Cooranbong, Ausztrália,

1896. Szeptember 10. Területi elnökök nem teljesítik kötelességüket, ugyanis nem látnak hozzá, hogy a gyülekezetek vezetői és diakónusai ellássák tisztségüket a gyülekezetekben, nevezetesen azt, hogy a tagok a tizedet híven beszolgáltassák a kincstárba. Malakiás részletesen elénk tárja, hogy a jólét, a fejlődés feltétele, hogy beadják Isten kincstárába az Őt megillető részt. Ezt az elvet többször hangoztatnunk kell a lazák, a hanyagok előtt, akik gondtalanul kezelik Isten iránti kötelezettségüket, a tized, az adományok és áldozatok beszolgáltatását. "Avagy az ember csalhatja-e az Istent?" "Mivel csalunk Téged?" kérdezik a hűtlen sáfárok. A felelet világos és határozott: "A tizeddel és az áldoznivalóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Kérlek, olvasd el az egész fejezetet, lásd meg, vajon Isten beszélhetett-e ennél világosabban és határozottabban? Annyira határozott szavak ezek, hogy aki érteni akarja kötelességét Istennel szemben, e dologban valóban nem kell tévednie. Ha emberek mentségeket hoznak fel, hogy ezt a kötelességüket miért nem teljesítik, azért történik, mert önzők, mert szívükben nem él sem Isten szeretete, sem félelme.

Az Úr mindenkor ezt az eljárást várta el, ez az ő rendelkezése, művének előbbre vitelére, világunkban. Isten, saját tervén sosem változtatott. Ő mindent a sajátjának tekint, amit pedig az emberre bízott, abból az Őt illető részt követeli. "Mert én, az Úr meg nem változom, ti pedig, Jákobnak fiai, nem emésztettek meg. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat, térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura."

Akik állítják, hogy ezt a tervet és határozatot nem értik meg, - tervet, amelyet ha híven teljesítenek, áldást hoz számukra, sőt a menny ablakai is megnyílnak, hogy az áldás bőségesen áradjon rájuk, - nem őszinték, nem becsületesek Isten előtt. Mentségük, hogy Isten akaratát nem ismerték, mit sem használ nekik, az ítéletnek ama nagy napján.

Az eddig be nem fizetett tizedet hozzuk be immár. Kezdődjék az új év számotokra, mint olyan emberek számára, akik becsületesen járnak el Istennel szemben. Akik eddig visszatartották tizedüket, hozzák be, még mielőtt 1896. Év lezárul, azért, hogy ne tartozzanak Istennek, a jövőben pedig soha többé ne kockáztassák meg, ne hívják ki Isten átkát maguk ellen. Területi Elnökök! Teljesítsétek kötelességeteket! Ne csak ti beszéljetek, hanem világosan utaljatok arra: "Így szól az Úr" Gyülekezeti vének! Teljesítsétek kötelességeteket. Járjatok családról családra, nehogy Isten nyája e fontos dologban hanyagul járjon el, mert ez a kérdés nagy áldást, vagy nagy átkot foglal magában.

Akik félik az Urat, siessenek az Úr segítségére, mutassák meg, hogy hű sáfárok. Az igazságnak a világ minden részébe el kell jutnia. Az Úr megmutatta nekem, hogy gyülekezeteinkben sokan megrabolják Istent tizedben és áldoznivalókban. Isten beteljesíti rajtuk, amit kijelentett. Az engedelmeseket áldásban részesíti, a törvényszegőket átok éri. Akik az igazság üzenetét viszik gyülekezeteinkben, teljesítsék kötelességüket, nevezetesen, intsenek, neveljenek, dorgáljanak. Kötelességünk elhanyagolása, Isten ellen elkövetett csalás. Következménye? Átok!

Akik a rájuk bízott feladatot nem teljesítik, az Úr nem tartja bűntelennek, ártatlannak nevezetesen, hogy a gyülekezetet lelkileg egészséges állapotban tartsák, hogy megtegyék kötelességüket, vigyázván, nehogy hanyagságuk következtében Isten népét átok érje. Akik visszatartják tizedüket, Isten átka sújtja őket. Ő mondja: "Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És ezt mondjátok: Mivel csalunk Téged? A tizeddel és az áldoznivalókkal. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én házamba, hogy legyen ennivaló az én házamban".

Nem ember kéri ezt embertől. Isten egyik rendelkezése ez, amely által művét fenntartja és viszi előbbre e világon. Isten segítsen bennünket megtérésre. "Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek", mondja. Akik kötelességüket teljesíteni akarják, világosan felismerhetik ebből a fejezetből. Senki sem mentesítheti magát a tizedfizetés és áldoznivalók kötelezettsége alól, az Úrral szemben.

Az Úr bőségesen árasztja ránk ajándékait. Ő "úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Minden áldás Krisztus Jézus által árad ránk. Ne lássuk-e tehát Isten iránti kötelezettségeink teljesítéséhez, akitől függ egészségünk és életünk. Az Ő áldásától függ termésünk, földünk, állataink, nyájaink és szőlőink léte! Ő biztosít arról, hogy ha az Úr kincstárába beszolgáltatjuk tizedünket, ismét áldásban részesít, ám ha javainkat visszatartjuk, Ő is visszavonja áldását, mert a hűtleneket átok sújtja.

Isten mondotta: "Ezzel próbáljatok meg engem... ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Milyen csodálatos ígéretet tesz nekünk. Ezt az ígéretet tekintve, ki merészeli megrabolni Istent tizedben és áldoznivalókban?! "És megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura."

Ismét lepergett egy év az örökkévalóságba, súlyos feljegyzésekkel. Tekintsük át az elmúlt évet, s ha nem tettük volna meg kötelességünket készségesen, őszinte szívből, akkor határozzuk el, hogy az újévben a feljegyzések hűségünkről tesznek majd tanúságot.

Coorangbong, Ausztrália,

1896. VI. 14.

Kedves ... Testvérem és Testvérnőm!

Múlt pénteken éjjel veletek beszélgettem, mondtam valamit munkamódszeretekkel kapcsolatban. A mennyei őrálló állt mellettünk, s kívánnám, hogy minden szavát leírhatnám, félek, hogy nem tudom. Te mondottad: "Kívánnám, hogy kötelességeimre vonatkozólag mindent tudnék. Bizonyos tekintetben elégedetlen vagyok munkám eredményével." Majd a mellettünk állónak szava hallatszott: Legyen hited Istenben, tanulj Jézus Krisztustól. Ha Isten Igéjének szent igazságait tárod fel, Krisztust magasztaljad. Legfontosabb számodra, hogy Krisztus tanításai módszerét elsajátítsad. Ha a népet tanítod, csak néhány életbevágóan fontos tételt tárj eléjük, s minden gondolatodat ezekre összpontosítsd. Előadásaidba lényegtelen dolgokat is beleszősz. Sajnos, nem mindig "az élet illata az életre" s nincsenek tényleges összefüggésben a szöveggel. Ha az egyenes vonalról eltérsz, ha beleszősz olyasmit, ami a gondolatokat a tárgyról eltereli, mindazt gyengíted, amit előzetesen előadtál.

Ne gondold, hogy a Szentlélek befolyása alatt beszélsz, amikor tárgyadtól eltérsz, idegen dolgokat vegyítesz bele, melyeknek célja a feddés, amit pedig ne szőjünk bele komoly és szent igazságokba. Ha ezt teszed, irányt tévesztesz, gyengíted annak hatását, ami hasznos a tanításra, az igazságban való nevelésre. Sok drága eszme hatástalan marad, mert vegyítetted dolgokkal, amelyek éppen eszedbe jutottak, de aminek semmi köze sem volt a tárgyhoz. Ami az éppen soron levő tárgyhoz nem tartozik, azzal ne foglalkozz.

Világunkban vannak még emberek, akik vágyakoznak az élő Istenhez. Sajnos a gyámoltalan lelkeket ízetlen eledellel táplálták. Az egyházak prédikációi nem elégítették ki az éhes, agyonéheztetett lelkeket. Ezekben az előadásokban nincs mennyei erő, amely érintené, megelevenítené a szívet és a lelket, a hallgatók nem mondhatják: "Avagy nem gerjedezett-e a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nekünk az Írásokat?" A nép bőségesen kap értéktelen polyvát, ám ez nem ébreszti fel a törvényszegőt, nem győzi meg a lelket a bűnről. Akik hallgatás miatt jönnek, hallják meg az igazságot világosan, érthetően, egyenesen. Akik megízlelték Isten igéjét, sokáig éltek olyan légkörben, ahol nélkülözték Istent, tehát vágyakoznak Isten jelenlétére.

Szedd össze, tehát gondolataidat, hogy Isten igazságát elfogadhatóan tárd fel. Prédikáld az igazságot egyszerűen, röviden. Határozottan csak néhány fontos tételt tárgyalj. Légy tudatában, hogy minden pillanatban a Szentlélek segítségére szorulsz, mert a Szentlélek elvégezheti mindazt, amit te önmagadtól nem tudsz. Ha valami kellemetlenség nyomja lelkedet, személyes munkával szabadulj tőle, vagy komolyan imádkozz, mielőtt a szószékre lépsz. Kérd Istent komolyan, hogy távoztassa el tőled ezt a terhet. Határozottan csak néhány ponthoz tartsd magad. Tiszta búzát adj a népnek. Előadásaid ne tartalmazzanak olyan sokat, hogy a szilárd érvek helyett gyengeség ütközzék ki. Tárd fel az igazságot Jézusban, hogy a hallgatók a legjobb benyomásokat nyerjék.

Röviden beszélj. Előadásait általában kétszerte hosszabbak a kelleténél. Még jó dolgot is úgy adhatunk elő, hogy elveszti minden ízét. Ha az előadás túl hosszú, a prédikáció utolsó része elnyomja az előző erejét és érdekességét. Ne térj el a tárgytól, maradj állandóan mellette. Add a népnek a mennyei mannát, a Lélek pedig a te lelkeddel együtt bizonyságot tesz, hogy nem te beszélsz, hanem a Szentlélek szól általad. Isten Igéjének tanítója először is Istennel beszél, azután már a nép elé állhat, mert a Szentlélek munkálkodik szívén-lelkén. Ha hűségesen együttműködik Krisztussal, beteljesedik az ígéret: "Íme én tiveletek vagyok minden napon."

Gondolj arra, s ne feledkezz meg soha, hogy a mennyei Őrálló jelenlétében beszélsz. Gondolj arra, hogy nem csak tudatlan gyülekezet előtt beszélsz, hanem Őelőtte, Akinek mindenkor tudatában kell lenned. Úgy beszélj, mintha az egész mennyei világegyetem színe előtt állnál, s ugyancsak mintha Isten nyájainak és bárányainak éhes, éheztetett csoportját táplálnád.

Akik azt állítják, hogy az igét prédikálják, prédikálják is az igét, állandóan emlékezvén arra, hogy Istennek munkatársai. Ő a forrása eredményeinknek, s ha alkalmat adnak Neki, munkálkodni fog érettük. Ha alázatosak, ha nem a saját vélt bölcsességükben és képességeikben bíznak, akkor Isten érveket ad ajkukra, beszél általuk. Isten a hallgatók elméjét, szívét is befolyásolja, előkészíti a hintett mag befogadására.

Testvérem, Isten erejében mindennap munkálkodnod kell magadért, mert egyébként a Szentlélek helyett, Isten és ember ellensége áll oldalad mellett. Befolyására munkádban gyengeség mutatkozik. A hitnek a lélek üdvösségéről szóló legdrágább tételeit tönkreteszed, megcsonkítod.

Ha munkamódszereden nem változtatsz, helytelen nevelést kapnak, akik veled együttműködnek. Szíved vágyakozzék, sóvárogjon Isten, az élő Isten után. Ne engedd elterelni gondolataidat Isten művéről, jelentéktelen dolgokra. Istenadta tetterőddel dolgozz komolyan és imádkozó lélekkel, szólítsd fel a gyülekezetet az együttműködésre. Ne bízz magadban, nyugodj meg abban a tudatban, hogy Isten a munkavezető. Te csak szolgája vagy. Munkád lényege, hogy az Ő szavait hangoztasd: "Isten munkatársai vagyunk."

Ne tulajdonítsd az eredményt, a dicsőséget magadnak. Ne dolgoz megosztott lélekkel, hogy egyidejűleg önmagadnak és Istennek szolgálj. Ne önmagadra tekints. Szavaid vezessék a megfáradtakat és megterheltetteket Jézushoz, hogy terheiket az Ő lábaihoz tegyék. Dolgozz, mintha látnád őt, aki jobb kezed felől van, kész arra, hogy mindenható erejével melletted álljon, minden helyzetben szükségben.

Az Úr a te tanácsadód, üdvösséged Fejedelme. Előtted jár, győzve és, hogy győzzön. Szenteld magadat, lelkedet és testedet az Ő szolgálatára, tartózkodj minden kedvteléstől. Tagadd meg önmagad, vedd fel keresztedet és dolgozz komolyan a Mesterért. Erődet ne pazarold szükségtelenül, hosszú előadásokkal. Ez felőrli az életerőt, nem marad erőd arra, ami munkádnak legfontosabb része, a szolgálat házról házra.

Az Írás tanítja, imádkozás a család körében, - ez az evangélista munkája, s ezt a munkát egyesíted prédikációiddal. Ha elmulasztod, a prédikációk nagyrészt eredménytelenek lesznek. Féltékenyen ügyelj önmagadra. Te és feleséged személyes munka árán férkőzzetek a nép szívéhez. Tanítsd őket, hogy Isten szeretete uralja a családi élet belső szentélyét. Ha kívánod, akkor benned lakozhat a Szentlélek ereje, hogy munkádban segítségedre legyen.

Az utolsó kegyelmi üzenetet visszük a veszendő világnak. Isten elvárja, hogy munkánkba eleven erőt vigyünk. Ezt pedig csak a Szentlélek segítségével tehetjük. Fegyelmezzük az öröklött hajlamokat és rossz szokásokat, sőt szegezzük a keresztre. Alázd meg magad Isten keze alatt, mert a te útjaid nem Istennek útjai, s mindkettőtöknek sokat kell tanulnotok Krisztus iskolájában.

A múlt éjjel a következő oktató szavak hangzottak feléd: "tanácskozz hittestvéreiddel. Terveidet másoknak is gondosan mérlegelniük kell." Figyelmeztetés hangzott el, nehogy emberekben bízzunk, bölcsességükre hagyatkozzunk. A kísértőnek az a célja, hogy embereket félrevezessen, ráveszi őket, hogy ne Jézusra tekintsenek fel erőért és eredményért, hanem emberekre. Ez sok esetben megtörtént. Sátán felállította csapdáit, hogy embereket fogjon és magának megnyerjen, ráveszi őket, hogy halandó, tévelygő embertársaikban bízzanak.

Ha e pontban megrovás hangzik el, az ellenség foglalkozik az adott tanáccsal, majd pedig olyan ferde világításban tárja fel, hogy akik saját megítélésük szerint akarnak eljárni, bátran nekilátnak a tervezésnek, fontos intézkedéseket tesznek, hittestvéreik tanácsa nélkül. Így egy további tévedés törtet jóváhagyásra. Emberek az egyik irányban szélsőségesek, ha pedig helyesbítik, akkor átcsapnak a másik szélsőségbe.

Veszély környékez, hogy hibákat követsz el, ha saját bölcsességedben bízva haladsz előre. Tanácsra van szükséged. Nem minden munkát végzel eredményesen, ne kezdj munkát fontos helyeken, ha fennforog az a veszély, hogy a vetett alapot nem tudod befejezni. Határozottan Istentől kell kapnunk világosságot, félreérthetetlenül látnunk kell, mielőtt egy vagy két ember új és fontos területekre lép. Szükséges, hogy hittestvéreiddel tanácskozz, ugyanis nagy a veszély, hogy tervek és módszerek lefektetésében túl gyorsan haladsz.

Olyan szavak hangzottak feléd hittestvéreidre vonatkozóan, amelyeknek nem lett volna szabad elhangozniuk. Mások elméjében fogant tévedéseket, téveszméket közöltek veled, gondolataid pedig olyan irányt vettek, hogy sem nem biztos, sem nem helyes. Őrködj gondolataid felett. Nagyon vigyázz elméd és szíved indítékaira. Olyan szavakat hallhattál, amelyek alapján terveidben és módszereidben a kelleténél jobban bíztál. Önkéntelenül olyasmit beszélsz, amit Isten nem szentesíthet. Vigyázz magadra, nehogy, ha üt az óra és helyes tanácsadás által barátnak kell bizonyulnod, a barát helyét betöltened, - készületlenül találjon.

Nem szabad függetlenül, minden tanácskozás nélkül cselekedned. Kötelességed, hogy hittestvéreiddel tanácskozz. Ez sértheti büszkeségedet, ám az alázatos lélek, akit a Szentlélek tanít, hallgat a tanácsra és száműz minden önbizalmat. Ha olyan tanácsot kapsz, amely egyéni kívánságaiddal ellenkezik, ne gondold, hogy saját bölcsességed elegendő, hogy másoknak tanácsot adj, vagy pedig mellőzheted a neked adott tanácsot.

Bárhol dolgozz is, szükséges, hogy a többi eredményes munkatársaiddal egyesítsd erőfeszítéseidet. Nem vagy tökéletes teljesség, önmagad nem fejezhetsz be sikeresen előadássorozatot, ám megteheted a magad részt, a többiekkel együtt. Ez talán lealázó számodra, ám ne legyen, mert Isten különféle ajándékokat adott, és azt kívánja, hogy ezek az ajándékok tökéletes egységbe olvadjanak össze.

Ismerd fel a veszélyt, amely abból keletkezik, hogy a dolgozókat saját álláspontodból és saját belátásod szerint ítéled meg. Helyes volna, ha terveidet őszintén feltárnád hittestvéreid előtt, hogy lássad, ők hogyan látják, saját szempontjaikból. Mert a körülmények annyira hathatnak szívedre-lelkedre, hogy lehetetlen a körültekintő, sokoldalú megítélés. Engedd, hogy terveidet jól áttekintsék, majd pedig komoly imában bízzad ügyedet a Mindenhatóra. Tartsatok együttes tanácsot. Ne engedd, hogy saját szíved vagy mások sugallata bezárja szívedet az Úr szolgáinak tanácsa elől.

1896. augusztus 9-én. Azért írtam ezt neked, mert komoly ügy, komoly következményeket rejt magában és kihat a többi helységekben, a jövőben folyó munkánkra. ... testvérnek nincs szüksége hízelgő szavaidra. Jól kiértékeli saját képességeit és kihangsúlyozza, mások kárára. Nincs tudatában, hogy az elsőségre tőr. Még nem készült fel arra, hogy az evangélium szolgájának terheit, felelőségeit hordozza. Alázatos és töredelmes lélekre van szüksége. Folytassa tovább, adjon bibliai leckéket. Ha pedig hittestvérei látják, hogy alkalmas az evangélium prédikálására, az majd mutatkozni fog. Óvatos légy.

A könyvevangelizálás szintén az Úr szolgálatában végzett jó és eredményes munka. Könyvterjesztők megismerkedhetnek emberekkel, imádkozhatnak velük, megérthetik szükségleteiket. Az Úrtól kapott világosság szerint, a könyvterjesztőkre nagy felelősség hárul. Úgy lássanak munkájukhoz, hogy az Írásokat képesek legyenek magyarázni. Ne mondjuk, ne tegyünk semmit, ami kezüket megköthetné. Ha az Úrban bíznak, mialatt helyről helyre utaznak, Isten angyalai veszik körül őket, szavakat adnak ajkukra, amelyek világosságot, reményt és bátorítást nyújtanak sok léleknek. A könyvterjesztők munkája következtében sokan ismerték meg az igazságot.

A könyvevangélisták vigyenek magukkal könyveket és füzeteket, amelyeket elajándékozhatnak azoknak, akik tőlük könyveket nem vásárolhatnak. Így az igazságot több családdal megismertethetik.

Isten ajándékai közül, amelyeket az embernek adott, a legnemesebb és a legnagyobb ajándék, a beszéd képessége, a Szentlélek befolyása alatt. Nyelvünkkel győzünk meg és térítünk, Istent dicsőítjük, és Őt imádjuk, s a Megváltó szeretetéről tanúskodunk. A könyvevangélista, munkája által veti az igazság magvát, Isten szavának világossága árad emberek szívébe-lelkébe.

Őszintén hiszem, hogy senki sincsen, aki a könyvevangelizálást az evangélium hirdetőjére lealacsonyítónak tartaná. Íme Pál apostol bizonyságtétele: "Ti pedig tudjátok, hogy az első naptól fogva melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt. Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértések között, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek, hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan, és házanként bizonyságot tevén mint zsidóknak, mint görögöknek, az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől". Pál, a nagy szónok, akinek Isten csodálatosan kinyilatkoztatta Magát, házról-házra járt, teljes alázatossággal, könnyek és kísértések között.

Isten megmutatta nekem, hogy az evangélista a legértékesebb szolgálatot a könyvevangélista szolgálattal teheti. Mialatt ezt végzik, sokoldalú tapasztalatot szereznek, s ugyanazt végzik, amit Pál apostol is. Itt közlöm másolatban a testvéreinkhez intézett felhívást, folyóirataink és könyveink terjesztése érdekében: "A könyvterjesztés igen fontos munkaterület. Az értelmes istenfélő, igazságot szerető könyvevangélista az evangélium szolgáival egyenlő tisztséget tölt be. Ámde a könyvterjesztőnek a felszentelt prédikátornál nagyobb szabadsága van-e, hogy önző indokok késztessék? Vajon hűtlenné válhat-e a hitbuzgalmi munka elveihez, nevezetesen azáltal, hogy csak az olcsóbb és könnyebben eladható többet jövedelmező könyvekkel foglalkozik, közben pedig elhanyagolja azokat a könyveket, amelyek a legtöbb világosságot nyújtják?! A könyvevangélista munka hitbuzgalmi munka, s a területek átdolgozása missziós szempontból történjenek. Önző elvek, méltóság és tisztség hajhászása még csak ne is neveztessék közöttünk. Ne foglalkozzunk azzal a gondolattal, hogy a legnagyobbak legyünk."

A prédikációknak nem mulattatás a céljuk. Néhány lelkész olyan stílust használ prédikációikban, amelyeknek nincs jó hatása. Szokásukká vált, hogy előadásaikban adomákat szőnek. A hallgatóságra tett benyomás nem az élet illata az életre. Lelkészek ne vegyítsenek mulattató történeteket prédikációikba. A népnek tiszta táplálékra van szüksége, pelyvától gondosan megtisztított búzára. "Hirdesd az Igét" mondotta Pál Timótheusnak, s ez a mi feladatunk is. Lelkész, aki történeteket vegyít előadásaiba, idegen tüzet használ. Istent sérti, az igazság ügyére szégyent hoz, ha képviselői leereszkednek, és olcsó tréfákhoz folyamodnak. — R.H. 1904. December 22.