"A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!" (Zsolt 107:43).

Isten gyógyító ereje hathatja át az egész természetet. Ha egy fát megvágnak, egy embert megsebesítenek vagy eltörik egy csontja, a szervezet azonnal megkezdi a sérülés helyreállítását. Sőt, mielőtt a szükség léteznék, a gyógyító tényezők már készenlétben állnak, és mihelyt megsérül egy testrészünk, minden erő hozzálát a helyreállítás munkájához. Így van a lelki birodalomban is. Mielőtt a bűn előidézte a nyomort, Isten gondoskodott előre orvosságról. Az ellenség megsebez, összezúz minden embert, aki enged a kísértésnek, de ahol megjelenik a bűn, ott van a Megváltó is. Krisztus munkája az, hogy: "... a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..." (Lk 4:18).

Ebben a munkában együtt kell működnünk. "... még ha előfogja is az embert valami bűn... igazítsátok útba az olyant..." (Gal 6:1). "Igazítsátok útba": azt jelenti, hogy a tévedőt helyezzük vissza régi állapotába, mint ahogyan a kificamodott részt visszahelyezzük izületébe. Milyen gondolatot ébresztő kép! Aki tévedést követ el vagy bűnbe esik, kiesik a körülötte zajló élet összefüggéséből. Felismerheti tévedését és bűnbánattal telhet meg, de nem képes helyreállítani önmagát. Zavarban és bajban van, mint akit legyőztek, azért gyámoltalan. Vissza kell őt nyerni, meg kell őt gyógyítani, helyre kell állítani! Ti lelkileg, igazítsátok útba, (állítsátok helyre) az ilyent! Csak a Krisztus szívéből eredő szeretet képes meggyógyítani! Csak az képes meggyógyítani a megsebzett lelkeket, akiből úgy árad ez a szeretet, mint a fának a nedve vagy a testnek a vére!

A szeretetnek csodálatos hatalma van, mert Istentől ered. Ha megtanulnánk a szelíd feleletet, amely "... elfordítja a harag felgerjedését..." (Péld 15:1), a szeretet, amely "... hosszútűrő, kegyes..." (1 Kor 13:4), "... sok vétket elfedez" (1 Pét 4:8), milyen gyógyító erővel bírna életünk! Mennyire átalakulna jellemünk! Földünk a mennyhez lenne hasonlóvá és annak előíze lehetne.

Ezeket az értékes leckéket oly egyszerűen taníthatjuk, hogy a kisgyermekek is megértik. A gyermekek szíve érzékeny és fogékony. Ha idős korukban is olyanok lennénk, mint a gyermekek (Mt 18:3), ha megtanulnánk Megváltónk egyszerűségét, szelídségét és gyengéd szeretetét, akkor nem lenne nehéz számunkra, hogy megértsük a kicsinyek szívét, és megtanítsuk őket a szeretet gyógyító szolgálatára.

Isten legkisebb és legnagyobb műveiben egyaránt tökéletesség uralkodik. A kéz, amely felfüggesztette a világokat az űrben, ugyanaz a kéz, amely kiformálja a mezők virágait! Vizsgáld meg mikroszkóppal a legkisebb és legközönségesebb útszéli virágot, és figyeld meg legapróbb részleteinek választékos finomságát és tökéletességét! Így a legegyszerűbb embersorsban is igazi szépséget találhatunk. Isten szemében a legközönségesebb munka is szép, ha szerető hűséggel végzik. A kis dolgok iránti lelkiismeretes figyelmesség is Isten munkatársaivá tehet bennünket, és elnyerheti az Ő elismerését, aki lát és tud mindent.

A szivárvány, amely ragyogó fényívével áthidalja az eget, az örökkévaló szövetségének jele Isten és minden élő teremtmény között (Móz 9:16). A mennyei trónt körülvevő szivárvány is Isten gyermekeivel való békeszövetségének a jele.

Amiképpen a felhőben megjelenő szivárványív a napfény és záporeső egyesülésének eredménye, úgy az Isten Királyiszéke feletti szivárványív ábrázolja az Ő kegyelmének és igazságának egyesülését. A bűnös, de bűnbánó lélekhez így szól Isten: "...Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!" (Jób 33:24).

"...miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddlek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:9-10).

A csillagoknak is bátorító üzenetük van minden emberhez. Azokban az órákban, amelyek mindenkit utolérnek, amikor szívünk ellankad és a kísértések súlyosan ránk nehezednek; amikor az akadályok legyőzhetetlennek látszanak és úgy tűnik, hogy életcélunkat lehetetlen elérnünk, s Isten szép ígéretei Sodoma almáihoz hasonlóak; hol találhatnánk ezekben az időkben olyan bátorítást és biztos menedéket, mint abban a leckében, amelyet Isten parancsára meg kell tanulnunk a zavartalanul pályájukon haladó csillagokról?

"Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallod-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ésa 40: 26-29). "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak... Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!" (Ésa 41:10, 13).

A pálmafa a perzselő nap tüzében és a homokvihar ostromában is zölden virulva és gyümölcsöt teremve áll a pusztaság közepén, mert gyökereit élő források táplálják. Zöldellő koronája messze ellátszik a kiszáradt, puszta sivatagban, ezért a halálhoz közel álló utazó meggyorsítja lépteit a hűvös árnyék és az életadó víz felé.

A pusztában álló fa jelképe annak, hogy Isten akarata szerint milyen legyen gyermekeinek élete ebben a világban, amelynek elfáradt, nyugtalan, a bűn pusztaságában veszi induló vándorait az élő vízhez kell vezetniük. Embertársaikat a Megváltóhoz kell utasítaniuk, aki ezt a meghívást intézi hozzájuk: "...Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék" (Jn 7:37).

A széles, mély folyót - amely főútvonalat ad a nemzetközi forgalom és az utazás számára - világszéles áldásként értékelik, de gondolunk-e a kis vizekre, amelyek segítik kialakítani a nagy folyamot? Ha a kis folyók nem lennének, a nagy folyam eltűnne. Tőlük függ élete. Így azokat a férfiakat, akik valamilyen nagy munkát végeztek el, úgy tisztelnek, mintha sikerük egyedül csak tőlük függne; azonban eredményük számtalan munkás hűséges együttműködését követeli meg, akikről a világ semmit sem tud. A világ legtöbb munkásának sorsa az, hogy munkáját elismerés és megbecsülés nélkül kell végeznie, emiatt sokan elégedetlenkednek. Úgy érzik, hogy életüket elpazarolják. Azonban a kis patak, amely zajtalanul teszi meg útját a ligeteken és réteken át egészséget és szépséget hozva, éppen olyan hasznos, mint a széles folyó. Mialatt hozzájárul a folyó életének fenntartásához, segít elvégezni azt, amit a folyó egyedül sohasem tudott volna megtenni.

E tanításra sok embernek szüksége van. A tehetséget túlságosan bálványozzák, és nagyon sokan túlzottan törtetnek a tisztesség után. Ezek az emberek semmit se tesznek, ha nem ismerik el őket vezetőnek. Nagyon sokan nem dolgoznak lelkesedéssel, ha nem kapnak érte dicséretet. Meg kell tanulnunk, hogy meglevő képességeinket hűségesen kamatoztassuk, alkalmainkat kihasználva megelégedjünk a menny által kijelölt sorsunkkal.

"Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked; ... a tengernek halai is elbeszélik néked" (Jób 12:7-8). "Eredj a hangyához... nézd meg az ő útait..." (Péld 6:6). "Tekintsetek az égi madarakra..." (Mt 6:26). "Tekintsétek meg a hollókat..." (Lk 12:24).

Ne csak mi beszéljünk a gyermekeknek Isten teremtményeiről. Maguk az állatok is tanítsák őket. A hangyák tanítsák meg őket a kitartó szorgalomra, az akadályok elszánt legyőzésére, a jövőről való gondoskodásra. A madarak pedig a bizalom édes leckéjét adják nekik. Mennyei Atyánk gondoskodik rólunk, de azért nekik kell összegyűjteni táplálékukat, megépíteni fészküket és felnevelni fiókáikat. Minden pillanatban ki van téve az ellenség támadásainak, amely meg akarja semmisíteni őket. Mégis mily vidáman végzik munkájukat! Milyen örömteljesen éneklik kis dalukat!

Milyen szépen írja le a zsoltáros Istennek az erdő teremtményeiről való gondoskodását:

"A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke"

(Zsolt 104:18)

Isten elküldi a tavaszt, hogy végigfusson a dombok között, ahol a madarak lakhelye van és "...az ágak közül hangicsálnak"

(Zsolt 104:12).

Az erdők és dombok minden teremtménye része az Ő nagy háznépének. "Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen"

(Zsolt 145:16).

Az alpesi sast néha leveri a szélvihar a hegyek szűk szorosaiba. A viharfelhők körülzárják az erdők hatalmas madarát, és sötét tömegükkel elszakítják a napfényes magaslatoktól, ahol elkészítette otthonát. Menekülési kísérlete haszontalannak látszik. Ide-oda csapódik, erős szárnyaival verdesve a levegőt, és erős vijjogással tör felfelé áthatolva a fellegeken, és újra ott van a ragyogó napfényben, messze maga alatt hagyva a sötétséget és a szélvihart. Így minket is nehézségek, csalódások és sötétség vehet körül. Hamissággal találkozhatunk, balszerencse üldözhet, igazságtalanság érhet, oly fellegek borulhatnak reánk, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülményekkel. A menekülésnek csak egyetlen útja van számunkra is. A homály és köd csak a földet lepi el. A felhőkön túl Isten világossága fénylik. A hit szárnyain felemelkedhetünk mi is az Ő jelenlétének napfényébe.

Sok leckét tanulhatunk meg ily módon. Önbizalmat tanulhatunk a fától, amely egyedül nő a síkságon vagy domboldalon, mélyen a földbe eresztve gyökereit, és így hatalmas ereje dacol a viharral. A korai befolyás erejét mutatja, hogy a fiatal korában meghajlított, alaktalan, csomós facsemetét semmilyen földi hatalom sem tudja többé kiegyenesíteni. Megtanulhatjuk a szent élet titkát a vízililiomtól, amely még a mocsaras tavak ölén is gaztól, szeméttől körülvéve mélyre ereszti gyökereit, a tiszta homokba, és onnan szívja életét, hogy illatos szirmait szennytelen tisztaságban emelje a világosságra.

Miközben a gyermekek és ifjak ténybeli ismereteket szereznek tanítóiktól és a tankönyvekből, engedjétek nekik megtanulni levonni a tanulságokat és felismerni maguk számára az igazságot. Amikor kertészkednek, kérdezzétek meg őket, mit tanultak a növények gondozásából! Amikor egy szép tájat látnak, kérdezzétek meg tőlük, hogy miért ruházta fel Isten az erdőket és mezőket oly gyönyörű és változatos színárnyalatokkal? Miért nem színezett mindent komor sötétbarnára? Amikor virágot szednek, ébresszétek fel bennük azt a gondolatot, hogy miért őrizte Isten a mi számunkra Éden e vándorainak szépségét? Tanítsátok meg őket arra, hogy észrevegyék Isten róluk való gondoskodásának bizonyítékait, amelyek a természetben mindenütt megnyilvánulnak. Mert minden dolog csodálatosan alkalmazkodik szükségleteinkhez és boldogságunkat szolgálja.

Csak az tanulja meg a természet legmélyebb tanításait és jut el a legmagasabb szolgálatra, aki felismeri benne a mennyei Atya keze munkáját, és aki olvassa az Ő kézírását a föld gazdagságában és szépségében. Egyedül csak az képes teljességében értékelni a hegyek, völgyek, folyók és a tenger jelentőségét és szépségeit, aki úgy tekinti őket, mint Isten gondolatainak kifejezését, mint a Teremtő kinyilatkoztatását.

A Biblia írói sok szemléltető példát vettek a természetből, és amikor megfigyeljük a természet világát, a Szentlélek vezetése alatt még jobban megértjük Isten Igéjének tanításait; így a természet az Ige kincsestárának kulcsává válik.

A gyermekeket buzdítsuk arra, hogy keressék ki a természetből azokat a tárgyakat, amelyek a Biblia tanításait szemléltetik, és keressék meg a Bibliában a természetből vett hasonlatokat! Keressék meg mind a természetben, mind a Szentírásban azokat a helyeket, amelyeket Krisztust ábrázolják, és mindazokat a dolgokat, melyeket Krisztus használt fel az igazság szemléltető bemutatására! Így megláthatják Őt a fában, a szőlőtőkében, a liliomban, a rózsában, a napban és a csillagokban. Megtanulhatják meghallani az Ő hangját a madarak énekében, a fák susogásában, a mennydörgésben és a tenger zúgásában. A természet minden dolga megismétli számukra Isten drága tanításait.

A föld többé nem lesz elhagyott, puszta hely azok számára, akik így ismerkednek meg Krisztussal, hanem mennyei Atyjuk háza lesz, amely megtelik Annak jelenlétével, aki egykor az emberek között időzött.