Ha létezik feladat, amely minden másnál előbbre való, ez kiadványaink eljuttatása a nyilvánossághoz, így késztetve azt a Szentírás kutatására. A misszionáriusi szolgálat – a kiadványaink eljuttatása a családokhoz, beszélgetve, imádkozva velük és értük – nemes hivatás. (The Colporteur Evangelist, 80.)

Minden hetednapi adventista kérdezze meg magától: „Mit tehetek a harmadik angyal üzenetének hirdetéséért?” Krisztus eljött a világba, hogy átadja ezt az üzenetet szolgájának, hogy az is továbbítsa azt a gyülekezeteknek. Hirdetni kell minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek. Hogyan kell átadnunk? Irodalmunk terjesztése az egyik olyan eszköz, amelyen keresztül az üzenetnek hirdettetnie kell. Minden hívő szórja az erre az időre szóló üzenetet tartalmazó traktátusokat, röpiratokat és könyveket. Könyvevangélisták kellenek, akik nekivágnak, hogy terjesszék kiadványainkat mindenfelé. (Southern Watchman, 1904. január 5.)

A folyóiratok és a könyvek az Úr eszközei, amellyel az erre az időre szóló üzenetet folyamatosan az emberek elé tárja. A lelkek igazságban való felvilágosításában és megerősítésében a kiadványok sokkal nagyobb munkát végeznek majd el, mint amekkorát az Ige szolgálata egymagában megtehet. A csendes hírnökök, amelyek a könyvmunkás szolgálata által az emberek otthonaiba kerülnek, minden módon megerősítik majd az evangélium szolgálatát; a Szentlélek ugyanis, amikor olvassák a könyveket, éppúgy befolyásolja gondolataikat, ahogy azokét is készteti, akik az Ige prédikálását hallgatják. Ugyanúgy az angyalok szolgálata kíséri az igazságot tartalmazó könyvek útját, ahogy a lelkész munkáját is segítik. (Testimonies, VI, 315–316.)

Ne hagyjuk ellankadni a könyvevangélista-munkát. A jelenvaló igazságra világosságot árasztó könyvek kerüljenek annyi ember szeme elé, amennyi elé csak lehetséges. Területeink elnökeinek és más fontos tisztségben levőknek kötelességük valamit tenni e téren. (Southern Watchman, 1905. április 25.)

A világhoz el kell jutnia az igazság világosságának az Ige könyveinkben és folyóiratainkban fellelhető evangéliumhirdető szolgálatán keresztül. Kiadványainknak be kell mutatniuk, hogy minden dolgok vége elérkezett. (The Colporteur Evangelist, 100.)

Isten felszólítja népét, hogy cselekedjenek élő emberek és ne rest, tunya és közömbös lények módjára. El kell vinnünk kiadványainkat a világban élőkhöz, és ösztökélnünk kell őket az igazság elfogadására. (Southern Watchman, 1905. április 25.)

Kiadványaink most az evangélium magját szórják, és hathatósan közreműködnek abban, hogy ugyanannyi lelket Krisztushoz vigyenek, mint a prédikált Ige. Egész gyülekezetek jöttek létre a könyvterjesztés eredményeképpen. E munkából a Megváltó valamennyi tanítványa kiveheti a maga részét. (Review and Herald, 1880. június 10.)

Egy mennyből jövő hírnök állt közöttünk, az intés és a tanítás igéit szólva. Világosan értésünkre adta, hogy az országról szóló evangélium az az üzenet, ami után szomjúhozik a világ, s hogy ezt az üzenetet, amint az a már nyomtatásban levő és a még kiadásra váró kiadványainkban fellelhető, terjesztenünk kell a közelben és a távolban élő embereknek. (Testimonies, IX, 67.)

A könyveknek kell lenniük az eszközöknek a jelenvaló igazság szent világosságának gyors átadásában a világ számára. (Testimonies, IX, 69.)

Sátán szorgosan ténykedik a műnek ebben az ágában, könyveket terjeszt, amelyek lezüllesztik az erkölcsöket és megmérgezik az ifjak gondolatait. Hitetlen művek terjednek mindenfelé az országban. Miért nem tanúsít a gyülekezet minden tagja ugyanilyen mély érdeklődést azoknak a kiadványoknak a továbbadása iránt, amelyek felemelik az emberek gondolatait, és az igazságot közvetlenül elébük viszik? E folyóiratok és traktátusok a világ világosságára szolgálnak, és gyakorta hathatósan közreműködtek a lelkek megtérítésében. (Review and Herald, 1880. június 10.)

A jól előkészített irodalom terjesztésével végezhető munka tekintetében elaludtunk. Most azonban a folyóiratok és a könyvek bölcs felhasználásával hirdessük az Igét eltökélt erővel, hogy a világ megérthesse az üzenetet, amit Krisztus Jánosnak adott át Pátmosz szigetén. (The Colporteur Evangelist, 101.)

Gyülekezeti tagok, ébredjetek tudatára irodalmunk terjesztésének fontosságában, és szenteljetek több időt e munkának. Helyezzetek el az emberek otthonaiban folyóiratokat, füzetecskéket és könyveket, amelyek számos vonalon hirdetik az evangéliumot. Nincs vesztegetni való idő. Adják át magukat sokan szíves-örömest és önzetlenül a könyvmunkának, ily módon segítve annak a figyelmeztetésnek a felhangzását, amelyre oly nagy szükség van. Amikor a gyülekezet nekilát kijelölt feladatának, s útnak indul, „szép, mint a Hold, tiszta, mint a Nap és rettenetes, mint a zászlós tábor”. (Southern Watchman, 1902. november 20.)

Árassza ki az igazság világossága ragyogó sugarait a világra a misszionáriusi munka által. A nyomtatott szó az egyik olyan eszköz, ami által sok olyan ember érhető el, akik egyébként a lelkészi szolgálattal nem szólíthatók meg. (Testimonies, V, 388.)

A próba éjszakája mindjárt elmúlik. Sátán latba veti mesteri hatalmát, mivel tudja, hogy kevés ideje van. Isten büntetése zúdul a világra, így szólítva fel mindazokat, akik ismerik az igazságot, hogy rejtőzzenek el a Kőszikla hasadékában és szemléljék az Úr dicsőségét. Az igazságot most nem szabad eltompítani. A szólásnak egyértelműnek kell lennie. Az igazságot kendőzetlenül kell átadni, röpiratokban, szóróanyagokban, és ezeknek mint őszi faleveleknek kell beteríteniük a Földet. (Testimonies, IX, 231.)

Könyvmunkások kellenek, akik nekilátnak a szolgálatnak, és elviszik az igazság e csendes hírnökeit az embereknek – könyvmunkások, akik magukon érzik a lelkek terhét, és akik tudják, hogyan kell beszélni alkalmas időben a világosságot kereső lelkekhez. Egyesek így szólhatnak: „Én nem vagyok lelkész; én nem tudok prédikálni.” Meglehet, nem vagy képes az igehirdetésre, de te is lehetsz evangélista, azok szükségleteinek szolgálva, akikkel kapcsolatba kerülsz; lehetsz Isten segítő keze munkálkodva, ahogy a tanítványok is tették; megkérdezheted azokat, akikkel találkozol, hogy szeretik-e az Úr Jézust. (Southern Watchman, 1902. november 20.)

A hetednapi adventisták Isten választott, a világtól elkülönített, kiváltképpen való népe. Az Úr az igazság nagy hasítóbárdjával kimetszette őket a világ kőbányájából, és kapcsolatba hozta őket önmagával. Képviselőivé tette és elhívta őket, hogy legyenek követei a végső megmentő munkában. Az igazság legnagyobb gazdagságát, amely halandó emberekre valaha is hagyatott, a legünnepélyesebb és legfélelmetesebb figyelmeztetéseket, amiket a menny valaha emberekhez intézett, azt bízta rájuk, hogy vigyék el a világnak; és e munka keresztülvitelében kiadóhivatalaink a leghatékonyabb eszközök közül valók. (Testimonies, VII, 138.)

Kiadói munkánk Isten vezetésével létesült az ő különleges felügyelete alatt. (Testimonies, VII, 138.)

Nagyrészt kiadóhivatalainknak kell véghezvinnie ama másik angyal munkáját, aki nagy hatalommal száll alá a mennyből, és dicsőségével bevilágítja a Földet. (Testimonies, VII, 140.)

Felszólítást kaptam, hogy mondjam el kiadóhivatalainknak: „Emeljétek fel a lobogót; emeljétek magasabbra! Hirdessétek a harmadik angyal üzenetét, hogy az egész világ számára hallható legyen. Váljék láthatóvá, hogy »itt« vannak, »akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét« (Jel 14:12). Irodalmunk adja tovább az üzenetet, mint egy tanú, az egész világnak.” (Testimonies, IX, 61.)

Ti, akik hiszitek az erre az időre szóló igazságot, ébredjetek fel! A ti feladatotok minden lehetséges módon meghonosítani azt, továbbá segíteni az igazság értő tolmácsolóit annak hirdetésében. A kiadványaink eladásából befolyó összeg egy részét gépparkunk gyarapítására kell felhasználnunk, hogy több olyan irodalmat tudjunk előállítani, amely fel fogja nyitni a vakok szemét és feltöri a szívek felszántatlan talaját. (Testimonies, IX, 62.)

Az Úr évekkel ezelőtt különleges iránymutatásokat küldött nekem arra nézve, hogy épületeket kell emelni Amerika, Európa és más földrészek bizonyos helyén a jelenvaló igazság világosságát tartalmazó irodalom kiadására. Utasítást adott, hogy minden igyekezettel azon kell lenni, hogy a meghívás és a figyelmeztetés üzeneteit a nyomtatott anyagokon keresztül eljuttassuk a világnak. Némelyeket az irodalmunk által fogunk elérni: olyanokat, akikhez semmi más módon nem jutnánk el. Könyveinkből és folyóiratainkból a világosság fénylő sugarai ragyognak fel, hogy bevilágítsák a világot a jelenvaló igazsággal. (Testimonies, VIII, 87.)

A Mindenható megmutatta nekem, hogy kiadványainkat ki kell nyomtatnunk különböző nyelveken, és bármi is legyen annak az ára, el kell juttatnunk azokat valamennyi civilizált országba. Mi a pénz értéke e mostani időben, ha összevetjük a lelkek súlyával? Minden egyes dollárunkat úgy kell tekintenünk, mint ami az Úré és nem a miénk; mint egy drága bizományt, amit Istentől vettünk, amit nem tékozolhatunk el szükségtelen élvezetekre, hanem mint amit nagy gonddal használunk fel a menny ügyében, a férfiak és a nők romlástól való megmentésének munkájában. (Life Sketches, 214.)

Az igazság nyomtatásban megjelent beszédét le kell fordítanunk különböző nyelvekre és el kell vinnünk a Föld legvégső határaira. (Testimonies, IX, 26.)

E kiadványokat le kell fordítani valamennyi nyelvre, mivel az evangéliumot az egész világon prédikálni kell. Krisztus minden egyes munkásnak isteni hatékonyságot ígér, ami fáradozásait sikeressé teszi majd. (Testimonies, IX, 34.)

Könyveinknek el kell jutniuk mindenhová. Kerüljenek ki ezek a sajtó alól számos nyelven. A harmadik angyal üzenetének e közvetítőn és az élő tanítón keresztül kell terjednie. Ti, akik hiszitek az erre az időre szóló igazságot, ébredjetek fel! (The Colporteur Evangelist, 101.)

Isten népéből sokaknak kell elindulniuk kiadványainkkal olyan helyekre, ahol a harmadik angyal üzenetét még sohasem hirdették. Könyveinket számtalan nyelvre le kell fordítani, és velük alázatos, hű embereknek könyvevangélistákként kell felkerekedniük, eljuttatva az igazságot azokhoz, akik egyéb módon soha nem jutnának hozzá az igazsághoz. (Testimonies, IX, 33–34.)

El kell vinniük városról városra, egyik országból a másikba az Üdvözítő közeli eljövetelének ígéretét magukban foglaló kiadványokat. (Testimonies, IX, 34.)

A menny megmutatta nekem, hogy a kiadványok egyéb országokban máris elvégeztek egy bizonyos munkát néhány ember gondolkodásában azzal, hogy ledöntötték az előítélet és a babona falait. Férfiakat és nőket mutattak nekem, akik élénk érdeklődéssel tanulmányozták a jelenvaló igazságról szóló folyóiratokat és a néhány oldalas traktátusokat. Olvasták az oly csodálatos és számukra új bizonyítékokat, mély és megújult érdeklődéssel nyitották meg a Bibliáikat, mint az igazság olyan tényét, amely egykor sötétben rejtőzött, de most nyilvánvaló lett számukra, különös tekintettel a negyedik parancsolat szombatjából áradó világosság. Ahogy tudakozták az Írásokat, hogy vajon úgy vannak-e ezek, új világosság ragyogott értelmükre, mivel angyalok lebegtek felettük, és mély benyomást tettek az elméjükre az általuk olvasott kiadványok igazságaival.

Láttam őket, amint egyik kezükben a folyóiratokat és a traktátusokat, másikban a Bibliát tartják, eközben arcukon könnyek csillogtak; és Isten előtt buzgó, alázatos imában borultak le, kérve, hogy vezesse el őket minden igazságra – pontosan ez volt az, amit már azelőtt is cselekedett érettük, hogy hozzá kiáltottak volna. Amikor pedig befogadták a szívükbe az igazságot, és látták annak összhangszerű láncolatát, a Biblia új könyv lett számukra; hálás örömmel ölelték szívükhöz, miközben arcuk boldogságban és szent örömben izzott.

Nem elégedtek meg azzal, hogy pusztán ők élvezzék a világosságot, hanem elkezdtek munkálkodni másokért is. Némelyek hatalmas áldozatokat hoztak az igazság érdekében s a sötétségben veszteglő atyafiak megsegítésére. Az út ily módon készül elő egy nagy munka elvégzésére a más nyelvekre lefordított röplapok és folyóiratok terjesztése által. (Life Sketches, 214–215.)

Terjesszük irodalmunkat okosan megfontolva a vonatokon, az utcákon, a tengerjáró hajókon és postai úton. (Gospel Workers, 353.)

Az utazások e mostani korában a különböző osztályokhoz tartozó emberekkel való kapcsolatteremtés jóval bonyolultabb, mint Izrael napjaiban. A fő közlekedési útvonalak ezerszer hosszabbak, mint korábban. Isten csodálatosan előkészítette az utat. A nyomtatott szó eszköze annak változatos gépi hátterével a rendelkezésünkre áll. Bibliák és több nyelvre lefordított kiadványok, közkinccsé téve az erre az időre szóló igazságot, vannak a birtokunkban, és sebesen el kell jutniuk a világ valamennyi részére. (Gospel Workers, 352.)

A röpiratok és traktátusok, a folyóiratok és a könyvek induljanak el az ég minden tája felé. Vigyetek magatokkal, ahová csak mentek, egy csomag válogatott lapot, amiket átnyújthattok valakinek, amikor erre alkalom nyílik. Amit lehet, adjatok el, kölcsönözzetek és ajándékozzatok könyveket aszerint, ahogy a lehetőség megadja. Jelentős eredmények járnak majd a nyomukban. (Review and Herald, 1880. június 10.)

A menny megmutatta nekem, hogy nem teljesítettük a kötelességünket a kis kiadványok ingyenes terjesztésében. Sok olyan őszinte lélek van, akiket kizárólag ezen az úton vezethetünk el az igazság elfogadására... E kis terjedelmű, négy-, nyolc- vagy tizenhat oldalas röpiratokat fillérekből elő tudjuk állítani egy olyan pénzalap segítségével, amely azok adományaiból állhat, akik szívükön viselik az ügyet. Amikor egy-egy barátnak levelet írtok, elhelyezhettek egy-egy ilyen szóróanyagot a borítékban úgy, hogy még a postaköltség sem emelkedik. Emberekkel találkozva a vonatokon, a hajókon, olyanokkal, akiknek, úgy tűnik, van fülük a hallásra, átnyújthattok egy röpiratot. (Testimonies, I, 551–552.)

A testvérnők hatékonyan munkálkodhatnak abban, hogy előfizetőket nyernek meg folyóirataink számára, ily módon hozva el a világosságot sokak elméjébe. (Review and Herald, 1880. június 10.)

Ma már nagyszerű eszközi háttérrel rendelkezünk az igazság terjesztésére, ám népünk nem nőtt fel a nekik adatott kiváltságokhoz. Nem látják, nem érzik minden gyülekezetben szükségét annak, hogy képességeiket a lelkek megmentésére használják. Nem értették meg, hogy kötelességük előfizetőket nyerni folyóirataink számára, ugyanúgy, mint egészségügyi lapunknak, valamint bemutatni a könyveinket és röpiratainkat. (Testimonies, IV, 391.)

Sokan szomorúak és csüggedtek, gyenge a hitük és a bizalmuk. Tegyenek hát valamit, nyújtsanak segítséget egy valakinek, aki náluk nagyobb szükségben van, és mindjárt növekedni fognak Isten erejében. Vegyenek részt könyveink értékesítésének jó munkájában. Ily módon segíteni fognak másoknak is, és az ekként nyert tapasztalat azzal a bizonyossággal ajándékozza meg őket, hogy ők az Úr segítő kezei. Amikor a Megváltóhoz folyamodnak támogatásért, ő azokhoz irányítja őket, akik világosság után kutatnak. Krisztus szorosan mellettük áll majd, tanítva őket, hogy mit mondjanak vagy tegyenek. Másokat megvigasztalva maguk is vigaszt nyernek. (The Colporteur Evangelist, 40.)

Oly korban élünk, amikor nagy munka vár elvégzésre. A Föld éhezik a tiszta evangélium hiánya miatt, és az élet kenyerét oda kell nyújtanunk vágyódó lelkeknek. Nincs alkalmasabb mód e feladat végzésére, mint az, ami az odaszentelt könyvmunkás előtt nyílik. A jelenvaló igazság drága világosságát tartalmazó könyveket kell ezerszámra elhelyezni a nagyvárosokban élő emberek otthonaiban. (Southern Watchman, 1902. november 20.)

Folyóiratainkban áldott lélekmentő bibliai igazságokat nyomtattunk ki. Sokan vannak, akik segíthetnek ezen időszaki kiadványok eladásának munkájában. Az Úr mindnyájunkat felszólít, hogy igyekezzünk megmenteni az elveszés szélén álló lelkeket. Sátán azon dolgozik, hogy elhitesse, ha lehet, a választottakat is, és számunkra is itt az idő, hogy éberen munkálkodjunk. Könyveinkhez és folyóiratainkhoz meg kell nyernünk az emberek figyelmét; a jelenvaló igazság evangéliumát késedelem nélkül el kell juttatnunk városainkba. Vajon mikor fogunk kötelességeink tudatára ébredni? (Testimonies, IX, 63.)

A könyvmunkások hívják fel azok figyelmét, akiket felkeresnek, egészségügyi tárgyú kiadványainkra, szólva nekik az értékes tanításokról, amiket e folyóiratok a betegek gondozásáról és a betegségek kezeléséről tartalmaznak. Mondják el nekik, hogy e tanítás, ha tanulmányozzák és gyakorolják, egészséggel ajándékozza meg a családot. Magyarázzák el, mennyire fontos minden családnak, hogy tisztában legyen az élettannal. Irányítsák gondolataikat őrá, aki a test csodálatos gépezetét megteremtette és működésben tartja. Mondják el nekik: a mi részünk, hogy együttműködjünk Istennel, bölcsen viselve gondját minden adottságunknak és szervünknek.

A test megfelelő gondozása nagy felelősség, és a testrészek helyes ismeretét igényli. Mondjátok el nekik, hogy Istent gyalázzuk meg azzal, ha az ember az étvágy és a szenvedélyek kielégítésére olyan rosszul bánik a test gépezetével, hogy az gyengén vagy nehézségek árán végzi munkáját. Mondjátok el nekik, hogy a nálatok levő eladandó könyvek számos értékes információval szolgálnak az egészség témájában, s hogy e tanítás gyakorlásával sok szenvedéstől és rengeteg orvosra kifizetett költségtől kímélik meg magukat. Mondjátok el nekik, hogy ezekben a kiadványokban sok olyan tanács található, amit valószínűleg nem kaphatnak meg orvosuktól a rövidre szabott vizitek alkalmával. (Southern Watchman, 1902. november 20.)

Amikor ifjú férfiak szegődnek el könyvevangélistának attól a hő vágytól fűtve, hogy megmentsék embertársaiktól, lelkek megtérését élik majd át. Munkájuk nyomán termést takarítanak be az Úrnak. Hadd induljanak majd ekkor el misszionáriusként a jelenvaló igazság terjesztésére, egyre imádkozva a világosság és az ismeretek gyarapodásáért, hogy tudhassák, miként kell szólni alkalmas időben és hogyan lehet erősíteni a megfáradtat beszéddel. Ki kell használniuk minden alkalmat arra, hogy jót tegyenek, megemlékezve arról, hogy az Úrért járnak követségben… Munkájuk során állandóan maguknál kell tartaniuk valamilyen orvosi tárgyú könyvet, mert az egészségügyi reform az üzenet jobb keze. (Southern Watchman, 1903. január 15.)

Számos olyan hely van, ahová a lelkész szava nem juthat el; amiket csupán kiadványok segítségével érhetünk el – könyvekkel, folyóiratokkal, traktátusokkal, amelyek színültig vannak tele a Biblia igazságával, amire az embereknek szükségük van. Irodalmunkat mindenütt terjesztenünk kell. Az igazságot minden víz mellett el kell vetni; mert nem tudhatjuk, melyik lesz jó, ez vagy amaz. A mi tévedésre hajló ítélőképességünkkel talán úgy gondoljuk, hogy nem bölcs dolog ennek vagy annak könyvet adni, holott talán éppen ők fogadják be legkészségesebben az igazságot. Nem tudjuk, milyen jó eredménnyel kecsegtet egy-egy olyan röpirat átnyújtása, amely a jelenvaló igazságot tartalmazza. (Southern Watchman, 1904. január 5.)

A sokaság néhány cipóval és hallal való jóltartásának csodájában az étel mennyisége úgy növekedett, ahogy Krisztustól annak kezébe került, aki kapta. Hasonlóképpen lesz a könyveinkkel is. Isten igazsága, ahogy kikerül, hatalmasan megsokasodik. Ahogy a tanítványok Mesterük utasítására összegyűjtötték a maradékot, hogy semmi nem ment veszendőbe, úgy kell nekünk is becsben tartanunk az erre az időre szóló igazságot tartalmazó irodalom minden egyes morzsáját. Senki fel nem becsülheti, milyen hatással lehet valamely igazság után kutató ember szívére még egy szakadt könyvlap is, amely a harmadik angyal üzenetét tartalmazza. (Southern Watchman, 1904. január 5.)

Minden jelentősebb helységben kell lennie a kiadványainknak egy lerakatának. Az az ember pedig, aki igazán nagyra értékeli az igazságot, kifejezheti az érdeklődését azzal, hogy eljuttatja e könyveket mindenkinek, aki olvasni szeretne. (Testimonies, I, 473.)

Láttam, hogy a jelenvaló igazság műve mindenki érdeklődését le kell, hogy kösse. Isten elrendelt terve szerint az igazság nyomtatásban való megjelentetése a figyelmeztetés, a vigasztalás, a megítélés, az intés és a bűnről való meggyőzés eszköze mindenki számára, aki figyelmét a csendes, szótlan hírnökök megnyerhetik. Isten angyalainak része a szívek előkészítése a nyomtatott igazság általi megszenteltetésre, hogy felkészülhessenek az előttük álló ünnepélyes jelenetsorra. (Testimonies, I, 590.)