"Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled...Akkor megérted az Úrnak félelmét, és azIstennek ismeretére jutsz" (Péld 2:2-3. 5).

Jézus gyermekkorában, ifjúkorában és férfikorában - egész életében - tanulmányozta a szent Írásokat. Anyjának ölében mint kisgyermek naponta tanulta a próféták könyvtekercseit. Ifjúságában a kora hajnali vagy az esti szürkület gyakran találta Őt a hegyoldalon vagy az erdő fái között, mialatt csendes órát töltött imával és Isten Igéjének tanulmányozásával. Szolgálatában az Írások alapos ismerete tanúsítja a tanulmányozásban való szorgalmát. Mivel ismeretét úgy szerezte, ahogyan mi is megszerezhetjük, csodálatos szellemi és lelki ereje bizonysága a Biblia nevelő értékének.

Mennyei Atyánk, amikor Igéjét adta nekünk, nem mellőzte a gyermekeket sem. Mindabban, amit valaha emberek írtak, hol található valami, ami oly nagy hatást gyakorolna a szívre, és annyira alkalmas lenne a kisgyermekek érdeklődésének felkeltésére, mint a Biblia történetei?

Az ilyen egyszerű történetek által megvilágíthatók Isten törvényének magasztos alapelvei. Szülők és tanítók nagyon korán megkezdhetik illusztrációk által - amelyeket a gyermekek felfogóképességéhez kell igazítani - a kicsinyeket segíteni az Úr rendeleteivel kapcsolatos utasítások betartására: "gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz" (5 Móz 6:7).

A példázatok, táblázatok, szemléltető táblák és térképek segítséget nyújtanak a leckék felfogásához, és rögzítik azt az emlékezetben. A szülők és tanítók állandóan igyekezzenek módszereik jobbítására! A Biblia tanulmányozásánál a tanításnál a legfrissebb gondolatainkra, a legjobb módszereinkre és a legkomolyabb erőfeszítéseinkre van szükség.

Ahhoz, hogy felkeltsük és megerősítsük a Biblia tanulmányozása iránti szeretetet, fontos az imádkozás órájának megszervezése. A reggeli és esti istentisztelet órái a nap legkedvesebb és leghasznosabb órái legyenek! Érjük el, hogy ezekbe az órákba ne vegyüljenek bele zavaró, kellemetlen gondolatok! Értessük meg, hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat! Legyenek az istentiszteletek rövidek és élettel teljesek! Alkalmazkodjanak a körülményekhez és legyenek változatosak! Vegyen részt mindenki a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azt gyakran ismételjék át! Növeli a gyermekek érdeklődését, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szövegeket. Tegyetek fel neki kérdéseket a felolvasott bibliaszövegekre vonatkozólag, és ők is kérdezzenek! Néhány szóval magyarázzátok meg a szövegek jelentését! Az istentiszteletet nem szabad hosszúra nyújtani! A kicsinyek is vegyenek részt az imában és csatlakozzanak az énekléshez, ha csak egyetlen vers eléneklésével is!

Ha az istentiszteletet megfelelővé akarjuk tenni, gondolnunk kell az előkészületekre. A szülők naponta szánjanak időt arra, hogy gyermekeikkel tanulmányozzák az Igét. Kétségtelen, hogy ennek keresztülvitele erőfeszítést és bizonyos áldozatot követel, azonban ez az erőfeszítés gazdagon megtérül.

Isten felszólítja a szülőket, hogy rendeléseit, mint az életre való felkészülés alapját, előbb rejtsék saját szívükbe: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről ..." (5 Móz 6:6-7). Gyermekeinek érdeklődését csak úgy tudjuk felkelteni a Biblia iránt, ha mi magunk is érdeklődünk iránta. Ha azt akarjuk, hogy szeressék ezeket a tanulmányokat, nekünk is szívesen kell azokat kutatnunk. Tanításunk csak akkor lesz hatásos, ha azt saját példánk és lelkületünk által nyújtjuk.

Isten Ábrahámot Igéje tanítójául hívta el, egy nagy nép atyjául választotta ki, mert látta, hogy Ábrahám tanítani fogja gyermekeit és házanépét Isten törvényének elveire. És ami erőt adott Ábrahám tanításának, az a saját életének befolyása volt. Nagy háztartása több ezer emberből állt, akik közül sokan családfők voltak, és nem kevesen újonnan tértek meg a pogányságból. Egy ilyen háztartást erős kézzel kellett kormányozni. Gyenge, ingadozó módszerek nem feleltek volna meg. Isten így szólt Ábrahámról: "Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az házanépének ő utána..." (1 Móz 18:19). Mégis tekintélyét oly bölcsességgel és gyengédséggel gyakorolta, hogy megnyerje a szíveket. Az isteni Figyelő bizonyságtétele így folytatódik: "... hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén..." (1 Móz 18:19). Ábrahám befolyása túlterjedt saját háza népén. Bárhol ütötte fel sátorát, mellette oltárt is állított áldozat és istentisztelet céljára. Amikor sátorát felszedte, az oltárt otthagyta, és így sok vándorló kánaánita, aki Ábrahámnak, az Úr szolgájának életéből megismerte Istent, ott maradt az oltárnál, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.

Isten Igéjének tanítása ma sem lesz kevésbé eredményes, ha a tanító életében visszatükröződik az elmondott szó.

Nem elég, ha csak azt tudjuk, amit mások gondoltak vagy tanultak a Bibliából. Mindenkinek számot kell adnia magáról Istennek az ítéletkor, és minden embernek most kell megtanulnia, mi az igazság. A hatásos tanulmányozás érdekében fel kell ébresztenünk a tanuló érdeklődését. Különösen annak nem szabad ezt szem elől tévesztenie, aki különböző természetű, nevelésű és gondolkodású gyermekekkel bánik. A Biblia tanítása közben sokat nyerhetünk azzal, ha megfigyeljük a gyermekek gondolatmenetét. Figyeljük meg, mi érdekli őket, és keltsük fel érdeklődésüket, hogy megtudják, mit mond a Biblia azokról a dolgokról! Isten, aki különböző hajlamokkal teremtett bennünket, Igéjéből mindenki számára adott valamit. Ha a tanulók azt látják, hogy a Biblia tanításai ráillenek saját életükre, tanítsátok meg őket arra, hogy a Bibliát tekintsék tanácsadójuknak!

Segítsetek nekik abban is, hogy értékelni tudják a Biblia csodálatos szépségét! Sokszor ajánlanak olyan könyveket, amelyeknek nincsen igazi értékük: izgatóak és egészségtelenek, mégis megengedik olvasásukat feltételezett irodalmi értékeik miatt. Miért mondjuk gyermekeinknek, hogy igyanak ezekből a fertőzött folyamokból, amikor szabadon közeledhetnek Isten Igéjének tiszta forrásaihoz? A Biblia olyan tökéletességgel, erővel és mély értelemmel bír, amely kimeríthetetlen. Buzdítsátok a gyermekeket és az ifjúságot arra, hogy kutassák a Szentírás gondolatainak és kifejezéseinek kincseit!

Amikor az értékes dolgok szépsége vonzza, leköti figyelmünket, akkor egy szelíd átformáló erő keríti hatalmába szívünket, és az Istenhez vonja őket. Csak kevesen vannak, akik nem vágyódnak arra, hogy többet tudjanak meg Isten műveiről és útjáról.

A Biblia olvasóit oktatni kell arra, hogy a tanulékonyság lelkületével közeledjenek az Igéhez. Kutassuk lapjait, de ne azért, hogy alátámasszuk saját véleményünket, hanem azért, hogy megtudjuk, mit mond Isten!

A Bibliát csak a Szentlélek segítségével ismerhetjük meg, aki az Igét adta. Az ismeret elnyerése érdekében a Szentlélek vezetése alatt kell élnünk. Engedelmeskednünk kell mindannak, amit Isten Igéje parancsol. Igényelhetjük mindazt, amit ígér. Az élet, melyet az Ige előír, az az élet, amelyet ereje által kell élnünk. Csak ha így értékeljük a Bibliát, akkor tanulmányozzuk eredményesen.

A Biblia tanulmányozása komoly erőfeszítést és kitartást kíván tőlünk. Amiképpen a bányász leás a földbe az arany kincsekért, ugyanolyan komolyan és állhatatosan kell keresnünk Isten Igéjének drága kincseit.

A versről versre való mindennapi tanulmányozás gyakran a legáldásosabb. Olvasson el a tanuló egy bibliaszöveget és elméjét összpontosítsa annak megértésére, amit Isten abba a szövegbe helyezett el számára. Azután addig időzzön annál a gondolatnál, amíg azt magáévá nem teszi. Ha egy ilyen szakaszt mindaddig tanulmányoz, amíg annak jelentősége és értelme világossá nem válik előtte, ez nagyobb értéket fog jelenteni számára, mintha sok fejezetet olvasna át figyelmesen úgy, hogy nem tart a szeme előtt egy határozott célt.

A szellemi erőtlenség és erkölcsi gyengeség fő oka az, hogy nem összpontosíthatjuk figyelmünket értékes célokra. Büszkék vagyunk irodalmunk széleskörű publikálására; de még azoknak a könyveknek sokszorosítása is, amelyek önmagukban nem károsak, határozottan ártalmas lehet. A nyomtatványok óriási áradatával - amelyeket állandóan önt a nyomda - fiatal és idős egyaránt megszokja a gyors és felületes olvasást, ennek következtében elméjük elveszíti az összefüggő és intenzív gondolkodást. Ezek a folyóiratok és könyvek - amelyek Egyiptom békáihoz hasonlóan árasztják el az országot - nemcsak közönségesek, hiábavalóak, gyengítőek, hanem tisztátalanok és lealacsonyítóak is. Hatásuk nemcsak megmérgezi és tönkreteszi az elmét, hanem megrontja és megsemmisíti a lelket is. A tétlen és céltalan elme a gonosz könnyű prédájává lesz. A beteges, élettelen szervezeten telepednek meg a gombák. A tétlen elme Sátán műhelye. Irányítsuk gondolatainkat magasztos és szent eszmékre, legyen életünknek nemes célja, akkor a gonosz csak kevés olyan helyet fog találni, ahol lábát megvetheti!

Az ifjúságot tanítsuk meg arra, hogy komolyan tanulmányozza Isten Igéjét. Ha szívükbe fogadják hatalmas védőbástyájuk lesz a kísértés ellen. A zsoltáríró kijelenti: "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119:11). "Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire" (Zsolt 17:4).

A Biblia megmagyarázza önmagát úgy, hogy egyik szöveget a másikkal magyarázza. A tanuló tanulja meg, hogy az Igét mint egységet tekintse, és lássa meg az egyes részek összefüggését! Ismerje meg a Szentírás magasztos központi tárgyát, Istennek a világgal való eredeti szándékát, a nagy küzdelem keletkezését és a megváltás munkáját! Meg kell értenie annak a két alapelvnek a természetét, amelyek a fő uralomért küzdenek, és kövesse nyomon munkálkodásukat a történelem, a jövendölések, és a nagy beteljesedések feljegyzéseiből. Lássa meg, hogyan nyilvánul meg ez a küzdelem az emberi tapasztalatokban. Ismerje fel, hogy saját életének minden cselekedetében ő maga is hogyan nyilvánítja ki e két ellentétes indíték valamelyikét, és akár akarja, akár nem, most dönti el, hogy a küzdelemben melyik oldalra fog állni.

A Biblia minden része Istentől ihletett és hasznos. Az ószövetségi Szentírást se részesítsük kevesebb figyelemben, mint az Újszövetséget! Amikor az Ószövetséget tanulmányozzuk, tapasztaljuk, hogy élő források fakadnak fel ott, ahol a gondatlan olvasó csak pusztaságot lát.

A Jelenések könyve Dániel könyvével összekapcsolva külön tanulmányozást igényel. Minden Istenfélő tanító jól gondolja át, hogyan értheti meg legvilágosabban és hogyan mutathatja be azt az evangéliumot, amelynek megismerésére Jézus személyesen jött le szolgájához, Jánoshoz. Jézus Krisztus kijelentését adta neki az Isten, hogy megmutassa azokat "... amiknek meg kell lenniök hamar... " (Jel 1:1). Senki se csüggedjen el a Jelenések könyvének tanulmányozása közben a látszólag titkos jelképek miatt. "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja..." (Jak 1:5).

"Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétának beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van" (Jel 1:3).

Amikor a tanulóban felébred a Biblia iránti igazi szeretet és kezdi felismerni, hogy milyen roppant nagy terület ez és milyen értékesek kincsei, akkor vágyódik arra, hogy megragadjon minden alkalmat, megismerje Isten Igéjét. Tanulmányozása nem korlátozódik különleges időre vagy helyre. Ez az állandó ismeretszerzés az egyik legjobb eszköz arra, hogy ápolják a Szentírás iránti szeretetét. A tanuló tartsa mindig magánál a Bibliáját! Amikor csak alkalmad van, olvass el egy szöveget és elmélkedj róla! Ha az utcán jársz-kelsz, a vasúti állomáson időzöl, vagy találkozóra várakozol, használd fel jól az alkalmat, hogy néhány értékes gondolatot nyerj az igazság kincstárából.

A lélek központi mozgató erői a hit, a remény és a szeretet. A Biblia helyesen folytatott tanulmányozása ezeket munkálja. A Biblia külső szépsége, kifejezéseinek és képeinek gyönyörűsége csak valódi értékének, a szentség szépségének írásba foglalása. Azokról a férfiakról szóló feljegyzésekben, akik Istennel jártak, az Ő dicsőségének halvány sugarait foghatjuk fel. Abban, aki mindenestől fogva gyönyörűséges, Őt szemléljük, akinek a menny és a föld minden szépsége csak homályos visszatükröződése. Megváltónk így szólt: "... ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12?32). A Biblia tanulója szemléli a Megváltót, és felébred lelkében a hit, az imádat és a szeretet csodálatos ereje. Tekintetét Krisztusra irányítja, és a szemlélő átalakul Annak hasonlóságára, akit szemlél. A hívő lélek így szól majd Pál apostol szavaival: "... kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt... Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet..." (Fil 3:8-10).

A mennyei béke és öröm forrása felfakadnak a lélekhez az ihletett Ige által és hatalmas folyammá lesznek, hogy áldásul szolgáljanak mindazoknak, akik a közelében a Bibliával - legyen a Szentírás életadó erejének befogadója és csatornája! Ebben az esetben az áldás folyamai áradnának általunk a világra! Gyógyító és vigasztaló erejét alig tudnánk felfogni. Az első víz folyamai, az örök életre buzgó víz kútforrásai áradnak a világra!