Isten elvégzi majd a munkát, ha mi felajánljuk neki az eszközöket. (Testimonies, IX, 107.)

Az Úr a teljes szívből fakadó szolgálatot fogadja el, és maga pótolja ki a fogyatkozásokat. (The Ministry of Healing, 150.)

Valamennyi igaz cselekedet meg lesz örökítve, jóllehet a cselekvő maga talán nem is érzi úgy, hogy valami említésre méltót vitt volna véghez. (Testimonies, II, 683.)

Ha igazán odaszenteltek lesztek, Isten a ti közreműködésetekkel eljuttatja az igazságot másokhoz, akiket csatornaként használhat a világosság továbbítására a homályban tapogatózókhoz. (Testimonies, VII, 63.)

Az igazság nemsokára diadalmaskodik, és mindazok, akik ma úgy döntenek, hogy Isten munkatársai lesznek, az igazsággal együtt diadalt aratnak. (Testimonies, IX, 135.)

Mindenkinek, aki az Úr szolgálatára adja magát, semmit nem tartva vissza, erőt ad a végeérhetetlen eredmények elérésére. (Testimonies, VII, 30.)

Ha szorgalmasan munkálkodunk felebarátaink üdvösségéért, Isten minden erőfeszítésünket sikerrel koronázza. (Testimonies, IX, 86.)

Az Úr nagy tervében mindenkinek megvan a helye. Fölösleges tehetséget nem adományoz. Talán kicsiny a talentumod, de Istennél helye van annak is. S ha hűségesen felhasználod, pontosan elvégzi az Isten által neki szánt feladatot. (Testimonies, IX, 37.)

A legszerényebb munkások is, ha együtt munkálkodnak Krisztussal, olyan húrokat tudnak megpengetni, melyek rezgése a Föld végső határáig elhallatszik, és dallama az örök korszakokon át is elhat. (The Ministry of Healing, 157.)

Az igaz siker semmilyen munkaterületen nem a véletlen vagy a végzet műve. Az eredmény Isten gondviseléséből fakad, a hit, a megfontoltság, az erkölcsi tisztaság és a kitartás jutalma. A nagyszerű értelmi képesség és az erkölcsös viselkedés nem a véletlen eredménye. Az Örökkévaló ad alkalmakat, de a siker azon múlik, hogy miként használjuk ki őket. (Prophets and Kings, 486.)

Akik késztetést éreznek arra, hogy munkába álljanak, akár belföldi munkaterületen, akár távoli országokban, induljanak el az Úr nevében. Ha Istenhez folyamodnak kegyelemért és erőért, eredményesek lesznek. Lehet ugyan, hogy kezdetben kicsiny lesz a munkájuk, ám ha követik az Úr terveit, ez a munka mindinkább kitágul. Isten él. Az önzetlen és önfeláldozó lelkűekért munkálkodni fog, akárkik is legyenek, akárhol is tartózkodjanak. (Southern Watchman, 1903. április 9.)

Jobban tisztában kell lennünk az angyalok küldetésével. Jól tesszük, ha nem tévesztjük szem elől, hogy Isten valamennyi igaz gyermeke mennyei lényekkel működhet együtt. A világosság és az erő láthatatlan seregei keresik fel a szelídeket és az alázatosokat, akik hisznek a menny ígéreteiben, és jogot formálnak az azokban foglaltakra. Kerubok és szeráfok, hatalmas erejű angyalok állnak az Isten jobbján: „szolgáló lelkek… elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget”. (The Acts of the Apostles, 154.)

Emlékezzetek arra, hogy az Úr Jézus a legfőbb munkás. Ő öntözi az elvetett magot. Elmédre helyez olyan igéket, amelyek szíveket fognak megszólítani. (Testimonies, IX, 41.)

Szenteljétek magatokat mindenestül az Úr munkájának. Ő erőtök, és ő ott lesz majd a jobb kezetek felől, segítve benneteket irgalmas tervei kivitelezésében. (Testimonies, IX, 41.)

A mennyei lények segítik mindazokat, akik szilárd hittel törekednek jellemük tökéletesítésére, ami cselekedeteik tökéletességében mutatkozik meg. Krisztus mindnyájuknak, akik részt vesznek ebben a munkában, ezt mondja: jobb kezed felől vagyok és megsegítelek! (Christ’s Object Lessons, 332.)

Amikor az emberi törekvés együttműködik Isten akaratával, mindent meg tud cselekedni. Amit az Úr parancsára meg kell cselekednünk, azt meg is lehet tenni az ő erejével. Amikor valamit megparancsol, egyben képességet is ad annak teljesítésére. (Christ’s Object Lessons, 333.)

A veszendő lelkekért végzett munkában angyalok társaságát fogjátok élvezni. Ezerszer ezer, tízezerszer tízezer angyal vár arra, hogy együttműködhessen gyülekezetünk tagjaival annak a fénynek a közvetítésében, amit Isten bőkezűen közölt velünk, hogy népe felkészülhessen Krisztus eljövetelére. (Testimonies, IX, 129.)

A menny angyalai készek együttműködni velünk ebben a munkában. A menny minden forrása rendelkezésére áll azoknak, akik keresik és megmentik az elveszetteket. Angyalok lesznek segítségedre abban, hogy meg tudd szólítani a legnemtörődömebb és legmegátalkodottabb embert is. Amikor pedig csak egy is visszatalál Istenhez, az egész ég örvendezik azon. A szeráfok és a kerubok pengetik arany hárfájukat, énekben dicsőítve Istent és a Bárányt az emberek fiai iránti irgalmáért és szerető jóságáért. (Christ’s Object Lessons, 197.)

Aki a galileai halászokat elhívta, ma is hív embereket a szolgálatába. Ma is ugyanolyan készségesen nyilvánítja ki hatalmát rajtunk keresztül, mint tette azt az első tanítványok által. Bármilyen tökéletlenek és bűnösök vagyunk, az Úr továbbra is felajánlja, hogy legyünk társai, Krisztus tanoncai. Meghív bennünket, hogy üljünk be az isteni Tanítóhoz az iskolapadba, hogy Jézussal egységben végezhessük a menny munkáját. (The Desire of Ages, 296.)

Nem gondolod, hogy Krisztus megbecsüli azokat, akik teljesen őérte élnek? Nem gondolod, hogy meglátogatja azokat, akik, miként a szeretett János, az ő dolgaiban járnak nehéz és megpróbáló helyeken? Megtalálja hűségeseit, közösséget ápol velük, bátorítja és erősíti őket. Isten pedig hatalmas erejű angyalait küldi ki, hogy szolgáljanak az emberek közül való munkásoknak, akik az igazságot szólják azoknak, akik nem ismerik azt. (Testimonies, VIII, 17.)

Az egész menny sürgölődik. Isten angyalai arra várnak, hogy együttműködhessenek a tervkészítőkkel, melyek által azok a lelkek, akikért Krisztus meghalt, meghallhatják majd az üdvösség jó hírét. Az angyalok azoknak szolgálnak, akik öröklik az üdvösséget, és minden igaz szentnek ezt mondják: „Elvégzendő munkátok van! „Menjetek el, és felállván hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédét.” (Csel 5:20) Ha a megszólítottak engedelmeskednének ennek a felhívásnak, az Úr elkészítené az utat előttük, s anyagi eszközöket bocsátana rendelkezésükre az elinduláshoz. (Testimonies, VI, 433–434.)

Egy olyan korban, mint amilyen e mostani is, Isten minden egyes gyermekének tevékenykednie kell mások megsegítésében. Miközben azok, akik ismerik a Biblia igazságát, igyekeznek felkutatni az igazság világossága után sóvárgókat, a Teremtő angyalai látogatják meg őket. Ahol pedig angyalok járnak, ott senki ne féljen nekiindulni. Az odaszentelt munkás állhatatos fáradozása nyomán sokan elfordulnak a bálványimádástól, és leborulnak az élő Isten előtt. Sokan hagynak fel az emberi intézmények előtti hódolattal, és félelmet nem ismerve foglalnak állást az Úr és törvénye mellett. (Prophets and Kings, 171.)

A mennyei fejedelemségek és hatalmasságok figyelik azt a háborút, amit Isten szolgái viselnek látszólag csüggesztő körülmények között. Újabb hódításokat visznek véghez, újabb méltóságok felett aratnak diadalt – a keresztények Megváltójuk zászlója köré gyűlve indulnak el, hogy megvívják a hitnek nemes harcát. A menny valamennyi angyala az alázatos, Istenben hívő nép szolgálatában áll; és amikor az Úr földi munkásserege dicsérő énekeit zengi, a mennyei kórus is bekapcsolódik, csatlakozik az Istennek és az ő Fiának zengett dicséretbe. (The Acts of the Apostles, 154.)

Nem az emberektől származó erő teszi a munkát sikeressé, hanem az emberi eszközzel munkálkodó mennyei szolgáló lelkek igyekezete fejezi be a munkát. A Pálok ültethetnek, az Apollósok öntözhetnek, de Isten adja a növekedést. Az ember nem végezheti el az Úr részét. Az emberi eszköz együttmunkálkodhat az isteni közvetítőkkel, őszinte szívvel és alázatosan megtehet minden tőle telhetőt, tisztában léve azzal, hogy Isten a legfőbb munkás. Noha a munkások befejezhetik földi pályafutásukat, a szolgálat nem állhat le, mert el kell készülni vele. (Review and Herald, 1893. november 14.)

A keresztény ember mindig erős segítséget talál az Úrban. Meglehet, nem tudjuk, hogyan támogat minket a Mindenható, de azt tudjuk, hogy soha nem hagyja cserben a benne bízókat. Ha a hívők tudatára ébrednének annak, milyen sokszor igazgatta Isten útjukat, hogy az ellenség ne vihesse véghez velük kapcsolatos szándékát, nem botladoznának siránkozva. Hitükkel megnyugodnának benne, és semmilyen próba nem mozdítaná ki őket a helyükről. Elismernék, hogy ő a bölcsességük és erejük; az Úr pedig véghezvihetné általuk azt, amire őket felhasználni kívánja. (Prophets and Kings, 576.)

Mindazok, akik részt vesznek a szolgálatban, Isten segítő kezei. Ők az angyalok munkatársai. Jobban mondva emberi eszközök, akiken keresztül az angyalok teljesítik küldetésüket. Angyalok hallatják szavukat rajtuk keresztül, munkálkodnak kezük által. A munkások pedig, akik együtt dolgoznak a mennyei szolgáló lelkekkel, az ő tanítói munkájuk és tapasztalatuk áldásában részesülnek. (Education, 271.)

Krisztus felszólít minden férfit és nőt, hogy vegye fel az ő igazságának pajzsát, és kezdjen el dolgozni. Kijelenti: „Igazságom jobbjával támogatlak.” Mondd el minden próbádat és aggodalmadat Istenednek. Ő soha nem él vissza a bizalmaddal. Nincs, mi olyan értékes lenne Krisztus számára, mint az ő megvásárolt tulajdona, gyülekezete, a munkások, akik kimennek, hogy az igazság magját vessék… Gondoljatok Jézusra! Ott tartózkodik szent lakhelyén, nem magányosan, hanem tízezerszer tízezer mennyei angyallal körülvéve, akik a parancsára várnak. Ő pedig megparancsolja nekik, hogy menjenek ki és munkálkodjanak a leggyengébb szentért is, aki Istenben bízik. Nagynak és kicsinek, gazdagnak és szegénynek ugyanaz a segítség áll rendelkezésre. (Southern Watchman, 1905. november 7.)

Krisztus munkásai szolgálatuk során soha ne gondoljanak sikertelenségre, még kevésbé ne beszéljenek róla. Az Úr Jézus a mi erőnk minden dologban, Lelke pedig a mi lelkesítőnk. Ha az ő kezébe helyezzük magunkat, hogy a világosság csatornái legyünk, eszközeink a jó végzésére sohasem merülnek ki. Meríthetünk az ő teljességéből és abból a kegyelemből vehetünk, aminek semmi sem lehetetlen. (Gospel Workers, 19.)

Ha teljesen Istennek szenteljük életünket, és munkánkban útmutatását követjük, akkor az eredményért ő vállalja a felelősséget. Isten nem akarja, hogy csupán feltételezzük becsületes erőfeszítéseink sikerét. Nem is szabad gondolnunk a kudarcra, hanem együtt kell tevékenykednünk Istennel, aki nem ismeri a vereséget. (Christ’s Object Lessons, 363.)

Az Úrnak csalódást okoz, amikor a népéhez tartozók kevésre értékelik magukat. Ő azt akarja, hogy választott öröksége azon ár szerint értékelje magát, amit értük a Golgotán lefizetett. Isten akarja őket, különben nem küldte volna el Fiát azzal a nagy árat kívánó megbízatással, hogy váltsa meg őket. Az Úr használni akarja őket, és örömmel tölti el, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel állnak elé, hogy dicsőíthessék az ő nevét. Ha hisznek ígéreteiben, nagy dolgokat remélhetnek tőle. (The Desire of Ages, 668.)

Amikor Isten utat nyit egy bizonyos feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről is, a választott eszköznek minden tőle telhetőt meg kell tennie a megígért eredmény elérésére. A munka kivitelezésében tanúsított lelkesedés és kitartás arányában adja Isten az eredményt. (Prophets and Kings, 263.)

Bármit is cselekszünk tiszta szeretetből, lehet az bármily csekély vagy megvetendő az emberek szemében, mindenestül áldás lesz, mert Isten inkább arra tekint, mennyi szeretet van benne, semmint a munka nagyságára. (Testimonies, II, 135.)

Tíz igazán megtért, tettre kész és önzetlen munkás többre jut a hittérítés munkájában, mint száz másik, akiknek minden figyelmét a formák kötik le, csupán a gépies szabályok megtartására ügyelnek, s a lelkek iránti mély szeretetet nem ismerve munkálkodnak. (Testimonies, IV, 602.)

Nem a képességek, amelyekkel bírsz vagy amikre szert akarsz tenni, tesznek eredményessé, hanem amit az Úr tesz érted. Sokkal kevésbé szabad bíznunk abban, amit az ember tud tenni, ellenben sokkal jobban kell hinnünk abban, amit Isten tehet minden hívő lélekért. Az Úr szeretné, ha hittel fordulnál hozzá. Szeretné, ha nagy dolgokat várnánk tőle. Szeretné, ha megértenénk mind a földi, mind a lelki dolgokat. Ő fogékonyabbá tehet. Meg tud áldani jártassággal és ügyességgel. Vigyük minden adottságunkat a munkába, kérjünk bölcsességet Istentől, és ha kérünk, ő megadja nekünk. (Christ’s Object Lessons, 146.)

A kegyelem olaja ruházza fel az embert bátorsággal, adja számára az indítékot, hogy nap nap után végezze el azt a munkát, amit Isten jelölt ki neki. Az öt balga szűznek volt lámpása (ez a Szentírás igazságának ismeretét jelenti), de nem bírták Krisztus kegyelmét. Napról napra szertartásaik és külsődleges kötelességeik körforgásában éltek, ám szolgálatukban nem volt élet, híjával volt Jézus igazságának. Az igazság napsugara nem világított be szívükbe és elméjükbe, és nem volt meg bennük annak az igazságnak a szeretete, amely összhangban áll Krisztus életével és jellemével, mely az ő képmása és pecsétje. A kegyelem olaja nem elegyedett igyekezetükkel. Vallásuk nem több száraz héjnál, gyümölcs nélkül való. A tanítások külső formájához ragaszkodtak, ugyanakkor megcsalták magukat keresztény életükben, amely telve van önigazultsággal, és nem jártak Krisztus iskolájába, amit ha megtettek volna, bölccsé válhattak volna az üdvösségre. (Review and Herald, 1894. március 27.)

Az Úr művét az isteni és az emberi eszközök együttműködésével lehet befejezni. Önigazult emberek látszólag lehetnek akár tevékenyek is a menny művében; ám ha nem imádkoznak, fáradozásuk hiábavaló. Ha beletekintenének annak az angyalnak a tömjénezőjébe, aki a szivárvánnyal övezett királyiszék előtti aranyoltárnál áll, megértenék, hogy Jézus érdemeinek elegyedniük kell imáinkkal és fáradozásainkkal, különben annyit fognak érni, mint Kain áldozata. Ha úgy látnánk minden emberi eszköz munkálkodását, ahogy azt Isten szemléli, felfognánk, hogy csak az a munka állhat meg az ítéletben, amit a Krisztus érdemeivel megszentelt sok ima által vittek végbe. Eljön majd a nap, amikor sor kerül a végső nagy szemlére, „és megtértek és meglátjátok, hogy különbség van… az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt”. (Review and Herald, 1893. július 4.)

A törvényeskedő vallás nem felel meg e kor szükségleteinek. Eleget tehetünk minden külsődleges szolgálatnak, mi több, híjával lehetünk a Szentlélek megelevenítő befolyásának, miként Gilboa hegyei is híjával voltak az esőnek és a harmatnak. Mindnyájunknak szükségünk van lelki kenetre és az igazság Napjának fénylő sugaraira, ami meglágyítja és uralma alá veti szívünket. Mindig sziklaszilárdan kell ragaszkodnunk az elvekhez. A Biblia elveit szent cselekvés által kell tanítanunk és támogatnunk. (Testimonies, VI, 417–418.)

Az eredmény nem annyira a képességen, mint inkább a határozottságon és a készségen múlik. Nem a ragyogó képességek tesznek alkalmassá arra, hogy Isten előtt kedves szolgálatot végezzünk, hanem a mindennapi feladatok lelkiismeretes elvégzése, a megelégedettség, a mások sorsa iránti őszinte, képmutatás nélküli érdeklődés. A legszerényebb sorsú emberben is igazi kiválóságra lelhetünk. A szerető szívvel és hűséggel végzett mindennapi feladatok is kedvesek Isten előtt. (Prophets and Kings, 219.)

Az erős és szép jellem arányos építménye a személyes kötelességek teljesítése nyomán áll egésszé. Életünket a legjelentéktelenebb és legnagyobb részletekben egyaránt a hűség kell, hogy jellemezze. A kicsiny dolgokban való feddhetetlenség, hűség és kedvesség beragyogja az élet ösvényét. Amikor földi pályánk végéhez érkezünk, kiderül, hogy minden egyes kötelességünk, a legkisebbet sem kivéve, hűséges teljesítése is befolyást gyakorolt a jóra – olyat, amely soha örökké nem évül el. (Patriarchs and Prophets, 574.)

Meglehet, a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világias szívben, jelét sem adva annak, hogy gyökeret vert, de egyszer, amikor Isten Lelke megérinti azt a szívet, az elrejtőző mag kipattan, és végül gyümölcsöt hoz a menny dicsőségére. Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, melyik lesz jó, ez vagy amaz. Ezt a kérdést nem mi döntjük el. Mi csak tegyük, amit tennünk kell, az eredményt pedig bízzuk Istenre! „Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet.” (Préd 11:6) Az Úr nagyszerű szövetsége kimondja, hogy „míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek”. Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. Mi se bízzunk benne kevésbé, amikor a lelki magvetést végezzük! Higgyünk ígéretében: „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem.” „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Christ’s Object Lessons, 65.)