A tábori összejövetel művünk egyik legfontosabb területe. Ez az egyik leghatékonyabb módja az emberek figyelmének lekötésére. (Testimonies, VI, 31.)

Munkánk során kínos zavarral kerestük annak útját-módját, hogyan törhetnénk át a világiasság és az előítéletek falát, s vihetnénk az emberek elé a számukra oly sokat jelentő drága igazságot. Az Úr azt az útbaigazítást adta nekünk, hogy a tábori összejövetel az egyik legfontosabb eszköze e munka véghezvitelére. (Testimonies, VI, 31–32.)

Mi az egybegyülekezés célja? Vajon Isten tájékoztatása, az ő útbaigazítása, elmondva neki imában mindazt, amit tudunk? Azért gyűlünk egybe, hogy építse egyik a másikat a gondolatok és a nézetek kicserélése által; hogy erőt, világosságot és bátorságot vegyünk, megismerve egymás reménységét és törekvéseit; buzgó, szívből jövő, hitben felajánlott imáink által megújuljunk és erőt nyerjünk a mi erőnk Forrása révén. (Testimonies, II, 578.)

A mi tábori összejöveteleinknek más a célja… Feladatuk a lelki élet előmozdítása népünk között… Isten a mi kezünkre bízott egy szentnél is szentebb munkát, és szükségünk van arra, hogy egybegyűljünk, hogy oktatást nyerjünk, hogy alkalmassá váljunk e munka véghezvitelére. Meg kell értenünk, milyen rész betöltésére nyertünk egyenként is elhívást az Úr földi művének építésében, a szent törvényt védelmezve, felemelve az Üdvözítőt, aki „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29). Egybe kell gyűlnünk, és meg kell kapnunk a mennyei indíttatást, hogy megérthessük, miben áll az otthon végzendő munkánk. (Testimonies, VI, 32–33.)

Az alkalmas módon levezetett tábori összejövetel az az iskola, ahol a lelkészek, a vének és a diakónusok nagyobb ismeretekre juthatnak el, hogy tökéletesebb munkát végezhessenek a Mesterért. Olyan iskolának kell lennie, amelyben a gyülekezet tagjainak, időseknek és fiataloknak egyaránt alkalmuk nyílik az Úr útjának tökéletesebb megismerésére; olyan helynek, ahol a hívők oktatásban részesülhetnek, amely által másoknak segíthetnek. (Testimonies, VI, 49.)

Isten szolgái az elmúlt években megtartott tábori összejöveteleink révén számos értékes lehetőséget használtak ki, amikor oktathatták népünket annak gyakorlati módozataira, hogyan mutassák be a harmadik angyali üzenetnek megmentő igazságait barátaik és ismerőseik számára. Sokan kaptak tanítást arra nézve, hogyan fáradozzanak önfenntartó misszionáriusokként saját lakóhelyükön. Sokan tértek úgy vissza otthonukba ezekről az évenkénti alkalmakról, hogy nagyobb buzgósággal és értelemmel munkálkodtak utána, mint addig. Isten előtt kedves volna, ha a tábori összejövetelekre járó gyülekezeti tagok jóval többet nyernének el e gyakorlati oktatásból, mint amennyit általában kaptak az elmúlt években. Munkásaink, valamint testvéreink és testvérnőink, akik valamelyik konferencián jelen voltak, mind emlékezhetnek arra, hogy évenkénti alkalmaink egyik legfontosabb célja az, hogy mindnyájan ismeretekre tegyünk szert a személyes missziómunka gyakorlati módszereiből. (Testimonies, IX, 81.)

Egyik-másik konferenciánkon a vezetők amiatt tétováztak, hogy vajon bemutassák-e a tanítás gyakorlati módszereit. Némelyik természete szerint inkább hajlamos a prédikálásra, mint a tanításra. Ámde az olyan alkalmakon, mint amilyenek az évenkénti tábori összejövetelek, soha nem hanyagolhatjuk el a hívők oktatását szolgáló lehetőségeket, amikor megismertethetjük velük, hogyan végezhetnek gyakorlati missziómunkát abban a városban, ahol élnek. (Testimonies, IX, 82.)

Ha bekapcsolódnak a tábori összejövetelek munkájába, mindnyájan megtanulhatják, hogyan fáradozhatnak sikeresen abban a gyülekezetben, amelyikhez tartoznak. (Testimonies, VI, 49.)

Egyik-másik tábori összejövetelünkön munkások erős csapatai szerveződtek meg, hogy elinduljanak a városokba és azok környékére, terjesszék kiadványainkat és embereket hívjanak meg az alkalmakra. Ilyképpen százakat nyertek meg, hogy a táborozás második felének alkalmaira rendszeresen eljárjanak olyanok, akiknek egyébként aligha jutott volna ez az eszébe. (Testimonies, VI, 36.)

Nem pusztán azért mehetünk el a tábori alkalmakra, hogy kapjunk, hanem azért is, hogy adjunk. Mindenki, aki részesült Krisztus megbocsátó szeretetéből, mindenki, akit megvilágosított Isten Lelke és megtért az igazsághoz, érezni fogja, hogy valamennyi lélekkel szemben, akivel kapcsolatba kerül, tartozása van. Az Úr az alázatos szívűeket használni fogja azoknak a lelkeknek a megszólítására, akiket a felszentelt lelkészek nem tudnak elérni. Ezek indíttatást nyernek olyan szavak szólására, amelyek Krisztus megmentő kegyelmét nyilatkoztatják ki. (Testimonies, VI, 43.)

Amikor követjük az Úr elgondolásából származó terveket, „Istennek munkatársai” vagyunk. Bármi is a tisztünk – legyünk bár területi elnökök, lelkészek, tanítók, főiskolai hallgatók vagy laikus tagok –, számon fog kérni bennünket az Úr, hogy vajon kihasználunk-e minden lehetséges alkalmat azok felvilágosítására, akik nincsenek a jelenvaló igazság birtokában. Az egyik legfontosabb eszköz pedig, amit a részünkre kirendelt, az a nyomtatott irodalom. Iskoláinkban és egészségügyi intézményeinkben, anyagyülekezeteinkben és kiváltképpen évenkénti tábori összejöveteleinken meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk bölcsen ezzel az értékes eszközzel. Kiválasztott munkásoknak kell állhatatos szorgalommal tanítaniuk népünket arra, hogyan közelítsék meg a hitetleneket kedves, megnyerő módon, hogyan adják kezükbe azt az irodalmat, amely az erre az időre szóló igazságot tisztán és hatalommal szólaltatja meg. (Testimonies, IX, 86–87.)

A tábori alkalmainkon a szolgálatot nem emberi elgondolások szerint, hanem Krisztus munkálkodása alapján kell irányítani. A gyülekezeti tagokat rá kell bírni a munkavégzésre. (Testimonies, IX, 120.)

A menny megmutatta nekem, hogy a tábori alkalmaink iránti érdeklődésnek emelkednie, az összejövetelek sikerességének növekednie kell. Láttam, hogy amint egyre közelebb kerülünk a véghez, kevesebb lesz a prédikálás és több a Biblia-tanulmányozás. Mind az egész Földön kis csoportok lesznek, Bibliájukkal a kezükben, külön-külön kötetlen, beszélgetésszerű tanulmányt folytatva a Szentírás egy-egy részéről. (Testimonies, VI, 87.)

Tábori összejöveteleinket nagy költségek árán szervezzük és tartjuk meg. Isten lelkészei, akik népszerűtlen igazságot védelmeznek, erejüket megfeszítve munkálkodnak ezeken a hatalmas összejöveteleken, a könyörületesség üzenetét hordozva a megfeszített Megváltóról a szegény elbukott bűnösöknek. Ezeknek az üzeneteknek az elhanyagolása vagy azok közönyös kezelése annyit jelent, hogy nem sokba vesszük a Mindenható könyörületét, intő és esedező szavát. Az, hogy távol maradtatok ezekről az összejövetelekről, rendkívül káros lelki jólétetekre nézve. Nem tettetek szert arra az erőre, amit elnyerhettetek volna, ha hallgatjátok az Ige prédikálását és elvegyültök az igazság hívői között. (Testimonies, IV, 115.)

Nem csekély dolog az, ha egy család Krisztus képviselőjeként foglal állást, ha egy hitetlenekből álló lakóhelyen megtartják Isten törvényét. Az Úr elvárja tőlünk, hogy élő levelek legyünk, amit ismer és olvas minden ember. Ez az állásfoglalás félelmetes felelősségekkel jár. Ha a világosságban akarsz élni, oda kell jönnöd, ahol a világosság ragyog. K. testvérnek ünnepélyes kötelezettségének kell éreznie, hogy bármilyen áldozatot is igényel ez, családjával elmenjen legalább az évenkénti összejövetelekre azok társaságában, akik szeretik az igazságot. Ez megerősítené és felkészítené őket a próbára és a kötelességek teljesítésére. Nem válik hasznukra, hogy veszni hagyják annak kiváltságát, hogy a hasonló hitűek társaságát élvezhetik; az igazság ugyanis ily módon elveszti fontosságát a lelkükben, szívüket nem világosítja meg és nem eleveníti meg annak megszentelő befolyása, és elvesztik lelkiségüket. Nem nyernek erőt az eleven igehirdetői beszédből. Világi gondolatok és világi vállalkozásaik foglalkoztatják egyre elméjüket, így nem jut hely a lelki kérdések számára. (Testimonies, IV, 106.)

Akinek csak lehetséges, mind jöjjön el ezekre az évenkénti összejövetelekre. Mindenkinek éreznie kell, hogy Isten ezt várja el tőlük. Ha nem élnek ezekkel az előjogokkal, amelyeket az Úr biztosított számukra, hogy mindnyájan erősek legyenek őbenne és az ő kegyelmének erejében, úgy egyre gyengébbek lesznek, és mindig kisebb lesz bennük a vágy, hogy mindent Istennek szenteljenek.

Testvéreim és testvérnőim, jöjjetek el ezekre az évenkénti szent egybegyülekezésekre, hogy megtaláljátok Jézust. Ő fel fog jönni erre az ünnepre. Jelen lesz, és elvégzi érettetek azt, amire a leginkább szükségetek van. Nem értékelhetitek többre gazdaságaitokat, mint a lélek valóban magasrendű érdekeit. Minden kincs, amivel bírtok, ha mégoly értékes is, nem lenne elég, hogy megvásároljátok rajta a békességet és a reményt, ami akkor is határtalan nyereség lenne, ha mindeneteket oda kéne adnotok érte, ráadásként pedig az életen át tartó fáradozást és szenvedést. Az örök dolgok felőli határozott és világos tudás, azzal a szívvel párosulva, amelyik örömest átad mindent Krisztusnak: ez az a két áldás, amely nagyobb értékkel bír, mint e világ minden gazdagsága, gyönyöre és dicsősége. (Testimonies, II, 575–576.)