáét. Munkája ünnepélyes komolyságú és fontos – formálja a gyermekek elméjét, alakítgatja a jellemüket, hasznos evilági életre neveli őket, és felkészíti mindőjüket az eljövendő halhatatlan életre. A missziós területen munkálkodó férj elnyerheti az emberek tiszteletét, az otthon küszködő feleség azonban nem részesül földi elismerésben fáradozásaiért. De ha a család legfontosabb érdekeiért visel terheket, az isteni minta alapján igyekezve formálni gyermekei jellemét, úgy a feljegyzést készítő angyal a világ leghatalmasabb misszionáriusai közé sorolja. Isten nem aszerint látja a dolgokat, ahogy a véges emberi szem. (Testimonies, V, 594.)

Mindenki csinálhat valamit. Abbéli igyekezetükben, hogy maguk számára mentséget találjanak, egyesek azt mondják: „Otthoni feladataim és a gyermekeim veszik igénybe az időmet és anyagi javaimat.” Szülők, legyenek a gyermekek a ti segítő kezeitek, gyarapítva erőtöket és képességeteket a Mesterért végzendő munkában. A gyermekek az Úr családjának ifjabb tagjai. Késztetni kell őket arra, hogy szenteljék magukat Istennek, mert az ő tulajdonai ők teremtésük és megváltásuk okán. Meg kell őket tanítani arra, hogy minden testi, szellemi erejük és egész lelkük az övé. Arra kell nevelni őket, hogy ők is segédkezzenek az önzetlen szolgálat különböző területein. Ne hagyjátok, hogy gyermekeitek gátló körülmények legyenek. A gyermekeknek osztozniuk kell veletek a lelki áldozatvállalásokban csakúgy, mint a fizikai terhekben. Azzal, hogy segítenek másoknak, saját magukat teszik boldogabbá és hasznosabbá. (Testimonies, VII, 63.)

A rendezett keresztény család hathatós bizonyíték a keresztény vallás valósága mellett. Olyan érv ez, amit a hitetlenek sem tudnak megcáfolni. Mindenki láthatja, hogy egy olyan befolyás fejti ki a munkáját a családban, amely hatással van a gyermekekre is, és hogy az Ábrahám Istene van velük. Ha a hitvalló keresztények otthonában jó vallásos légkör honol, hatalmas befolyást gyakorolhatnak, és valóban a „világ világosságá”-vá válhatnak. (Patriarchs and Prophets, 144.)

Az otthon misszióterülete túlnő saját határain. A keresztény otthonnak példamutatással kell szemléltetnie az igaz és tökéletes életelveket. Ez a példa hatalom lesz a jóra a világban. Az igaz család sokkal nagyobb befolyást gyakorol az emberek szívére és életére, mint bármilyen szentbeszéd. Ha a fiatalok ilyen otthonból lépnek ki az életbe, továbbadják azt a leckét, amit ők is elsajátítottak. Nemesebb életelveket ismertetnek meg más családokkal, és felemelő befolyást árasztanak a lakóhelyükön. (The Ministry of Healing, 352.)

A kereszténység erejének leghatalmasabb bizonyítéka, amit a világ elé tárhatunk: a rendezett és helyesen irányított család. Ez mindennél jobb ajánlólevele az igazságnak, hiszen ez élő tanúságtétel amellett, hogy a kereszténység gyakorlati hatással van a szívre. (Testimonies, IV, 304.)

Isten úgy gondolta el, hogy a földi családok a mennyei család előképei legyenek. A keresztény otthonok, ha Isten terve szerint alapítjuk meg és irányítjuk őket, az Úr leghatékonyabb eszközei lesznek a keresztény jellem alakítására és műve előbbre vitelére. (Testimonies, VI, 430.)

Bármily szűknek látszik is befolyási körünk, bármily csekélynek a képességünk, bármily szórványosaknak az alkalmaink, bármily korlátozottnak a tudásunk, a saját otthonunk kínálta lehetőségek hűséges felhasználásával csodálatos dolgokat vihetünk véghez. Ha szívünket és otthonunkat kitárjuk a mennyei életelvek befogadására, éltető erő közvetítői leszünk. Otthonunkból gyógyító erő árad, élővé, széppé és termővé alakítva azt, ahol most nem látunk egyebet, csak pusztaságot és terméketlenséget. (The Ministry of Healing, 355.)

Láttam, hogy Sátán kitűzi lobogóját olyanok családi fészkére, akik Isten választottainak vallják magukat; de akik világosságban járnak, meg kell tudniuk különböztetni az ellenség fekete lobogóját Krisztus véráztatta zászlajától. (Testimonies, IV, 200.)

Ti, akik valljátok, hogy szeretitek Istent, vigyétek magatokkal Jézust mindenkor, valahová mentek. Miként az ősatyák egykor, emeljetek oltárt az Úrnak, bárhol is ütitek fel sátratokat. Megújulásnak kell végbemennie ezen a téren – mélyreható és széles körű megújulásnak. (Testimonies, V, 320–321.)

Sátán mindent elkövet, hogy elvonja az embereket Istentől. Sikert is ér el, ha vallásos életünk az üzleti dolgainkkal kapcsolatos gondokba fullad, ha az üzlet annyira leköti gondolatainkat, hogy nem szakítunk időt Bibliánk olvasására, a titkos imára, valamint arra, hogy este és reggel hálával és dicsérettel áldozzunk Istennek. (Testimonies, V, 426.)

Legyenek a családi áhítatok kellemesek és érdekesek. (Testimonies, V, 335.)

Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy tartsák tiszteletben az imádság idejét. Meg kell tőlük követelni, hogy keljenek fel időben és vegyenek részt a családi áhítaton. (Testimonies, V, 424.)

A gyermekek számára vonzóvá és ösztönzővé kell tennünk a vallást. A családi áhítat óráját a nap legörömtelibb szakaszává kell varázsolnunk. A felolvasásra szánt rész a Szentírásból válasszuk meg jól és legyen egyszerű; a gyermekek kapcsolódjanak be az éneklésbe; az imák legyenek rövidek és alkalomhoz illőek. (Southern Watchman, 1905. június 13.)

A vendégek szíves fogadtatásban részesülnek a családi asztalnál és a közös áhítatokon is. Az imádság órája mély benyomást tesz a vendégül látottakra, és akár egyetlen vendéglátás is eredményezheti, hogy egy lélek megmenekül a haláltól. Az Úr számon tartja ezt a cselekedetet, és így szól: „Én megfizetek.” (Testimonies, VI, 347.)

Tanítsuk meg gyermekeinket, hogy tartsák tiszteletben és nagy becsben az áhítat idejét. Munkába menetel előtt az egész család gyűljön egybe, s az apa vagy az apa távollétében az anya könyörögjön buzgón Istenhez, hogy tartsa meg őket a nap folyamán. Keressétek őt alázatosan, szívbéli gyengédséggel, a saját magatokat és gyermekeitek fenyegető veszély teljes tudatában. Kötözzétek őket hit által az oltárra, és esedezzetek azért, hogy az Úr viselje gondjukat. Az ily módon Istennek szentelt gyermekeket szolgáló angyalok fogják őrizni. A keresztény szülők kötelessége reggelenként és este, hogy buzgó ima és kitartó hit által védősövényt fonjanak gyermekeik köré. Tanítsák őket türelmesen, szeretettel és fáradhatatlanul arra, hogyan kell Isten tetszése szerint élni. (Testimonies, I, 397–398.)

Ábrahám, „Isten barátja” nagyszerű példát állított elénk. Élete az ima élete volt. Valahol felütötte sátorát, ott a közelben oltárt épített, reggeli és esti áldozatra hívta össze egész táborát. Amikor lebontotta sátorát, az oltár ott maradt. Az elkövetkező években voltak olyan vándorló kánaániták, akik Ábrahámtól tanultak. Valahányszor eljutott valaki közülük ahhoz az oltárhoz, tudta, ki járt ott előtte; és amikor felverte sátorát, kijavította az oltárt, és ott imádta az élő Istent. (Patriarchs and Prophets, 128.)