A lelkészek és a laikus gyülekezeti tagok menjenek ki az aratásra váró mezőkre. Mindenütt, ahol hirdetik a Biblia elfeledett igazságait, megtalálja majd ki-ki a saját aratnivalóját. Rá fognak találni azokra, akik elfogadják az igazságot, azokra, akik életüket annak szentelik majd, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. (Australian Signs of the Times, 1903. augusztus 3.)

Nem az Úr szándéka szerint való, hogy a lelkészeket magukra hagyják, hogy ők végezzék az igazság magvetése munkájának túlnyomó részét. Azok az emberek is, akik nem nyertek elhívást a prédikátori szolgálatra, érezzenek késztetést arra, hogy különböző készségeiknek megfelelően fáradozzanak a Mesterért. A most tétlenkedő férfiak és nők százai vihetnék végbe Isten előtt ezt a kedves szolgálatot. Azzal, hogy eljuttatják az igazságot barátaik és szomszédaik otthonába, nagyszerű munkát végeznének a Mester számára. (Testimonies, VII, 21.)

Isten a lelkészeknek adta az igazság üzenetét, hogy hirdessék azt. A gyülekezeteknek be kell fogadni, majd minden lehetséges módon közvetíteni azt, felfogva és továbbadva a világosság legelső sugarait. (Testimonies, VI, 425.)

A népnek fel kell emelkedni arra a szintre, ahová a lelkész is eljut, így kettőzve meg erőfeszítéseit és segítve őt terhei hordozásában, aki ily módon nem lesz agyonhajszolt és nem csügged el. Semmilyen befolyás nem lesz tartós a gyülekezetben, kivéve, ha a nép értelmesen és elvszerűen halad előre, elvégezve mindent, amire képes, a mű előbbre vitele érdekében. (Review and Herald, 1881. augusztus 23.)

A világot nem az fogja meggyőzni, ami a szószékről tanítás gyanánt elhangzik, hanem ahogy a gyülekezet él. A szószéki szolgálat az evangélium elméletét hirdeti; a gyülekezet gyakorlati kegyessége annak erejét bizonyítja. (Testimonies, VII, 16.)

Isten műve e Földön nem fejeződhet be addig, amíg a gyülekezeteink tagságát alkotó férfiak és nők nem állnak be egy emberként a munkába, és nem egyesítik erőfeszítéseiket a lelkészek és a tisztségviselők erőfeszítéseivel. (Gospel Workers, 352.)

A prédikálás csupán csekély része annak a munkának, amit a lelkek üdvösségéért el kell végezni. Isten Lelke meggyőzi a bűnösöket az igazságról, és a gyülekezet karjaiba helyezi őket. A lelkészek teljesíthetik a maguk részét, de soha nem vehetik magukra azt a munkát, amit a gyülekezetnek kell elvégeznie. (Testimonies, IV, 69.)

Az Úr igazságának terjesztése nem kizárólag néhány felszentelt lelkész feladata. Az igazság magvát mindenkinek, aki Krisztus tanítványának vallja magát, hintenie kell. A magot minden víz mellett vetni kell. (Review and Herald, 1899. augusztus 22.)

A lelkészek tarthatnak fülbemászó és erőteljes igehirdetéseket, és sok munkát tehetnek asztalra a gyülekezet építése és felvirágoztatása érdekében. Ámde ha a tagok egyenként, Jézus Krisztus szolgáiként nem veszik ki a maguk részét, a gyülekezet örökre sötétségben és erő nélkül marad. Bármennyire kemény és sötét is a világ, egy igazán következetes példa által gyakorolt befolyás hatalom lesz a jóra. (Testimonies, IV, 285–286.)

Végzetes hiba azt feltételezni, hogy a lélekmentés munkája egyes-egyedül a lelkészi karon múlik. Az alázatos és odaszentelt hívőknek is, akikre a szőlőskert Ura a lelkek terhét helyezi, késztetést kell kapniuk azon férfiak által, akikre Isten a nagyobb felelősséget helyezte. Azoknak, akik vezetőkként állnak őrt a gyülekezetben, meg kell érteniük, hogy az Üdvözítőtől jövő megbízó parancs mindazokhoz szól, akik az ő nevében hisznek. A Mindenható azok közül is sokakat el fog küldeni az ő szőlőjébe, akiket nem szenteltek fel a szolgálatra kézrátétel útján. (The Acts of the Apostles, 110.)

Az az elgondolás, miszerint a lelkésznek kell valamennyi terhet hordoznia s nekik kell végezniük minden munkát, hatalmas tévedés. Túlhajszoltan és letörten szállnak a sírba, holott ha az Úr által elgondoltak szerint a terheket megosztják, még ma is az élők között lehetnének. Arról, hogy a terhet meg kell osztani, oktatniuk kell a gyülekezetet azoknak, akik megtaníthatják a munkásokat Krisztus követésére, továbbá hogy munkálkodjanak úgy, ahogy ő is tette. (Testimonies, VI, 435.)

A lelkésznek nem kell úgy éreznie, hogy az összes beszéd megtartása, minden fáradozás és imádkozás az ő feladata; a gyülekezetekben segítőket kell kiképezniük. Az alkalmakat mindig más és más vezesse, az összejöveteleken mindig más tartson bibliai felolvasásokat. Ha így cselekszenek, használni fogják Istentől kapott talentumaikat, mindeközben pedig mint munkások kiképzésben is részesülnek. (Gospel Workers, 197.)

A lelkészek ne végezzék azt a munkát, ami a gyülekezetre vár, mert ily módon agyonterhelik magukat, miközben másokat gátolnak meg abban, hogy teljesítsék kötelességüket. Meg kell tanítaniuk a tagokat arra, hogyan fáradozzanak a gyülekezetben és a lakóhelyükön. (Historical Sketches, 291.)

Amikor erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy bemutassuk hitünket a hitetleneknek, a gyülekezet tagjai a háttérbe húzódnak, mint akik nem is érdekeltek az ügyben, és hagyják, hogy a munka minden terhe a lelkészek vállán nyugodjon. Emiatt időnként a legrátermettebb vezetőink fáradozásai is kevés sikert hoztak. (Gospel Workers, 196.)

A lelkészek nem igehirdetések sokaságával segíthetik leginkább gyülekezeteink tagjait, hanem ha munkatervet készítenek számukra. Adjatok mindenkinek valami munkát, amit másokért végezhet. Segítsetek meglátni, hogy Krisztus kegyelmének befogadóiként kötelesek neki dolgozni. Arra pedig mindenkit tanítsunk meg, hogyan is munkálkodjon. Kiváltképpen a nemrég hitre jutottakat képezzük ki arra, hogy Isten munkatársai legyenek. (Testimonies, IX, 82.)

Lelkészek, prédikáljátok az igazságokat, amelyek a Krisztus nélkül valókért történő személyes munkálkodásra késztetnek. Bátorítsátok minden lehetséges módon a személyes erőfeszítést. (Testimonies, IX, 124.)

A lelkészek tanítsák meg a gyülekezeti tagokat arra, hogy lelki növekedésük érdekében hordozniuk kell az Úr által rájuk helyezett terheket: annak terhét, hogy a lelkeket az igazságra vezessék el. Akik nem látják el felelősségüket, azokat meg kell látogatni, azokkal imádkozni kell, azokért fáradozni kell. Ne ösztökéljétek arra a népet, hogy a lelkészektől függjenek; inkább tanítsátok meg őket arra, hogy használják talentumaikat, amikor átadják az igazságot a körülöttük élőknek. Ha így munkálkodnak, mennyei angyalok fognak együttműködni velük és olyan tapasztalatban lesz részük, ami növelni fogja hitüket, és erős kötelékbe vonja őket Istennel. (Gospel Workers, 200.)

Amikor a lelkész olyan területen dolgozik, ahol már él néhány hitre jutott, először ne annyira a hitetlenek megtérítésére törekedjen, mint inkább a gyülekezeti tagok kiképzésére, hogy ők megfelelő munkatársai lehessenek. Munkálkodjon értük egyenként, törekedjen felrázni őket, hogy vágyjanak mélyebb tapasztalatokat szerezni a maguk számára és másokért munkálkodni. Amikor felkészültek arra, hogy imáikkal és munkájukkal támogassák lelkészüket, nagyobb sikerek fogják kísérni erőfeszítéseiket. (Gospel Workers, 196.)

A lelkész bizonyos tekintetben hasonló helyet tölt be, mint a művezető vagy a hajó legénysége mellett a kapitány. Feléjük az az elvárás, hogy utána lássanak, hogy azok az emberek, akik fölé helyezték őket, elvégzik-e a számukra kijelölt munkát haladéktalanul és jól, és csak sürgős esetben kell nekik maguknak is ténylegesen beavatkozni. Egy nagy üzem tulajdonosa egyszer arra lett figyelmes, hogy munkafelügyelője egy turbinaházban kisebb javításokat végzett, miközben vagy fél tucat munkás ácsorgott körös-körül, tétlenül szemlélve a fejleményeket. A tulajdonos, miután utánajárt, hogyan is történtek a dolgok, nehogy igazságtalanul járjon el az ügyben, behívatta irodájába a munkavezetőt, és átnyújtotta neki a felmondásról szóló papírt, kifizetve a teljes járandóságát. A munkavezető meglepődött és magyarázatot kért. Ezt a választ kapta: „Azért alkalmaztam önt, hogy hat másik embert dolgoztasson. Én úgy találtam önöket, hogy hatan tétlenkedtek, miközben ön csak egy ember munkáját végezte. Ezt a feladatot ugyanúgy elvégezhette volna a hat közül bárki. Nem áll módomban hét ember bérét állni csak azért, hogy a hatot megtanítsa arra, hogyan kell tétlenül ácsorogni.”

Ezt a történetet egyes esetekre igen, más esetekre nem lehet alkalmazni. Ám sok lelkész híjával van annak a tudásnak, hogyan nyerje meg vagy hogyan próbálja megnyerni a gyülekezet teljes tagságát annak, hogy tevékenyen kivegyék részüket a munka különböző ágaiban. Ha a lelkipásztorok nagyobb figyelmet szentelnének nyájuk megnyerésére és megtartására abban, hogy tevékenyen részt vegyenek a munkában, nagyobb jót végeznének el, és több idejük lenne a tanulásra és a vallási jellegű látogatásokra, miközben számos súrlódást kerülnének el. (Gospel Workers, 197–198.)

[Pál] apostol érezte, hogy hatalmas felelősséget visel az ő fáradozásai nyomán megtért személyeknek a lelki jólétéért. Arra vágyott velük kapcsolatban, hogy növekedjenek az egyedül igaz Isten és a Jézus Krisztusnak az ismeretében, akit ő elküldött. Szolgálata során gyakran találkozott olyan férfiak és nők kis csoportjaival, akik szerették Jézust; és Pál imára borult le velük együtt, amelyben arra kérték Istent, tanítsa meg nekik, hogyan maradhatnak vele élő kapcsolatban. Gyakran tanácskozott velük arról, melyek a legjobb módszerek az evangéliumi igazság világosságának másokkal való megosztásában. Miután elvált útjai azoktól, akikért ily módon fáradozott, gyakran könyörgött Istenhez, hogy őrizze meg őket a gonosztól és segítse őket abban, hogy buzgó és tevékeny misszionáriusokká válhassanak. (The Acts of the Apostles, 262.)