A tisztelet nagy áldás — Egy másik nagy áldás, amelyet gondosan kell ápolnunk, a tisztelet.

Az ifjúság nevelése olyan legyen, hogy felmagasztalja a szent dolgokat és Isten tiszta szívvel való imádására buzdítson az Ő házában.

Istent illeti a legfőbb tisztelet — Az Isten iránti valódi tisztelet magában foglalja Isten végtelen nagyságának és jelenlétének érzetét. A láthatatlan iránti érzületnek minden gyermek szívére mély hatást kell gyakorolnia.

„Igen rettenetes Isten Ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, akik körülötte vannak.” (Zsolt.89:8)

Tiszteletet kell tanúsítanunk Isten neve iránt. Soha ne ejtsük ki nevét könnyelműen, meggondolatlanul! Még imáinkban is kerüljük nevének gyakori vagy szükségtelen ismétlését! „Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet - szent az!” (Zsolt. 99:3) Az angyalok az Úr nevének említésekor eltakarják arcukat. Akkor nekünk, elbukott, bűnös embereknek mekkora tisztelettel kellene ajkunkra vennünk az Ő nevét?!

Az Ő szava szent — Tisztelnünk kell Isten Igéjét! Ne használjuk közönséges célra, és soha ne kezeljük hanyagul! A Szentírást soha ne idézzük tréfából, és ne használjuk fel vicces mondásokhoz! A nyomtatott Ige iránt is tiszteletet kell tanúsítanunk! „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta... mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.” (Péld. 30:5; Zsolt. 12:7)

A gyermekeknek meg kell tanítani, hogy tiszteljenek minden szót, amely „Isten szájából származik”. A szülők magasztalják fel az Úr törvényét gyermekeik előtt azáltal, hogy engedelmeskednek annak, s életüket teljesen alávetik Isten vezetésének. Ha a szülők érzik a törvény szentségét, ez biztosan megváltoztatja a jellemet a lélek megtérése által.

Az imádság helyén Isten is jelen van — Minden keresztény otthonban tisztelni kell Istent, s reggel és este az Ő oltárához kell járulnia a családnak az Ő nevét dicsőíteni és imádkozni. A gyermekeknek meg kell tanítani, hogy tiszteletben tartsák az áhítat és ima óráját.

Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy az ima és az istentisztelet órája szent, mivel ott Isten van jelen! Amikor magatartásukban és viselkedésükben tisztelet nyilvánul meg, akkor Isten iránti tiszteletük is tovább mélyül.

Isten háza - az Ő szent temploma — Jó lenne, ha ifjú és idős egyaránt tanulmányozná, elmélkedne róla és gyakran ismételné a Szentírás szavait, amelyek elmondják, hogyan tekintsenek arra a helyre, amelyet Isten az Ő különleges jelenlétével tüntet ki.

Az égő csipkebokornál Isten megparancsolta Mózesnek: „...Oldd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” (II.Móz. 3:5)

Jákob látomásában, miután az angyalt szemlélte, így kiáltott fel: „...nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (I.Móz. 28:17)

„...az Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!” (Hab. 2:20)

Sokakból hiányzik az örökkévaló dolgok szentségének érzékelése, pedig a mennyei király gyermekeinek vallják magukat. Az Isten házában való viselkedés terén csaknem mindenki tanításra szorul. A szülők ne csak tanítsák, de parancsolják is meg gyermekeiknek, hogy komolyan és tiszteletteljesen lépjenek az Úr házába.

Védekezzetek a növekvő hanyagság ellen! — A szentség, melyet régen a földi szenthelynek tulajdonítottak, megtaníthatja a keresztényeket arra, hogyan tiszteljék azt a helyet, ahol Isten találkozik népével. Nagy változás történt - sajnos a rossz irányban - népünk istentiszteleti viselkedésében, szokásaiban. A becses és szent dolgok, amelyek Istennel összekötnek, gyors ütemben veszítik el a szívükre és gondolkodásukra tett hatásukat, s a közönséges dolgok színvonalára süllyednek le. A tisztelet, amelyet az ókorban a nép tanúsított a szenthely iránt, ahol Istennel a szent szolgálatban találkoztak, nagyrészt elmúlt. Mindazonáltal Isten maga adta meg az Ő szolgálatának rendjét, fölmagasztalva azt minden világi dolog fölé.

Isten házát gyakran meggyalázzák és a szombatot gyakran megrontják a szombattartók gyermekei. Néha még azt is megengedik nekik, hogy szaladgáljanak az épület körül, játsszanak, beszélgessenek, s kinyilvánítsák gonosz hajlamaikat azokon az összejöveteleken, ahol a hívőknek a szentség szépségében kellene Istent dicsőíteniük. Így az a hely, ahol szentségnek és csendességnek kellene uralkodnia, ahol tökéletes rendnek, tisztaságnak és alázatosságnak kellene lennie, teljes zűrzavarrá, „Babilonná” válik. Ez elég ahhoz, hogy kiváltsa Isten nemtetszését és megvonja jelenlétét összejöveteleinktől.

Nagyobb okunk van a tiszteletre, mint egykor a hébereknek — Az Isten háza iránti tisztelet csaknem teljesen kiveszett. Nem különítjük el a szentet és magasztosat. Mi az oka annak, hogy családjainkból hiányzik az odaadó áhítat? Vajon nem azért, mert a porban húzzuk magunk után a vallás lobogóját? Isten tökéletes és pontos rendet parancsolt ősi népének. Az Úr jelleme változott volna meg? Talán nem magasságos és mindenható Isten többé, aki a mennyek országából kormányoz? Jót tenne nekünk, ha gyakran olvasnánk az utasításokat, amelyeket Isten adott a hébereknek, hogy mi, akikre az igazság dicsősége ragyog, követhetnénk Isten háza iránti tiszteletüket! Bőséges okunk van arra, hogy odaadó lelkületet tanúsítsunk Isten imádásában. Több okunk van, mint a zsidóknak, hogy figyelmesek és odaadók legyünk istentiszteletünkben. Ám az Ellenség azon munkálkodik, hogy elpusztítsa a keresztény istentisztelet szentségébe vetett hitünket.

Az imaház - a gyülekezet szent helye — A család szent helye az otthon, az egyéné a belső szoba, vagy egy lugas, ahol a legbensőségesebben tiszteli Istent - a gyülekezet szent helye pedig az imaház. Rendnek kell igazgatnia az istentisztelet helyét, idejét és lefolyását.

Tanítsátok meg a gyermekeket tisztelettel lépni az Úr házába! — Szülők, emeljétek magasra a kereszténység színvonalát gyermekeitek gondolatvilágában. Segítsétek hozzá őket, hogy élményeikbe Jézust szőhessék. Tanítsátok meg őket az Isten házának legmélyebb tiszteletére, s értessétek meg velük, hogy amikor az Úr házába lépnek, szívüket meg kell hogy lágyítsa, s le kell hogy győzze ez a gondolat: „Isten jelenlétébe léptünk! Indítékainknak és gondolatainknak tisztáknak kell lenniük! Nem lehetünk büszkék, irigyek, féltékenyek, egymást gonoszul gyanúsítók, gyűlölködők vagy csalók, mert a szent Isten jelenlétébe érkeztünk. Ez az a hely, ahol Isten találkozik népével, itt áldja meg őket. A magasságos és szent, aki az örökkévalóságban lakozik, Ő vizsgálja most szívünket, Ő olvassa titkos gondolatainkat, s látja minden tettünket.”

Maradjanak szüleik mellett! — A hívők erkölcsi ízlésének az Isten szent helyén emelkedettnek, kifinomultnak, megszenteltnek kell lennie. Lesújtó módon elhanyagoltuk ezt a területet. Nem vettünk tudomást az ügy fontosságáról, aminek az a következménye, hogy rendetlenség és tiszteletlenség vált uralkodóvá. Megsértettük Istent. Ha az egyház vezetőinek, a lelkészeknek és a gyülekezet tagjainak, az apáknak és anyáknak nincs magasrendű felfogásuk az istentiszteletről, mit várhatunk a tapasztalatlan gyermekektől? Gyakran csoportokban látjuk őket, távol a szüleiktől, akiknek pedig ügyelniük kellene rájuk. Mit sem törődve azzal, hogy Isten szeme nyugszik rajtuk, könnyelműek és komolytalanok, suttognak és nevetgélnek, hanyagok, tiszteletlenek és figyelmetlenek.

Józanul és csendesen — Ne legyünk annyira tiszteletlenek Isten és az Ő háza iránt, hogy az istentisztelet alatt beszélgetni kezdjünk valakivel. Ha azok, akik ebbe a hibába esnek, láthatnák, ahogyan Isten angyalai figyelik őket és jegyzik cselekedeteiket, elszégyellnék magukat s megborzadnának saját tettüktől. Isten figyelmes füleket akar. Ha az ember alszik, az Ellenség könynyen elszórhatja a szívben gonosz magvait.

Ne viselkedjünk úgy, mint egy közönséges helyen — Mint a régmúlt időkben, ma is lennie kell egy megszentelt helynek, ahol Isten találkozik az Ő népével. Ezt a helyiséget nem szabad ebédlőnek vagy irodának használni, kizárólag csak Isten tiszteletére. Ha a gyerekek hét közben tanteremnek használják azt a termet, ahol szombaton istentiszteletre gyűlnek össze, nem fogják úgy érezni, hogy szent az a hely, ahová belépnek, s nem tudják kellőképpen tiszteletben tartani. A szent és a közönséges így annyira összevegyül, hogy nagyon nehéz megkülönböztetni őket.

Éppen ezért az Istennek szentelt imaházakat ne tegyük közönséges hellyé. Szentségüket ne zavarjuk meg és ne keverjük össze a mindennapi élet dolgaival és érzéseivel. Szent félelem legyen úrrá mindenkin, aki az imaterembe lép, s hagyjanak kívül minden hétköznapi és világi gondolatot, mert ez az a hely, ahol Isten jelen van. Ez a hatalmas és örökkévaló Isten fogadóterme, ezért semmi helye ott a büszkeségnek, indulatoknak, egyenetlenségnek, önfelmagasztalásnak, önzésnek és kapzsiságnak, amiket az Úr bálványimádásnak nyilvánít.

A komolytalan lelkületnek nincs helye — Szülők, a ti feladatotok gyermekeiteket tökéletes engedelmességre bírni, s minden indulatukat és gonosz hajlamukat legyőzni. Ha a gyermekeket a gyülekezeti összejövetelre viszitek, meg kell értetnetek velük, hol is vannak - nem otthon, hanem olyan helyen, ahol Isten találkozik az Ő népével. Egész idő alatt minden játéktól mentesen, csendben kell lenniük, s akkor Isten felétek fordul és megáld titeket.

Ha a szentek gyülekezetében több figyelmet fordítanak a rendre, akkor az igazság sokkal nagyobb hatással lesz majd a hallgatóságra. Ez ünnepélyes komolyságra ösztönöz minden jelenlevőt, s akkor lesz ereje az igazságnak, hogy felkavarja a lélek legmélyét is, és nem nehezedik a hallgatókra halálos kábultság. Hívők és hitetlenek egyaránt megérintetnek.

A zavaró gyereket ki kell vinni! — Gyermekeiteket tanítsátok meg úgy engedelmeskedni, ahogyan Isten gyermekei engedelmeskednek Uruknak. Ha ehhez a mércéhez ragaszkodtok, akkor egyetlen szónak is elég súlya lesz ahhoz, hogy fegyelemre bírjátok őket, amikor nyugtalankodni kezdenek a gyülekezetben. Ám ha mégsem lehet rendreutasítani, vagy a szülő úgy érzi, hogy a rendreutasítás többet követel, akkor a gyermeket azonnal ki kell vinni a helyiségből - s nem szabad hagyni, hogy elterelje a hallgatók figyelmét a prédikációról. Istent szégyenítjük meg a laza fegyelmezéssel.

A hivalkodó öltözet tiszteletlenségre bátorít — Tanítsunk meg mindenkit csinosan, tisztán és rendesen öltözni, ám arra is, hogy ne viseljenek külső díszeket, mert azok nem illenek a szent helyhez. Ne rendezzünk divatbemutatót, mert az tiszteletlenségre vezet... Szigorúan őrködnünk kell a ruházatot illető minden kérdés fölött, szorosan követnünk kell a Biblia utasítását. A divat a világ istennője, odakint uralkodik, de gyakran befurakodik a gyülekezetbe is. Isten népe vegye mértékül Isten Igéjét. A szülők pedig értelmesen fontolják meg ezt a kérdést.

Tanúsítsunk tiszteletet Isten képviselői iránt! — Tiszteletet kell tanúsítanunk Isten képviselői, a lelkészek, tanítók és szülők iránt, akiket az Úr arra hívott el, hogy helyette szóljanak és cselekedjenek. Az irántuk tanúsított tisztelettel Istent tiszteljük.

Ritkán tanítják a gyermekeket arra, hogy a prédikátor Isten követe, s hogy a szájából elhangzó üzenet Isten egyik eszköze a lelkek megmentésére. Az Ige hallgatásának kiváltsága adatott nekik, s ez vagy élet illata lesz az életre, vagy pedig halál illata halálra.

Nem szabad hanyagul vagy közömbösen kezelnünk semmit, ami szent, semmit, ami Isten tiszteletével kapcsolatos. Ne feledjétek, hogy amikor az élet Igéje hirdettetik, akkor Isten szavát halljátok az Ő szolgáján keresztül. Ne veszítsetek el egyetlen szót sem figyelmetlenségből, mert ha szívetekbe zárjátok azokat, visszatarthatják lábatokat attól, hogy helytelen utakra tévedjetek.

A kritizáló szülők felelőssége — Vigyázzatok, hogy milyen példát mutattok és milyen gondolatokat ültettek gyermekeitek elméjébe! Lelkük érzékeny, gondolkodásuk könnyen alakítható. Ha az igehirdető hibázik, féljétek azt még csak meg is említeni! Beszéljetek jó munkájáról, a felhozott jó gondolatokról, amelyekre hallgatnotok kell, mert Isten megbízottjától jöttek. Könnyen rádöbbenhetünk, hogy a gyermekek miért tiszteletlenek az Isten házában, s miért nem tisztelik jobban az ige hirdetőjét: mert nevelésük hibás ezen a téren!

Az érzékeny és alakítható gondolkodású ifjúság aszerint értékeli Isten szolgáinak munkáját, ahogyan szüleitől hallja. Sok családfő bírálgatja az igeszolgálatot, némely dolgokat helyeselve, másokat elmarasztalva. Ezzel az ember számára küldött isteni üzenetet bírálgatják, kezdik ki és alacsonyítják le a közönséges dolgok szintjére. Hogy milyen benyomást tesznek a fiatalokra ezekkel a meggondolatlan, tiszteletlen megjegyzésekkel, az majd csak a mennyei könyvekből derül ki. A gyermekek sokkal gyorsabban meghallják és megértik azokat, mint a szülők gondolnák, így erkölcsi érzékük rossz irányba fejlődik, amit az idő sohasem fog teljesen helyrehozni. A szülők gyászolnak gyermekeik szívének keménysége miatt, s a nehézségek miatt, amelyekbe akkor ütköznek, amikor megpróbálják felébreszteni erkölcsi érzékenységüket, s megpróbálják őket Isten kívánalmai iránti engedelmességre bírni. Ám a mennyei jegyzőkönyvek csalhatatlanul mutatnak rá az igazi okra: a szülők voltak megtéretlenek. Nem éltek összhangban a mennyel és annak tevékenységével. Gyermekeik nevelésébe beleszőtték alacsony szintű, közönséges felfogásukat Isten szent helyéről és a lelkész szent hivatásáról. Kérdéses, hogy bárki tud-e valaha is érzékeny tisztelettel és nagyrabecsüléssel tekinteni Isten szolgájára és a lelkek megmentésére hivatott emberekre, aki évekig ki volt téve az ilyenfajta otthoni nevelés romboló hatásának?!

Ezekről a dolgokról tisztelettel kellene beszélnünk. Helyénvaló, illő szavakkal, kifinomult érzékenységgel, hogy mindenki, akivel csak érintkezünk, láthassa nagyrabecsülésünket. Úgy kell tisztelnünk Isten szolgáinak üzenetét, mintha az magától Istentől jönne.

A tiszteletadás végül szokássá válhat — A mai fiataloknak óriási szükségük van arra, hogy tiszteletet tanuljanak. Megriadok, amikor látom, hogy a hívő szülők gyermekei - kicsinyek és nagyok egyaránt - mennyire semmibe veszik az Isten házát megillető rendet és fegyelmet. Mialatt Isten szolgái az élet Igéjét tárják az emberek elé, vannak, akik olvasnak, suttognak és nevetgélnek. Csillogó szemmel szórakoztatnak másokat, s ezáltal elterelik a körülöttük levők figyelmét. Ha ez a szokás fegyelmezés nélkül marad, tovább erősödik és másokat is rosszra indít.

A gyermekek és fiatalok sohase érezzék úgy, hogy büszkék lehetnek a közömbös és hanyag viselkedésre Isten imádásának helyén. Isten lát minden tiszteletlen tettet és gondolatot, s ezek fel vannak írva a mennyei könyvekben. Így szól: „Tudom a te dolgaidat.” Semmi sincs elrejtve mindent látó szemei elől. Ha csak a legkisebb mértékben is szokásoddá vált a nemtörődöm viselkedés Isten házában, szedd össze minden erődet, javítsd ki ezt a rossz szokást, és mutasd meg, hogy becsülöd magad valamire. Gyakorold a tiszteletteljes viselkedést, amíg részeddé nem válik.