Egyre jobban terjed a szombattal szembeni tiszteletlenség — Tudtomra adták, hogy sok szülő, aki állítja, hogy hisz a korunknak szóló ünnepélyes üzenetben, mégsem neveli Istennek gyermekeit. Nem fegyelmezik a fiatalokat, sőt még meg is haragszanak arra, aki nevelni próbálja őket. Nem helyezték - s nem helyezik ma sem - gyermekeiket élő hittel naponta az Úr oltárára. Sok fiatalnak megengedik, hogy áthágják a negyedik parancsolatot, s Isten szent napján a saját kedvteléseiket keressék. Nem bántja őket a lelkiismeret amiatt, hogy a fiatalok szombaton az utcákat járják, szórakozást keresve. Oda mennek, ahova nekik tetszik, azt csinálnak, amit akarnak, a szülők pedig, mivel félnek a kedvük ellen tenni, Élit utánozva nem tiltanak meg semmit.

Ezek a fiatalok végül szemernyit sem tisztelik a szombatot, s nem lelik örömüket sem a vallásos összejövetelekben, sem a szent és örökkévaló dolgokban.

Figyeljetek a negyedik parancsolat első szavára! — „Megemlékezzél” - ez a negyedik parancsolat legelső szava. Szülők, először is nektek kell megemlékezni a szombatnapról és megszentelni azt. Ha így tesztek, jó példát mutattok gyermekeiteknek, s ők is tiszteletben fogják tartani Isten szent napját... Keresztény nevelésre van szükség otthonaitokban. Egész héten át tartsátok szem előtt az Úr szent szombatját, mert ezt a napot egyedül az Ő szolgálatára kell szentelnetek. Ezen a napon a kezek megnyugosznak, mentesülnek minden világi tevékenységtől, nekünk pedig a lélek dolgaira kell különleges figyelmet fordítanunk.

Amikor így megemlékezünk a szombatról, ne engedjük betolakodni a világi ügyeket a lelki dolgok közé. Ne hagyjuk szombatra a hat munkanap egyetlen kötelességét sem! A hét folyamán ne merítsük ki magunkat annyira a világi munkával, hogy túl fáradtak legyünk a szolgálatra azon a napon, amelyen az Úr megpihent és felüdült.

Legyen a péntek az előkészület napja — A szombati előkészületeket fejezzük be pénteken. Gondoskodjunk arról, hogy a ruhák készen legyenek, s időben fejezzük be a főzést is. Figyeljünk arra is, hogy még naplemente előtt készen álljanak a cipők, és a tisztálkodást is végezzük el. Nincs ebben semmi lehetetlen. Ha szabállyá tesszük, meg is tudjuk valósítani. A szombatot ne a ruha rendbehozására, főzésre, szórakozásra vagy bármi más hétköznapi elfoglaltságra fordítsuk. Naplemente előtt tegyünk félre minden világi elfoglaltságot, rejtsünk el a szem elől minden világi olvasnivalót. Szülők! Magyarázzátok meg gyermekeiteknek kötelességeiket, s azok célját is. Tanítsátok meg nekik, hogy ők is segítsenek az előkészületekben, hogy a parancsolat szerint ünnepelhessétek a szombatot.

Sok családban szombaton tisztítják és fényezik a cipőket s igazgatják helyre egy-két öltéssel a ruhákat, csupán azért, mert ezek az „apróságok” nem készültek el pénteken. Ők nem emlékeznek meg a szombatnapról, hogy megszenteljék azt…

A gyerekek ruháit még pénteken ellenőrizni kell, hogy rendben vannak-e. A hét folyamán mindannyian tegyék rendbe a sajátjukat anyjuk irányításával, hogy azután majd csendben, minden nehézség és sietség nélkül fel tudjanak öltözni, ne kelljen kapkodni, s ne hangozzanak el meggondolatlan, indulatos szavak a készülődéskor.

Az előkészület napján egy másik fontos kötelességre is figyelnünk kell. Ezen a napon tegyünk félre minden nézeteltérést a testvérek között akár a családban, akár a gyülekezetben.

A nyugalomnap családi áhítattal kezdődjék — Naplemente előtt gyűljön össze a család, olvassanak fel Isten szavából, énekeljenek és imádkozzanak. E téren még sok reformra van szükség, mert nagyon sokan hanyagok. Valljuk hát be bűneinket Istennek és egymásnak, s lássunk újult erővel a különleges előkészületekhez, hogy a család minden tagja készen állhasson az Istentől megáldott és megszentelt nap tiszteletére.

A szombat órái egyedül Istent illetik — Isten nekünk adta mind a hat napot, hogy végezhessük munkáinkat, s magának csak egyet tartott meg. Ez az áldás napja legyen számunkra - olyan nap, amikor minden hétköznapi dolgot félre kell tennünk, s gondolatainkat Istenre és a mennyre kell irányítanunk.

Amikor megkezdődik a szombat, állítsunk őrt gondolataink, tetteink és szavaink mellé, nehogy azzal lopjuk meg Istent, hogy a magunk céljaira sajátítjuk ki azt az időt, amely kizárólag az Úré. Mi se dolgozzunk, de a gyermekeinknek se engedjük meg, hogy bármilyen, a megélhetéssel kapcsolatos munkát végezzenek, vagy olyasmit, amit a hat munkanap folyamán is el lehetne végezni. A péntek az előkészület napja. Ilyenkor a szombatra való készülődésre szentelhetjük az időt, s arra, hogy a szombatról gondolkodjunk és beszélgessünk. Semmi olyat ne hagyjunk elmondatlanul vagy elvégezetlenül, ami a menny szemében a szent szombat megsértése lenne. Isten nemcsak azt várja el, hogy a testi munkától tartózkodjunk, hanem hogy gondolatainkat is fegyelmezzük, azok is szent dolgokkal foglalkozzanak. Ha világi dolgokról beszélgetünk, vagy ha könnyelmű, üres fecsegéssel töltjük az időt, akkor megrontjuk a negyedik parancsolatot. Ha arról csevegünk, ami éppen eszünkbe ötlik, akkor haszontalanságot beszélünk. A helyes iránytól való bármilyen eltérés szolgaságba és kárhoztatásba taszít minket.

A szombat drága perceit kár alvásra fecsérelni — Senki sem engedheti meg magának, hogy a hét folyamán annyira kifárassza magát a világi érdekekért folyó erőfeszítésekben, hogy szombaton ne legyen ereje Istennek szolgálni. Az Urat raboljuk meg azzal, ha alkalmatlanná tesszük magunkat tiszteletére az Ő szent napján. Ugyanakkor saját magunkat is megfosztjuk attól a társas érintkezéstől, amelynek melegére és felvillanyozó erejére oly nagy szükségünk volna, s attól az erőtől, amelyet keresztény testvéreink tapasztalatából és bölcsességéből meríthetnénk a velük való találkozás által.

Ne pazaroljuk el az ágyban töltve a szombat drága óráit! Szombat reggel ébredjen korán a család. Ha későn kelnek, zavar és tülekedés támad a reggelihez és a szombatiskolához való készülődés során. Kapkodás, türelmetlenség lesz úrrá mindenkin. Szentségtelen gondolatok törnek a családba. Így meggyalázva a szombat csak teherré válik. Ahelyett, hogy már előre örülnének jövetelének, félni fognak tőle.

Vegyetek részt a gyülekezeti istentiszteleten gyermekeitekkel! — Az apák és anyák tegyék törvénnyé gyermekeik számára, hogy részt vegyenek a gyülekezeti istentiszteleten szombaton, s természetesen saját részvételükkel mutassanak ebben jó példát. Kötelességünk, hogy mint Ábrahám, mi is „parancsoljunk gyermekeinknek és házunk népének önmagunk után” (I.Móz. 18:19). Példamutatással és szabályok adásával elméjükbe kell vésnünk a vallás fontosságát. Mindenki, aki a keresztség által Isten szolgálatára szentelte magát, elkötelezte magát arra is, hogy minden lehetőséget megragad, ami bátorítja és ösztönzi a keresztény életben való haladásban, s ugyanerre buzdítja gyermekeit is.

Miközben Istent imádjuk, ne tekintsük ezt kötelező rabszolgamunkának. Az Úr szombatja áldásul adatott nekünk és gyermekeinknek. Tekintsük örömünnepnek, amelyet Isten megszentelt, s a gyermekek is annak tekintik majd, ha helyesen irányítják őket.

Illendő öltözet Isten házában — Sokan oktatásra szorulnak azon a téren, hogy miként jelenjenek meg szombaton az istentiszteleten. Senki se jöjjön Isten elé közönséges, hétköznapi ruhában. Mindenkinek legyen külön szombati ruhája, amelyet Isten házában az igehirdetés alkalmával visel. Bár nem szabad követnünk a világ divatját, mégse legyünk közömbösek külső megjelenésünkben. Legyünk csinosak, rendesek, de ne viseljünk díszeket. Isten gyermekei legyenek tiszták belül és kívül egyaránt.

Magyarázzuk el a szombati prédikációt a gyerekeknek! — A prédikátorokra ünnepélyesen komoly, szent munka bízatott, de ugyanilyen szent felelősség nyugszik a hallgatók vállán is. Azzal az eltökéltséggel kell figyelniük, hogy követni fognak minden utasítást, amelyet az örök életre vágyakozóknak kell követniük. Minden hallgató törekedjék arra, hogy a lehető legjobban megértse az elé tárt bibliai tanításokat. Tekintsen azokra úgy, mint Isten személyesen hozzá intézett üzenetére, amelyet hittel kell fogadnia és gyakorlattá kell tennie a mindennapi élet során. A szülők magyarázzák meg gyermekeiknek a szószékről elhangzottakat, hogy ők is megérthessék, és megszerezhessék azt az ismeretet, amely ha a gyakorlatban is megvalósul, biztosan bőséges áldást és békességet hoz számukra.

Gondoskodjunk valamilyen különleges csemegéről! — Nem kell nagyvonalú ellátásról gondoskodnunk szombaton, vagy többféle ételről, mint más napokon. Legyen inkább egyszerűbb és kevesebb az étkezés, hogy tiszta és élénk maradjon a gondolkozásunk és fölfogja a lelki dolgokat. A túl sok evés eltompítja a gondolkodást. Hallhatjuk ugyan, de nem fogjuk föl akár a legértékesebb szavakat sem, mert a helytelen étkezés megzavarja gondolkodásunkat. Szombaton túl sokat enni - ez sokkal nagyobb szégyent hoz Istenre, mint gondolnánk.

Bár a főzést kerüljük szombaton, de ez nem jelenti azt, hogy mindig hideget eszünk. Hideg időben melegítsük meg a pénteken főzött ételt. Az ételek legyenek egyszerűek, de ízlésesek és vonzóak. Készítsünk olyasvalamit, ami ritka örömnek számít, amit nem mindennap eszik a család.

A nap hátralévő része is értékes — A szombatiskola és az istentisztelet a szombatnak csak bizonyos részét töltik ki. Családunkban a szombat legszentebb és legértékesebb óráivá tehetjük a nap hátralévő felét. A szülők töltsék gyermekeikkel az idő nagyobb részét.

Tervezzünk alkalomhoz illő olvasást és beszélgetést — A szombat legyen az egész hét legédesebb és legáldottabb napja!

A szülők fordítsanak kellő figyelmet gyermekeikre, olvassák nekik a legszebb bibliai történeteket, tanítsák meg őket a szombatnap tiszteletére s annak parancsolat szerinti megtartására. Mindezt lehetetlen megvalósítani, ha a szülők nem érzik kötelességüknek, hogy foglalkozzanak gyermekeikkel. Ha a megfelelő módszert választják, örömtelivé és élvezetessé tehetik a szombatot. A gyermekek érdeklődését fel lehet kelteni a jó olvasmányok és a lelkük üdvösségével kapcsolatos beszélgetések iránt, azonban ehhez nevelni és fegyelmezni kell őket. A természetes emberi szív nem szeret az Isten dolgairól elmélkedni. A világiasság befolyását és a gonoszra való hajlamokat állandóan vissza kell szorítani, miközben a mennyei világosságot beengedjük.

Ne legyen közömbös, hogy mit csinálnak a gyermekek! — Úgy láttam, hogy szombaton sokan közömbösek, még csak nem is tudják, hogy gyermekeik hol vannak és mit csinálnak.

Szülők, szombaton mindennél fontosabb, hogy gyermekeitekkel törődjetek! Ne tűrjétek, hogy megsértsék Isten szent napját azzal, hogy a házban vagy az udvaron játszadoznak! Ha engeditek nekik, hogy megtörjék a szombatot, akkor ti is ugyanolyan hibásak vagytok, s Isten úgy tekint rátok, mint szombatrontókra.

Menjetek ki a szabadba! — A szülők vigyék ki gyermekeiket a szabadba, hogy meglássák Istent a természetben. Mutassák meg nekik a szirmaikat bontó virágokat, nyiladozó bimbókat, dús lombú fákat s a csodálatos zöld mezőket. Tanítsák nekik, hogy Isten mindezt hat nap alatt teremtette, s a hetedik napon megnyugodott és megszentelte azt. Ily módon a szülők mélyen gyermekeik szívébe véshetik e tanításokat, s ha majd a gyermekek a természet dolgait szemlélik, eszükbe jut hatalmas Teremtőjük, aki mindezt alkotta. Gondolataik a természet Istenéhez emelkednek - vissza egészen a világ teremtéséhez, amikor megalapította a szombatot, és amikor „Istennek minden fiai vigadoztak” (Jób 38:7). Ezek azok a leckék, amelyeket gyermekeink elmélyébe kell vésnünk.

Ne tanítsuk arra a gyerekeket, hogy szombaton nem lehetnek vidámak, s hogy nem szabad kimenniük a lakásból. Nem! Jézus kivezette tanítványait a tópartra szombaton, s ott tanította őket. Szombati tanításai nem mindig zárt falak között hangzottak el.

Leckék a természetből — Tanítsátok a gyermekeket arra, hogy felismerjék Krisztust a természetben! Vigyétek ki őket a szabadba s mutassatok rá a természet minden teremtett szépségében a teremtő Isten végtelen szeretetére és bölcsességére. Magyarázzátok meg, hogy Isten az általa alkotott törvények alapján kormányozza teremtményeit, s ezek a törvények az ember javára és áldására szolgálnak. Ne fárasszátok ki a gyermekeket hosszan tartó intelmekkel és hosszú imákkal, hanem a természet nyújtotta élő példák által szemléletesen tanítsátok őket az Isten törvénye iránti engedelmességre!

Helyes fogalmat alkotni Isten jelleméről — Hogyan ismerhetik meg a gyermekek jobban Istent? Hogyan véshetjük az Ő ismeretét eredményesebben az elméjükbe, ha nem azzal, hogy idejük egy részét a szabadban töltik, nem játékkal, hanem szüleik társaságában. Hadd emlékezzenek a fiatalok Istenre, amikor látják a természet szépségeit. Tereljük gondolataikat Isten szeretetének az Ő teremtett műveiben megnyilvánuló jeleire, s akkor gyermekeink majd szeretnek a szabadba menni, s nem untatja őket a természet. Akkor nem fenyegeti őket az a veszély, hogy Isten jellemét ridegséggel és szigorúsággal kapcsolják össze. Amikor eléjük tárulnak azok a csodálatos dolgok, amelyeket az Úr az ember boldogságáért teremtett, akkor megtanulják, hogy gyöngéd, szerető Atyjuknak tekintsék őt. Belátják majd, hogy tilalmai és parancsai nem csupán hatalmát, tekintélyét mutatják, hanem az a rendeltetésük, hogy boldogítsák gyermekeit. Ha Isten jelleme úgy tárul fel a gyermekek előtt, mint aki szeretetteljes, jóindulatú és szépséges, akkor vonzódni fognak hozzá, s vágyakoznak arra, hogy ők is viszontszerethessék. Tereljétek figyelmüket a kedves madárkákra, amelyek vidám énekükkel töltik be a levegőt. A fűszálakra, a gazdag színekben pompázó virágokra, melyek csodálatos illatot árasztanak. Minden a mennyei Alkotó tehetségét és irántunk való szeretetét bizonyítja, s az Ő dicsőségét hirdeti.

Szülők, miért nem használjátok Isten értékes tanításait, amelyeket a természetbe rejtett, hogy helyes fogalmat nyújtson gyermekeinknek az Ő jelleméről? Akik a divat oltárán áldozzák föl az egyszerűséget, akik elzárják magukat a természet szépségeitől, azok nem válhatnak lelki gondolkodásúvá. Képtelenek megérteni Isten mindenhatóságát és végtelen tudását, amint az teremtett műveiben megnyilvánul, ezért nem támad életre, nem lüktet megújult szeretettel és tudásszomjjal a szívük, s nem tölti el őket félelemmel vegyes tisztelet, amikor látják Istent a természetben.

Egy nap, amely Édenre emlékeztet — A szombat mint nevelési eszköz felmérhetetlenül értékes. Isten mindenre igényt tart, ami a miénk, de dicsőségével megáldva és átalakítva adja vissza...

A szombatot és a családot Isten Édenben alapította, és azt akarja, hogy azok felbonthatatlanul összetartozzanak. Ezen a napon jobban, mint a többi napokon, édeni életet élhetünk. Isten terve az volt a család tagjai számára, hogy egyesüljenek a munkában és a tanulásban. Az apa mint a család papja, a szülők együtt mint gyermekeik tanítói és társai. A bűn következményei megváltoztatták az életfeltételeket és megakadályozták ezt a szent társulást. Az apa gyakran egész héten alig láthatja gyermekeit. Majdnem teljesen meg van fosztva attól, hogy társaságukban legyen és tanítsa őket. Isten szeretete azonban határt szabott a munka követelményeinek, irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Az Ő napján megőrzi a család számára a közösség lehetőségét Vele, a természettel és egymással.

Tegyétek a szombatot az öröm napjává! — Akik szeretik Istent, kövessenek el mindent, hogy örömtelivé, szentté és tiszteletre méltóvá tegyék a szombatot! Ez lehetetlen, ha bűnös, tiltott szórakozásokban keresnek önző élvezeteket. A szülők sokat tehetnek azért, hogy fölmagasztalják családjukban a szombatot, s így a hét legkedvesebb napja legyen. Szenteljenek időt rá, hogy gyermekeik jól érezzék magukat. A változás jó hatással lesz rájuk is. Sétálhatnak a szabadban, pihenhetnek a lugasokban és a ragyogó napsütésben, és miközben Isten alkotásairól beszélgetnek velük, olyasmivel táplálhatják gyermekeik nyughatatlan gondolatait, amiben elmélyedhetnek. Amikor figyelmüket a természet szépségeire terelitek, akkor szeretet és tisztelet ébred bennük.

Az alkalomhoz illő befejezés imával és énekkel — Amikor a nap lenyugszik, ima és dicsérő ének jelezze a szent órák végét. Hívjátok Istent, hogy legyen veletek a munkahét gondjainak idején is.

A szülők így tehetik a szombatot azzá, aminek lennie kellene: a hét legörömtelibb napjává. Arra nevelhetik gyermekeiket, hogy örömnek, a napok napjának, az Úr szent és tiszteletre méltó napjának tekintsék.