"Mindennek rendelt ideje van..." (Préd 3:1).

Különbség van az üdülés és szórakozás között. Az üdülés, ha méltó nevéhez: felüdülés, újjáteremtés (angolban: re-creation), megerősítő és regeneráló hatású. Kiemel megszokott gondjainkból és foglalkozásunkból. Felfrissíti testünket és lelkünket, és így képesít bennünket arra, hogy új erővel térjünk vissza az élet komoly munkájához. Ezzel szemben a mulatozás, a szórakozás élvezetté válhat és kihágások elkövetésére vezethet. Szétmorzsolja azokat a használható erőket, amelyek szükségesek a hasznos építő munkához, és így akadályozza az életben a valódi eredmények elérését.

Az Úr az egész testet mozgásra teremtette, ezért ha testi erőnket nem tartjuk egészségben tevékeny testgyakorlás által, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk sokáig megtartani a legmagasabb szinten. A testi tétlenség majdnem elkerülhetetlennek tűnik az iskola tantermében, így a többi egészségtelen körülménnyel együtt terhessé válik a gyermek számára, különösen a gyenge testalkatúaknak. A szellőztetés gyakran elégtelen. A rossz formájú székek, padok természetellenes testtartásra kényszerítik őket, ami gátolja a tüdő és a szív tevékenységét. A gyermekeknek majdnem egy egésznapot kell úgy eltölteniük, hogy tisztátalan és talán betegségek csíráival fertőzött levegőt lélegeznek be. Így nem csoda, ha a tanteremben gyakran életük végéig tartó betegségeket szereznek. Agyunk, amely minden szervünk közül a legérzékenyebb, és amelyből az egész szervezet idegereje származik, a legnagyobb kárt szenvedi. Ha a gyermekek agyát korai és túlzott tevékenységre serkentik, az ilyen egészségtelen állapotok közül elgyengül, és a káros következmények gyakran maradandóak.

A gyermekeket ne tartsuk sokáig zárt helyiségben és ne kívánjuk tőlük, hogy túl sokat tanuljanak mindaddig, amíg testileg jól ki nem fejlődtek. A gyermek első nyolc-tíz évében a legjobb tanterem a mező és a kert; legjobb tanítója az édesanyja, és legjobb tankönyve a természet. A gyermek egészségét még akkor is fontosabbnak kell tekintenünk a könyvekből nyert ismereteknél, amikor már elég idős ahhoz, hogy iskolába járjon. Testi és szellemi növekedése érdekében a legkedvezőbb feltételekkel kell őt körülvennünk.

A gyermeket nemcsak a levegő és a testmozgás hiányának veszélye fenyegeti. Azonban az alacsonyabb és magasabb szintű iskolákban egyaránt ezeket a szükséges feltételeket is még mindig gyakran elhanyagolják. Sok tanuló napról napra könyvei fölé hajolva görnyed zárt szobájában. Mellkasa annyira összeszorul, hogy nem tud teljes, mély lélegzetet venni, ezért vére lustán kering, feje forró. Miután teste nem kap elég táplálékot, izmai elgyengülnek és egész szervezete erőtlen, beteg. Így a tanulók életük végéig tartó betegségeket szereznek. Megnövekedett testi és szellemi erővel kerülhettek volna ki az iskolából, ha megfelelő körülmények között folytathatták volna tanulmányaikat, napfényben való rendszeres testgyakorlással összekötve.

Az a tanuló, akit ilyen korlátozott körülmények között nevelnek, ismerje fel, hogy a testgyakorlással eltöltött idő nem elveszett idő. Aki állandóan könyveibe mélyed, egy idő múlva azt tapasztalja, hogy elméje elveszti frissességét. Azok, akik megfelelő figyelmet fordítanak testi fejlődésükre, nagyobb fejlődést érnek el szellemi vonalon, mintha minden idejüket tanulmányaiknak szentelték volna.

Ha kizárólag egyirányú gondolkodást folytatunk, akkor elménk kiegyensúlyozatlanná válik. Minden képességünket biztonsággal gyakorolhatjuk, ha testi és szellemi erőinket egyenlően terheljük és gondolatkörünket is változatosabbá tesszük.

A testi tétlenség csökkenti nemcsak szellemi, hanem erkölcsi erőnket is. Idegrendszerünk, amely kapcsolatban áll egész szervezetünkkel, az a követendő, amely által a menny érintkezik az emberrel, és ez befolyásolja belső életünket. Bármi, ami gátolja és az elektromos áram keringését idegrendszerünkben és életerőnket gyengítve csökkenti szellemi felfogóképességünket, tompítja erkölcsi erőnket is.

A túlzásba vitt tanulás - azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást -, beteges ingerlékenységet okoz. Ez csökkenti az önuralom erejét és így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyen eluralkodhat az emberen. Ezek az indulatok pedig megnyitják az ajtót a testi tisztátalanság előtt. A testi erők helytelen felhasználása vagy felhasználásuk elmulasztása nagyban felelős a romlás folyamáért, amely elárasztja a világot. Kevélység, bőséges eledel és bőséges tétlenség - éppen olyan halálos ellenségei az emberiség előrehaladásának ebben a korszakban, mint amikor Sodoma pusztulását okozták.

A tanítók értsék meg jól ezeket a dolgokat és oktassák helyesen tanítványaikat. Tanítsák meg őket arra, hogy a helyes élet a helyes gondolkodástól függ, és hogy a testi tevékenység szükséges a tiszta gondolkodáshoz.

A megfelelő üdülés kérdése gyakran nehezen oldható meg. A tornagyakorlatnak az iskolában hasznos szerepük van azonban gondos felügyelet nélkül gyakran túlzásba viszik. A tornateremben sok ifjú annyira megerőlteti magát, hogy élete végéig tartó kárt tesz magában.

A tornateremben végzett testgyakorlat - bármilyen jól vezetik, - nem helyettesítheti a szabad levegőn való üdülést, ezért iskoláink nyújtsanak erre több alkalmat! A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük! Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és a céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport hatása olyan, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik szívükön viselik az ifjúság jólétét. A tanítók aggódva szemlélik ezeknek a sportoknak a befolyását a tanulók iskolai előmenetelére és későbbi életük alakulására. A sok időt lefoglaló játékok elvonják gondolataikat a tanulmányuktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy előkészüljenek az élet komoly gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket finommá, nagylelkűvé vagy igazán férfiassá.

Más atlétikai játékok, habár nem annyira durvák, szintén nem kevésbé kifogásolhatók, mivel túlzásba viszik azokat is. Fokozzák az ifjúságban az élvezetek és izgalmak szeretetét és így táplálják a hasznos munka iránti ellenszenvet, azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet gyakorlati kötelességeit és felelősségeit. Megsemmisítik az élet józan valóságai és csöndes örömei iránti szeretetüket. Ez megnyitja az ajtót a kicsapongás és törvénytelenség előtt.

A szórakoztató összejövetelek - ahogyan azokat művelik - szintén akadályai a valódi növekedésnek, az értelem és a jellem fejlődésének. Léha társaságba sodornak, szélsőséges szokásokhoz és nagyon gyakran kicsapongáshoz vezetnek, amelyeket az egész életet rosszra befolyásolják. A szülők és tanítók sokat tehetnek; ha az ilyen mulatságokat egészséges, hasznos időtöltéssel tudnák helyettesíteni.

Ebben és a jólétünket érintő minden más dologban a Gondviselés kijelölte az utat. Azoknak az embereknek az élete, akik Isten irányítása alatt álltak, ifjúkorukban nagyon egyszerű volt. A természet ölén éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, és a természet kincstárának szépségeit és titkait szemlélhették. Az erdők és mezők csendjében elmélkedhettek a magasztos igazságokról, amelyeket azután szent megbízásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre.

Korunkban az élet mesterkélté vált és az emberek elfajultak. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de azért vehetünk tőlük olyan leckéket, amelyekből megtanulhatjuk, hogyan tegyük üdülésünket a test-, és elme- és a lélek megújulásának időszakává.

Az üdüléshez az otthoni és az iskolai környezet nagyon fontos. Az otthon vagy az iskola helyének megválasztásánál fontolóra kell ezt vennünk. Azok, akiknél a szellemi- és fizikai jólét fontosabb a pénznél, a társadalmi szokásoknál és igényeknél, keressék gyermekeik számára a természet tanításainak áldásait és a természetben való felüdülést. Nagy segítséget jelentene a nevelés munkájában, ha minden iskola helyét úgy választhatnák ki, hogy ott lehetőségük volna a tanulóknak földműves munkára, valamint kimenni az erdőbe és a rétre.

Az üdülés terén a tanulók számára a legelőnyösebb a tanítókkal való együttműködés. Az igazi tanító nem adhat nagyobb ajándékot tanítványainak, mint saját társaságát. A férfiakat és nőket, különösen pedig a gyermekeket és ifjakat csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha rokonszenv által kapcsolatba kerülünk velük. Abból a célból, hogy a legnagyobb áldásukra lehessünk, meg kell őket értenünk! A tanító és tanítványa közötti rokonszenv erősítésének kevés olyan hatásos eszköze van, mint az iskolán kívül ápolt társas együttlét. Némely iskolában a tanító mindig együtt van tanulóival kikapcsolódásuk idején is. Azonosul tevékenységükkel, elkíséri őket kirándulásaikra. Jó lenne, ha iskoláink általában követnék ezt a szokást! Nagy áldozatot követelne tanítóinktól, de gazdag jutalmat nyernének általa.

Az egyén számára hasznos szórakozások sohasem bizonyulnak oly nagy áldásnak a gyermekek és ifjak számára, mint azok, amelyeken ők maguk másoknak is segíthetnek. A fiatalok természetüknél fogva lelkesedők és fogékonyak, ezért könnyen elfogadják a jó javaslatokat. A növények gondozásának megszervezésében a tanító igyekezzék felébreszteni érdeklődésüket az iskolai környezet és a tanterem szépsége iránt! Ez kétszeres áldást eredményez, mert amit a tanulók maguk igyekeznek szebbé tenni, azt nem akarják elrontani vagy elcsúfítani. Ez a munka kifejleszti és megszilárdítja a kifinomult ízlést, a rendszeretetet és a gondoskodás szokását. A társas élet és az együttműködés szellemének munkálása a tanuló számára élete végéig tartó áldást hoz.

Újdonságot jelenthet a kerti munka vagy a mezei és erdei kirándulás, amikor a tanulók figyelmét felhívhatjuk azokra, akik el vannak zárva ezektől a lehetőségektől, és arra buzdíthatjuk őket, hogy osszák meg velük a természet szépségeiből merített örömöket.

A figyelmes tanító sok alkalmat talál arra, hogy a tanulókat hasznos cselekedetekre késztesse. Különösen a kisgyermekek szinte határtalan bizalommal és tisztelettel tekintenek fel tanítójukra. Akármit indítványozhat pl. - hogy segítsenek saját otthonukban, végezzék el hűségesen napi kötelezettségeiket, szolgáljanak a betegeknek vagy a szegényeknek - ez majdnem mindig megtermi gyümölcsét. Így a tanító újra kettős nyereséggel kap áldást. A szülők hálája és együttműködése megkönnyíti a tanító terhét és beragyogja ösvényét.

A kikapcsolódásokra és a testnevelésre fordított idő kétségtelenül megszakítja időnként az iskolai munka rendes menetét, ez a kiesés mégsem fog valódi akadálynak bizonyulni. Miközben a test és lélek felüdül, az önzetlen lélek erőt nyer, a tanító és tanítvány a közös érdekek által baráti közösségé formálódik, az erre szánt idő és fáradság százszorosan visszatérül. Ez a kapcsolat áldott csatornává válik, amely elvezeti a veszély forrásává vált nyugtalan erőket. A gondolatok jó irányba vezetése sokkal jobb védekezés s gonosz ellen, mint a megszámlálhatatlan korlát felépítése.