A szülők a pusztulás magjait vethetik el — Tévedő szülők olyan tanításokat adnak gyermekeiknek, amelyek romlásukat okozzák, és saját lábaik elé is töviseket ültetnek... Nagyrészt a szülők kezében nyugszik gyermekeik jövője, boldogsága. Az ő felelősségük a jellemfejlesztés fontos munkája. A gyermekkorban kapott tanítások végigkísérnek az egész életen. A szülők vetik el azt a magot, amely egyszer kikel, s jó vagy rossz gyümölcsöt terem. Ők készítik el fiaikat és leányaikat a boldogságra, vagy a boldogtalanságra.

...ha engedékenyek, vagy vasszabályokkal irányítanak — Sok gyermeket gyakran már csecsemőkortól kényeztetnek, így a rossz szokások beléjük rögződnek. A szülők hajlítják el a zsenge ágat. Az ő nevelésük révén lesz a jellem kiegyensúlyozott, vagy pedig fogyatékos. Sokan tehát kényeztetik gyermekeiket, ugyanakkor mások az ellenkező végletbe esnek, és vasvesszővel próbálnak fegyelmezni. Sem az egyik, sem a másik módszer nem követi a bibliai utasításokat, s mindkettő félelmetes munkát végez. A szülőknek számot kell majd adniuk az ítéletkor arról, miként formálták gyermekeik jellemét. Az örökkévalóságban tárul csak fel annak a munkának az eredménye, amelyet ebben az életben végeztünk.

...elmulasztják Istennek nevelni gyermekeiket — A szülők legszentebb kötelességüket hanyagolják el, ha nem nevelik arra gyermekeiket, hogy az Úr útjait járják.3 Vannak gyerekek, akik kedvükre azt tehetnek, amit akarnak, míg mások az állandó szidás miatt elcsüggednek, csak kevés kedvességet, derűs szót és biztatást kapnak.

Bárcsak bölcsen, higgadtan munkálkodnának az anyák, de határozottan fékeznék gyermekeiket - milyen sok bűn lenne már csírájában elfojtva, és milyen sok későbbi próbát előznének meg a gyülekezetben!

Sok lélek vész el örökre a szülők hanyagsága miatt, mert elmulasztották megfelelően fegyelmezni s már fiatal korukban megtanítani őket arra, hogy alávessék magukat a felsőbb tekintélynek. A jellembeli hiányosságok dédelgetése és a kitörések engedékenységgel való lecsillapítása nem veti a „gonosz gyökerére a fejszét”, ellenkezőleg: ezrek lelkének pusztulását okozza. Óh, hogyan fognak a szülők számot adni Istennek félelmetesen elhanyagolt feladatukról!

...a bűnnel szemben közömbösek — A gyermekeknek olyan gondos figyelemre és irányításra van szükségük, mint még soha azelőtt, mert Sátán arra törekszik, hogy megszerezze az uralmat szívük és gondolataik felett, és kiűzze onnan Isten Szentlelkét. A fiatalok riasztó állapota korunkban az idők egyik legszembetűnőbb jele arra nézve, hogy az utolsó napokban élünk, de sokak romlása a rossz szülői bánásmódra vezethető vissza. A feddéssel szembeni lázadás gyökeret ereszt és az engedetlenség gyümölcsét termi. Bár a szülők elégedetlenek gyermekeik jellemével, az őket megrontó hibákat mégsem látják...

Isten elítéli a bűnnel kiegyező közömbösséget, és az érzéketlenséget, ami megakadályozza, hogy felfedezzék a bűn jelenlétét az állítólagos keresztény családokban.

...elhanyagolják a féken tartást — Ezrek nőnek fel torzult jellemmel, laza erkölccsel és az élet gyakorlati kötelességeiről szerzett sekélyes tudással azért, mert gyermekkorukban nem kaptak megfelelő irányítást és nem tartották őket féken. Hagyták, hogy idejüket és szellemi képességeiket eltékozolják. Ezeknek a tálentumoknak az elpazarlásával Isten ügyét éri veszteség. Emiatt a szülők a felelősek. Vajon milyen mentséget hozhatnak fel majd védelmükre Isten előtt, aki sáfáraivá tette őket, s azt a szent kötelességet bízta rájuk, hogy minden erejüket felhasználva az Ő dicsőségére neveljék és képezzék a gondjaikra bízott gyermekeket?

A szülők azt gondolják, hogy szeretik gyermekeiket, mégis legnagyobb ellenségeiknek bizonyulnak. Fékezetlenül, megrovás nélkül hagyják a gonoszságot, pedig azzal, hogy a bűnt dédelgetik, mérgeskígyót melengetnek, amely nemcsak őket marja meg, hanem mindenkit, akivel csak gyermekeik kapcsolatba kerülnek.

...elnézik a szembeszökő hibákat — Sok szülő ahelyett, hogy összefogna a terhek hordozóival, azokkal, akik szívvel-lélekkel azon munkálkodnak, hogy Isten félelmében kijavítsák gyermekeik hibáit s ezzel emeljék az erkölcsi színvonalukat, inkább megnyugtatják lelkiismeretüket, mondván: „Az én gyermekeim sem rosszabbak, mint a többiek...” Hogy meg ne bántsák vagy el ne keserítsék őket, inkább igyekeznek takargatni gyermekeik szembeszökő jellemhibáit, amelyeket Isten is gyűlöl. Pedig ha a lázadás szelleme bujkál szívükben, sokkal jobb, ha idejében megfékezik azt, mintha hagynák az engedetlenségben még inkább megerősödni. Bizony, ha a szülők teljesítenék kötelességüket, másképp állnának a dolgok. Sokan közülük eltávolodtak Istentől, nincs bölcsességük, hogy felismerjék Sátán cselvetéseit, s kikerüljék csapdáit.

...kényeztetik és dédelgetik a gyermeket — A szülők gyakran azért kényeztetik, dédelgetik a kisgyermekeket, mert így könnyebbnek látszik az irányításuk. Sokkal egyszerűbb rájuk hagyni, hogy azt csináljanak, amit akarnak, mintsem kordában tartani a szívükben burjánzó rossz hajlamokat. Pedig így cselekedni gyávaság! Gonosz dolog kibújni a kötelesség terhe alól, mert később a gyermekek megfékezetlen hajlamai végérvényesen rögzülnek, bűnre viszik őket, s csak szemrehányást és szégyent hoznak mind magukra, mind családjukra. Felkészületlenül kerülnek ki a világba, s nem elég erősek, hogy ellenálljanak a kísértéseknek a nehézségek és bajok között. Szenvedélyesek, erőszakosak és fegyelmezetlenek lesznek, mindenkit a saját akaratuk szerint próbálnak irányítani, és ha ez nem sikerül, úgy érzik, hogy az egész világ őket bántja, s ezért ellene fordulnak.

...elvetik a hiúság magvait — Bárhol járunk, mindenhol láthatunk megfontolás nélkül dédelgetett, kényeztetett és dicsérgetett gyerekeket, pedig ez az, ami hiúvá, önteltté és vakmerővé teszi őket. Meggondolatlan szülők és nevelők nagyon könnyen elvethetik a hiúság magvait a gyermek szívében, ha a jövőre nem gondolva kényeztetik és elvtelenül dicsérgetik őket. A gonosz önfejűség és büszkeség változtatta egykor démonokká az angyalok egy részét, s ezzel bezárult előttük a menny kapuja, a szülők mégis öntudatlanul, de módszeresen Sátán követőivé nevelik gyermekeiket.

...kamasz gyermekeik szolgáivá válnak — Milyen sok túlhajszolt, megfáradt szülő válik gyermekei szolgájává, míg azok tetszésük szerint, szórakozásaiknak élnek s önmagukat dicsőítik. A szülők nevelésükkel olyan magot vetnek gyermekeik szívébe, amelynek a termését nem szívesen aratnák le. A tíz-tizenkét, tizenhat éves gyerekek olyan bölcsnek és csodálatosnak képzelik magukat, hogy azt gondolják, annál értelmesebbek és magasabb rendűek, mintsem hogy alávessék magukat szüleik akaratának, s leereszkedjenek a mindennapi élet kötelességeihez. Az élvezetek szeretete irányítja gondolkodásukat; s az önzés, büszkeség és lázadás később keserű következményeket szül. Elfogadják Sátán hízelgését, és nagyravágyást ápolnak megszenteletlen szívükben, világi sikerekre áhítozva.

...félreértelmezik a szeretetet és együttérzést — A szülők megtehetik, hogy az Isten szent törvényének való engedetlenség árán is kielégítik gyermekeik iránti gyengéd érzelmeiket. Ha ez az érzelem irányítja őket és hagyják, hogy gyermekeikben kifejlődjenek a rossz hajlamok, ezzel visszatartják a helyes útmutatást és fegyelmezést. Így, figyelmen kívül hagyva Isten parancsolatait, nemcsak saját lelküket, de gyermekeikét is veszélyeztetik.

Az engedelmesség megkövetelésében mutatott gyengeség, a majomszeretet, félreértelmezett együttérzés - s az a hamis elképzelés, hogy jobb mindent megengedni, mint állandóan fékezni - olyan nevelési módszer, amely gyászba borítja az angyalokat. Ellenben Sátánt gyönyörűséggel tölti el, mert ezzel gyermekek százait és ezreit kergeti soraiba. Ezért vakítja el a szülőket, ezért tompítja érzékeiket és ítélőképességüket, s ezért zavarja meg gondolkodásukat. Látják ugyan, hogy fiaik és lányaik nem kedvesek, nem barátságosak, nem engedelmesek és nem gondosak, mégis több gyermeket hoznak a világra, hogy megmérgezzék életüket, szívüket bánattal töltsék el, s növeljék azok számát, akiket Sátán használ fel, hogy sokakat a pusztulásba csalogasson.

...elmulasztják megkövetelni az engedelmességet — Ha a hálátlan gyemekek - miközben táplálják, ruházzák őket - rendreutasítás nélkül maradnak, felbátorodnak gonosz cselekedeteikben. Ha szüleik és nevelőik engedelmességet nem követelve a kedvükben járnak, ezzel ők is részesei lesznek gyermekeik gonoszságának. Az ilyen gyerekek csatlakozhatnak azokhoz a romlott emberekhez, akiknek bűnös útjait választották, vagy a keresztény otthonokban maradva, a többieket mérgezik. Ebben a bűnös korban minden kereszténynek szilárdan és határozottan kell állnia, kárhoztatva a gonoszságot és az akaratos gyermekek sátáni viselkedését. A gonosz fiatalokkal nem szabad úgy bánni, mint kedves és engedelmes fiakkal, hanem mint a béke megzavaróival és társaik megrontóival.

...hagyják, hogy a gyermekek a saját fejük után menjenek — A társadalomban uralkodó felfogás szerint szabadjára kell engedjük az ifjúságot, hadd kövessék saját természetes észjárásukat.

A szülők azt gondolják, ha kielégítik gyermekeik kívánságait és hagyják, hogy hajlamaikat kövessék, ezzel biztosíthatják szeretetüket. Micsoda végzetes tévedés! Az így elkényeztetett gyermekek korlátozás nélküli vágyakkal, makacs természettel nőnek fel, önzőek és erőszakosak lesznek - átkok mind a maguk, mind a körülöttük élők számára.

...megengedik a helytelen viselkedést — A gyermekkorban kapott tanítás, akár jó, akár rossz, nem hatástalan. A jellem fiatal korban alakul jó vagy rossz irányba. Ha otthon hamis dicsérgetést kapnak is, a világban majd valós érdemeik szerint kell megállniuk. Az elkapatott gyermeket, aki előtt nem létezett tekintély, naponta éri majd sérelemként, hogy kénytelen másoknak engedni. Nagyon sokan csak ilyenkor, az élet gyakorlati leckéiből ismerik meg valódi helyüket. A visszautasítások és csalódások ébresztik rá őket igazi valójukra, s akkor megalázkodva elfogadják helyzetüket. Ez azonban szükségtelen és szigorú megpróbáltatás, amin nem kellett volna keresztülmenniük, ha fiatal korukban megfelelő nevelést kaptak volna.

Sokan azok közül, akiket így félreneveltek, úgy élik le az életüket, hogy nem képesek beilleszkedni a társadalomba, és sikertelenek olyan dolgokban, amelyekben könnyedén eredményesek lehetnének. Dacolnak az egész világgal, mert úgy érzik, mindenki haragszik rájuk, csupán mert nem hízelegnek nekik, s nem dédelgetik őket. A körülmények miatt néha arra kényszerülnek, hogy alázatosságot színleljenek; ám ez nem teszi őket alkalmassá arra, hogy igazán könyörületet érezzenek, s előbb-utóbb megmutatkozik valódi jellemük...

Miért nevelik mégis így a szülők gyermekeiket, hogy mindazokkal, akikkel csak kapcsolatba kerülnek majdan, háborúságban legyenek?

...a világ követőivé nevelik őket — A gyerekek ne váljanak a világ követőivé! Ne áldozzanak a Molochnak, hanem legyenek az Úr családjának tagjai. A szülőknek Jézus könyörületességével telve kell fáradozniuk a befolyásuk alá helyezett lelkek üdvösségéért. Gondolataik ne a világ szokásaival, divatjával legyenek elfoglalva. Gyermekeiket ne szoktassák a táncmulatságokon, koncerteken és ünnepségeken való részvételre, mert a pogányok tesznek így.

...engedik, hogy önző örömöket keressenek — Sok fiatal válhatna áldássá az emberi család számára, és lehetne Isten ügyének is dísze, ha helyes fogalmai lennének arról, mit is jelent a siker. De ahelyett, hogy elvek és a józan ész irányítanák őket, megszokták, hogy engedjenek akaratos természetüknek, s önző kívánságaikat kielégítve saját örömeiket keressék, azt gondolván, hogy ez teszi boldoggá őket. Azonban nem érhetik el céljukat, mert az önzés ösvényén járva csak boldogtalanságot találnak. Használhatatlanná válnak mind a társadalom, mind Isten ügye számára. Kilátásaik akár ebben az életben, akár az elkövetkezendőben a legcsüggesztőbbek, mert az önző örömök kedvéért mindkettőt elveszítik.

...otthonukból hiányzik az együttérzés — Az állítólagos keresztény családokban - ahol az apáknak és anyáknak az Írások szorgalmas kutatóinak kellene lenniük, hogy megismerjék Isten Szavának minden részletét és utasítását - hanyagság uralkodik az Ige követésében, s abban, hogy gyermekeiket az Úr figyelmeztetései szerint neveljék fel. Magukat kereszténynek valló szülők elmulasztják, hogy együttérzésüket fejezzék ki otthonukban. Hogyan is tudnák a szülők Krisztus jellemét a hétköznapokban bemutatni, ha alacsony színvonal elérésével is megelégszenek? Az élő Isten pecsétjét csak azokra helyezik majd rá, akiknek jelleme Krisztuséhoz hasonló.

Ha a szülők engedelmeskednének Istennek… — Az Úr nem fogja helyrehozni azt, amit a szülők helytelen neveléssel rontanak el. Napjainkban gyermekek százai növelik az ellenség táborát, mert Isten ügyétől eltávolodtak. Engedetlenek, hálátlanok és szentségtelenek - s a felelősség mindezért szüleiket terheli. Gyermekek ezrei vesznek el bűneikben, mert szüleik elmulasztották otthonukat bölcsen irányítani. Ha a szülők hűségesek lennének Izráel seregeinek láthatatlan vezetőjéhez, aki egykor a felhőoszlopba burkolta dicsőségét, nem létezne a jelenleg oly sok családban tapasztalható szomorú állapot.