"Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket". "Boldogok, akiknek útja feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt. És nem cselekszenek hamisságot, az Ő útaiban járnak. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük. Vajha igazíttatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére! Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra."

Vegyük ezt tanulmányunk tárgyául. Tanulmányozzunk minden egyes szót figyelmesen. Helyes elvek és tiszta érzelmek plántálása és gyakorlása a mennyei képmáshoz hasonló jellemest formál. Ha lelkiismeretünk tiszta, nem vádol Istennel és emberrel szemben, ha szívünk gyengéden együtt érez embertársainkkal, főként, hogy megnyerjük őket Krisztusnak, akkor Krisztus jellemvonásaival, tulajdonságaival bírunk. Akkor a Szentlélek hatja át szívünket és lényünket. Lesz beszédünkben meggyőző erő, egyszerű ékesszólás.

Mint keresztények, a legkomolyabban munkálkodjunk, hogy lelkeket vigyünk Jézus Krisztushoz. Keresztények életünk legyen mentes minden felületességtől. Minden jó tapasztalatot minden lélek fáradtsággal szerez meg, éppen Sátán kísértései miatt. Isten látja, hogy a lélek mennyire éhezi Isten ismeretét, s az üdvösséget Krisztus által. Az ígéret pedig így hangzik: "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek."

Isten minden embernek parancsolja, hogy törvényének engedelmeskedjék. Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogyan az ember. Az Ő színvonala emelkedett, tiszta és szent. Ám mindenki elérheti ezt a színvonalat. Az Úr látja a lélek szükségletét, a lelkiismeretes lélek éhségét. Tekintetbe veszi a lélek az elme hajlamait, cselekedeteinek forrásait. Ő látja mindenek felett az Isten iránti tisztelet és hit jeleit, bizonyítékait. Az őszinte kereső lélek, aki arra törekszik, hogy beszédében, életében és jellemében Jézushoz hasonlítson, az állandóan Jézusra tekint fel, őt szemléli, és szemlélés által átalakul az ő képmására, azért, mert vágyakozik és imádkozik olyan indulatért és lélekért, mint amilyen Jézus Krisztusban volt. Nem a szégyentől, vagy a veszteségtől való félelem tartja vissza a rossz cselekedetektől, mert tudja, hogy minden java Istentől származik, s arra kívánja felhasználni, hogy Krisztust helyesen képviselje. Nem éhezik magas rangra, azért, hogy emberek dicsőítsék. Ilyesmi nem érdekli. Célja, hogy bölcsen gyarapítsa azt, amije van. Ezért törekszik még több képességre, hogy Istent jobban szolgálhassa. Isten után vágyakozik. Számára Megváltójának történelme, az Általa hozott felmérhetetlen áldozat mindnagyobb jelentőséggel bír Krisztus, a menny Fensége, szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége árán meggazdagodjunk: ám nem csupán adományokban gazdagszik, hanem elért eredményeiben is.

Krisztus komolyan vágyakozik arra, hogy követői így meggazdagodjanak. Mialatt az ige őszinte kutatója Isten szavát olvassa és felnyitja lelkét, hogy befogadja, egész szívével vágyakozik az igazságra. Lelkében kivirágzanak a keresztény erények, a szeretet, a részvét, a gyengédség s az udvariasság. A mennyei hajlékok ékességei, amelyeket Krisztus készít az Őt szeretőknek. Tervei, szándékai állhatatosak. Határozottan az igazságot, a szentséget választotta. Szívébe hatolt az igazság, beplántálta a Szentlélek, Aki az igazság. Ha az igazság meggyökerezett a szívben, ezt az ember élete bizonyítja, mert az illető Krisztus kegyelmének sáfárává válik.

Az őszinte keresztény szívében őszinte szeretet él, lelkekre éhezik. Mindaddig nem nyugszik, amíg tőle telhetőleg mindent meg nem tett, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Idejét és erejét erre áldozza, nem kíméli a fáradtságot. Másoknak is hallaniuk kell azt az igazságot, amely lelkének olyan örömet, békességet és boldogságot hozott a Szentlélek által.

Az őszinte megtért lélek élvezi Isten szeretetét, de egyben érzi a ráháruló kötelezettséget, ahogy Krisztus igáját magára vegye, és Vele összhangban munkálkodjék, Krisztus lelke megnyugszik rajta. Élete az Üdvözítő szeretetét, részvétét, szánalmát sugározza azért, mert Krisztussal egyesült. Vágyakozik arra, hogy másokat is Jézushoz vezessen. Gyengéd részvétet érez a veszedelemben forgó lelkek iránt, akik Krisztustól távol vannak. Úgy ügyel lelkekre, mint aki felelősséggel tartozik érettük. Törekszik lelkeket nyerni Krisztusnak, meghívja és kéri őket, elmondja nekik Isten jó ígéreteit, a menny könyveiben pedig feljegyzik. Munkatársa Istennek.

Vajon ne Isten legyen-e követendő példaképünk? Legyen a keresztény életének feladata, műve, hogy felöltözze Krisztust, s hogy igyekezzék mindjobban hasonlítani Hozzá. Istennek fiai és leányai alakítsák ki életükben mindjobban Krisztust, hogy kiábrázolódjék bennük. Naponként szemléljék dicsőségét, elmélkedjenek kiválóságán. Gyengéden, őszintén és telve részvéttel, segítsenek ki lelkeket a tűzből.

Isten népe teljesítse feladatát. Vajon mi az ember életének valóságos ékessége? A tiszta érzelmekkel telt szív, mély tisztelet Isten minden parancsolata iránt. Ámde még nem végeztünk komoly munkát. Kötelességek bizonyos sorozatát teljesítettük, ám ez nem elég. Lépjünk ki a közönséges mederből. Ha az egyházak tagjaihoz el nem juthatunk, nem csüggedjünk el. Menjünk, munkálkodjunk a főutakon, s ha azok önigazultságát, akikért munkálkodtok, nem járja át az igazság kovásza, akkor eltérve a szokásos sorrendtől, menjetek a mellékutakra s az ösvényekre, végezzetek missziómunkát ott.

Isten nem hagy el, nem engedi, hogy egyedül munkálkodjunk. A harmadik angyal üzenetének hirdetése óta, Istennek angyalai várnak arra, hogy emberekkel együttműködjenek, azokkal, akik komolyan és eltökélten munkálkodni akarnak. Hatoljunk mélyebbre az igazság tárnáiban, mint ahogyan eddig tettük.

Isten úgy szerette e világot, hogy "az ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Oh, mennyire szerette Isten az elbukott embert! Akik ismerik az igazságot, miért haladnak el annyi embertársuk mellett, akik ínséget szenvednek?

A hajdani Izrael egész istentisztelete ígéretet jelentett. Jelképekben és szimbólumokban Krisztusra utalt. Ám nemcsak ígéret volt, hanem Istennek tényleges gondviselése, s arra szolgált, hogy népek millióin segítsen, mert gondolataikat Reá irányította, aki majd megjelenik e világon.

A világ Krisztusban szemlélhette a láthatatlan Istent. Krisztus mondotta: "Én az Atyában vagyok, s az Atya Énbennem!" "Aki engem látott, látta az Atyát." "Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is, és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt." Az őszinte odaszentelődés minden mozzanatában szemünket Szószólónkra szegeztük, aki az ember és az örökkévaló trón között áll, segít minden igyekezetünkben, Szentlélek által pedig eljuttat Istennek tökéletesebb ismeretére.

Istennek Bárányát, Isten "trónjának közepette" mutatja be nekünk az Ige. Ő a nagy oltári szentség, aki által az ember és Isten egyesül és közösséget tart fenn egymással. Az embereket pedig úgy vázolja, mint akik mennyei helyeken ülnek Krisztus Jézusban. Az Isten és az emberiség találkozásának ez az elrendelt helye."

És én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk. Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél." Krisztus az emberi természetet személyében összekapcsolta saját Istenségével. Így egy központot teremtett, ahol a világegyetem hite összpontosulhat, s amibe kapaszkodhat. Isten célja, hogy akik Jézus Krisztusban hisznek, törvényének engedelmeskedjenek. Sátán tudta, hogy ha elhitetheti az emberiséggel, hogy Isten eltörölte a jellem, az erkölcs mértékegységét, akkor az embernek nincs többé erkölcsi tükre, amelybe beletekinthet, és magát megláthatja."

Mert ha valaki hallgatója az igának és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

Ez az élő Istennek a szava. A törvény: Istennek nagy erkölcsi tükre. Az ember mérje szavait, lelkületét, eljárását Isten szavához. Ha úgy döntenénk, hogy ezekben az utolsó napokban nincsen kijelölt munkánk, amely felette áll a névleges egyházak általános eljárásának, akkor nagyon csalódunk majd. A tanulmányozásra, mérlegelésre, döntésre váró nagy kérdés: "Mit tehetek, hogy veszendő lelkek szívében férkőzhessek." Isten felhívja a hetednapi adventistákat, hogy olyan munkát végezzenek, amelyet nem kell meghatároznom. Mert ennek a műnek elsősorban szívükben kell végbemennie, ha pedig nem történt meg akkor, ha munkájukra bármilyen részletes utasítást irányítást kapnak is, hiábavaló lesz.

Olvassátok Jakab apostol levelének második fejezetét. Gyakoroljátok az igazságot mindennapi életetekben, s akkor megtudjátok majd, milyen feladattal bízott meg az Úr. Olvassátok a 4. Fejezetet is, főként 5-12 verseit. Az ötödik fejezetet, különösen 13-20 versig. Ezek a fejezetek holt levelek a magukat h. n. adventistáknak valló hívők többsége számára. Isten utasított, hogy ezeket a szövegeket elétek tárjam, továbbá Máté ev. 7. Fejezetét. Számotokra élet-halál kérdése, hogy ez igék minden szavát tanulmányozzátok.

A Battle Creek-i gyülekezetnek szüksége van arra, hogy az igét cselekedje. Ez majd arra indít több lelket, hogy Battle Creekből máshová, kisebb városokba és nagyvárosokba menjenek, oda, ahol az emberek még nem ismerhették meg a világosságot, s nem voltak olyan alkalmaik, mint nektek. Sokan még nem állapodtak meg, a mérlegen nincsenek egyensúlyban. Nem állnak Krisztus mellett. Nem gyűjtenek együtt Krisztussal. Befolyásuk megosztott. Tékozolnak.

Különösen vegyétek szívetekre a következő igéket: "Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítson az a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett. És ha valaki hallja tőlem e beszédeket, és nem cselekszik meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát, és ömlött az eső, és eljött az árvíz és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, és összeomlott és nagy lett annak romlása." Sok ház, amelyről ma feltételezik, hogy biztosan megáll, ámde mégis összeomlik. Az Úr kijelenti, hogy nem fogad el megosztott szolgálatot.

Ha megszívelitek azokban a fejezetekben foglalt figyelmeztetéseket, amelyekre fel kell hívnom figyelmeteket, akkor magatartásotokat megváltoztatjátok, és Isten gyermekeivé lesztek. Így menthetitek meg lelketeket a Jézus Krisztusban való hit által. Megfogadjátok Ésaiás 58. Fejezetében foglalt tanácsot. Ha követitek a kijelölt utakat, teljesedik az ígéret is: "Akkor felhasad, mint a hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz újjal mutogatni, és hamisságot beszélni, ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted, feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, melynek vize el nem fogy."

Lássatok hozzá kiszabott munkátokhoz. Az Úr pedig teljesíti ígéretét. Isten sosem adta volna ezeket az ihletett szövegeket, ha az Úrnak nem volna bizalma, hogy megteszitek mindazt, amit elvár tőletek. Megszívlelhetitek a felhívást: "Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugodalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."

Feljuthattok arra a magaslatra, ahova a Szentlélek hív. Az igaz vallás azt jelenti, hogy mindennapi életetekben kiélitek az igét. Hitvallástoknak semmi értéke nincs, ha az igét gyakorlatilag meg nem valósítjátok. "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét mindennap és kövessen engem." Ez a tanítványság feltétele. "Íme az én szolgám, akit választottam, az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét leli. Lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált, az utcákon senki sem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok."

Hála Istennek, hogy a gyülekezeten kívül is folyik munka A gyülekezet nem részesült kellő nevelésben, hogy saját tagjain kívül is munkálkodjék. A gyülekezeten kívül sok-sok lélek részesülhetett volna a világosságban, a gyülekezet pedig nagyobb világosságban, - ha minden országban, minden gyülekezeti tag, - akik állítják, hogy az igazság nagyobb világosságával bírnak - szívvel-lélekkel és szóval lelkek megnyerésén munkálkodott volna. A gyülekezet tagjai általában igen keveset végeznek azokért, akiknek szükségük van a világosságra, akik a h. n. adventisták gyülekezetén kívül élnek. Az Úr kijelenti: "A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok." Akik együttműködnek Jézus Krisztussal, elismerik, hogy ezek az ígéretek saját életükben teljesedtek. Az Úr kiszabta minden egyes lélek kötelességét. Az ítéletben senki sem mentegetheti majd magát, ha kötelességét nem tette meg.

A tanítványság követelményeit a keresztségre jelentkezők előtt nem tárjuk fel teljes valóságban, ahogyan kellene. Akik megtértségüket vallják, legyenek tisztában azzal, hogy nem csupán felveszik a h. n. adventista nevet, hanem az Úrhoz csatlakoznak. Elhagyják a világot, elkülönülnek, s tisztátlant nem illetnek. Ha bizonyságot tesznek arról, hogy teljesen megértették ezt az álláspontot, csak akkor fogadjuk be őket. Ám ha azt látjuk, hogy a világ szokásait, divatját és felfogását követik, akkor bánjunk velük híven, becsületesen. Ha nem érzik szükségét, hogy eljárásukat megváltoztassák, nem lehetnek, nem maradhatnak a gyülekezet tagjai. Az Úr akarata, hogy egyházának tagjai Krisztus kegyelmének őszinte, hű sáfárai legyenek.

Ez utolsó napok bűnei ránehezednek Isten hitvalló népére. Önzés, élvezetvágy, tetszelgés által megtagadják azt a Krisztust, akit pedig gyülekezeti tagságuk, hitvallomásuk szerint követnek. Hálát adok Istennek azért, mert Jézus Krisztus a hívő szívének minden mozzanatát ismeri, tudja. Isten gyermekeinek vallják magukat sokan, pedig nem követik Krisztust. Világiasságuk, felületes társalgásuk, a kegyesség hiánya, alacsony színvonaluk és céljaik félrevezetnek másokat, akik jobb utat követnének, ha az ingatag jelleműek példája nem gátolná őket, nevezeteses azokét, akik nem szeretik Krisztust, nem cselekszik az ő akaratát, hanem egyszerűen saját elképzeléseiket követik.

Jézus ismer minden alázatos, szelíd és szerény szívet. Küzdenek próbáikkal, hibákat is követnek el, de töredelmesek, fájlalják, ha megbántják az Üdvözítőt, aki szerette őket és meghalt érettük. Alázatosan lábai elé borulnak, harcait harcolják. Szelíden és alázatosan igyekszenek embertársaikkal jót tenni. Törekszenek az igazság ügyét előbbre vinni, komolyan és kitartóan.

Akikért életét adta, az Úr Jézus szereti őket, ám ha megengedik, hogy világi befolyások férkőzzenek közéjük és Segítőjük közé, ha Helyette bálványokat választanak, ha felhívásait közömbösen fogadják, ha szeretetét nem viszonozzák, akkor fájdalmat okoznak Jézusnak. Jézus tudja, hogy ezeket a lelkeket nagy veszteség éri, mert botránykövek a bűnösök útján. Nem gyűjtenek Krisztussal, hanem tékozolnak. Ámde, ha nagy szenvedések árán Isten Lelke érinti szívüket, s Hozzá térnek, meghallgatja imáikat. Krisztus ismeri minden egyes lélek képességeit, mert ő adta azokat, hogy Neki szolgáljanak, jelenvaló és örökkévaló javukra. Kívánja, hogy ezek a lelkek ne okozzanak csalódást neki. Azt akarja, hogy országában fényeskedjenek. A legnagyobb tiszteletben azok részesülnek majd, akik mindennap felveszik keresztjüket és követik Krisztust.

Az Úr Jézus elvárja, hogy mindenki élje, valósítsa meg az igazságot. Mutassátok meg, hogy nem csupán félig vagytok Krisztuséi és félig a világéi. Róluk mondja Krisztus: "Vajha hideg volnál vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból". Aki értékeli Krisztus szeretetét, komolyan együttmunkálkodik Krisztussal, hogy lelkeket, mint kévéket hozzon a Mester csűreibe. Akik Krisztussal kapcsolatban vannak, mindenkor alapos munkát végeznek. Gyümölcsöznek az ő dicsőségére. Ámde hanyagság, gondatlanság és világiasság elválasztja a lelket Krisztustól, Sátán pedig besurran, hogy akaratát munkálja a világ szegény alattvalóiban. Isten magasztos igazságot bízott ránk, ám gondtalan közönyösségünk folytán az igazság nem gyakorolhat kellő hatást, befolyást ránk. Sátán utat talált szívünkbe, tetszetős kísértéseivel. Krisztus hitvalló követőit eltérítette Vezetőjüktől, s besorozta őket a balga szüzek közé.

Az Úr eljön, mi pedig a kegyelem olajára szorulunk, hogy lámpánkat táplálja. Kérdezem: Ki áll az Úr mellé? Mielőtt Jézus eltávozott e földről, megígérte, hogy ismét eljön és Magához vesz bennünket, "hogy ahol én vagyok" mondotta "ti is ott legyetek." E világon idegenek és zarándokok vagyunk. Feladatunk, hogy várakozzunk, őrködjünk, imádkozzunk és dolgozzunk. Isten Fiának a vére vásárolta meg egész valónkat, lelkünket, szívünket és minden tehetségünket. Ugyan nem tartjuk kötelességünknek, hogy a zarándokok ruhájába öltözzünk, hanem rendes, szerényöltözéket választunk az ihletett Ige tanításai szerint. Ha szívünk Krisztus szívével egyesül, legbensőbb kívánságunk az lesz, hogy az ő életszentségét ölthessük fel. Semmit sem veszünk magunkra, ami a figyelmet felkeltené vagy vitára adna okot.

Kereszténység! Milyen kevesen ismerik e szó valóságos jelentőségét! Nem olyasmi, amit csak úgy felölthetünk magunkra. Jelenti, hogy életünk Jézus életével egybeforrt. Jelenti, hogy Krisztus életszentségének öltözékét hordjuk. A világról a keresztények így szólnak: "Nem akarunk politikába avatkozni." Határozottan kijelenti: Vándorok, zarándokok és idegenek vagyunk e földön, a menny állampolgárai vagyunk. Nem láthatók mulató társaság körében. Kijelentik, hogy a gyermekies dolgokat már elhagyták. Idegenek és vándorok vagyunk, várjuk az alapokkal bíró várost, amelynek építője és készítője az Isten.

Akik elvileg helytelen eljárásra szövetkeztek, felszólítom őket, hogy határozott reformációhoz lássanak, s azután mindvégig alázatosan járjanak Isten színe előtt. Isten nemsokára megítéli a világot. Az igazságos Isten megtorolja Fiának halálát. Napjainkban az emberek Barabást választják, mondván: Feszítsd meg Krisztust. Ezt pedig szentjeinek személyében végzik. Ugyanazt az utat járják, mint a zsidó papok és főemberek, ők is úgy bánnak Krisztussal. Őt, Istennek Fiát, az ártatlan embert megölték, mert nem szívesen fogadott igazságokat mondott. Ám ő mégis az örökkévaló Istennek a Fia.

Napjainkban, akik megvetik Jehova törvényét, mert nem tisztelik parancsolatait, a nagy hitehagyóhoz csatlakoznak. Azt hirdetik a bűntől megromlott világnak, hogy Isten törvénye semmis, érvénytelen. Akik ezt igazság gyanánt hirdetik, megcsalják az embereket, lényegében Jehova törvényét szegezték keresztre, két lator között. Irtózatos!

Az el nem bukott világok és a mennyei világegyetem színe előtt, a világnak számot kell majd adnia az egész föld Bírájának ítélőszékénél. Előtte, akit ők elítéltek és keresztre feszítettek. Az lesz majd a nagy leszámolás napja! Isten ítélettételének nagy napja lesz az. Krisztus akkor már nem áll Pilátus ítélőszéke előtt. Pilátus és Heródes, a gúnyolódók, az ostorozók, akik megvetették, és keresztre feszítették őt, akkor majd megértik, mit jelent a Bárány haragja. Tetteik valóságos lényegükben jelennek majd meg előttünk.

Akik azt gondolják, hogy a világ javul, milyen rettenetesen csalódnak! Krisztus kijelenti: "Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, aképpen lesz az ember Fiának eljövetele is." "Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá, aképpen lesz az ember Fiának eljövetele is". Ugyanilyen helyzetbe kerül majd a világ, mert megvetette Isten törvényét."

És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszik homlokára vagy kezére, az is iszik Isten haragjának borából, mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába, és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké, és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi."

Isten felhívta Jánost, hogy szemlélje azt a népet, amely különbözik a fenevad vagy képének imádóitól, azoktól, akik a hétnek első napját ünneplik. Ennek a napnak az ünneplése a fenevad bélyege. János kijelenti: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét."

"Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel, az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele." Világosan láthatjuk, hogy a mi Urunk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk megjelenésekor csak két csoport létezik majd. Melyik csoportba kívánunk tartozni? "Íme eljövök hamar" mondja Krisztus "és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba." Ez a parancsolatok megtartóinak a sorsa. Vajon ne kívánkozzunk-e mindannyian abba a csoportba, amelynek joga van az élet fájához s akik a kapukon át beléphetnek a városba?

Ádám és Éva és ivadékaik elvesztették jogukat az életnek fájához, engedetlenségük miatt. "És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett vala." Ádám és Éva áthágták Isten törvényét. Isten ezért kiűzte őket Édenből, távol tartotta az életnek fájától, nehogy bűnbeesésük után egyenek arról, s a bűnt megörökítsék. "És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kérubokat és a villogó pallós lángját, hogy őrizzék az élet fájának utját." Az élet fájának gyümölcseitől függött az ember halhatatlansága. Az Úr pedig óvintézkedéseket tett, nehogy az ember egyék arról a fáról, "és örökké éljen", - halhatatlan bűnössé legyen.

Törvényszegés következménye: a halál. Ámde Krisztus életét adta, hogy az embernek még egy lehetőséget nyújtson. Nem azért halt meg a kereszten, hogy Isten törvényét eltörölje, hanem, hogy az ember számára újabb második próbaidőt biztosítson. Nem azért halt meg, hogy a bűn halhatatlan jellemvonásunk maradjon, azért halt meg, hogy jogot szerezzen az ördög megsemmisítésére, akinek hatalma van a halálra. Az egész világért lefizette a megszegett törvény teljes bírságát. Ezt nem azért tette, hogy az ember folytassa törvényszegéseit, hanem, hogy megtért, hű alattvalóként megtartsa Isten parancsolatait, törvényét.

Az engedelmesség jele: a szombat, a negyedig parancsolat megtartása. Ha az emberek megtartják a negyedik parancsolatot, akkor a többit is. Nem emberi hang szólt Mózeshez, amikor, amikor a szombatot jelül adta. "Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izrael fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok, mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot, mert szent az tinéktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül."

Ilyen fontos szabályt mindenkor pontosan, határozottan részletez számunkra az Úr. "Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugalomnak szombatja, az Úrnak szentelt nap. Valaki szombaton munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül."

Emberi bölcselet kijelenti, hogy a világ teremtése meghatározhatatlan, korlátlan időt vett igénybe. Vajon Isten is így nyilatkozik-e? Nem, ő mondja: "Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez, mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott." /Tehát nem meghatározatlan időszakot vett igénybe, mert akkor az ember számára lehetetlen volna, hogy a negyedig parancsolatban meghatározott napot ünnepelje./ Kérlek, olvassátok el gondosan Mózes V. könyvének ötödik fejezetét. Isten ismét mondja: "Vigyázz /emlékezz/ a szombat napjára, hogy megszenteljed azt, amiképpen megparancsolta néked az Úr, a te Istened. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt."

Mégis, annak ellenére, hogy Isten beszédeit olvashatják, azok, akik állítják, hogy az igét hirdetik, emberi elgondolásokat, feltevéseket adnak elő, emberek meghatározásait és parancsolatait. Hagyományait által érvénytelenítik Isten törvényét. A világnak korszakokon át tartó teremtéséről szóló álbölcselet, Sátán egyik csalása. Isten érthetően beszél az emberiséghez. Nem hagyja a dolgot magára, határozatlanul, hogy emberek a saját elméleteik szerint használják fel. Az Úr kijelenti, hogy hat nap alatt teremtette a világot, s megnyugodott a hetedik napon. Ezzel leszögezi, hogy a huszonnégy órából álló napokat érti, amelyeket a napkelte és napnyugta jelez.

Isten nem hozna halálos ítéletet a szombat megszegésének büntetéséül, ha előzetesen az emberrel világosan meg nem értette volna a szombat jelentőségét. Miután megteremtette világunkat és az embert, áttekintette végzett munkáját, s kijelentette, hogy igen jó. S amikor lefektette a föld alapjait, ugyanakkor a szombat alapjait is megerősítette. "Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vígadozának." Isten látta, hogy a szombat lényeges az ember számára, még a paradicsomban is. Azzal, hogy a szombatot adta, Isten az ember lelki és testi javára gondolt.

Isten a világot hat szószerinti nap alatt teremtette, s a hetedik szószerinti napon megnyugodott minden munkájától "melyet teremtve szerzett." Így az embernek is hat munkanapot adott. Ámde Isten megszentelte pihenése napját, majd az embernek adta, hogy megtartsa, tartózkodjék minden világi munkától. Minthogy így a szombatot elkülönítette, Isten a világnak emlékünnepet adott. Nem a hét közül valamelyik napot, hanem megkülönböztetett napot, a hetedik napot adta. Éppen a szombat megtartása által ismerjük el Istent élő Istennek, a menny és föld teremtőjének.

A szombat nem korlátozódik sem népre, sem néposztályra. Isten az egész emberiségnek adta. Azért adta, hogy művein elmélkedjünk, felhasználjuk. Ne töltsük lustálkodva. Ezt tegyék az emberek, hogy "megismerjék, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük."

Az Úr igen közel jön népéhez az Általa megáldott és megszentelt napon. "Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést." A szombat Istennek emlékműve, amely az embereket Teremtőjük felé irányítja, aki teremtette a világot s mindent, ami benne van. Az örökkévaló halmok, a magas fák, minden nyiladozó bimbó és illatozó virág a nagy Művész munkáját szemlélteti. Mindez Istenről és dicsőségéről beszél hozzánk.

Istennek minden hűséges gyermeke tudni akarja az igazságot. János az igazságot olyan egyszerűen tárta elénk, hogy a gyermek is megértheti. "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri Őt." Vajon választásunk azok közé sorol-e, akik nem tudják felismerni az igazságot, akiket az ellenség csalárd ereje annyira elvakított, hogy nem látják meg őt, aki az Atyának valóságos képmása?

Krisztus követői egészen más osztályhoz tartoznak. "De ti ismeritek őt, mert nálatok lakik és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok." "Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." "Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet. És az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem." Emberek szavát ne fogadjuk el, s nem higgyük feltétlenül. Első kérdésünk legyen: Összhangban áll-e beszédük az Igével? Vajon visszautasítják-e ezt az igét: "Így szól az Úr", azért, mert keresztet is jelent?

Vajon azok között vagyunk-e, akik nem akarnak Istennek engedelmeskedni? Ezek nem tartják fontosnak, hogy Istent megismerjék. Megtagadják Istennek Fiát, minden jóság megszemélyesítőjét. Azok soraihoz tartoznak, akik, bár Krisztus ellen semmi bűnt nem hozhattak fel, mégis helyette a rablógyilkost választották. Ez a bizonyítéka a világ erkölcsi ízlésének. Vajon a világ mellett állunk-e vagy pedig Krisztus mellett, aki kijelentette, hogy:_ "Én megtartottam az én Atyám parancsolatait?"

Ám Jehova szava mindörökké áll: "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben Istennél vala. Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt" ,,A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadák őt hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk /és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét/, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."

Akik hittel elfogadják Krisztust Üdvözítőjüknek, nem lehetnek összhangban e világgal. Két határozottan elkülönült osztály él. Az egyik hű Istenhez, megtartja parancsolatait, a másik a világhoz hasonlóan beszél és cselekszik, elveti magától Isten szavát, az igazságot, s elfogadja a hitehagyónak szavait, aki megtagadta Jézust.

Kinek az oldalán állunk? A világ kirekesztette Krisztust, a mennyek pedig befogadták őt. Az ember, a halandó ember megtagadta az élet Fejedelmét. Isten, a független Uralkodó, befogadta őt a mennyekbe. Isten felmagasztalta őt. Az ember töviskoszorúval koronázta meg őt. Isten pedig a királyi felség koronájával. Gondolkozzunk őszintén, pártatlanul. Akarjuk-e Jézus Krisztust, hogy uralkodjék felettünk, vagy pedig Barabást akarjátok? Krisztus halála, az ő kegyelmének megvetőire Isten elegyítetlen haragját és ítéleteit zúdítja. Ez a Bárány haragja. Ám Krisztus halála, reménysége és örök élete mindazoknak, akik befogadják és hisznek Benne.

Isten egész biztosan ítéletre vonja e világot, hogy megtorolja egyszülött Fiának halálát, az ő halálát, akit Pilátus és Heródes ítélőszéke elé állítottak. Ő ma a mennyekben Közbenjárója azoknak, akik őt megvetették. Vajon válasszunk-e a világ bélyegét, vagy pedig Isten választott, tulajdon népe akarunk-e lenni? Vajon melyiket fogadjuk el, "Így szól az Úr vagy "Így szól az ember?" A pápai hatalom, a bűnnek embere kifejezte, hogy a Római Katolikus Egyház megváltoztatta Isten törvényét. A hetedik nap helyett, átkeresztelték s a világ elé terjesztették a pápaság szülöttét, a hétnek első napját, hogy szent nyugalomnap gyanánt ünnepeljék. A protestáns világ is elfogadta a pápaságnak ezt a szülöttét, ringatta, s olyan tiszteletben részesítette, amelyet Isten a hetedik napra helyezett."

Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mihozzánk az Úr a mi Istenünk, valahányszor Hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek? Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és, hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival. El ne felejtkezzél a napról, amelyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, amikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is. És kijelenté néktek az ő szövetségét, amelyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára."

Halld Izrael, az Úr a mi Istenünk egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket a mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőkül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra."

"Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te, téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok, mert ti minden népnél kevesebben vagytok. Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és, hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyátoknak. Azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel. Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, amelyeket én a mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed. Kérlek, olvassátok gondosan Mózes 5. Könyvének hetedik fejezetét s gondolkozzatok az Úr szaván.

Elfordultok-e hát, miután Ádám bűnének és bukásának történetét elolvastátok, az Úr szavától, nevezetesen, hogy: "szól az Úr?" Ádám elbukott, mert mellőzte az Úr szavait s hallgatott Sátán szavára. Érdemes-e a törvényt áthágni? Törvényszegés következtében vesztette el Ádám az Édent. Isten parancsolatainak áthágása következtében az ember elveszti a mennyet s az örök boldogságot. Ezek nem haszontalan mesék, hanem ez az igazság. Ismételten felteszem a kérdést: Melyik oldalon álltok? "Ha az Úr az Isten, kövességek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt."