Cooranbong, Ausztrália,

1896. III. 13.

Éjszaka idején őt figyeltem, aki hatalommal beszélt. Isten szent művében viselt felelőségekre vonatkozó tanácsok hangzottak el. A Tanító így szólt: Ne végezzetek felületes, odavetett munkát, sokan csak találomra dolgoztak. Emberek hatalmat ragadtak magukhoz, ám a nép ne függjön szegény halandó, tévedő emberektől. Bizalmukat csak abba a bölcsességbe vessék, amely erejét Isten bölcsességéből meríti. Isten többször elém tárta a Battle Creek-i tarthatatlan állapotokat, nevezetesen, hogy ott túl sok felelőséget összpontosítottak, ám a tanácsokat nem szívelték meg. Mellőzték az Úr feddéseit és figyelmeztetéseit. Emberek elgondolásai és magyarázatai meghiusították tanácsait. Ellenmunkát folytattak Istennel szemben, emberek megítéléseit fogadták el.

Battle Creekben és több helyütt épületeket halmoztak fel, impozáns mutatványok gyanánt. Feltételezték, hogy a műnek jelleget kölcsönöz. Saját jellemüknek lett volna szüksége Krisztus átformáló kegyelmére. Csak egyedül ez adhat jelleget a műnek. Isten kegyelme nélkül mit sem tehetünk.

Az Úr engedi, hogy utunkba akadályok gördüljenek, azért, hogy alázatosan, komolyan és kitartóan keressük bölcsességét és hatalmát, míg határozottan megnyilvánulnak. Mi sem választja el a lelket gyorsabban és határozottabban Istentől és hoz biztos vereséget, mint a hiuság, ha büszkén és dicsekedve beszél, embertársai felett pedig uralmat gyakorol. "Nem a magatokéi vagytok... áron vétettetek meg." Isten Fiának drága vérén., Csak az Urat magasztaljuk. Az ember, az ügyvivő álljon a helyén, ne akarja Isten helyét elfoglalni. Általában emberekben bizakodtak.

Battle Creekben meggyőződhettél, hogy akik a legtöbbet beszélték, nem jártak Istennel. Sok a tevékenykedés, de nem sokan működnek együtt Krisztussal. Akik Tőle távol élnek és dolgoznak, voltak a legtevékenyebbek, hogy saját módszereiket tervezzék és bevezessék. Ha a bölcsesség Forrásából eredő bölcsességgel bírtak volna, akkor megfontoltan haladnának, komolyabban tanulmányoznák az összefüggést az ok és a az okozat között. Felismernék, hogy néhány Battle Creeki elme nem lehet mozgató ereje, igazgatója mindennek, ami művünkkel kapcsolatos.

A területek elől járói legyenek Istent szerető és félő Férfiak, - tehetséges emberek, akik Krisztus iskolájában megtanulják, hogy az Ő munkatársai legyenek, igáját hordják, és terheit könnyítik. Legyenek Krisztus munkatársai a lélekmentés szent szolgálatában. A gyülekezet tagjai dolgozzanak érdekeltekként, buzgón, ne törekedjenek - mint sokan tették az elsőbbségre, nagyságra, legmagasabb fizetésre, hanem törekedjenek lelkeket nyerni Krisztusnak. Ez jelenti a társas viszonyt, a munkatársi viszonyt Krisztussal. Törekedjék mindenki, hogy a legjobbat tegye.

Az ügy feltárult előttem, amelyet a testvérekkel ismertetni akartam. Túlságosan sok felelőséget hárítottak Battle Creekben néhány ember vállára, akiknek a Szentlélek átalakító erejére volna szükségük, mert egyébként Isten örökségét helytelen ösvényekre vezetik. A területek a központban történő minden mozdulatot megfigyelnek. A különböző területeket arra nevelték, hogy a Battle Creek-i vezetőkre tekintsenek fel, mert jóváhagyásuk nélkül semmit sem kezdeményezhettek. Ez az irányzat mindinkább erősödött, míg végül komoly akadálya a mű haladásának. Ilyen intézkedésnek sosem lett volna szabad léteznie. Az Úr akarata, hogy népe az Ő hatáskörébe tartozzék. Istenhez tekintsenek fel, hitben Tőle kérdezősködjenek, majd pedig kövessék gondviselésének útjait.

Helytelen intézkedés az is, hogy minden pénz Battle Creeken keresztül forogjon, néhány ottani ember irányítása alatt. Általában túl sok súlyos felelősség összpontosul néhány ember kezében, többen pedig nem Istenhez fordulnak tanácsért. Mit tudhatnak ezek az emberek a mű szükségleteiről külföldön? Honnan tudhatnák, hogyan intézkedjenek a döntésükre bízott kérdésekben, külországokban tevékenykedő misszionáriusaink három hónapig kellene várakozzanak, amíg kérdéseikre választ kaphatnak, ha a válaszadás haladéktalan.

Minden országban bízzunk meg valakit az ügy általános érdekeinek képviseletével. Nem szükséges, hogy prédikátor vagy politikus legyen. Önzetlen ember legyen, aki szereti, tiszteli és féli Istenét. Egész idejét az ügynek szentelje. Önzetlenül tervezzen Isten félelmében. Legyen annak az országnak főügyvivője, álljon kapcsolatban a legjobb embereinkből álló tanáccsal, hogy együttesen tanácskozzanak és intézzék az ügyeket határaikon belül. Ugyancsak legyenek Amerika különböző államaiban ilyen ügyvivőink.

Igen óvatosan, gondosan kell megválasztanunk a területek elnökeit. Ezek a férfiak viseljék a területért a felelőséget, alaposan, komolyan, Isten félelmében. Ha nem alkalmasak arra, hogy a munkát alaposan és eredményesen végezzék, nem maradhatnak helyükön.

Ügyek tömege kerül a Legfőbb Tanácstestület /Generál Konferencia/ elé, minden terhet Battle Creekbe visznek. Ez a területek elnökeit felelőtlenekké teszik. Többen nem növekszenek, nem vállnak alkalmasabbakká, ítélőképességük nem javul. Helytelen intézkedéseket tesznek, pedig már a helyes intézkedésekben gyakorlottabbaknak kellene lenniük, ha Istentől kérnének tanácsot. Mint a területek elnökei, járjanak bizalmi állásukhoz híven. Ezek a területek iskolát jelentenek számukra, ahol bemutathatják igazgatói képességüket. Tanuljanak, tanuljanak és neveljenek, neveljenek. Végezzenek jó, Krisztuséhoz hasonló munkát, amely nem hull szerte.

Akit a Legfőbb Tanácstestület /Gen. Konf./ elnökének megválasztanak, Isten félelmében álljon helyén, részrehajlás nélkül önzetlenül. Legyen hű sáfár. Legyen pap és egyben saját házának bölcs vezetője. Életével igazolja, hogy ért családjának bölcs vezetéséhez, Isten félelmében. Ha ezt elhanyagolja, fogyatékosságai tisztségében is megmutatkoznak. Ha bárkinek az élete azt mutatja, hogy nem él benne Isten szeretete és félelme, életét nem az igazság irányítja, hanem csak a világi dolgok fontosak előtte, akkor még gyülekezeti vénnek sem való.

A Battle Creekben levőktől kérnek tanácsot olyan dolgokban, melyeket a helyszínen, saját hatáskörükön belül is rendezhetnének, ha az Úrtól kérnének tanácsot. Az Úr kijelenti, hogy közel van mindenkihez, aki őszintén fordul Hozzá. Krisztus mondotta: "Kérjetek és megadatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek." Ez az ígéret kétszeresen, sőt háromszorosan is megerősítést nyert. A hiba nem Istennél van. A területek elnökei ma kevésbé eredményesek, erősek és alkalmasak, mint lehetnének, embert állítanak Isten helyére, tehát csak azt kaphatják, amit emberek adhatnak.

Területi Elnökök! Ha Istenhez járultok, akkor bölcsek lesztek. Higgyetek Benne! Ő meghallja imáitokat, segítségetekre siet, sokkal gyorsabban, mintha a messze távolból, közművekkel, nagy költséggel szállítanának oda egy, kettő, három vagy négy embert, hogy kérdések felett döntsenek, melyek felett a bölcsesség Istene sokkal jobban határozhat. Isten megígérte: "Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki." Ha őszintén megalázzátok szíveteket Előtte, ha megüresítitek magatokat önbecsülésektől, ha megszabadultok, természetes jellemhibáitoktól, ha legyőzitek uralomvágyatokat, ha mint kis gyermekek járultok Isten elé, akkor Szentlelkét árasztja rátok. Ha ketten vagy hárman egy akaraton vannak bármi dologban és kérik az Urat Jézusnak nevében, akkor megadatik nekik.

Ha hasznosnak látszik, hogy iskolaépületekbe, szanatóriumokba vagy öregek otthona számára bárhol is befektetéseket eszközöljünk, azért, hogy művünk ott megalapozzuk, az Úr azt akarja, hogy akik ott élnek, alázatosan járjanak Őelőtte, bizonyítsák, hogy tudatában vannak függő helyzetüknek, nevezetesen, hogy személyesen Tőle függnek, s, hogy hisznek segítségében a tervezésnél, s, hogy művét értelmesen rendezik. Isten kész arra, hogy akik értékelik kegyelmét, bölcsességet ad másoknak is, akik majd nagy költség árán közlik veletek. Hol van a ti hitetek? Vajon emberek elforduljanak-e a bölcsesség Istenétől, hogy halandó emberektől várjanak bölcsességet, messziről hívjanak-e embereket segítségül, hogy zavarukból kimentsék őket? Hogyan tekint minderre az Úr?

Mindenkiben élhet az a tudat, hogy hisz Istenben. Te az Isten nagy erkölcsi szőlőjének egyik részében dolgozol, s Ő mondotta neked, hogyha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, Aki bőségesen és szemrehányás nélkül megadja. Ez a világ csak kis atomja a végtelen világegyetemnek, amely felett Isten uralkodik, mégis ez a kis, elbukott világ értékesebb szemében, mint a kilencvenkilenc, amely nem tért a rossz útra. Ha Istenben bízunk, nem engedi meg, hogy Sátán kísértéseinek játékszerei legyünk. Isten azt akarja, hogy minden lélek, akiért Krisztus meghalt, a szőlőtőkének részévé váljék, ahonnan táplálékát szívja. Mi teljesen és tökéletesen Istentől függünk, s ez a tudat tegyen nagyon alázatossá, s éppen Tőle való függésünk következtében, fokoznunk kell Isten-ismeretünket. Isten azt akarja, hogy vessünk el minden önzést, járuljunk Hozzá, nem mint önmagunk urai, hanem mint az Úrnak megvásárolt tulajdonai.

Dániel naponta háromszor borult komoly imában az Úr elé. Tőle kért bölcsességet és erőt és bátorságot vállalkozásának viteléhez, nevezetesen, hogy az egy igaz Istent képviselje a romlott, bálványimádó Babilonban. Még gyakran megdöbbensz, mert nem tudod, hogy mi legyen a következő lépés, ám ne végy elő papírt és tollat, hogy bajaidat Battle Creek-kel közöld. Bizonyos pontokban véleménykülönbség mutatkozhat, de Tanácsadód ott van közeledben. Borulj le Előtte, mond el minden szükségletedet. Vajon a Battle Creekben lévők adhatnak-e Neked világosságot? Nem érthetik meg szükségleteidet. Minthogy nincsenek a helyszínen, esetleg "nem"-et mondanak, pedig, ha Istent kérted volna, Ő így válaszolt volna: "Menj előre, veled leszek, és kegyelmet adok."

Éveken keresztül úgy neveltük a népet, hogy Isten a második helyre került, az ember pedig az elsőre. Arra tanítottuk az embereket, hogy mindent a Battle Creekben székelő néhány emberből álló tanács elé terjesszenek. Isten alkalmat adott neked, hogy felismerhesd a halandó ember gyengeségét. Vajon Amerikának államaiban nincsenek-e emberek, akik szentül járnak Isten színe előtt?

Vajon a menny könyveiben nincsenek-e bejegyezve azok nevei, akik szeretik és szolgálják Istent? Vajon nem tudnak-e tervezni? Vajon Battle Creekben székelő néhány embernek Isten nagyobb felsőbb értelmet és bölcsességet adott, amelyet nem akar adni a gyülekezetek és területek elnökeinek, vezetőinek? "Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki."

A gyülekezetek százszorta jobban tudatában lennének, felismernék a Szentlélek munkáját, ha a lelkészek mindenkit ránevelnének, hogy tartsa eszében, miszerint Isten ott van közelében, - nincs távol tőle - és dicsőíthetik Istent azzal, hogy segítséget és bölcsességet kérnek Tőle ott, ahol éppen vannak. Akkor majd olyan képességekkel bírnak, amely a Legfőbb Tanácstestületet erősíti.

Mindenütt vannak tehetséges emberek, csak észrevétlenek maradnak. Pedig ismerjük fel ezt a tehetséget, és állítsuk munkába. A Szentlélek munkája folytán a tehetség, a használatban gyarapszik. Ám szégyent hoz Istenre, ha embert helyeznek Isten helyére. Csak Ő adhat tévedhetetlen tanácsot.

Battle Creekben olyan emberek tanácskoztak, akik nem ismerik úgy a dolgok állapotát a különböző helyeken, mint akik a helyszínen dolgoznak. Nem helyes tehát, ha az ember emberhez fordul, s annyira függő helyzetet teremt a Battle Creekben székelő néhány emberrel szemben, akik közül pedig többen évek óta eltávolodtak Istentől. Ezeknek a férfiaknak az ítéletére hagyatkozni, a messze távolból értük küldeni, hogy tanácsadásra jöjjenek, nagy szégyent hozott Istenre. Ezzel csak azt művelitek, hogy meg nem szentelt szívű embereket állíttok Isten helyére.

Tegyük fel, hogy néhány hibát követtek el a különböző helyeken. Ezzel sokkal kevesebbet árthatnak, mint azok a hibák, amelyeket a mű szívében, központjában lévők követtek el. Vajon nem járulhatsz-e a nagy Vezérhez, Aki hatalmas a tanácsadásban? S Ő vajon nem állíthat-e helyre? Vajon Ő nem munkálkodhat-e érdekedben? Vajon nem teszi-e meg, ha úgy járulsz Eléje, mint kis gyermek szüleihez? Az emberben, az eszközben még mindig igen sok a beképzeltség. Isten nem dolgozhat beképzelt, büszke emberekkel. Ha ezt el nem hagyják, ha az ént meg nem alázzák, Isten nem munkálkodhat velük. Akik minden bajukat a világ minden részéből Battle Creekbe továbbítják, csak emberi bölcsességről s nem Istentől származó bölcsességről tesznek tanúságot.

1896. augusztus 2.

Isten felhívta figyelmemet arra a tanításra, amelyet az evangélium munkásaiban adott. Hajnali három órakor ébredtem fel, elolvastam a könyv 232. Oldalán, a Területi Elnökök című részt. Isten ugyanezt többször és ismételten közölte velem. Vajon hittestvéreink megszívlelik-e ezeket a dolgokat? Vagy elfordulnak a világosságtól? A Legfőbb Tanácstestület Elnöke a kapott világosság szerint járjon el, nem pedig azzal ellentétben. Ha emberek bezárják szemüket az Isten által kegyesen adott bizonyságtételek előtt, s bölcsnek tartják ha a maguk gyújtotta szikrák fényénél járnak, akkor tönkreteszik a gyülekezetet. Ilyen emberek nem alkalmasak sem lelkészi, sem a területi elnöki tisztségre, nem a bölcsesség forrásától kértek tanácsot.

Tanulja meg a területi elnök, hogy az ember szíve csalárd, hogy állandóan és szigorúan őrködni kell felette, éberen és imádkozva. Ha lelkiismeretesen és szüntelenül az Úrhoz fordul, Isten tanítani fogja, hogy képviselője legyen, hogy bízhasson benne, mint ahogyan Isten bízott Ábrahámban. Vegye fel Istennek teljes fegyverzetét, mert a hitnek jó harcát kell harcolnia, s ha mindent megtett, amire Isten Lelke tanította, akkor megállta helyét. Lehetséges, hogy saját családtagjai is ellenségei, felesége és gyermekei, vagy pedig saját öröklött és szerzett hajlamai, amelyek állandóan uralomra törnek. Az ember csak ember, jelleme fogyatékos, küzdenie kell a győzelemért. A helyes kezdet, ha mindenki önmagán, saját szívén kezdi el. Őszinte ajkakról hangozzék a buzgó ima: "Teremts bennem tiszta szívet oh Isten" amelyre feleletet is kap: "Adok néked új szívet."

Tanulásra szorulnak mindannyian, akiket Isten olyan helyre állít, ahol megpróbálja, vizsgáztatja, vajon napról napra hű és őszinte sáfárai-e a rájuk bízott talentumoknak? Magatartásuk igazolta-e, hogy Isten félelme él bennük, feletteseikkel, alantasaikkal vagy a velük egyenlőekkel szemben? Az igazság maradandó elvként éljen bennük, hogy lelküket megszentelje. Isten Szent Lelkének teremtő, átformáló ereje Krisztus munkatársaivá avatja őket. Krisztus Igéjét hordva, Általa túláradóan győzhetnek.

Aki teljes tudatában él annak, hogy Jézus Krisztus szolgálatában áll, vágyakozni fog Isten barátságára. Megalázza magát minden mindenekben. Ilyen ember Krisztus munkatársa, alkalmas a területi elnökségre. Ha körültekintőnek bizonyul, minden tisztségre alkalmas, tapasztalatai és képességei szerint. Értsék meg a gyülekezetek, hogy ilyen emberben bízhatnak, tehát támogassák. Mehetnek hozzá, beszélhetnek vele. Ilyen ember sosem érzi magát képesnek, hogy a művet vezesse, vagy csak egy területet is, Istennek állandóan áradó kegyelme nélkül. Nem törekszik arra, hogy önmaga végezze a munkát és vállalja a felelőséget. Bölcs belátással, másokban is felfedezi a tehetségeket, segíti őket, miközben ők is megosztják, hordozzák terheit.

Önzésre vall, ha emberek érzik, hogy a Mesternek szolgálnak, de munkájukat egyedül akarják végezni, nem akarnak együttdolgozni azokkal, akik segítségükre lennének, mert attól félnek, hogy állítólagos munkájukért nem kapnák meg mindazt az elismerést, ami megilletné őket. Ez nagymértékben akadályozta Isten művét. Testvérek kapcsolódjanak egymáshoz. Dolgozzon együtt Péter és János. Egyik bátorítsa a másikat, segítsék egymást a buzgó, önzetlen szolgálatban, mint a nagy műnek részestársai. Ketten vagy hárman együtt imádkozhatnak, dicsőíthetik Istent énekeikkel, s felnövekedhetnek érett férfiúságra, mint Isten munkatársai. Törekedjetek teljes összhangra. Mint kis gyermekek szolgáljátok az Urat, mindannyian tudva azt, hogy egyazon szőlőtőkének vesszői vagytok.

A területi elnökök alázatosan járjanak Isten előtt, így nem lesz alkalmuk, hogy a Legfőbb Tanácstestület elnökét kérjék, hogy munkáját félbehagyva, apró-cseprő dolgaikat rendezze. Még a nagy dolgokat is Isten elé terjeszthetjük, Isten pedig minden területnek tanácsot ad. Az Úrhoz járulhatunk mindannyian. Sokkal inkább megközelíthető, mint a Tanácstestület Elnöke. A Legfőbb Tanácstestület Elnökének hivatása, hogy a területek elnökeit kiképezze, hogy bölcsen gondot viseljenek a rájuk bízott erkölcsi szőlőről, anélkül, hogy őt terhelnék. Tanítsd ezeket a tehetséges, alkalmas férfiakat, hogy Istenhez forduljanak, hogy Isten legyen a tanítójuk. Tanítsd őket, hogy a Kútfőhöz járuljanak, az igazságban, életszentségben való tanításokért. Kutassátok az Írásokat. "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." Milyen mentséget hozhatsz fel arra, hogy elfordulsz a végtelen bölcsességtől, s halandó emberekhez fordulsz tanácsért, akik éppen olyan esendők, mint te magad? Csak Ő, az Egyetlen, szenvedett éretted, az Igaz a gonoszokért.

Óh, az ember mennyi apró-cseprő sérelmét, baját veti papírra és önti felebarátja lelkébe! Mennyire oktalan, hogy megörökítsük, és másokkal közöljünk dolgokat, amiket jobb lett volna magunkban tartanunk! Sose írj egyetlen csüggesztő sort sem. Ha úgy fogsz tenni, ahogyan Jézus parancsolta, segítséget kapsz. "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek." Az Úr Isten elegendő bizonyítékát adta, hogy kész viselni terheinket. Mialatt az Ő terheit hordozod, Ő felemel téged és hordja terheidet is. Meghívja mindazokat, akik dolgoznak és megterheltettek, hogy: "Jöjjetek Hozzám." Nem azt mondja neked, hogy kerüld meg a világot, hogy elmondjad bajaidat és rárakjad terheidet embertársaidra. "Íme Én tiveletek vagyok minden napon" - mondja Krisztus - a világ végezetéig."

/GENERÁL KONFERENCIA/

1896. december 27.

1897. évi Legfőbb Tanácstestülethez!

Mondanivalóim vannak az 1897. Konferencián résztvevő hittestvéreim számára. A jelenlegi pénzügyi vita úgy tárult elém, mint Sátán egyik mesterműve az utolsó napokban. Alulról jövő erő működik, a nagy ellenség munkája nyomán. Feltételeztem, hogy saját népünk óvatosan, vigyázva lép, és távol tartja magát ezektől a váltópénzre vonatkozó új bonyodalmaktól. Ez nem Isten terve szerint való, a bankjegyforgalom megváltoztatása. Mi lesz az eredménye? Olyan állapotokat idéz elő, amely a szegényeket elnyomja, súlyos bajokat okoz. Egyike az ördög módszereinek, azt gondoltam, hogy akik az igazságban hisznek, legkevésbé sem esnek a csalás áldozatául. Ám 1896. Folyamán olyan dolgok tárultak elém, amelyek miatt reszkettem népünkért. Jelen voltam ott, ahol beszélgetéseket hallhattam intézményeink vezetőinek ajkáról, heves viták folytak a különböző álláspontokról. A kapott világosság szerint Sátán politikája ez, hogy bajokat idézzen elő.

Akarjuk-e tudni, hogyan élhetünk az Üdvözítő tetszésére? Ne foglalkozzunk politikai beszédekkel, sem a szószéken, sem azon kívül. Félelemmel mérlegeljünk minden kimondott szavunkat. Ahol a nép Istene tiszteletére gyülekszik, egyetlen szó se hangozzék el, mely elterelhetné gondolataikat az egyetlen nagy központtól, Jézus Krisztusról, éspedig a megfeszítettről. Intő üzenetünk súlypontja, a harmadik angyal üzenete. Mellékes dolgokkal ne foglalkozzunk. Művünk súlypontja: "Hirdesd az Igét." Vannak, akik tapasztalatokat tettek az igehirdetésben, a lelkek megmentéséért folyó munkában, akikért Krisztus drága életét adta. Ez a munka a mi különleges feladatunk, ez foglalkoztassa mindazokat, akik Isten nyáját táplálják. Éppen ebben az időszakban élünk, amikor hangok hallatszanak: "Halljad! Ez az út ezen járjatok." Ám az Úr Jézus mondja: "Te pedig kövess engem." "Aki engem követ, nem járhat a sötétségben." A lelkek megmentése legyen személyes munkánk, amitől semmi se terelje el gondolatainkat. Krisztus, lelkek megmentéséért jött le világunkra, hogy világosságot terjesszen az erkölcsi sötétség közepette. Élő szó hallatszik felénk: "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

Meglepetten láttam, hogy férfiak, akik állítják, hogy a korszerű igazságot hiszik, izgatottan tárgyaltak dolgokat, vajon az Úr Jézussal és az örökkévalósággal kapcsolatban? Nem, hanem csodálatos izgalomban voltak a bankjegyek ügyében. Néhány lelkész kitüntette magát, előadásaiba beleszőtte ezt a tárgyat. Izgatottan belemelegedett a tárgyba, álláspontot foglaltak el e kérdésben, amelyet az Úr nem bízott rájuk. Úgy látszik ezek az emberek igen önelégültek. Ám nem is tudták, hogy a valóságban, milyen ügynek a szószólói. Nem tudták, hogy vajon az általuk védelmezett elvek a menny tanácsának vagy pedig Sátán tanácsának szüleményei-e?!

Tekintélynek a hangja hallatszott, igen határozottan: "Nem tudjátok, hogy milyen lélek lakozik bennetek." Ha a felhőoszlop beburkol, olvasd az Isten egyszülött Fiának tanításait. Ha erre a szóra hallgatsz, akkor, sem szavadat sem befolyásodat nem adod oda olyan politika érdekében, amely néhány ember javára, gazdagodására elnyomja az emberiség szegényebb osztályát és arra szenvedést hoz. Ebben az izgalomban éppen az mutatkozik, ami szakadást hoz az egy hiten lévők között. Vajon magán hordja-e a menny pecsétjét? Távolról sem. Vigyázz, nehogy karodat nyújtsad a személyes démonnak! Megjelenése olyan, mint ember. Körüljár, mint ordító oroszlán, keresvén, kit nyeljen el, s éppen a hetednapi adventisták között találja őket. Ordítása megfélemlíthet, ám ha terveinek jobban megfelel, akkor a világosság angyalának kedves hangját használja, s mennyei dolgokról beszél. Vajon jól ismeri-e a menny dicsőségét?

Kérdeztem, hogy akik olvashatják bibliájukat és felismerhetik az utolsó napok veszedelmeit, miért annyira készségesek olyan dolgokkal foglalkozni, amikhez semmi közük, s jobban tennék, ha távol tartanák magukat. Hogyan csatlakozhatnak emberekhez, akik a démonok tanácsában fogant elveket terjesztenek? Miért nem veszik észre, hogy az Úr nem ezt a munkát bízta rájuk? A válasz így hangzott: Mert szívük felfuvalkodott, hiú. Mert engedtek a csábításnak. Nem tudják, hogy milyen gyengék. Sokan esnek a csalás áldozatául, akik, szóban és írásban minden befolyásukkal a dolgok gonosz állapotát idézik elő, állapotot, mely, bármit is tennének, beáll. Ám ne tartsanak a gonosz munkásokkal. Akik olyan foglalkozásra vágynak, amely az őrülten száguldó Jehut szemlélteti, lesz alkalmuk, hogy kitüntessék magukat. Karjuk bekarol az ő karjába, aki valamikor angyalfejedelem volt, s még nem felejtette el viselkedését a menny csarnokaiban. Modorát ismét felveszi, s akinek élete Krisztussal együtt nincs elrejtve Istenben, elcsábítja őket.

Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Ámde miért hűl ki a szeretet? Mert nem alázták meg szívüket, nem menekültek mentsvárukhoz, Jézus Krisztushoz. Azt hitték, olyan sokat tudnak, s így váltak balgákká, engedték, hogy kifosszák, megrontsák őket. Így sokan vesznek el. A levegőbeli hatalmasságok fejedelme világi terveket, elgondolásokat, furcsa kijelentéseket és elveket terjeszt, amelyek élesen ellenkeznek Isten törvényével. Ide összpontosítsuk minden befolyásunkat, lobogtassuk, tartsuk magasra az igazságot. Politikusok által előtérbe tolt kijelentéseket és elveket terjeszt, amelyek élesen ellenkeznek Isten törvényével. Ide összpontosítsuk minden befolyásunkat, lobogtassuk, tartsuk magasra az igazságot. Politikusok által előtérbe tolt kijelentéseket azok is támogatják, akik szombattartóknak mondják magukat. Milyen angyalok kísérik, környékezik őket a szószéken, mikor a nyájnak a jól megtisztított búza helyett mérget adnak? Itt láthatjuk a sátáni ügynökök munkáját, hogy zavart idéznek elő, hogy megbabonázzák öregek és fiatalok szívét lelkét. Akik alázatosan járnak Istennel, nem foglalkoznak, nem támogatják a dolgok egyik oldalát sem. Magukat az Ő oltalmában vezetésére bízzák, igazolják, hogy a Nagy Tanítótól tanulnak, Aki mondotta: "Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és Én megnyugosztlak titeket."

Mindez az izgalom és nyugtalanság az elmét olyan állapotba hozza, hogy az Igazsággal nem foglalkozhat. Mit gondolsz, hogy a világ, a test és az ördög képes lesz-e láncra verni lelkeket, akik szerények és alázatosak, elvakíthatják-e értelmüket? Hogy nem veszik észre, kiket választottak társaiknak? Ha meggondolatlan rohanásában sok ember szeme megnyílhatna, láthatnák, hogy minden osztályból, nemzetből, népből hatalmas embertömeg sorakozik egy táborba, odaadják magukat a démonok társaiul, az áradat szüntelenül növekszik, rohan biztos vesztébe.

Mit mondjak? Sok lélek hitének, beleértve az igehirdetőket is, különböznie kell a jelenlegitől, mert egyébként eldönti jövendő örök sorsukat. Isten Igéje, ha gondosan tanulmányozzuk és kiéljük, teszi tisztává és tartja tisztán az embereket. Csak egyedül ez mentheti meg az uralkodó bűnöktől. Viseljék a keresztények a Királyok Királyának pecsétét. Világukban mindenki választ és helyezkedik. Ne vegyünk részt ebben a politikai pénzharcban. Sajnos, hogy soraink közé férkőzött.

Még a Hetednapi Adventisták között is vannak, akiket Isten Igéje megró, éspedig útjaik és módjaik miatt, ahogyan vagyonukat szerezték, és felhasználják. Úgy tesznek, mintha sajátjuk volna, ők teremtették volna, Istennel mit sem törődnek, nem imádkoznak, hogy vezesse őket a megszerzésben vagy a hasznosításban. Kígyót ragadtak meg, amely majd viperaként megmarja őket!

Az Úr mondja Isten népéről: "S lészen az ő nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik." Ám sokan, akik az Igazságot hiszik és vallják, nem foglalják gondolataikba Istent, hasonlóan az özönvíz előtti emberiséghez vagy Sodoma lakosaihoz. Istenről alkotott egyetlen értelmes gondolat, amelyet a Szentlélek ébreszt, egész rendszerüket felborítaná. Én, én, én, az istenük, alfájuk és omegájuk.

Keresztények csak akkor vannak biztonságban, ha Isten irányítása szerint szerzik a pénzt, majd pedig úgy használják fel, hogy Isten megáldhassa. Isten megengedi, hogy javait az Ő dicsőségére használják fel, a maguk és mások áldására. Akik elfogadják a világ jelszavát, akik mit sem törődnek Isten rendeleteivel, akik keresetben és javakban minden elérhetőt megragadnak, valóban nagyon szegények, mert Isten haragját vonják magukra. A maguk választotta úton járnak, szégyent hoznak Istenre, az Igazságra, Isten jóságára, irgalmára, jellemére.

A kegyelmi idő alatt mindannyian vizsgázunk, próbákon megyünk keresztül. Sátán minden csalárdságával dolgozik és megveszteget. Néhányan azt gondolhatják, hogy rendszerükkel nagyszerűen jártak el. Ám íme, amikor azt hitték, hogy biztonságban emelkednek felfelé, s önzően haladtak előre útjukon, tapasztalhatták, hogy Isten gyorsabban szórhat szét, mint ahogyan gyűjthettek."

Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú fa, de elmúlt, és íme nincsen! Kerestem, de nem található." Ő, Aki a kezdetből látja a véget, s Aki a káoszból rendet teremt, mindent jól csinál. Íme. Lássuk a kép másik oldalát: "Ügyelj a fedhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé." Isten Igéje tartalmazza, elénk tárja előkészületünket az örök életre. Hitünk legyen a szeretet által tevékenykedő hit, amely megtisztítja a lelket. Hiszünk-e Isten Igéjében? Vajon mindannyian, akik az igazságot vallják, hívek és igazak-e, állhatatosan ragaszkodnak-e hitelveikhez? Vajon végzünk-e hitbuzgalmi munkát Krisztus lelkületében?

Vannak, akik pásztorokként állnak fel a szószékre, vallják, hogy táplálják a nyájat, pedig a nyáj éhen hal, mert nélkülözi az élet kenyerét. Vannak kiöregedett beszédek, főképpen adomákkal fűszerezve, ám a hallgatók szívét nem érintik. Néhány hallgatóban érzelmeket kelthet, néhány könnyet is hallathat, de szívük meg nem törik. Az Úr Jézus jelen volt, amikor előadták azt, amit szent beszédnek neveznek, ám szavaikból hiányzott a menny harmata, esője. Igazolták, hogy a felkenettek, akikről Zakariás 4. Fejezet ír, nem szolgálhattak nekik, azért, hogy továbbadhassák. Amikor a felkenettek öntik magukból az aranyat csöveken keresztül, az arany olaj ömlik az arany tartókba, onnan pedig a lámpásokba, a gyülekezetekbe. Ez a feladata az élő Isten minden igaz, odaadó szolgájának. A menny Ura Istene sok mindent nem helyesel, ami a szószékről elhangzik, azok ajkáról, akik hivatott szószólói az Úr Igéjének. Nem olyan eszméket oltanak a hallgatókba, amelyek áldást árasztanának. Gyatra, nagyon gyatra táplálékot nyújtanak a népnek.

Ha a szónok, meggondolatlanul bármit megragad, képzelete szerint, s ha politikáról beszél a népnek, akkor közönséges tüzet vegyít a szent tűz közé. Szégyent hoz Istenre. Nincs mennyei bizonyítéka arról, hogy az igazságot szólja. Hallgatóinak határozottan rosszat tesz. Olyan magvakat hint, amelyek mélyen meggyökereznek, kikelnek, és mérges gyümölcsöt hoznak. Emberek hogyan merészelik tenni ezt? Hogyan mernek olyan eszméket hirdetni, amelyeknek eredetét nem ismerik, s nem tudják, vajon igazság-e?

Gondolnak-e hittestvéreink arra, hogy az utolsó napok veszedelmei közepette élünk! Olvassátok a Jelenések Könyvét, Dániel könyvével kapcsolatban. Ezeket tanítsátok. Az előadások legyenek rövidek, lelkiek, emelkedettek. Az igehirdetőben éljen az Úrnak minden Igéje. Tudja meg, érezze mindenki, aki a szószékre lép, hogy mennyei angyalok vannak jelen, hallgatják szavait. S ha ezek az angyalok az igazság arany olaját átürítik az Ige tanítójának szívébe, akkor az igazság komolyan, ünnepélyesen hat. Az angyalküldöttek kiűzik a szívből a bűnt, kivéve, ha a szív ajtaját lakattal elzárják Krisztus elől. Akik a bőségesen felkínált mennyei áldásokat állandóan visszautasítják, Krisztus visszahúzódik tőlük.

A Szentlélek munkálkodik emberek szívén. Ám ha elsősorban a lelkészek nem a mennyből kapott üzeneteket, s nem a mennyből kapták üzenetüket, ha táplálékukat nem az üdítő, életadó folyamból merítették, hogyan áraszthatnák tovább, amit maguk is nélkülöznek? Milyen rettenetes gondolat! Éhes, szomjas lelkek üresen távoznak! Az ember, tudásának minden kincsét szétszórhatja, kimerítheti lényének erkölcsi energiáit, mégsem ért el semmit, azért, mert nem kapott a mennyei hírnökök arany olajából. Azért nem áradhat belőle tovább, nem adhat lelki életet a rászorulóknak. Áradjon az öröm és reménység jó híre a mennyből. Tanuljátok, óh tanuljátok meg Krisztustól, mit jelent Krisztusban rejtőzni.

Ha a keresztény lelkész részesül az arany olajban, akkor életet nyer, s ahol az élet, ott nincs tespedés, bénultság. Állandó a növekedés az érett férfiúságra Jézus Krisztusban. Ha a mennyei dolgokban mélységes tapasztalatokat teszünk, akkor az Úrral járunk, miként Énok is járt. Ahelyett, hogy Sátán javaslatainak engednénk, komolyan imádkozzunk a mennyei kenetért, hogy megkülönböztessük a helyest a helytelentől, a mennyben születettet a közönségestől.

Ha a Mindenhatónak erejében küzdünk, végül is az örökösök oldalán fogunk állni. Végül is diadalt aratunk. A legnagyobb feladatok, a legveszedelmesebb jelenetek még előttünk állnak. Élet-halál harc vár ránk. Vajon felkészültünk-e rá? Isten még mindig szól az emberekhez. Különböző úton-módon szól hozzájuk. Vajon meghallják-e szavát? Vajon bizalommal tesszük-e kezünket az Övébe s mondjuk-e, vezess, irányíts engem!

Van elég értéktelen vallásosság, de értéktelen kereszténység nem létezik. Álvallásokban az "én" sokat szerepelhet, ám keresztényi életben nem mutatkozhat. Ti Isten munkatársai vagytok. Krisztus mondotta: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Csak akkor lehetünk a nyáj pásztorai, ha levetkőztük sajátságos szokásainkat, modorunkat, s átalakultunk Krisztus képmására. Ha húsát esszük, és vérét isszuk, akkor szolgálatunk tartalmazza az örök élet elemeit. Nem találunk elcsépelt, elkoptatott eszméket. Új fogalmaink lesznek az igazságról.

Többen, akik a szószéken állnak, szégyent hoznak a mennyi angyalokra. Visszaélnek az áldozatok árán nyújtott drága evangéliummal Közönséges, értéktelen beszédek hangzanak fel, furcsa a magatartás, furcsák az arcvonások. Néhányan igen gyorsan beszélnek, mások rossz érthetetlen kiejtéssel. Akik a népnek szolgálnak, tartsák ünnepélyes kötelességüknek, hogy érthetetlen kiejtéssel ne beszéljenek, magukra ügyeljenek. Először is adják át magukat az Úrnak, teljes önmegtagadással, s azzal az elhatározással, hogy nem önmagukból, hanem mindent Jézustól merítenek.

Az Ige a prédikátor világossága, s míg a mennyei Olajfa arany olaja a tartóba árad, az élet lámpása olyan fénnyel világít, olyan tisztán és hatalmasan, hogy mindenki felismeri. Akik ilyen kiváltság, ilyen szolgálat részesei, ha szívük fogékony a Szentlélek befolyására, sugallataira, akkor megérzik a benső, a lelki életet. Isten szeretetének tüze felgyullad bennük. A Biblia, Isten szava, az élet kenyere. Aki Isten nyáját táplálja, az egyék először is a mennyből alászállott kenyérből. Látni fogja az igazságot minden oldalról. Nem mer a nép elé járulni, anélkül, hogy előzetesen Istennel ne társalgott volna. Akkor Isten vezeti, hogy úgy gondolkozzék, úgy dolgozzék, ahogyan Krisztus dolgozott. Méltányolja hallgatóságának különböző gondolatvilágát. Van szava, balzsama minden egyes lélek számára, nem foglalkozik világi, zavaró eszmékkel. Nincs joga ahhoz, hogy a világ zavarával foglalkozzék. Az élet kenyere kielégíti minden lélek éhségét.

Cooranbong, Ausztrália,

1896. Augusztus

Területi Elnökök és Tanácsadók!

Isten művének igazgatása érdekében, Mózesnek részletes utasításokat adott. Utasította Mózest, hogy tanácsosokat válasszon maga mellé, könnyítsen terhein. Jethró által küldte az üzenetet: "Most azért hallgass az én szómra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell és a tennivalót, melyet tenniük kell. És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük elől járókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy, hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekély dolgokban pedig ők ítéljenek, így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja neked, megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben."

Ez a tanács nekünk szól. Felelős férfiak szíveljék meg. A Legfőbb Tanácstestület Elnökére hárul olyan teher, amelyet nem Isten rakott vállaira, amit tenni akart, azt nem tudta és nem lehetett bölcsen és jól végezni...

Mózes mondotta: "Ha ügyük-bajuk van, én hozzám jönnek, és törvényt teszek ember között és felebarátja között, és tudtára adom az Isten végzéseit és törvényeit." Ezt a munkát még ma is végeznünk kell, s ha a felelős tisztségeket betöltő férfiak nem teljesítik, akkor másokra kell átruházni. Az Úr művét előbbre kell vinnünk, bűnözéstől, képmutatástól vagy haszonleséstől mentesen.

Mózesnek adott utasításaiban az Úr igen világosan vázolta a tanácsadók fontos tisztségével megbízott férfiak jellemét. Legyenek: "Derék, istenfélő férfiak, igazságos férfiak, akik gyűlölik a haszonlesést." Az Úr tanácsát különösképpen hanyagul kezelték. Szent tisztségeket betöltő férfiak, ha megrovásban részesültek, azzal mit sem törődtek. Néhányan noha éveken keresztül tanácsosokként szerepeltek, bátran kijelentették, hogy nem fogadják el a Bizonyságtételeket. Diadalittasan állították, hogy a legfőbb tisztségeket betöltő férfiaknak sincs bizalmuk White testvérnő üzeneteiben. Így erősödtek hitetlenségükben a világiasság ellenzői, mert érezték, hogy erős szövetségeseik vannak. Férfiak, akikre világosság fénylett ellentétben jártak-keltek. Rendkívül jól alkalmazhatók e szavak: "Elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be." A hitetlenség maláriája, halálos légkörét terjesztette soraink között, közelben és távolban. Mindez világosan feltárult, ám évek során semmi változtatás nem történt. Vajon várhatjuk-e az Úr jóindulatát ilyen körülmények között?

Mint nép, tanulmányozzuk Isten terveit, művének vezetésére. Bárhol adott is bármilyen pontban utasításokat, gondosan mérlegeljük, hogy kifejezett akaratát hogyan értelmezzük. Ennek a feladatnak szenteljünk különösen figyelmet. Nem bölcs dolog, egy embert választani a Legfőbb Tanácstestület elnökének. A Legfőbb Tanácstestület feladata kiterjedtebb, és néhány dolgot feleslegesen bonyolulttá tettünk. Hiányzott a helyes megítélés. A területet meg kell osztanunk, vagy egyéb tervet készítenünk, hogy a dolgok jelen rendjén változtassunk.

A Legfőbb Tanácstestület elnökének jogköre, kiváltsága legyen, hogy megválaszthassa tanácsadóit. Akik az Úr útjain járnak, akik ítélőképességüket tisztán megőrzik, azáltal, hogy a családi oltárt fenntartják, azok a megfelelő tanácsosok. Róluk mondja a szívek Vizsgálója: "Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén." A Legfőbb Tanácstestület elnökének olyan tanácsosokra van szüksége, mint akiket Isten választott Mózes számára. Legalább is az a kiváltsága meg volt, hogy kifejezhesse, kiket látna szívesebben tanácsadói gyanánt. Kiváltsága volt, hogy válasszon azok között, akik Istent szolgálják, s akik nem szolgálják Őt. Ám különös vakság ülte meg, átjárta a kovász és befolyásolta az emberek gondolatvilágát, ez pedig igen kínosan hatott. Éveken keresztül szégyent hoztak Istenre.

Az Úr szavait közvetítem a területi elnököknek. Hordozzák vállvetve a rájuk háruló felelőségeket. Munkáitokba ne emberi mértékegységnek, hanem az isteninek feleljetek meg. Ha nem teszitek, az Urat nem keresitek a legkomolyabban, ha nem akartok teherhordozók lenni, hanem felelősségetek egész terhét, súlyát a Legfelsőbb Tanácstestület elnökére hárítjátok át, akkor hétről hétre, hónapról hónapra alkalmatlanabbá váltok feladatotok végzésére. Váljatok meg tisztségetektől, foglalkozzatok közönséges üzleti ügyekkel, amelyeknek nincs döntő befolyásuk örök következményekre.

Területi Elnökök! Az Úr Jézus nevében felhívlak benneteket: "Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik megbocsátásban." Legyetek önmegtagadó misszionáriusok, gondolkozó emberek, mennyei világosságért imádkozó férfiak, akik híven hordozzák felelőségeiket. Üljetek Jézus lábaihoz, tudakozzátok akaratát. Buzgón tevékenykedjetek. Tanítsatok, ugyan nem saját eszméiteket, terveiteket, elképzeléseiteket, jelszavaitokat, hanem az Úrnak Igéjét tanítsátok.

Imaheteitek nem képesíthetnek, nem tehetnek alkalmassá titeket nagy és komoly felelősségeitek hordozására, ha az áhítat időszaka után úgy érzitek, hogy munkátokat elvégeztétek. Miután bepillantottatok a nagy erkölcsi tükörbe, elmentek és elfeledkeztek arról, hogy milyenek voltatok. Egyetlen napnak a szolgálata nem elégíti ki a lelkek szükségletét. Állandóan merítenetek kell a készletből, táplálkoznotok kell Isten Fiának testéből és véréből. Ne csökkentsétek a hit, a vallás értékét sem 1896-ban, sem 1897-ben.

Akik isteni természet részesei, mentesüljenek minden világi befolyástól, üres ünnepektől, üljetek le Krisztus lábaihoz, ápolják az élő kapcsolatot Megváltójukkal. Szabaduljatok gondjaitoktól. Midőn az aggódó tanítványok a tengerparton az éhes tömeget szemlélték, képzeletük a lehetetlent látta csupán, ezért megkérdezték: "Elmenjünk a falvakba, hogy vásároljunk, hogy enni adjunk nekik?" Ehhez hasonlóan a különböző konferenciákon többen kérdezik: "Küldjünk-e Battle Creekbe, hogy valaki le jöjjön és nálunk konferenciát tartson, hogy megújítson, tápláljon?" Mit mondott Krisztus? Nem! Megparancsolta, hogy a tömeg ötvenes és százas csoportokban üljön a fűre. Jézus kezébe vette az öt cipót és a két halat, majd feltekintett Atyjához, áldását kérte a szűkös készletre. Majd tanítványainak kezébe adta, hogy kiosszák. A szűkös élelem megszaporodott Krisztus kezében, s állandóan friss mennyiséggel látta el szolgáit, hogy kiosszák az éhes tömegnek, mindaddig, amíg mindannyian jóllaktak, majd pedig mondotta: "Szedjétek össze a maradékokat, hogy semmi el ne vesszen. Összeszedtek pedig tizenkét kosárral."

Tanulság ez mindannyiunknak lelki vonatkozásban Mennyi gondtól mentesülnénk, mi emberek, ha Istenben bíznánk. Az élet kenyerét kell osztanunk ínséges lelkeknek. Ez gyakran milyen nagy gondot okoz. Hosszú tanácskozások folynak, hogy terveket készítsenek, új módszereket találjanak. Állandóan arra törekszenek, hogy szórakoztassák az embereket, hogy gyülekezetbe, a szombatiskolába vonzzák őket. A tanítványokhoz hasonlóan a munkások is felteszik a kérdést: "Elmenjünk a falvakba, hogy vásároljunk?" Mi tehát az elvégzendő feladat? Jöjjetek Jézushoz. Alázatos hit és ima sokkal többet tenne, mint a hosszas tanácskozás. Figyeljetek az Üdvözítő felhívására. Vegyétek fel az Ő igáját. Hordozzátok terhét. Fogadjátok el áldásait. Ő mondotta: "Az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű."

A félelmes nehézségeknek ez az előérzete felesleges. Együk és igyuk az életnek igéjét, azaz átvitt értelemben Krisztus testét és vérét. Akik az igazságot ismerik, fogadják el saját pásztoruktól, imádkozzanak, gyakorolják. Majd akkor a lelkek növekszenek hitben és ismeretben. Elfogadják és meg is emésztik az életnek kenyerét. "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." Hassa át az igazság a szívet és az elmét. Sokkal több ima, de kevesebb hosszú prédikáció egészségére válna a testnek és a léleknek.

Pénzt költöttek arra, hogy férfiakat Jeruzsálembe küldjenek, azért, hogy lássák Jézus tanításainak és utazásainak színhelyét, pedig a drága Üdvözítő itt van közelünkben, jelen van közöttünk. Jeruzsálem pedig itt lehet házainkban és gyülekezeteinkben. Felismerhetjük friss lábnyomait, ehetjük szavait, örökölhetjük az örök életet. Több tanulmányozás, több komoly elmélyedésre és Krisztussal való közösségre van szükségünk. Figyeljünk a csendes halk szóra, nyugodjunk meg hitben Krisztus szeretetében. Sokkal életerősebb tapasztalatra van szükségünk, erőteljesebb keresztényekké kell válnunk.

Szentbeszédek és prédikációk bősége árad felénk, ám jó, ha megtanuljuk az Igét. Ezt a fogyatékosságot nem pótolhatja a kívülről jövő összes segítség sem. A bel misszió munkát bel misszionáriusok végezzék. Istennek nem tetszik, ha önzően annyi előnyben részesítünk lelkeket, akik az igazságot már ismerik, s alkalmuk volt sokkal jobban megismerni az Igazságot, mint ahogyan megvalósították. Ezrek és ezrek tudatlanságban élnek és pusztulnak el Krisztus nélkül. Ám pénzt, időt és munkát szentelünk olyan rétegnek, amely mindig tanul, de az igazságnak gyakorlati ismeretére soha el nem jut, mert nem is akarja kiélni az igazságot.

Akik a legtöbbet táplálkoznak Krisztusból, készek a szolgálatra. Olvasd, tanulmányozd igéjét, szívjad magadba a Szentlélek sugallatát, fogadd magadba kegyelmét, de nem azért, hogy halmozzad, hanem, hogy másoknak juttass. Annak érdekében, hogy másokat taníthassanak, a tanítóknak először Krisztustól kell tanulniuk. Minden gyülekezetben vannak Márták. Rendkívül buzgók, tevékenyek és sok jót tesznek, ám Mária jellemére is szükségünk van. A legbuzgóbb munkásoknak is Jézus lábainál kell tanulniuk.