Őszinte megtérésre és határozott erőfeszítésre van szükség — Akik saját testüket fertőzik, mindaddig nem találhatnak kedvességet Isten előtt, míg őszintén meg nem térnek, teljesen meg nem változnak és tökéletes szentségben nem járnak az Úr félelmében.

Akiknek ilyen alávaló szokásaik vannak, csak egy reményük lehet, hogy az örök életbe eljussanak: ha értékesnek tartják az egészségüket és az üdvösségüket. Ha már régóta gyakorolták azt, akkor határozott erőfeszítésekre van szükség, hogy ellent tudjanak állni a kísértésnek s legyőzzék gonosz vágyukat.

Uralkodj a gondolataidon!

Uralkodj a gondolataidon! Nem könnyű feladat ez, s nem is fog sikerülni, ha nem teszel komoly erőfeszítéseket... Ha belemerülsz a hiú ábrándozásba, ha megtűröd, hogy gondolataid tisztátalan dolgokon időzzenek, akkor bizonyos fokig éppen olyan bűnös vagy Isten előtt, mintha el is követted volna azokat. Csak az alkalom hiánya tart vissza, hogy meg is cselekedd őket. A nappali és éjszakai álmodozás, ábrándozás rettenetesen rossz és veszélyes szokások. Ha már rögződtek, szinte lehetetlen megtörni ezeket, és ártatlan, szent, magasrendű dolgokra terelni a gondolkodást. Ha uralkodni akarsz képzeleted fölött, s meg akarod akadályozni, hogy hiábavaló és romlott gondolatok szennyezzék lelkedet, akkor őrködj kitartóan szemed, füled és minden érzékszerved fölött. Csak a kegyelem hatalma végezheti el ezt a legkívánatosabb munkát, mert te önmagadban gyenge vagy hozzá. Az indulatokat és érzelmeket az értelemnek vessük alá — Isten nemcsak azt várja el, hogy gondolataidon uralkodj, hanem hogy ugyanúgy fékezd indulataidat és érzelmeidet is. Üdvösséged függ attól, hogy kormányozni tudod-e magadat ezekben a dolgokban! A szenvedély és a szerelem erős érzések. Ha rosszul alkalmazod, ha engeded, hogy helytelen indítékok váltsák ki, ha érdemtelenre pazarolod őket, akkor romlásodat okozzák és nyomorult roncsként hagynak hátra, Isten és reménység nélkül. Ha szenvedélyeidet és érzelmeidet alá akarod vetni az értelemnek, lelkiismeretnek és jellemességnek, akkor képzeletedet következetesen és szívósan féken kell tartanod!...

Hacsak meg nem fékezed gondolataidat, meg nem válogatod olvasmányaidat és szavaidat, képzeleted reménytelenül beteges lesz. Olvasd figyelmesen és imádkozva Bibliádat, s hallgass tanításaira! Ez az egyedüli biztonságod.

Az érzékszerveket el kell zárni a gonosztól — Akik isteni bölcsességet szeretnének kapni, azoknak nem szabad jártasságot szerezniük korunk bűneinek ismeretében. Szemeiket és füleiket be kell csukniuk, hogy semmi gonoszságot ne tanuljanak. Olyan bölcsességre kell szert tenniük, amely megőrzi gondolataik és cselekedeteik tisztaságát, s őrködik nyelvük felett, hogy ne vegyenek részt romlott társalgásban, és szájukban ne találtassék álnokság.

Kerüljétek a tisztátalan gondolatokat ébresztő dolgok olvasását vagy nézését. Műveljétek inkább erkölcsi és szellemi erőiteket!

Őrizkedjünk a tétlenséggel párosult mértéktelen tanulástól! — A túlzásba vitt tanulás azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást, beteges ingerlékenységet okoz. Ez csökkenti az önuralom erejét, s így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyen hatalmába kerítheti az embert. Ezek az indulatok pedig megnyitják a kaput a testi tisztátalanság előtt. A fizikai erők helytelen felhasználása vagy felhasználásuk elmulasztása nagyban felelős a romlásért, amely ma elárasztja az egész világot. A kevélység, a bőséges eledel és a sok tétlenség éppen úgy halálos ellenségei az emberiség előrehaladásának ebben a korban, mint amikor Sodoma pusztulását okozták (Ezék. 16:49).

A tanítók értsék meg jól ezeket a dolgokat, és oktassák helyesen tanítványaikat! Tanítsák meg őket arra, hogy az igaz élet a helyes gondolkodástól függ, és a testi tevékenység elengedhetetlen a tiszta gondolkodáshoz.

Nincs idő késlekedni! — Csakis komoly igyekezettel és szilárd elvek által juthatunk tiszta élethez, s az isteni minta szerint alakított jellemhez. Aki ide-oda ingadozik, képtelen lesz eljutni a keresztény tökéletességre. Az ilyenek megméretnek majd a mérlegen és híjával találtatnak. Az Ellenség mint ordító oroszlán keresi, hogy kit nyeljen el (I. Pt. 5:8). Minden gyanútlan fiatalon kipróbálja aljas csapdáit. Azzal áltatja őket, hogy bőven van még idő, most az egyszer még belemerülhetnek az élvezetbe, erkölcstelenségbe és bűnbe, aztán majd soha többé. Ám ennek az egy bűnös szenvedélynek a kielégítése megmérgezheti egész életüket. Soha, egyetlenegyszer se merészkedjetek tiltott területre! Ezekben a gonoszság miatt veszedelmes napokban, amikor mindenfelől bujaság és romlottság csábít és leselkedik, a fiatalok küldjék az égre őszinte, szívből jövő kiáltásukat: „Hogyan tarthatja meg az ifjú tisztán az ő útját?” (Zsolt. 119:9) S bárcsak nyitott lenne rá a szívük, hogy engedelmeskedjenek a válaszban rejlő utasításnak: „Ha követi tanításaidat!”

Mindenki felelős a tetteiért, amelyeket e földi próbaidő alatt követett el. Mindenkinek van ereje, hogy uralkodjék cselekedetein, ha akar. Akik gyengék ahhoz, hogy gondolataik és tetteik romlatlanok és erényesek legyenek, segítséget kaphatnak a gyámoltalanok Barátjától. Jézus ismeri az emberi természet minden gyengeségét, s ha kérik, erőt ad akár a leghevesebb kísértés legyőzéséhez is. Mindenki megkaphatja ezt az erőt, ha alázattal kutat utána.

A romlottságnak ebben a korában a fiatalok egyedüli biztonsága, ha Istenben bíznak. Isten segítsége nélkül képtelenek lesznek uralkodni emberi szenvedélyeiken, vágyaikon. Krisztusban rejlik a kellő segítség, mégis milyen kevesen fordulnak hozzá a bajban! Ő mondta, amikor a Földön járt: „Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn. 5:40) Jézus által bárki elérheti a győzelmet. Együtt mondhatja az apostollal: „De mindezen diadalmaskodunk Őáltala, aki szeret minket.” S ismét: „Sanyargatom és szolgává teszem testemet.” (Rm. 8:37; I. Kor. 9:27)

Jézusban valódi örömet találhatunk — A bűnös szokások ellen gyermekeink egyetlen védelme, ha törekszenek Jézus nyájához csatlakozni, s az igaz és hű Pásztor gondjaira bízzák magukat. Ha hallgatnak szavára, Ő megóvja őket minden gonoszságtól, megvédi minden rájuk leselkedő veszélytől. Így szól: „Az én juhaim meghallják hangomat... és követnek engem.” (Jn. 10:27) Krisztusban füves legelőkre találnak, reményt és bátorságot nyernek, s nem fognak lázas nyugtalansággal vágyakozni valami más után, ami elméjüket szórakoztatja és szívüket megelégíti. Megtalálták a legnagyobb jutalom igazgyöngyét, s lelkük nyugalmára leltek benne. Örömeik és elfoglaltságaik tiszták, békések, emelkedettek és mennyeiek, s nem marad utánuk fájdalom és lelkiismeret-furdalás. Az ilyen örömök nem károsítják az egészséget és a szellemi életet, sőt éppen ellenkezőleg hatnak rájuk.

Az Isten iránti szeretet és a Vele való közösség, a szent élet és a bűn megsemmisülése mind felemelő dolgok. Isten szavának tanulmányozása nem bűvöli el a képzeletet, nem lobbantja lángra a testi gerjedelmeket, mint a szerelmes ponyvaregények, hanem csillapítja, fölemeli és megszenteli a szív érzéseit. A nehézségekben s a kísértések viharában mindenkinek előjoga, hogy imádkozzék! S milyen dicsőséges kiváltság ez! Halandó lények - „por és hamu” - Krisztus közbenjárása által a leghatalmasabb uralkodó elé járulhatnak. Akik mindezeket megvalósítják életükben, azok lélekben szent közelségbe kerülnek Istennel. Bölcsességük megújul, s felkészülnek, hogy az Ellenség támadásait visszaverjék.