Hogyan rögzülnek a szokások? — Egyetlen jó vagy rossz cselekedet még nem meghatározó a jellemre nézve, azonban a dédelgetett érzések és gondolatok utat készítenek a hasonlóan jó vagy rossz tettek számára.

A cselekedetek ismétlésével rögzülnek a szokások és szilárdulnak meg a jellemtulajdonságok.

A jó szokások megalapozásának ideje — A jellem főként a korai években alakul ki. Az ebben a korban elsajátított szokásoknak bármely természetes adottságnál nagyobb befolyásuk van, hogy a fiatalok szellemi törpékké vagy óriásokká váljanak; mert a lehető legjobb adotságok is megromolhatnak és elgyengülhetnek a rossz szokások által. A legnagyobb tehetségeket is meggyengíthetik a rossz szokások. Minél korábban adja át magát valaki a bűnös szokásoknak, annál erősebben kötözik meg a bűn kötelei, és annál mélyebb szellemi és lelki nyomorúságba süllyed. Ám ha valaki ifjúkorában erényes, jó szokásokat sajátított el, akkor ezek hatása az egész életén át látható lesz. Istenfélő és tisztességes emberek legtöbbször már gyermekkorukban megszerezték ezeket a jó tulajdonságokat, mielőtt még a világ rájuk nyomhatta volna a bűn bélyegét. Érettebb korban az ember már olyan érzéketlen az új benyomásokra, mint a kő, ellenben az ifjúság fogékony és alakítható.

Módosítani lehet, de megváltoztatni csak ritkán — Amit egy gyermek lát és hall, oly mély nyomot hagy zsenge elméjében, hogy a későbbi körülmények sem tudják teljesen kitörölni belőle. Ilyenkor formálódik az értelme, s erősödnek az érzelmei valamilyen irányba. Az ismételt cselekedetek szokássá válnak, amelyek szigorú neveléssel módosíthatók, de csak ritkán változnak meg teljesen.

Az egyszer kialakult szokások egyre erősebben és erősebben hatnak a jellemre. Az értelem szünet nélkül formálódik jó vagy rossz irányba, lehetőségeit és előnyeit kihasználva. Nap nap után formáljuk tanulóink jellemét, akik mint fegyelmezett katonák állnak Immánuel zászlaja alá, vagy mint lázadók a sötétség urának seregébe. Melyiket választjuk?

Állhatatos erőfeszítés szükséges — Amit egyszer megkockáztatunk, arra legközelebb sokkal hajlamosabbak leszünk. A józanság, önfegyelem, takarékosság, szorgalom, a szelíd beszéd, a türelem és az igaz előzékenység szokásai nem fejlődnek ki állhatatos törekvés és önmagunk alapos vizsgálata nélkül. Sokkal könynyebb lezülleni, mint legyőzni a hibákat és fegyelmezni magunkat.

A romlott gyerekek veszélyeztetik a többieket — Az istenfélő szülők megfontolják és előre eltervezik, hogyan fogják jó szokásokra nevelni gyermekeiket. Társakat választanak gyermekeik számára, s nem hagyják őket maguk választani tapasztalatlanságukban.

Ha kiskorukban nem nevelik kitartással és türelemmel a helyes útra a gyermekeket, rossz szokásokat alakítanak ki. Ezek később megerősödnek és megrontanak másokat is. Akiket lealacsonyított az otthoni rossz befolyás, rossz szokásaikat magukkal hordozzák egész életükön keresztül. Ha hívők lesznek, ezek vallásos életükben is megnyilvánulnak.

Saul király szomorú példája — Izráel első királyának története a fiatalkorban rögzült rossz szokások hatalmának szomorú példája. Fiatalságában Saul szerette és félte Istent, de heves vérmérséklete miatt - melynek féken tartására nem tanították meg - mindig kész volt a lázadásra az isteni hatalom ellen. Akikben a korai évek alatt ápolják az Isten akarata iránti szent engedelmességet, s akik hűségesen helytállnak kötelességeik teljesítésében, ezáltal magasabbrendű szolgálatra készülnek fel későbbi életükben. Lehetetlen, hogy emberek, miután éveken át rongálták Istentől kapott erőiket, s azután úgy döntenek, hogy megváltoznak, ezeket az erőket frissnek és szabadnak találják, s egészen ellentétes módon használják.

A gyermek kaphat ugyan alapos vallásos nevelést, de ha a szülők, tanítók vagy gondviselők megtűrik, hogy akár egyetlen rossz szokás is torzítsa jellemét, ez a szokás - hacsak maga a fiatal le nem győzi - uralkodni fog rajta, és vesztét okozza.

Az apró tettek is fontosak — Minden cselekedetnek kettős jellege és jelentősége van. Erkölcsös vagy erkölcstelen, jó vagy rossz - a cselekvést kiváltó indítéktól függően. Ha egy rossz tettet rendszeresen ismételnek, az maradandó nyomot hagy cselekvőjében, s mindazokban, akik fizikai vagy lelki kapcsolatba kerülnek vele. A szülők és nevelők, akik nem törődnek az apró helytelenségekkel, megalapozzák a fiatalokban a rossz szokásokat.

A szülőknek hűségesen kell bánniuk a rájuk bízott lelkekkel. Nem szabad táplálniuk gyermekeikben a büszkeséget, pazarlást, a külcsín és hivalkodás szeretetét. Nem szabad elnézniük az apró csínytevéseket, amelyek aranyosnak tűnnek egy kisgyermeknél, azonban amikor nagyobbak lesznek, el kell hagyniuk ezeket.

A kis kópéságok és rosszaságok szórakoztatónak látszanak egy kicsi gyermeknél, de később mindez visszataszítóvá és ellenszenvessé válik.

A rossz szokások sokkal könnyebben rögzülnek, mint a jók — Az összes megszerzett tudás sem hatástalanítja a gyermekkori laza fegyelmezés kártételét. Egyetlen hanyagság is szokássá válhat. Egyetlen rossz cselekedet utat készíthet a következő számára. A rossz szokások könnyebben rögzülnek, mint a jók, és nehezebb megszabadulni tőlük.

A kisgyermekek, ha magukra hagyják őket, sokkal könnyebben megtanulják a rosszat, mint a jót. A rossz szokások jobban összeegyeztethetők a természetes emberi szívvel, s azok a dolgok, melyeket gyermek- és csecsemőkorban látnak és hallanak, mélyen beléjük vésődnek.

A korai szokások meghatározzák a jövőbeli győzelmet vagy bukást — Személyiségünkben olyanok leszünk e földön és az örökkévalóságban is, amilyenné szokásaink tesznek minket. Azoknak az élete, akik helyes szokásokat alakítanak ki és hűségesek minden kötelességük teljesítésében, olyan lesz, mint a fénylő világosság, s mint a mások ösvényére áradó ragyogó fénysugár. Akik azonban a hűtlenség szokását ápolják, s a lazaság, lustaság és hanyagság szokásait hagyják rögzülni, azok életére az éjszakánál is sötétebb fellegek települnek, s elzárják őket az örök élettől.

A jellem a gyermek- és ifjúkorban a legformálhatóbb. Ekkor kell elsajátítani az önuralmat. A családi tűzhely és asztal mellől áradó befolyás hatása olyan maradandó, mint az örökkévalóság. A gyermekkorban kialakított szokások bármely természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy az ember győz vagy alulmarad az élet harcában.