Sok eset tárult fel — Sok esetet tártak elém, s amikor bepillantást nyertem néhány ember magánéletébe, hányinger és undor fogott el azok romlottsága láttán, akik magukat istenfélőknek vallják és mennybemenetelről beszélnek. Gyakran feltettem magamnak a kérdést: Kiben bízhatok hát? Ki az, aki mentes a bűntől?

Rémület töltött el, amikor tudomásomra hozták az igazságot valló családok állapotát. A fiatalok, de még a kicsiny gyermekek erkölcstelensége is az egekbe kiált! A szülők nem is tudják, hogy titkos bűn pusztítja és marcangolja gyermekeikben az Isten képmását. Olyan bűnök találhatók közöttük, amelyek a szodomitákat jellemezték. A szülők felelősséggel tartoznak ezért, mert nem nevelték gyermekeiket Isten szeretetére és engedelmességre. Nem fékezték meg s nem tanították szorgalmasan az Úr útjára őket. Hagyták, hogy kedvük szerint jöjjenek-menjenek, és világiakkal barátkozzanak. Ezek a világi hatások ellentétesek a szülői tanítással, rombolják tekintélyüket, s többnyire az úgynevezett műveltebb körökben lelhetők fel. Ruházkodásukkal, szórakozásaikkal Krisztustól idegen légkört teremtenek maguk körül.

Egyedüli biztonságunk, ha elkülönülünk, mint Isten különleges, választott népe. Hüvelyknyit se engedjünk e romlott kor szokásainak, hanem legyünk erkölcsileg függetlenek, s ne alkudjunk meg a feslettséggel és bálványimádással.

A tudatlanokat fel kell világosítani — Bármilyen magas állást töltsön is be valaki, vagy legyen bármilyen magasztos a hitvallása, ha enged a test kívánságának, nem lehet keresztény. Krisztus szolgáinak elfoglaltságai, gondolatai és időtöltései legyenek ennél sokkal magasabb rendűek. Sokan nem is tudják, hogy ez milyen bűnös szokás, és hogy milyen messzemenő következményei vannak. Őket fel kell világosítani.

Aki gyógyulásáért mondott imát kért — Egyszer férjemmel részt vettünk egy összejövetelen, ahol nagyon sajnálkoztak egyik testvérünkön, aki súlyos tüdővészben szenvedett. Sápadt volt és sorvadt, s kérte Isten népét, hogy imádkozzanak érte. Azt is mondta, hogy egész családja beteges, egyik gyermeküket már el is vesztették. Megrendülten beszélt a gyászáról. Kifejezte, hogy már régóta szeretett volna találkozni White testvérrel és testvérnővel, s meggyőződése, hogy bizonnyal meggyógyul, ha ők imádkoznak érte. Testvéreink azt mondták, hogy a gyülekezet támogatja a családot, mert a feleség is beteg és gyermekük meghalt. A testvérek már voltak náluk és imádkoztak a lesújtott családért. Férjemmel mindketten nagyon kimerültek voltunk az elmúlt összejövetelen végzett munkától, ezért kértük, hogy most hagyjanak nyugovóra térni.

Már régebben elhatároztam, hogy senkiért nem fogok imádkozni, míg az Úr Lelke nem késztet rá. Aznap este imában az Úr elé vittük az ügyet, s könyörögtünk, hogy tárja elénk, mi a szándéka ezzel az emberrel. Egyetlen kívánságunk az volt, hogy minden az Isten dicsőségére történjék. Akarja-e az Úr, hogy imdákozzunk a betegért? Őrá bíztuk a terhet, és lefeküdtünk aludni. Álmomban világosan elém tárult az illető esete. Gyermekkorától láttam az egész életét, s azt, hogy ha imádkoznánk érte, az Úr nem hallgatná meg a könyörgésünket; mert gonoszság volt a szívében. Másnap reggel a férfi eljött hozzánk, hogy imádkozzunk érte. Félrehívtuk, és megmondtuk neki, hogy nagyon sajnáljuk, de nem tehetünk eleget kérésének. Elmondtam neki az álmomat. Elismerte, hogy úgy igaz, ahogy láttam. Gyermekkora óta gyakorolta a nemi önkielégítés bűnös szokását, s még házasélete alatt is tovább folytatta azt. Megígérte nekünk, hogy megpróbál leszokni róla. Javakorabeli ember lévén, régóta rögződött szokást kellett legyőznie. Erkölcsileg olyan gyenge volt, hogy amikor régtől gyakorolt rossz szokását kellett leküzdenie, mindig vereséget szenvedett...

Itt ez a férfi, aki naponta aljasságot művelt, s mégis Isten jelenlétébe merészkedett. Erőt kért tőle, pedig ő maga pazarolta el a legalávalóbb módon, s ha most mégis visszanyerné, újra csak bűnös kívánságának kielégítésére fordítaná. Milyen hosszútűrő is az Isten! Ha romlottságunk szerint bánna velünk, ugyan ki állhatna meg előtte? Vajon mi lett volna, ha nem vagyunk óvatosak, és Isten elé tárjuk az ügyét, miközben ő gonoszságot cselekedett? Meghallgatta volna-e az Úr? Felelt volna-e imánkra? „Mert te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted, az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind...” (Zsolt. 5:5-6)

Ez nem egyedülálló eset. Még a házasélet sem bizonyult elégnek, hogy megóvja őt ifjúsága romlott szokásától. Bárcsak meggyőzhetném magam, hogy az ilyesmi csak ritkán fordul elő; de sajnos tudom, hogy nagyon is gyakori.

Egy öngyilkos — Testvérünk Krisztus odaszentelt követőjének vallotta magát. Egészsége nagyon legyengült, ami együttérzésünket és sajnálatunkat váltotta ki.

... Ügye látomásban elém tárult. Láttam, hogy becsapja saját magát, mert Isten előtt nem talál kedvességet. Addig gyakorolta az önkielégítést, míg emberi roncs lett belőle. Ez a gonoszság úgy tárult elém, mint amely förtelmes az Úr előtt...

Olyan hosszú ideig gyakorolta e szokást, hogy teljesen elveszítette az uralmat önmaga felett. Természeténél fogva okos ember volt, aki az átlagosnál sokkal jobb képességekkel rendelkezett. De minden testi és szellemi erejét Sátánnak adta s az ő oltárán pazarolta el!

Ez az ember olyan messzire ment, hogy úgy látszott, Isten teljesen elhagyta. Talán ha kiment volna az erdő magányába, hogy ott napokat és éjszakákat böjttel és imával töltsön, hogy legyőzhesse ezt a gonoszságot, még onnan visszatérve is újra visszafordult volna régi szokásához. Újra és újra megesküdött Istennek, hogy felhagy vele, de esküjét mindannyiszor megszegve átadta magát bűnös testi kívánságának, míg végül Isten magára hagyta, hogy elvégezze önpusztító munkáját. Azóta már meghalt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy öngyilkos volt. A menny tisztaságát soha nem fogja fertőzni jelenlétével.

Felhívás egy elkényeztetett lányhoz — Gondolataid tisztátalanok. Hosszú ideig fel voltál mentve a gondok és a munka alól, pedig éppen a háztartás kötelességei jelentették volna számodra a legnagyobb áldást. A fáradozás tizedannyit sem ártott volna neked, mint buja gondolataid és viselkedésed. Helytelen elgondolásokat tettél magadévá a fiúk és lányok barátkozását illetően, s rettentően tetszett neked, ha fiúkkal lehettél. Tisztátalan a szíved, tisztátalanok a gondolataid is. Sokat ártott neked a szerelmes történetek olvasása, s a szennyes gondolatok elbűvölték az értelmedet. Piszkos a fantáziád, s mintha nem lenne erőd megfékezni. Sátán úgy rángat téged, ahogyan neki tetszik...

Viselkedésed nem volt sem romlatlan, sem szerény, sem illedelmes. Nem tartottad szemed előtt az Isten félelmét. Terveid megvalósításáért annyiszor alakoskodtál már, hogy lelkiismereted megsínylette a rajta elkövetett erőszakot. Édes lányom, ha csak most azonnal meg nem torpansz azon az úton, amin jársz, biztos romlás vár rád. Hagyd abba az álmodozást, s a légvárak építését! Fékezd meg a gondolataidat, hogy ne időzzenek a dőreség és romlottság áradatában.

A fiúkkal való barátkozással veszedelemnek teszed ki magad. A kísértések áradata éled és buzog kebledben, hogy gyökerestől kitépje belőled az erkölcsösséget, a női erényeket és valódi szemérmességet. Ha folytatod akaratos, csökönyös utadat, mit gondolsz, mi lesz ennek a vége?... Veszedelemben forogsz, mert ott tartasz, hogy a szenvedély oltárán áldozod fel örök üdvösségedet. A szenvedélyek tartják szorosan markukban egész lényedet - s méghozzá milyen szenvedélyek?! Alantas, pusztító, gonosz szokások. Ha engedsz nekik, ezzel megkeseríted a szüleid életét, nővéredre szomorúságot és gyalázatot hozol, jellemedet prédául veted oda, s eljátszod a mennyet, a dicsőséges örök életet. Tényleg hajlandó lennél erre?...

Tolakodó vagy. Szeretsz a fiúkról fecsegni. „A szív teljességéből szól a száj.” Szokásaid elhatalmasodtak és uralkodnak rajtad. Te pedig megtanultál hazudni és alakoskodni, hogy terveidet megvalósítsd, s kívánságaidat kielégítsd. Állapotodat mégsem tartom egészen reménytelennek. Ha annak tartanám, nem vettem volna a fáradságot, hogy tollat ragadjak. Isten erejével még jóvá tudnád tenni a múltat...

Tartsd távol magad a fiúktól! Ha velük időzöl, erőt vesz rajtad a kísértés. Verd ki a fejedből a házasság gondolatát! Semmiképpen sem vagy még érett rá! Évek tapasztalatára van még szükséged, hogy megértsd a házasélet felelősségeit, s vállalni tudd annak terheit. Határozottan őrködj gondolataid és szenvedélyed felett, s ne szennyezd be szívedet azzal, hogy bűnös kívánságnak szolgálsz! Gondolataidat fordítsd a tiszta és emelkedett dolgok felé, s szenteld őket Istennek!

Még józan, erényes és szemérmes lány válhat belőled, de csak komoly erőfeszítések árán! Feltétlenül virrasztanod és imádkoznod kell! Vizsgáld meg elmélyülten indítékaidat és tetteidet! Alaposan vedd szemügyre érzéseidet és viselkedésedet is! Elkövetnél-e valami tisztátalan dolgot apád szeme láttára? Természetesen nem. Mennyei Atyád jelenlétében mégis ezt teszed, aki pedig sokkal emelkedettebb, tisztább és szentebb. Igen, a szent és bűntelen angyalok jelenlétében, Krisztus szeme láttára rontod meg testedet, s folytatod e romlott szokást, dacolva lelkiismereted intésével és a sok figyelmeztetéssel. Ne feledd, hogy minden tettedről feljegyzés készül! Újra találkoznod kell majd életed legtitkosabb dolgaival!...

Újra figyelmeztetlek, mint aki tudja, hogy szembe kell nézned e sorokkal azon a napon, amikor mindenki sorsa eldől. Halogatás nélkül add át magad Krisztusnak! A kegyelem hatalma által Ő meg tud menteni a romlástól. Egyedül ő tud meggyógyítani erkölcsileg és lelkileg. Szíved az Isten iránti szeretettől tüzesedhet át, felhőtlen és érett lehet gondolkodásod; lelkiismereted életerős és tiszta, akaratod pedig egyenes és megszentelt lehet a Szentlélek uralma alatt. Azzá válhatsz, amit te választasz. Ha most sarkon fordulsz és nem követsz el több erkölcstelenséget, hanem megtanulsz jót cselekedni, akkor igazán boldog és eredményes lehetsz. Akkor sikeres leszel az élet küzdelmeiben, végül pedig dicsőségre és megtiszteltetésre emelkedhetsz egy másik, ennél sokkal jobb világban. „Válasszatok még ma, hogy kinek szolgáljatok!”

Sátán dolgozik, míg a szülők alszanak — Laza erkölcsű korban élünk. Kisfiúk és kislányok kezdenek udvarolgatni egymásnak, amikor még mindkettőnek a gyerekszobában volna a helye, hogy ott szemérmes viselkedést tanuljon. S mi az eredménye ennek a tévelygésnek? Növeli-e a tisztaságot azokban, akik így összejárnak? Dehogyis növeli! Inkább érzéki szenvedélyeket vált ki belőlük: az ilyen találkák után az ördög tüzet tölt a fiatalok ereibe, azok pedig átadják magukat alantas szokásaiknak.

A szülők alszanak, s még csak nem is sejtik, hogy az Ellenség családi körükben tűzte ki pokoli zászlaját. Mi lesz romlott korunk ifjúságával? - tör fel belőlem a kérdés. Ismétlem: a szülők alszanak! A gyerekeket elcsábítja a szerelmes érzelgősség, és az igazságnak nincs ereje helyrehozni a hibákat. Mit tehetnénk, hogy gátat vessünk a gonoszság áradatának? A szülők, ha akarnak, sokat tehetnek.

Ha a tizenéves korba éppen csak belépő lányukat magukkorú vagy idősebb fiúk szólítják meg bizalmasan, akkor tanítsák meg nekik, hogy olyan határozottan utasítsák vissza a közeledést, hogy az még egyszer meg ne ismétlődjék. Ha a fiúk túl gyakran keresik egy lány társaságát, ott valami nincs rendjén. Akkor annak a lánynak olyan anyára van szüksége, aki rendreutasítja őt és megtanítja neki, hogy mi illik egy ilyen korú lányhoz.

A napjainkban uralkodó romlott nézet, hogy az egészség szempontjából a nemeknek vegyülni kell, elvégezte a maga ártó munkáját. Ha a szülők és tanítók csak tizedannyi éleslátással rendelkeznének, mint Sátán, akkor ez a keveredés talán nem lenne ennyire ártalmas. De ebben a helyzetben Sátán a lehető legfondorlatosabban bűvöli el a fiatalok gondolkodását, és így a fiúk és lányok keveredése hússzorosára növeli a bajt.

Nem túlzó megállapítások — Ne higgyétek, hogy túlzó megvilágításban tártam elétek mindezeket. Egyáltalán nem színeztem ki a képet! Olyan tényeket állapítottam meg, amelyek kiállják majd az ítélet próbáját. Ébredjetek, ébredjetek fel! Erre kérlek most, még mielőtt túl késő lenne helyrehozni a károkat, amelyek miatt ti is, gyermekeitek is elpusztulnátok a végső megsemmisüléskor. Lássatok hozzá komolyan a feladathoz, igénybe véve minden fénysugarat, amit csak össze tudtok gyűjteni, melyek már eddig is ösvényetekre ragyogtak, csak nem becsültétek meg őket. E ragyogó sugarak fényében vizsgáljátok meg alaposan eddigi életeteket és jellemeteket, még mielőtt Isten ítélőszéke elé kell állnotok.

Míg a szülők fel nem ébrednek, gyermekeik számára nincs remény!