Felvilágosultságával dicsekvő korunkban, éjféli sötétségben élő, majdnem teljesen bálványimádó világ áll szemben Krisztus egyházával. Jehova törvényét szinte egyetemesen elvetik, mellőzik, ezáltal a világhoz hasonlóvá válik Sodoma s Gomora városaihoz. Mint a vízözön előtti napokban, a föld megtelt erőszakoskodással. Szerencsejátékok, rablás szinte közönséges, megszokott dolgokká váltak. Részegítő italok fogyasztása fokozódik. Sokan, akik szentségtelen kívánságaikat követik s követték, haszontalan életüknek öngyilkossággal vetnek véget. Mindennemű gonoszság és bűnözés terjeng a föld magaslatain, s akik beleegyeznek ezekbe a gonosztettekbe, igyekszenek a bűnösöket büntetésüktől megoltalmazni, mentesíteni. A világot a létező romlottságnak még századrészéről sem tájékoztatják. Az elkövetett kegyetlenségekről is csak keveset tudnak. Az emberek gonoszságának mértéke már-már betelt.

Sátán többféleképpen szemlélteti, hogy uralja a világot., befolyásolja emberek szívét, megrontja lelküket. Magas polcokat betöltő férfiakról bebizonyosodott, hogy szüntelenül csak gonoszt gondolnak. Sokan csak gazdagodni akarnak, lekiismeretlenek, vagyonukat bűnös úton-módon szerzik, gyarapítják. Az Úr megengedi, hogy ezek az emberek egymás gonosztetteit kipellengérezzék. Néhány gonoszságuk világosan tárul a világ elé, azért, hogy gondolkozó férfiak, akiknek szívében még él a vágy, hogy becsületesen és igazságosan bánjanak embertársaikkal, megérthessék, miért sújtják Istennek ítéletei a földet. Az Úr megbünteti a világot bűneiért. "Felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöltjeit többé!"

Az Úr nagy irgalmában meg akarja világítani a sötétségben tapogatózók értelmét, elméjét. Halasztja ítéleteit a megtéretlen világ felett, azért, hogy világosságának hordozói megkeressék és megmentsék az elveszetteket. Felhívja földi egyházát, hogy ébredjen fel Sátán okozta tespedtségéből, teljesítse mennyrendelte feladatát, nevezetesen a világ megvilágosítását. Egyházának szóló időszerű üzenete így hangzik: "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt." Azért, hogy uralkodó állapotokon segítsen, amikor sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket. Isten megbízta egyházát, hogy Vele együttműködjék, terjessze a Bibliai igazságoknak világosságát mindenütt. Akik e drága világosságnak hordozói és munkarészüket, feladatukat híven teljesíteni akarják, a következő ígéretet kapták: "De rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez."

Napjainkban a világ legnagyobb szüksége, hogy szemlélhesse Jézus Krisztust szentjei személyében. Isten azt akarja, hogy népe szent népként álljon a világ előtt. Miért? Mert az egész világ megváltásra vár az evangélium igazságának világossága által. Mialatt az egyház hirdeti az igazság üzenetét és embereket hív ki a sötétségből, Istennek csodálatos világosságára, tagjainknak az igazság Lelke által megszentelt élete tanúskodjék a hirdetett igazság valóságáról.

Isten azt akarja, hogy népe helyes viszonyban álljon Vele, azért, hogy megérthesse, mit kíván tőle mindenekfelett. Nyilatkoztassák ki a világ minden küszködő lelke előtt, hogy mit kíván Isten, hogy mit jelent "igazságot cselekedni", "az irgalmasságot szeretni, és alázatosan járni" Istennel. Bárhol legyenek is, otthon vagy külföldön, legyenek mindenütt Istennek törvénytartó népei. Legyenek biztosak abban, hogy bűneiket Isten megbocsátotta, s a Magasságos elfogadta őket gyermekeinek.

A világnak szüksége van a megmentő igazságra, amelyet Isten, népére bízott. A világ elpusztul, ha nem jut el Istennek ismeretére, választott ügyvivői által. A Szent Lélek erejében lankadatlan buzgalommal munkálkodjanak munkatársai, terjesszék az egész világon a drága igazság világosságát. Mialatt a főutakon és az ösvényeket, mialatt a föld pusztaságain munkálkodnak, otthon és a távoli területeken, meglátják Istennek nagy üdvözítését.

Isten hű hírnökei vigyék előbbre az Úr művét, az Általa rendelt úton-módon. Legyenek szoros kapcsolatban a Nagy Tanítóval, azért, hogy naponta tanuljanak Tőle. Komoly imában küzdjenek Istennel a Szentlélek keresztségéért, hogy kielégíthessék a bűnben pusztuló világ ínségét. Isten, ígérete szerint hatalmat ad nekik, akik hitben nekilátnak, hogy hirdessék az örökkévaló evangéliumot. Mialatt Isten szolgái az Isten trónjától elevenen áradó, élő üzenetet hirdetik, sokan elfogadják azt.

Ő, Aki sírt a megtéretlen Izrael felett, látva, hogy nem ismerik Istent, és Megváltójukat, Krisztust, letekintett műve központjára, Battle Creekre. Nagy veszedelem környékezte a népet, de sokan nem tudták. Hitetlenségük és érthetetlenségük elvakította látásukat. Emberi bölcsességben bíztak Isten művének legfontosabb, a kiadóhivatalra vonatkozó ügyében. Emberi ítélkezés gyengeségében gyülekeztek össze férfiak, hogy véges kezükbe vegyék az irányítást. Viszont Isten akaratát, Isten útját és tanácsát nem keresték, nem tartották nélkülözhetetlennek. Csökönyös, vasakaratú férfiak, az irodában és azon kívül szövetkeztek, eltökélten arra, hogy bizonyos intézkedéseket keresztülvisznek, saját megítélésük szerint.

Mondottam nekik: Ezt nem tehetitek. Ilyen nagy érdekek irányítását nem bízhatjuk teljesen rájuk, akik bebizonyították, hogy tapasztalatlanok Isten dolgaiban, s akiknek nincs lelki ítélőképességük. Nem szabad, hogy sorainkban, Isten népe között, a mű nagy központjában a bizalom megrendüljön, tévedő emberek helytelen ügyvitele, intézkedései következtében. Központunknak határozott befolyása van az Egyesült Államokban lévő és külföldi gyülekezeteinkre. Ha kezeteket a kiadóhivatalra teszitek, Istennek e hatalmas eszközére, hogy ti formáljátok, és a ti feliratotokkal lássátok el, majd rájöttök, hogy veszélyes a saját lelketekre, Isten művére pedig szerencsétlenség. Isten szemében ugyanolyan nagy bűn lenne, mint Uzza bűne, amikor kinyújtotta kezét, hogy a frigyládát megigazítsa. Vannak, akik mások munkájába léptek, amit Isten tehát elvár tőlük, az, hogy igazságot cselekedjenek, szeressék az irgalmasságot, és alázatosan járjanak Istenükkel, lelkiismeretesen munkálkodjanak, mint férfiak, akiket a nép alkalmaz, hogy a rájuk bízott munkát elvégezzék. Néhányan kudarcot vallottak, szavaik bizonysága szerint. Bármi legyen is tisztségük, bármi legyen is felelősségük, ha csak annyi hatalmuk, tekintélyük van, mint Akhábnak volt, rájönnek, hogy van Isten felettük, Akinek uralkodása mindenre kihat.

Ne kössünk szövetséget hitetlenekkel, s ne hívd össze csupán a néhány kiválasztottat, akik hozzád hasonlóan gondolkoznak, s akik minden javaslatodra"Ámen"-t mondanak, közben pedig kizárod azokat, akikről feltételezed, hogy nem egyeznek veled. Isten, megmutatta nekem, az ilyen eljárás nagy veszedelmét."

Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván: Ti nem mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek. A seregek Urát, Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! A tanításra és a Bizonyságtételre hallgassatok! Akik nem ekként szólnak, azoknak nincs hajnaluk." Ne legyen a világ a mi mértékünk. Munkálkodjék bennünk az Úr, hallgassátok az Ő szavát.

Akik a mű bármelyik osztályán dolgoznak, amelynek feladata a világ átformálása, ne szövetkezzenek velük, akik az igazságot nem ismerik. A világ nem ismeri az Atyát, sem a Fiút nincs lelki ítélőképessége művünk jellegéről, nevezetesen, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Nekünk a fentről jövő rendelkezéseket kell teljesítenünk. Ne hallgassunk hitetlenek tanácsára, ne kövessük javaslataikat, terveiket. Akik nem ismerik Istennek időszerű művét, indítványaik csak gyengíthetik Isten ügyvivőinek erejét. Ha ilyen indítványokat elfogadunk, akkor Krisztus tanácsát vetjük meg.

Isten szemmel kíséri mindenki munkáját, minden tervet, minden elme elképzelését. Ő a mélybe lát, ismeri a szív minden gondolatát, szándékát. A sötétség cselekedeteit, minden tervet, a szív minden képzeletét, az elme minden gondolatát, mint nyitott könyvből olvassa. Minden tett, minden szó, minden indok híven szerepel a feljegyzésekben a szívnek nagy Bírája előtt, Aki mondotta: "Tudom a te dolgaidat."

Isten megmutatta nekem, hogy Sámuel napjaiban Izrael elkövetett balgaságai megismétlődnek Isten népe között napjainkban, kivéve, ha alázatosabbak lesznek, ha kevesebb bizalmuk lesz önmagukban, ha jobban bíznak Izrael Ura Istenében, a nép Uralkodójában. Csak akkor, ha isteni erő párosul az emberi igyekezettel, a mű csak akkor állja meg a próbát. Ha emberek nem emberekben vagy saját ítéletükben bíznak, hanem Isten a bizodalmuk, ez megmutatkozik minden esetben gyengéd lelkületben, kevesebb beszédben és sokkal mélyebb imaéletben. Óvatosságban, a tervezésben, és a kivitelezésben. Ilyen emberek szemléltetik azt a tényt, hogy Istenben bíznak, hogy Krisztus indulata él bennük.

Isten ismételten és ismételten megmutatta nekem, hogy Isten népe ezekben az utolsó napokban nem bízhat emberekben, mert biztonsága nem emberektől függ. Az igazság hatalmas kardja nyers kövekként kihozta őket a világból, hogy kifaragtassanak, egyengettessenek, csiszoltassanak a menny épülete számára. A faragást a próféták végzik feddésükkel, intelmükkel, figyelmeztetéseikkel és tanácsaikkal, azért, hogy a mennyei Mintára alakíthassanak. Ez a Vigasztaló különleges műve, hogy átformálja a szívet és a jellemet, hogy emberek az Úr útján járhassanak.

1845 óta Isten népének veszedelme több ízben feltárult előttem. Isten megmutatta nekem a maradék körül tornyosuló veszélyeket az utolsó napokban. Ezeket a veszélyeket egészen a jelen ideig szemlélhettem. Félelmet keltő események előtt állunk. Az Úr eljön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Sátán tudja, hogy bitorolt hatalmának nemsokára örökre vége. Utolsó alkalma, hogy a világot uralja, most nyílik számára, ő pedig eltökélten hozzálát, hogy a föld lakosait elpusztítsa. Akik hiszik az igazságot, legyenek hűséges őrállók az őrtornyon, vagy pedig Sátán olyan tetszetős érveket sugall nekik, ők pedig olyan véleményt nyilvánítanak, amellyel elárulják szentséges, szent megbízatásukat. Sátán ellenségeskedése minden jóakarat ellen, mindinkább nyilvánvalóvá válik, mialatt erőit egyesíti lázadása utolsó művében. A lelkek, akik nem teljesen adták át magukat Istennek, s akiket Isten ereje nem őriz, azok Sátánnal szövetkeznek a menny ellen, csatlakoznak hozzá a világegyetem Uralkodója elleni harcban.

1880-ban kapott látomásban megkérdeztem: "Miben, hol rejlik Isten népének biztonsága a veszedelemnek a napjaiban? A válasz így hangzott: "Jézus közbenjár népéért, noha Sátán jobb keze felől áll, hogy ellene álljon." "És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr. Aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?" Az ember Közbenjárója és Szószólója gyanánt, Jézus vezeti mindazokat, akik készek arra, hogy vezesse őket, mondván: "Kövessetek engem felfelé, lépésről lépésre, oda, ahol az Igazság Napjának fényes sugarai ragyognak."

Ám nem mindenki követi a világosságot. Sokan eltávolodnak a biztos ösvényről, amely minden lépésnél az alázatosság ösvénye. Isten korszerű üzenetet bízott szolgáira, ám ez az üzenet nem minden részletében egyezik vezető férfiainak eszméivel. Néhányan bírálják az üzenetet és a hírnököket. Merészségükben még az Istentől származó és a Szentlélek által küldött feddő szavakat is visszautasítják.

Milyen tartaléka van még az Úrnak, amellyel azokhoz férkőzhetnek, akik sutba dobták intelmeit és feddéseit, s Isten Lelkének bizonyságtételeit csupán emberi bölcsességnek tulajdonították? Ti, akik ezt tettétek, milyen mentséget hozhattok fel az ítélőszék előtt, hogy elfordultatok az Általa adott bizonyítékoktól, nevezetesen, hogy Isten volt a műben? Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem akarom megismételni előttetek az elmúlt két év folyamán kapott bizonyítékokat Isten dolgairól, eljárásáról, választott szolgái útján. Ám Isten művének jelen bizonyítéka feltárult előttetek, s kötelességetek, hogy higgyétek Nem hanyagolhatjátok el Istennek intő üzeneteit, nem utasíthatjátok vissza, nem kezelhetitek könnyedén, könnyelműen, csakis végtelen veszteségek árán.

Kedvetek telhet gáncsoskodásban, gúnyolódásban, félremagyarázásban, ferdítésben, de csak saját lelketek lealjasítása árán. Ilyen fegyverek használata nem szerez számotokra drága győzelmeket. Inkább zülleszteni lelketeket, Istentől Szent dolgokat, a közönségesnek a színvonalára rántjátok le, s a dolgok olyan állapota következik, amely kedvez a sötétség fejedelmének, de megszomorítja Isten Lelkét. Gáncsoskodás és bírálgatás annyira kiszorítja a lelket, megfosztja a kegyelem harmatától, mint ahogyan Gilboa hegyei nélkülözik Isten esőjét. Nem bízhatunk ítélkezésünkben, akik csúfolódnak, ferdítenek és félremagyaráznak. Tanácsuknak vagy határozataiknak nincs helyük. Isten jóváhagyásának pecsétjét kell hordoznotok, mielőtt határozott indítványokat tehetnétek, hogy Isten ügyét, művét formálhassátok.

Akik vádolják és bírálják Isten eszközeit, ügyvivőit, az Urat vádolják és bírálják, Aki küldte őket. Ápolja tehát mindenki vallásosságát, azért, hogy vallásos dolgokat helyesen értékelhessen. Többen nem tudnak különbséget tenni a tiszta arany és a puszta csillogás között, a lényeg és az árnyék között.

A Mineapolisban mutatkozó előítéletek és vélemények egyáltalában nem oszlottak el. Az ott elvetett magvak sok szívben életre kelnek, s termést hoznak. Csak a felső leveleket vágták le, a gyökerek bennmaradtak, s meghozzák szentségtelen gyümölcsüket. Akikkel érintkeztek, ítélkezésüket mérgezik, fogalmaikat rombolják, értelmüket elvakítják, az üzenet és a hírnökök felől. Ha alapos bűnvallomással, kiirtjátok a keserűség gyökerét, akkor majd világosságot láttok, Isten világosságában. Ám alapos megtérés nélkül, lelketek nem állhat tisztán. Tanulmányozzátok Isten Igéjét azzal az elhatározással, hogy ne a saját eszméiteket erősítse, hanem, hogy eszméiteket rendezzétek, aszerint, ahogyan összhangban vannak vagy ütköznek az igével. Legyen a Biblia állandó társatok. Tanulmányozzátok a Bizonyságtételeket, de nem csak azért, hogy állításaitok megerősítésére saját tetszésetek szerint kiragadjatok mondatokat, közben pedig mit sem törődtök a legvilágosabb kijelentésekkel, amelyek eljárástok megjavítását célozzák.

Közöttünk is sokan eltávolodtak Istentől, de még nem látható a buzgó megtérés, a visszatérés az első szeretethez, ami pedig lényeges a megújhodásnak, a szív megújulásának. Hitetlenség furakodott soraink közé, mert divatos dolog Krisztustól távozni, s a kételyeknek helyt adni. Sokan így kiáltottak: "Nem akarjuk, hogy Ő uralkodjék mirajtunk." Baált, Baált választják. Közöttünk sokan úgy vallásoskodnak mint a hitehagyó Izrael. Minthogy saját útjaikat szeretik, elhagyják az Úrnak útját. Az igaz vallást, a Biblia egyedüli vallását mellőzték. Azt a vallást, mely tanítja a bűnbocsánatot a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemei által. Mely az életszentséget hirdeti, az Isten Fiába vetett hit által. Ezt a vallást megvetették, gúnyolták, visszautasították. Azzal vádolták, hogy rajongáshoz és fanatizmushoz vezet. Ám csakis Jézus Krisztus éltet a lélekben, a szeretet tevékeny elve, amelyet a Szentlélek közvetít, teheti az embert gyümölcsözővé jó cselekedetekre. Istenért hirdetett minden üzenetnek ereje és hatalma, Krisztus szeretete. Milyen jövő vár ránk, ha nem tudunk a hitnek egységére jutni?

Ha azonban abban az egységben egyesülünk, amelyért Krisztus imádkozott, akkor véget ér majd ez a hosszú viszály, amelyet sátáni ügyvivők tartottak ébren. Akkor majd nem lesznek közöttünk férfiak, akik a világ rendje szerint fektetnek le terveket, mert nincs lelki látásuk, hogy lelki dogokat felfoghassanak. Az embereket most még járkáló fáknak látják, szükségük van a mennyei kéz érintésére, hogy úgy lássanak, ahogyan Isten lát és dolgozzanak, ahogyan Krisztus dolgozott. Akkor majd Sion őrállói egyesülten fújják a kürtöt, tiszta, harsány hangon. Mert észreveszik a veszély közeledtét, felismerik az Isten népét környékező veszélyt.

Járjatok az egyenes úton, hogy még a sánta se térhessen le róla. Bénák, sánták vesznek körül, akiket segítenünk kell, de nem azzal, hogy magatok is sántikáltok, hanem, hogy helytálltok, mint kipróbált férfiak, akik sziklaszilárdan kitartanak elveik mellett. Tudom, hogy a népért munkát kell végeznünk, mert egyébként sokan nem készülnek fel arra, hogy a mennyből küldött angyal világosságát befogadják, aki dicsőségével bevilágítja az egész földet. Ne gondoljátok, hogy tisztességre való edények lesztek a késői eső idején, hogy Isten dicsőségében részesülhettek, ha hiúságotokban felfuvalkodtok, ferde dolgokat beszéltek, titokban pedig a keserűség gyökerét tápláljátok. Isten haragja kíséri a lelkeket, akik a széthúzás e gyökereit ápolják, s lelkületük annyira ellenkezik Krisztus lelkületével.

Mialatt Isten Lelke nyugodott meg rajtam, úgy tűnt fel, mintha egyik tanácsüléseteken részt vettem volna. Az egyik tag felállt helyéről, magatartása határozott és komoly volt. Egy lapot mutatott néktek. A lap címét tisztán láthattam. Az Amerikai Őrálló volt. A lapot bírálták, s főként cikkeinek jellegét. A tanács tagjai a cikkek néhány szakaszára utaltak, kijelentetvén, hogy kivágandók, vagy változtatásra szorulnak. Éles szavakkal bírálták a lap módszereit, általában keresztényietlen lelkület uralkodott. Határozott, kihívó hangok hallatszottak.

Vezetőm felhívott, hogy figyelmeztető és feddő szavakat intézzek az ülés résztvevőihez, akik olyan merészen vádaskodtak és kárhoztatták. Lényegében a megrovás tartalma ez volt: Az Úr nem elnökölt ezen a tanácsülésen, s a tanácstagok egymás közt viszálykodnak. Ezeknek a férfiaknak a lelke és a szíve nincs Isten Lelkének irányító, fékező befolyása alatt. Akik hitük ellenségei, azok indítványozzanak olyan terveket, melyeket ti jelenleg tárgyaltok. A világ szempontjából néhány terv nem kifogásolható, ám ne fogadják el azok, akik a menny világosságát kapták. Az Isten adta világosságot tiszteletben kell tartanunk, nemcsak saját biztonságunk, hanem Isten egyházának biztonsága érdekében is. E néhány ember által tett lépéseket nem követheti Istennek maradék népe. Az Úr nem támogathatja eljárásotokat. Eljárástokból kitűnik, hogy terveiteket az Ő segítsége nélkül készítettétek, Aki pedig hatalmas Tanácsadó, ám az Úr közbelép. Akik Isten művét bírálják, szemgyógyító írra szorulnak, mert hatalmasnak érezték magukat saját erejükben, ám van Valaki, Aki megkötözheti a hatalmasnak karjait és megsemmisítheti a bölcsek tanácsait

Az általunk hirdetett üzenet nem lealázó üzenet. Hirdetőinek nem kell szégyenkezniük. Nincs mit leplezniük, eredetét és célját nem kell rejtegetniük. Szószólói olyan emberek legyenek, akik sem nappal, sem éjjel nem nyugszanak. Mi, akik ünnepélyes fogadalmat tettünk, mi, akik mint Krisztus hírnökei megbízást kaptunk, mint Isten kegyelmes titkainak csodáinak sáfárai, nekünk kötelességünk, hogy híven tárjuk fel Istennek egész tanácsát. Ne csökkentsük a különleges igazságok fontosságát, azokat, amelyek elkülönítettek, elválasztattak a világtól, s tettek bennünket azzá, amik vagyunk. Mert ezekhez az igazságokhoz örök érdekek fűződnek. Isten megvilágította előttünk ebben az utolsó, maradék időben végbemenő eseményeket, nekünk pedig írásban és szóban hirdetnünk kell az igazságot a világ számára, nem félénk, lélektelen úton-módon, hanem a Léleknek és az Isten erejének kinyilatkoztatása által. Az üzenet terjesztése hatalmas küzdelmekbe kerül. Közhírré tételének eredményei, következményei kihatnak mennyre és földre.

A két nagyhatalom, a jó és a rossz közötti küzdelem nemsokára befejeződik. Ám egészen befejezéséig állandó és kemény harc folyik. Tökéljük el ma, mint ahogyan Dániel és társai tettek Babilonban, hogy elveinkhez hívek maradunk, bármi történjék is. A szokottnál hétszer erősebben fűtött tüzes kemence sem késztethette Istennek e hű szolgáit, hogy feladják az igazságot. Szilárdan megállták helyüket a próba idején, s bevetették őket az égő kemencébe. Ám Isten nem hagyta el őket. Egy negyedik alak is ott járt a lángok között, amikor pedig onnan kijöttek, öltönyükön még a tűz szaga sem volt érezhető.

Napjainkban a világ telve hízelgőkkel és képmutatókkal. Ám Isten mentsen meg attól, hogy akik szent igazságok őrzőinek tartják magukat, Isten ügyének árulói legyenek és pedig azáltal, hogy becsempészik az igazság ellenségének indítványait és terveit.

Nincs időnk arra, hogy Isten törvénye áthágóinak soraihoz csatlakozzunk, hogy szemükkel lássunk, fülükkel halljunk, s ferdült értelmükkel romlott érzékeikkel értsünk. Tartsunk össze szorosan. Úgy dolgozzunk, hogy egyetlen egységbe forrjunk, hogy életünk szent, jellemünk pedig tiszta legyen. Akik az élő Isten szolgáinak vallják magukat, ne hajoljanak le emberek véleményének bálványa előtt, ne legyenek többé gyalázatos szenvedélyek rabszolgái, ne mutassanak be többé fertőzött áldozatot az Úrnak, nevezetesen bűnfoltos lelküket.

Mint szorgalmas tanulók, olvassátok az igét, legyetek cselekvői az igének s a Szentlélek segítségetekre siet. Isten szeretete pedig fellángol a szolgálattevőknek lelkében, s teljesíti éppen azt a munkát, amit az Úr rendelt el, hogy végezzük a misszió vonalán.

Mialatt az utolsó napok veszedelmei környékezik Istennek népét, Sátán komolyan tanácskozik angyalaival, legsikeresebb tervét kovácsolja, hogy hitüket megdöntse. Látja, hogy hitetései következtében a népszerű egyházak álomba merültek. Kellemes bölcseletekkel, hazug csodákkal irányítása alatt tartja őket. Ezért angyalait utasítja, hogy csapdáikat főként azok útjába állítsák, akik Krisztus második eljövetelét várják, s törekszenek Isten minden parancsolatát megtartani.

A nagy csaló így szól: Azokra ügyeljünk, akik a népet Jehova szombatjára figyelmeztetik. Általuk sokan felismerik Isten törvényének kötelező voltát, s az a világosság, amely rávilágít az igazi szombatra, egyben feltárja Krisztus szolgálatát a mennyei szentélyben, kimutatja, hogy ott folyik az ember megváltásának végső műve. Tartsátok az embereket sötétségben, amíg ez a mű befejeződik, s akkor mienk a világ, de mienk az egyház is.

A szombat a nagy kérdés, amely Lelkek sorsa felett dönt. Mi az általunk teremtett szombatot magasztaljuk. Elfogadtattuk a világ fiaival, sőt az egyháztagok is elfogadták. Bírjuk rá az egyházat, hogy a világgal együtt támogassa, fenntartsa. Jeleket és csodákat kell tennünk, hogy az igazsággal szemben elvakítsuk őket, rá kell bírnunk őket, hogy a józan ész és Isten félelme ellenére, szokásaikat és hagyományokat kövessék.

"A népszerű lelkészeket befolyásolom, hogy eltereljék hallgatóik figyelmét Isten parancsolatairól. Amit az Írás a szabadság tökéletes törvényének nevez, bélyegezzék igának, rabszolgaságnak. A nép elfogadja a lelkésze írásmagyarázatát, nem vizsgálja, nem kutatja az Írásokat a maga számára. Ezért, a lelkészek által munkálkodva, a népet a saját akaratom szerint irányítom."

"Ám a legfőbb dolgunk, hogy elhallgattassuk a szombattartók szektáját. Izgassuk ellenük a közvéleményt. Megnyerjük a nagy embereket, megnyerjük a világ bölcseit, rávesszük a hatóságokat, hogy terveinket keresztülvigye. Akkor majd az általam teremtett szombatot szigorú határozott törvények teszik kötelezővé. Akik pedig nem tartják meg, azokat kiűzik a városokból és a falvakból, azok éhséget, nyomort szenvednek. Ha majd hatalomra jutunk, megmutatjuk, mit teszünk velük, akik Istenükhöz hívek maradnak. Mi rávettük a Római Egyházat, hogy börtönnel sújtsa, kínpadra vonja, halálra adja azokat, akik rendeleteinek nem engedelmeskedtek. Immár, hogy összhangot teremtettünk a protestáns egyházak és a világ között, hatalmunknak ezzel a jobb karjával végül is a törvény erejénél fogva kiírtjuk mindazokat, akik nem engedelmeskednek tekintélyünknek. Ha majd halálbüntetés sújtja szombatunk áthágóit, akkor a törvénytartók soraiból sokan hozzánk csatlakoznak."

"Ám mielőtt e szélsőséges intézkedésekhez látnánk, minden bölcsességünket és eszünket felhasználjuk, hogy megtévesszük, tőrbe ejtsük az igaz szombat ünneplőit. Krisztustól sokat elvonhatunk világiasság, szenvedélyek és büszkeség által. Biztonságban érezhetik magukat, mert az igazságot hiszik, de étvágyuk és alantas szenvedélyeik kielégítése, - ami megtéveszti ítélkezésüket, ítélőképességüket, - bukásukat okozza."

"Menjetek, kábítsátok el az élet gondjaival a földek és a pénz tulajdonosait. Mutassátok be a világot a legvonzóbb formájában, hogy kincseiket itt fektessék be, szeretetük földi dolgokra irányuljon. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, nehogy anyagiakat szerezzenek, akik Isten művében dolgoznak, s ellenünk fordíthassák. Tartsuk csak a pénzt a mi sorainkban. Mert minél több vagyonhoz jutnak, annál többet ártanak országunknak, mert elveszik tőlünk alattvalóinkat. Bírjátok rá őket, hogy többet törődjenek a pénzzel, mint Krisztus országának építésével s az igazság terjesztésével, amelyet gyűlölünk, s akkor majd nem kell félnünk befolyásuktól, mert tudjuk, hogy minden önző, kapzsi személy hatalmunkba kerül, s végül is távozik Isten népe közül."

Általuk, akik csak a kegyességnek látszatával bírnak, de nem ismerik annak erejét, sok lelket megnyerhetünk, akik egyébként ártanának nekünk. Akik Istennél is jobban szeretik a gyönyört, azok a legeredményesebb segítőink. Közülük, akik alkalmasak és értelmesek, csalétek gyanánt szolgálnak, hogy másokat is hálóikba ejtsenek. Sokan azért nem félnek befolyásuktól, mert hiszen ugyanazt a hitet vallják. Így elhitetjük velük, hogy Krisztus követelményei nem annyira szigorúak, mint valaha hitték, s, hogy a világban való alkalmazkodás által nagyobb befolyást gyakorolhatnak világiakra. Így szakadnak el Krisztustól, azután, pedig már nem lesz erejük, hogy hatalmunknak ellenálljanak, nemsokára pedig csak kinevetik előbbi buzgóságukat, odaadásukat."

"Mielőtt a nagy, döntő csapást mérjük, folytassuk harcunkat lankadatlanul a parancsolatok megtartói ellen. Jelen kell lennünk minden összejövetelükön. Különösen nagygyűléseiken ártanak ügyünknek, tehát ébereknek kell lennünk, minden mesterkedésünkkel, hitetésünkkel azon legyünk, hogy megakadályozzuk a lelkeket, nehogy hallgassák az igazságot, nehogy az igazság befolyásolja őket."

"Ott leszek, ott lesznek a helyszínen ügynökeim, emberek, akik igazsággal kevert hamis tanokat hirdetnek, hogy lelkeket megtévesszenek. Lesznek jelen hitetlenek is, akik kételyeiket fejezik ki az Úr intő üzeneteivel szemben, melyeket egyházának küld. Ha az emberek olvasnák és hinnék ezeket az intelmeket, akkor nem volna reményünk, hogy legyőzhetjük őket. Ám ha elterelhetjük figyelmüket ezektől az intelmektől, akkor tudatlanok maradnak hatalmunk, és fortélyunk felől, s végül is soraink közé sorozhatjuk őket. Ám Isten nem engedi, hogy szavát büntetlenül mellőzzék. Ha lelkeket csak kis időre is megtéveszthetünk, Isten elvonja irgalmát, s átengedi őket a mi uralmunknak."

"Okozzunk zavart, nyugtalanságot, széthúzást. Szüntessük meg félelmüket lelkük üdvösségéért, bírjuk rá, hogy bírálgassanak, ítélkezzenek, vádolják és kárhoztassák egymást. Legyenek önzők és ellenségeskedők. E bűnök miatt űzött el minket Isten, színe elől, s akik példánkat követik, hasonló sorsra jutnak."

A próféciák beteljesednek. Az Úr mondja: "Íme én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja." Valaki majd eljön Illyésnek lelkével és erejével, s amikor megjelenik, az emberek mondhatják: Ti túl komolyan veszitek a dolgokat, ti nem helyesen értelmezitek az Írásokat. Majd én megmondom, hogyan tanítsátok üzeneteteket.

Sokan nem tudnak különbséget tenni Isten műve és ember műve között. Az Igazságot mondom néktek, ahogyan Isten adja nekem, s kijelentem, ha továbbra is csak hibákat kerestek, ha továbbra is a széthúzás szelleme ural, akkor sosem ismeritek meg az Igazságot. Jézus mondotta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Nincsenek olyan állapotban, hogy szent és örök valóságokat értékeljenek, ám Jézus megígérte, hogy elküldi a Vigasztalót, Aki mindenre megtanítja őket, s mindazt emlékezetükbe idézi, amit mondott nekik.

Testvéreim ne vessük bizalmunkat emberbe. "Óh, szűnjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?" Tehetetlen lelketekkel Jézuson csüggjetek. Nem illő, hogy a völgynek a forrásából igyunk, ha a helyen is van számunkra forrás. Hagyjuk az alantasabb forrásokat. Jöjjünk fel a magasabb forrásokhoz. Ha van az igazságnak olyan pontja, melyet nem értetek, amiben nem egyeztek, akkor kutassatok, vessetek össze szövegeket szövegekkel, vessétek az igazság aknáját mélyre, Isten szava bányájának mélyére. Magatokat és véleményeteket Isten oltárára kell helyeznetek, vessétek félre előítéleteteket, engedjétek, hogy a mennyei Lélek vezessen el minden igazságra.