Megzabolázni a túlzott zajongást és féktelenséget — Az anya ne foglalja le szellemi erejét túl sok dologgal... Neki elsősorban kicsinyei gondozására kell a legnagyobb figyelmet és energiát fordítania, akik, ha hagyják őket, követnek minden feltámadó ösztönt, ami tudatlan és gyakorlatlan szívükből ered. Túláradó érzelmeiket zajongással és féktelenkedéssel fejezik ki otthonukban. Ezt meg kell akadályozni, mert csak úgy lehetnek boldogok, ha megtanulják, hogy ne tegyék ezeket. Tanítsátok meg őket, hogy csendesek és tisztelettudóak legyenek!

Csendesség uralkodjék az otthonban! — Tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy alá kell vetniük magukat a törvénynek! Ne engedjétek, hogy azt gondolják: mint gyerekeknek, joguk van akkora lármát csapni a házban, amekkorát csak akarnak. Bölcs szabályokat kell hozni, és érvényre is kell juttatni azokat, nehogy az otthon életének szépsége megmérgeződjék.

A szülők nagyon rosszat tesznek gyermekeiknek, amikor engedik őket sikítani és sírni. Nem szabad megengedni, hogy rendetlenek és lármásak legyenek. Ha ezeket a jellemhibákat nem küszöbölik ki korai éveikben, akkor kifejlődnek és megerősödnek bennük, s magukkal viszik majd őket a vallásos és a mindennapi életbe is. Értessétek meg velük, hogy csak úgy lehetnek boldogok, ha megtanulnak csendesek lenni.

Taníts a tapasztalat megbecsülésére! — A gyermekek tanulják meg tisztelni a tapasztalattal, ítélőképességgel bírókat. Úgy kell őket nevelni, hogy gondolkodásuk összhangban legyen szüleik és tanítóik gondolkodásával, és azok figyelmeztető tanácsaiban szabályszerűséget lássanak. Így kikerülve az irányító kezek alól, jellemük nem lesz olyan, mint a szélben ingadozó nádszál.

A szülői lazaság tiszteletlenségre ösztökél — Ha a gyermekeknek megengedik, hogy otthonukban tiszteletlenek, engedetlenek, hálátlanok és durcásak legyenek, akkor az ő bűnükért szüleik lesznek a felelősek.

Az anya irányítsa bölcsen, szülői mivoltának teljes méltóságában házanépét. Az ő befolyása legyen a legfőbb az otthonban, szava pedig álljon törvényként. Ha Isten vezetése alatt álló keresztény, akkor megköveteli gyermekeitől a tiszteletet. Mondjátok el pontosan és világosan gyermekeiteknek, hogy mit vártok tőlük.

Ha a szülők nem tartják fenn tekintélyüket, akkor a gyermekek, iskolába kerülve, nem fogják tisztelni a tanítókat és az iskolai szabályokat sem. A megbecsülést és tiszteletet nem tanították meg nekik otthon, mert szüleik egyenrangúnak tekintették őket magukkal.

A fékezetlenül hagyott tiszteletlenség eredménye — Tanúsíts tiszteletet gyermekeid iránt, és nekik se engedd, hogy akár csak egyetlen tiszteletlen szót is szóljanak neked!

A bölcs fiatalkori magatartás — Bölcs az az ifjú, és igen áldott, aki kötelességének tartja, hogy föltekintsen szüleire. Ha pedig már nem élnek a szülei, tiszteli gyámjait, vagy akikkel együtt él, mint tanácsadóit, gyámolítóit és vezetőit, és engedi, hogy otthonának fékező rendszabályai uralkodjanak fölötte.

Kegyelmi ajándék — A tiszteletadás kegyelmi ajándék, amit gondosan ápolnunk kell. Minden gyermeket meg kell tanítani az Isten iránti őszinte tiszteletre.

Isten szeretné, ha megértenénk, hogy gyermekeinket helyes kapcsolatba kell hoznunk a világgal, a gyülekezettel és a családdal. Ezek közül is elsősorban a családdal való viszonyukat fontoljuk meg jól. Tanítsuk meg őket az egymás és Isten iránti előzékenységre. „Mit értesz azon, hogy meg kell tanítanunk őket az Isten iránti engedelmességre?” - kérdezheted. Azt, hogy tanulják meg tisztelni a mi mennyei Atyánkat, és értékelni azt a végtelen áldozatot, amit Krisztus hozott értünk... Szülők és gyermekek tartsanak olyan szoros kapcsolatot Istennel, hogy a mennyei angyalok érintkezhessenek velük. Ezek a hírnökök sok otthonból ki vannak zárva, ahol a romlottság és az Isten iránti tiszteletlenség uralkodik. Ragadjuk hát meg az Ő Szavában a menny lelkületét, és hozzuk ide, a mi életünkbe!

Hogyan tanítsuk tiszteletre gyermekeinket? — A szülők felkelthetik - és fel is kell kelteniük - gyermekeik érdeklődését a Szentírás sokoldalú tanításai iránt. De ha fiaik és leányaik figyelmét Isten Szavára szeretnék irányítani, akkor nekik maguknak is tanulmányozniuk kell azt. Tanításaiban jártasaknak kell lenniük, és beszélniük kell arról, amint Isten megparancsolta Izráelnek: „...mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.” (V.Móz. 11:19) Akik óhajtják, hogy gyermekeik szeressék és tiszteljék Istent, azok beszéljenek jóságáról, fenségéről és hatalmáról, amint az Szavában és teremtett műveiben kinyilatkoztatott.

A tisztelet az engedelmességben nyilvánul meg — Világítsatok rá a gyermekek előtt arra, hogy a valódi tisztelet az engedelmességben nyilvánul meg. Isten semmi olyat nem parancsol, ami lényegtelen volna, és nem okozhatunk neki nagyobb örömet, mint amikor tiszteletünket fejezzük ki az Ő szava iránti engedelmességgel.