A szülőknek meg kell érteniük felelősségüket — A gyermek első tanítói szülei legyenek.

Az apáknak és anyáknak felelősségük tudatára kell döbbenniük, mert a világ telve van a fiataloknak állított csapdákkal. Tömegek vonzódnak az önző élethez és az érzéki gyönyörökhöz. Nem látják a rejtett veszélyeket és annak az ösvénynek a borzalmas végét, mely számukra a boldogság útjának látszik. A túlzott étvágy és a szenvedélyek kielégítése által tékozolva hasznos erőiket, milliók pusztulnak el a földön, s vesznek el az eljövendő világ számára is. A szülők nem feledhetik el, hogy gyermekeiknek meg kell küzdeniük ezekkel a kísértésekkel. Már a születés előtt kezdődjék meg a felkészülés, amely alkalmassá teszi a gyermeket a sikeres küzdelemre a gonosz elleni harcban.

Emberi bölcsességnél többre van szükségük nevelési munkájuk minden egyes lépésénél ahhoz, hogy megérthessék, miként nevelhetik gyermekeiket a legmegfelelőbben, annak érdekében, hogy hasznos és boldog életet éljenek ezen a földön, és felkészüljenek egy magasabb rendű szolgálat nagyobb örömére Isten országában.

A gyermeknevelés Isten tervének fontos része — Isten tervében fontos része van a gyermeknevelésnek, hogy általa is bemutassa a kereszténységben rejlő erőt. Ünnepélyes felelősség nyugszik a szülőkön: úgy neveljék gyermekeiket, hogy a világba kikerülve jót, s ne gonoszt cselekedjenek azokkal, akikkel kapcsolatba kerülnek.

A szülők a legkisebb mértékben sem vehetik könnyen gyermekeik nevelésének munkáját. Sok időt kell szánniuk a kicsik életét szabályozó törvények gondos tanulmányozására. Tekintsék elsődleges szempontnak, hogy tájékozottá váljanak a nevelés megfelelő módszereit illetően, hogy ép testben ép lelket biztosíthassanak gyermekeik számára...

Sajnos, sokan azok közül, akik Krisztus követőinek vallják magukat, elhanyagolják otthoni kötelességeiket - nem veszik észre megbízatásuk szent voltát, amelyet Isten bízott kezeikre: úgy formálni gyermekeik jellemét, hogy legyen erkölcsi bátorságuk ellenállni a fiatalokat csapdába csaló kísértéseknek.

Istennel együttműködve célt érünk — Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy tanítványait vegye ki a világból, hanem hogy tartsa meg őket a világban a gonosztól, az elbukástól, mert kísértésekkel mindenfelé találkoznak majd, amerre járnak. Ugyanilyen legyen az apák és anyák gyermekeikért mondott imádsága is. De vajon miután szót emeltek értük Istennél, engedhetik-e őket azt tenni, amit csak akarnak? Isten nem tudja megőrizni a gonosztól a gyermekeket, ha a szülők nem működnek együtt Vele...

Ha a szülők átérzik, hogy soha, egy pillanatra sem mentesülnek felelősségük alól, hogy Istennek neveljék gyermekeiket, s ha e munkájukat hittel végzik és komoly imában, tettekben együttműködnek Istennel, akkor sikerül gyermekeiket a Megváltóhoz vezetni.

Hogyan tekintett felelősségére Erzsébet és Zakariás? — Angyal jött a mennyből, s utasítást adott Erzsébetnek és Zakariásnak arra nézve, miként neveljék és oktassák gyermeküket, s hogyan munkálkodjanak Istennel összhangban a hírnök felkészítésében, aki Krisztus eljövetelét hirdeti majd. Hűséges szülőkként együttműködtek az Úrral, hogy János jellemét olyanná formálják, amely alkalmassá teszi őt az Isten által kijelölt küldetés véghezvitelére.

Öregségükben, csodálatosan született gyermek volt János, akinek különleges munkát kell végeznie az Úrért, a szülők tehát okkal gondolhatták, hogy Ő majd gondoskodik is sorsáról. Mégsem így okoskodtak, hanem elköltöztek az ország elhagyatott részébe, ahol fiuk nem volt kitéve annak, hogy a városi élet kísértései és csábításai miatt elhagyja a tőlük kapott tanácsokat és utasításokat. Kivették részüket a gyermek jellemének formálásából, hogy Isten tervei mindenképpen célt érjenek János életében. Hivatásukat szentül betöltötték.

Isteni megbízatás — A szülők úgy gondoljanak gyermekeik nevelésére, hogy a mennyei család számára készítik fel őket... Neveljék a gyerekeket Isten félelmében és szeretetében, mert „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”.

Akik hűségesek Istenhez, képviselik Őt otthonukban, s szent megbízatásként tekintenek gyermekeik nevelésének munkájára, a Mindenhatóban bízva.

Szülők, keresztény tanítókká képesítve — A szülők nagy jelentőségű munkája elhanyagolt. Ébredjetek fel lelki szunnyadásotokból, és értsétek meg, hogy az első tanításokat tőletek kell megkapnia a gyermeknek! Nektek kell megtanítanotok kicsinyeiteket Jézus ismeretére. El kell végeznetek a munkát, még mielőtt Sátán elszórja magvait szívükben! Jézus hívja a gyermekeket, s nektek kell őket Hozzá vezetni, tanítva a szorgalom, a tisztaság és rend szokására. Azt szeretné az Úr, hogy megtanulják a fegyelmet.

A szülőket felelősségre vonják majd, ha nem képezik magukat bölcs, megbízható keresztény tanítókká.

Fontos a szülők közötti egység — Az otthon iskolájában a férjnek és feleségnek szoros egységben kell dolgoznia. Nagyon gyöngédnek és óvatosnak kell lenniük beszédükben, nehogy ajtót nyissanak a kísértéseknek, melyeken keresztül Sátán győzelmet győzelem után arathat. Legyenek kedvesek és előzékenyek egymással, és viselkedjenek úgy, hogy tisztelni tudják egymást. Alakítsanak ki kellemes, üdvös légkört az otthonukban. Nem szabad, hogy véleményük különbözzön gyermekeik jelenlétében. A keresztény méltóságot mindig meg kell őriznünk.

A gyermekek legfőbb tanítója — A gyermeknevelés munkájában az anya álljon mindig a helyzet magaslatán. Bár fontos kötelesség és teher hárul az apára is, mégis az anya különleges tanító és társ - mivel szinte állandó kapcsolatban van kicsinyeivel zsenge éveikben.

Több mint oktatás — A szülőknek meg kell tanulniuk az Isten iránti feltétlen engedelmesség leckéjét, ami az Ő Igéjéből szól hozzájuk. Amint ezt megtanulják, képesek lesznek tiszteletre és engedelmességre tanítani gyermekeiket szavakban és cselekedetekben. Ez az a munka, amit minden otthonban végezni kell. Akik ebben fáradoznak, maguk is fejlődni fognak, mert megértik, hogy gyermekeiket csak így nemesíthetik. Ez a nevelés sokat jelent, többet puszta oktatásnál.

A félvállról vett munka nem fogadható el — A családért félvállról végzett munkát nem fogadják el a vizsgálati ítéletben. A keresztény szülőknek egyesíteniük kell magukban a hitet és a cselekedeteket. Miként Ábrahám „megparancsolta az ő házanépének önmaga után” (I.Móz. 18:19), úgy kell eljárniuk nekik is családjukban, miután önmaguk számára kötelezővé tették Isten parancsolatait. Elénk tárul az a szint, amelyre minden szülőnek emelkednie kell: „Az Úrnak útjait megtartsátok!” Minden más út pedig nem az Isten országába, hanem a Pusztító seregébe vezet.

Vizsgáljátok meg a feladatot! — Megvizsgálják-e a szülők gyermekeik oktatásában és nevelésében végzett munkájukat? Megfontolják vajon, hogy kötelességüket azzal a hittel és reménységgel teljesítették-e, amelynek eredményeként gyermekeik az öröm koronái lehetnek az Úr eljövetelének napján? Úgy munkálkodtak-e gyermekeik jólétéért, hogy Jézus megelégedéssel nézhet le rájuk a mennyből, és az Ő Lelkének ajándéka által megszentelheti erőfeszítéseiket? A ti részetek lehet felkészíteni gyermekeiteket arra, hogy a leghasznosabb munkát végezhessék ebben az életben, hogy végül részesüljenek az eljövendő dicsőségben.