Az igazságot sokan prédikálják, ám csak kevesen vannak, akiket valóban megszentelt. Kegyesség, életszentség nem mutatkozik a gyakorlati életben, ez pedig szégyent hoz az Úrra. Mint hogy az Úrral nincs élő kapcsolatuk, a szegény, gyenge emberi természet nem tud ellenállni a kísértésnek. Ellenállni csak akkor tud majd, amikor egész lényét Istennek meggyőző ereje hatja át.

Közeledünk az ítélet napjához, akik tehát az intő üzenetet közvetítik a világ számára, tegyék tiszta kézzel és szívvel. Legyenek élő összeköttetésben Istennel, Gondolataik legyenek tiszták, szentek, lelkük romlatlan. Testük, lelkük és szellemük legyen tiszta, Istennek tetsző áldozat, mert egyébként nem fogadhatja el.

A közelmúltban fájdalmas, rossz fejleményei a legfeltűnőbb bizonyítékai annak, hogy a vég közel van. Sátán, mint ordító oroszlán jár széjjel, keresvén, kit elnyeljen, s ha férfiak és nők, e veszedelmes időknek lángoló világossága közepette paráználkodnak, nagyon félek, hogy Isten mindörökre kizárja őket művéből.

Az ifjúsággal, aránylag enyhébb jellegű helytelen magatartásért szigorúan bánnak. Ám ha tapasztalt férfiak és nők, akiket az életszentség mintaképeinek tartottak, a valóságos jellemükben megmutatkoznak, - nevezetesen, hogy szentségtelenek, gondolkozásuk, viselkedésük aljas, akkor itt az ideje, hogy határozottan lépjünk fel ellenük. A velük szemben alkalmazott elnézés, türelem, - tudomásom szerint - csak arra volt jó, hogy paráznaságukat, házasságtörésüket igen könnyen vegyék. Tettetésük múló harmatnak bizonyult, nem állotta ki a nap tűző sugarait.

Mihelyst kísértés környékezi őket, erkölcsi fogyatékosságuk megmutatkozik nevezetesen, hogy nem részesei az isteni természetnek, s nem kerülték el a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Meglátszik rajtuk, hogy földiesek, érzékiek ördögiek. Sátán jó talajra akad bennük, amit munkálhat, míg bűnné érleli. Fel is használja az alkalmat. Következménye, hogy akik a nyáj pásztorainak vallják magukat, érzékiek, a rájuk bízott nyájat, amelynek tisztességét, szerénységét, erényeit őrizniük kellene, könnyelműségbe, ledérségbe ejtik. Mennyei angyalok szégyenkezve, szomorúan, undorral szemlélik. A menny tiszta angyalai hogyan szolgálhatnak ilyen csoportnak? Hogyan áraszthatnak mennyei világosságot összejövetelekre, ahol ilyen lelkészek hirdetik és védelmezik Isten törvényét, de megszegik a törvényt, mihelyt kedvező alkalom kínálkozik?! Életük hazugság, alattomos utat járnak, titokban cselekszenek, táplálják szennyes gondolataikat, gerjesztik szenvedélyeiket, majd pedig hozzájuk hasonló férfiak és nők gyengéit, átgázolnak minden gáton, akadályon, lealázzák testüket, beszennyezik lelküket. Hogyan is tehetik, hogyan követhetik el a bűnöket? Vajon él-e bennük Istennek félelme? Van-e lelkükben egyáltalán szeretet Isten iránt? Van-e egyáltalán értéke az igazságba vetett hitüknek?

Tisztítsátok meg a tábort ettől az erkölcsi szennytől, még akkor is, ha a legmagasabb polcon álló emberekről volna szó. Istent nem csúfolhatjuk meg. Sorainkban paráznaság burjánzik. Tudom, mert Isten megmutatta nekem, sőt fertőző ragályként terjed. Sok mindent talán sosem tudunk meg, ám amit Isten feltárt, az a gyülekezet felelősége. Az a gyülekezetet felelőssé és bűnössé teszi, ha eltökélten hozzá nem lát, hogy ki irtsa a gonoszt. Tisztítsátok meg a tábort, mert megátkozott dolog van közepette.

Isten így szól Józsuéhoz: "Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot. Kelj fel és tisztítsd meg a népet és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izraelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted Izrael! Nem állhatsz meg a te ellenséged előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot." Mindezek meg írattak a mi tanulságunkra, akikhez az időnek vége elérkezett."

Nincs semmi reményem a nyáj pásztorai felől, akiket az irgalmas Isten éveken keresztül hordozott. Intelmeivel, kérelmeivel megfedett, ám mégis leplezték gonosz útjaikat és tovább is azon haladtak, megvetve, kihívva maguk ellen a mennyi Istenének törvényeit, paráználkodásaikkal. Sorsukra hagyhatjuk őket, hogy félelemmel és rettegéssel munkálják üdvösségüket, miután mindent megtettünk megreformálásuk, megjobbításuk érdekében. Ám semmi esetre sem bízhatjuk rájuk a gyámságot a lelkek felett. Álnok pásztorok! Oh, hát lehetséges-e, hogy akik ilyen hosszú ideig ezt a munkát végezték, lelki tapasztalataik és rendkívüli világosságuk ellenére is, rossz útra térjenek az Úr színe előtt?

Ő aki eljövendő, mondja: "Íme eljövök hamar, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedet lesz." Isten népének minden jó cselekedete, hitüknek gyümölcse, megfelelő jutalomban részesül. Ahogyan a csillagok fénye különböző, úgy különböző lesz kijelölt körük az eljövendő életben. Vajon az az ember, aki nem járt Istennel, mint ahogyan Énok járt, hanem Sátán mellé állt, hallgatott sugallataira, engedelmeskedett indítványainak, veszélybe sodorta saját és mások lelkét, akikért Krisztus meghalt, csak azért, hogy érzékiségét kielégítse és példájával bűnre csábított, - vajon ilyen ember a győzők csoportjába kerülhet-e?

Ha az ember meghal, ám befolyása nem hal meg, tovább hat, termést hoz. A tiszta, szent életű, jó ember befolyása halála után tovább él, hasonlóan a nyugvó nap sugaraihoz, melyek még sokáig megvilágítják a hegycsúcsokat, bár a nap már régen eltűnt a dombok mögött. Így a jók, a tiszták, a szentek cselekedetei még mindig vetítik fényüket, még akkor is, amikor is ők maguk már nem élnek, hogy beszéljenek vagy tevékenykedjenek. Cselekedeteik, szavaik, példájuk mindörökké él. "Örök emlékezetben lesz az igaz."

Ám milyen nagy az ellentét az igaz ember és a földi, ördögi ember között! Ez utóbbiak csak érzéki élvezeteiknek éltek. Az ítélet fényében az ember úgy jelenik meg, amilyen a maga valóságában. Úgy áll mások előtt, ahogyan a szent Isten látja. Mindannyian gondoljuk meg jól, hogy a bennünket követő cselekedetek a mennynek világossága, vagy pedig a sötétség árnyai lesznek-e, vajon hagyatékunk áldást vagy átkot áraszt-e?

A jelen minden elmúló órája alakítja ki jövő életünket. Ha a perceket gondtalanul kedvteléseinket űzve töltjük el, örök sorsunk felett döntünk. A ma kiejtett szavaink visszhangzanak majd akkor is, amikor már idő többé nem lesz. A mai nap tetteit a menny könyvei örökítik meg, úgy, mint amikor a művész az arcvonásokat festi vászonra. Ezek döntik el örök sorsunkat, vagy áldásra vagy örök veszteségre, gyötrelmes önvádra. A jellem nem változtatható meg, amikor Krisztus eljön, vagy pedig a halálos ágyon. Jellemünket életünk folyamán kell felépítenünk. Félünk, hogy az élvhajhászók, a romlottak csak későn ébrednek bűnbánatra. Néhány elhatározás, néhány könny nem teheti jóvá a bűnös múltat, sem ki nem törölheti a mennyek könyveiből a törvényszegéseket, a tudatos, szándékos bűnöket, amelyeket emberek elkövettek. Akikre az igazság világossága fénylett, akik másoknak az Írásokat magyarázták.

Ha lehetne, felriasztanám hittestvéreimet. Szóban és írásban csak sürgethetem őket. Éljetek az Úrban, járjatok Istennel, ha az Úrban akartok meghalni. Napról-napra lépjetek be oda, ahol az Úr mindörökre lakozik. Engedelmeskedjetek a mennyei intelmeknek, ragadjátok meg az elhanyagolt felhívásokat, kérelmeket, feddéseket, Istennek fenyegetéseit. Engedjétek, hogy Krisztus átformáló kegyelme megtisztítson, megigazítson, megszenteljen, hogy olyan kedvesekké tegyen, mint a tó színén nyíló tiszta fehér liliomok. Szeretetetek, ragaszkodásotok legyen az Övé, Aki a Kálvária keresztjén meghalt érettünk. Ajkatok csak az Ő dicséretét zengje, imátok szálljon Felé, mint jó illatú áldozat.

Ismételten kérdem: Hogyan lehetséges, hogy akik befogadták az értékes, ünnepélyes, időszerű üzenetet, mégis tisztátlan gondolatok közepette, szentségtelen életmódot folytassanak, pedig tudják, hogy Ő, Aki nem szunnyad, és nem alszik, látja minden tettüket, olvassa minden gondolatukat? Oh, mert Istennek hitvalló népe bűnöket követ el, azért tehet érettük csak olyan keveset.

Az igazság, ha szívünkbe fogadjuk, megszentel, ha pedig nem visszük bele gyakorlati életünkbe, akkor holt és haszontalan. Hogyan, oh hogyan szomoríthatjátok meg Üdvözítőtöket? Hogyan hozhattok Rá ilyen szégyent, angyalai és emberek szeme láttára? Hogyan lehet, hogy megszomorítjátok Istennek Szentlelkét? Miért szegzitek ismételten keresztre a dicsőség Urát, miért hoztok Rá szégyent nyilvánosan? Hogyan adhattok alkalmat Sátánnak és angyalainak, hogy ujjongjanak és diadalt arassanak felettük, akik magukat Jézus Krisztus hű alattvalóinak vallják?

A paráznák kívül maradnak, nem léphetnek be Isten városába. Isten angyalai már végrehajtják Isten ítéletét, Isten Lelke pedig mindinkább távozik a földről. Az egyház győzelme igen közel van, a jutalom már szinte kezeink között, ám mégis bűn és gonoszság uralkodik közöttünk, akik állítják, hogy a menny világosságának teljes lángját lobogtatják.

Ő, Aki egyháza felett trónol, Aki kezében tartja népek sorsát, Ő viszi előbbre az e világért végzendő művét. Angyalait megbízza, hogy ítéleteit végrehajtsák. Ébredjenek fel lelkészeink, ragadják meg az alkalmat. Az ítélet pedig a szent helyen kezdődik. "És íme hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, amely északra néz vala, mindenkinek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemennek és állának az ércoltár mellé." Olvassátok Ezékiel 9:2-7. A parancs így hangzik: "Vágjátok, ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok. Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt vannak. Isten mondja: "Útjukat fejükhöz verem!"

Nemsokára elhangzanak e szavak: "Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát." Az ítélettétel egyik angyala kijelenti. "És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala, igaz vagy Uram, Aki vagy és Aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted." Ezek a mennyei lények nem kérdeznek semmit, hanem teljesítik megbízatásukat. A Seregek Ura, a mindenható Úr Isten, az igazságos, az igaz, a szent, bízta meg őket feladatukkal. Megingathatatlan hűséggel végzik feladatukat, tiszta fehér gyolcsba öltözötten, arany övekkel felövezve. Amikor elvégezték feladatukat, amikor kitöltötték Isten haragjának utolsó poharát is a földre, akkor visszatérnek, s üres poharaikat az Úr lábai elé helyezik.

Majd pedig a következő jelenetet is feljegyezték: "És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondja vala: Alleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható." És énekelték Mózesnek énekét és a Báránynak énekét.

Tartózkodjunk nagy Vezérünk közelében, mert egyébként utat tévesztünk, szem elől tévesztjük az egyház, a világ és az egyén felett őrködő Gondviselést. Isten eljárása mélységesen titokzatos, csodálatos. Elveszthetjük Isten lábnyomát, s követhetjük saját tévedéseinket, mondhatjuk: "Ítéleteid ismeretlenek", ám ha szívünk tiszta, ha hívek vagyunk Istenhez, akkor mindent megértünk.

Már virrad ránk az a nap, amikor Isten titkai feltárulnak előttünk, útjait igaznak ismerjük el, nevezetesen, hogy igazság, irgalom és szeretet az Ő trónjának alapzata. Ha földi harcunk véget ér, ha a szentek már otthonukban örvendenek, első énekük Mózesnek, Isten szolgájának éneke lesz. A második pedig a Báránynak éneke, a kegyelem és megváltás éneke. Ez utóbbi hangosabb, magasztosabb, fennköltebb lesz. Visszhangzik az egész mennyországon át. Így énekeljük Isten gondviselését, kapcsolatban a különböző korszakokkal, mert immár minden láthatóvá vált, nincsen többé lepel a törvény, a prófécia és az evangélium között. Az egyház történelme e földön, s az üdvözült egyház a mennyben, Kálvária keresztje köré csoportosul. Ez a tárgykör, ez az ének, - Krisztus minden mindenekben, - hangzik dicshimnuszokban tízezerszer tízezer és ezerszer ezer, s a megváltottak megszámlálhatatlan seregeinek ajkáról az egeknek egein át. Mindannyian éneklik Mózesnek és a Báránynak énekét. Új ének, mert addig még sosem énekelték a mennyben.

Ismét kérdem: Tekintve Jánosnak a Patmos szigetén adott Jelenéseket, melyek az első fejezettől az utolsó fejezetig, annak utolsó szaváig Jézus Krisztus kinyilatkoztatott nagy világossága. Ő választotta Jánost, hogy szócsöve legyen. Aki által ez a világosság fénylik a világra, tehát tekintve ezeket a csodálatos, ünnepélyes igazságokat, - a Krisztus eljövetelét megelőző eseményekben előttünk feltáruló nagy igazságokat, - hogyan lehetséges, hogy akik állítják, hogy csodálatos dolgokat látnak Isten törvényében, mégis a tisztátalanok névsorában szerepelnek, a paráznák és a házasságtörők között, akik állandóan tettetik, kijátsszák az igazságot, titkokban pedig gonoszt művelnek? Gondoljátok, hogy elrejthetik útjaikat az Úr előtt? Gondoljátok, hogy Isten nem látja? Isten nem tud róla?

Belsazár, mialatt szentségtelen lakomáját ülte, nem tudott arról, hogy hívatlan vendégei is vannak. A menny Istene hallotta, amikor az arany és ezüst edényeket dicsőítette. Látta, hogy a mi az Ő szolgálatára volt szentelve, azt megszentségtelenítették, mert közönséges, ledér célokra használták. Megrendítő igazság ez, és mindnyájunkat sírásra késztethet, hogy akik ez utolsó napokban élnek, akikhez a világ vége elérkezett, sokkal bűnösebbek Belsazárnál. Még pedig többféleképpen. Ha emberek szent fogadalommal odaszentelték magukat, hogy minden képességüket Isten szent szolgálatára szentelik, ha tanítói a Biblia igazságainak, s erre ünnepélyesen felavatták őket, ha Isten és angyalok a tanúbizonyságai, hogy lelküket, testüket és szellemüket ünnepélyesen Isten szolgálatára szentelték, - s íme ezek a legszentebb tisztségeket betöltő férfiak megszentségtelenítik Istenadta képességeiket szentségtelen célokra?! Vajon a szent edény, amelyet Isten magasztos és szent műre akar felhasználni, lerángassuk-e magasztos légköréből, hogy aljas szenvedélyeknek szolgáljon? Vajon ez a bálványimádás nem e a legaljasabb? Amikor ajkak bűnös embert dicsőítenek és imádnak, amikor elragadóan gyengéd, hízelgő kifejezésekkel árasztanak el, amelyek egyedül Istent illetik, - Istennek ünnepélyesen odaszentelt képességekkel paráznát szolgálnak. Mert olyan asszony, aki férjén kívül mást is meghallgat, aki másnak a közeledését is elfogadja, s aki örömmel hallgatja a szerelmes, dicsőítő szavak áradatát, az házasságtörő és parázna asszony.

A legnagyobb szerencsétlenség, az álistennek, bálványnak imádata. Az él a legnyomorultabb sötétségben, aki letévedt a mennybe vezető útról. Megszállottnak látszik, mert istene, álisten. A földnek ilyen emberi, testies, elbukott, romlott lényei felé irányuló imádatot a helyes mederbe, Isten felé terelni, akit az imádat megillet, szinte reménytelen feladatnak látszik. Napjainkban állandóan megismétlődik Belsazár lakomája és Belsazár bálványimádata. Sőt Belsazár bűne ismétlődik, ha a szív, amelyre Isten tart igényt, hogy tiszta és szent odaadással Neki adjuk, elfordul Tőle, hogy embert imádjon. Az ajkak pedig dicséretet, imádatot zengenek, amely egyedül a mennyek Urát, és Istenét illeti. Ha a szeretet, ahelyett, hogy Isten felé irányulna, földi célokra összpontosul, asszonyra vagy férfire, vagy földi dologra, ha az érzékeket és a szeretetet magához láncoló lény kiszorítja Istent, ha az ünnepélyesen Istennek szentelt képességeket emberre pazaroljuk, bűnökkel szennyezett emberre. Férfiak és nők, akik egykor Isten képmását hordták, de engedetlenség és bűn következtében elvesztek, azokat Isten helyreállíthatja azáltal, ha isteni természet részesévé válnak. Kikerülvén a romlottságot, mely a kívánságban van e világon. Ám ha férfiak és nők, istenadta képességeiket szentségtelen célokra használják fel, hogy szenvedélyeiket kielégítsék, Istenre szégyent hoznak, ők maguk pedig elvesznek.

Ha emberimádatba merültök, emlékezzetek arra, hogy Belsazár lakomájának a Tanúja is jelen van. Ott és akkor, dőzsölésük közepette, amikor Istenről elfeledkeztek, amikor szenvedélyeiket fűtötték, rémület szállt meg minden jelenlévőt. A királynak kezéből kihullott a dicsőített, bálványozott pohár és a megörökített Istentől ihletett szavak szerint: "a király ábrázata megváltozik, és az ő gondolatai megháborítják őt, és derekának inai megoldódnak és az ő térdei egymáshoz verődének." A titokzatos, vértelen kéz betűket vésett a falra. Láthatatlan lények titokzatos ujjait láthatatlan erő vezette: irt titokzatos betűket, amelyeket a rémült dőzsölők nem érthettek. Minden egyes betű villámlásszerűen lángolt, és égett, lobogott, félelmetessé tette az élő betűket. Akik szemlélték, tudták, hogy jelentőségük végzetes. "Mene, mene, tekel, ufarszin". Minthogy nem értették a falra vésett, villámló, fénylő szavakat, bűnös szívüket félelem járta át. Lelkiismeretük felébredt, tudatta velük, hogy e betűk végzetüket jelentik. A királyt és fejedelmeit elfogta a félelem, a rémület.

Belsazárt megfélemlítette Isten hatalmának ez a megnyilatkozása, hogy bár nem tudták, de tanúk voltak jelen a lakomán. A királynak alkalmai nyíltak, hogy megismerje az élő Isten műveit, hatalmát, sőt akaratát is ismerte. Nagy világosság részese volt. Nagyatyját, Nabukodonozort Isten figyelmeztette, nehogy elfeledkezzék, és önmagát dicsőítse. Belsazár tudott arról, hogy nagyatyját eltávolították a társadalomból, s, hogy a mező állataival lakott együtt, ám a tényekkel, melyek tanulságára szolgálhattak volna, mit sem törődött, mintha meg sem történtek volna. Bűnözött, mint nagyatyja. Elég vakmerő volt, hogy elkövesse ugyanazokat a bűnöket, amelyek miatt Isten ítéletei sújtották Nabukodonozort. Ítélet zúdult rá, nemcsak a saját gonoszságaiért, hanem azért is, mert nem használta fel alkalmait, sem képességeit és lehetőségeit, hogy helyesen cselekedjék.

Isten az ítélet napján nem azért kárhoztatja az embert, mert őszintén elhitte a hazugságot, vagy tévedésében lelkiismeretesen járt el, Az ítélet azért sújtja, mert nem élt az alkalommal, hogy megismerje az igazságot. A hitetlent nem azért ítéli el, mert hitetlen volt, hanem azért, mert nem ragadta meg a rendelkezésére álló lehetőségeket, amelyek által kereszténnyé válhatott volna.

Így megy végbe az ítélkezés. Isten határozottan megrótt férfiakat és nőket, akik testük megrontása, lelkül beszennyezése által bűnt követtek el. A kicsapongás, bujálkodás bűnét. Tudtak a hasonlóan bűnözőkhöz intézett figyelmeztetésekről, akik kísértéseikben elbuktak. Tudták, hogy Isten haragját vonták magukra. Előttük volt az Istent félő József és Dániel példája. József, amikor a kísértés környékezte, feltekintett az égre, tudta, hogy Isten látja, azért így kiáltott fel: "hogy követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?" A benne teljesen megbízó főnöke iránti kötelezettségét is hangoztatta, amiért a házasságtörés bűnébe nem egyezett bele.

Isten világosságot árasztott mindenki útjára. Intelmek, figyelmeztetések szólnak egyénekhez, hasonló körülmények között. Isten kifejezetten kárhoztatta a bűnt minden formájában. A paráznaság, bujálkodás bűnét világosan megfeddi és kárhoztatja. Isten az Általa adott világossághoz mérten ítélkezik férfiak és nők felett. Az elhanyagolt tanítások félelmetes ítéletté válnak. Mégis mit sem törődtek Isten intelmeivel, ráléptek a maguk választotta útra. Ezek a figyelmeztetések tanúskodnak majd ellenük az ítélőszék előtt. Egyedül helyes és biztos út, mindenki számára, ha hasznára fordítja, ha okul a másoknak adott tanításokból. Amikor az üzenet elhangzik, akkor kezdődik egyéni felelősége.

Akik magukat küldötteknek tartják, Isten felszólítja, hogy az igazságot a világgal közöljék. Mutassák meg mindenütt, fenn és lenn, a közéletben és magánéletükben, hogy Istennel összeköttetésben állnak, hogy a kereszténység nemesbítette őket, hogy szentebbek, boldogabbak azoknál, akik nem ismerik el Isten parancsolatait. Isten elvárja minden egyes követőjétől, hogy egyéni életükben Krisztus jellemét mutassák be a világ előtt, s, hogy példaadásukkal és tanításukkal bizonyítsák, hogy Krisztus nem hiába szenvedett és halt meg, s, hogy Megváltó kegyelme által Isten képmása kialakult bennük.

Isten mindenkit mérlegre tesz. Szavaikat, tetteiket, indítóokaikat, mindazt, ami a jellemet alkotja. "Mert mindentudó Isten az Úr, és a cselekedeteket Ő ítéli meg." "Bizony hiábavalók a közembernek fiai, és hazugok a főemberek fiai, ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél." "Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.""Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt, de Aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!" Ezek a szövegek fontos tanulságokat tartalmaznak. Nincs szívünknek egyetlen gondolata, vagy indítéka, amit Isten ne tudna. Mindent olyan tisztán lát, mintha élő betűkkel volnának írva. Isten mérlegeli egyéni indítóokainkat és tetteinket.

Lelkészeink és munkásaink vegyék tudomásul, hogy a szószéken nincs szükségük nagyobb fokozottabb világosságra, hanem arra, hogy kiéljék a már felismert igazságot. Nincs értelme annak, ha ma ünnepélyes igazságokat hirdetünk a népnek, holnap pedig vagy a következő héten a legutálatosabb dolgokat követjük el, csalárd utakat járunk. A szívek Vizsgálója, Aki a jellemet mérlegeli, ítélőszéke előtt megbélyegez minden igazságtalan eljárást. "Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz, minden utamat jól tudod." "Messziről érted gondolatomat." Íme ezeken gondolkodjatok. Legtitkosabb tetteidnek is van tanúja, azoknak is, amelyeket nem követnél el emberek előtt, ám minthogy Istent szemünkkel nem látjuk, elkövettünk olyan dolgokat, amelyek utálatosak az Ő szemei előtt, mintha nem vehetne rólunk tudomást. Íme, olvassátok azt, amit Isten minden férfitől és nőtől elvár: "Szeressed az Örökkévalót, a te Istened, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Ezt a követelményt, igényét egyetlen atommal sem csökkentheti. Félszívű imádatot nem fogad el, amíg a szív másik fele bálványt imád. Isten az egész szívet, az egész elmét igényli. Ne engedd, hogy gondolataid elterelődjenek, s más tárgy köré összpontosuljanak.

A mérleg egyik serpenyője Isten követelményeit tartalmazza, a másik pedig az ember jellemét, a mennyei szentély mérlege dönti el minden ember sorsát mindörökre. Erre tekintsetek, ti, akik gondtalanul éltetek és könnyelműen bántatok a bűnnel. Éveken keresztül folytattátok ezt, nem gondoltatok felelőségeitekre Istennel szemben. Önző, tiltott kedvteléseiteknek hódoltatok. Gondolkozzatok a törvény tökéletes, változhatatlan jellegén, amelynek követelményeit szavaitokkal hangoztattátok. A törvény tökéletes, rendíthetetlen engedelmességet követel. A mérleg másik serpenyőjébe meg beleteszik a bűnt. A balgaságokat, a csalást, a tisztátalan gondolatokat, szentségtelen cselekedeteket, s vagy a túlsúly, vagy a súlyhiány határozza meg egyének boldogságát vagy boldogtalanságát. Sajnos igen sok mérleg felirata lesz majd: "Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál."

Akikhez e levelem szól, vajon mérlegelik e saját egyénis esetüket, s csak saját jellemüket - nem a másét - teszik-e Isten törvényének mérlegére?

Vajon jellemetek átalakult-e? Vajon felcseréltétek-e a sötétséget világosságra, a bűn szerelmét a tisztaság és a szentség szeretetére? Vajon megtértetek-e, ti, akik az igazságot másoknak tanítjátok? Vajon tibennetek végbement-e alapos, határozott változás? Vajon beleszőttétek-e Krisztust jellemetekbe? E dologban ne legyetek bizonytalanságban. Vajon az igazság napja felkelt-e és ragyog-e lelketekben? Ha igen, akkor tudjátok, ha pedig nem tudjátok, hogy megértetek-e vagy sem, akkor mindaddig egyetlen prédikációt se tartsatok a szószékről, amíg nem tudjátok. Hogyan vezethettek lelkeket az élet Forrásához, ha abból magatok nem ittatok? Vajon Istennek valóban fiai vagytok-e, vagy pedig csalók? Vajon Istennek valóban fiai vagytok-e, vagy pedig csak csalók? Vajon Istennek vagy bálványoknak szolgáltak-e? Vajon Isten Lelke átformált-e, vagy pedig még mindig holtak vagytok vétkeitekben és bűneitekben? Isten fiának lenni, sokkal többet jelent, mint sokan csak álmodják, mert valóban nem tértek meg. Emberek kerülnek a mérlegre, és híjával találtatnak, ha bármely tudott bűnben élnek. Isten minden gyermekének kiváltsága, hogy őszinte keresztényi életet élnek, percről percre. Hiszen az egész menny oldala mellett áll. Hit által Krisztus lakozik szívében.

A Krisztussal együtt egyesült Lélek, aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, mert elfogadja és él az Isten szájából származó minden igéből, harcolni fog minden törvényszegés s minden megkörnyékező bűn ellen. Napról napra fényesebben világít, napról napra győzelmesebb életet él. Erőről erőre jut, nem pedig gyengeségből gyengeségbe.

Senki se csalja meg önmagát e tekintetben. Ha a szívben büszkeség, önbecslés, uralomvágy, beképzeltség, szentségtelen nagyravágyás, zúgolódás, elégedetlenség, keserűség, rágalmazás, hazudozás, csalás él, akkor Krisztusnak ott nincs helye. Bizonyítékok igazolják, hogy Sátán lelkülete és jelleme uralja, nem Jézus Krisztusé, Aki szelíd és alázatos szívű volt. Keresztény jellemmel kell bírnotok, amely megállja a helyét. Lehet, hogy jó szándékaitok vannak, jóindulatot mutattok, értelmesen hirdetitek az igazságot, de mégsem vagytok alkalmasak Isten országára. Jellemetekben értéktelen anyag is van, amely az aranyat értéktelenné teszi. Nem értétek el a színvonalat. Nem hordozzátok Isten pecsétjét. Annak a napnak a tüze megemészt, mert aranyotok értéktelen hamis.

Akik állítják, hogy hiszik az igazságot, alaposan meg kell térniük, vagy pedig elbuknak a próbák napján. Isten népének magas színvonalat kell elérnie. Legyen szent nép, megtartásra való nép, választott nemzetség, - jó cselekedetre igyekező.

Krisztus nem azért halt meg érettetek, hogy a világ fiainak szenvedélyei, ízlése, szokásai uraljanak. Nehéz megkülönböztetni egymástól azokat, akik Istent szolgálják, s akik nem szolgálják Őt, - mert jellemileg olyan kevés a különbség a hívők és a hitetlenek között. Nem szolgálhattok Istennek és a Beliálnak. Isten fiai más nemzethez tartoznak, - a tisztaság és szentség birodalmához. Ők a menny nemessége. Isten pecsétje van rajtuk. Ez olyan kézenfekvő és olyan világosan látható, hogy éppen ez az ellentét ébreszti fel ellenük a világ ellenségeskedését. Aki magát Isten fiának nevezik, felhívom, hogy sose feledje e nagy igazságot, nevezetesen azt, hogy Isten Lelkének kell lakoznia bennük, hogy a mennybe juthassunk. Itt e földön pedig végezzük Krisztus művét, azért, hogy jogcímünk legyen örökkévaló örökségünkre.

Akikben olyan lenyűgöző, szenvelgő szeretet él férfiak vagy nők felé, azoknak bálványuk van, amelyet imádnak, mert szívük szeretetét áldozzák oda. Viszont Isten fiainak meggyőző jellegzetessége, mind társaságuk, mind rokonszenvük, szeretetük és ragaszkodásuk a menny felé irányul. Érzelmeiteknek, ízléseteknek, hajlamaitoknak mi az uralkodó vonása? Hova merre irányul részvétetek, szeretetek, társalgástok, vágyatok?

A dicsőség kapuján csak az léphet be, akinek szíve oda vágyik. Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon földi dolgokkal foglalkozunk-e? Vajon gondolataink tiszták-e? Körül vesz-e a menny légköre? Vagy pedig fertőző miazmákat terjesztünk-e? Vajon olyan asszonyt szeretsz, imádsz, akit szeretned nincs jogod? Hol a szíved: Hol a kincsed? Hol van a te Istened? Vajon megmostad-e jellemruhádat, megfehérítetted-e a Bárány vérében, vagy pedig beszennyezted jellemruhádat erkölcstelenséggel? Az evangélium szolgái tegyék fel maguknak, alkalmazzák önmagukra ezeket a kérdéseket! Mindannyian értitek az Írásokat, ámde Isten dicsőítése-e az egyetlen célja életeteknek? Vajon komoly és odaadó vagy-e. Istennek szolgálsz-e tisztaságban és szentségben? Kérdezd őszintén: Isten gyermeke vagyok-e, vagy nem?"

Ti vagytok a világ világossága." Milyen hatást gyakorolt Dániel magatartása Dáriusra? Dániel tiszta szent életet élt. Isten volt életében az első és legfontosabb. Ha kereszténységed őszinte, akkor jellemedben láthatóvá válik. Mindenki felismeri, hogy "Jézussal voltunk." Osztatlan ragaszkodásunk Istené legyen.

Minden gyülekezetünk alapos reformációra szorul. Uralja Isten meggyőző, megtérítő ereje a gyülekezetet, legkomolyabban keressétek az Urat, hagyjátok el bűneiteket, maradjatok Jeruzsálemben, amíg felruháztattok mennyei erővel. Engedjétek, hogy Isten válasszon el a munkára. Tisztítsátok meg lelketeket, azáltal, hogy engedelmeskedtek az igazságnak. Hit, cselekedetek nélkül, megholt önmagában. Ne halaszthassátok az előkészület napját. Ne szunnyadjatok készületlen állapotban, hiszen nincs olajotok lámpástok részére. Senki se engedje, hogy örök biztonsága véletlentől függjön. Ezt a kérdést ne halasztgassátok, veszélyes bizonytalanságban. Komolyan kérdezzétek magatoktól: Az üdvözültek között vagyok-e vagy nem? Megállok-e Isten előtt, vagy nem? Csak akinek keze tiszta és szíve is tiszta, állhat meg ama napon.

Lelkészekhez szólok, akik Isten igéjét hirdetik: "Legyetek tiszták, ti, kik az Úrnak edényeit hordozzátok." Kérdem emberektől, akik a szószékről hallgatták az igazságot. Mit éreztek, amikor ama nagy napot várjátok? Az a nap mindannyiótok számára egyénileg, személy szerint fontos. Tudjátok meg, hogy Istent színleléssel, tettetéssel nem csúfolhatjátok meg. Vajon felöltöttétek-e a mennyegzői ruhát?

Hallunk földrengésekről, különböző helyeken, tüzekről, viharokról, szerencsétlenségekről vízen és szárazon. Járványokról, éhínségről. Vajon ezek a jelek hogyan hatnak rátok? Ezek csupán csak kezdetei a bekövetkezendőknek? Isten nagy napját János írja le a Jelenésekben. János hallotta a rémült milliók kiáltásait, "Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?" A félelem az apostolt is lenyűgözte.

Ha ilyen jelenetek peregnek le, ilyen félelmetes ítéletek zúdulnak e bűnös világra, hol talál menedéket Istennek népe? Hol találnak menedéket, amíg elvonul a bús harag? János látja, hogy a természet elemeit, - földrengést, vihart, politikai viszályokat - négy angyal tartja vissza. Ezeket a szeleket Isten féken tartja, amíg akarja, s amíg parancsot nem ad, hogy elereszthetők. Ebben rejlik Isten egyházának biztonsága. Isten angyalai teljesítik az Ő parancsait, visszatartják a föld szeleit, hogy a szél ne fújjon a földre, sem a tengerre, sem a fákra, amíg el nem pecsételik Isten szolgáit, homlokukon. Hatalmas angyal látható, aki napkelet felől leszáll. Ennek a leghatalmasabb angyalnak kezében van az élő Isten pecsétje, azé az Istené, Aki egyedül adhat életet, Aki homlokra ütheti a pecsétet, hogy ki részesülhet halhatatlanságban, örök életben. Ennek a leghatalmasabb angyalnak hatalma van arra, hogy a négy angyalnak megparancsolja, hogy mindaddig féken tartsák a négy szelet, amíg az elpecsételést elvégzik, amíg újabb parancsot nem ad, hogy elereszthetik.

Akik győznek a világ, a test és az ördög felett, részesülnek az élő Isten pecsétjében. Akiknek kezük, szívük nem tiszta, azokra nem helyezik az élő Isten pecsétét. Akik bűnt terveznek és cselekszik, elhalad mellettük. Csak akik Isten színe előtt valóban megtérnek, bűnvallomást tesznek a valóságos nagy engesztelési napon, a kegyelem idején, csak őket ismerik el és jelölik meg, mint akik méltók Isten oltalmára, Akik állhatatosan feltekintenek, várják és figyelik az Üdvözítő megjelenését, - jobban és komolyabban, mint az őrök a reggelt - azok neveit sorolják az elpecsételtek közé. Akik pedig, noha az igazság teljes világossága fénylett lelkükbe, s hitvallomásukhoz méltó életet kellett volna élniük, de engedtek a bűn csábításainak, bálványokat állítottak fel szívükben, beszennyezték lelküket Isten előtt, s megfertőzték részestársaikat a bűnben, nevüket kitörlik az életnek könyvéből. Éjféli sötétségben maradnak, mert nincsen olajkészletük, lámpájuk számára. "Feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt."

Isten szolgáinak ez az elpecsételése ugyanaz, mint amelyet Ezékiel látott látomásában. Ennek a megdöbbentő kinyilatkoztatásnak János is tanúja volt. Látta a tengert és hullámainak zúgását, s, hogy emberek elhaltak a félelem miatt. Látta a megindult földet, látta, ahogyan hegyek zuhantak a tengerbe, látta a vihartól tomboló tenger felkorbácsolt vizét, a recsegő-ropogó helyeket. Látta a csapásokat, járványokat, éhínséget és a halált, ahogyan végrehajtják félelmetes feladatukat.

Ugyanaz az angyal, aki Sodomát meglátogatta, figyelmeztet: "Mentsd meg életedet!" Isten haragjának poharait mindaddig nem tölthetik ki, hogy a gonoszokat és műveiket megsemmisítsék, amíg Isten egész népe felett az ítélkezés be nem fejeződött, s amíg mind az élők mind az elhunytak sorsa felett nem döntöttek. Ám miután a szentek elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével, választottainak egyénenként továbbra is megpróbáltatásokkal kell küzdeniük. Szenvedések várnak ránk, ám a tüzes kemencét őrzi Annak a szeme, Aki az aranyat nem engedi megsemmisülni. Istennek kitörölhetetlen pecsétje van rajtuk. Isten mondja, hogy saját nevét viselik. Az Úr körülzárta őket. Rendeltetésüket előírta: "ISTEN. ÚJ JERUZSÁLEM." Istennek saját tulajdonát képezik.

Vajon ezt a pecsétet rányomja-e lelkileg tisztátalanokra, a paráznákra, a házasságtörőkre. Férfiakra, akik felebarátaik feleségét kívánják? Válaszoljatok magatok a kérdésre. Vajon jellemem megfelel-e a kívánalmaknak, nevezetesen, hogy útlevelet kapjak azokba a hajlékokba, amelyeket Krisztus készített az alkalmasak számára? Csak megszentelt jellemmel léphetünk be oda.

Isten megmutatta nekem, hogy amikor az idők jelei teljesednek körülöttünk, amikor már mintha hallanánk a küldetésüket teljesítő mennyei seregek lépteit, éppen akkor intelligens emberek, felelős tisztségeket betöltő férfiak, rothadt faanyagot helyeznek jellemépítményükbe, anyagot, amelyet megemészt majd Istennek ama napja, amely alkalmatlanná teszi őket a mennyei hajlékokra. Nem engedték, hogy szennyes öltönyüket levegyék róluk, ragaszkodtak hozzájuk, mintha valóban értékesek lettek volna. Éppen emiatt elvesztik a mennyet és az örök boldogságot.

Felszólítalak titeket, akik szent dolgokban szolgáltak, hogy térjetek meg, mielőtt Mesterem ügyének valamelyik ágában dolgoztok. Itt az ideje, hogy készüljetek és készen legyetek a ránk váró félelmetes próbatételre, s arra a szentségre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat. Ne mondja senki: Nem látja az Úr az én utamat, Isten nem vesz tudomást utainkról. Lehet, hogy most még nem késő. Lehetséges, hogy ma még megtérhettek. Ám, még ha bocsánatban részesültetek is, veszteségetek rettenetes, mert az okozott sebek helyei, hegei ott maradnak lelketeken.

Oh, hát lehetséges-e, hogy akik az igazság világosságát, Istennek nagy világosságát élvezik, kihívják maguk ellen Isten haragját és ítéleteit, mert bűnt követnek el Ellene, éppen azokat, amelyeket igéjében megtiltott? Hogyan vakíthatja el őket Sátán annyira, hogy szemtől szembe meggyalázzák Istent, s készakarva bűnöznek, beszennyezik lelküket? Az apostol mondja: "látványossága lettünk e világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek." Vajon ezek a bűnösök kérdezik e Sionban: "Hogyan vagyok én látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek?" Válaszolj magad: Mert visszaélek a világossággal, kiváltságaimmal és Isten kegyelmével, illetlen eljárásommal, amely beszennyezi a lelket, hogy ismerem Istent, ám vajon kihagyom-e Őt gondolataimból s bálvánnyal helyettesítem? Vajon példámmal másokat is bűnre csábítok-e? Vajon látványossága vagyok-e a világnak, erkölcstelenségemmel? Vajon látványossága vagyok-e angyaloknak illetlen tetteimmel, testem ellen elkövetett erkölcstelenséggel? Az apostol így int bennünket: "Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." "Mivelhogy azért ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük végbe a mi megszentelődésünket."

Isten törvénye az életszentség mértékegysége. Mindenki, aki visszaélt Isten irgalmával és bűnös életmódot folytatott, cselekedetei szerint veszi ítéletét. Isten óva intett benneteket, hogy tartózkodjatok minden gonosztettől. Egyénileg megparancsolta, hogy álljatok ellene az ördögnek, ne fogadjátok be tisztelt vendégetekként. Eljött az ideje, hogy Jeruzsálemet átkutassák, mintegy égő szövétnekkel, Isten jellemvizsgálatot tart, mérlegre teszi az erkölcsi értékeket, s minden esetben dönt. Lehet, hogy még nem késő, hogy a bűnösök "buzgókká legyenek s megtérjenek." "Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez." Ez a szomorúság igen csalárd. Nem az erény gyümölcse. Ugyanis nem érzi a bűn szörnyűségét. Hanem az okoz szomorúságot és bánatot, hogy a bűn mások tudomására jutott. Tehát bűnvallomásra nem kerülhet sor, kivéve annak elismerését, ami feltárult, s amit tagadni lehetetlen.

Ez a világ bánata, amely halált nemz. Megnyugtatja a lelkiismeretet, noha a bűn ott lappang a szívben s csak alkalomra vár, hogy ha fel nem fedezhető, ismét termést hozzon. "Mert ím ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban." Itt láthatjuk a gyülekezetre háruló kötelességet, hogyan járjon el velük szemben, akiknek életmódja ellenkezik a kapott világossággal. Akar-e Isten népe a Biblia alapján állni, vagy pedig rosszabbak a hitetleneknél, mert alkalmat adnak nekik, hogy Krisztust és az igazságot gyalázzák, mert nem engedelmeskednek hitben az evangélium követelményeinek, körültekintő életük és szent jellemük által.

Akik állítják, hogy az igazság világosságával bírnak, nem tettek eleget a feltételeknek, amelyektől az ígéretek teljesítése függ, de nem is voltak méltók Krisztus kegyelmére. Isten elvárja, hogy az egyház jelleme és szolgálata a kapott talentumok szerint való legyen. Hite és engedelmessége feleljen meg annak a mértéknek, amelyet világosságának és alkalmainak hűséges felhasználása által, erkölcsi és lelki színvonalban elérhetne.

Ám sokan, - nem kevesen - hanem sokan, elvesztették lelki buzgalmukat és odaadásukat, elfordultak az állandóan fokozódó világosságtól, nem akartak az igazságban járni, mert a lélekre gyakorolt megszentelő erejét nem tartották kívánatosnak. Megújulhattak volna szentségben, s elérhették volna a magas színvonalat, amelyet Isten szava igényel. Ám átok van rajtuk. Sok lelkész és népünk sok tagja sötétségben vesztegel. Szemük elől tévesztették a Vezért, a Világ Világosságát, bűnük pedig arányban áll a megértett kegyelemmel és igazsággal, amely bőségesen és erőteljesen áradt rájuk.

Isten felszólítja népét, hogy színvonalát emelje. Az egyház buzgólkodjék Istenért, azáltal, hogy eljár azokkal szemben, akik, noha szárnyaló hitvallomást tettek, Krisztusra nyílt szégyent hoztak. Veszélyeztették az igazságot. Hűtlen őrállók voltak. Isten ügyére szégyent és gyalázatot hoztak. Itt az ideje, hogy komolyan és határozottan megtisztítsuk az egyházat attól az iszaptól és szennytől, amely tisztaságát elhomályosítja. Krisztus egyháza arra hivatott, hogy szent hatalmas nép legyen, név és dicséret az egész földön. Juda és Jeruzsálem részére forrás fakadt, hogy megtisztítsa minden tisztátalanságtól és bűntől. Isten népe között meglepő hanyatlás, visszaesés tapasztalható, pedig Isten szentséges, szent igazsággal bízta meg. Hitét, szolgálatát, tetteit ahhoz kell mérnünk, amit elérhetett volna, ha útja állandóan előre és felfelé vezetett volna, a kapott kegyelem és szent igazság szerint.

A szentélynek ezen a mérlegén mérlegelik a keresztény egyház tagjait egyénenként, ha pedig jellemük, erkölcsi és lelki állapotuk nem felel meg a kapott jótéteményeknek és áldásoknak, akkor "híjával találtatnak!" Csak a jó gyümölcsök dicsőítik Istent.

Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat, kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.

Akik hanyatlanak, úgy látszik, hogy állapotukat nem ismerik fel. Vajon kimozdította-e Isten a gyertyatartót helyéből? Felhívom őket, akik közönyösen nyugszanak lelkileg holt állapotukban, hogy ébredjenek, keljenek fel halottaikból és Krisztus világosságot ad nekik. Sokan olyan elégedetten nyugszanak, mintha nappal a felhőoszlop éjjel pedig a tűzoszlop oltalmazná és vezetné őket. Sokan vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel megtagadják. Magukat Isten tulajdon, választott népének tartják, akikre Isten különleges, ünnepélyes üzenetet bízott, hogy életüket megszentelje, s, hogy a világ tudomására hozzák. Ámde az igazság erejét alig érzik, alig mutatkozik közöttük Istenért folyó buzgó munkákban. Milyen nagy sötétség vesz körül, s mi nem is tudjuk! A világosság nem csökkent, de mi nem járunk fényében, sugaraiban.

Van-e ennél nagyobb csalás, nevezetesen, egyének azzal áltatják magukat, hogy az igazsággal bírnak, hogy az egyedül biztos alapzaton állnak, és Isten elfogadja munkásságukat, mert Isten ügyében, művében tevékenykednek, pedig bűnt követnek el Ellene, mert Isten kifejezett akaratával ellentétes úton járnak!? Gépiesen dolgoznak, mint a gépezet, ám szívüket elő nem készítik, nélkülözik a jellem megszentelődését. Szent dolgokat a közönséges dolgok színvonalára süllyesztik, közönségesség, gyatraság lopózik be gyülekezetünkbe. A szolgálat szinte teljesen formasággá fajul.

A színvonalat emelnünk kell. Öltsön a mű fennköltebb formát. Hagyjuk el a világ szokásait, életmódját, - különüljünk el. Magasabb talapzaton kell állnunk. Mind a lelkészeknek, mind a népnek. Sokkal több legyen jellemünkben és életünkben Jézusból, szelídségéből, alázatosságából, önmegtagadásából, tisztaságából, igazi jóságából és nemes jelleméből, bennünk, akik állítjuk, hogy Isten szent művében részt veszünk.

Isten Igéje legyen életünk vezére és szabálya. Engedelmeskedjünk igéjének, amely kinyilatkoztatott parancsolatait tartalmazza. Isten felhív mindenkit, hogy minden erejét megfeszítve felelős lényként, teljesítse az ő világosan meghatározott akaratát. Ha megtesszük, akkor láthatóvá válik. Ha harcolunk a lelki fejlődésünket akadályozó öröklött jellemhibáink ellen, akkor bebizonyítjuk, hogy a ránk háruló munkarészt teljesítjük.

Ne mondja senki sem, hogy helytelen kapcsolataitól, törvénytelen szerelmétől nem tud szabadulni. Ez tévedés, ez csalás. Ti ápoljátok magatokban a gonoszt, ti erősítitek. Jobban szeretitek, mint az igazságot, tisztaságot, szentséget. Nem ragadjátok meg Isten segítségét, hogy kiszabadítsátok magatokat káros és veszélyes kapcsolataitokból. Erénytelenül haladtok a gonosz úton, mintha nem volnátok szabad akarattal felruházott erkölcsi lények. Tanulmányozzátok imádkozó lélekkel Isten igéjét, teljesítsétek követelményeit szilárdan, eltökélten, mint József és Dániel. Ragadjátok meg Isten megígért segítségét.

Vajon Isten kényszerít-e engedelmességre? Kényszeríti-e akaratotokat? Nem, nem soha! Az Úr felruházott képességekkel, értelemmel, ésszel. Elküldte a mennyből egyszülött Fiát, hogy utat nyisson, hogy halhatatlanságot számotokra hozzáférhetővé tegye. Hogyan számolhattok Isten előtt gyengeségeitekért, tisztátalanságotokért, gonosz gondolataitokért és gonosztetteitekért?

Isten utakat és módokat nyújtott, amelyeket, ha szorgalmasan és imádkozó lélekkel felhasználunk, nem szenvedünk hajótörést, hanem győzünk a vihar felett, s végül is kikötünk a boldogság partján. Ám ha nem törődünk, ha elhanyagoljuk felelőségeinket, és kiváltságainkat Isten nem tesz csodát, hogy megmentsen. Elveszünk, mint ahogyan Júdás és Sátán.

Ne gondoljátok, hogy Isten csodát fog művelni, hogy megmentse a gyenge lelkeket., akik bűnt melengetnek, bűnben élnek, vagy pedig, hogy természetfeletti elem költözik életünkbe, kiemeli őket önmagukból, magasabb légkörbe, ahol aránylag könnyű lesz, nem kerül különös fáradságba, különleges harcba, nem kerül énjük keresztre feszítésébe. Akik Sátán területén játszadoznak, és várják, hogy ez történjék érettük, a gonosztevővel együtt pusztulnak el. Hirtelen jő rájuk a veszedelem, amelyből nem szabadulhatnak.

Isten gondoskodott arról, hogy az ember örök élettel bírhasson. Egyben gondoskodott utakról és módokról, hogy az ember e földi életben eleget tegyen a követelményeknek, nevezetesen, hogy szent életet éljen. Akik igazolják, hogy megragadták az eljövendő életet, ezt gyakorlati életükkel, jellemükkel bizonyítják, nevezetesen, hogy új életben járnak, tisztaságban és szentségben, mert kiélik a kinyilatkoztatásokat.

A mennybe vezető út nyitva áll, ám az Atya és a Fiú végtelen árat fizetett érte. Vajon egyénileg azon az úton járunk-e, eleget teszünk-e a feltételeknek? Vajon ezen az úton jártok-e? Követitek-e a Vezért, az élet Világosságát?

Isten Igéje beszél az egyén kiválasztásáról, egy nép kiválasztásáról, arról az egyedüli választásról, amely szerint Isten az embert kiválasztotta üdvösségre. Ilyen alapon sokan gondolták, hogy Isten mennyei boldogságra választotta ki őket, ám a Biblia nem ilyen választásról beszél. Az embert kiválasztotta Isten, hogy félelemmel és rettegéssel vigye véghez üdvösségét. Isten kiválasztotta arra, hogy felvegye fegyverzetét, harcolja meg a hitnek nemes harcát. Kiválasztotta arra, hogy felhasználja a rendelkezésére álló eszközöket és harcoljon minden szentségtelen vágy ellen, mialatt Sátán élet-halál harcot folytat lelkéért. Isten kiválasztotta arra, hogy vigyázzon és imádkozzék, kutassa az Írásokat, kerülje ki a kísértéseket. Kiválasztotta arra, hogy szüntelenül higgyen. Isten kiválasztotta arra, hogy engedelmeskedjék minden Szavának, amely szájából származik, hogy ne csupán hallgatója, hanem cselekvője legyen az Igének. Ez a kiválasztás a Biblia szerint.

Minthogy nagy világosságot kaptak, minthogy férfiak, mint hajdan Izrael fejedelmei, felmentek a hegyre, és az Istennel való közösség kiváltságát élvezték. Az Ő dicsőségének fényében élhettek, - akik ezeket az előnyöket élvezték, végzetesen tévednek, ha azt hiszik, hogy utána bűnt követhetnek el, rossz utakon járhatnak Isten előtt, de továbbra is azt a látszatot kelthetik, mintha Isten akaratát cselekednék, mintha Isten nem jegyezné fel bűneiket, mert ilyen nagy megtiszteltetésben részesítette őket. A nagy világosság, a kiváltságok, azokkal arányban álló megfelelő erényeket és szentségeket követelnek meg. Ennél kevesebbet Isten nem fogadhat el.

Ám Istennek ezek a nagy megnyilatkozásai ne ringassanak biztonságba vagy gondtalanságba. Sose nyissanak utat könnyelműségnek, kicsapongásnak. Élvezőit ne vezessék arra a gondolatra, hogy Isten nem fogja megbírálni őket, mert szerintük Isten, képességeikre és tudásukra van utalva, amellyel e nagy műben részt vesznek. Istentől nyújtottak ezek az előnyök. Istennek eszközei, hogy a léleknek buzgóságot, a törekvésnek lendületet, szent akaratának végrehajtásához kitartást adjanak.

Ti, hittestvéreim, összefonjátok kezeiteket, engeditek, hogy az áradat rossz szokásokba sodorjon, azután, pedig várjátok, hogy Isten csodákat műveljen, megváltoztassa jellemeteket, s kényszerítsen, hogy tiszta, szent emberek legyetek. Készakarva, kísértéseknek teszitek ki magatokat, de elvárjátok, hogy Isten kényszerítse elméteket és hajlamaitokat, nehogy megromoljatok? Kebletekre ölelitek a viperát, majd pedig elvárjátok, hogy Isten féken tartsa, nehogy mérges fullánkját belétek szúrja! Vajon mérget isztok-e, s elvárjátok, hogy Isten gondoskodjék az ellenszerről?

Noha felhasználhatjuk az Isten-adta eszközöket, hogy lelkünket megmentsük, ám ne hagyatkozzunk csupán arra, amit mi magunk tehetünk, gondolván, hogy megmenthetnek minket. Noha szívvel, lélekkel és minden tehetségünkkel munkálkodnunk kell, de mindent Jézusban és Jézus által. Az igazságot, ahogyan Jézusban van, fogadjuk szívünkbe és vigyük életünkbe, otthonunkba és a gyülekezetbe. Isten felhasználja a szócsöveket az Általa teremtett élő vezetőket, amelyeken keresztül kegyelmét árasztja.

Oh, vajha hittestvéreim férfiak volnának, Isten mértéke szerinti férfiak, vajha elfoglalnák helyüket az emberiség nagy szövetében, tudatában annak, hogy Isten nagy teremtésének egészének részesei a megváltásban! Legyetek tehát férfiak, s akkor határozottan haladtok kereszténységetekben.

Isten gondoskodott az eszközökről, tehát senkinek sem lehet mentsége a bűnre. Ha kudarcot vallottál, ha elbuktál, okai vannak. Nem akartok engedelmeskedni Isten kinyilatkoztatott akaratának, nem imádkoztok, nem törekszetek, nem harcoltok rossz szokások, szentségtelen gondolatok ellen. Vajon erősebbek vagytok-e Istennél? Lehet-e, merészeltek-e vitába szállni az Örökkévalóval? Ha nem vagytok biztonságban Isten ítéletei, megtorlása felől, akkor ne folytassátok tovább gonosz útjaitokat. Keljetek fel, álljatok ellene Sátánnak. Tegyetek valamit, tegyétek nyomban. Bánjátok meg bűneiteket, valljátok meg és hagyjátok el! Tűz és vihar napja zúdul világunkra. Életeteket szabjátok Isten Igéjének egyszerű előírásaihoz. Keressétek imában Isten Lelkének segítségét. Vigyázzatok, hiszen túláradóan győzhettek általa, Aki szeretett minket. Olvassátok I. János 4:10. Versét.

A test, amelyben a lélek felüti sátrát, s amely által működik, az Úré. Nincs jogunk, hogy az élő szervezet bármelyik részét is elhanyagoljuk. Az élő szervezet minden része az Úré. Szervezetünk ismerete tanítson meg arra, hogy minden tag végezze Isten szolgálatát, mint az igazságnak, a szentségnek az eszköze.

Csak egyedül Isten fékezheti az emberi szív büszkeségét. Önmagunkat meg nem menthetjük. Önmagunkat meg nem újíthatjuk. A mennyei hajlékokban nem hallhatunk ilyen éneket: Nekem, aki önmagamat szerettem, önmagamat megmostam, önmagamat megváltottam, nekem legyen dicsőség és tisztesség, áldás és dicséret. Pedig ez a szöveg sok ember énekének itt e földön. Nem tudják, hogy mit jelent az alázatos, szelíd szív, de nem is akarják tudni, s ha csak elkerülhetik, megteszik. Az egész evangélium abból áll, hogy tanuljunk Krisztustól szelídséget és alázatosságot.

Mit jelent a hit általi megigazulás? Istennek műve amennyiben az ember dicsőségét porba rántja, majd pedig elvégzi az emberért azt, amit önmagáért meg nem tehet, mert nem áll hatalmában —ST to MW. No. 9.