Tanítsátok a gyermekeket segítőkészségre! — Az otthon iskolájában a gyermekeket tanítsák meg arra, miként kell a mindennapi kötelességeket végezni. Az anya adjon nekik minden napra valami egyszerű feladatot. Nagyobb fáradságot és hosszabb időt igényel ugyan megtanítani őket, hogyan csinálják, mint ha maga végezné azt el, de emlékezzen arra, hogy jellemük építésében neki kell megalapoznia a segítőkészséget. Ne feledjétek, hogy az otthon olyan iskola, ahol az anya a legfőbb tanító! Az ő feladata megtanítani gyermekeinek a háztartási kötelességek gyors és ügyes elvégzését. Amilyen korán csak lehet, tanulják meg együtt hordozni az otthon terheit. A fiúk és lányok egyaránt, már kisgyermekkortól tanuljanak meg egyre nehezebb terheket viselve, értelmesen segíteni a háztartási és ház körüli munkákban.

Elnézni a gyermeki tévedéseket — Ezrek nőnek fel otthonukban csaknem nélkülözve az oktatást. „Túl sok nehézséget jelent - mondja az anya -, inkább megcsinálom magam; ez így csak nehezebb, a gyerek akadályoz engem.”

Ezek az anyák megfeledkeznek arról, hogy annak idején nekik is apránként kellett megtanulniuk mindent! Helytelenül teszik, ha megtagadják gyermekeiktől az oktatást. Tartsátok magatok mellett a gyermekeket, engedjétek, hogy kérdezzenek tőletek, és türelmesen válaszolgassatok. Lássátok el őket tennivalókkal, és hagyjátok meg nekik az örömet, hogy abban a tudatban legyenek, hogy segítettek nektek.

Nem szabad elutasítanotok őket, amikor helyes dolgokat próbálnak csinálni! Ha hibáznak, ha baleset történik, és véletlenül valami eltörik, ne tegyetek szemrehányást. Egész életük, jövőjük függ attól a neveléstől, amit tőletek kapnak gyermekéveikben. Tanítsátok meg nekik, hogy testük és elméjük minden képességét használatra kapták, mindannyian Isten tulajdonai, s el vannak kötelezve az Ő szolgálatára! Némelyikükkel az Úr már korán közli akaratát. Szülők és tanítók, kezdjétek korán tanítani a gyerekeket, hogy ápolják és fejlesszék Istentől kapott képességeiket!

Hordozzák a gyermekek is az otthoni terheket! — Tegyétek gyermekeitek életét kellemessé, ugyanakkor tanítsátok őket, hogy engedelmesek és segítőkészek legyenek, apró terheket hordozva, ugyanúgy, mint ahogy ti hordozzátok a nagyobbakat. Neveljétek őket a szorgalom szeretetére, így az Ellenség nem fog tért hódítani gondolataikban. Adjatok nekik gondolkodni- vagy tennivalót, mert csak így válhatnak alkalmassá az életre, sőt az örök életre is.

Legkorábbi éveiktől arra kell nevelni őket, hogy kivegyék részüket az otthoni terhekből. Tanítsátok meg nekik, hogy a kötelezettségek kölcsönösek, s gyorsan és gondosan kell dolgozniuk. Ez a nevelés a legnagyobb értékeik egyike lesz az évek múltával.

A család minden tagja legyen tudatában, mit várnak tőle, melyik a ráeső rész a munkából, hogy együttműködhessen a többiekkel. A hatéves gyermektől a legidősebbig mindenki értse meg, hogy kötelessége részt vállalni az élet terheiből.

Örömforrás és tapasztalatszerzés — Milyen fontos, hogy a szülők már csecsemőkoruktól helyes nevelést adjanak gyermekeiknek! Tanítsátok meg őket, hogy engedelmeskedjenek a parancsolatnak: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön, amit az Úr, a te Istened adott néked.” (II.Móz. 20:12) Ahogy nőnek és idősebbek lesznek, nagyra értékelik majd a szülőktől kapott gondoskodást, és örömüket lelik abban, hogy segítsenek apjuknak és anyjuknak.

Szépséget lehet találni a legegyszerűbb munkában is — Ha a gyermekek az Úr által kijelölt feladatként tisztelik a mindennapi, ismétlődő kötelességeket, ha iskolának tekintik, ahol megbízható és hatékony szolgálatot tanulhatnak, akkor sokkal kellemesebbnek és magasabb rendűnek tekintik majd saját munkájukat. Ha minden feladatot úgy végeznek, mintha az Úrnak végeznék, ez a legegyszerűbb szolgálatokat is szépséggel veszi körül, és a földi munkásokat összeköti a szent lényekkel, akik Isten akaratát teljesítik a mennyben. Kijelölt helyünkön ugyanolyan hűségesen kell végeznünk kötelességeinket, ahogyan az angyalok végzik a magukét.