Az idő rövid, és erőinket egy szélesebb hatókörű munkára kell megszervezni. (Testimonies, IX, 27.)

A keresztény munka alapjául szolgáló kis csoportok megalakítását tárta elém az, aki soha nem tévedhet. (Testimonies, VII, 21–22.)

Legyenek minden gyülekezetben a munkásoknak olyan jól szervezett csoportjai, amelyek azon a környéken munkálkodhatnak. (Review and Herald, 1891. szeptember 29.)

Minden városban kell lennie a munkásoknak egy szervezett és alaposan kiképzett testülete; nem egyesével vagy kettesével, hanem tucatszámra kell munkába állítani őket. (General Conference Bulletin, 1893, 37.)

Gyülekezeteinkben alakuljanak csoportok a szolgálatra. A különböző egyének egyesítsék erejüket emberhalászokként a munkában. Igyekezzenek begyűjteni a lelkeket a világ romlottsága elől Krisztus szeretetének megmentő tisztaságába. (Testimonies, VII, 21.)

Jézus földi gyülekezete missziós célból szerveződött, és az Úr arra vágyik, hogy az egész közösség abban foglalatoskodjon, amint utat és módot talál nagyokhoz és kicsikhez, gazdagokhoz és szegényekhez eljuttatni az igazság üzenetét. (Testimonies, VI, 29.)

Ha a gyülekezet létszáma nagy, a tagok szerveződjenek kis csoportokba, hogy ne csak a testvérekért, hanem a hitetlenekért is munkálkodjanak. Ha egy helységben csak ketten vagy hárman élnek, akik ismerik az igazságot, alakítsák meg a munkások egy kis csoportját. (Testimonies, VII, 22.)

Ha a csatamezőn a sikeres hadművelet érdekében szükséges a fegyelem és a rend, annyival inkább szükséges ugyanez abban a hadviselésben, amelyet mi folytatunk, amennyivel nagyobb értéket képvisel és emelkedettebb az elnyerendő cél, mint azoknál a szembenálló erőknél, amelyek a csatában viaskodnak egymással. Abban a küzdelemben, amelynek mi is részvevői vagyunk, örökkévaló érdekek forognak kockán. (Testimonies, I, 649.)

Isten a rend Ura. Minden mennyel kapcsolatos dolog tökéletes rendben van: az angyali seregek hadmozdulatait az engedelmesség és a teljes fegyelem jellemzi. Siker csak a rendet és az összehangolt cselekvést koronázza. Isten nem kevésbé kívánja meg a rendet és a rendszerűséget ma, mint Izrael napjaiban. Mindenkinek, aki neki dolgozik, értelemmel kell munkálkodnia, nem hanyagul és ötletszerűen. Azt kívánja, hogy munkáját hűen és pontosan végezzük el, hogy reá helyezhesse jóváhagyó pecsétjét. (Patriarchs and Prophets, 376.)

A gyülekezetben jól szervezett munkát kell végeznünk, hogy a tagok megértsék, hogyan kell megosztani a világosságot másokkal, ily módon erősítve saját hitüket és gyarapítva ismereteiket. Amikor megosztják másokkal mindazt, amit Istentől kaptak, megerősítést nyernek a hitben. A munkálkodó gyülekezet élő gyülekezet. Élő kövek gyanánt épül fel, és minden kőnek fényt kell kibocsátania. Minden keresztényt egy drágakőhöz lehet hasonlítani, amely felfogja Isten dicsőségét és visszaveri azt. (Testimonies, VI, 435.)

[Isten] elgondolása, hogy elsajátítsuk a rend és a szervezettség leckéit, éspedig a Mózes napjaiban lefektetett tökéletes rend szerint, Izrael gyermekeinek hasznára. (Testimonies, I, 653.)

A tizenkettő felszentelése volt az első lépés annak a gyülekezetnek a megszervezése felé, amelynek Krisztus mennybemenetele után folytatnia kell a munkát a Földön. (The Acts of the Apostles, 18.)

A jeruzsálemi gyülekezet szervezetének mintául kellett szolgálnia minden egyéb helyen a gyülekezeti szervezeteknek, ahol az igazság hírvivőinek megtérőket kellett megnyerniük az evangéliumnak… Később, a korai egyház történetében, amikor a világ különböző részein a hívők számos csoportja tömörült közösségekbe, a gyülekezetszervezet tovább tökéletesedett, úgyhogy a rend és az összehangolt cselekvés fennmaradt. Minden tagot intettek, hogy vegye ki részét a munkából. Mindnyájuknak bölcsen kellett használniuk a rájuk bízott talentumokat. (The Acts of the Apostles, 91–92.)

Mindenkinek, aki a megtérés révén csatlakozik a csatasorban levőkhöz, kijelölt helye van, ahol feladat vár rá. Ebben a hadviselésben mindenkinek örömest mindenné kell lennie és mindent el kell végeznie. (Testimonies, VII, 30.)

Isten nem intézmények sokaságát, hatalmas épületeket vagy nagy látványosságot kíván, hanem egy kiváltképpen való népnek, általa választott drága népnek az összehangolt cselekvését. Mindenkinek a saját osztályos részére és helyére kell állnia, a Szentlélekkel összhangban gondolkodva, szólva és cselekedve – ekkor és csakis ekkor lesz a munka tökéletes és arányos egész. (Testimonies, VI, 293.)

Egy hadsereg ereje nagyrészt a soraiban helyet foglaló férfiak hatékonyságán mérhető le. A bölcs tábornok utasítja tisztjeit, hogy tevékeny szolgálatra képezzenek ki minden katonát. Arra törekszik, hogy a legnagyobb hatékonyságot fejlessze ki mindenkiben. Ha egyedül a tisztjeitől függne, soha nem remélhetné, hogy sikerre vezeti hadait. Hűséges és fáradhatatlan szolgálatra számít a seregében minden egyes embertől. A felelősség nagy mértékben nyugszik a csatasorban álló férfiaktól. (Testimonies, IX, 116.)

A Mester evangéliumi munkásokat keres. Ki jelentkezik majd? Nem mindenki lesz tábornok, százados, őrmester, de még csak tizedes sem azok közül, akik belépnek a seregbe. Nem mindenki vállán nyugszik majd vezetők gondja és felelőssége. Akadnak más természetű nehéz munkák is, amelyek elvégzésre várnak. Némelyeknek lövészárkokat kell ásniuk, másoknak sáncokat kell építeniük; az egyik őrt áll, a másik hírt visz. Tiszt nem sok van, ám a sereg legénységi sorainak feltöltése sok katonát kíván; sikerük mindazonáltal minden egyes katona hűségétől függ. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása az egész seregre romlást hozhat. (Gospel Workers, 84–85.)

Isten művében sikerünk titka az lesz, ha népünk összhangban munkálkodik. Összehangolt cselekvésre van szükség. Az Úr ügyében Jézus Krisztus testének minden egyes tagja el kell végezze a maga részét, ama képességek mértékében, amit a menny nekik adott. Össze kell tartanunk a nehézségekkel és az akadályoztatásokkal szemben, váll a vállhoz, szív a szívvel együtt. (Review and Herald, 1890. december 2.)

Ha a keresztények összhangban munkálkodnának, egy emberként törve előre a mennyei erő irányításával egy cél betöltése érdekében, megmozgatnák az egész világot. (Testimonies, IX, 221.)

Az angyalok összhangban munkálkodnak. Tökéletes rend jellemzi minden egyes mozdulatukat. Minél gondosabban követjük az angyali seregek rendjét, annál sikeresebbek lesznek e mennyei eszközök javunkra tett erőfeszítései. Ha nem érezzük szükségét az összehangoltan végzett cselekvésnek, és rendetlenek, fegyelmezetlenek és szervezetlenek leszünk, amikor meg kell indulnunk, az angyalok, akik teljesen szervezettek és tökéletes rendben végzik mozdulataikat, nem munkálkodhatnak értünk sikeresen. Szomorúan fordulnak el, mert nincsenek arra felhatalmazva, hogy megáldják a zűrzavart, a szanaszét esett állapotot és a szervezetlenséget. Akik a mennyei hírnökökkel való együttműködést óhajtják, velük egyetértésben kell dolgozniuk. Akik felülről kaptak kenetet, minden erejükkel elő fogják segíteni a rendet, a fegyelmet és a cselekvési egységet, és akkor Isten angyalai együttműködhetnek velük. Ám e mennyei hírnökök soha, de soha nem adják jóváhagyásukat a rendszertelenségre, a szervezetlenségre és a rendetlenségre.

A munkában szükség van a módszerességre: de míg közületek egyesek oly hosszasan tanakodtak, terveztek és készülődtek a munkára, Sátán birtokba veszi a területet megigéző mesékkel, és az emberek figyelmét lekötik a fő hitető megtévesztései. (Review and Herald, 1888. március 13.)

Ó, hogy örvendezne Sátán, ha erőfeszítéseit siker koronázná, és e nép soraiba férkőzhetne, és bomlaszthatná a művet egy olyan korban, amikor a tökéletes szervezettség alapvető fontosságú, és a legnagyobb hatalommal bír a helytelen lázadások kívül tartására, valamint az Isten Igéje által jóvá nem hagyott állítások cáfolatára! Folyamatosan tartani akarjuk az irányt, hogy a szervezeti felépítés és a bölcs, alapos munka által felépített rend ne bomoljon fel. Nem engedhetjük szabadjára a rendetlen elemeket, amelyek irányításuk alá akarják vonni a művet ebben az időben. (Gospel Workers, 487.)