Az idők mindinkább nehezednek, nehezebbek a kereseti lehetőségek, ám Isten utat nyit számunkra, újabb forrásokat, népünk keretein kívül. Nem tudom belátni, hogy miért tegyünk különbséget az adományok között, melyeket a kívülállók juttatnak hozzánk. Csak szélsőséges szempontok késztethetnek ilyen eljárásra, s vitapontok felvetésére, melyekre nincs felhatalmazásunk. Ez a világ Isten tulajdona, s ha Isten arra indít embereket, hogy az ellenség kezében tartott földet kezünkbe adja, annak érdekében, hogy az üzenetet távoli területeken is hirdethessük, vajon emberek korlátolt elképzeléseikkel útját állják-e? Ám ilyen lelkiismeretesség valóban nem helyénvaló, nem egészséges. A Szentlélek nem késztet embereket ilyen eljárásra.

Vigyázzunk mindannyian, ne álljunk Isten, a nagy Mester és népe közé. Lássuk meg és ismerjük el gondviselésének útjait, hajoljunk meg tekintélye előtt. Istennek minden hírnöke lássa el saját kiszabott munkáját, ne avatkozzék dolgokba, saját bölcsessége és elgondolása szerint. Az Úr hírnökei járuljanak a kegyelem trónja elé, bölcsességért és kegyelemért, hogy megérthessék az Ő munkáit. Istennek ismerete kiegyensúlyozza a gondolatokat, egészséges ítélőképességet ad, visszatart izgatott eljárásoktól, a föld történelmének e válságos, fontos időszakában.

Isten nem akarja, hogy szolgái meggondolatlanul cselekedjenek, szűk látókörűek legyenek. Isten azt akarja, hogy türelmesen várjanak, és helyesen mérlegeljenek. Minden eljárást gondosan mérlegeljenek, imáik közben. Akkor testvéreink tapasztalatai egyenletesebbek, nyugodtabbak lesznek, egyben népünknek jobban és nagyobb áldására lehetnek, mert az Úr dicsősége lesz jutalmuk.

Egyedüli biztonságunk, ha szüntelenül Istenhez folyamodunk bölcsességért, ha minden ügyet félelemmel és reszketve mérlegelünk, nehogy emberi gyengeség férkőzzék a műbe, a menny világossága helyett. Ám az Úr megígérte, hogy világosságot ad az Őt őszintén keresőknek. Ha türelmesen és imádkozó lélekkel várunk az Úrra, ha nem követjük saját heveskedő terveinket, akkor vezeti határozatainkat, döntéseinket, ajtókat nyit előttünk reménységre, munkára.

A seregek nagy Vezére vezeti az Ő ügyének előbbre vitelét célzó harcainkat. Ő vezeti népét, veszélyes ütközeteikben, - ha az alvezérek és az alpásztorok elvégzik kiszabott munkájukat és hallgatnak a szóra, amely mondja: "Ez az út, ezen járjatok". "Aki engem követ nem járhat a sötétségben." Milyen vigasztaló számunkra ez az ígéret! A világosságban járhatunk, mert Ő a világosság.

Nagy felelősségeket hordozó férfiak, akiket Isten bízott meg, legyenek biztosak afelől, hogy nagy Vezérüket, Krisztust követik. Eljárásukat ne saját természetük, indulataik vezéreljék. Csak akkor lehetünk biztonságban, ha magunkat Istennek szenteljük, ha Jézusra tekintünk fel, ha komolyan vágyakozunk arra, hogy terveit megvalósítjuk. Emberek sokféle fényt követhetnek, de csak egyetlen világosság létezik, melyet biztonságban követhetnek. Tudjad tehát, hogy Jézust követed, bárhova vezet is. Senki se előzze meg Krisztust, hanem várjon parancsára: "Kövess engem." Vezetőink ne saját tanácsaikban bízzanak, nagyralátó elképzeléseikben. Ne gondolják, hogy önmaguk által gyújtott szikráik jelentik a világosságot, mert nemsokára majd rájönnek, hogy a mennyei vezércsillag helyett bizonytalan vezetőt követnek.

Szomorúságot okoz, ha látom, hogy emberek pontosan előírják, hogy járjanak el misszionáriusaink a távoli országokban. Hagyjuk a dolgokat inkább az Ő kezében, Akit hitvallásunk szerint követünk, hogy Ő munkálkodjék választott ügyvivői által, belátásuk szerint. Ne gondoljuk, hogy néhány halandó megítélésére kell bíznunk mindent, akiknek állandóan Istentől kell kérniük bölcsességet, mert egyébként súlyos hibákat követnek el. Az Úr nem rendelkezett úgy, hogy minden....-ben összpontosuljon. Emberek álljanak félre, ne gondolják, hogy Isten műve teljesen tőlük függ, s, hogy minden kérdésben ők döntenek. Nehéz kifejeznem azt, amit szeretnék, ám az Úr nevében vészjelt adok. A felelős férfiak féljenek és reszkessenek önmagukért. Ne gondolják, hogy megelőzhetik az Urat, Aki mondotta: "Kövess engem." Istennek nem tetszik, hogy távoli országokban munkálkodó szolgái terveikkel mindaddig várakozzanak, amíg kivitelezésükre engedélyt kapnak. Higgyünk az Úr hatalmában, vezetésében, mert Ő rendelkezik tulajdon műve felett. Ő bölcsességet és értelmet ad képviselőinek, nagy erkölcsi szőlője minden részében. Ő mondja: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek." Hit-testvéreimnek.......-ben mondom: az Úrnak nincs szüksége arra, hogy az egész világon szétszórt hírnökeinek szóló üzeneteit Battle Creek útján közvetítse. Ezt a felelősséget nem helyezte azok vállaira, akik magukra vállalják, hogy így szóljanak Isten munkásaihoz: "Ezt tedd" és "Ezt ne tedd." Szégyent hoz Istenre, ha a munkások ilyen nagy mértékben Battle Creektől függnek.

A különböző országok különböző népének sajátságos jellegzetességeik vannak, szükséges tehát, hogy munkásaink bölcsen alkalmazkodjanak a nép észjárásához, s azután tárják fel előttük az igazságot, hogy javukra váljék. Munkásaink értsék meg és elégítsék ki szükségleteiket. Körülmények gyors cselekvést igényelhetnek, tehát szükséges, hogy akik a helyszínen vannak, tekintsék át a helyzetet, tegyék meg a szükséges intézkedéseket, a Szentlélek vezetése alatt. Ha válságos időkben a teendőkre nézve Battle Creekből érkező irányításra várnak, sokat veszthetnek. Akik a művet vezetik, legyenek Isten kegyelmének hűséges sáfárai. Legyenek a hit emberei, tekintsenek fel Jézusra és bízzanak Benne.

Isten munkásai tanulmányozzák Ésaiás 6. Fejezetét és Ezékiel első és második fejezetét. A prófétáknak a kerekekben forgó kerekek, s bennük a lelkes lények, bonyolultnak, megfejthetetlennek tűntek fel. Ám a kerekek mögött a Végtelen Bölcsesség keze látható, tökéletes rend, tökéletes mű. A kerekek forgásában, munkájában tökéletes az összhang.

Isten megmutatta nekem, hogy emberek, a puszta eszközök, túl sok hatalomra törnek, a művet ők akarják irányítani. Az Úr Istent, a Hatalmas Munkást, kihagyják módszereikből és terveikből, s a mű előbbre vitelét illetőleg nem bíznak mindent Reá. Senki se gondolja, képzelje, hogy vezetni tudja a dolgokat, amelyek a nagy ÉN VAGYOK-ra tartoznak. Isten gondviselésében utat készít, hogy a munkát, mint ügyvivői, emberek végezhessék. Álljon tehát mindenki ott, ahova kötelessége szólítja, végezze el kiszabott munkáját a maga idejében, és tudja meg, hogy Isten az oktatója.

Jerikó elfoglalásánál az Úr Isten, a seregek Ura volt a hadsereg vezére. Ő dolgozta ki a haditervet, egyesítette a mennyei és a földi ügyvivőket, hogy végezzék részüket. Emberkezek nem is érintették Jerikó falait, Isten úgy rendezte tervét, hogy a győzelem kivívását emberek nem tulajdoníthatták önmaguknak, Istent illeti a dicsőség. Így legyen ez a műben, amelyben dolgozunk. Embert nem illet dicsőség, csak az Urat magasztaljuk. Olvassuk el gondosan Ezékiel harmadik fejezetét. Tanuljuk meg, hogy teljesen Istentől függünk, és mindenkor gondoljunk arra is, hogy az Úrnak szüksége van ügyvivőkre, akik szentül megőrzik az igazságot.

Mint Krisztusért munkálkodók, álljunk Kálvária keresztje alá, hirdessük a világnak: "Íme az Istennek ama Báránya, Aki elveszi a világ bűneit." Hirdessük a hármas angyali üzenetet, noha emberek hangján, ámde jusson el az egész világra, hatalommal és dicsőséggel.

Ha emberek már nem emberektől függnek, ha Isten az ő erősségük, akkor egymással szemben is több bizalmuk lesz. Istenbe vetett hitünk túlságosan gyenge, egymás iránti bizalmunk igen kevés.

Krisztus, tanítványaira lehelt és mondotta: "Vegyétek a Szentlelket." Krisztust, napjainkban, nagy erkölcsi szőlőjének minden részében Szentlelke képviseli, helyettesíti. Szentlelkét adja mindazoknak, akik töredelmesen járulnak Elé.

Bízzunk tehát jobban a Szentlélek befolyásában, de kevésbé emberek erejében. Sajnálattal tapasztaltam, hogy jó néhányan nem tanulták meg Krisztus iskolájában a szelídséget és az alázatosságot. Nem maradnak meg Krisztusban, nincsenek Vele élő összeköttetésben. Nem vezeti őket Krisztus bölcsessége, a Szentlélek kiárasztása által. Nos, felteszem a kérdést, vajon ezek az emberek helyesen ítélkezhetnek-e? Viselhetnek ugyan felelősségteljes tisztségeket, de Krisztustól eltávolodtak. Krisztus lelkülete nem él bennük, és nem tanulnak Tőle napról napra. Emberek mégis sok esetben megbíznak Ítéletükben, tanácsukat pedig Isten bölcsességének tartják.

Ha emberek, Isten ügyvivői gyanánt, Isten akaratát keresik és Krisztus jellemére átalakultak, akkor Jézus működik szerveik és képességeik által. Elvetnek minden önző gőgöt, nem éreztetik felsőbbségüket, nem önkényeskednek, hanem Krisztus példája szerint szelídek és alázatosak. Többé nem ők maguk élnek és cselekszenek, hanem Krisztus él bennük és cselekszik általuk. Megértik az Üdvözítő imájának drága szavait: "Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél."

Isten azt akarja, hogy egyénenként kevésbé tekintsünk fel halandókra, kevésbé hagyatkozzunk emberekre. Vannak olyan tanácsosaink, akikről elmondhatjuk, hogy nem ismerik Krisztus kegyelmét és nem értik az igazságot, ahogyan Krisztusban van Isten. Munkatársainak szerény véleményük van önmagukról. Nem dicsekszenek, nem önelégültek, nem önmagasztalók. Ámde hosszan tűrők, szívesek, irgalmasak és jó gyümölcsöket teremnek. Emberi nagyravágyást háttérbe szorítják. Krisztus igazsága előttük jár és az Úr dicsősége a jutalmuk.

A mű előbbre vitelét célzó tanácsüléseket ne egyéni hatalmi szó legyen a döntő, azaz egy hang az összesség nevében, kivéve, ha mindannyian felismerik, hogy az adott tanács helyes. Módszerek és tervek gondosan mérlegelendők, hogy mindannyian megérthessék helyességét, eldönthessék, hogy missziómunkákban az előttünk feltárult területen melyiket alkalmazzuk. Nemcsak a területeken mérlegeljük, ahova a kötelesség hív, hanem a felmerülő nehézségeket is. A bizottságok, a tanácsok amennyire lehetséges, terveiket értessék meg a néppel, hogy a gyülekezet saját ítélkezése alapján is támogassa törekvéseinket. Igen sok értelmes, kiváló képességekkel megáldott gyülekezeti tagunk van. Csak helyes, ha bölcs meglátásaik érvényesülnek, ha ezáltal, mások is foglalkoznak a mérlegelendő nagy kérdésekkel. Sokan felismerik azt a tényt, hogy jobb áttekintést szerezhetnénk Isten műve felől.

Sokan meggyőződtek arról, hogy ismereteik, tudásuk az üzenetet illetőleg igen kevés. Ámde akik komolyan kérik, Isten bölcsességet ad nekik. Senki sem járul hiába Isten kegyelmi trónja elé. Esedezzünk komolyan felülről jövő bölcsességért, tudva azt, hogy lelkek vesznek el az élet igéjének hiányában, s, hogy Krisztus országát ki kell terjesztenünk. Nagylelkű férfiak és nők csatlakoznak majd azok számához, akikről Krisztus mondotta: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, ...hogy sok gyümölcsöt teremjetek."

Missziós tevékenységünk kezdete óta állandóan gondot okozott, hogyan szerezzünk elegendő alapot missziós vállalkozásaink fenntartása érdekében, olyan területeken, amelyeket a Gondviselés nyitott meg számunkra. Hitbuzgalmi munkánkat a legszélesebb körökre kell kiterjesztenünk, az igazság hívei tehát kerüljenek minden felesleges kiadást. Szükségleteink fedezése a lényeges, fényűzés, kényelem szükségtelen. Kívánságainkat szorítsuk meg, azért, hogy a pénztárban anyagiak álljanak rendelkezésre, így plántálhatjuk az igazság zászlaját új területeken.

Keressétek Istent, higgyetek Benne, az ő készletei kimeríthetetlenek. Ha eljárásunk bölcs, ha képességeinket a műbe fektetjük, érezni fogjuk Istennek áldó kezét. A művet előbbre kell vinnünk, vállalkozásainkkal ne várjunk, amíg az anyagiak együtt vannak. Isten mentsen meg attól, hogy ha a gondviselés akaratából az aratásra érett területekre léptünk, visszavonulásra kényszerüljünk, azért, mert: "Pénztárunk üres, kimerült. Nincs miből a területek munkásait eltartanunk, s lehetetlen, hogy művünket tovább fejlesszük."

Hálát adunk Istennek, hogy szombatiskoláink szépen hozzájárultak értékes vállalkozásaink fejlesztéséhez. Gyermekek és ifjak adták filléreiket, melyek kicsiny erekként táplálták a jótékonyság folyamatát. Gyermekeinket neveljük önzetlenségre, ez a menny öröme. Még az ifjúkor harmatának idején neveljük a gyermekeket Krisztus szolgálatára. Tanítsuk meg őket önmegtagadásra.

A közeli és távoli területek egyaránt Istenéi, mert hiszen Övé ez a világ. Bitorlók foglalták el Isten földi tulajdonát, ám Ő utat készít, hogy az igazságot a föld sötét sarkaiban is feltárhassuk. Ha emberek követik a Szentlélek vezetését, akkor majd találnak utat, módot hogy az üzenetet hirdethessék, és diadalra juttassák.

Isten szolgái, akik követelményeinek engedelmeskednek, akik az igazságot alázatosan hirdetik, a lelkek üdvösségét szolgáló befolyást árasztanak. Ám azt se engedjük, hogy emberek gyámoltalanul rajtunk csüggjenek. Emberek, halandók vagyunk. Vezessük őket Krisztushoz, mondván: "Íme az Istennek ama Báránya, Aki elveszi a világ bűneit." Jézus közbenjár munkatársaiért, ők pedig érezzék, hogy mindenkor Tőle függnek, üdvösségük Vezérétől. Krisztusnak, Szószólónknak közbenjárására sok-sok lélek nyeri el az örök üdvösséget. Az Úr gondoskodik arról, hogy a Szentlélek áradjon munkásaira, s aki őszintén keresi Istent, meg is találja. Járuljunk bizalommal a kegyelem trónja elé, keressük az irgalmasság zsámolyát. Főpapunk, Aki áthatolt a mennyeken, mondja: "Én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké." A Szentlélek kísér minden odaszentelt életű munkást, bárhol is dolgozzék a mű előbbre viteléért.

Krisztusért kérlek benneteket, ne ejtsetek ki elhamarkodott, nyers szavakat, ne beszéljetek meggondolatlanul, ne támadjatok, mert mindez nagyon is emberi. Krisztusnak nincs része ebben. Íróink gondosan végezzék dolgukat, nehogy gúnyolják akár hívők, akár hitetlenek álláspontját. Biztonságuk egyedül az, ha megőrzik a krisztusi, alázatos lelkületet, ha egyenesen járunk, ha arra ügyelünk, hogy még a bénák is járhassanak rajta. Uralja lelkünket Krisztus szelídsége és alázatossága.

Sátán minden erejét megfeszíti, mesteri csalásait, cselfogásait alkalmazza, hogy Isten akaratát keresztezze. Akik az igazságban hisznek, ne adjanak alkalmat ellenségeiknek, hogy támadjanak bennünket. Ne adjanak alapot a félreértésre, a ferdítésre, amivel az igazság útját akadályoznák. Krisztusért kérem, hogy munkásaink törekedjenek Sátán vádjait, állításait meghiusítani, ne foglalkozzanak azzal, amit Isten nem kér tőlük számon. Mennyei vezetés alatt, Isten akaratával összhangban dolgozhatunk, erőfeszítéseinket pedig siker koronázza majd. Adjunk Istennek alkalmat a közbelépésre, mi emberek pedig tegyük meg mindazt, amit Isten kíván tőlünk igazságának terjesztése érdekében.

A vallásszabadság kérdése igen fontos. Ennek megfelelően igen bölcsen, megfontoltan kezelendő. Ha nem így teszünk, fennforog a veszély, hogy eljárásunkkal válságot idézünk fel, még mielőtt felkészültünk volna rá. Üzenetünk súlypontja legyen: "Isten parancsolatai és Jézus hite!" Testvéreinket óva intjük, ne tegyenek olyasmit, amivel kihívjuk magunk ellen a hatóságokat, ezzel elejét vesszük annak, hogy művünket korlátozzák, vagy pedig lehetetlenné tegyék az üzenet hirdetését különböző helyeken.

Munkálkodjék bennünk és általunk a Végtelen Isten, ne bízzunk emberi erőnkben. Nekünk népet kell előkészítenünk Istennek nagy napjára. Hívjuk fel embertársaink figyelmét Kálvária keresztjére, világítsuk meg, értessük meg Krisztus nagy áldozatának okait. Feladatunk, hogy megmutassuk embertársainknak, hogy Istennek ismét hű alattvalóivá lehetnek, engedelmeskedhetnek parancsolatainak. Ha bűnös feltekint Krisztusra, bűneiért hozott engesztelő áldozatára, akkor álljanak félre az emberek. Mondják meg a bűnösnek, hogy Krisztus "engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nem a csak a mienkért, hanem az egész világért is." Buzdítsuk a bűnöst, hogy Istentől kérjen bölcsességet, mert komoly imái által jobban megérti azÚrnak útját, mint emberek tanításai alapján. Felismeri, hogy a törvény áthágása okozta a mindenható Isten Fiának halálát, majd pedig gyűlölni fogja a bűnt, mert megsebezte az Urat. Amíg feltekint Krisztusra, a részvétteljes, gyengéd Üdvözítőre, szíve töredelmes marad.

Ha Krisztus munkatársa az igazságot a bűnös szívére köti alázatosan és szeretettel, akkor a szeretet szava hangzik ajkáról. Mennyei értelmes lények együttműködnek az odaszentelt életű ügyvivőkkel, a Lélek pedig munkálkodik a hitetlenek szívén. A hitet Isten ereje fakasztja a szívben, a bűnös pedig elfogadja Isten igéjének bizonyságtételét. A Szentlélek kegyelmes befolyására változás megy véghez benne, lélekben és terveiben Krisztussal egyesül. Isten iránti szeretete fokozódik, éhezi az igazságot, a szentséget, és Mesteréhez hasonló kíván lenni. Krisztust szemlélve, átalakul dicsőségből dicsőségbe, jellemről jellemre, s Jézushoz mindinkább hasonlóvá válik. Szeretete Krisztusért lángol, izzik benne a veszendő lelkek iránti szeretet, kiábrázolódott benne a Krisztus, a dicsőség reménysége. "Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek."

Olvassátok a Filippi levél második és harmadik, a Kolossé levél első fejezetét. Tanulmányozzuk a bennük foglalt tanításokat mindannyian. Pál írja: "Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén fel, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név felett való... Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket. Mert Isten az, Aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek, hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tárván elébük, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." "Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, amelyet nékem adott tirátok nézve, hogy betöltsem az Isten Igéjét. Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége. Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban."

Munkásaink bölcsen dolgozzanak, semmit se mondjanak, ami kihívja Sátán seregeit, fellázítja a gonosz szövetségét. Krisztus nem vádolta meg, nem támadta a gonoszság fejedelmét. Helyes volna-e, ha mi hoznánk fel olyan vádakat, amelyek a gonoszság ügyvivőit tevékenységre serkentik, nevezetesen a gonosz lelkekkel szövetkezett embereket? Krisztus, a mindenható Istennek egyszülött Fia, a mennyei seregek Parancsnoka, tartózkodott attól, hogy Sátán ellen vádakat emeljen. Ésaiás mondja Róla: "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nekünk és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének."

Akik a hármas angyali üzenetet szóban vagy írásban hirdetik, mérlegeljék azt a tényt, hogy a Békesség Fejedelme nem hozott fel vádat az ellenség ellen. Szolgáljon ez tanulságunkra, bár már sokkal előbb elsajátíthatták volna. Hordozzák Krisztus igáját, gyakorolják Krisztus alázatosságát. A Nagy Tanító mondja: "Tanuljátok meg Tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok." Ha tőlem tanultok, "nyugalmat találtok a ti lelketeknek". Misszionáriusaink végezzenek megtérésre vezető munkát, amit nem kell megbánniuk. Jobb volna, ha sokkal többet tanulnánk Krisztustól, az Ő szelídségéből, azért, hogy az életnek illata lehessünk az életre.

Senki se nyisson utat az ellenség számára, hogy munkálkodjék. Senki se nyújtson neki segítséget, hogy elnyomó hatalmát munkába állítsa, mert hiszen nem készültünk fel az összecsapásra. Szükségünk van a Szentlélek lágyító, engedelmességre késztető, nemesbítő befolyására, hogy jellemünket formálja s, hogy minden gondolatunkat foglyul ejtse Krisztusnak. A Szentlélek adja a győzelemhez szükséges erőt, ez vezet Jézus lábaihoz, hogy odaüljünk, mint Mária, és megtanuljuk Tőle a szelídséget és az alázatosságot.

Szükségünk van arra, hogy a Szentlélek megszenteljen, a napnak minden órájában, mert egyébként az ellenség tőrébe esünk, lelkünk vesztére. Állandóan környékez, kísért az öndicsőítés, ami ellen vértezzük jól fel magunkat. Szüntelenül vigyázzunk, nehogy a hatalmaskodás, az uralkodás, a bírálgatás és a kárhoztatás szelleme belopózzék. A gonosznak még a látszatát is kerüljük, ne nyilvánítsuk soha Sátán tulajdonságait, nehogy elcsüggesszük, megbántsuk azokat, akikkel érintkezünk. Dolgozzunk úgy, ahogyan Krisztus tette, - vonjunk, építsünk, - sose romboljunk. Sokan természetszerűen élnek, parancsolni szeretnek, uralkodnak az Úr öröksége felett. Éppen ilyen jellemvonások következtében drága lelkek vesztek el a mű számára. Minthogy ezek a visszataszító jellemű emberek nem voltak kapcsolatban Istennel, tulajdonságaik feltörtek, mutatkoztak bennük.

Akik fontos tisztségeket töltenek be, akik érintkeznek lelkekkel, akikért Krisztus meghalt, értékeljék az embereket úgy, ahogyan Isten, tekintsék őket becseseknek. Ámde sokan durván bántak Krisztus drága vérén vásárolt tulajdonával, emberi természetük, nem pedig Krisztus szíve akarata szerint. Tanítványairól mondotta Krisztus: "Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." Tartsuk állandóan emlékezetünkben, hogy milyen viszonyban állunk egymással, gondoljunk arra is, hogy Krisztus ítélőszéke előtt majd találkozunk velük, akikkel itt e földön érintkezünk. Isten lesz az Ítélőbíró, ő igazságosan ítélkezik.

János mondja: "És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt, és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve, és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint." Mindenki, aki Krisztus nevét vallja, mérlegelje azt a tényt, hogy Krisztus ítélőszéke előtt felelnie kell minden igazságtalan cselekedetért, számot kell adnia minden durva szóért. Nem lesz kellemes, ha az elhangzott bántó, sebző szavak megelevenednek, ha elvonulnak a lelkek ellen hozott döntések, akiért Krisztus meghalt. Minden cselekedet ítéletre kerül, s nyilvánvalóvá válik az arra késztető lelkület. Minden önző, önkényes eljárás gyümölcse elénk tárul, s emberek kiálthatják majd eljárásuk következményeit, ahogyan Isten látja. Látni fogják, hogy drága lelkeket taszítottak le a helyes útról, mert nem Krisztus szellemében bántak velük. Az engesztelés nagy napján élünk. Itt az ideje, hogy megtérjünk, Isten elé járuljunk, bűneinket megvalljuk, majd pedig élő hittel nyugodjunk meg a megfeszített és élő Üdvözítő érdemeiben.

Kedves Testvéreim! Gondoljatok arra, hogy amikor Isten örökségével bántok, ne engedjetek utat természetes tulajdonságaitoknak. Isten népe Krisztusnak megvásárolt tulajdona, s milyen nagy árat fizetett érette! Vajon legyenek-e közöttünk, akik Isten és ember ellenségének segítői, akik elcsüggesztik és pusztítják a lelkeket? Minő megtorlás vár ránk, ha így teszünk? Mindannyian kerüljük, mellőzük társalgásunkban minden nyers, kemény szót. Ne kárhoztassunk másokat, nem is tesszük, ha Krisztuséi vagyunk. Eljárásunkban embertársainkkal szemben, Krisztust képviseljük. Legyünk Isten munkatársai, segítsünk a megkísértetteken. Ne hintsük, s ne engedjük hinteni a kételkedés magvait, mert ezek baljóslatú termést hoznak. Tanuljunk Krisztustól, alkalmazzuk módszereit, lelkülete éljen bennünk. Nekünk szól a felhívás: "Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is." Higgyünk Isten szavában, hiszen olyan csodálatosan és dicsőségesen teljesedik. Ha él bennünk a hit bizonyossága, akkor nem kételkedünk hittestvéreinkben.

Kiváltságunk, hogy Jézust valóságában láthassuk: hogy Őt, mint részvétteljes, előzékeny, mennyeien udvarias Üdvözítőnket megismerhessük. Ő jó és irgalmas, megbocsátja bűneinket. Róla mondja az Írás "Annak okáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív Főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, Ő maga megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek."

Ápoljuk a szeretet, a hála lelkületét, tekintsünk fel Jézusra és átalakulunk képmására. Eredményeképpen bizalmunk, reménységünk, türelmünk fokozódik. Isszuk az élet vízét, amelyről Krisztus a samáriai asszonynak beszélt. Ő mondotta: "ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked, adj innom: te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet." Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha, örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne". Ez a víz Krisztus életét jelképezi. Szükséglete minden léleknek és elnyeri, ha Krisztussal összeköttetésben él. Akkor áldott, alázatos, hálás bizalom él lelkében, maradandóan. A hitetlenkedő félelmet elsöpri az élő hit. Krisztus jellemét szemléljük, aki előbb szeretet minket.

Míg Istennek csodálatos, páratlan szeretetén elmélkedünk, természetét öltjük fel. A menny Istenének jellemét Krisztus szemléltette emberek és angyalok előtt. Életével igazolta azt a tényt, hogy ha az ember teljesen Istenre bízza magát, meg tudja tartani Isten törvényét és élhet, törvényére pedig, mint szeme fényére vigyáz.

Akik az élet útját tudakozzák, nincs szükségük vagyonra, bölcsességre, műveltségre vagy rangra, ámde Isten fogékonnyá teszi őket, meg értik mit kell cselekedniük, hogy üdvözüljenek. A menny világossága sugárzik Isten trónjától e földre, s Krisztus mondja: "Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok." Kegyelmes meghívása az egész emberiségnek szól, akik elfogadják, életet, üdvösséget nyernek. Péter írja: "Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való. Annak megismerése által, Aki minket saját dicsőségével és hatalmával elhívott. Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon."

1894. január 14.

Az Úr nemsokára nagyobb hatalommal munkálkodik közöttünk, ám az a veszély fenyeget, hogy indulatainknak utat engedünk, hogy magukkal ragadjanak oda, ahova az Úr nem akarja. Egyetlen lépést se tegyünk, amelyet vissza kellene vonnunk. Komolyan, okosan, óvatosan haladjunk, ne használjunk szertelen, túlzott kifejezéseket, uralkodjunk érzelmeink felett. Gondolkozzunk nyugodtan és dolgozzunk izgalomtól mentesen, mert könnyen izguló egyének megragadják a meggondolatlan kifejezéseket, felhasználják, hogy izgassanak, ezzel pedig éppen Isten művét akadályozzák. Mindig akadnak emberek, akik megragadnak valami izgató, csodálatos és új dolgot, ám Isten azt akarja, hogy mindannyian nyugodtan, megfontoltan haladjunk, szavaink összhangban legyenek az időszerű, szilárd igazsággal. Ezt az igazságot, amennyire csak lehet, izgalomtól, érzelgősségtől, indulatosságtól mentesen tárjuk fel, és mélységesen komolyan, ünnepélyesen, fontosságához mérten. Óvakodjunk a szélsőségektől, tartsuk szemmel azokat, akik vagy a tűzbe vagy a vízbe ugranak.

Kérlek tehát, hogy tanításotokban tartózkodjatok minden túlzó, szélsőséges kifejezéstől, amit az ingatagok, a tapasztalatlanok megragadhatnak. Ami elhamarkodott eljárásra késztethetné őket. Minden kijelentésetekben a szükséges óvatosságra figyelmeztetlek, nehogy valaki is helytelen vágányra jusson, s olyan zavart idézzen elő, aminek rendezése sok és fájdalmas munkát igényel. Ez egyben a munkások erejét is igénybe veszi, olyan vonalakon, melyek ellenkeznek Isten tervével. A legcsekélyebb fanatizmus elzárja az utat, az ajtókat az igazság legvilágosabb elvei előtt.

Oh, milyen meggondoltan tevékenykedjék minden munkás! Ne előzze meg Mesterét, hanem kövesse, ahová vezeti! Mennyire örvendeznének hitünk ellenségei, ha általunk olyan kijelentések hangzanának el, melyeket vissza kellene vonnunk! Komolyan, értelmesen dolgozzunk, mert erőnk ebben rejlik. Mert akkor Isten együttműködik velünk, általunk és érettünk.... Mennyire örülne Sátán, ha beférkőzhetne népünk közé, művünket összezilálná, éppen akkor, amikor alapos szervezettség szükséges. Ez egyben erős várunk, hogy hamis szakadásokat távol tartsunk, s visszautasítsunk olyan állításokat, amelyeket Isten Igéje nem szentesít! A gyeplőt egyenletesen tartsuk kezünkben, rendszerünket, szabályzatunkat, rendünket ne engedjük megbontani. Így egyben megakadályozzuk a zavargó elemek tevékenységét, hogy művünket ne gátolhassák. Olyan időkben élünk, amikor lényeges a rend, rendszer és egységes eljárás. Az igazság pedig erős kötelékekkel kössön össze bennünket, nehogy a munkások között zilált zavaros mozgalmak keletkezzenek. Ha rendellenességek mutatkoznak, világosan meg kell különböztetnünk a hamisat az igazitól. Csak olyan üzeneteket hirdessünk, amelyeknek minden jottáját és pontját gondosan felülvizsgáltuk.

Lelkem aggódik, mert tudom, hogy mi vár ránk. Minden elképzelhető csalás, téveszme környékezi a lelkeket, akik nem állnak Istennel naponkénti, szoros összeköttetésben. Művünkben ne foglalkozzunk mellékes szempontokkal, nézetekkel, amíg meg nem vizsgáltuk, amíg meg nem győződtünk, hogy milyen forrásból erednek. Sátán angyalai fortélyosak, bölcsek a rosszra, termelnek eszméket, melyeket sokan nagy világosságnak tartanak, új és csodálatos dolgokként hirdetnek. Tartalmaznak ugyan bizonyos igazságot, ám emberi elgondolásokkal vegyítve, ennek következtében hittételek helyett emberek rendeleteit tanítják. Itt az ideje, hogy komolyan vigyázzunk és imádkozzunk. Feltehetjük, hogy dolgok jónak látszanak, ám gondos mérlegelést, sok imát igényelnek, mert az ellenség tetszetős tervei a lelkeket az igazság útjának közelében fekvő ösvényekre vezethetik, amelyek szinte alig különböztethetők meg a szent életre, a mennybe vezető úttól. Testvéreim, óva intelek benneteket, járjatok az egyenes úton, hogy még a béna se tévedhessen el.

Coorangbong, Ausztrália,

1895. Szeptember 1.

Kedves Testvéreim és Testvérnőim!

....testvér bemutatta nekem hetekre szóló előadássorozatok terveit, amelyeket több helyütt akartok tartani népünk között, akik már ismerik az igazságot. Bizonyos, hogy javukra szolgál azoknak, akik utóbb fogadták el az igazságot. Ámde tudom, hogy nem a helyes nyomon jártok. Az összehívottak közül néhánynak javára szolgál, hitüket megerősíti. Ámde ez a tevékenység nem juttatja el az intő üzenetet a sötétségben, a tévelygésben élőkhöz, akik az igazságot nem ismerik. Az idő múlik, az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Hányan lesznek majd, akik ama nagy napon, amikor mindenki jutalmát veszi cselekedeti szerint, így szólnak hozzánk: "Miért nem figyelmeztettetek minket? Nem mondottátok el nekünk, amit tudnunk kellett volna."

Krisztus mondja: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hanem, hogy a bűnösöket hívjam megtérésre." Menjetek ki munkásaink, hirdessétek az ünnepélyes intő üzenetet. Ha embereknek volt alkalmuk, hogy az igazság ismeretére jussanak, ne tartsák vissza az igehirdetőket. Készítsenek terveket, hogy munkásaink a tévelygés sötétségéből mentsenek ki lelkeket. Időnk rövid. A figyelmeztető üzenet világosan, érthetően hangozzék. Az Úr eljön, hogy ítéletet tartson azok felett, akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak.

Énók, életének napjaiban hirdette Krisztus eljövetelét és az ítélet végrehajtását a gonoszok felett. Immár látjuk Énók próféciájának teljesedését. Éppen a terjengő bűnözés és hitetlenség igazolja. Ám akik élvezik a világosságot, Isten elvárja tőlük, hogy állandóan előre törjenek. Mialatt hangzik a kérdés: "Vigyázó! Meddig még az éjszaka?" Hangozzék híven a felelet is: "Eljött a reggel, az éjszaka is."

Az igazság befolyása nagyon korlátozott. Akik ismerik az igazságot, közöljék a sötétségben élőkkel. Sokan elégedettek az igazság ismeretével, de még nem tartanak ott, hogy amit kaptak, közöljék is. Isten éreztette emberekkel az igazság erejét, ám nem mindannyian teljesítik kiszabott feladatukat, nevezetesen azt, hogy keressék, megmentsék az elveszetteket. Mindenki öltse fel a fegyverzetet, legyen képes arra, hogy másokat is megnyerjen az engedelmességre Isten törvénye iránt. Látom, hogy akiknek már van, azoknak olyan sok adatott, nevezetesen ezek a csodálatos előadások azok számára, akik még több erőt akarnak. Ámde megfosztják a világot éppen attól a munkától, amelyet érdekében tenniük kellene. Prédikátoraink dogozzanak az elveszettekért. Az összejövetelekre fordított heteket sokkal jobban tölthetnénk, ha kimennénk a főutakra, és az ösvényekre és hirdetnénk: "Jertek el, mert már minden kész."

Akik a kapott világosság szerint élnek, felülről még több világosságban részesülnek, mert mennyei hírnökök várnak arra, hogy együttműködjenek emberekkel, és figyelmeztessék a megcsalt bűnös világot. Ha Istennek népe komolyan nekilát a feladatának, akkor majd valóságos változást tapasztalhatunk a városokban és a falvakban. A gyülekezetek felett gyakorolt gyámkodás csak még tehetetlenebbé teszik őket, mindinkább emberekre támaszkodnak. Munkatársaik tapasztalataira hagyatkoznak, nem merítenek erőt, képességet Istentől. Itt az ideje, hogy városok és falvak mindenütt meghallják az ünnepélyes figyelmeztetést: "Íme eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt." Legyetek készen, hogy békességben találjon titeket.

Kérlek titeket, a kiváltságosokat, akik ismeritek az igazságot, hogy menjetek és dolgozzatok, mindenfelé munka vár rátok. A mezők már érettek az aratásra. Magvetőkre és aratókra van szükség, mégpedig most. Az az idő, amelyet állandóan azok táplálására fordítotok, akik már ismerik az intő üzenetet, tizedrész erőben sem részesíti őket, mint amennyit nyernének, ha nekilátnának, ha életet közvetítenének veszendő lelkeknek. Angyalok várakoznak arra, hogy az odaszentelt munkást megáldják. Az elveszett juhról szóló példázat szolgáljon tanulságul mindenkinek, akit Sátán hálójából kimentettek. Ne gyámkodjunk a kilencvenkilenc felett, hanem menjünk ki, hogy az elveszettet megkeressük. Vadásszuk ki őket a világvárosok és a városok vadonából. Ebben a munkájukban a munkások őrizni fogják gyengeségüket, s Mentsvárukhoz menekülnek. Isten jelenléte kíséri őket, hogy erőt, bátorságot, hitet és reménységet adjon. Az őszinte munkások Isten munkatársai lesznek.

A Jeruzsálemnek szóló figyelmeztetések nem csupán rá vonatkoztak. A Jeruzsálemre zúduló csapások csak szimbólumai a Krisztus eljövetelekor végbemenő eseményeknek, ítélkezéseknek az utolsó napon, amikor Eléje gyűjtetnek a nemzetek. "És elküldi az Ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig."

Krisztus minden hű követőjének kiszabott feladata van. Isten munkát adott minden embernek. Néhányan utalnak a gyorsan terjedő próféciákra, és hirdetik: Legyetek készen legyetek engedelmesek, tartsátok meg Isten parancsolatait. Isten hírnökeinek nincs idejük arra, hogy megálljanak, s azokat támogassák, akik ismerik az igazságot, s akik előnyös helyzetben vannak. Menjenek, lobogtassák a zászlót, hangoztassák az intő üzenetet: "Ímhol jő a vőlegény. Jöjjetek elébe!" Sokan, akik hallják az üzenetet, nem szívelik meg az ünnepélyes figyelmeztetést. Sokan hűtlenek lesznek Isten parancsolataihoz, mely pedig a jellem mértékegysége, próbaköve. Az Úr szolgáit rajongóknak nevezik. Papok, lelkészek óva intik a népet, hogy ne hallgassanak rájuk. Noé is ugyanezt tapasztalta, mialatt Isten lelke késztette az üzenet hirdetésére, akár hallgatnak rá az emberek, akár nem.

Bármikor történjék is, Krisztus eljövetele meglepetésként éri a hamis tanítókat, akik így szólnak: "Békesség és biztonság." "Minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva." Az ihletett Ige azonban így szól: "Hirtelen jő rájuk a veszedelem." Isten napja tőr gyanánt jő el mindazok számára, akik a föld színén élnek. Belopózkodó tolvajként jön el. "Ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön." Állandó éberségben, őrködésben rejlik biztonságunk. Mindig legyünk készen, hogy az a nap ne tolvajmódra érjen bennünket.

Akik Istent szeretik, mindannyian fontolják meg, hogy most élünk a munka idején, amíg nappal van, dolgozzunk, de ne a már beterelt nyáj között, hanem menjünk, keressük az elveszetteket, a veszendőket. Ezeknek különösen szükségük van a segítségre, hogy a nyájhoz visszakerüljenek. Itt az ideje, hogy a gondtalanok felébredjenek szunnyadásukból. Itt az ideje, hogy ne csak kérjük a lelkeket Isten Szavának hallgatására, hanem, hogy immár szerezzenek olajat edényeikbe, lámpásuk számára. Ez az olaj, Krisztus életszentsége. A jellemet jelképezi, a jellem pedig át nem ruházható. Senki sem szerezheti meg más számára. Mindenkinek tiszta szent, bűntelen jellemet kell fejlesztenie.

Az Úr eljön hatalommal és nagy dicsőségben. Akkor szétválasztja az igazakat a gonoszoktól. Ám az olaj át nem adható azok edényébe, akiknek nincsen. Akkor teljesedik Krisztus szava: "Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik." Az élet munkáiban együtt dolgoznak az igazak és a gonoszok. Ámde az Úr látja a jellemet. Felismeri engedelmes gyermekeit, akik tisztelik és szeretik parancsolatait.

A szemlélők nem vesznek észre semmi különbséget, ámde Valaki mondotta, hogy emberek ne szaggassák ki a konkolyt, nehogy azzal együtt a búzát is kiszaggassák. Növekedjenek együtt az aratásig. Akkor majd az Úr elküldi aratóit, hogy gyűjtsék össze a konkolyt, kötözzék csomókba, hogy megégettessék, a búzát azonban gyűjtsék be a mennyei csűrökbe. Az ítélkezés ideje igen komoly, ünnepélyes időszak, amikor az Úr összegyűjti övéit a konkoly közül. Ugyanegy család tagjai szétválasztatnak. Az igazakat megjelölik. "Tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt." Akik engedelmeskedtek Isten parancsolatainak, egyesülnek a szentek seregével a dicsőségben, belépnek a kapukon keresztül a városba, s joguk lesz az életnek fájához. Az egyik felvétetik. Neve szerepel az élet könyvében, míg volt társainak mindörökre távozniuk kell Isten közeléből.

A konkoly és a búza most még összevegyülnek, ámde az egyetlen Kéz, amely szétválaszthatja őket, egyenként helyükre állítja. Akik az igazság világosságát élvezték, hallották az intő üzenetet, hallották a mennyegzőre szóló meghívást, - gazdák, kereskedők, ügyvédek, hamis pásztorok, akik elhallgattatták a nép lelkiismeretét, hűtlen őrállók, akik nem fújták a kürtöt, vagy nem törődtek az idővel, - mindazok, akik nem engedelmeskedtek Isten országa törvényeinek, nem is lesz joguk, helyük ott. Akik pedig mentséget kerestek arra, hogy a világtól el ne különüljenek, azok a világgal együtt tőrbe esnek. Saját választásuk szerint keveredtek a konkoly közé. Hasonló a hasonlót követi, még a törvényszegésben is. Rettenetes egybeolvadás. Emberek, saját akaratukból az első lázadóhoz csatlakoznak, aki megkísértette Ádámot és Évát Édenben, hogy áthágják Isten törvényét. A konkoly szaporodik, mert konkolyt vet. Részüket is együtt veszik el a bűn gyökerével, - az ördöggel.

Akik megtartják Isten parancsolatait, azoknak szól az áldás: "Boldogok, akik megtartják Isten parancsolatait, hogy joguk legyen az Életnek Fájához, és bemehessenek a kapukon a városba." Mert "Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép" hogy "hirdessék annak hatalmas dolgait, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket." Az engedelmeseket igazaknak nevezi, vonzza őket a mágnes, Jézus Krisztus. Szent a szenthez vonzódik. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. A jellem akkor már nem alakítható, nem változtatható. A kegyelem olaját senki sem kölcsönözheti másnak, de a balga szüzeknek idejük sincs, hogy olajat vásároljanak maguknak. Az igazak megtartják Isten parancsolatait s örökre elválasztatnak az engedetlenektől, akik Isten törvényét lábbal tiporják. A nemes érc és a salak nem vegyül többé soha.

"Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő Ura gondviselővé tőn az Ő háza népén?" Tudunk-e válaszolni? Vagyok-e hű sáfár, híven teljesítettem-e a rám bízott szent feladatot? Mindenki személy szerint felelősséggel tartozik. Az őrállóknak különleges feladatuk van, nevezetesen, hogy felismerjék a közelgő veszélyt és figyelmeztető kürtjeleket adjanak. Krisztus keresztjének katonái, figyeljetek, hogy jól hallhassatok. Felelős őrhelyükön a kürtöt úgy fújják, hogy mindenki megértse, s mindenki felvértezze magát a harcra.

Egyénileg mit végzünk Mesterünkért? Kik tárják fel az igazságot embertársaiknak, akik még a tévelygés sötétségében élnek? Kik tárják fel az életnek beszédét? Igen sokan ellenségei Krisztusnak, akik bár állítják, hogy igazak, de nem élik Krisztus igazságát. A világosság angyalának leplébe burkolóznak, ámde a bűn szolgái Ez a tény késztessen mindenkit munkára... Tehát Krisztus kegyelmének kik a hűséges sáfárai? Kik osztják ki bölcsen kinek-kinek a munkáját, tényleges szolgálatba állítva minden lelket, aki ismeri az igazságot?

Ügyeljünk az őrségre, az őrjáratokra. Olyan emberek legyenek, akik őrzik, tartják a várat, míg az előretörő csapatok hadműveleteiket hajtják végre. Minden embernek kiszabott munkája van. Ne visszhangozzuk azok szavait, akik tévednek, hanem oltsuk be az igazság eszméit. Feladatunk, hogy embertársaink javát szolgáljuk. Ne foglalkozzunk az igazság ellenfeleinek állításával, hanem hirdessük a harmadik angyal üzenetét. Aki a menny közepén repül, figyelmezteti a föld lakosait Isten parancsolataira és Jézus Krisztus hitére.

A "Semmittevők" ítélete így hangzik: "Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál." Tudták Mesterük akaratát, de nem cselekedték. Az igazság világossága fénylett számukra, kiváltságokat élveztek, mégis saját önző érdekeiket választották. Sorsuk ugyanaz, mint azoké, akiket nem igyekeztek megmenteni. "Ha pedig az a gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én Uram a hazajövetelt, és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene, megjön annak a szolgának az Ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja. És kettévágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja, ott lesz sírás és fogcsikorgatás."

Mérlegeljük komolyan, pontosan e szavakat. Senki se mondja: "ez nem tartozik rám, én hívő keresztény vagyok." Ne mondja azt, te vagy aki a szívben olvas? A hűtlen sáfárra komoly felelőségeket bízott az Úr. A világ előtt Krisztus szolgájaként jelent meg, de óh, milyen szánalmas önmagára és társaira, hogy bizony gonosz szolga! Veszélyezteti az Úr javait. Azt tanítja, hogy lábbal tiporjanak Isten törvényén. Krisztust "Urának" nevezi, de mégis így szól: "Halogatja az én uram a hazajövetelt." Nem mondja, hogy Krisztus nem jön el, nem gúnyolódik második eljövetelének eszméjén, mégis azt mondja az embereknek, hogy az Úr jövetele késik. Kitörli mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy az Úr eljövetele közel van. Befolyása az embereket elbizakodott, gondtalan halasztásra, halogatásra bírja. Ennek következtében nem őrködnek és a hűtlen őrálló szavait ismétlik. Mások is követik példájukat, s a rossz szellem terjed, az emberek pedig megmaradnak világiasságukban és tompultságukban. Útjuk lefelé, nem felfelé vezet, nem várják és nem siettetik Isten napját. Földies szenvedélyek romlott gondolatok uralják szívüket. Lelküket.

A gonosz szolgák ütlegelik szolgatársaikat, akik az Úr akaratát cselekszik. Keresztény hitvallásuk ellenére, együtt esznek és isznak a részegesekkel, akik földiesen gondolkoznak. Ellenségei Krisztusnak, s annak a műnek, melynek végzéséért e földre jött, nevezetesen, hogy emberi mivoltában megtartsa Isten törvényét, hogy az egész emberiségnek példát adjon.

Krisztust, tanítványai s velük együtt nagy tömeg vette körül, amikor elhangzottak szavai: "De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap." "Azért, aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék."