"... legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20).

A szombat értéke - mint nevelési eszköz, felmérhetetlen. Isten mindenre igényt tart, ami a miénk, de dicsőségével megáldva és átalakítva adja vissza. A tizedet, amelyet Izraeltől magkívánt, arra szánta, hogy megőrizzék az emberek között dicső szépségben az Ő mennyei templomának mását, földön való jelenlétének jelképét. Így időnknek egy részét is - amelyre igényt tart - amelyre igényt tart - nevét és pecsétjét ráütve újra visszaadja nekünk. Így szól: "... jel az én közöttem és ti köztetek..., hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr...", mivel "hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2 Móz 31:13; 20:11). A szombat a teremtői és megváltói hatalom jele; Istenre mutat mint az élet és tudás forrása; felidézi az ember eredeti dicsőségét, és ezzel bizonyságot tesz arról, hogy Isten újjá akar teremteni bennünket saját képmására.

A szombatot és a családot Isten az Édenben hozta létre, és azt akarja, hogy azok felbonthatatlanul összekapcsolódjanak. Ezen a napon, jobban, mint a többi napokon édeni életet élhetünk, Isten terve az volt a család tagjai számára, hogy egyesüljenek a munkában és a tanulásban, az istentiszteletben és a szórakozásban; az apa mint a család papja, a szülők együtt, mint gyermekeik tanítói és társai. A bűn következményei megváltoztatták az életfeltételeket, és megakadályozták ezt a szent társulást. Az apa gyakran egész héten alig láthatja gyermekeit. Majdnem teljesen meg van fosztva attól az alkalomtól, hogy társaságukban legyen és tanítsa őket. Isten szeretete azonban határt szabott a munka követelményeinek; irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Az Ő napján megőrzi a család számára a vele, a természettel és az egymással való kapcsolat alkalmát.

Mivel a szombat a teremtői hatalom emlékezete, ezért minden más nap felett ez az a nap, amikor meg kell ismernünk Istent teremtett művei által. A gyermekek elméjében a szombat gondolatát össze kell kapcsolnunk a természet szépségével! Boldog az a család, amelyik a istentisztelet helyét réteken át, tó partján, vagy ligeteken át közelítheti meg, mint ahogyan Jézus és tanítványai a természetbe igyekeztek a zsinagóga felé! Boldog az az apa és anya, aki gyermekeit Isten Igéjéből a természet nyitott könyvén keresztül taníthatja; akik összegyűlhetnek a zöld fa alatt, a friss, tiszta levegőn, hogy tanulmányozzák a Szentírást, és dicséretet énekeljenek a mennyei Atyának! Az ilyen együttlétek által a szülők szívükhöz láncolhatják gyermekeiket, és Istenhez is olyan kötelékekkel erősíthetik őket, amelyek sohasem szakadnak el.

A szombat alkalmai felbecsülhetetlenek a szellemi nevelésben. Tanulmányoznunk kell a szombatiskolát, nemcsak a lecke szövegeinek reggeli gyors átfutásával, hanem már szombat délután a következő heti lecke gondos áttanulmányozásával. Így a tanulmány megmarad emlékezetünkben, és oly kincsünkké lesz, amely sohasem vész el egészen.

A prédikáció hallgatásakor a szülők és a gyermekek jegyezzék fel a szövegeket és az idézett íráshelyeket, és a beszéd gondolatmenetét ismételjék el egymásnak otthon. Ez enyhíteni tudja azt a fáradságot, amely a gyermekeknél gyakran jelentkezik a prédikáció hallgatásakor, és mindenkiben ápolni fogja az odafigyelés és az ezzel kapcsolatos éber gondolkodás szokását.

Az így indítványozott elmélkedés feltár eddig még nem is álmodott kincseket, és saját életünkben igazolja majd a Szentírás tapasztalatainak valódiságát:

"Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vigaszságára..." (Jer 15:16).

"... elmélkedtem ígéreteiden" (Zsolt 119:148 új prot. ford.). "Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is... Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van" (Zsolt 19:11-12).