Az Úr jelölte ki az ifjakat arra, hogy az ő segítő kezei legyenek. (Testimonies, VII, 64.)

A munkásoknak egy ilyen seregével, mint amilyent a megfelelően kiképzett ifjakkal állíthatnánk csatasorba, milyen gyorsan eljuthatna a világ minden részére a megfeszített, feltámadt és hamarosan visszatérő Üdvözítő üzenete! (Education, 271.)

Rendelkezünk az ifjak egész seregével, akik sokat végezhetnek el, ha helyesen irányítjuk és bátorítjuk őket. Azt akarjuk, hogy gyermekeink higgyenek az igazságban és Istentől áldottak legyenek. Azt akarjuk, hogy jól elgondolt tervek szerint vállaljanak részt más fiatalok segítésében. Részesüljenek mindnyájan olyan kiképzésben, ami által helyesen képviselhetik az igazságot, megindokolva a bennük levő reménységet, tiszteletet szerezve Istennek a munka minden ágában, amire kiképezték őket. (General Conference Bulletin, V/2, 24. [1893. január 29–30.])

Jól szervezett és jól képzett ifjúi adottságokra van szükség a gyülekezeteinkben. Az ifjúságnak kezdenie kell valamit túláradó energiáival. Ha ezeket az energiákat nem terelik a helyes csatornák felé, a fiatalok olyan módon fogják használni, amivel kárt okoznak a lelki életükben, és rosszat tesznek azokkal is, akikkel barátkoznak. (Gospel Workers, 211.)

Amikor az ifjak átadják a szívüket Istennek, az irántuk való felelősségünk nem szűnik meg. Érdeklődést kell mutatniuk az Úr műve iránt, és meg kell látniuk, hogy a menny elvárja tőlük azt a munkát, amivel előbbre mozdíthatják az ügyet. Nem elég mutatni, milyen sok az elvégzendő feladat és ösztökélni az ifjakat, hogy vegyék ki a részüket benne. Meg kell tanítani őket, hogyan munkálkodjanak a Mesterért. Képezni, fegyelmezni, gyakoroltatni kell őket a Krisztusért való lélekmentés legjobb módszereiben. Tanítsátok meg nekik, hogy próbáljanak nyugodt és egyszerű módon segíteni barátaikon. A misszionáriusi tevékenység különböző ágait, amikből kivehetik a részüket, módszeresen meg kell tervezni, és részesüljenek oktatásban és segítségben is. Így fogják elsajátítani, hogyan dolgozhatnak Istennek. (Gospel Workers, 210.)

Legyen a lelkész kedvessége és előzékenysége nyilvánvaló abban, ahogy a gyermekekkel bánik. Mindig tartsa szem előtt, hogy ők kicsiny férfiak és nők, az Úr családjának ifjú tagjai. Ők nagyon közel állnak a Mesterhez és drágák neki; és ha helyesen neveljük és fegyelmezzük őket, már fiatalon a mennyet fogják szolgálni. (Testimonies, IV,  397–398.)

Ne mellőzzük az ifjakat; osztozzanak ők is a munkában és a felelősségben. Hadd érezzék, hogy ők is kivehetik a részüket a másoknak nyújtott segítségből és áldásból. Már a gyermekeket is meg kell tanítani, hogyan tehetnek eleget a szeretet és a könyörület kisebb feladatainak azok irányában, akik kevésbé szerencsések, mint ők. (Testimonies, VI, 435.)

A szülőknek meg kell tanítaniuk gyermekeiket az idő értékére és helyes felhasználására. Tanítsátok meg nekik, hogy az Istennek tiszteletet szerző és az emberiségnek áldást nyújtó cselekedetek azok, amikért érdemes küzdeni. Már e zsenge korban is az Úr misszionáriusai lehetnek. (Christ’s Object Lesson, 345.)

Sok mai fiúcska – akik úgy nőnek fel, miként Dániel nevelkedett júdeai otthonában,  tanulmányozzák Isten Igéjét és műveit, és elsajátítják a hűséges szolgálat leckéit – ott fog állni a törvényhozók és bírák előtt vagy épp uralkodók udvaraiban a királyok Királya tanújaként. (Education, 262.)

Pál látta, hogy Timótheus hű, megingathatatlan és igaz, ezért elhívta őt, hogy fáradozásaiban és útjai során társa legyen. Akik a gyermek Timótheust tanították, jutalmát vették fáradozásaiknak, látva, hogy a gondjukra bízott fiút a nagy apostolhoz fűzi szoros kötelék. Timótheus zsenge ifjú volt, amikor Isten kiválasztotta a tanítói hivatalra, de gyermekkori neveltetése oly mértékben megalapozta elveit, hogy készen állt Pál segítőjeként elfoglalni a helyét. Noha fiatal volt, keresztény szelídséggel viselte kötelezettségeit. (The Acts of the Apostles, 203–204.)

A köztünk élő teherhordozók mindegyre sírba szállnak. Sokan azok közül, akik élen jártak az általunk mint nép által bevezetett reformok kivitelezésében, túljutottak az élet delelőjén, és immár mind testi, mind szellemi erejük hanyatlik. Mély nyugtalansággal tehetjük fel a kérdést: ki fogja betölteni a helyüket? Kire bízatják rá majd a gyülekezet alapvető érdekeit, ha a mostani zászlóvivők elesnek? Csak aggodalommal tekinthetünk a mai ifjakra, akiknek e terheket majd magukra kell venniük, és akikre a kötelezettségek hárulnak. Nekik kell majd átvenniük a munkát ott, ahol mások leteszik, és ahogy ők járnak, az fogja meghatározni, hogy vajon az erkölcsösség, a vallásosság és az élettel teli istenfélelem érvényesül-e, vagy az erkölcstelenség és a hűtlenség ront és semmisít meg mindent, ami értékes. (Gospel Workers, 68.)

Bizalmat kell tanúsítanunk fiataljaink iránt. Úttörőknek kell lenniük minden vállalkozásban, annak minden fáradságával és áldozatával, miközben Krisztus túlzottan igénybe vett szolgáit tanácsadókként kell megbecsülnünk, akik bátorítást és áldást nyújtanak azoknak, akik a legsúlyosabb megpróbáltatásokat szenvedik el Jézusért. (Counsels to Teachers, 516–517.)

Ifjakat keresünk. Isten a misszionáriusi munkamezőkre hívja őket. Ők viszonylag mentesek a gondoktól és a kötelezettségektől, így kedvezőbbek a körülményeik egy-egy munka felvállalására, mint azok, akiknek egy nagy család eltartásáról és taníttatásáról kell gondoskodniuk. Azon kívül a fiatalok könnyebben tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez és az ismeretlen társaságokhoz, és könnyebben elviselik a kényelmetlenségeket és nehézségeket. Tapintattal és kitartással el tudják érni az ott élő embereket. (Counsels and Teachers, 517.)

Sok fiatalt, aki otthon részesült a megfelelő nevelésben, kell kiképezni a szolgálatra, és késztetni, hogy emelje magasba az igazság lobogóját új helyeken a jól megtervezett hűséges munka által. Lelkészeinkkel és tapasztalt munkásokkal társulva a nagyvárosi munkában a legjobb képzésben részesülnek majd. Az isteni vezetéssel együtt járva és a tapasztaltabb munkatársak imáitól támogatva nagyszerű és áldott feladatot végezhetnek. Amikor egyesítik fáradozásaikat az idősebb társaikéval, ifjonti erejüket a legjobb haszonnal kamatoztatva, mennyei angyalok társaságát élvezhetik majd; az Úr munkatársaiként pedig kiváltságuk, hogy bátorsággal és szabadon énekeljenek, imádkozzanak, higgyenek és dolgozzanak. A remény és a bizalom, amit a mennyei segítők jelenléte biztosít mindnyájuknak, imára, dicséretre és az igaz hit őszinte megnyilvánulására készteti őket. (Testimonies, IX, 119.)

Számos olyan terület létezik, amelyen az ifjúság találhat magának alkalmat a segítő jelenlétre. Csoportokat kell szervezni és alapos kiképzésben részesíteni az ápolói, látogatói és Biblia-olvasói, könyvevangélista, lelkészi és orvosi-misszionáriusi szolgálatra. (Counsels to Teachers, 546.)

Az ifjakat nevelnünk kell arra, hogy segítsék kortársaikat. Amikor e munkában fejtenek ki igyekezetet, olyan tapasztalatra tesznek szert, ami arra képesíti őket, hogy szélesebb területen is odaszentelt munkások legyenek. (Testimonies, VI, 115.)

Fiatal férfiakat és nőket kell oktatnunk arra, hogyan lehetnek munkások szomszédaik körében és más helyeken. Mindnyájan hangolják szívüket és elméjüket arra, hogy értelemmel bírjanak az erre az időre szóló munkában, megszerezve a szükséges képesítést annak a végzésére, amelyre a leginkább alkalmasak. (Testimonies, IX, 118–119.)

Haladjatok csak egyre, ifjak, az Úr megismerésében, és meg fogjátok látni, hogy „az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal”. Állandóan törekedjetek a fejlődésre. Harcoljatok buzgón azért, hogy egyek legyetek a Megváltóval. Éljetek hit által Krisztusban. Végezzétek azt a munkát, amit ő is végzett. Munkálkodjatok azoknak a lelkeknek a megmentéséért, amelyekért letette az életét. Minden módon próbáljatok segítséget nyújtani azoknak, akikkel kapcsolatba kerültetek… Beszélgessetek elöljáró testvéretekkel, aki elvégzi a ti oktatásotokat: parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi. A vele – aki áldozatul adta magát a veszendő világ megmentéséért – való szoros kapcsolat avat fel téged megfelelő munkássá. (Testimonies, VI, 416.)

Fiatal férfiak és fiatal nők, nem hozhatnátok létre csoportokat, és Krisztus katonáiként nem állhatnátok be a munkába, minden tapintatotokat, ügyességeteket és adottságotokat belevive az Úrért való szolgálatba, hogy megmentsétek lelketeket a romlástól? Alakuljanak minden gyülekezetben csoportok e feladat végzésére… Vajon azok a fiatalok, akik igazán szeretik Jézust, létrehozzák e munkálkodó csoportjaikat, nem csupán azok miatt, akik szombatünneplőknek vallják magukat, hanem azokért is, akik nem a mi hitünkből valók? (Signs of the Times, 1893. május 29.)

A fiatal férfiak és nők, valamint a gyermekek induljanak dolgozni Krisztus nevében. Egyesítsék erejüket valamilyen terv és rend szerint. Nem alkothatnátok ti, a munkások egy munkacsoportot, időt szánva az együtt imádkozásra, valamint arra, hogy kérjétek az Urat, adja néktek kegyelmét az egyesült cselekvés továbbfolytatására? (Youth’s Instructor, 1894. augusztus 9.)