Álom az ítéletről — Egyszer álmot láttam: nagy csoport ember gyűlt össze, s az ég hirtelen elsötétedett, mennydörgött és villámlott. Egy hang, mely hangosabb volt még a mennydörgésnél is, áthasított az égen és a földön, s így szólt: „Elvégeztetett.” A csoport egy része sápadt arccal kezdett jajveszékelni halálfélelmében, ezt kiáltozva: „Jaj, még nem vagyok kész!” Kérdés hangzott el: „Miért nem vagytok még készen? Miért nem használtátok fel a kegyelmesen nektek ajándékozott lehetőségeket?” — Ezekkel a kiáltásokkal a fülemben ébredtem fel álmomból: „Még nem vagyok készen! Nem vagyok megmentve! Elvesztem, örökre elvesztem!”

A rajtunk nyugvó szent felelősség tudatában tekintsünk a jövőbe, hogy megértsük, mit kell tennünk ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Vagy talán azzal szeretnénk szembetalálkozni az ítéletnapon, hogy elhanyagoltuk Istent és megvetettük az Ő kegyelmét, megtagadtuk igazságát és szeretetét?! Az utolsó napon összegyűlt tömeg előtt az egész világegyetem hallatára ünnepélyesen felolvassák majd a bűnösök kárhoztatásának okát. Lesznek szülők, akik ott fogják először megtudni gyermekeik titkos bűneit. A gyermekek akkor meglátják, milyen sokat vétettek szüleik ellen. Mindenki előtt nyilvánosságra kerülnek a szívek titkai és indítékai, s ami eddig rejtve volt, most napvilágra jön. Akik tréfálkoztak és gúnyolták az ítéletnapot, hirtelen kijózanodnak, amint szembe kell nézniük a borzalmas valósággal.

Akik megvetették Isten szavát, azoknak is szembe kell találkozniuk az ihletett jövendölések szerzőjével. Nem élhetünk úgy, hogy nem törődünk az ítéletnappal, mert bár sokáig késlekedett, most már nagyon közel van, egészen az ajtó előtt. Az arkangyal trombitája hamarosan megszólal, hogy megállítsa az élőket és felébressze a halottakat. Azon a napon elválasztják a gonoszokat az igazaktól, ahogyan a pásztor elválasztja a kecskéket a juhoktól.

Amikor Isten megkérdezi: „Hol vannak a gyermekek?” — Azoknak a szülőknek, akik elhanyagolták az Istentől kapott kötelességeiket, az ítéletkor szembe kell majd nézniük ezzel a hanyagsággal. Az Úr megkérdezi majd tőlük: „Hol vannak a gyermekek, akiket azért bíztam rátok, hogy nekem neveljétek őket? Miért nem állnak ők is a jobbomon?” Sok szülő csak akkor látja majd be, hogy oktalan szeretet vakította el szemüket gyermekeik hibáit illetően, s hagyták, hogy jellemük eltorzuljon. Mások rádöbbennek majd, hogy nem szántak gyermekeikre elég időt és figyelmet, szeretetet és gyöngédséget, s hogy az ő tulajdon hanyagságuk tette őket azzá, amivé lettek.

Szülők, ha elmulasztjátok a lehetőséget, Isten így szól majd hozzátok az ítéletben: „Mit csináltatok nyájammal, az én gyönyörű nyájammal?”

Gondoljátok csak el: ti a mennybe kerülnétek és egyik gyermeketek sem lenne ott veletek. Hogyan is mondhatnátok Istennek: „Itt vagyok, Uram, én és a gyermekek, akiket nékem adtál.” A mennyben jegyzik a szülők tetteit, hanyagságuk ott marad feljegyezve a mennyei könyvekben.

Isten megvizsgálja a családokat — Micsoda látvány lesz, amikor a végső elszámolásnál a gyermekek és a szülők találkoznak! Ezer és ezer gyermek - akik az étvágy és lealjasító bűnök rabszolgái voltak, akiknek élete erkölcsileg teljesen romba dőlt - áll majd szemtől szemben szüleivel, akik miatt ide jutott. Ki a felelős ezért a félelmetes hanyagságért, ha nem a szülők? Talán az Úr teremtette gonosznak ezeket a fiatalokat? Nem! Ő a maga képmására alkotta a gyermekeket, s csak kevéssel tette őket kisebbé az angyaloknál. Ki végezte hát e szörnyű munkát? Ki változtatta el jellemüket, hogy nem viselik Isten képmását, amiért örökre el kell válniuk Tőle mint tisztátalanoknak, akiknek semmi keresnivalójuk a tiszta és szent angyalok társaságában és a mennyei otthonban? Talán a szülők bűneit örökölték a gyermekek a romlott étvágyban és szenvedélyekben, az élvezeteket szerető anya pedig mindezt azzal tetézte, hogy elmulasztotta gondosan nevelni őket az elé tárt minta szerint. Ezeket a szülőket Isten mind meg fogja vizsgálni - ebben olyan biztosak lehetnek, mint a saját létezésükben.

Feljegyzések a mennyben — A gyermekek és szülők ne feledkezzenek meg arról, hogy jellemük napról napra formálódik valamilyen irányba, s ezek a tulajdonságok a mennyei könyvekbe kerülnek. Isten ugyanolyan képet készít az emberekről, mint amilyet a festők, amikor modelljeik arcvonásait viszik vászonra. Milyen képet szeretnétek látni magatokról? Szülők, válaszoljatok a kérdésre! Milyen képet készít rólatok a nagy Festőművész a mennyei könyvekbe? ...Ezt még most el kell döntenünk! Halálunk után már nem lesz lehetőségünk arra, hogy kiigazítsuk jellemünk egyenetlenségeit.

Ez legyen számunkra a legfontosabb dolog. Az, hogy nap nap után milyenek vagyunk, meghatározza jellemünket és örökké tartó jövőnket is. Mondjuk hát mindannyian: „Ma is vigyázni fogok, hogy mit mutatok a világegyetem előtt.” Kérdezzétek magatoktól napról napra és óráról órára: Milyenek a szavaim a mennyei angyalok előtt? Olyanok-e, mint „aranyalmák ezüsttányéron”, vagy olyanok, mint a pusztító jégeső, mely megsebez és fájdalmat okoz?...

Nemcsak szavaink és cselekedeteink, de még gondolataink is meghatározzák, hogy milyenek vagyunk. Legyen hát minden lélek jó, és cselekedjen jót. Legyen olyan a rólunk készített kép, amit nem kell majd szégyellnünk. Minden dédelgetett érzés hatással van arckifejezésünkre. Isten segít nekünk olyanná alakítani családjainkat, amilyeneknek szeretnénk őket látni a mennyei feljegyzésekben.

Hanyagok voltatok? — Bárcsak imádkozva és gondosan vigyáznának a szülők gyermekeik örök jólétére! Tegyék fel maguknak a kérdést: Vajon hanyagok voltunk? Semmibe vettük-e ünnepélyes kötelességünket, s hagytuk-e, hogy gyermekeink Sátán játékszereivé váljanak? Van-e komoly elszámolnivalónk Istennel, amiért megengedjük, hogy gyermekeink az igazság és Krisztus ellen használják fel tehetségüket, idejüket és befolyásukat? Hűtlenek voltunk-e kötelességeink iránt, s nem növeltük-e Sátán országa alattvalóinak számát?

Ha az anyák elhanyagolják, hogy gyermekeiket gondosan neveljék, hanyagságukkal saját helyzetüket nehezítik. Terheik és tanácstalanságuk így sokkal nagyobb, mint ha időt és gondot fordítottak volna arra, hogy gyermekeiket engedelmességre oktassák. Végül minden anya számára sokszorosan megtérül az a sok erőfeszítés, melyet kicsinyeik jellemének alakítására fordítottak, s amely első és legfontosabb volt nekik, nehogy a tövisek gyökeret eresztve mindent ellepjenek.

A gyermekek kárhoztatni fogják hűtlen szüleiket — Isten átka bizonyosan utoléri a hűtlen szülőket. Nemcsak e földi életre ültetnek töviseket saját maguknak, amelyek később megsebzik őket, hanem amikor összeül a mennyei törvényszék, szembe kell nézniük saját hűtlenségükkel. Sok gyermek áll majd fel vádlón és kárhoztatja szüleit az ítélet napján, amiért nem fékezték meg őket, s szüleiket teszik felelőssé pusztulásukért. A hamis együttérzés és a vak szeretet arra készteti a szülőket, hogy mentegessék gyermekeik hibáit és neveletlenül hagyják őket, aminek az a következménye, hogy a gyermekek elvesznek, vérük pedig hűtlen szüleik kezéhez tapad.

A hűséges szülők jutalma — „Ha majd az ítélők leülnek és a könyvek megnyittatnak” (Dn. 7:10), ha a Bíró „jól van” szava elhangzik és a halhatatlan dicsőség koronáját a győző homlokára helyezik, sokan leveszik majd koronájukat az egész világmindenség szeme láttára és anyjukra mutatva így szólnak: „Ő tett azzá, amivé Isten kegyelméből lettem. Áldás volt tanításán és imáin az én örök üdvösségemre.”

A nevelés eredménye nyilvánvalóvá lesz — Mindenki, aki önzetlen lelkülettel munkálkodik, elégedetten szemlélheti majd munkája eredményét. Meg fogják látni minden helyes alapelv és nemes tett kibontakozását, amiből itt e földön alig tapasztalunk valamit. A világ legnemesebb munkáinak eredményéből mily kevés láttatik meg ebben az életben cselekvője előtt! Mily sokan dolgoznak önzetlenül és fáradhatatlanul azokért, akik távol vannak tőlük, és akiket nem is ismernek! A szülők és tanítók utolsó, mély álmukba merülnek, s úgy tűnik, mintha munkájuk hiábavaló lett volna. Nem tudják, hogy hűségük az áldások olyan forrását nyitotta meg, amely sohasem apad el. Csak hitben látják, hogy gyermekeik, akiket felneveltek, áldássá és bátorítássá válnak embertársaik számára, és befolyásuk ezerszeresen ismétlődik... Az emberek elvetik a magot, amelyből sírjuk felett mások aratják majd le az áldott termést. Fákat ültetnek, hogy mások ehessék meg gyümölcsét. Ezen a földön megelégszenek azzal, ha tudják, hogy mozgásba hozták a jóra törekvő erőket. Az eljövendő világon azonban meglátják majd mindezek hatását.

A szülők magukkal vihetik gyermekeiket az Ígéret földjére — Isten fényt bocsátott ki trónjáról, hogy megvilágítsa vele egész életutunkat. Ugyanúgy, mint az ősi Izráel idejében, nappal felhőoszlop, éjszaka tűzoszlop halad előttünk. A mai keresztény szülők számára éppen olyan kiváltság, mint amilyen kiváltság volt Isten népének régen, hogy magukkal vihették gyermekeiket az Ígéret földjére.

Azt akarjátok, hogy családotok Istené legyen. Azt szeretnétek, ha ott állhatnának veletek a mennyei város kapujánál, s ezt mondhatnátok: „Itt vagyok, Uram, és a gyermekek, akiket nekem adtál!” (Zsid. 2:13) Lehet, hogy addigra már felnőtt férfiak és nők lesznek, de mégis, ugyanúgy a gyermekeitek. Felettük való őrködéseteket és nevelő munkátokat megáldja Isten mindaddig, amíg saját maguk is győztesekként állnak meg. Akkor örömmel mondhatjátok: „Itt vagyok, Uram, és a gyermekek, akiket nekem adtál!”

A szétszakadt családok újra egyesülnek — Jézus hamarosan eljön a felhők között, nagy dicsőséggel. Fényes angyali seregek kísérik majd. Jön, hogy megdicsőítse mindazokat, akik szerették Őt s parancsolatait megtartották, jön, hogy magával vigye őket. Nem feledkezik meg népéről, sem arról, amit megígért nekik. A szétszakadt családok akkor újra egyesülnek.

Vigasz egy gyászoló anyának — Tudni szeretnéd, hogy gyermeked üdvözülni fog-e? Krisztus szavai választ adnak kérdésedre: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Mk. 10:14) Emlékezz csak a próféciára: „Így szól az Úr: szó hallatszott Rámában: sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta fiait, és nem akart megvigasztaltatni... Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól, és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földjéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lesz, azt mondja az Úr, mert fiaid viszszajőnek az ő határaikra.” (Jer. 31:15-17)

Ez az ígéret a tiéd. Megvigasztalódhatsz és bízhatsz az Úrban. Isten többször is kijelentette nekem, hogy sok kisgyermeket elszólít, még mielőtt a nyomorúság ideje ránk törne. Gyermekeinket újra látni fogjuk egyszer. Találkozunk velük és megismerjük őket majd a mennyei udvarokban. Vesd az Úrba bizodalmad és ne félj!

A gyermekeket anyjuk karjába helyezik majd — Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!

Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak (I.Kor. 15:52). Isten szava nyomán megdicsőülnek: Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket trónja elé. Az angyalok „egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld egyik végétől a másik végéig” (Mt. 24:31). A kicsi gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába.

A nap, amelyre oly régóta várunk — Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpárnak fájó szívvel el kellett hagynia az Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a Pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba.

A menny könnyen elérhetőnek fog tűnni, ha szenvedések által jutunk oda... Amikor láttam, mit kell tennünk azért, hogy a dicsőség örökösei lehessünk, azután pedig elém tárult, mit kellett Jézusnak elszenvednie értünk, hogy mi e gazdag örökség tulajdonosaivá válhassunk, azért imádkoztam, hogy mi is megkeresztelkedhessünk Jézus szenvedéseinek keresztségével. Imádkoztam, hogy ne tétovázzunk a próba idején, hanem türelemmel és örömmel szenvedjük el a nehézségeket, annak tudatában, hogy Jézus mit szenvedett el értünk, hogy az Ő szenvedése és szegénysége által gazdagok lehessünk (II.Kor. 8:9).

A menny mindent megér! — A menny mindent megér nekünk! Ne kockáztassuk hát! Nem lehetünk vakmerők ebben a tekintetben. Legyünk tudatában, hogy minden lépésünket az Úr akarata szerint kell megtennünk. Bárcsak Isten segítene nekünk, hogy véghezvigyük ezt a nagyszerű munkát és győztesekként kerüljünk ki a küzdelemből. Mennyei Atyánk koronákat tartogat a győztesek számára, s fehér ruhákat az igazaknak. Egy örökkévaló, dicsőséges világ vár mindazokra, akik a dicsőséget, tiszteletet és halhatatlanságot keresik. Mindenki, aki belép Isten országának kapuin, győztesként fog belépni oda. Nem elítélt bűnösként, hanem mint Isten fia. S így üdvözölnek majd minden érkezőt: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mt. 25:34)

Krisztus örömének részesei — A kapu mindkét oldalán angyalsereget látunk, s ahogy belépünk, Jézus szól hozzánk... Arra hív minket, hogy legyünk részesei örömének - és mi az Ő öröme? A ti lelki vajúdásotok gyümölcsét látni. Ó, apák! Látni erőfeszítéseitek gazdag jutalmát! Anyák! Itt állnak gyermekeitek az élet koronájával fejükön, s a mennyei angyalok beírják az Élet Könyvébe az anyák nevét, akiknek fáradságos munkája megnyerte őket Jézus Krisztusnak!

A győzelem dicsőséges napja — A gyülekezet ma még küzd. Még szembe kell szállnunk a sötétséggel ebben a világban, amelyet szinte már teljesen betölt a bálványimádás... De közeleg a nap, amikor a küzdelem véget ér, s a győzelem kivívatik. Isten akarata érvényesül mind a földön, mind a mennyben... Mindnyájan egyetlen nagy, boldog családot alkotunk majd a dicsőség és hála ruhájába öltözve - Krisztus igazságosságának ruhájában. Az egész természet a maga páratlan szépségében elismeréssel hódol Istennek, Őt áldva és dicsőítve. Az egész világ mennyei fényben tündököl majd. A Hold úgy fog fényleni, mint a Nap, a Nap pedig hétszerte fényesebb lesz, mint most. Az évek boldogságban telnek. A látóhatár szélén a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai együtt vigadoznak majd, mialatt Isten és Krisztus együttesen kihirdetik: „Nincs többé bűn, nincs többé halál.”

Az Isten kezével lefestett dicsőséges jövő látványa legyen nagyon drága az Ő gyermekei számára...

Állandóan a szemünk előtt kell tartanunk ezt a mennyei dolgokról szóló látomást, hogy helyesen értékelhessük az örökkévaló és az ideiglenes dolgokat, s legyen erőnk másokat ösztönözni a magasabb rendű élet felé.

„Jól van!” - így szól-e Isten? — Amikor majd a hatalmas fehér trón előtt állsz, akkor munkád olyan színben tűnik fel, amilyen valójában volt. A könyvek megnyittatnak, s nyilvánvalóvá lesznek a benne rejlő feljegyzések minden ember életéről. Sokan abból a népes csoportból nem lesznek felkészülve erre a kinyilatkoztatásra. Néhányak fülét váratlan meglepetésként érik majd e szavak: „Megmérettél és híjával találtattál!” Sok szülőhöz fog így szólni a Bíró azon a napon: „Igémben világosan elétek tártam kötelességeiteket. Miért nem engedelmeskedtetek hát tanításainak? Talán nem tudtátok, hogy Isten szava szólt hozzátok? Talán nem parancsoltam meg, hogy kutassátok az Írásokat, hogy el ne tévedjetek? Nemcsak saját lelketeket tettétek tönkre, de azáltal, hogy magatokat istenfélőnek vallottátok, másokat is félrevezettetek. Nem ismerlek titeket, távozzatok!”

Egy másik csoport sápadtan és remegve áll, Krisztusban bízva, mégis saját értéktelenségének tudatában. Hála és örömkönnyek között hallgatják a Mester dicsérő szavait. A küzdelmes napok, a teherhordozás, a félelem és szenvedés mind feledésbe merül, amikor egy hang, amely az angyalok hárfáinál is édesebben muzsikál, így szól hozzájuk: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe.” (Mt. 25:21) És ott áll majd a megváltottak serege, győzelmi pálmaágakkal a kezükben s koronákkal a fejükön. Ezek azok, akik hűséges és szorgalmas munkával alkalmassá váltak a mennyországra. A földön végzett életmű a mennyei udvarokban is elismerésre talált.

A szülők kimondhatatlan örömmel nézhetik, amint gyermekeiknek átadják a koronát, a ruhát és a hárfát. A félelem és reménység napjai véget értek. A magok, melyeket könnyekkel és imádsággal, sokszor talán hiábavalónak tűnően vetettek, végül örömteli aratást eredményeztek. Gyermekeik a megváltottak soraiban állhatnak! Apák és anyák, vajon azon a napon a ti gyermekeitek hangja ott zeng-e az öröméneket éneklők között?!