Munkálkodni kell a jómódúakért. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy milyen felelősséggel tartoznak a mennytől kapott ajándékokért; el kell számolniuk Istennek, aki ítélni fog élőket és holtakat. A tehetős embernek szüksége van arra, hogy szeretettel és istenfélelemmel fáradozzunk érte. Túlságosan is bízik gazdagságában, és nem látja a veszélyt. Lelki szemeit a maradandó dolgokra kell irányítani. (Christ’s Object Lessons, 230.)

Ritkán fordulunk lelki életük iránti személyes érdeklődéssel azok felé, akik műveltségük, vagyonuk vagy állásuk miatt a világ nagyjainak számítanak. Sok keresztény munkás tétovázva közelíti meg ezt az osztályt. Ennek azonban nem szabad így lennie. Ha fuldoklót látnánk, nem néznénk tétlenül pusztulását csak azért, mert ügyvéd, kereskedő vagy bíró. Ha látnánk egy embert a szakadék felé rohanni, nem tétováznánk, hogy visszatartsuk-e, bármi legyen az állása vagy a hivatása. Így lelkük veszélyére is tétovázás nélkül figyelmeztetnünk kell az embereket. Senkit ne hanyagoljunk el azért, mert úgy tűnik, hogy túlságosan rajong a világi dolgokért. (Christ’s Object Lessons, 230–231.)

Lelki vajúdást kell folytatnunk a magas állásban levőkért; át kell nyújtanunk nekik a nyájas meghívást a menyegzői lakomára. (Southern Watchman, 1904. március 15.)

Az Úr arra vágyik, hogy a vagyonos emberek térjenek meg, és segítő kezet nyújtva tevékenykedjenek mások elérésében. Azt szeretné, hogy akik segítségül tudnak sietni a megújulás és a helyreállítás munkájában, lássák meg az igazság drága világosságát, jellemük alakuljon át és érezzenek késztetést arra, hogy a rájuk bízott pénzeszközöket az ő szolgálatára használják fel. Milyen nagyszerű volna, ha a nekik kölcsön adott eszközöket jót cselekedve ruháznák be, utat nyitva az evangélium prédikálásának minden osztálynak, közelieknek és távoliknak egyaránt. (Testimonies, IX, 114.)

Meg kell keresniük a társadalom magas rangú személyeit gyengéd jóindulattal, testvéri gondoskodással. Az üzletembereknek, a bizalmi állásban levőknek, a feltalálói képességekkel és tudományos szellemmel bíró embereknek, a lángelméknek, az evangélium tanítói közül is azoknak, akik lelkét még nem szólította meg az erre az időre szóló különleges igazság – nekik kell elsősorban meghallaniuk a felszólítást. Tolmácsolnunk kell nekik a meghívást. (Christ’s Object Lessons, 230.)

Hibákat követtünk el azzal, hogy nem törekedtünk megszólítani az igazsággal más egyházak lelkészeit és a magasabb társadalmi osztályokhoz tartozókat. Túlságosan is őrizkedtünk a más hitű emberektől. Jóllehet nem barátkozhatunk velük úgy, hogy átvegyük gondolkodásmódjukat, mindenütt vannak becsületesek, akikért körültekintően, bölcsen és értelemmel, a lelkük iránti szeretettel betöltekezve kell munkálkodnunk. Létesítsünk pénzalapot, hogy munkásokat képezzünk a magasabb társadalmi osztályok elérésére, külhonban és itthon egyaránt. (Testimonies, V, 580–581.)

Némelyek különösen alkalmasak a magasabb társadalmi osztályokért való munkálkodásra. Nekik bölcsességet kell kérniük Istentől, hogy lássák, miként szólíthatják meg ezeket az embereket úgy, hogy ne csupán alkalmi ismeretségre tegyenek szert velük, hanem személyes erőfeszítés és élő hit által ébresztve tudatára őket a lélek szükségleteinek, elvezetve őket az igazság ismeretére, amint az Jézusban van. (The Ministry of Healing, 213.)

Azok, akik a magasabb társadalmi osztályokhoz tartozókért munkálkodnak, viseljék magukat teljes méltósággal, megemlékezve arról, hogy angyaloknak a társai ők. Őrizzék elméjük kincsesházát és a szívüket úgy, hogy a „meg van írva” töltse be azt. (The Ministry of Healing, 215.)

A magasabb társadalmi osztályokhoz tartozókért tett minden erőfeszítésben Isten munkásának erős hitre van szüksége. A felszín lehet bár ijesztő, ám a legsötétebb órában világosság ragyog fel onnan felülről. (The Acts of the Apostles, 242.)

Isten buzgó és alázatos munkásokat keres, akik elviszik az evangéliumot a magasabb társadalmi osztályok tagjainak. (The Acts of the Apostles, 140.)

Csodák vannak készülőben, a valódi megtérés csodái – csodák, amiket jelenleg nem láthatunk! A Föld legkiválóbbjai sem esnek a csodatevő Isten hatalmán kívül. Ha munkatársai kihasználnák a lehetőségeket, és kötelességüket bátran és híven teljesítenék, akkor az Úr művelt, befolyásos és felelős állásokat betöltő embereket térítene meg. A Szentlélek ereje által sokan fogadnák el az isteni alapelveket; ezek, az igazságot elfogadva, jó eszközökké válnának a Mindenható kezében a világosság terjesztésére. Külön is a szívükön hordanák ennek az elhanyagolt osztálynak a tagjait. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére, a gyülekezet friss hatóerővel bírna és új erőre kapna. (The Acts of the Apostles, 140.)

A társadalom magas rangban álló személyei között sok sebzett szívű és életunt ember van. Békességre vágynak, mert nincs nekik. A társadalom legmagasabb rangban levői között is vannak üdvösséget éhező és szomjazó emberek. Sokan fogadnák el a segítséget, ha az Úr munkásai személyesen közelednének hozzájuk, éspedig kedvesen, azzal a gyengéd szívvel, amit Krisztus szeretete formált át ilyenné. (Christ’s Object Lessons, 231.)

A világ legkiválóbb tudósai és államférfiai, a legkiemelkedőbb emberek közül sokan ezen utolsó napokban fordulnak el a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri meg Istent. A menny szolgái mindazonáltal ragadjanak meg minden alkalmat az igazság közlésére ezen emberek számára. Lesznek majd, akik belátják tudatlanságukat az Isten dolgaiban, és alázatos tanítványokként telepednek majd le a Mester lábához. (The Acts of the Apostles, 241–242.)

Az etióp férfiú magas állást töltött be és befolyása széles körű volt. Isten látta, hogy ha megtér, másokhoz is eljuttatja a világosságot és hatalmasan hozzájárul az evangélium terjesztéséhez. Isten angyalai látogatták meg ezt a világosság után szomjazó férfit, és az Üdvözítő magához vonzotta őt. A Szentlélek szolgálata által az Úr összehozta őt azzal az emberrel, aki elvezette őt ehhez a világossághoz. (The Acts of the Apostles, 107.)

Amikor a zsidók a zsenge és fiatal gyülekezet elpusztításával próbálkoztak, Nikodémus állt ki védelmükre. Már nem óvatoskodva, tétovázva erősítette a tanítványok hitét, hanem minden vagyonát a jeruzsálemi gyülekezet támogatására és az evangéliumi munka előmozdításának szentelte. Akik azelőtt tisztelték, most gúnyolták és üldözték; bár elszegényedett, de mégsem ingathatták meg, hogy hitéért síkra ne szálljon. (The Acts of the Apostles, 105.)