Cooranbong, Ausztrália,

1896. Február 6.

Amerikai Hit Testvéreimnek !

A Szentlélek nagy művét a mi Üdvözítőnk pontosan így részletezte: "És az, mikor eljön, megfeddi a világot bűn tekintetében." Krisztus tudta, hogy ez a kijelentése csodálatos reményt, bizalmat nyújtott. Földi szolgálata végéhez közeledett, már a keresztre tekintett, teljes tudatában annak, hogy milyen bűnteher nehezedik majd Reá, a bűn hordozójára. Ám tanítványaiért aggódott legjobban. Vigasztalni akarta őket, tehát így szólt hozzájuk: "De én az igazat mondom néktek: Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm tihozzátok."

A bűn, a gonoszság évszázadokon keresztül csak halmozódott. Ellenállni és megfékezni csak a Szentlélek, az Istenség harmadik személyének hatalmas erejével lehet. Ez az erő nem korlátozottan, hanem Isten erejének teljességével árad majd ki. A gonoszság mindenütt, mindent áthatott, s az ember bámulatosan alárendelte magát Sátán rabszolgaságának.

Napjainkban, mint Krisztus korában, Sátán uralja sok ember lelki világát. Oh, vajha felismernék rettenetes, félelmetes tevékenységét és ellene állnának! Az önzés megrontotta a jó elveket, az önzés megtéveszti, összezavarja az érzékeket és elhomályosítja az ítélőképességet. Valóban különös, hogy Isten áldott igéjéből áradó világosság ellenére, ilyen furcsa eszmékhez ragaszkodjanak, s az igazság szellemétől, gyakorlatától ennyire eltérjenek. Törtetés nagy bére, fizetésre, még annak árán is, hogy másokat megfosszanak Isten-adta jogaiktól, Sátán elméjében fogamzott meg. Minthogy engedelmeskednek akaratának, utjainak, tehát az ő zászlaja alá sorakoznak. Nem bízhatnak bennük, akik Sátánnak ebben a tőrében, csapdájába estek. Ha alaposan meg nem térnek és meg nem újulnak. Ugyanis helytelen elvek itatták át őket, s nem tudták, hogy hatásuk káros.

Oh, vajha munkásaink Amerikában, s az egész világon, a különböző területeken, a Biblia szabálya szerint dolgoznának. Ha igyekeznének az önzést gyökerestől kiirtani, milyen munkát végeznének a gyülekezet érdekében! Ám bűnük, amelyeket időnként kipellengéreztek, ott láthatók ajtóik előtt, mégpedig olyan bűnök, amelyeket az Úr valóban szomorúan vesz. Ha az emberek nem állnának ellene a Szentléleknek, - akkor Isten Lelke szólna szívükhöz. Meggyőzné őket a bűnről. Milyen feladat! Ám a Szentlelket megsértették, a világosságot visszautasították. Vajon lehetséges-e, hogy akik éveken át annyira elvakultak, ismét lássanak? Lehetséges e, hogy ellenállásuknak immár késői szakában, szemük kenetben részesüljön? Vajon Szentlelkének szavát megkülönböztetik e az ellenség megtévesztő szavától?

Vannak, akikről hamarosan megtudjuk, hogy melyik zászló alá sorakoztak, vajon az élet Fejedelmének, vagy a sötétség Fejedelmének zászlaja alá? Vajha úgy láthatnánk a dolgokat, ahogyan elém tárult. Ha láthatnák, hogy lelküket illetőleg a szakadék szélén állnak, zuhanásra készen. Ha üdvösségükre gondolnának, egyetlen pillanatig sem állnának ott, reszketve a tátongó mélység szélén.

Isten nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem, hogy minden ember üdvözüljön. Oh, ha biztos lehetnék, hogy testvéreim a következő konferencián tudatában lesznek annak, hogy a tiszta elvek mit jelentenek számukra, s azok számára, akikkel érintkeznek, akkor szívem ujjongana az örömtől! Ha, akik annyira eltávolodtak Istentől és az életszentségtől, igazolnák, hogy a Szentlélek küzd velük, s, hogy tudatában vannak bűnösségüknek, mert eltértek Isten szavától, mert vakoknak vak vezetői voltak, akkor volna reményem. Ha felébrednek bénultságukból, akkor majd lenyűgözi őket elveszett idejük tudata, - az Úr drága ajándéka - elmulasztott alkalmaik, amelyeket azért kaptak, hogy bizonyítsák, miszerint, értékelik Istennek végtelen részvétét az elbukott ember iránt.

Minden lélek, aki Jézust elfogadta személyes "Üdvözítőjének", vágyakozik, hogy Istent szolgálja. Megragad minden alkalmat, hogy háláját igazolja és pedig azzal, hogy képességeit Isten szolgálatára szenteli. Vágyakozik arra, hogy Jézus és megvásárolt tulajdonai iránt érzett szeretetét kimutassa. Vállalja a fáradozást, nehézséget, áldozatot. Kiváltságnak tartja, hogy önmagát megtagadja, hordozza a keresztet, kövesse Krisztus nyomdokait, ezzel igazolva hűségét és szeretetét. Szent és jótékony munkája igazolja megtérését, s a világnak bizonyítékot szolgáltat, hogy nem képmutató, hanem őszinte, odaszentelt keresztény.

Napjainkban az emberek minden eszközt megragadnak, foglalkozást űznek, hogy kielégíthessék nyereségvágyukat. Ha ilyen ügyesen és buzgón és gondos igyekezettel iparkodnának javakat gyűjteni az Úr tárházába, milyen sokat tehetnének! Ha nagyon önző emberek elfogadják Krisztust, láthatóvá válik, hogy új szívet kaptak, ahelyett, hogy mindent megragadnának önmaguk javára, ahelyett, hogy apró-cseprő áldozatokat mutatnának be az Úrnak, örömmel megtesznek mindent, hogy művét előbbre vigyék. A jól kifejlődött szerzésvágyuk elhal, s megszívelik Krisztus szavait: "Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát." Olyan szorgalmasan, buzgón, energikusan és komolyan fognak dolgozni, hogy Isten országát építsék, mint ahogyan tették saját gazdagodásuk érdekében.

Az igazságot mondom. Szent vallásunk szerint, kötelességeinkről alkotott fogalmaink nagyon elmaradottak. Oh, vajha azok, akik ilyen ünnepélyes és magasztos igazság áldásában részesültek, felébrednének, leráznák magukról az érzékeiket tompító varázslatot, amely visszatartotta őket Isten őszinte szolgálatától. Mi mindent végezhetnénk, jól szervezett igyekezetükkel, lelkek megmentése érdekében! Milyen változást láthatnánk elveikben, dolguk végzésében! A világ, a test, az ördög nem vakíthatna el férfiakat és nőket, hanem megtudnák, miből állnak a tiszta, szent, hű elvek.

Isten megvalósított, alkalmazott igéje, az előkészület az örök életre. Ám az emberek úgy értelmezték az igét, hogy jelentőségét elvesztette. A szív és a lelkiismeret megkeményedett, megromlott. Testvéreim! Jézus nevében kérdem: Hisztek e Isten Igéjében? Istennek fiai és leányai vagytok e? Ha igen, akkor azért vagytok, mert megtértetek és Krisztust befogadtátok lelketek templomába, lelketek pedig új törvényt fogadott el, a szabadság tökéletes törvényét. Oh, bárcsak azt az örömhírt kapnám, hogy Battle Creekben vezetőinknek akarata és gondolatai felszabadultak Sátán tanításai és rabsága alól, akinek oly hosszú ideig foglyai voltak. Kész volnék átszelni a széles Csendes Óceánt, hogy még egyszer láthassalak. De nem vágyakozom látni titeket, gyengült fogalmaitokkal, elhomályosult elmétekkel, mert inkább választottátok a sötétséget, mint a világosságot.

Isten Lelkének befolyása meglátszik az ember szívén. Ha a Szentlélek hat a lélekre, akkor az ember megérti Krisztus kijelentését: "Az enyémből vesz, és megjelenti néktek." Ha alárendeljük magunkat Isten szavának, önmagunkat építjük, megújítjuk. Engedjétek, hogy Krisztus munkálkodjék Szentlelke által, hogy felébresszen, mintegy halottaitokból, lelketeket pedig magával ragadja. Engedjétek, hogy képességeiteket foglalkoztassa. Ő teremtette minden képességeteket, azért, hogy jobban tiszteljétek és dicsőítsétek az Ő nevét. Szenteljétek magatokat Neki, s akkor társaitok felismerik, hogy tetterőtöket Isten adja, hogy legnemesebb képességeitekkel álltok Isten szolgálatában. Képességeitek, amelyekkel egykor, hiábavaló életetekben magatoknak szolgáltatok, gyatra elvek szerint, ejtsenek foglyul Jézus Krisztusnak, legyenek eggyé Isten akaratával.

Munkát kell végeznünk a gyülekezetben. Műveljünk, neveljünk fiatal férfiakat és nőket, hogy a műben dolgozhassanak. Aggódsz és kétségbeesel, mert Dr. .... aránytalanul sok ifjat gyűjt az orvosi missziómunka érdekében, mert műve messze felülmúlja a Legfőbb Tanácstestület által a gyülekezetekben végzett munkát. Mi a dolog lényege? Kézenfekvő, hogy nem használtuk ki az Isten-adta világosságot. Emberek a saját terveikkel helyettesítették Isten terveit. Az orvosi missziómunka fejlődése Isten akarata szerint való. Ezt a munkát végeznünk kell, az igazságot el kell juttatnunk a főutakra és az ösvényekre.

Ámde a mű szíve, a nagy központ elgyengült, helytelen vezetés következtében, mert férfiak nem tartottak lépést Vezérükkel. Sátán rossz mederbe terelte pénzüket és képességeiket. Drága idejük lepergett az örökkévalóságba. A jelenben folyó komoly tevékenység, a támadó hadműveletek már régóta hasonló erővel folyhatnának, Isten akarata szerint. Ám az egész test beteg, rossz ügyvitel, vezetés, rossz számvitel következtében. Az a nép, amelyre Isten örök érdekeket bízott, - az örök következményeket rejtő igazság letéteményese, - a világosságnak őrzője, amely megvalósítja, az egész világot megvilágosítja, nem teljesíti hivatását. Vajon Isten hibát követett e el? Vajon a mű szívében a választottak olyan edények e, amelyek befogadhatják az arany olajat, amelyet a két olajfával ábrázolt mennyei hírnökök ürítenek az arany tartókba, hogy megtöltsék a lámpásokat? Vajon ott Battle Creekben, férfiak és nők, akiket Isten a legünnepélyesebb, legkomolyabb feladattal bízott meg, társas viszonyban állnak e Jézus Krisztussal, nagy vállalkozásában? Vajon azok, akiket megbízott, hogy az égő lámpások világosságát másoknak közvetítsék, azért, hogy a sötét területek is hallhassák a megmentő üzenetet, teljesítik e kötelességüket?

Vajha azok, akik vallják az igazságot, Krisztus lelkületével bírnának, az önfeláldozó Megváltó indulatával, aki lemondott gazdagságáról, dicsőségéről, magas parancsnokságáról, trónjáról és mindent megtett, amit Isten megtehet, hogy lelkeket mentsen, akkor megtagadnák önmagukat, felvennék a keresztet, követnék Jézust. Ti, akik földi kincseket szerettek, mit fogtok válaszolni Istennek az ítélet nagy napján, gyenge és álmos igyekezetetek miatt, hogy az igazságot távoli területekre eljuttassátok? Felelnetek kell a kerékpárokra, ruhákra s egyéb felesleges dolgokra költött pénz miatt. Mint Istennek népe, Jézust kell képviselnetek. Ám Krisztus szégyenkezik miattuk, a kedvteléseikért élők miatt. Szívem fáj, alig fojthatom el érzéseimet, ha arra gondolok, hogy népünk milyen könnyen eltér a gyakorlati keresztény elvektől, és kedvteléseinek hódol. Közületek sokan csak részben hiszitek az igazságot. Az Úr Jézus mondja: "Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Feladatunk, hogy éljünk minden szóból, mely az Ő szájából származik. Hányan hiszik valóban az Ő szavát?

Az Úr utálja életmódotokat, ám karját még mindig kitárja. Felszólítalak titeket, üdvösségetek érdekében, hallgassatok kérésemre, azokért, akik külföldön missziómunkát végeznek, akiknek kezeit a ti eljárásotok megkötözi. Sátán, csalásának minden erejével úgy irányítja a dolgokat, hogy anyagiak hiányában elzárja útjukat.

Vajon tudatában vagytok e annak, hogy minden évben ezerszer ezren és tízezerszer tízezren vesznek el, halnak meg bűneikben? Isten csapásai és ítéletei már érezhetők. Lelkek vesznek el, mert az igazság világossága nem vethetett fényt útjukra. Vajon valóban hisszük, hogy Isten igéjét az egész világra el kell juttatnunk? Ki hiszi? "Mi módon hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáció nélkül? "Kinek van olyan hite, hogy ezt az igét megvalósítaná? Ki hisz a világosságban, amelyet Isten adott?"

Isten felhív egyesített eljárásra. Jól szervezett törekvéseinkkel biztosítsunk munkásokat. Vannak szegény, becsületes, alázatos lelkek, akiket az Úr majd helyetekre állít, akiknek sosem voltak olyan alkalmaik, mint nektek, és pedig azért, mert titeket nem a Szentlélek vezetett. Biztosak lehetünk abban, hogy amikor a Szentlélek kiárad, akkor, akik nem fogadták be, és nem értékelték a korai esőt, nem ismerik fel, sem meg nem értik a késői eső értékét. Ha őszintén odaszenteltük magunkat, akkor szeretete hit által szívünkben lakozik, s örömmel teljesítjük kötelességünket, Isten akaratával összhangban.

Riasztóan hat rám, hogy Isten műve iránt csak olyan csekély érdeklődés mutatkozik a gyülekezetekben. Akik anyagi javakkal rendelkeznek, kérem őket, gondoljanak arra, hogy Isten azért bízta rájuk, hogy annak a műnek előbbre vitelére fordítsák, amelynek végzéséért Krisztus e világra jött. Az Úr mondja minden embernek, hogy Isten szerint nem a tulajdonosa vagyonának, hanem csupán sáfára, gondnoka. "Nem a tied, hanem az enyém" szól az Úr. Isten számadásra, felelőségre vonja sáfárait. Akár egy, kettő, vagy öt talentumot kaptál, egyetlen fillért sem pazarolhatsz önző kedvteléseidre. Félelemmel és rettegéssel gondolj felelőségedre a Mennyel szemben. Az utolsó napok döntései, gyakorlati jótéteményeinktől függnek, Krisztus minden jócselekedetet, Neki tett szolgálatnak tekint.

Akik Krisztus nevét hangoztatják, dolgozzanak Érte szívvel, lélekkel, elméjükkel és erejükkel. Dolgozni is fognak, ha valóban hiszik az igazság nagy evangéliumát, Krisztusért való buzgalmuk tüze bizonyítja hitük mértékét. Az ÉN felolvad Krisztusban, ha tényleg egyesültek Vele. A nagy apostol mondotta: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."

Isten Lelke újból és ismételten megvilágította előttünk, hogy, ne telepesítsünk, ne gyarmatosítsunk. Kezdjünk dolgozni a nagy városokban, keltsünk érdeklődést a felső és az alsó körökben. Prédikáljátok az evangéliumot a szegényeknek, ám ne álljatok meg itt. Igyekezzetek a felsőbb réteget is megnyerni. Lakásotokat úgy rendezzétek, hogy világosságot ragyogjon másoknak is. Ne a szombatkérdés legyen az első különlegesség. Férkőzzetek a Nép szívéhez gyakorlati tárgykörökkel, amelyekkel mindannyian egyetértenek...

Isten népének feladata van, de még nem végzi. A kegyelem utolsó üzenetét kell eljuttatnia a bűneiben pusztuló világnak. Intézményeink munkásainak, minden eszköz rendelkezésükre áll. Alkalmuk nyílik, hogy a Krisztustól távollevő szegény bűnösökért dolgozzanak, ámde némák. Ha gyülekezeteink kiélnék az igazságot, ha bemutatnák, feltárnák hitüket, hogy Krisztus a bűnösök megmentéséért jött világunkra, akkor Isten hatalma kísérné tevékenységüket. Ám kapcsolatban kell állniuk a világosság és eredmény Forrásával és a világgal is, nem azért, hogy a világ szellemét beszívjuk, hanem azért, hogy végezzék Isten adta feladatukat.

"Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" hangzik Krisztus parancsa munkásaihoz.

Ám ezt a világos kijelentést mellőzték. Noha ismételten és újólag világosságot kaptunk, a területekről mégis visszahívnak embereket, pedig folytatniuk kellett volna a munkát, Isten szeretetében és félelmében, hogy megmentsék az elveszetteket. Visszahívják őket, azért, hogy heteket töltsenek lelkészértekezleteken. Volt idő, amikor ez szükségesnek bizonyult, mert saját népünk ellenezte Isten művét, mert visszautasította az igazság világosságát, a hit általi megigazulás tantételét. Ezt kellett volna befogadniuk, hangoztatniuk, szívvel, szájjal és tollal, mert hiszen eredményességüknek egyedüli forrása. A Szentlélek utasításai szerint kellett volna munkálkodniuk, hogy a világosságot másoknak továbbadják.

Minthogy egymásután következő éveket lelkészértekezletekre szentelték, az aratásra már érett területeket elhanyagolták. Még a munkások is gyengültek, ahelyett, hogy erősödtek volna. Ez nagy hiba volt. Isten felhívja szolgáit, hogy közlők legyenek, nem pedig örökké tanulók, de akik az igazság ismeretére soha el nem jutnak.

A Szentlélek eljövetelének nagy célját Krisztus határozottan, részletesen közölte. "És az, mikor eljő" mondotta "megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." Ezt a világosságot éveken át népünk elé tártuk. A Szentlélek ereje nagy mértékben megnyilatkozott Battle Creekben, a mű nagy központjában. Azért, hogy eljuttassuk a főutakra és az ösvényekre, hogy emberi lények tömege, amely Sátánnak, a bűnnek és a halálnak uralma alatt áll, a Lélek hatalma által reformálódjék, megújuljon. Ám amikor a világosság a mű központjában székelőkhöz is eljutott, nem tudták, hogyan kezeljék. Népének adott Bizonyságtételei összhangban vannak Isten szavával.

Krisztus, amikor ezeket az igéket kinyilatkoztatta, a gyalázatos kereszt árnyékában állott. Keresztje annak a bűnnek a szimbóluma, amely áldozatát szükségessé tette, azért, hogy a világot a teljes romlástól megmentse. Krisztus előretekintett arra az időszakra, amikor a Szentlélek, mint az Ő képviselője eljön, hogy csodálatos művét végezze, Krisztus és az Ő érdemei által. Kiváltságának érezte, hogy tanítványait biztosítsa segítségéről.

Akiknek nincsen élő kapcsolatuk Istennel, nem értékelik a Szentlélek megnyilatkozásait, nem tesznek különbséget a szent és a közönséges között. Nem engedelmeskednek Isten szavának, mert, hasonlóan a zsidó néphez, nem ismerik fel meglátogattatásuk idejét. Nem lehet sem férfin, sem nőn vagy gyermeken segíteni, aki nem akar hallgatni, és nem akar engedelmeskedni a kötelesség szavának. Mert a kötelesség szava, Isten szava. Akik a mennyei tanácsot nem fogadják el, nem befolyásolhatók, mert a nekik tetsző utat választják.

Oh, mennyivel jobb lenne, ha azok, akik így cselekszenek, más munkát választanának, elhagynák ezeket a szent intézményeket, amelyeket Isten nagy központjául választott! Feltételezik róluk, hogy a Szentlélek vezetése alatt állnak. Ámde ez tévedés. Nem végzik Isten művét híven. Nem látszik rajtuk, hogy szent jellemének tudatában volnának. Befolyásuk félrevezet másokat, mert szinte semmibe se veszik Istennek a lélekmentésre rendelt eszközeit. Elhitetik velük, hogy a műben megvalósíthatják saját eszméiket, közönséges elgondolásaikat és terveiket. Így sekélyesedik, süllyed a lelki színvonal, Istenre pedig nagy szégyent hoz.

Akiknek vallási életét átitatták az ilyen tapasztalatok, jobban tennék, ha Isten akarata szerint más foglalkozást keresnének. Menjenek nehéz munkára, ahol az örök érdekeket nem gyengítik, züllesztik szentségtelen életükkel, s ahol kevesebb a kísértés. Megfeszített, nehéz munka ellensúlyozná és legyőzné rossz hajlamaikat, másokat pedig nem befolyásolnának káros hajlamaik és rossz jellemvonásaik.

Akik Isten művének bármelyik intézményében dolgoznak, kapcsolatban kell állniuk Istennel, s minden körülmény között helyesen, jól kell eljárniuk, hogy tudják, melyik oldalon állnak majd a vizsgálat nagy napján. Akik Isten szent művében dolgoznak, nem maradhatnak semlegesek. Ha valaki megosztott lelkű, határozatlan, rendezetlen, azt Isten nem használhatja. Mégis sokan ilyen lelki állapotban vannak. Isten nem hívta el őket erre a munkára., vagy pedig lelkükben ellenállottak a Szentlélek hatalmas művének.

Az Úr felhasználja a művelt, tanult embereket is, ha vélt tudásuk nem készteti őket arra, hogy a Szentlelket tanítsák, hogy az Urat is tanítsák, nevezetesen arra, hogy az emberi politika, eljárás jobb, helyesebb, mert jobban megegyezik a közvéleménnyel. Isten szolgálata mindenkit arra kötelez, hogy bátran, derekasan küzdjön az előítélettel, ellenállással, emberi szenvedéllyel. Gondoljanak mindenkor arra, hogy Isten szolgái, Isten szolgálatában.

Az Úr azt akarja, hogy az igeszolgálatban népe mindentől tartózkodjék, ami az Írással ellenkezik. Az igehirdetés szolgálatában álló férfiakat pedig ne bálványozzák, ne tekintsenek fel rájuk babonás félelemmel, éppen, mert hivatásuk hatáskörrel ruházza fel őket, elkövetett bűneik annál súlyosabbak. Ugyanis, ha bűnt követnek el, akkor a bűnnek szolgái, Sátán ügynökei, akik által sikeresen továbbplántálhatja a bűnt.

Mindannyian tartsuk emlékezetünkben, hogy Sátán rendkívüli erőfeszítései éppen az igeszolgálat ellen irányulnak. Tudja, hogy az igehirdetők csak eszközök, akiknek önmagukban erényeik vagy szentségük nincsen. Tudja, hogy csak szóvivő, akit Isten arra rendelt, hogy lelket üdvösségének hatalmas eszköze legyen! Ám csak akkor lehet eredményes, ha Isten, az örökkévaló Lélek teszi azzá, hogy az evangélium kincse cserépedényekben van, s csakis Isten ereje, hatalma teheti tiszteletreméltó edénnyé. Isten szőlőjét művelik. Pál plántál, és Apollós öntöz, a növekedést azonban csak Isten adhatja.

Isten sosem hagyta egyházát tanúbizonyság nélkül. A próbák és megpróbáltatások, ellenállás és üldöztetés jelenetei közben, erkölcsi sötétség közepette, amelyet az egyház élt, mindig voltak Istennek alkalmas eszközei, akik vállalták a munkát, majd pedig előbbre és felfelé vitték. Pátriárkák és próféták által nyilatkoztatta ki igazságát népének. Hajdani népének valóságosan Krisztus volt a tanítója, ugyanúgy, mint mikor lejött a földre, ember alakjában. Dicsőségét emberi mivolta alá rejtette, s gyakran megjelent népének beszélt velük "színről-színre, amint szokott ember szólani barátjával," Ő, láthatatlan Vezetőjük, burkolózott a tűz és felhőoszlopba, s Mózes által szólt népéhez. A próféták is Isten szavát hallották, akiket rendkívüli feladatra hívott el s rendkívüli üzenettel bízott meg. Ő küldte őket, hogy ismételjék szavait újból és újból. Olyan üzenetet küldött számukra, amely nem volt emberek útja és módja szerint való. Ezt adta ajkukra, ezt hirdették. Biztosította őket, hogy a Szentlélek oldja meg nyelvüket, ad ajkukra szavakat. Ő a szívnek ismerője, adta ajkukra a szavakat, hogy a nép szívéhez férkőzzenek.

Lehet, hogy az üzenet, éppen akiknek küldetett, nem tetszik. Nem kívánkoznak újabb ismeretre, hanem csak eddigi utjaikat akarják folytatni. Ám az Úr feddésével felriasztotta őket, megrótta eljárásukat, életmódjukat. Új életet öntött azokba, akik őrhelyükön aludtak, a hűtlen őrállókba. Feltárta felelősségeiket, nevezetesen, hogy a nép biztonságáért számadással tartoznak. Legyenek olyan őrállók, akik éjjel-nappal éberen őrködnek. Ismerjék fel az ellenséget, riasszák fel a népet, hogy mindenki helyén legyen, azért, hogy az éber ellenség kárt ne tehessen bennük.

Napjainkban pedig az Úr kijelenti őrállóinak, hogy ha hűtlenek, ha nem figyelmeztetik a veszélyben levőket, akkor bűneikben halnak meg. "De vérét" mondja Isten "a te kezedből kívánom meg." ÁM ha Isten hírnökei felemelik feddő és figyelmeztető szavukat, hogy visszavezessék a bűnöst a jó útra, de nem hallgat rájuk, akkor az őrálló tisztán áll, a vétkező, bűnei miatt hal meg, vére a saját lelkén szára.

Ezek a komoly, ünnepélyes dolgok világosan tárulnak elém. Isten adott némelyeket apostolokul, prófétákul, evangélistákul, pásztorokul, tanítókul, a szentek tökéletesítése céljából, szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére, míg mindannyian eljutunk a hitnek egységére. Isten mondja népének: "Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." Állandóan haladjunk, törjünk előre. Követői lépésről lépésre jussanak előbbre, egyenes úton, hogy még a béna se botoljon meg. Akik Istenért akarnak dolgozni, dolgozzanak értelmesen, hogy kiegészítsék fogyatékosságaikat és dicsőítsék Izrael Urát Istenét. Álljanak meg az igazságban, dolgozzanak az Igazság Napjának világosságában. Így viszik a gyülekezetet előbbre, felfelé, és a menny felé. Így mindjobban láthatóvá válik elkülönülése a világtól.

Mialatt jellemük a mennyei mintára átalakul, nem törődnek féltékenyen saját személyes méltóságukkal. Az egyház szent érdekeit védik féltékenyen, álmatlan, szerető odaadó érdeklődéssel, nevezetesen, hogy megőrizzék, hogy semmi le ne homályosítsa dicsőségét, mely Isten akarata szerint, általa sugározzon szerte a világra. "Őrködnek azon, hogy Sátán cselvetései ne árthassanak, hogy nem csábítsa a tagokat bírálgatásra, hibakeresésre, pletykázásra, rágalmazásra, s az atyafiak vádolására, mert ezek gyengítik, ezek okozzák vereségét."

Az egyház történelmében soha sem áll be olyan időszak, amikor Isten munkása összeteheti kezét, s nyugodtan mondhatja: "Békesség, biztonság." Mert éppen akkor jön hirtelen veszedelem. Minden szépen haladhat, látszólagos jólét közepette, ámde Sátán ébren van, gonosz angyalaival újabb támadási módszereket tanulmányoz és tanácskozást folytat, hogy diadalt arasson. Sátán állandóan fokozza támadásait, mert hiszen alulról jövő erő fűti. Mialatt Isten népének műve halad előre, megszentelt, ellenállhatatlan erővel, s plántálja Krisztus életszentségének igazságának zászlaját az egyházban, az Isten trónjától származó erővel, ám a nagy küzdelem mindinkább erősbödik, fokozódik, mindinkább eltökéltebbé válik. Felsorakoznak egymás ellen, lélek lélek ellen, terv terv ellen, mennyei elvek Sátán elveivel szemben. Az igazság különböző fázisaiban megütközik, küzd a tévedéssel, annak örökké változó, fokozódó formáival, melyek, ha lehetséges, megtévesztik még a választottakat is.

Végezzünk komoly munkát. Ne úgy harcoljunk, mint aki levegőt vagdos. Az igeszolgálat, a szószék, a sajtó, Kálebhez hasonló férfiakat igényel, akik cselekszenek, akik bátrak, akik élesen megkülönböztetik az igazságot a tévedéstől, s akik annyira odaszenteltek, hogy meghallják a hű Őrálló szavait. Isten trónjától származó Lélek érezhetővé válik az elkorcsosult, elfajult kereszténységünkben, romlott világunkban, mely megérett arra, hogy megeméssze a megbántott Isten régóta halasztott ítélete.

Fennáll az a veszély, hogy emberek szemük elől tévesztik a fontos, korszerű igazságot, s új, különleges és elbűvölő dolgokat keresnek. Sokan, ha Isten Lelke, rendelt szószólói által meginti őket, visszautasítják a feddést, szívükben keserű gyökér fakad az Úr szolgáival szemben, akik nehéz, kellemetlen terheket hordanak. Vannak, akik az igazságot tanítják, de saját eljárásukat, utjaikat nem javítják meg Isten színe előtt, akik leplezik fogyatékosságaikat, következménye, elidegenedés Istentől. Nincs erkölcsi bátorságuk, hogy megtegyék mindazt, ami javukat szolgálná. Nem látják a reform szükségességét, visszautasítják az Úr szavait, gyűlölik azt, aki megfeddi őket a kapuban.

Éppen az Úr küldte intelmek visszautasítása ad Sátánnak előnyt, hogy azok elkeseredett ellenségévé tegye őket, akik az igazságot közölték velük. Rágalmazzák, vádolják őket, akik az Úr üzenetét közvetítették.

Aki visszautasítja az Úr szavát, aki saját útját és akaratát akarja megvalósítani, darabokra tépi a küldöttet, amelyet Isten azért küld, hogy előtte bűnét felfedje. Saját hajlamai szerint viselkedett, rossz útra terelődött. Isten szabálya így hangzik: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek." Ámde ezt nem akarja tenni. Az ember, ahogyan gondolkozik, olyan, s úgy él. Belülről, szívéből származnak a Sátán által sugallt gonosz gondolatok. Csűr-csavar, szőrszált hasogat formai, alaki kérdésekben. Sátán szelleme az ellenséghez kapcsolja, hogy kevésbé fontos dogokat bírálhasson. Szemében az igazság értéke mindinkább csökken. Az atyafiak vádolója lesz stb., s vezetőt változtat. A külvilág fontosabb számára, mint a világosságnak áradata, amelyet Isten üzeneteiben a világra árasztott, s amelyek egykor szintén megörvendeztették.

Oh, mi minden történt, amióta annyira meggyűlölte Istent azért, mert veszedelmeire és hibáira figyelmeztették! Engedett gonosz gondolatainak, hogy erősbödjenek és uralják azért, mert nem evett és nem ivott Isten Fiának testéből és véréből, nap, nap után, mert nem vált isteni természet részesévé. Ami kijön az emberből, az fertőzteti meg. Milyen romlott tehát az a forrás, amelyből ilyen gonoszságok fakadnak.

Megszenteletlen lelkészek sorakoznak fel Isten ellen. Egyazon lélegzettel dicsérik Krisztust és a világ istenét. Noha hitvallásuk szerint Krisztust fogadják el, de Barabást ölelik magukhoz, cselekedeteikkel így szólnak: "Nem ezt, hanem Barabást!" Jól figyeljenek, akik e sorokat olvassák. Sátán azzal dicsekszik, hogy mit tehet. Azt hiszi, hogy megbonthatja azt az egységet, amelyért Krisztus imádkozott egyháza számára. Így szól: "Elmegyek, leszek hazug, gonosz lélek, hogy akiket lehet, megcsalja, hogy bírálgassanak, kárhoztassanak, rágalmazzanak." Ha a gyülekezet befogadja a csalárdság és a hamis tanúbizonyság fiát, az a gyülekezet, amelynek nagy világossága, nagy bizonyítéka volt, akkor elutasítja az Úr által küldött üzenetet, elfogadja a legértelmetlenebb állításokat, hamis feltevéseket és hamis elméleteket. Sátán csak neveti balgaságukat, mert jól ismeri az igazságot.

Szószékeinkre felállnak férfiak, kezükben hamis próféciák fáklyája, amelyet Sátán pokoli fáklyája gyújtott meg. Ha kétség és hitetlenség gyökeret ver, akkor a hű lelkészeket eltávolítják attól a néptől, amely azt hiszi, hogy sokat tud. Krisztus mondotta: "Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől!"

Mindazáltal biztosan áll Isten alapzata. Ismeri az Úr az övéit. A megszentelt lelkész szájában nem találtatik álnokság. Olyan világos, mint a nappal, mentes a gonoszság minden foltjától. A megszentelt lelkészkar és a sajtó olyan hatalommá válik, hogy az igazság világossága eljut e szerencsétlen nemzedékhez. Testvéreim, világosságra, több világosságra van szükségünk. Fújjátok a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót a szent hegyen. Gyűjtsétek össze az Úr seregét, megszentelt szívvel, hogy halljátok, mit mond az Úr az Ő népének, mert fokozott világosságot ad azoknak, akik meghallgatják. Fegyverkezzenek, álljanak harcba, - az Úr segítségére a hatalmas ellen. Isten száll síkra Izraelért. A hazug nyelvek elnémulnak. Angyalok keze veri le az ellenük megtévesztő terveket. Sátán erődítései nem diadalmaskodhatnak. A harmadik angyal üzenetét siker koronázza. Ahogyan az Úr seregének Vezére lerombolta Jerikó falait, úgy arat diadalt az Úrnak törvénytartó népe. Minden ellenálló ellen vereséget szenved. Egyetlen lélek se panaszkodjék Isten szolgáira, akik mennyei üzenettel jöttek hozzájuk. Ne keressetek bennük hibákat, mondván: "Nagyon határozottak, kemény beszédeket szólnak." "Lehet, hogy keményen szólnak, de vajon nem szükséges-e? Isten majd megcsendíti a hallgatók fülét, ha nem fogadják el szavát vagy üzenetét. Megbélyegzi azokat, akik ellenállnak Isten szavának."

Sátán minden lehetséges intézkedést megtett, hogy ne jusson be közénk, mint nép közé, semmi megrovás, feddés, figyelmeztetés, nehogy tévedéseinktől megszabaduljunk. Ám van nép, amely Isten frigyládáját hordozza. Néhányan távoznak közülünk, akik nem akarják a frigyszekrényt tovább hordozni. Ám nem emelhetnek falat, hogy az igazság útját állják. Mert előre tör, felfelé tör, mindvégig. Isten a múltban is támasztott férfiakat, most is vannak alkalmakra való férfiak, akik készek parancsait teljesíteni, - férfiak, akik keresztültörnek az akadályokon, amelyek a valóságban csak omladozó falak. Isten, ha Lelkét adja emberekbe, akkor elvégzik feladatukat. Hirdetni fogják Isten Igéjét, harsonaként emelik fel szavukat. Kezükben az igazság nem csökken, nem veszti el erejét. A nép elé tárják törvényszegéseiket, s Jákob háza elé bűneiket.

Az ütközet állandóan hevesebb lesz. Sátán lép előtérbe és megszemélyesíti Krisztust. Félremagyaráz, félreért, minden lehetőt megront, hogy elhitesse, ha lehetséges a választottakat is. Napjainkban is vannak, sőt lesznek egész családok, akik valamikor az igazságban örvendtek, de elvesztik hitüket, barátaikra vonatkozó rágalmak és hamis hírek következtében, akiket szerettek, s akikkel meghitten tanácskoztak. Feltárták szívüket a konkolyvetésre, a konkoly kikelt a búza között, erősbödött, végül elnyomta a búzatermést. A drága igazság nem hat többé rájuk. Rövid ideig álbuzgalommal foglalkoztak új elméletekkel, amelyek megkeményítették szívüket az igazság szószólóival szemben, mint ahogyan a zsidók Krisztussal szemben.

Sátán buzdítására, néhányan bizonyos ideig mintha jó állapotban lennének, ám ez csak rövid ideig tart. Sátán annyira vitte őket, hogy ellenállnak Isten Lelkének. Zöld babérfához hasonlóan terjeszkednek. Az Úr tűri őket bizonyos ideig. Megengedi, hogy kimutassák gyűlöletüket, irigységüket Isten népével szemben, mint ahogyan megengedte Sátánnak, hogy kifejlessze jellemét és álljon a mennyei világegyetem, s az el nem bukott világok és az elbukott világ színe előtt, valóságos jellegében, lényében, mint csaló, mint az atyafiak vádolója, a gyilkos, kezdettől fogva.

Sokan, akik állítják, hogy az igazságot hiszik, de akiknek nincsen horgonyuk, Sátán seregéhez csatlakoznak. Akik nem Isten oldalára álltak, botránykövek lesznek azok útjában, akik élő tapasztalatokat szereznek. Minden lelkész, ahelyett, hogy kritizálna és kérdezne, kételkedne és ellenkezne, ha csak lehetőség van rá, építsen gátakat a ravasz ellenséggel szemben. Ahelyett, hogy azok ellen küzdene, akiket az Úr küldött mentésükre, buzgón és állandóan imádkozzék a nép, Isten kegyelmének erejéért és, hogy az Úr seregének Parancsnoka foglalja el a teret. Ahelyett, hogy azok felett ítélkeznének, akiket Isten szolgálatába fogadott, inkább azért imádkozzanak, éjjel és nappal, hogy az Úr több munkást küldjön szőlőjébe. Lelkészek! Ne hozzatok szégyent Istenetekre, ne szomorítsátok meg Szentlelkét, hogy árnyat borítotok azok útjára, és módjára, akiket kiválaszt. Isten ismeri a jellemet. Látja választottai kedélyét, vérmérsékletét. Tudja, hogy csak komoly, szilárd, eltökélt, erős érzelmű férfiak tekintik ezt a művet teljes fontosságában, bizonyságtételeik pedig olyan szilárdak és határozottak lesznek, hogy áttörik Sátán gátjait, akadályait.

Isten tanácsot ad, megfedi az embert, mert javát akarja. Üzenetét küldte, megmondta, hogy az idő - 1897 - mit követel. Elfogadjátok-e az üzenetet? Megszívleltétek-e a felhívást? Alkalmat adott néktek, hogy felfegyverkezetten az Úr segítségére siessetek. Mindezek után felszólított, hogy álljatok meg. Vajon felkészültetek-e? Mondottátok-e: "Itt vagyok, küldj engemet?" Csendben ültetek, min sem tettetek. Engedtétek, hogy Isten szava a földre hulljon, tehát az Úr elfogadta azokat, akik még fiúk voltak, amikor ti az ütközet harcvonalát tartottátok. Nekik adta azt az üzenetet és feladatot, amit ti nem vállaltatok magatokra. Vajon botránykövek lesztek-e számukra? Bírálgatni fogtok-e? Mondjátok-e: "Kimozdulnak helyükről?" Ti pedig mégsem töltöttétek be azt a helyet, amelynek betöltésére Isten immár elhívta őket.

Oh, miért akadályozzák a munkát, pedig segítőtársai lehetnének? Miért kötik meg a kerekeket, pedig jó eredménnyel tolhatnák előre a szekeret? Miért rabolják meg lelküket a jótól, s fosztanak meg sokakat is áldásoktól, amelyekben általuk részesülhetnének? A világosságnak ezek az ellenségei, kopár sivatagok maradnak, ahol nem fakadhat üdítő, gyógyító vizek, szolgálatuk pedig olyan száradt, harmat nélküli, mint Gilboa hegyei, amelyet sem harmat, sem eső nem öntözött. Nem kértek, nem kaptak mennyei kenetet, tehát nem is közvetítenek áldást embertársaiknak. Ugyan megalázkodhatnának, hibáikat bevallhatnák, megtörhetnék Sátánnak felettük gyakorolt hatalmát. Lerázhatnák ugyan bilincseiket, amelyeket nevelésük, előítéletük vagy szokásaik raktak rájuk. Ha Istenhez fordulnának, töredelmes lélekkel, akkor megtalálnák Őt. Ám akkor nem a saját akaratuk szerint cselekednének, hanem azt tennék, amit az Úr Lelke sugall, Ő vezetné őket.

A tisztogatás az erkölcsi tisztaság érdekében, országunk minden gyülekezetében végbemegy. Nagy alkalmaik nyíltak, kiváltságaik voltak, de gondtalanul elmulasztották. Immár több bizonyítékot kívánnak. Tiszta, megszentelt szívre van szükség, hogy összegyűjtsék és megőrizzék az Isten által adott világosságot, s akkor majd járnak is a világosságban.

Nem kell mondanunk, hogy "az utolsó napok veszedelmei nemsokára utolérnek." Már rajtunk vannak. Immár az Úr kardjára van szükségünk, hogy azzal a testi kívánságok, mohó étvágy és szenvedélyek velőjéig hassunk. Vajha sokkal élesebben és mélyebbre hatna, mint valaha. Vajha a büszkék megalázkodnának. Vajha az érzéki biztonságban élőket kiragadná hazugságaik mentsvárából, amellyel Isten népét akarták megtéveszteni. Vajha kivágná önigazultságukat, megnyitná a vakok szemeit, hogy felismerjék, hogyan állnak Isten színe előtt.

Isten népéhez szólok, azokhoz, akik megtartották bizodalmukat, akik nem hagyják el az igazságot, amely egykor a szenteknek adatott, akik megállnak a romlottság e napjainak erkölcsi sötétségében. Az Úr szava így hangzik felétek: "És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött." Vajon látjuk-e e szövegben Istennek atyai szeretetét irántuk, akik igazságban, szentségben ragaszkodnak hitükhöz? A legszomorúbb a viszony Isten és népe között. Nem csupán megmentő kegyelmét, megbocsátó szeretetét élvezzük, ennél többet. Az Úr örvend népe fölött. Gyönyörködik bennük., Népének Ő a kezese. Akik igaz szívvel szolgálják Őt, azokat megszépíti, s felruházza a szentség lelkével. Életszentségbe öltözteti. Isten szereti őket, akik akaratát teljesítik, akik az Ő képmását tükrözik. Az igazak, a hívek átalakulnak az Ő Fiának képmására. Szájukban nem találtatik álnokság, mert szeplőtlenül állanak Isten trónja előtt.

Milyen üzenetet kell hirdetnünk? "Oh mindnyájan, akik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide fejeiteket és füleiteket és jertek hozzám, hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Íme bizonyságul adtam Őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért., Istenedért, és Izrael Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az Ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban."

Lelkésztestvéreimhez szólok. Ezt a munkát folytassátok, tapintatosan és hozzáértéssel. Állítsátok munkába gyülekezeteink ifjú férfiait és nőit. Egyesítsétek az orvosi missziómunkát a harmadik angyal üzenetének hirdetésével. Rendszeresen, szervezetten lássatok hozzá, hogy kiemeljétek a gyülekezeteket a holtpontról, ahová évek óta lesüllyedt. Küldjetek munkásokat a gyülekezetekbe, akik feltárják az egészségügyi reform elveit, kapcsolatban a harmadik angyal üzenetével, minden családnak és egyénnek. Buzdítsatok mindenkit, hogy részt vegyen az embertársaiért folyó munkában, meglátjátok, hogy az élet lehelete milyen gyorsan visszatér a gyülekezetekben.

Tanulmányozzátok gondosan Ezékiel 33. Fejezetét. Az orvosi misszió vonalán végzett munkánk éppen az a munka, amelyet Krisztus parancsolt követőinek. Nem látjátok-e világosan, hogy akik ezt a munkát végzik, az Üdvözítő megbízását teljesítik? Nem látjátok-e, hogy Üdvözítőtök tetszése kísérné, ha félretennétek minden álméltóságot s megtanulnátok az Ő iskolájában, hogyan hordozzátok igáját és terheit?

A világ az őszinte kereszténység bizonyítékaira szorul. Névleges kereszténységet mindenfelé láthatunk, ám ha Isten kegyelmének ereje látható a mi gyülekezeteinkben, akkor tagjaink Krisztus munkáit végzik. A természetes és öröklött jellemvonások átalakulnak. Lelkének bennük lakozása képesíti őket, hogy Krisztus képmását sugározzák s kegyességük tisztaságának arányában munkájuk majd sikert arat.

Élnek világunkban keresztény munkások, akik még nem hallottak a mi nagy és csodálatos igazságunkról. Jó munkát végeznek, világosságuk arányában, a gyakorlati kereszténységben fejlettebbek, haladottabbak, mint mi, akiknek nagy világosságunk és alkalmaink voltak.

Az egészségügyi reform és orvosi missziómunka tekintetében lelkészeink között uralkodó közömbösség valóban meglepő. Sokan bár nem vallják magukat keresztényeknek, tiszteletteljesebben kezelik ezeket a dolgokat, mint népünk közül sokan, s ha fel nem serkenünk, megelőznek bennünket.

Lelkészeink és gyülekezeteink számára az Úr szava így hangzik: "Indulj, előre!" "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek! És íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Cooranbong, Ausztrália,

1896. VIII. 27.

Éljünk jámbor, áhítatos életet, kevesebb önbizalom, több alázat a szükséges dolog. Isten művére, mint közönséges dologra tekintenek. Helyesebb, jobb lett volna, ha a testületek és bizottságok embereit változtatták volna, mint, hogy éveken át megtartottuk őket. Immár feltételezik, hogy javaslataikat elfogadják ellenvetés, kérdés nélkül. Általában valóban nem is ellenezték. Vannak a tanácsülésnek tagjai, akiknek nincs kellő ítélőképességük. Felfogásuk, megértésük szűklátókörű és önző. Szükséges a változtatás. Nem volna bölcs dolog, ha a tervezett vállalkozásoknak akár felét vagy negyedrészét keresztülvinnék.

Aki tanácsülésen vagy bizottsági ülésen vesz részt, vésse szívébe e szavakat. A jelennek és az örökkévalóságnak dolgozzon. Számot kell adnom Istennek tetteim minden rugójáért, minden indítékomért. Legyen ez a jelszó. A zsoltáríró imája szálljon fel Istenhez: "Tégy Uram závárt az én szájamra, őriztesd az én ajkam nyílásait! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe, és nem egyem azoknak kedvelt ételéből."

Adeleide, Ausztrália,

1896. Október 12.

Akik felelős tisztségeket töltenek be, ne kövessék a világ kedvteléseihez hasonló költekező elveit, mert nem engedhetik meg maguknak, sőt ha megtehetnék, a Krisztusi elvek tiltanák. Többféle tanításra szorulunk. "Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-e és a csecstől elválasztottakkal-e? Mivel parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi." Így kell a szülőknek az Úr szavát türelmesen a gyermekek elé tárni, állandóan ismételni. "Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez. Ő, Aki ezt mondja nekik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a meg fáradtat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi, hogy járjanak, és hátra essenek és összetöressenek, és tőrbe jussanak és megfosszanak!" Miért? - mert nem vették szívükre az Úrtól küldött igéket.

Vonatkozik ez mindazokra, akik nem fogadták el a tanítást, hanem saját bölcsességükben bíztak, és saját elgondolásaik szerint végezték maguk választotta munkájukat. Ezeket megpróbálja az Úr. Vagy kövessétek az Ő tanácsát, meggyőződés szerint, vagy engedetlenségükben saját eszméik szerint járjanak. Az Úr sorsukra hagyja őket. Minden útjukban, egész istenszolgálatukban, így szól hozzánk: "Adjad szívedet nekem." Isten, az engedelmes, a tanítható lelkületet óhajtja. Az imának is az ad erőt, ha szerető, engedelmes szívből fakad.

Isten bizonyos dolgokat elvár népétől, ha azt mondják, nem akarom ezt vagy azt megtenni, az Úr útjukra engedi. Feltételezett önbölcsességükben, mennyei bölcsesség nélkül. Amíg ez a szöveg /Ésaiás 28:13./ beteljesedik. Ne mondjátok, hogy követni fogom az Úr vezetését bizonyos pontig, amíg megítélésemmel megegyezik, de azután a saját ötleteimhez ragaszkodom, nem engedem magam az Úr hasonlatosságára átformálni. Tegyük fel a kérdést így: Vajon ez az Úr akarata? S ne így. Ez ...-nek a véleménye vagy megítélése?

Mindent Krisztus példájának fényében kell szemlélnünk. Ő az igazság. Ő az igaz világosság, amely megvilágosít minden embert, aki e világra jő. Figyeljetek szavaira, kövessétek példáját önmegtagadásban és önfeláldozásban. Tekintsetek Krisztus érdemeire, jellemének dicsőségére, amellyel bír, azért, hogy nektek ajándékozza, reátok ruházza. Akik Krisztust követik, nem élnek kedvteléseiknek. Emberi mértékegységek, csak gyenge nádszálak. Az Úr mértékegysége, a jellem tökéletessége."

Mert mint a Gerazim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és, hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz. És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek. Mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett." Olvassátok V, Mózes 7:6. Olvassátok az egész fejezetet, sőt az első és a nyolcadik fejezetet is. Ezek tárultak elém, mint az Úrnak igéi. Mindezek meg írattak a mi intelmünkre, akikhez az időknek vége elérkezett.

Intézményeink alkalmazottai csak azok legyenek, akik hallgatnak az Úr szavára, akik értékelik és engedelmeskednek szavának. Ha valaki arra törekszik, hogy elgondolása és ítélőképessége érvényesüljön intézményeinkben, ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az illető nem ismeri önmagát, nem való vezetésre. Hibákat fog elkövetni, inkább árt, mint használ. Nem tudja, hogy milyen felelőségekkel jár viszonya Istenéhez és embertársaihoz."

Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben?" Akik alázatosan járnak Istenükkel, nem törtetnek nagyobb felelőségekre, hanem mérlegelik különleges feladatukat. Kötelességüket híven teljesítik. Intézményeinkben igen sok jót tehetnénk, ha oktatással és példaadással minden vonalon takarékosságra nevelnénk. Testvérem! Ha Krisztus iskolájában megtanultad volna a szelídséget és az alázatosságot, akkor mindig előnyös helyzetben volnál. Jellemed nem kiegyensúlyozott. Nem minden dologban bízhatsz ítélőképességedben. Az ember elgondol és kitervel dolgokat, Isten útjai, hogy elvet plántál belénk. Az ember arra törekszik, hogy könnyítsen kötelességein, alkalmazkodjék természetéhez, jelleméhez. Ám az élet, az élet versenyfutás, amelyet a győztesnek meg kell futnia.

Mérlegeljük a következő kérdést: Krisztus jellemvonásai élnek-e bennünk, bennem? Mentségek értéktelenek. Az istenfélő ember minden körülményt, étvágyat és szenvedélyt szolgájává teszi, nem engedi, hogy uralkodjanak felette. A keresztényt ne tegyék rabszolgájává sem öröklött, sem szerzett hajlamai, szokásai. Uralkodjék érzéki, állati szenvedélyei felett, ahelyett, hogy szokásainak rabja volna.

Ne legyünk a körülmények rabjai, hanem irányítsuk, uraljuk körülményeinket, mégpedig a legnagyobb Tanítótól tanult s plántált elv alapján. Tekintve a világgal szemben elfoglalt komoly álláspontunkat, nem hanyagolhatjuk el az Úr által reánk ruházott ünnepélyes felelőségeinket és kötelességeinket, amíg akaratunk és körülményeink alkalmazkodnak. Az önmegtagadás és önfeláldozás elve, ahogyan Krisztusban, Keresztelő Jánosban, Dánielben és három társában megnyilvánult, járja át szántóvasként az öröklött és szerzett szokásokat, minden körülmény között és környezetben.

Kérdem, bennetek van-e Isten országa? Isten népe legyen a perc embere, mindenkor készen, mindenkor nyugodtan Jézus Krisztusban. Eljött az az idő, amikor az egyik pillanatban még a biztos földön állunk, a másikban már renghet lábaink alatt. Földrengések következhetnek olyan helyeken is, ahol legkevésbé várnák.

A kereszténységnek sokkal mélyebb, szélesebb a jelentősége, mint amennyit eddig tulajdonítottak neki. Nem csupán hitvallás Annak szava, aki él és megmarad mindörökké. Élő elevenítő elv, amely áthatja az elmét, a szívet, az indítóokokat, az egész embert. Kereszténység, oh, vajha tapasztalnánk műveit, ténykedését! Élő, személyes tapasztalat, amely nemesbíti, felemeli az egész embert. Minden ember, felelős Istennek, Aki gondoskodott arról, hogy mindenki részesüljön áldásban. Ám sokan nem fogadják el, noha Krisztus végtelen áron vásárolta meg számunkra. Nem ragadták meg a közelükben levő áldást, azért nem változtak meg jellemüknek kifogásolható vonásai, a bűn pedig az ajtó előtt leselkedik. Noha az istenfélelmet vallják, mégis Sátán ügynökei, hogy romboljanak, zavart keltsenek ott, ahol Sátán helyesnek tartja. Káros befolyást gyakorolnak sok lélekre, akiknek felfelé, a menny felé, segítő példaképre volna szükségük.

Kik tehát az Isten országának alattvalói? - Akik akaratát teljesítik. Szentségük, békességük és örömük van a Szentlélekben. Krisztus országának tagjai, Istennek fiai, nagy vállalkozásának társtagjai. Isten választottai, szent nemzetség, megtartásra való nép, hogy hirdessék Annak hatalmas dolgait, Aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta ki őket. Ők a földnek sava, a világ világossága. Élő kövek, királyi papság. Jézus Krisztus munkatársai, akik követik a Bárányt, valamerre megy.

Az egyénnek vannak elidegeníthetetlen jogai. Mindannyiunknak van egyénisége, egyéni sajátossága. Senki sem olvaszthatja egyéniségét máséba. Mindenkinek cselekednie kell önmagáért, lelkiismeretének szava szerint. Ami pedig felelőségünket és befolyásunkat illeti, Istennek tartozunk számadással, mert életünk Tőle származik. Életünket egyedül Istentől kaptuk, Övéi vagyunk a teremtés és a megváltás jogán. Testünk sem a saját tulajdonunk, hogy tetszésünk szerint bánjunk vele, hogy rossz szokások által megbénítsuk, tönkretegyük, s ezzel lehetetlenné tesszük, hogy tökéletesen szolgáljuk Istent. Életünk és minden képességünk Istené. Ő minden pillanatban gondoskodik rólunk. Ő tartja működésben az élő szervezetet, ha csak egy pillanatra is magunkra hagyna, meg halnánk. Teljesen és tökéletesen Istentől függünk.

Nagy tanulságot merítünk, ha megértjük viszonyunkat Istenhez, s az Ő viszonyát hozzánk E szavak: "Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg," legyenek állandóan emlékezetünkben, hogy mindenkor tudatában legyünk annak, miszerint Istennek joga van tehetségeinkre, javainkra, befolyásunkra, egyéniségünkre. Tanuljuk meg tehát, hogyan bánjunk Istennek ezzel az ajándékával, lélekben, elmében, testben, hogy mint Krisztusnak megvásárolt tulajdonai, Néki tökéletes, jó illatú szolgálatot nyújtsunk.

Vessünk minden víz mellett, tartsuk lelkünket Isten szeretetében, munkálkodva, amíg nappal van, használjunk fel minden eszközt, amit az Úrtól kaptunk, hogy kötelességünket teljesítsük. Ami kezünk ügyébe kerül, tegyük meg örömmel. Mialatt minden víz mellett vetünk, tapasztalni fogjuk, hogy "aki bőven vet bőven is arat."

"Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek." Ne hátrálj meg, ha a Szentlélek már felkeltette lelkedben a kötelesség érzetét. Sugallata szerint cselekedj, mert az Úr késztet rá. "Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem."

Sokat jelent, hogy vessünk minden víz mellett. Jelenti ajándékainknak és áldozatainknak állandóságát, szüntelenségét. Isten adja a lehetőségeket, hogy mint javaink kezelésével megbízott sáfárának mindenhol, mindenkor elegendő mennyisége legyen, bősége, minden jótéteményre.

Nagy munka vár ránk, hogy végezzük. A világot nem a nyelvek adománya vagy csodatettek térítik meg, hanem ha Krisztust prédikáljuk, még pedig a megfeszítettet. Engedjünk teret a Szentlélek munkájának. Isten eszközöket adott kezünkbe, nekünk pedig mindegyiket fel kell használnunk, hogy Isten akaratát cselekedjük, útját járjuk. Mint hívőknek, kiváltságunk, hogy részt vegyünk a korszerű igazság terjesztésében. Amennyire csak tehetjük, használjunk fel minden eszközt és Isten adta lehetőségünket, hogy az igazságot újabb helyekre eljuttassuk. Templomokat kell építenünk, hogy Isten népét befogadja. Álljanak helyükön, mint világító központok, a világ sötétségének közepette.

Ezt a munkát várja el tőlünk az Úr. Kövessék Krisztus példáját, akik állítják, hogy az Ő gyermekei. Enyhítsenek, segítsenek embertársaitok testi szükségletein, hálájuk ledönti majd az akadályokat, s így szívükhöz férkőzhettek. Mérlegeljétek komolyan ezt az ügyet. Mint gyülekezeteknek alkalmatok volt, hogy Isten munkatársaiként dolgozzatok. Ha engedelmeskedtetek volna szavának, ha nekiláttatok volna ennek a munkának, akkor áldást, buzdítást, bátorítást élveztetek volna, sőt gazdag tapasztalatokat is. Rájöttetek volna, hogy Istennek vagytok eszközei, ügyvivői, komoly szószólói, hirdetői az üdvösség, a megújhodás tervének. Ez a terv pedig nem kötött, hanem haladó, kegyelemből kegyelembe, erőről erőre.

Krisztus utánajárt az embereknek, kereste őket, ahol csak találhatta, majd pedig eléjük tárta országának nagy igazságait. Mialatt helyről helyre haladt, megvigasztalta a szenvedőket, gyógyította a betegeket. Ez a mi feladatunk is. Isten azt akarja, hogy enyhítsünk az ínségben lévők nyomorán. Annak oka, amiért az Úr nem nyilatkoztatta ki hatalmát nagyobb mértékben, az, hogy igen kevés a lelkiség az igazság hitvallói között.