A kisgyermekkor a legfontosabb időszak — Nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyermek nevelésének fontosságát korai éveiben. Az első hét évben adott tanításoknak sokkal nagyobb szerepük van az ember jellemének formálásában, mint az élete későbbi szakaszaiban kapott összes oktatásnak.

A gyermek jellemét már csecsemőkortól kezdve az isteni tervvel összhangban kell alakítanunk. Az erényeket „bele kell csepegtetnünk” nyiladozó elméjébe.

A szülők munkája, a nevelés a csecsemőkorban kezdődjék, hogy a gyermekek igaz jellemvonásokkal bírjanak, mielőtt még a világ nyomná bélyegét szívükre és értelmükre.

A legfogékonyabb kor — Életének első éveiben a gyermek a jó és a rossz benyomásokra egyaránt fogékony. Ezekben az esztendőkben óriási változás mehet végbe bennük bármelyik irányba. Temérdek értéktelen, haszontalan információt kaphatnak, ugyanakkor elnyerhetnek sok komoly, értékes ismeretet is. A valódi tudomány olyan kincs, melyet „Ofír aranyával” sem lehet megvásárolni (Jób 28:16). Ára magasabb az aranyénál és ezüsténél.

Az első benyomások ritkán merülnek feledésbe — Sem a csecsemők, sem a kisgyermekek, s a fiatalok se halljanak egyetlen indulatos szót sem a szülőktől, vagy a család bármely tagjától, mert már egészen fiatalon mélyen érinti őket minden hatás. Amilyenné alakítják őket a szülők ma, olyanok lesznek holnap, holnapután és a későbbiekben. A gyermeket ért első benyomások ritkán merülnek feledésbe...

A korai évek tapasztalatai, amelyek a szívet érintik, évek múlva sem mosódnak el. Talán el lehet temetni ezeket, de kitörölni csak nagyon ritkán.

Az alapot az első három évben kell lefektetni — Anyák, biztosnak kell lennetek abban, hogy megfelelően fegyelmezitek gyermekeiteket életük első három évében! Ne engedjétek, hogy saját kívánságaikat és vágyaikat kövessék. Az anyának kell irányítania gyermekét. Az első három évben a gyenge ágacska még hajlítható, ekkor kell az alapokat lefektetni.

Ha az első tanítások hiányosak voltak, akkor igyekezzetek jóvá tenni hibátokat, gyermekeitek jövője és örök élete érdekében. Ha elmulasztottátok hároméves koruk előtt önfegyelemre és engedelmességre tanítani őket, akkor kezdjétek el most azonnal, még akkor is, ha a késedelem miatt ez már nagy nehézségekbe ütközik.

Nem olyan nehéz, mint általában képzelik — Sok aggodalomtól és bánattól lennének megkímélve a szülők, ha gyermekeik már a bölcsőtől kezdve megtanulnák, hogy szeszélyeiket nem elégíthetik ki, s akaratuk nem teljesítendő törvény. Megtanítani a kisgyermeknek, hogy uralkodjék indulatain, s legyőzze szeszélyeit, nem is olyan nehéz dolog, mint ahogy azt sokan gondolják.

Ne halogassátok ezt a feladatot! — Sokan elhanyagolják kötelességüket gyermekeik életének első éveiben, azt gondolván, hogy ráérnek majd idősebb korukban jó irányba terelni őket. Nem tudják, hogy e munka elvégzéséhez a legalkalmasabb idő, amikor gyermekük még karjaikban nyugvó csecsemő. Sem a kényeztetés, sem a durva bánásmód nem helyes a szülők részéről. Jó eredmények eléréséhez a szilárd, határozott, egyenes eljárás a leggyümölcsözőbb.

Amikor figyelmeztettem néhány szülőt gyermekeik rossz szokásai miatt, amelyek elnézésével csak bátorították őket helytelen magatartásukban, voltak, akik egészen közömbösen reagáltak. Mások mosolyogva ezt válaszolták: „Képtelen vagyok bármiben is ellentmondani az én kis drágáimnak! Majd megjavulnak, ha idősebbek lesznek. Akkor már szégyellni fogják dühkitöréseiket. Nem jó, ha túl szigorúak vagyunk a kicsikkel. Az ilyen rossz szokásokat, mint a hazudozás, csalás, lustaság és önzés, előbb-utóbb úgyis kinövik.” Valóban, nagyon egyszerű az anyáknak így elintézni a kérdést, de ez ellenkezik Isten akaratával.

Ne engedd, hogy Sátán uralkodjék a csecsemő felett! — A szülők sokszor elmulasztják elég korán elkezdeni munkájukat, s hagyják, hogy Sátán elfoglalja a szív talaját, elvetve az első magokat.

Apák és Anyák! Még mielőtt gyermekeitek kikerülnének karjaitokból, a ti feladatotok megakadályozni, hogy Sátán átvegye felettük az uralmat. Vigyáznotok kell, nehogy a sötétség hatalmába kerüljenek kicsinyeitek! Tegyetek meg mindent, hogy az Ellenség ne bonthassa ki zászlaját otthonotokban!

Felkészítés a gyakorlati életre — Csak nagyon kevesen szakítanak időt arra, hogy végiggondolják, milyen sok földi és örökkévaló ismeretet kaphatnak a gyermekek első 12-15 évük folyamán. Ezekben az években nemcsak a könyvekből nyerhető tudást kell elsajátítaniuk, hanem a gyakorlati élet fontos ismereteit is - s az utóbbiakat ne hanyagolják el az előbbiek miatt.

Napóleon öröksége — Bonaparte Napóleon jellemét nagyon nagy mértékben befolyásolta a gyermekkorában kapott nevelés. Oktalan nevelői ültették szívébe a hódítás szeretetét, s ösztönözték arra, hogy képzeletbeli hadsereget alakítson, amelynek ő a parancsnoka. Ezzel megalapozták harcokban és vérontásban bővelkedő pályafutását. Ha ugyanilyen gonddal törekedtek volna arra, hogy jó embert faragjanak belőle, a fiatal szívet az evangélium lelkületével töltve be, mennyire más lenne az élettörténete!

Hume és Voltaire — Köztudott, hogy a szkeptikus Hume fiatal éveiben lelkiismeretes, istenfélő ember volt. Később kapcsolatba került egy nyilvános vitakörrel, ahol felkérték, hogy az ateizmus érveit képviselje. Míg nagy szorgalommal és kitartással készült, hogy a kérésnek eleget tegyen, friss és tevékeny elméjét betöltötte a hitetlenség álokoskodása. Nem sok idő kellett, és elhitte a megtévesztő tanításokat, s egész későbbi élete magán hordozta a hitetlenség sötét bélyegét.

Voltaire ötéves korában kívülről megtanult egy hitetlenséget sugalmazó verset, s a káros befolyás soha nem kopott ki emlékezetéből. Belőle lett Sátán egyik legsikeresebb ügynöke, aki az embereket eltávolította Istentől. Ezrek fognak feltámadni az ítéletkor, akik a lelkük pusztulását okozó hitetlenségért Voltaire-t okolják majd.

A korai években dédelgetett gondolatok és érzések által alapozza meg minden fiatal a saját jövőbeli pályáját. Az ilyenkor kialakult helyes erkölcsök és emberség a jellem részévé válnak, s az egész életen keresztül meghatározó szerepük lesz. Az ember azzá válik, amivé lenni akar: becsületessé, vagy gonosszá.

Anna jutalma — Fölbecsülhetetlen értékű lehetőségek, végtelenül drága érdekek bízattak minden anyára. Sámuel prófétát életének első három évében az édesanyja megtanította különbséget tenni a jó és rossz között. Minden ismerős tárgy segítségével, ami körülvette, igyekezett gondolatait a Teremtőre irányítani. Fogadalmáért - hogy fiát az Úrnak adja -, nagy önmegtagadás árán, gyermekét Éli főpap gondozásába helyezte, hogy ő az Isten házának szolgálatára nevelje... Sámuelt korai neveltetése indította arra, hogy megőrizze istenfélő becsületességét. Mekkora volt Anna jutalma! Mennyire a hűségre buzdít az ő példája!

Mivel volt felvértezve József gondolkodása? — A fiatal József Jákóbtól kapott tanításai az Istenbe vetett szilárd bizalom kifejezése és az Isten gyengéd szeretetéről és szüntelen gondoskodásáról való újabb és újabb bizonyságtevések voltak. Ezekre volt Józsefnek szüksége a bálványimádó emberek közötti száműzetésében. A próba idején e tanításokat tettekre váltotta. Amikor a legnehezebb próbák érték, felnézett mennyei Atyjára, akiben megtanult bízni, s Tőle kért erőt. Ha Jákób ellenkező tanításokat és példát adott volna, akkor az ihletett író soha nem jegyezheti fel a történelem lapjaira a becsület és erény József jelleméből sugárzó példáit. Az értelmét fiatalon ért hatások megőrizték a heves kísértés közepette, s erre a kiáltásra indították: „Hogyan követhetnék el ilyen nagy gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?!” (I.Móz. 39:9)

A bölcs nevelés gyümölcse — A gyermekek nagyon hamar észreveszik anyjuk gyengeségét és határozatlanságát, s szomorú, de a Kísértő befolyásolva gondolkodásukat, ráveszi őket, hogy kitartóan kövessék romlott hajlamaikat. Ha a szülők fejlesztenék a gyermekneveléshez nélkülözhetetlenül szükséges képességeiket, a gyerekek számára pedig világosan lefektetnék a követendő szabályokat, s nem engednék azokat áthágni, az Úr együttműködne velük és megáldaná mindnyájukat.

A gyermekek már nagyon korán érzékenyek az erkölcsileg megrontó befolyásokra, de úgy tűnik, hogy a magukat kereszténynek valló szülők nem veszik észre saját nevelési módszereik helytelenségét. Ó, bárcsak felfognák, hogy a gyermeket a legfiatalabb éveiben ért befolyások úgy formálják jellemét, hogy ezzel meghatározzák sorsát az örök életre vagy halálra. A gyerekek fogékonyak az erkölcsi és lelki benyomásokra - s bár azok is hibáznak olykor, akiket bölcsen neveltek, mégsem fognak soha messzire tévedni.