A közös imádság szükségessége — Minden család - tudva, hogy „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” - emeljen oltárt, ahonnan imáik felszállnak Istenhez. Akiken a gyermekek oktatásának és nevelésének felelőssége nyugszik, azoknak mindenkinél nagyobb szükségük van a vallás nyújtotta erőre és bátorításra. Isten nem fogadhatja el munkájukat, ha saját példájuk és mindennapi életük azt sugallja gyermekeiknek, akik felnéznek rájuk és útmutatást várnak tőlük, hogy Isten nélkül is nyugodtan élhetnek. Ha őket csupán erre az életre nevelik, akkor nem készülnek fel az örökkévalóságra. Úgy fognak meghalni, ahogyan éltek: Isten nélkül, s lelkük elvesztéséért a szülőket vonják felelősségre. Apák és anyák! Keressétek Istent reggel és este a családi oltárnál, hogy megtanulhassátok, hogyan neveljétek gyermekeiteket bölcsen, gyengéden és szeretettel.

A családi áhítat elhanyagolása — Most van itt az ideje, hogy minden otthon az imádság háza legyen. Mindenfelé általános hitetlenség uralkodik, s burjánzik a gonoszság. A romlottság szinte észrevétlenül fertőzi meg a lelket, s felszínre tör, Isten elleni lázadást szülve a mindennapi életben. Az erkölcsi erők bűntől megkötözve Sátán uralma alatt állnak. A lélek a kísértések játékszerévé válik, s hacsak egy hatalmas kar nem nyúl érte, hogy megmentse, az ember vakon megy, amerre csak a lázadók vezére irányítja őt.

E félelmetes és veszedelmes idők közepette mégis vannak hitvalló keresztények, akik nem tartanak naponta családi áhítatot. Nem tisztelik otthonukban Istent, és nem tanítják gyermekeiket, hogy szeressék és féljék a Mindenhatót. Sokan annyira eltávolodtak már Tőle, hogy úgy érzik, túlságosan bűnösök ahhoz, hogy közeledhessenek Hozzá. Nem tudnak „bizalommal a kegyelem királyiszékéhez járulni”, „tiszta kezeket emelve föl, harag és versengés nélkül” (Zsid. 4:16;I.Tim. 2:8). Nincs élő kapcsolatuk Istennel. A kegyesség látszatával bírnak, annak ereje nélkül.

Az elgondolás, miszerint nincs szükség az imára, Sátán egyik leghatásosabb fegyvere a lelkek elpusztítására. Az ima: közösség Istennel, a bölcsesség, erő, béke és boldogság forrásával.

Az ima nélküli otthon tragédiája — Nincs semmi, ami olyan nagy szomorúságot okozna nekem, mint egy imádság nélküli otthon. Egyetlen éjszakára sem érzem magam biztonságban egy ilyen házban, s ha nem remélném, hogy talán segíthetek a szülőknek, hogy ráébredjenek hanyagságuk szomorú következményeire, nem is maradnék ott egy percig sem! E hanyagság a legjobban a gyerekeken látható, mert nem tanulják meg félni Istent.

A formális ima nem elfogadható — Sok esetben a reggeli és esti áhítat nem más, mint csupán formai, unalmas és monoton frázisok ismételgetése, amelyben nem fejeződik ki a hála lelkülete vagy a valódi szükség érzése. Az Úr nem fogadhat el ilyen szolgálatot. Ugyanakkor soha nem veti meg a szelíd és alázatos szívet és a töredelmes lelket. Szívünk megnyitása mennyei Atyánk előtt, teljes függőségünk tudata, szükségleteink feltárása, hálás szeretetünk és hódolatunk kifejezése - ez a valódi imádság.

Az otthon legyen az imádság háza! — Akik vallják, hogy úgy szeretik Istent, mint régen a pátriárkák, emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felütik sátraikat. Ha valaha, úgy éppen ma van a legfőbb ideje, hogy minden otthon az imádság háza legyen. A szülők emeljék fel szívüket gyakran és alázatosan Istenhez önmagukért és gyermekeikért. Az apa - mint a család papja - vigye áldozatát Isten oltárára reggel és este, miközben az anya és a gyermekek imában és dicsérő énekekben csatlakozzanak hozzá. Ilyen otthonokban szívesen tartózkodik Jézus.

Minden család tartsa emlékezetében, hogy nagyon szoros kapcsolatban kell állniuk a mennyel. Az Úr különleges figyelemmel kíséri földi családja gyermekeinek életét. Illatos tömjénfüstként száll fel hozzá az imádkozók fohásza. Szálljon hát fel Istenünkhöz minden család könyörgése reggel és napnyugtakor, Jézus érdemeire hivatkozva. Reggelenként és esténként az egész világmindenség az imádkozó családokra figyel.

Angyalok őrzik az Istennek szentelt gyermekeket — Mielőtt reggel munkába indulna a család, gyűljenek egybe, és az apa, vagy ha ő nincs jelen, az anya könyörögjön buzgón Istenhez, hogy őrizze őket a nap folyamán. Jöjjetek alázatosan, szívetek teljen meg gyengéd szeretettel, és gondoljatok az ezernyi veszélyre és kísértésre, amely reátok és gyermekeitekre leselkedik. Kérjétek Istent, hogy viselje gondját családotoknak. Szolgáló angyalok fogják őrizni azokat a gyermekeket, akiket ily módon ajánlanak fel Istennek.

Az ima sövényként veszi körül a gyermekeket — A keresztények első gondolata minden reggel Isten legyen. Az e világban végzett munka és egyéb érdekek mind másodlagos dolgok. A gyerekeket meg kell tanítani, hogy becsüljék és tiszteljék az imádság óráját... A keresztény szülők feladata, hogy reggel és este buzgó ima és állhatatos hit által védőfalat állítsanak gyermekeik köré. Türelmesen kell oktatgatni őket, fáradhatatlanul tanítani, hogyan élhetnek Istennek tetsző életet.

Az áhítatnak legyen meghatározott ideje! — Minden családban legyen meghatározott ideje a reggeli és esti áhítatnak. Helyénvaló, hogy a szülők még reggeli előtt maguk köré gyűjtsék gyermekeiket, megköszönve mennyei Atyjuknak, hogy megőrizte őket az éjszaka folyamán, s hogy segítségét és védelmét kérjék az előttük álló nap nehézségeihez. Ugyanígy, amikor eljön az este, úgy illik, hogy szülők és gyerekek újra egybegyűljenek Őelőtte, s megköszönjék az elmúlt nap áldásait.

Ne a körülmények uralkodjanak! — A családi áhítatot nem szabad a körülményektől függővé tenni. Nem engedhetjük, hogy időnként elmaradjanak az imák, s a sok tennivaló miatt elhanyagoljuk az imádságot. Ha így teszünk, azt a benyomást keltjük gyermekeinkben, hogy az imának nincs különösebb jelentősége. Isten gyermekei számára az ima nagyon sokat jelent - hálaáldozatok szállnak fel az Úrhoz este és reggel az igaz keresztények házaiból. A zsoltáríró mondja: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk néki zengedezésekkel!” (Zsolt. 95:1-2)

Apák és anyák, bármennyire is rátok nehezedik a mindennapi tennivalók terhe, soha ne mulasszátok el összegyűjteni családotokat Isten oltára előtt! Kérjétek otthonotokra a mennyei angyalok oltalmát! Ne feledjétek, hogy szeretteitek mindnyájan kísértéseknek vannak kitéve.

Ha arra törekszünk is, hogy vendégeink kényelmesen és jól érezzék magukat, mégsem hanyagolhatjuk el Isten iránti kötelezettségeinket. Az áhítat és ima órájáról nem mondhatunk le semmi más kedvéért. Ne húzzuk el olyan sokáig a beszélgetést és a szórakozást, hogy azután mindannyian túl kimerültek legyünk ahhoz, hogy az áhítat idejében örömünket leljük. Az estének egy korai órájában, amikor sietség nélkül, odafigyelve imádkozhatunk, hálaadással tárjuk fel könyörgésünket és emeljük fel szavunkat boldogan, köszönettel Istenhez.

Mindazok, akik keresztényekhez jönnek látogatóba, lássák meg, hogy az imádság órája a nap legbecsesebb, legszentebb és legboldogabb órája. Az áhítat felemelő és nemesbítő hatást gyakorol mindenkire, aki részt vesz benne. Békét és nyugalmat hoz, amely jót tesz a léleknek.

A gyermekek tiszteljék az áhítat óráját! — Gyermekeiteket neveljétek arra, hogy törődjenek másokkal, legyenek gyöngédek, segítőkészek, s mindenekfölött tiszteljék a vallásos dolgokat, vegyék komolyan Isten kívánalmait! Tanítsátok meg őket arra, hogy tartsák tiszteletben az imádság óráját! Kívánjátok meg tőlük, hogy keljenek időben s vegyenek részt a családi áhítaton.

Tegyétek az áhítat óráját érdekessé! — Az apa, a család papja vezesse a reggeli és esti áhítatot. Semmi ok nincs arra, hogy ne ez legyen a nap legérdekesebb és legélvezetesebb órája. Istenre hozunk szégyent, ha mégis szárazan és unalmasan zajlik. Legyen a családi istentisztelet rövid, de lelkesítő. Ne engedjétek, hogy gyermekeitek vagy a család bármely tagja távol maradjon azért, mert fáradt, vagy hiányzik belőle az érdeklődés. Ha túl hosszú fejezetet olvasunk, ha túl sokáig tart a magyarázat vagy az ima, akkor a drága szolgálat fárasztóvá válik, s mindenki megkönnyebbül, amikor véget ér.

A család vezetői fordítsanak különleges figyelmet arra, hogy az áhítat órája mindenki számára érdekes legyen. Egy kis gondossággal és némi előkészülettel kellemessé tehetők ezek az összejövetelek, s csak az örökkévalóság teszi majd nyilvánvalóvá, milyen áldásos, jó hatással vannak az egész családra. Az apa válasszon ki egy érdekes és könnyen érthető igeszakaszt. Néhány vers elegendő egy-egy tanítás alátámasztásához, melyet a nap folyamán mindenki jól átgondolhat s meg is valósíthat. A témával kapcsolatban kérdezni is lehet. S elhangozhatnak rövid, de érdekes és hasznos megjegyzések, esetleg képekkel vagy szemléltetőeszközökkel is ábrázolhatunk egy-egy eseményt. Legalább két-három versszakot énekeljünk el valamelyik lelkesítő hívő énekből, majd röviden és lényegretörően imádkozzunk. Aki imádkozik, ne foglaljon bele az imájába mindent, ami az eszébe jut, hanem próbálja a lehető legegyszerűbb szavakkal kifejezni Isten iránti háláját és mondjon köszönetet az áldásokért.

Ahhoz, hogy felkeltsük és megerősítsük a Biblia tanulmányozásának szeretetét, fontos az áhítatok megszervezése. A reggeli és esti istentisztelet órái a nap legkedvesebb és leghasznosabb időszakai legyenek! Gondoskodjunk róla, hogy ezeket a drága perceket ne zavarják kellemetlen gondolatok. Értsük meg, hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat! Ezek az áhítatok legyenek rövidek, élénkek, változatosak, és mindenkor alkalmazkodjanak a körülményekhez! Vegyen részt mindenki a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azután gyakran ismételjék át! Növeli a gyermekek érdeklődését, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szöveget. Kérdezzétek őket a felolvasott bibliaversekkel kapcsolatban, s engedjétek őket is kérdezni, ha valamit nem értenek. Néhány szóval magyarázzátok meg a szakasz jelentését. Az áhítatot nem szabad hosszúra nyújtani. A kicsinyek is vegyenek részt az imában és csatlakozzanak az énekléshez, még ha csak egyetlen szakasz éneklésével is.

Imádkozzatok világosan és jól érthetően! — Mutassatok jó példát gyermekeiteknek azzal, hogy világosan és jól érthetően imádkoztok. Tanítsátok őket, hogy emeljék fel fejüket a székről, ami előtt térdelnek, s ne takarják el arcukat kezeikkel. Így, egyszerű szavakkal Isten elé járulhatnak, s imájuk összhangban lesz az Úr imájával, amelyet tanítványainak mondott példaként.

A zene hatalma — A bibliai énekekről szóló feljegyzések telve vannak buzdítással a zene és az ének használatára. Ez áldást jelent. A zenét azonban gyakran megrontják és gonosz célok szolgálatába állítják, s így a kísértések egyik legcsábítóbb eszközévé válik. Helyesen felhasználva Isten értékes ajándéka, amelynek célja, hogy gondolatainkat magasrendű és nemes témákra irányítsa, s hogy lelkünket ihlesse és felemelje.

Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy bevésse a szívekbe a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívőnek eszébe jut Isten néhány igéje, esetleg egy régen elfelejtett gyermekkori ének, s a kísértés erejét veszti felette. Megújult élete által új célkitűzéseket, bátorságot és örömet tud adni másoknak is.

Az ének nevelő hatásának értékét sohase veszítsük szem elől! Énekeljünk otthonunkban kedves, tiszta énekeket, s akkor majd kevesebb ítélkező, megrovó szó hangzik el, helyettük inkább több reményt, vidámságot és örömet árasztunk mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, így a gyermekeket közelebb vonjuk Istenhez és egymáshoz.

Az ének - mint az istentisztelet szerves része - ugyanolyan fontos eleme a vallásos szolgálatnak, mint az ima. Ha a gyermeknek megtanítjuk ezt, akkor többet gondol majd az énekelt szavak jelentőségére, és fogékonyabb lesz irántuk.

Hangszerekkel és énekléssel — Reggel és este gyűljetek össze gyermekeitekkel együtt Isten dicsőítésére, Igéjének olvasására és az Őt magasztaló énekek éneklésére. Tanítsátok a kicsinyeket Isten törvényének ismétlésére! Ne feledjétek, milyen utasítást kaptak az izráeliták erre vonatkozóan: „...gyakoroljad ezekben a te fiaidat, szólj ezekről, amikor házadban ülsz, vagy amikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkelsz.” Mózes azt is parancsolta a zsidóknak, hogy zenésítsék meg Isten törvényének szavait. Míg a nagyobb gyermekek hangszeren kísérték, addig a kisebbek együtt énekelve vonultak s lelkesen zengték a törvény szavait a zene dallamára. Így a gyermekkorban megtanult parancsolatok később is mélyen megmaradtak emlékezetükben.

Ha szükséges volt, hogy Mózes által a parancsolatok szent énekben öltsenek testet - hogy a pusztában vonulva énekeljék a gyerekek egyik verset a másik után -, milyen fontos lesz számunkra ebben az utolsó időben, hogy Isten szavára oktassuk gyermekeinket! Kérjük az Úr segítségét, hogy gyermekeinket a törvény megtartására tanítsuk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy otthonunkat betöltse az ilyen zene, s hogy Isten beléphessen oda.

A gyerekek is vegyenek részt a családi áhítaton. Hozza mindenki a Bibliáját és olvasson fel egy-két verset. Énekeljünk el egy jól ismert éneket, azután imádkozzunk. Az imára Krisztustól kaptunk példát. Az Úr imája nem gépies ismételgetés céljából adatott, hanem annak szemléltetése, hogy milyen legyen az imádság: egyszerű, buzgó, világos. Járuljatok alázatosan az Úr elé, mondjátok el egyszerűen szükségleteiteket, s köszönjétek meg irgalmasságát. Ezzel Jézust látjátok vendégül mind otthonotokban, mind pedig szívetekben. A családi áhítaton nem helyénvaló a hosszú, távoli dolgokról szóló ima, mert ahelyett, hogy előjognak és áldásnak tekintenék, fárasztónak fogják érezni az áhítat óráját. Tegyük a családi istentiszteletet érdekessé és örömtelivé.

Több ima - kevesebb büntetés — Sokkal többet kellene imádkoznunk! Óriási erő és áldás rejlik a közös családi imában gyermekeinkért - és gyermekeinkkel. Ha a saját gyerekeim valami rosszat csináltak, először kedvesen és nyugodtan megbeszéltük a dolgot, azután imádkoztam velük, s ezek után soha, egyszer sem láttam szükségesnek, hogy megbüntessem őket. Szívük meglágyult a Szentlélek hatására, aki válaszként érkezett közösen mondott imáinkra.

A magányos ima haszna — Földi életében Jézus a magányos ima óráiban kapott bölcsességet és erőt. Ifjúságunk kövesse példáját, és találjon alkalmat a hajnal és szürkület egy csendes órájában a mennyei Atyával folytatott beszélgetésre! Az egész napon át emeljék fel szívüket Istenhez, aki minden lépésünknél ezt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítelek és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa. 41:10) Ha gyermekeink életük hajnalán megtanulhatnák ezt a leckét, milyen frissességet és erőt, mekkora örömet és békességet hozna az életükbe!

A menny kapui nyitva állnak minden anya előtt — Amikor keresztsége után Jézus térdre borult a Jordán partján s az emberiségért imádkozott az Atyához, az egek megnyíltak, és a Szentlélek galamb formájú, aranyként tündöklő fényárban ölelte körül a Megváltó alakját, s egy hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt. 3:17)

Mekkora jelentőségű esemény ez számotokra? Azt jelenti, hogy a menny nyitva áll mindenki előtt, s hogy imáink ott meghallgatásra találnak. Azt jelenti, hogy elfogadtak bennünket Isten szeretett Fiában. A menny kapuja nyitva áll minden anya számára, aki le szeretné tenni terheit a Megváltó lábai elé. Azt jelenti, hogy Krisztus emberi karjával átölelte az egész emberi fajt. Isteni karjával pedig megragadta az örökkévalóság trónját, összekapcsolta az embert Istennel, s a mennyet a földdel.

A keresztény anyák imája nem kerüli el az Atya figyelmét, aki azért küldte el Fiát erre a földre, hogy megváltsa az Ő népét. Nem fordul el a hozzá esedezőktől, s nem hagyja őket egyedül a Sátán elleni küzdelemben. A ti dolgotok, hogy hittel és kitartóan munkálkodjatok, Isten pedig megerősíti kezeiteket.