Cooranbong, Ausztrália,

1895. Augusztus 27.

Kedves .... Testvérem és Testvérnőm!

Ipari iskolánk tanulói e helyen szívvel-lélekkel követik az Istentől nyert világosságot, nevezetesen, hogy a szellemi képzettséggel egyidejűleg izmaikat is fejlesszék. Az eredmények felülmúlják várakozásainkat. A kísérletnek számító első félév végén alkalmat adtunk tanulóinknak vakációra, s választásukra bíztuk, tegyenek, amit akarnak.

Ám mindannyian arra kértek, hogy folytassuk a tanulást, folytatódjék a testi munka, néhány órai elmélettel. A tanulók ragaszkodtak a nyújtott alkalomhoz, ahhoz, hogy megtanuljanak dolgozni és egyben tanulmányaikat is folytathassák. Ha pedig ez volt a választásuk a legrosszabb körülmények között, milyen hatása lesz majd, ha az intézet épületei elkészülnek, s a tanulók kedvezőbb körülmények közé kerülnek?

A jelenlegi épületek közül csak egyetlen egy felel meg céljainak, az ódon szálloda, amelyet egészében kihasználunk. Négy sátrat ütöttünk fel a szállodához tartozó területen, ezekben is tanulók laknak. Minden reggel 6 órakor az intézet tagjai istentiszteletre és Biblia-tanulmányra gyűlnek össze. Ezek az órák valóban áldásosaknak bizonyultak....Nyolc reggelen beszéltem a növendékekhez. Az Úr Jézus valóban jelen volt gyülekezéseinken. Huszonhatan, harmincan gyűltünk össze. Az első néhány alkalom folyamán a közbenjárás lelke szállott rám, s mindannyian éreztük, hogy az Úr hallotta imáinkat. Majd harminc percig beszéltem, az Úr adta a szavakat ajkamra. Az áhítatnak ezek az időszakai igen áldásosnak bizonyultak. A növendékek bizonyságtételei meggyőztek arról, hogy a Szentlélek megvilágosította előttük Isten dolgait.

A lelki hatások mindinkább fokozódtak a további összejövetelek folyamán. Isten jelenlétét érezhettük. A résztvevők lelkisége elmélyült, erősbödött. Szívük engedett a Szentlélek befolyásának, határozott változásokat tapasztalhattunk elméjükben és jellemükön. Isten Lelke munkálkodott emberek szívén. Dicsőség az Úrnak, Szentlelke buzdító, bátorító befolyásáért szívemre-lelkemre. Mindannyian éreztük, hogy az Úr együttműködik velünk, munkálja bennünk az akarást, az elhatározást, a cselekvést.

Ám az Úr nem végzi el helyettünk sem az akarást, sem a véghezvitelt. Ez a mi dolgunk. Mihelyt komolyan munkához látunk, Isten kegyelme működik bennünk, munkálja az akarást és a véghezvitelt, de sosem helyettesítheti saját igyekezetünket. Lelkünk álljon készen az együttműködésre. A Szentlélek munkálkodjék az ember szívén, hogy véghezvigyük üdvösségünket. A Szentlélek erre a gyakorlati tanulságra akar tanítani. "Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből."

A drága igazságról s elménkre gyakorolt hatásáról éppen a növendékekhez intézett kora reggeli beszédem alatt győződtem meg olyan mélységesen, mint eddig még sosem. Minden reggel újból és újból üzenetet küldött az Úr általam. Szombaton pedig két buzdító beszédet tarthattam. Az összejöveteleken hitetlenek is részt-vettek, a feltárt igazság láthatóan hatott rájuk. Ha lett volna megfelelő összejöveteli helyünk, szomszédainkat is meghívhattuk volna. De hosszú, szűk ebédlőnk, zsúfolásig telve, istentisztelet céljára nem megfelelő. Csak szűk kis helyen van a szoba sarkában. Ám az Úr Jézus jelenléte érezhető. Többen igen komolyan gondolkoznak az igazság tárgyköréről.

Mindannyian tudjuk, hogy a legkomolyabb és legnagyobb lelki tusák az elhatározás, a döntés órájában folynak, míg a meggyőződés úrrá lesz a szíven. A lélek odaszentelése Istennek azt jelenti, hogy Reá bízzuk, Aki végtelen áron vásárolta meg szabadságát. Majd pedig ismerjük meg az Urat, hogy megismerhessük kimenetelét, mely olyan, mint a reggel fényessége. "Jobb az engedelmesség az alázatnál." A keresztény teendője, az akarás és a véghezvitel.

A növendékek keményen és hűségesen dolgoznak. Idegrendszerük és megbízhatóságuk fokozódik, izomzatuk erősbödik. Ez a helyes nevelés. Intézeteinkből olyan ifjak kerüljenek ki, akik nem gyengék, tehetetlenek és egyoldalúak, hanem sokoldalúak, kellő testi, szellemi és erkölcsi erővel bírnak. A jellem építői ne feledkezzenek meg erről, hogy jó alapot vessenek, amely a nevelést értékessé teszi. Ez önfeláldozást igényel, ám szükséges. A test erejének helyes fejlesztése a szellemi képességeknek nyit utat. Csak az egyik rész fejlesztése gyenge embert eredményez. A testi és szellemi munka, helyes megosztása a lélek és az erkölcsök egészségére válik, jobb eredményeket szül. Ilyen edzettség, képzettség előkészíti a tanulókat a gyakorlati életre, szellemi képességeiket kifejleszti. Végezzenek tanulóink testi és szellemi munkát, ez a legjobb, amit érettük tehetünk. Ezt a tervet itt teljes, kielégítő eredménnyel megvalósítottuk, eltekintve a kényelmetlen körülményektől, amelyek közepette a növendékek munkájukat végzik.

Idejöttem, s helyemen olyan komolyan nekiláttam a munkának, hogy mindnyájukra buzdítólag hatott. Teljes akaraterejükkel dolgoztak, örvendtek kiváltságuknak, hogy dolgozhatnak. Egymást buzdították kitartásra és jó munkára. Az iskola munkásai féltek tőlem, hogy én ültetem az első fákat. Immár ők is és én is örvendek, hogy a környéken az első valóságos gyümölcsösünk van. Néhány fa már a jövő évben gyümölcsöt is terem, az őszibarack pedig két év múlva szép termést hoz. ... úr, akitől a csemetéket vettük, körülbelül húsz mérföldnyire lakik. Nagy és szép gyümölcsöse van. Szerinte, földünk gyümölcsösnek igen megfelelő.

Igen, az iskola szépen megkezdődött. A tanulók megtanultak fákat, bokrokat ültetni stb., tudják, hogyan kezeljék a gyökereket, növekedésük érdekében. Vajon nem a legbecsesebb tanulság-e ez, hogyan kezeljük az embert, testét, lelkét, szellemét, - ne gátoljuk a test szerveit, hanem adjunk alkalmat munkájuk végzésére? Az elmét fejlesszük, erejét fokozzuk. Olyan férfiakra van szükségünk, akiket Isten Lelke tettekre késztethet, hogy a Lélek vezetésével tökéletes munkát végezzenek. Ám az elmét művelnünk kell, foglalkoztatnunk, nehogy tétlenség következtében ellustuljon, elkorcsosuljon. Ugyancsak férfiakra, nőkre és gyermekekre van szükségünk, akik a földet művelik, képességeiket értékesítik. Nem tartják magukat csupán földműveseknek, hanem abban a tudatban dolgoznak, hogy fennkölt munkát végeznek, amit Isten adott Édenben Ádámnak és Évának, akik boldogan szemlélték a mennyei Gazda csodáit. Az ember plántálja a magot, Isten megöntözi, napfényt áraszt rá, s íme, kidugja fejét a kis növény. Isten így tanít bennünket testünk feltámadására, a szív meg újhodására. A földi dolgokból lelki tanulságokat meríthetünk.

Nem csupán múlandó dolgok foglalkoztassanak, látszólag sikertelenségek ne csüggesszenek, s a késedelem se szomorítson. Munkáljuk a talajt jó kedvvel, reménnyel hálásan. Higgyük, hogy a föld gazdagon megjutalmazza a hű munkást, jutalma értékesebb az aranynál és az ezüstnél. Nem igaz, hogy a föld szűkkeblű. Megfelelő, értelmes műveléssel a föld ontja kincseit az ember javára.

Fontosak a kínálkozó lelki tanulságok. Az igazságnak a szív talajába vetett magvai nem vesznek el, hanem kikelnek, először fű, majd a kalász, s az érett búza a kalászban. Isten mondotta kezdetben: "Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon." Isten mind a magot, mind a földet, szavával teremtette. Használjuk fel, tehát eszünket, képességeinket, műveljük a földet, higgyünk Isten szavában, Ő teremtette a gyümölcsöt az ember javára.

Földjeink művelése értelmet, tudást igényel. A környékünkön fekvő földek az emberek tudatlanságát, hanyagságát szemléltetik. Reméljük, hogy szunnyadó képességeiket felébresztjük. Reméljük, hogy értelmes farmereket kapunk, akik komoly munkájuk jutalmát élvezik majd. Szívnek és kéznek együtt kell működnie. A talaj művelésében új és értelmes terveket kell megvalósítanunk. Láthattuk a gyökerestől kivágott hatalmas fákat, majd pedig a mélyen felszántott földet, hogy újabb fiatalabb fák, magvak kerüljenek a barázdákba. A tanulók megtanulnak szántani, ásót, kapát, boronát kezelni, megbecsülik szerszámaikat, mert tisztes és eredményes munka eszközei. Hibák is előfordulnak, de a hiba is közel van az igazsághoz. Saját kárunkból okulunk, a kezdet nehézségei, a siker, az eredmény kellékei. Késedelmeskedés hátráltatja a dolgokat, úgyszintén a meggondolatlanság, ám mindez tanulságunkra szolgál, ha akarjuk.

A Cooranbongban létesített iskolánkban jó eredményeket várunk a mezőgazdaság vonalán, természettudományokkal kapcsolatban. Ezt a helyet központnak tekintjük, ahonnan a világosság árad szét. Becses, halandó tudomány, amelynek eredményeképpen felhasználatlan földek termővé lesznek, völgyek-dombok virágzanak, mint a rózsakert. Mind gyermekek, mind felnőttek számára a testi munkával párosult szellemi munka képezi a helyes, sokoldalú nevelést. Az elme művelése a földművelésnek is javát szolgálja majd.

Emberekből jó kenyérkeresők válnak, ha képzettségük, tudásuk van a föld helyes művelése terén. Agyukat nem terhelik végletekig természettudományi tanulmányok. Ezek az emberek majd megdöntik a kétkezi munkával kapcsolatos balga előítéleteket. Befolyás árad szerte, nem hangos szónoklatok szárnyán, hanem eszmék elhintése, beoltása nyomán. Láthatunk majd olyan gazdákat, akik nem durvák, nyersek és hanyagok, külsejükben és otthonukban, hanem ízléses, rendes házakban laknak. Szobáik napfényesek, vonzóak. Ismeretlen lesz a fekete, kormos, piszkos mennyezet. Tudomány, ész, értelem nyilvánul meg a család körében. A föld művelését nemesítőnek, felemelőnek fogják tartani. Tiszta, gyakorlati hitvallás mutatkozik Isten kincstárának, a földnek gondozásában. Minél intelligensebb az ember, annál inkább árasszon vallásos befolyást maga körül. Az Úr is azt akarja, hogy a földet reánk bízott drága kincsként kezeljük.

Granville, Ausztrália,

Evangéliumi munkatársaink határozottan változzanak meg. Szívük és jellemük legyen Krisztushoz hasonló, s énjükből kevesebb. Urunknak képviselői vagyunk. Akik nagy világosságot élveznek, akiknek drága alkalmaik voltak, számadással tartoznak Istennek, Aki mindenkinek kiszabta munkáját. Ne legyenek szent megbízatásuk árulói, hanem legyenek valóban a világ világosságai."

Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." Íme Isten így fejezi ki gondolatait a romlott, bálványimádó néppel szemben: "Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izrael? Miként adnálak oda, mint Adnát, tennélek olyanná, amilyen Beboim? Megesett bennem az én szívem, fellángolt minden szánalmam!" Vajon fel kell-e adnia ezt a népet, melyért annyit áldozott, odaadja egyszülött Fiát, saját képmását? Isten megengedte, hogy bűneikért az Ő Fia szenvedjen. Isten, az Ítélőbíró jellemét ölti Magára a Fájdalmak Férfiával szemben, kivetkőzik szerető atyai tulajdonságaiból.

Ebben nyilatkozik meg szeretete a legcsodálatosabban, a lázadó nemzetség iránt. Micsoda látvány az angyalok számára! Micsoda reménység emberek számára, hogy "mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt!" Az igaz szenvedett a gonoszokért: Ő vitte fel bűneinket a fára. "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?"

Mint Istennek választott tanúi, értékeljük-e Krisztus megvásárolt tulajdonát? Készek vagyunk-e bármilyen, vagy tőlünk minden telhető áldozatra, hogy Krisztus igáját vegyük fel magunkra, hogy Vele együttműködjünk és Isten munkatársai legyünk? Akik a próbát, a vizsgát megállták, akik engedelmeskednek Isten törvényének, úgy szeretik a veszendő emberiséget, mint ahogyan Krisztus szerette. Krisztus példáját követik a legkomolyabb, önfeláldozó munkában, bejárják a főutakat és az ösvényeket, dolgoznak a magas rangúakért, az alacsonysorsúakért, a gazdagokért, a szegényekért. Mindenkihez eljuttatják az üzenetet, nevezetesen, hogy Krisztus szeretetének és oltalmazó gondviselésének részesei.

Az emberek természetszerűen vakok és tudatlanok az Istenre és az Üdvözítőre vonatkozó dolgokban, tehát mindenki, aki Jézust szereti, munkát találhat. Aki valóban szereti Krisztust, nem maradhat közömbös és hanyag. Nagy a különbség azok jelleme és élete között, akik engedelmeskednek Isten minden parancsolatának s azoké között, akik engedetlenek.

A szülők nem fékezték gyermekeik önzését. Kedvteléseik kielégítése volt céljuk. Minthogy önmaguknak szolgálnak, Sátán tömegeket tart rabságban. Rabjaik indulataiknak, szenvedélyeiknek, melyeket a gonosz, a Sátán irányít. Isten, amikor szolgálatába hívja őket, szabadságot ajánl fel nekik. Isten iránti engedelmesség megszabadít a bűn rabságából, megszabadít emberi szenvedélyektől, indulatoktól.

Ám szembe kerülünk, s harcolnunk kell emberekkel, akik mindent elkövetnek, hogy Isten hű követőit rágalmazzák. Eszüket, istenadta képességeiket arra használják fel, hogy az Isten parancsolatai iránt tanúsított engedelmességet kellemetlen szolgálatnak tüntessék fel. Ámde akik Isten törvényének követelményeiért szállnak síkra, tanúsítják, hogy "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk." "Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket." Az Úr elénk tárja az igazságot, ellentétben a tévedéssel, sőt az igazság elfogadásának következményeit is bemutatja, a készséges engedelmességből fakadó élményeket, tapasztalatokat. Ez pedig békesség és nyugalom.

Isten szolgáinak feladata, hogy Jézust képviseljék, életükkel szemléltessék. Krisztus evangélistáinak feladata, hogy tehetetlen lelkükkel az Ő érdemein csüggjenek. Emberek, akik letérnek az engedelmesség útjáról, s Isten törvényének áthágását erénynek tüntetik fel, az őscsaló befolyása, sugallata alatt állnak. Hatalma, ereje elvakítja őket. Szükséges, hogy szemléltető oktatásként táruljon eléjük, mit tesz az igazság az emberért, nevezetesen, hogy megőrzi a krisztusi lelkületet, zsarnokoskodás vagy türelmetlenkedés kísértései közepette is. Az igazság ellenségei kihívják, ingerlik azokat, akik Isten törvényének követelményeit tanítják. Ha részünkről megtorlás vagy bosszúállás mutatkozna, Sátán seregei ujjongnának. Rájöttek a gyenge pontra. Durva ajánlásaik során, Sátán ügyvivői megkísértik az igazság képviselőit, hogy kedvezőtlen dolgokat mondjanak és tegyenek.

Legyünk nagylelkűek, finomak. Az igazság és szentség lelkülete irányítsa magatartásunkat, szavainkat, írásainkat. Érzéki ember pedig nem foghatja fel az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki. Meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg. Ha a lelkész előadása közben az ellenzék hitetlenkedő mosolyát látja, ne is vegye észre. Ha valaki annyira udvariatlan volna, hogy nevessen vagy gúnyolódjék, a lelkész ne viszonozza sem szóval, sem magatartásában. Mutassátok meg, hogy nem használtok ilyen fegyvereket. Iratainkban gyakran éles szavakat használunk, s ha ismételjük az ellenzék téves kijelentéseit, csak forgalomba hozzuk. Ez helytelen. Csak a haladó igazsággal foglalkozzunk.

A Szentlélek nem munkálkodhat csípős, éles, kritikus emberekkel. Pedig ilyen szellemben folytak a viták az ellenzékkel, s többen beleélték magukat hitviták folytatásába. Ez tiszteletlenség Istennel szemben. Tartózkodjunk csípős támadásoktól, ne tanuljatok Sátán iskolájában harci módszereket. A Szentlélek nem buzdít bíráló szavakra. A nyomorúság ideje vár ránk. Minden őszinte lélek, aki addig nélkülözte az igazság világosságát, Krisztust választja. Akik hiszik az igazságot, napról napra újból meg kell térniük. Akkor válnak Isten tiszteletreméltó ügyvivőivé.

Ne ismételd az ellenzék szavait, ne elegyedj vitába. Nemcsak emberekkel, hanem Sátánnal és angyalaival állsz szemben. Krisztus nem emelt vádat Sátánnal szemben Mózes teste felett. Ha a világ Megváltója, aki érti Sátán ravasz, fortélyos mesterkedéseit, nem vádaskodott vele szemben, hanem szentségében és alázatosan mondotta: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán", akkor az ő követői is helyesen cselekszenek, ha bölcs példáját követik. Miért járnának halandók olyan utat, amelyet Krisztus került, hiszen éppen Sátánnak adott volna alkalmat arra, hogy elferdítse, félremagyarázza és meghamisítsa az igazságot?

A világ történelmének e szakában, feladatunk túl nagy ahhoz, hogy új harcokba bocsátkozzunk a sátáni ügynökök erőivel, hatalmával. Mellőzzünk minden személyeskedést, bármennyire kísértene is, hogy visszavágjunk, hogy szavakat vagy tetteket kipellengérezzünk. Béketűréssel őrizzük meg lelkünket. Testvéreim! Láttassék meg, hogy ti teljesen az Úr oldalán álltok. Isten szent szavának igazsága tárja fel a törvényszegést és a bűnt. Tárja fel az igazságnak az ember szívére gyakorolt megszentelő erejét. Ha engedjük, hogy gőgös lelkület foltot ejtsen Isten művén, okunk van, hogy életünk minden pillanatában hálásak legyünk Istenünk iránt, mert kiváltságunk, hogy Istennel kapcsolatban álljunk.

Mindennap járuljunk töredelemmel Isten elé. Az Úr kinyilatkoztatja azok nagy kiváltságait, akik magukat megalázva Jézusban rejtőznek el. "Mert így szól a Magasságos és Felséges, Aki örökké lakozik, és Akinek neve szent. Magasságban és Szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." "Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi." "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett lelkeket." "Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket."

Hagyjátok, hogy az Úr törvényének gyűlölői dühöngjenek, és átkokat szórjanak azok felé, akiknek van erkölcsi bátorságuk elfogadni és élni az igazságot. Az Úr a mi erősségünk. Biztonságunk, ha nem önmagunkat magasztaljuk, hanem engedjük, hogy az Úr munkálja akaratát bennünk, általunk. Őrizzük meg a töredelmes, alázatos lelkületet, s az Úr megeleveníti.

Az önbecsülés, önmagunk túlértékelése, a szívben neheztelést, haragot ébreszt mindenki ellen, aki eljárásunkat bírálni merészeli. Méltatlankodva utasítjuk vissza a jó tanácsot, mert sértésnek vesszük. Ez a lelkület sok bajnak kútforrása. Ugyanis ha tévedünk, senki sem meri majd az igazat megmondani, mert a hű segítőt ellenségnek tartjuk. Így a hittestvérek között uralkodó szíves lelkület kihal, mert a jóindulatú figyelmeztetést helytelenül félremagyarázzuk. Helytelenül mérlegeljük a szavakat, képzeletünk eltúlozza az ügyet. Következménye elidegenedés.

Mindazáltal ne nézzük el hittestvérünk esetleges hibáját. Ám az önelégültséget is győzzük le. Az elismerésre, tetszésre való törekvést tekintsük tőrvetésnek. Mindig fennforog annak a veszélye, hogy bölcsességünkben és képességeinkben elbizakodva, súlyos hibákat követünk el. Ha képességeink gyakorlati értéke bebizonyosodott, akkor méltányolni is fogják.

Isten Lelke tanácsadásra késztet, testvéreim egyesüljetek egymással a munkában. Szeressétek egymást, mint hittestvérek. Legyetek elnézőek, udvariasak és őszinték egymáshoz. Nyomjátok el a felsőbbség érzetét munkatársaitokkal szemben, mert ez bennük kisebbségi érzést okoz, nevezetesen, hogy nem tudnak veletek lépést tartani. Senki se érezze, hogy minden tőle függ, mindent ő végez. Bármennyire tapasztalt és tehetséges legyen is, mások tehetségére, képességeire is szükség van, azért, hogy egymást kiegészítsék. Tévedés azt hinni, hogy hitbuzgalmi dolgokban egy ember gondolatmenete minden hallgató szívét megnyeri. Különböző képességű, lelkületű, emberekre van szükség, akiknek szíve lángol, hogy embertársaikat megnyerjék. Különböző munkamódszerek valóban lényegesek az igazság magvetésében és a termés bearatásában. Gyakran a legszerényebb képességű emberek nyernek meg lelkeket, akik elzárkóztak a többiek elől. Lényeges kellék, az állandó ima. Ha a lélek áhítatosan közeledik az Őt szerető, az Őt kereső lélekhez, Isten szolgálatában szükség van a szív és az élet fokozottabb odaszentelésére.

A legnagyobb munka vár ránk. Hasznavehetőségünket fenyegető, legnagyobb veszedelmünk, amely vesztünket okozhatja, ha fel nem ismerjük, és le nem győzzük, az önzés. Ha terveinket, véleményünket és munkánkat többre becsüljük, és hittestvéreinktől függetlenül járunk el. "Tanácskozzatok" hangzott az angyal szava újból és ismételten.

Sátán befolyásolhatja egy ember gondolatvilágát, hogy kilendítse a dolgokat helyes medrükből. Sikert érhet el kettővel is, akik a dolgokat egyféleképpen látják. Ám többek együttes tanácskozása nagyobb biztonságot nyújt cselvetéseivel szemben. Minden tervet több oldalról vizsgálhatnak, tekinthetnek át, minden javaslatot gondosabban tanulmányozhatnak, tehát a vállalkozás megvalósítását kevésbé fenyegeti a kudarc, kevesebb vereség éri művünket. Egységben az erő, széthúzásban gyengeség és vereség.

Isten népet vezet ki a világból, s alkalmassá teszi az elváltozásra. Vajon mi, akik e műben részt vállaltunk, Istennek hű őrállói vagyunk-e? Egyesítjük-e erőnket? Készek vagyunk-e, hogy mindenki szolgái legyünk? Követjük-e nagy Mintaképünket?

Az igazságot nem szabad csak úgy találomra a színes fajok elé tárnunk. A híveknek s az igazság tanítóinak sem adhatjuk azt a tanácsot, hogy merészen lássanak hozzá. Ha a déli államokban elérkezik az az időszak, amikor a három héber ifjú példáját kell követnünk, akik nem borultak le Nabukodonozor állóképe előtt, Az az időszak döntéseket, elhatározásokat szül Isten parancsolatai mellett, vagy ellen. Nem szükséges, hogy utunkat elzárjuk. Ez megnehezítené munkánkat a még nem érintett területeken. Elvünk és eljárásunk, hogy ne állítsuk előtérbe hitünknek nehezebb, népszerűtlenebb tételeit, amelyek határozottan ellentétben állnak a nép szokásaival és életmódjával, és pedig mindaddig, amíg az Úr jó alkalmat nem ad a népnek, hogy felismerje, hogy mi Krisztusban hiszünk, úgyszintén Krisztus Istenségében és örök létezésében. Elmélkedjünk a világ Megváltójának bizonyságtételén. "Én, Jézus elküldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben." Ügyeljünk papírra vetett minden szavunkra. Segítsen az Úr, hogy Krisztus iskolájában szelídséget és alázatosságot tanuljunk.

Ha a menny Felsége ügyelt minden szavára, hogy fel ne idézze, fel ne gyújtsa Sátán és bukott angyalainak szellemét, mennyivel inkább legyünk mi óvatosak minden dolgunkban!

Beszélni kell hittestvéreinkhez közelben és távolban. Nem nyughatok. Hittestvéreim nem helyes elvek szerint munkálkodnak. Kik felelős tisztségeket töltenek be, ne gondolják, hogy bizalmi állásuk egyben ítélkezésüket is tévedhetetlenné teszik. Emberek munkái felett az Úr ítélkezik. Embereknek csak az nyújt biztonságot, ha meggondolják, hogy az Úré a tudomány. Akik Istenben és az Ő bölcsességében bíznak, s nem sajátjukban, azok a biztos utat járják. Sohasem érzik, hogy felhatalmazást kaptak volna arra, hogy a nyomtató ökörre szájkosarat rakjanak. Mennyire sértő, ha az ember Isten ügyvivőjét, Isten munkatársát akarja fékezni, irányítani, akiknek az Úr Jézus mondotta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok , és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." "Mert Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok."

Indítsuk meg a munkát új területeken, keltsünk érdeklődést mindenütt, ahol csak lehetőség nyílik. Tanuljunk meg imádkozni, röviden, helyesen, céltudatosan. Beszéljünk a világ Megváltójáról, magasztaljuk Kálvária Férfiát mindinkább és mindjobban. Ültessük szét a sűrűn ültetett csemetéket. Istent nem dicsőíti, ha egy helyen összpontosítunk annyi előnyt, kedvezményt. Bölcs kertészekre van szükségünk, akik a fákat különböző helyekre átültetik, s lehetőségeket adnak nekik a növekedésre. Határozott kötelességünk, hogy a külterületeken dolgozzunk. Gyűjtsétek össze a hitbuzgó munkásokat, menjenek széjjel, terjesszék a világosságot közelben és távolban. Terjesszék az egészségügyi reform élő elveit olyan helységekben, ahol nagyrészt még tudatlanságban vannak ez irányban. Férfiak és nők tanítsák ezeket az elveket, olyan néposztályoknak, amelyek nem élvezhetik a nagy Battle Creek szanatórium előnyeit. Tény, hogy a mennyei igazság a szanatórium befolyása által ezrekhez eljutott, ám elhanyagolt munkák is végzésre várnak még. Buzdít és bátorít, ha a Chicagóban s még néhány helyen folyó munkát látjuk. Ámbár a Battle Creekben összpontosított felelősségteljes vállalkozásaink már évekkel ezelőtt szélesztésre szorultak volna.

Népünket bátorítjuk, hogy Battle Creekben összpontosuljanak, fizetik tizedüket, befolyásukkal hozzájárulnak, hogy modern Jeruzsálemet építsünk fel. Isten akarata ellenére. Mert így teszünk, egyéb helyeket fosztunk meg a szükséges kedvezményektől. Növekedjetek, terjeszkedjetek, igen, ez helyes, de ne egy helyen. Menjetek, létesítsetek befolyásos központokat, ott, ahol még eddig mit sem, vagy csak keveset tettünk. Daraboljátok szét az összekeményedett tömeget. Szórjátok szerte a világosság üdvözítő sugarait és árasszatok világosságot a föld sötét sarkaiban. Olyan munkát kell végeznünk, mint a sasnak, amikor feldúlja fészkét. "Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva és pihent az ő seprejében, és edényből edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga." Vonatkozik ez több keresztényre, akik Battle Creekbe jönnek. Buzgalmuk változékony, meteorhoz hasonló, amely végigcikázik az égbolton, s azután kialszik.

Isten munkásai, akik művét szívükön hordják, tegyenek valamit a déli területért. Isten sáfárai ne elégedjenek meg azzal, hogy éppen csak ujjuk hegyével érintik. A mű központjában levők készítsenek komoly terveket e terület számára. Már beszéltetek róla, ám mit csináltok, mint Isten javainak sáfárai?

Adott-e Isten munkát nekünk? Parancsolta-e Isten, hogy menjünk minden ellenkező befolyással szemben, térítsünk embereket a tévelygésből az igazságra? Férfiak és nők, akik olyan gyakran részt vesznek a Battle Creek-i nagygyűléseken, miért nem valósították meg a gyakran hallott igazságokat? Ha terjesztették volna a kapott világosságot, milyen jellembeli átalakulásokat láthattunk volna! Minden továbbadott kegyelemért, erényért, Isten újabb kegyelmet, képességet adott volna. Az érettük végzett munkát nem értékelték kellőképpen, mert egyébként elmentek volna a föld sötét helyeire, s terjesztették volna, az Istentől kapott világosságot. Elvitték volna a világnak a hit általi megigazulás üzenetét, mind több világosság ragyogott volna életútjukra, mert Isten velük együtt működött volna. Sokan tévedésükben szálltak sírba egyszerűen azért, mert az igazság hitvallói nem közölték velük a nyert drága ismeretet, tudományt. Ha a Battle Creekben nagy bőségben túláradó fényt tovább terjesztették volna, akkor sokan, többen vállalkoztak volna arra, hogy Isten munkatársai legyenek.

Akik Isten szócsövei akarnak lenni, érezzék, hogy ajkukat az oltárról vett izzó, élő szén érintette, tárják fel az igazságot a Lélek erejében. A hosszú beszédek, előadások terhelik a szónokot, de terhelik a hallgatókat is, akik huzamosabb ülésre kényszerülnek. Az előadottaknak a fele áldásosabb volna a hallgatók számára, mint a szónokból áradó nagy tömeg. Az első órákban előadottak többet használnak, ha a beszédet befejezik, mintha további félórát beszélnek. Mert így az előadottakból sok kiesik.

Ez a tárgykör sokszor feltárul előttem, nevezetesen, hogy prédikátoraink hibát követnek el hosszú beszédeikkel, mert ezzel csak az első, a hallgatóságra tett erőteljes hatást csökkentik, lemorzsolják. Olyan sokat halmoznak fel egyszerre, hogy a hallgatóság emlékezetében sem tarthatja, s csak zavart okoz.

Mindent feltártam prédikátoraink előtt, kértem őket, hogy beszédeiket ne nyújtsák hosszúra. Bizonyos javulás mutatkozott e téren, igen jó eredménnyel. Csak néhány előadás tartott egy-egy óránál tovább.

Mialatt Amerikában voltam, rád vonatkozólag éjszakai látásban adott az Úr világosságot. Igen hosszan beszéltél, de mégis úgy érezted, mintha nem mondtál volna el mindent, ezért a hallgatóság türelmét kérted. Méltósággal és tekintéllyel felruházott Valaki lépett eléd, mialatt a szószéken álltál és mondotta: "A népnek igen sokat mondottál, amin gondolkozhatnak. Ha csak a felét adtad volna elő, többet használt volna, mint az egész. Ha a Szentlélek hatja át, akkor hatása lesz a hallgatókra. A Szentlélek dolgozik az emberek szívén, ha pedig lényeges pontok kiemelendők, hogy a hallgatók megőrizzék, a szavak áradata csak elmossa, elhomályosítja az erős benyomást. Ugyanis többet töltesz az edénybe, mint amennyit befogadhat, a fáradozásod hiábavaló. Az előadottak második felét fenntartani, amikor az elme fogékony, és friss a befogadásra, ez a maradékok összegyűjtését jelentené, azt, hogy semmi kárba ne vesszen.

Az igazság drága, elevenítő erő. Az Ige befogadása, megnyilatkozása ad világosságot és értelmet az együgyűeknek. Az igazságot világosan, érthetően, lassan és erőteljesen adjuk elő, hogy befolyást gyakoroljon a hallgatókra. Ha az igazságnak bármelyik pontját tárgyaljuk, fontos, hogy megértsék, hogy az élet kenyerének, a mennyei mannának teljes tápértékét veszik magukhoz. Szedjük össze a maradékokat, hogy semmi el ne vesszen. Az igazság feltárásánál az ige hirdetése alkalmával nagyon fontos, hogy a fogékony hallgató ne veszítsen belőle semmit. Az Úr Jézust a Szentlélek helyettesíti. A Szentlélek előkészíti az elmét, a lelket, s meggyőzi a hallgató szívét, lelkét. Ám a túl sok anyag hatása káros, mert az előzetes benyomásokat elmossa, kitörli. Beszéljetek röviden. Meglátjátok, hogy az érdeklődés fokozódik s meghallgatják ismét és újból.

Különösen jegyezzük meg, hogy új és megdöbbentő tárgyköröket ne adjunk elő hosszasan. Minden egyes előadásunkban szóljon az igazság a hallgatóság szívében, hogy akik hallják, megértsék, hogy férfiak, nők, gyermekek érezzék elevenítő erejét. Vezessetek mindenkit, kicsit és nagyot az ige tanulmányozására, azért, hogy Isten dicsőségének ismerete töltse be az egész földet, mint ahogyan a vizek betöltik a tengereket.

"Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában. Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében." Ezek a szavak szólnak azoknak, akik velünk együtt egyenlő drága hitet nyertek, Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazsága által. Annak érdekében, hogy ennek az ígéretnek a nagyságát megérthessük, tapasztalatból kell ismernünk Őt, Aki az ígéretet adta. "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, Ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr."

Igéjében az Úr felsorolja azokat a feltétlenül szükséges adományokat és képességeket, amelyekkel műve munkásainak bírniuk kell. Nem mondja, hogy felesleges a műveltség, vagy nevelésre nincs szükségünk, mert ha a kiművelt elme Isten szeretetének és félelmének irányítása alatt áll, akkor a szellemi képzettség előny, áldás, ám nem ezt tartja szolgálatában a legfontosabbnak, legértékesebbnek. Jézus mellőzte korának bölcseit, a művelt és magas rangú férfiakat, mert annyira büszkék fölényükre, annyira beképzeltek voltak, hogy az emberiség szenvedői iránt nem éreztek részvétet, nem válhattak Názáret Férfiának munkatársaivá. Vakbuzgóságukban méltóságukon alulinak tartották, hogy Krisztustól tanuljanak. Az Úr Jézus csak azokat akarja művében foglalkoztatni, akik ezt a művet szentnek tartják, csak így működhetnek együtt Istennel. Így lesznek élő vezetékei, szócsövei, akiken keresztül kegyelme akadálytalanul áradhat tova. Krisztus jellemtulajdonságait, csak azokra ruházhatja, akik nem önmagukban bíznak. A legmagasabb tudományos képzettség sem fejleszthet ki önmagában Krisztuséhoz hasonló jellemet. Az igazi bölcsesség gyümölcsei csak Krisztustól származnak.

A munkások saját alkalmasságukat Isten Igéjének fényénél vizsgálják meg. Akik szent dolgokkal foglalkoznak, világosan értik-e, helyesen fogják-e fel az örök érdekekkel kapcsolatos dolgokat? Vajon engednek-e a Szentlélek vezetésének? Vagy pedig engedik, hogy saját öröklött és szerzett hajlamaik uralják őket? Mindenki jól teszi, ha önvizsgálatot tart, vajon a hitben áll-e?

Akik Isten művében bizalmi tisztségeket töltenek be, mindenkor gondoljanak arra, hogy tisztségeik felelőségekkel járnak. Az időszerű műnek helyes végzése, s a velünk bármiképpen kapcsolatban lévő lelkek üdvössége nagyrészt lelki állapotunktól függ. Mindenki legyen teljes tudatában felelősségének, mert jelen jóléte és örök sora lelkületétől függ. Ha énjét, ha önzését beleszövi a műbe, mintha a szent tűz helyett idegen tüzet áldozna az oltáron. Az ilyen munkások az Úr haragját hívják ki maguk ellen. Testvéreim, mindaddig el a kezekkel a műtől, amíg különbséget nem tudtok tenni a szent és a közönséges tűz között.

Akik művünket képviselték, nem mindannyian nemes keresztények. A mások feletti uralkodás szelleme uralkodik. Emberek tekintélynek tartják magukat, véleményt nyilvánítanak, határozatokat hoznak olyan dolgokban, amelyekről fogalmuk sincs, mert nem szereztek tapasztalatokat. Többen, akik a kiadóhivatalban dolgoznak, azzal kapcsolatban állnak, - végigmennek az irodákon, beszélnek a személyzettel, utasításokat adnak, amelyekről feltételezik, hogy adniuk kell, pedig fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek.

Nagy igazságtalanságot, sőt becstelenséget követtek el a bizottsági üléseken, ugyanis az ügyeket, a dolgokat tapasztalatlan emberek elé tárták, akik nem tudnak helyesen ítélkezni. Kéziratokat adtak elbírálásra olyan emberek kezébe, akik értelmileg vakok, akik nem tudták megítélni a tárgy lelki fontosságát. Sőt, még a könyvkiadásban sem volt tudásuk, tapasztalatuk. Sem elméleti, sem gyakorlati tudásuk nem volt az irodalmi termékek terén. Olyan emberek ítélkeztek könyvek és kéziratok felett, akiknek arra vállalkozniuk sem lett volna szabad. Ha becsületesen akartak volna eljárni, nyilatkozatuk így hangzott volna: "Nekem nincs tapasztalatom a műnek ebben az ágában, s ha véleményt mondanék, nem járnék el becsületesen sem önmagammal, sem másokkal szemben. Bocsássatok meg testvéreim, ahelyett, hogy másokat oktatnék, én szorulok oktatásra." Ám ilyesmi távol állt tőlük. Bátran nyilatkoztak olyan tárgyak felől, amelyekről fogalmuk sem volt. A határozatokat, mint bölcs emberek véleményét fogadták el, pedig csupán kezdők véleménye volt.

Itt az ideje, hogy a gyülekezet, Istennek nevében és erejében lelkek javáért és Isten dicsőségére dolgozzék. Ne kapcsolódjanak Isten művébe, akiknek nincs erős hitük és nem tudnak különbséget tenni szent dolgokban. Ugyancsak a hirtelenkedő természetű, nyers, uralomvágyó lelkület is mutatja, hogy az illető nem alkalmas bizalmi tisztségek betöltésére, ahol Isten örökségét illető fontos kérdésekben kell határozni. Szenvedélyes ember ne foglalkozzék embertársainak lelki dolgaival. Nem bízhatunk meg benne, hogy döntsön olyan dolgokban, amelyek kapcsolatban állnak Krisztus vére árán megváltott lelkekkel. Ha vállalkozik emberek vezetésére, csak kárt, bajt okoz, mert nincs kellő tapintása, gyengéd megérzése, ami Krisztus kegyelmének gyümölcse. Először szíve lágyuljon meg a Szentlélek befolyására, mert kőszíve helyett még nem kapott hússzívet.

Akik tehát ilyen helytelenül képviselik Krisztust, befolyásuk a műre is rossz. Ugyanis hasonló eljárásra bátorítják a velük összeköttetésben állókat. Lelkük üdvösségéért s azok üdvössége érdekében, akikért befolyásuk veszélybe sodródhat, mondjanak le tisztségükről, mert a mennyben feljegyzik, s öltözékükhöz lelkek vére tapad. Többen elkeseredtek, akik emiatt feladták hitüket, mások pedig felvették sátáni tulajdonságukat, s az általuk okozott lelki kár szinte felmérhetetlen. Az Úr művében csak azok maradjanak, s töltsenek be bizalmi tisztségeket, akik bizonyságát adták, hogy az igazság megszentelte szívüket.

Gondolja meg mindenki, bármilyen alkalmazása is legyen, hogy Krisztust képviseli. Legyen mindenkinek szilárd elhatározása, hogy az az indulat uralja, amely volt a Jézus Krisztusban is. Különösen, akik az irányítás, a tanácsadás tisztségét vállalták, tartsák kötelességüknek, hogy minden tekintetben nemes keresztények gyanánt viselkedjenek. Másokkal szemben legyünk mindenkor hívek, ám sosem gorombák, durvák. A lelkek, akikkel foglalkoznak, az Úrnak vére árán vásárolt tulajdonai, tehát ajkukról el ne hangozzék meggondolatlan, fölényes, hatalmaskodó szó.

Testvéreim! Kezeljétek az embereket emberként, nem pedig tetszésetekre bízott szolgákként. Aki nyers, hatalmaskodó lelkületű, legyen inkább juhok pásztora, mint volt Mózes, s tanulja meg, hogy mit jelent jó pásztornak lenni. Mózest Egyiptomban államférfinak és hadvezérnek képezték ki, ám ott nem tanulta meg az igazi lényeges nagyság tartozékait. Szükséges volt, hogy alázatosabb, szerényebb kötelességek teljesítését sajátítsa el, azért, hogy gyengéd gondviselője lehessen minden élőnek. Mialatt Jethró nyájait legeltette, ébredt benne a juhok és bárányok iránt. Megtanulta, hogy Istennek ezeket a teremtményeit gyengéden vezesse, gondozza. Noha a rossz bánásmód miatt nem szólalhatnak fel, de viselkedésük sok mindent elárul. Isten gondot visel teremtményeiről. Mialatt szerény munkakörben dolgozott Istenért, Mózes megtanulta, hogy Izrael gyengéd pásztora legyen.

Az Úr azt akarja, hogy Dániel tapasztalataiból is tanulságot merítsünk. Nagy emberekké válhatnának sokan, ha e hithű ember, héber ifjúhoz hasonlóan Istentől kérnének kegyelmet, hogy győzhessenek, továbbá erőt és eredményt munkájukhoz. Dániel az udvariasság mintaképe. Ott állt Isten tanújaként, elhatározta, hogy olyan életmódot folytat, amely miatt nem kell szégyenkeznie a menny színe előtt. Dániel, amikor a király asztalának fényűzését élvezhette volna, nem hirtelenkedett, nem vált szenvedélyessé, sőt azt sem tökélte el, hogy kénye-kedve szerint fog étkezni. Egyetlen sértő, engedetlenkedő vagy kihívó szót sem szólt, hanem az ügyet az Úr elé tárta. Ő és társai az Úrtól kértek bölcsességet, s amikor komoly imájukat befejezték, már tudták mit cselekedjenek. Dániel bátran de keresztény udvariassággal, az ügyet gondnokuk kezébe tette, kérte, hogy egyszerű étrendet engedélyezzen számukra. Ezek az ifjak érezték, hogy hitelveik forognak kockán, ezért Istenben bíztak, Akit szerettek és szolgáltak. Kérésüket a felügyelő meghallgatta, mert kedvet találtak Isten és emberek előtt.

Bizalmi állásokat betöltő férfiak járjanak Krisztus iskolájába, szíveljék meg a Nagy Tanító parancsát: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." Egyetlen rossz jellemvonásra sincs mentségünk. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!" azt mondja a Seregeknek Ura." Eljárásunkban másokkal szemben bármit lássunk vagy halljunk, ami helyesbítésre szorul, először is az Úrtól kérjünk bölcsességet és kegyelmet, akkor, majd ha hívek óhajtunk lenni, nem leszünk sosem durvák. Kérjük Istent, hogy ruházzon fel Krisztus gyengéd, tapintatos lelkületével, akkor majd híven teljesíthetjük feladatunkat, híven ellátjuk bizalmi tisztségünket, hűek maradunk Istenünkhöz. Hű sáfáraiként győzelmet aratunk természetes és szerzett rossz hajlamaink felett.

Csak őszinte, teljes szívű keresztény lehet valóban nemes, tökéletes ember, mert ha Krisztus lakozik szívében, szelleme megmutatkozik modorban, szavakban, tettekben. Ha szívben gyengédség és szeretet él, megnyilvánul önmegtagadásban, őszinte udvariasságban. Az ilyen munkások valóban a világ világosságai.

A nyílt tengeren, az "Alameda" gőzhajón-

1891- november 17-én

A megváltás az isteni természet tartozéka. Isten felségjoga, hogy újjáépítsen, és ne pusztítson. Isten még e világ alapítása előtt odaadta egyszülött Fiát a halálra. A bűn létezése megmagyarázhatatlan, ezért egyetlen ember sem ismeri Istent, amíg nem látja Őt Kálvária keresztjének fényében, amíg önmagát lelke keserűségében meg nem utálja, bűnössége miatt. Amikor lelke nagy ínségében bűnbocsátó Üdvözítőért kiált fel, akkor nyilatkozik meg Isten, mint kegyelmes, irgalmas, bűnbocsátó Isten, a szerető, hosszútűrő, türelmes Úr. Egyénenként, mint gyülekezeti tagok, ha Jézus Krisztus hű szolgái vagyunk, akkor egyben Isten munkatársai is. Ha valakit az ellenség megsebez és bűnt követ el, akkor mint a Mester őszinte, hű követői és Istennek munkatársai, lássunk hitbuzgalmi munkákhoz. Feladatunk, hogy gyógyítsunk, ne romboljunk. Éppen ezért reménykedhetünk Krisztusban, mert bűnösök vagyunk. Jogunk van, igényt tartanunk Üdvözítőnkre. Tehát, ha Intézményeinkben, munkásaink közül tévedne valaki, senki se vádoljon, kárhoztasson és pusztítson, mintha hibátlan, bűntelen volna.

A keresztény feladata, hogy javítson, helyreállítson, gyógyítson. Ez a gyógyító folyamat sok lelket megment, s bűnök tömegét feltárja. Isten a szeretet. Isten Önmagában, lényegében szeretet. Ami sértésnek látszik, abból csak a jót látja, Sátánnak pedig nem ad alkalmat a diadalra, azzal, hogy a legrosszabb színben tünteti fel, a gyengeségeinket feltárja az ellenség előtt. Ne vigyük be a világot az egyházba, ne házasítsuk össze az egyházzal, hogy egységet alkosson. Mert éppen ezáltal az egyház valóban megromlana, s a Jelenések kijelentése szerint "minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé" válna.

A világgal való társulás következtében intézményeink elvesztik lényegüket, üresekké, megbízhatatlanná válnak. Ugyanis ezeket a világi elemeket, ha bizalmi állásokat töltenek be, tanítóknak tekintik, akikre tisztelettel tekintenek fel nevelői, irányítói tisztségükben, állásukban, pedig a sötétség hatalma és lelkülete uralja őket. Így elmosódik a választóvonal azok között, akik Istent szolgálják, s akik nem szolgálják Őt. Jézus Krisztus adta nekünk a búzáról és a konkolyról szóló példázatot. Feltételezték, hogy a szántóföldbe tiszta búzát vetett a gazda, de szolgái csalódottan látják s kérdezik: "Avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly?" A szántóföld Ura pedig így válaszol: "Valamely ellenség cselekedte ezt."

Isten ezt így tárja elém, "Egészségügyi Intézetünkkel" kapcsolatban. Figyelmeztető üzenetet küldött. Komolyan beszéltem, tudom, hogy Isten Szentlelke szállt rám, mialatt a világgal való egyesülésnek és a világ szeretetének veszélyét tártam fel. A világ fiai éberen őrködnek, hogy bírálják és vádolják Isten szolgáit. Ez majd megnyilvánul névleges keresztények panaszaiban, akiket Jézus Krisztus kegyelme még nem alakított át. Halálos ellenségei a hívőknek. Megvetik a negyedik parancsolatot, megtartására törekszenek, hibát követnek el, Sátán kilőtte nyilait! Mi a következménye? Kimutatta vádaskodó szellemét, ám Krisztus szavai mellett, ha az Igének valóban cselekvői, nem csupán hallgatói. Akikhez ezek a panaszok szólnak, ünnepélyes kötelezettség alatt állnak, hogy szeressék, tiszteljék egymást, s akiket Krisztusban gyülekezeti közösség fűz össze, maradjanak hívek egymáshoz. Csatlakozás a hibakereső elemekhez, az atyafiak vádolása, gyalázkodásaik, szemrehányásaik meghallgatása csak az ellenség művét segíti elő, malmára hajtja a vizet, ugyanis kezet nyújtasz, hogy művét siker koronázza.

Hallgatóim elé tártam, hogy Jézust, az életnek és a dicsőségnek Urát azért feszítették keresztre, hogy eleget tegyenek a zsidók rosszindulatú kívánságának. Ugyanis az Általa tanított elvek nem egyeztek meg eszméikkel és nagyra törő terveikkel. Jézus elítélt minden ravaszságot, a fölény, hatalom elérésére törő minden cselszövő politikát, minden szentségtelen eljárást. Krisztus keresztre feszítése kibékítette egymással Pilátust és Heródest. Eleget tettek a zsidók kívánságának, hogy ellenségeskedésüket Vele szemben kielégíthessék, Akit Pilátus ártatlannak ítélt. Eléjük tártam Júdást, aki pénzért elárulta Urát, Pétert, aki megtagadta Őt, megalázottságában a törvényszék előtt. Néhány órával előbb még lelkesen biztosította Mesterét arról, hogy kész Érette börtönbe és halálra menni, s Jézus, kijelentése ellenére, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadja Urát, Péter annyira magabiztos volt, hogy Krisztus szavait nem fogadta el igaznak és igazságnak. Milyen kevéssé ismerte önmagát! A körülmények milyen hamar próbára tették, megrendítették Mestere iránti hűségét! Éppen abban az órában tagadta meg Jézust, amikor Vele együtt buzgó imában őrködnie kellett volna. Amikor a törvényszék előtt megvádolták, hogy ennek az Embernek a tanítványa, megtagadta. S amikor harmadszor is megvádolták, tagadását átkozódással és esküdözéssel erősítette.

Krisztus mondotta: "Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim." Jézus szomorúan, bánkódva tekintett Péterre, de tekintete nem oltotta ki a reményt, ám Pétert szíven találta.

Péter megtért. Majd Pedig Krisztus keresztre feszítése és feltámadása után, amikor bírói előtt állt, bátran hirdette Jézust és a főembereket megvádolta, a következő szavakkal: "Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsássam el néktek. Az életnek Fejedelmét pedig megölétek." Megtérése után Péter egészen más emberré vált, többé nem a magabízó, dicsekvő Péter, mint aki megtérése előtt volt. Eléjük tártam a világ szavát, Krisztus ellenségeinek szavát, akik így szóltak Krisztus hírnökeiben: "Ne tanítsatok ebben a névben." "Ne hárítsátok ennek az Embernek a vérét mireánk." Vajon Krisztus tanúit gyávákká változtatta-e? Nem! Nem! Hirdették az Istentől vett üzenetet, tömlöcbe kerültek, de Isten elküldte angyalát, hogy kiszabadítsa őket. Az Úr angyala éjjel kinyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket s mondotta: "Menjetek el és felállván, hirdessétek a templomban a népnek, az életnek minden beszédét!" A mennyei angyalok hangja ellenkezett, teljesen eltért a tanács főurainak szavaitól, melyiknek engedelmeskedjenek tehát? "Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: "Istennek kell inkább engednünk, hogy nem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk Néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is. Kit Isten adott azoknak, akik Néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket." Ezután Gamáliel, a törvénytudó, lépett közbe az apostolok érdekében és szavaira hallgattak. - Íme, ez csupán kis része annak, amivel az Úr megbízott, hogy hirdessem a népnek.

Lényeges, szükséges igéket kaptam, tudom, hogy szükségesek, s ha meghallgatják, javukra szolgál. Az egyik üzenet arról szól, hogyan bánjunk tévedő gyülekezeti tagjainkkal. Ne engedjük, hogy az Úr ellenségeinek szavai tettre késztessenek, gyermekei ellen. Ha panasz, zúgolódás, vagy vádak hangzanak el, Krisztus iskolájában tanuljuk meg, hogyan járjunk el, a bepanaszoltakkal szemben. Az ügyet tárd elé, egyedül közte és közted, ha nem hallgat rád, végy magadhoz két vagy három tanút, ha ezekre sem hallgat, akkor vidd a gyülekezet elé.

Ebben a műben a világnak nincs semmi része, közössége a hívőkkel. Világiak nem tudják megérteni azokat az indítékokat, melyek Isten népét kötelezik egymásközti viszonyukban. Legyünk Jézus Krisztus seregének őszinte, hű katonái. Követői járjanak Vezérük nyomdokain. Sose tárják fel titkaikat, se bizalmukba ne fogadjanak senkit, Jézus Krisztus ellenségei sorából, ne közöljék velük célkitűzéseiket, tervbe vett munkáikat, mert ez árulás, szent megbízatásuk elárulása, ezzel az ellenségnek előnyt biztosítottak. Isten gyermekei csak egymás közt tanácskozzanak Krisztus ellenségei, ne tudjanak titkaikról, mialatt Isten gyermekei elől még azt is elzárják, amit pedig tudniuk kellene. Az Úr azoknak tárja fel titkait, akik Őt félik.

A világ a hit, a vallás legnagyobb ellensége. A világ által a sátáni erők állandóan dolgoznak, s a névleges keresztények, akik szoros összeköttetésben állnak a világgal, még inkább egyek vele lelkületükben, célkitűzésben és munkamódszereikben, tehát nem tudnak különbséget tenni azok között, akik Istent szolgálják, s akik a világot. Az ellenség állandóan azon tevékenykedik, hogy a világot előtérbe tolja, hogy a világ fiait kiválóbbaknak tüntesse fel azoknál, akik Jézusban hisznek, s akik törekszenek igéjét megvalósítani, szava szerint cselekedni. Világiak dicséretét és hízelgését drága morzsákként fogadják el, ám azok ítélkezése, akik szeretik ezt a fajta eledelt, arányban áll ez irányban mutatott gyengeségükkel. Lelki életük pontosan abból az anyagból épül fel, melyből táplálkoznak. Kereszténységük nagyrészt hízelgésen és emberek dicséretén alapszik. Életmódjukba Isten félelme és szeretete nincs beleszőve.

Milyen szánalmas, milyen szomorú, hogy emberek, akik megízlelték Isten Lelkét, olyan teljesen a világ karjaiba hullanak, hogy szava uralja és befolyásolja őket s, hogy kedvezéseiktől függjön erejük és eredményességük! Milyen láthatóan elidegenedtek Krisztustól, mennyire telve vannak önbizalommal, milyen kérkedők, hiuk s mennyire rövidlátók lelki dolgokban! Milyen kevés, milyen csekély az ítélőképességük, hogy megkülönböztessék Isten gyermekét, az ország örökösét, a gonosznak fiaitól, az engedetlenség fiaitól, Isten ellenségeitől!

Világunkban az embereknek csak két osztálya él, akik engedelmeskednek Jézus Krisztusnak, akik a Mester akaratát akarják cselekedni, akik törekszenek elérni lelkük üdvösségét s munkálják mindazok üdvösségét, akikkel érintkeznek, s akik Krisztus nevét vallják, és az engedetlenség fiai. Csak két osztály van e világon. Íme, figyeljetek a Mindentudónak a szavára: "Ti az Istentől vagytok, fiacskáim, és legyőztétek azokat, mert nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van. Azok a világból valók, azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk." I. Ján. 4:4.5. Lelkeket csalnak meg. Isten félelme és szeretete nem uralja őket. A világ a mesterük, rohannak csalárd, hízelgő délibábjai után. Íme, figyelj Annak szavára, Aki életét adta e világért: "Ha valaki, hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Úgy beszélt, mint ember még soha. János evangéliumának 15. Fejezete igen fontos tanítást tartalmaz. Olvasd: engedelmeskedj! Ismét halljad Isten szavát: "Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."

Intézményeinkben, Isten népe közül senki se kössön fegyverszünetet Isten és ember ellenségével. Az egyház kötelessége a világgal szemben nem az, hogy leereszkedjék eszméihez és elfogadja véleményét, indítványát, hanem, hogy megszívlelje Krisztus szavait, szolgája, Pál által: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyessége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek a hitetlenhez?" Ez bizonyos értelemben a hitetlenekkel kötött házasságra vonatkozik, de még sok mindenre kiterjed. Kiterjed Istentől rendelt intézményeinkre, egészségügyi intézeteinkre, főiskoláinkra, kiadóhivatalainkra.

Az ügyet a helyes megvilágításban állítja elénk. Felteszi a kérdést: "Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok, és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek." Mit jelent ez? - az engedetlenség fiainak indítványait, gonosz cselekedeteit. Semmi esetre se fertőztessétek magatokat a hitetlenek szellemével, lelkületével vagy befolyásával. Féljetek attól, hogy az Úr ügyével kapcsolatos dolgokat azokra bízzátok, akiknek semmi közük Istenhez, akik nem szeretik azokat, akik Isten igazságát szeretik. "s én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr."

Figyelmeztetlek, intelek benneteket, felemelem szavamat az ellen, hogy intézményeinkben a világi elemek vegyüljenek a hívőkkel. Megkondítom a vészharangot! Ha intézményeinkben emberek bizalmi állásokat töltenek be, akkor egyúttal nevelők is. Másokat is arra tanítanak, hogy feltekintsenek rájuk, hogy tőlük oktatásban részesüljenek. Ez pedig tőr a gyanútlannak, vigyázatlanok számára, mert megzavarja fogalmaikat, összezavarja eszméiket az életszentség és az igazság tekintetében. Hagyják, hogy az illetők, akik nem tisztelik az igazságot, gúnyolják és becsmérlik azt, pedig szilárdan és szentül igazságnak tartandók.

Miközben a pénteki munkarendet összeállítják, az Úr szombatjára való tekintettel kellene tenniük, ám Sátán dolgozik az engedetlenség fiaiban, s megnyújtják a szolgálatot a szent órákra is. Rendelkeznek, hogy beosztottjaik dolgozzanak szombaton, majd pedig ujjongnak, Sátán pedig diadalt arat.

Ha pedig a legmagasabb tisztségeket betöltő férfiak nem tesznek különbséget azok között, akik szolgálják Istent s azok között, akik Őt nem szolgálják, ezzel bizonyságát adják, hogy nem az Isten dicsőítését tartják a legfontosabbnak. Tehát egész lényük, testük sötét. Ha ezek a tekintéllyel felruházott emberek annyira világias érzelműek, hogy a hitetlenek panaszait igaznak és igazságnak tartják, akkor valóban nem tudják, hogy milyen lélek lakozik bennük. Ha ezt a szellemet táplálják, ha elfogadják az Isten népe ellen felhozott panaszokat, bizonyítják, hogy az ellenség oldalára álltak, hogy semmibe vegyék, lealázzák azokat, akiket az Úr szeret, s, hogy a gonosz kezét erősítik, aki véghezviszi gonosz művét. Ha megengedik, hogy Isten gyermekeinek vádolói tervet szőjenek Isten választottai ellen, akkor világos, hogy terveiket nem Krisztussal állították össze.

Ha Isten gyermeke téved, akkor, ha a tekintéllyel felruházott férfiak lelkiképpen ítélik meg a dolgokat, tudni fogják, hogy tisztségük szent megbízatásukhoz való hűségre kötelezi őket, tehát Isten ügyét nem játsszák át az ellenség kezére. Nem fognak hallgatni azokkal szemben, akikben bízniuk kellene, nem fognak titokban és csendben dolgozni, s terveiket azok előtt feltárni, akik nem éreznek együtt Isten választott népével. Ha egészségügyi intézményeink bármelyik munkása ellen zúgolódnak, vagy vádat emelnek, hívők vagy hitetlenek, legyen a mi Mesterünk, Jézus Krisztus utasítása a jelszó, egész intézményünkben: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

"Menj el azokhoz, akikben hibát látsz, beszélj velük, nem kétszínűen és nem képmutatóan, nap mint nap, barátságot színlelve irántuk, ám ugyanakkor teljes egyetértésben a sátáni ügyvivőkkel, áskálódva ellenük, hogy kiszaggassátok, leromboljátok, eltávolítsátok az intézetből azokat, akiket a hitetlen elemek erre a sorsra szántak, közben pedig hittestvéreitekkel egyetlen szót sem váltotok, hogy megmentsétek, gyógyítsátok őket, ha tévedtek volna. Ha pedig nem követtek el hibát, akkor igazukért álljatok ki, s a megrovás érje azokat, akiket illet, - a gonosz mű szerzőit, mert hiszen Sátán áll a háttérben. Az Úr Jézus megdorgálta a farizeusokat, meszelt sírokhoz hasonlította őket, melyek kívülről ugyan tisztáknak látszanak, de belül telve rothadással. Az Úr gyűlöli a csalás minden fajtáját, titkolózást és ravaszságot. Ez a Sátán munkamódszere, Isten műve nyílt és őszinte legyen. Senki se tegyen semmit Isten gyermeke ellen, az Úr ellenségének bizonyságtétele alapján. Ne működjék Sátán módszere szerint, - leplezve önmagát, de teljes egységben együttműködve, buzdítva, tervezve az Úr ellenségeivel.

Hogyan tekint a mennyei világegyetem ilyen alattomos, gyáva eljárásra azokkal szemben, akik Istent szeretik, és parancsolatait megtartják? A gyülekezet tagjai követhetnek el hibákat, sőt gyakran tévednek is, ám részvéttel, gyengéden kell velük bánnunk, amiképpen Krisztus is mivelünk. Isten azonban neheztel azokra, akik csalárdul végzik Isten művét, Krisztus hitvalló barátai, ám mégis alattomban, a sötétben azok ellen dolgoznak, akik Istent szeretik. "Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is."

Testvéreim, íme ez a mi teendőnk, vajon teljesítjük-e? Ezt a tanácsot olyan kevéssé szíveltük meg, hogy az Igaz Tanúbizonyság szava hangzik a gyülekezethez. "És az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom, ha meg nem térsz.""Azután megmutatá nékem Jósuát a főpapot, aki az Úr angyala előtt állott, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És monda az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Józsua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt." Így jelent meg Sátán. Megcsalta ezeket a lelkeket csalásaival, elgondolásaival. Immár ezek a lelkek megtértek Istenünkhöz és nevük mellé bejegyezték, hogy bocsánatban részesültek. Sátán bűnökkel vádolta őket, jogaira hivatkozott, hogy tetszése szerint elbánhasson velük, törvényszegéseik miatt, amelyekre ő csábította őket. Ám Jézus gyengéd részvéttel tekintett ezekre a Benne hívő lelkekre. "És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala."

Vajon Istennek bizalmi tisztségekkel felruházott emberei, Sátán szavait hangoztassák-e Isten gyermekei ellen? Cselekedjünk tehát keresztény hitvallásunkhoz híven. Híven Istenhez és szent művéhez, vegyük gyorsan észre Sátán rejtett, leplezett terveit, amelyeket az engedetlenség fiai által munkál.

"Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és, hogy alázatosan járunk a Seregek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket, hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az Istent!" Ezeket mondják, akik megtéretlenek, akik eltávolodnak Istentől, mert az ellenség elvakította őket. Nem ismerik fel Isten útjait és műveit. Lássuk immár a második csoportot: "Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői." Ezek a szavak nem tartalmaztak hittestvéreik elleni vádakat, vagy panaszt Isten ellen, hanem őszinte szívből fakadó szavak voltak, amelyekben nem volt álnokság, alattomosság, sem ravaszság. "Az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték Ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik, mint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja Őt."

Vajha az Úr lelki látással áldaná meg népét, hogy felismerné, miszerint Isten gyermekei és a világ sosem lehetnek társas viszonyban. Aki a világ barátja, az ellensége Istennek. Mindenki munkálkodjék együtt Krisztussal, hogy a sötétség gyermekei átalakuljanak, és pedig mutassák be nekik Istennek Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit, ámde rokonszenvük a világ fiaival ne legyen annyira túláradó, hogy azok befolyása, indítványaik megvalósítására vezessen, hogy Isten választottait gyengítsék és velük igazságtalanul bánjanak. Isten nem így dolgozik. A tökéletes egységben rejlik az erő. Nem a számokban, hanem Krisztusban növekedjék. Engedd, hogy az Úr felhasználhassa emberek eszét, elméjét, igen sokat veszítünk szűk látókörünk, terveink következtében. Ne állj a mű haladásának útjában, hanem engedd, hogy az Úr munkálkodjék, akik által csak akar. Nevelj, buzdíts fiatal embereket, hogy gondolkozzanak és cselekedjenek, tervezzenek, azért, hogy sok tanácsadónk legyen.

Szívem fáj, ha látom, hogy területi elnököknek gondot okoz munkatársaik kiválasztása, akiket a formálásra jó anyagnak vélnek. Azokat választják, akiknek véleménye egyezik az övékkel, s akik gépszerűen teljesítik kívánságaikat. Egyetlen elnöknek sincs joga erre. Engedjétek, hogy mások is tervezzenek. Ha némely dolgokban hibát követnek is el, ne tartsátok bizonyítéknak, hogy gondolkozásra képtelenek. A legmagasabb tisztséget betöltő vezetőinknek is sokáig tartott, amíg fegyelmezetten gondolkoztak, ítélkeztek. Több dologban bebizonyosodott, hogy jobban is dolgozhattak volna. Az a tény, hogy emberek hibát követnek el, nem ok arra, hogy alkalmatlannak tartsuk őket a gondozás munkájára. Akik azt hiszik, hogy eljárásuk tökéletes, még követnek el súlyos hibákat, és mások mégsem okulnak. Hivatkoznak sikereikre, hibáikról azonban nem beszélnek. Ezért tehát légy jó és megértő mindenki iránt, aki lelkiismeretesen a Mester szolgálatába lép. Főbb vezetőink tervei sem sikerülnek mindig, de azért megvalósításukra törekedtek, mert az hitték, hogy terveik tökéletesek. Szükségük volt az értelem, a jellem egyéb elemeire is. Akik a dolgokat egészen más szempontból mérlegelik, társulniuk kellett volna velük. Így segítettek volna a tervezésben. Milyen balgaság, egy nagy missziót egyetlen ember kezére bízni, azért, hogy saját elgondolása, saját beteges képzelete szerint igazgassa. Szűk látókörű emberek, akik csak az asztal körül szolgálnak, akiknek nincs áttekintésük, nem alkalmasak arra, hogy a művet igazgassák. Akik a mű irányítására törekszenek, azt hiszik, hogy tökéletesen csak ők tudnak, ami pedig fogyatékosságaik nyomait viseli.