Fegyelmezett családokra van szükség — Azoknak, akik magukat keresztényeknek vallják, kötelességük a világ előtt rendes, fegyelmezett családokat alkotniuk - olyan családokat, amelyek a valódi kereszténység erejét mutatják be.

Nem könnyű dolog a gyermekek bölcs nevelése és oktatása. Miközben a szülők igazságossággal és istenfélelemmel próbálnak előttük járni, gyakran merülnek fel nehézségek. A gyermekekből felszínre tör a szívükhöz tapadó romlottság. A könnyelműséget és függetlenséget kedvelik, a fegyelmezést és korlátozást pedig gyűlölik. Csalnak és hamisságot szólnak. Sok szülő, ahelyett, hogy megbüntetné gyermekeit ezekért a hibákért, inkább szándékosan becsukja szemét, hogy ne lásson a felszín alá, s ne kelljen észrevennie ezeknek a dolgoknak az igazi jelentését. Ezért a gyermekek folytatják a csalást, s olyan jellemet alakítanak, amelyet Isten nem fogadhat el.

Az Isten Igéjében kiemelt mértékadó elveket mellőzik azok a szülők, akik - ahogyan néhányan fogalmaztak - idegenkednek a „kényszerzubbony” használatától gyermekük nevelésében. Sok szülő határozott ellenszenvvel viseltetik Isten szavának szent elvei iránt, mert ezek az elvek túl sok felelősséget helyeznek rájuk. Utólag azonban minden szülő kénytelen szembenézni azzal, hogy Isten útjai a legjobbak, és hogy a boldogság és biztonság egyetlen ösvénye: engedelmeskedni az Ő akaratának.

A gyermekek korlátozása nem könnyű feladat — A jelen társadalmi állapotok közt a szülők számára nem könnyű feladat fegyelmezni s a Biblia elveinek megfelelően irányítani a gyermekeket. Amikor megpróbálják Isten szavának elveivel összhangban nevelni őket, s mint az idős Ábrahám, „parancsolnak házuk népének maguk után” (I.Móz. 18:19), a gyermekek azt gondolják, hogy szüleik túlzottan aggodalmaskodnak és szükségtelenül szigorúak.

Szülők, ha szeretnétek elnyerni Isten áldását, tegyetek úgy, mint Ábrahám tett! Gyomláljátok ki a gonoszt és serkentsétek a jót. Néha szükség lehet parancsra a gyermekek kérlelése és oktatása helyett.

Megengedni egy gyermeknek, hogy természetes ösztöneit kövesse, annyi, mint hagyni őt a gonoszság útján járni. A bölcs szülők nem azt mondják gyermekeiknek, hogy „Kövesd saját választásodat, menj, ahová akarsz, és tedd, amiben kedved telik”, hanem ezt: „Figyelj Isten utasításaira!” Hogy az otthon szépsége ne menjen tönkre, bölcs szabályokat kell hozni, és érvényesíteni is kell azokat.

Miért pusztult el Ákán családja? — Gondolkoztatok már azon, hogy Isten miért büntette azokat is, akik kapcsolatban voltak Ákánnal? (Józs. 7. fejezet) Azért, mert nem nevelték őket az Isten törvényében nekik adott nagyszerű utasításokkal összhangban. Ákán szülei úgy nevelték fiukat, hogy azt gondolta, szabadságában áll kivonni magát az Úr szava iránti engedelmesség alól. Az élete folyamán belérögződött elvek oda vezették, hogy ő is romlottá nevelte gyermekeit. Az egyik gondolkodásmód hatással van a másikra, és a büntetés, amely Ákánnal együtt hozzátartozóit is sújtotta, nyilvánvalóvá tette, hogy mindnyájan részesei voltak a bűnnek.

Az elvakult szülői szeretet a nevelés legnagyobb akadálya — A szülői hanyagság bűne majdnem egyetemes. Túl gyakran mutatkoznak elvakult érzelmek azok iránt, akikkel a rokonság természetes kötelékei kapcsolnak össze. Ezek az érzelmek hosszú időn át megmaradhatnak, ha nem szabályozza őket az istenfélelem bölcsessége. Az elvakult szülői szeretet a helyes gyermeknevelés legnagyobb akadálya, mert meghiúsítja az Isten által kívánt fegyelmezést és nevelést. Időnként úgy tűnik, teljesen elveszítik józan gondolkodásukat e kötődés miatt. Pedig nem más ez, mint a gonosz kénye-kedvének kiszolgáltatni a gyermekeket az úgynevezett „szeretet” álruhájába bújtatva. Ez nagyon veszélyes befolyás, és pusztulásba viszi a gyermekeket.

A szülők állandóan abban a veszélyben vannak, hogy ösztönös érzelmeiknek adják át magukat, még ha az az Isten törvényébe ütközik is. Így sok szülő engedi meg gyermekének azt, amit Isten tilt.

A szülők felelőssége — Ha az apák és anyák otthonukban megengedik gyermekeik önfejűségét, s hogy átvegyék tőlük az uralmat, akkor felelősséggel tartoznak annak meghiúsulásáért, amivé gyermekeik lehettek volna.

Vannak, akik hajlamaiknak engedve, gyermekeik iránti elfogultságuktól vezetve teljesítik azok önző kívánságait, és nem érvényesítik Istentől kapott szülői tekintélyüket, hogy megfékezzék a bűnt és kijavítsák a gonoszt. Az ilyen szülők arról tesznek bizonyságot, hogy jobban szeretik és tisztelik romlott gyermekeiket, mint Istent. Jobban aggódnak saját hírnevükért, mint Isten dicsőségéért, s inkább gyermekeiknek akarnak tetszeni, mint az Úrnak...

Akiknek nincs elég bátorságuk megróni a gonoszt, akik lustaságból vagy közönyösségből nem tesznek semmit, hogy megtisztítsák a családot, vagy Isten egyházát, felelniük kell majd mindazért a gonoszságért, ami mulasztásukból származott. Éppúgy felelősek vagyunk azokért a vétkekért, amelyeket szülői vagy vezetői tekintélyünk latbavetésével megakadályozhattunk volna, mintha azok közvetlenül a mi cselekedeteink lennének.

Nincs helye a részrehajlásnak — Sok szülő részéről egészen természetes, hogy saját gyermekeivel kivételezzen. Különösen azok tekintik gyermekeiket a többi gyermek felett állónak, akik magukat is kiemelkedő képességek birtokosainak tartják. Ennélfogva sok mindent, amit másoknál szigorúan megrónának, saját gyermekeiknek elnéznek, sőt eredetiségnek, szellemességnek tekintik. Míg számukra ez a részrehajlás természetes, valójában igazságtalan és keresztényietlen. Nagyon rosszat teszünk gyermekeinkkel, ha hibáikat kijavítatlanul hagyjuk.

Ne alkudjatok meg a gonoszsággal! — Világossá kell tennünk, hogy Isten kormányzata nem ismeri el a gonosszal való megalkuvást. Ne tűrjük meg az engedetlenséget sem otthon, sem az iskolában! Az a szülő és tanító, aki szívén viseli a gondjaira bízott gyermekek sorsát, nem alkuszik meg a makacssággal, daccal, amely szembeszáll tekintélyével és kibúvót keres, hogy kitérjen az engedelmesség elől. Nem szeretet, hanem kényeztető érzelgősség elnézni a rosszat, és hízelgéssel, megvesztegetéssel biztosítani az engedelmességet, vagy elfogadni a követelmények silány utánzatát.

Míg napjainkban egyfelől túl sok családban nézik el és hagyják megrovás nélkül az engedetlenséget és az önző kívánságok kielégítését, addig másfelől hatalmaskodó, zsarnoki lélek nyilvánul meg a szülők részéről, ami a gyermekeket a legnagyobb gonoszságokra teszi hajlamossá. Sokszor olyan tapintatlanul róják meg őket, hogy életük szenvedéssé válik, és semmi tiszteletet nem éreznek sem szüleik, sem testvéreik iránt.

Sokan nem értik a helyes elveket — Szívszorító látvány a szülők tudatlansága Istentől kapott tekintélyük gyakorlása terén. Sok férfi, aki minden másban következetes és értelmes, nem érti azokat az elveket, melyeket alkalmaznia kellene gyermekei nevelésében. Nem adnak megfelelő tanítást abban a kritikus időben, amikor a legnagyobb szükség lenne a helyes irányításra, az isteni példára s a határozott döntésre. Pedig jó irányba kellene vezetniük a gyakorlatlan lábakat, amelyek védtelenek a mindenhol előforduló csapdákkal, a megtévesztő és veszélyes befolyásokkal szemben.

A legnagyobb szenvedés vár a családra, mert a szülők, eltávolodva az isteni tervtől, saját tökéletlen elképzeléseiket követik. Sokan ösztöneiknek engedelmeskednek, nem törődve azzal, hogy gyermekeik mostani és jövőbeli jóléte megfontolt fegyelmezést követel.

Isten nem fogad el mentséget a félrenevelésért — Gyakran ébred lázadás a gyermekek szívében a szülők helytelen fegyelmezése miatt, míg helyes irányítás mellett ugyanezeknél a gyermekeknél jó és kiegyensúlyozott jellem alakulhatott volna ki.

A szülőknek megvan a lehetőségük gyermekeik fegyelmezésére, nevelésére és tanítására, használják hát ezt az erőt Istenért! Ő tiszta, hibátlan és töretlen engedelmességet követel. Semmi mást nem fogad el, és nem nézi el a gyermekek félrenevelését.

Le kell győzni a természetből fakadó makacsságot — Vannak gyermekek, akik természettől fogva makacsabbak a többinél, nem engednek a fegyelmezésnek, s ezért mindenki számára ellenszenvessé válnak. Ha az anyának nincs elég bölcsessége ezzel a jellemhibával bánni, a következmény nagyon szomorú lesz, mert az ilyen gyermekek saját pusztulásukba rohannak. Milyen borzasztó egy gyermek számára a makacsság lelkületét dédelgetni, nemcsak gyermekkorban, hanem az érettebb években is! Ez felnőttkorban keserűséget és rosszindulatot táplál az anya iránt, aki elmulasztotta fegyelmezni gyermekét.

Ne mondjátok a gyermeknek: „Nem tudok mit csinálni veled!” — Soha ne hallják gyermekeid, hogy ezt mondod: „Nem tudok mit csinálni veled!” Mindaddig, amíg Isten trónja elé járulhatunk mint szülők, szégyellnünk kellene magunkat ilyen szavak kiejtéséért. Könyörögjetek Jézushoz, és Ő segít nektek Hozzá vezetni kicsinyeiteket.

Szorgalmasan tanulni a család vezetését — Hallottam anyákat, akik azt mondták, hogy nekik nincs olyan vezetői adottságuk, mint másoknak. Különleges adottság az, amivel ők nem rendelkeznek. Akik ezen a téren felismerik hiányosságaikat, a család irányítását kell figyelmük legfőbb tárgyává tenniük. Mások legértékesebb tanácsait se fogadjuk el gondolkodás és válogatás nélkül, mert nem alkalmazhatók egyformán mindenki körülményeire, vagy minden gyermek egyéni természetére, vérmérsékletére még egy családon belül sem. Az anya gondosan tanulmányozza mások tapasztalatait, jegyezze meg a különbségeket azok módszerei és a sajátja között, és alaposan vizsgálja meg, hogy igazán értékesek-e? Ha a fegyelmezés egyik módja nem hoz kívánt eredményt, próbálkozzék egy másikkal, és figyelje a hatást.

Az anyáknak mindenki másnál jobban kell fejleszteniük a gondolkodó- és megfigyelőképességüket. Ha ebben állhatatosak lesznek, észre fogják venni, hogy szert tettek arra a képességre, amelyet hiányoltak önmagukban - azaz megtanulják helyesen formálni gyermekeik jellemét. Munkájukba fektetett erőfeszítéseik eredménye a gyermekek engedelmességében, egyszerűségében, szerénységében és tisztaságában nyilvánul meg, s gazdagon fizet a fáradozásokért.

A szülők egysége a fegyelmezésben — Az apa mindig működjék együtt az anya erőfeszítéseivel, hogy gyermekeikben az igaz keresztény jellem alapjait fektessék le. A kicsinyeiért rajongó apának nem szabad szemet hunynia a hibák felett, csupán mert a rendreutasítás kellemetlen dolog, s nehezére esik.

Helyes elveknek kell alapot vetnünk a gyermek gondolkodásában. Ha a szülők egységesek a fegyelmezésben, a gyermek érti majd, mit várnak tőle. Ám ha az apa szóval, vagy akár csak a tekintetével is kimutatja, hogy nem helyesli az anya által adott megrovást, túlságosan szigorúnak érezve azt, s kényeztetéssel és dédelgetéssel próbálja ellensúlyozni, ezzel kárt okoz a gyermeknek. Tévednek az ilyen „együttérző” szülők, és a gyermek így hamar megtanulja, hogy azt tehet, amit csak akar. Akik elkövetik ezt a bűnt, azokon számon kérik majd gyermekeik lelkének pusztulását.

A szeretet és a tekintély egyesült befolyása — Ragyogja be a mennyei kegyelem világossága jellemeteket, hogy napfény lehessen otthonaitokban. Legyen ott béke, kedves szavak és derűs tekintet. Ez nem elvakult szentimentalizmus, nem olyan gyengédség, amely oktalan kényeztetéssel bátorítja a bűnt. Nem hamis szeretet ez, amely a legnagyobb felelőtlenség a gyermekekkel szemben: tudniillik szüleiket szeszélyeik rabszolgáivá teszi. Itt nincs helye a szülői részrehajlásnak, sem a zsarnokoskodásnak! A szeretet és a tekintély egyesült befolyásának kellő hatása lesz a családra.

Isten jellemét képviselni — Legyetek szilárdak és határozottak a bibliai utasítások véghezvitelében, ugyanakkor mentesek minden szenvedélytől. Ne feledjétek, hogy valahányszor durván és következetlenül bántok kicsinyeitekkel, ezzel arra tanítjátok őket, hogy maguk is ilyenek legyenek. Isten megköveteli tőletek, hogy - egy Általa vezetett bölcs tanító minden ügyességét latba vetve - bírjátok engedelmességre gyermekeiteket, türelmesen oktatva, nevelve őket. Ha a Mindenható megjobbító ereje munkálkodik otthonotokban, ti magatok is tanulók lesztek, s Krisztus jellemét képviselitek gyermekeitek előtt. Az ilyen törekvések mindig kedvesek az Úr előtt. Soha ne hanyagoljátok el az Isten családjának fiatalabb tagjaiért való fáradozást. Ti vagytok az otthon világossága, ragyogjon hát fényetek kedves szavakban, s hangszínetek nyugtató árnyalatában. Távolítsatok el minden fullánkot, önuralomért imádkozva Istenhez, s angyalok jönnek majd otthonotokba, mert észreveszik fényeteket. A gyermekeiteknek adott fegyelem tiszta erővel tör majd elő otthonaitokból a világba.

Ne térjetek el a helyes elvektől! — Régen még tiszteletben tartották a szülői tekintélyt, s a gyermekek engedelmesek voltak nevelőik iránt, de ezekben az utolsó napokban a rend teljesen a feje tetejére állt. Némely családban a szülők vannak alárendelve gyermekeiknek. Mivel félnek keresztezni akaratukat, inkább engednek szeszélyeiknek. Pedig amíg egy gyermek a szülői ház oltalmát élvezi, kötelessége mindenben alávetni magát támogatói akaratának! Az apa és anya határozzák el, hogy megkövetelik a helyes elvek követését az otthonukban.

Lépjetek fel határozottan a szándékos engedetlenséggel szemben! — Néhány engedékeny, kényelemszerető szülő fél hathatós irányítás alá vonni engedetlen fiait, nehogy azok elmenjenek a szülői háztól. Pedig ez sokszor jobb lenne, mint hogy otthon maradva, a szülők javaiból élve lábbal tapossák az emberi és az isteni tekintélyt. Az ilyen gyermekek számára az lenne a legértékesebb tapasztalat, ha megkapnák a nekik oly kívánatos teljes függetlenséget, s megtanulnák, hogy az élet nehéz erőfeszítésekből és küzdelmekből áll. Csak mondjátok nyugodtan fiatoknak, ha azzal fenyegetőzik, hogy elmegy otthonról: „Fiam, ha elhatároztad, hogy inkább elhagyod az otthonodat, mint hogy alkalmazkodj annak igazságos és helyes szabályaihoz, mi nem fogunk ebben megakadályozni téged. Ha a világot barátságosabbnak találod, mint a szüleidet, akik csecsemőkorod óta gondoskodtak rólad, akkor magadnak kell tanulnod a saját tévedésedből. Ha egyszer majd vissza akarsz jönni atyád házába, alá kell vetned magad a szabályainak. Szívesen látunk majd, de a kötelezettségek kölcsönösek. Amíg élelemben, ruhában és szülői gondoskodásban van részed, kötelességed engedelmeskedni a házirendnek és az üdvös fegyelmezésnek. Az én házamat nem lehet dohánybűzzel, alkohollal vagy káromkodással mérgezni. Én arra vágyom, hogy Isten angyalai látogassák ezt az otthont. Ha végleg eldöntötted, hogy Sátánt szolgálod, akkor olyan jól fogod magad érezni azokkal, akiknek a társaságát szereted, mint ha itthon lennél.”

Ha minden apa így cselekedne, a hanyatlás ezrek életében szűnne meg. De sajnos a legtöbb esetben a gyerekek tudják, hogy akármilyen rosszak lehetnek, az oktalan anya védelmébe veszi őket, s eltitkolja bűneiket. Sok ilyen lázadó fiú örvendezik, mert szüleinek nincs elég bátorsága megfékezni őket... Nem kívánnak tőlük engedelmességet, amivel csak bátorítják őket a tékozlásban, s esztelen kényeztetésükkel Istent gyalázzák meg. Ezek a lázadó, elrontott fiatalok okozzák a legnagyobb nehézségeket az iskolák és kollégiumok irányításában is.

Ne fáradjatok bele a jó cselekedetekbe! — A szülők munkája véget nem érő folyamat. Nem lehet az egyik napon lelkesen végezni, a másikon pedig elhanyagolni. Sokan készek elkezdeni, de nem hajlandók kitartani benne. Égnek a vágytól, hogy valami nagy dolgot tehessenek, valami nagy áldozatot hozzanak, de visszariadnak a mindennapi élet apró dolgaiban tapasztalható szakadatlan gondoktól és az erőfeszítésektől, a csökönyös, rossz természet állandó javítgatásától, a jóra való minduntalan ösztönzéstől, megrovástól és biztatástól, ami a nevelésben nélkülözhetetlen. Azt szeretnék, ha a gyerekek egyszerre javulnának meg, és egyetlen ugrással elérve a csúcsot, tökéletes jelleművé formálódnának. Nincs türelmük a lassú, egymást követő lépésekkel való bajlódásra; s mivel reményeik nem válnak valóra azonnal, csalódottak lesznek. Minden ilyen szülő merítsen bátorságot az apostol szavaiból: „Ne fáradjatok meg a jó cselekedetekben...” (Gal. 6:9)

A szombattartók gyermekei esetleg türelmetlenné válnak a fegyelmezéssel szemben, azt gondolván, hogy szüleik túl szigorúak hozzájuk. Talán még rossz érzések is ébrednek szívükben, s elégedetlenséget táplálnak magukban azok iránt, akik jelenlegi, jövőbeli és örökkévaló érdekeikért és jólétükért munkálkodnak. Ám ha néhány évvel idősebbek lesznek, áldani fogják szüleiket azért a kitartó gondosságért, hűséges fáradozásért és figyelemért, amit rájuk fordítottak ifjú, tapasztalatlan éveikben.

Olvassátok nekik Isten figyelmeztetéseit! — Ha a gyermekek hibáznak, a szülők szánjanak időt arra, hogy Isten szavából olvassanak nekik! Keressenek olyan figyelmeztetéseket és dorgálásokat, amelyek pontosan az ő esetükre vonatkoztathatók, s gyengéden tárják azokat eléjük! Ha próbában, kísértésben vannak, vagy ha csalódottak, idézzétek fel nekik a drága, vigasztaló szavakat, s óvatosan vezessétek rá őket, hogy vessék Jézusba bizalmukat. Így lehet a fiatalok gondolkodását a tiszta, nemes dolgok felé terelni. Miközben eléjük tárulnak és érthetővé válnak az élet nagy kérdései, s megismerik Isten emberekkel való bánásmódját a korszakokon át, fejlődik gondolkodásuk, ítélőképességük, s mély isteni igazságok leckéi vésődnek a szívükbe. Így formálhatjátok napról napra gyermekeitek jellemét, hogy alkalmassá válhassanak az örök életre.