Cooranbong, Ausztrália

1896. VII. 6.

Kedves Testvéreim!

Isten megmutatta nekem, hogy az Úr mindenkit megpróbál, aki Krisztust és nevét vallja, de különösen azokat, akik művének valamelyik ágában sáfárkodnak. A kapcsolat Istennek korszerű művével, nagy felelősséggel jár. Minél fontosabb a bizalmi tisztség, annál nagyobb a vele járó felelősség. Milyen alázatos és őszinte legyen az az ember, aki ilyen tisztséget tölt be! Mennyire féljen, milyen bizalmatlan legyen önmagával szemben! Milyen gondosan ügyeljen arra, hogy a dicséret és a hála Istent illesse!

Isten őrállót rendelt, azok oldala mellé, akik bizalmi tisztségeket töltenek be, hogy megrója és meggyőzze őket a rosszról, vagy pedig meghallgassa a segítséget kérő imákat. Az őrálló megfigyeli, vajon a felelőségek hordozásával megbízott férfiak Istenhez tekintenek fel bölcsességért, felhasználnák-e minden alkalmat, hogy jellemüket a mennyei mintára alakítsák. Ha eltérnek az egyenes útról, Isten elfordul tőlük. Ha nem törekszenek arra, hogy megértsék Isten akaratát velük szemben, akkor nem adhatja áldását munkájukra, s nem támogathatja őket.

Akiket Isten helyezett felelősségteljes állásokba, sose törekedjenek önmaguk magasztalására, vagy arra, hogy az emberek figyelmét saját munkájukra tereljék. Minden dicséret, dicsőség Istent illeti. Ne törekedjenek arra, hogy Isten öröksége felett uralkodjanak, mert azt csak azok teszik, akik Sátán befolyása alatt állnak.

Ennek ellenére intézményeinkben az "uralkodj - vagy rontasz" rendszer gyakran előfordul. Ezt a lelkületet tanúsítják többen, akik felelős tisztségeket töltenek be. Éppen azért Isten nem végezheti el általuk azt a munkát, amit szeretne. Akikben ez a lelkület él, éppen eljárásukkal bizonyítják, hogyan viselkednének a mennyben, ha ott felelőségekkel bíznák meg őket.

Akik a lelkeket Kálvária fényében tekintik, nem kell tévedniük, hogy hogyan értékeljék őket. Annak okát, hogy Isten miért engedte meg, hogy az embercsalád tagjai közül néhányan nagyon gazdagok, néhányan pedig nagyon szegények legyenek, az emberek csak az örökkévalóságban értik majd meg, kivéve, ha törekszünk helyes viszonyt fenntartani Istennel, s terveit megvalósítani, ahelyett, hogy saját önző eszméinket követnénk, nevezetesen, hogy jobban értékeljük gazdag felebarátainkat, mint szegény szomszédunkat. Isten felhozza napját mind az igazakra, mind a gonoszokra, ez a nap pedig Krisztust ábrázolja, az Igazság Napját, Aki a világ Világossága, és áldását, irgalmát, a láthatatlanokat és a láthatókat egyaránt árasztja gazdagokra és szegényekre. Ez az elv irányítja megtartásunkat embertársainkkal szemben. Az Úr a legmagasztosabb erkölcsi elvek tanítója. Bűntelenül senki sem térhet el azoktól. Isten jósága ellen elkövetett legnagyobb sértés, ha kételkedünk abban, vajon részesít-e másokat is lelki és testi áldásokban, amelyekből bőségesen juttatott nekünk.

Tiszta hitvallás, őszinte, szent életmód teszi az embert kereszténnyé. Ám amióta Sátán a mennyben vereséget szenvedett, a csalás és durvaság útját járja, sajnos vannak keresztények, akik eltanulják módszereit és eljárását. Noha állítják, hogy Isten ügyét szolgálják, de a maguk hasznára kiforgatják embertársaikat jogaikból.

Isten minden embert drága áron vásárolt meg, s mint Isten örökségének eltulajdoníthatatlan jogaik vannak. Az Úr nem fogadhatja el a kétszínűek, a csalók szolgálatát. Az így szerzett legcsekélyebb előny, szégyent hoz Istenre és az igazságra. Akikben él a Biblia hite, igazságosan cselekszenek, szeretik az irgalmasságot, s alázatosan járnak Istenükkel. Az igazság Istene így húzta meg a látszóvonalat.

Ismételten csak azt hangsúlyozom, hogy legyen élő hitünk Istenben. Vannak, akikről noha véljük, hogy Istennek szolgálnak, de a hitetlenségbe rohannak. Számukra a görbe út egyenes. Isten igazságát állandóan áthágják, életüket romlott elvek irányítják, s bárhova mennek is, gonosz magvakat hintenek. Ahelyett, hogy másokat Krisztushoz vezetnének, befolyásuk csak kétkedést szül. A lelkeket megingatják az igazságban, mert különleges elméletekbe bocsátkoznak, amelyek elvonják őket az igazság útjáról Munkájuk csak a kételkedés, hitetlenség, hibáztatás és vádolás láncait kovácsolja, lelkek megbotlanak bennük, örök vesztükre. Lelkek vére tapad hozzájuk, akik noha állítják, hogy Istent szolgálják, ám az ellenség munkáját végzik.

Mindent tudva, milyeneknek kellene lennünk? Vajon magasztaljuk-e az emberi bölcsességet, a halandó, változékony, tévelygő emberekhez forduljunk-e a szükség idején? Vagy pedig mutassunk példát hitünkkel, azzal, hogy Istenben bízunk, hogy feltárjuk a hamis elméletek, vallások és bölcseletek hálóját, amelyet Sátán feszített ki, hogy a tapasztalatlanokat tőrbe csalja? Ha így Isten igéjének cselekvői vagyunk, akkor a világ Világossága leszünk. Mert ha Isten Igéjét kiéljük, azzal szemléltetjük mindenki előtt, aki befolyásunk körében él, hogy tiszteljük és féljük Istent, s az Ő irányítása alatt munkálkodunk. Isten elvárja, hogy szolgái alázatos, körültekintő életmódjukkal, szeretetükkel elnézésükkel, hosszan tűrésükkel, gyengédségükkel mutassák Őt be a világnak.

Isten elvárja, hogy akik Tőle szent megbízatást kaptak, hogy felelősségük, feladatuk magaslatán álljanak. Az ember itt e földön csupán vizsgázik, akik pedig bizalmi tisztségeket kaptak, döntenek afelett, hogy önmagukat magasztalják-e vagy Teremtőjüket. Arra használják-e hatalmukat, hogy elnyomják embertársaikat, vagy pedig arra, hogy Istent magasztalják és dicsőítik.

Fokozott felelősség, fokozott kötelezettségekkel jár. Aki hűségesen akar szolgálni, szolgálja tehát teljesen és készségesen a világ Legnagyobb Tanítóját. Eszméit és elveit Isten segítségével és tisztán őrizze meg. Legyen mindennapi tanulmánya, hogy a belé helyezett bizalomra méltó legyen. Isten ereje elevenítse meg képességeit. Jellemét ne fertőzze meg rokonainak, barátainak, szomszédainak befolyása. Időnként vonuljon félre, hogy Istennel közösséget élvezhessen, hogy hallja hozzá intézett szavát: "Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!"

Aki szereti Istent, s az Úr útjait járja, a Lélek gyümölcsét termi, hasonlóan az élő szőlőtőkének dús fürtjeihez. Krisztus, erős vára. Krisztus emberi testben megtartotta Isten törvényét, az ember is megtarthatja, ha hitben ragaszkodik az erő Forrásához, hogy abból erőt merítsen. Ha tudatában van, hogy Krisztus segítsége nélkül mit sem tehet, akkor Isten ad bölcsességet neki. Ámde szívében ápolnia kell Krisztus szeretetét, tanításait pedig valósítsa meg életében. Vajon nem kell-e úgy szeretnie Krisztust, ahogyan Krisztus szerette Istent? Vajon nem kell-e bemutatnia mindenki előtt, akivel érintkezik, hogy Jézus Krisztus benne lakozik, teljesebben, mint valaha? Éppen fokozott felelőssége megköveteli, hogy istenismerete is fokozódjék. Igazolnia kell, hogy él benne a szeretet által munkálkodó hit, mely megtisztítja a lelket.

Gyakran előfordul, hogy magas bizalmi tisztségeket betöltő férfiak nem vesznek időt az imára. Azt hiszik, nincs idejük arra, hogy minden képességüket fejlesszék, azért, hogy a Szentlélek meggyőző szava irányítsa. Ámde ha ezek a férfiak a szelíd és alázatos Jézus lábaihoz ülnének, akkor eleget tehetnének szent felelősségeiknek, mert nem önmagukban, hanem Istenükben bíznának. Odaszentelnék Istennek egy nemes, önmegtagadó, kereszthordozó élet áldozatát. Jézus foglalná el trónját szívüknek, adna nekik testi, lelki és erkölcsi erőt, hogy az Ő ismeretét terjesszék.

Isten vágyakozik arra, hogy munkálkodjék általuk, akiknek képességeket adott, nagy dolgok végzésére. Szeretné látni, hogy akik felelős állásokat töltenek be, Őt képviselik e világon. Isten azt szeretné, ha Krisztust a világ legnagyobb Tanítójának ismerték el, s, hogy mint a Világ Világossága sugározna gondolataik által. "Valakik pedig befogadják Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek." Ám annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson, Isten elvárja, hogy értelmi képességeiket és testi erejüket szent áldozatként Neki bemutassák.

Ám sokan, mihelyt szent bizalmi tisztségeket érnek el, nagy embereknek tekintik magukat. Ha pedig e gondolatnak helyt adnak, nyomban véget vet mennyei világosságot sóvárgó vágyuknak, pedig ez az egyetlen, ami az embert valóban naggyá teheti. Akik így tekintik a dolgokat, ki irtják önmagukból a nagyság minden lehetőségét, mert az Igazság Napja nem világítja meg őket.

Az emberek nem olthatják ki az élet világosságát, még akkor sem, ha szemüket szorosan lezárják előtte. Az Igazság Napja akkor is világít, ha szegény, balga emberek önalkotta sötétségbe burkolóznak is.

Akik szemüket a mennyei világosság elől elzárják, tudatlanok, szánalmasak, szánalmasan tudatlanok, nem ismerik sem az Írásokat, sem Istennek hatalmát. A Szentlélek működése kellemetlen számukra, s megnyilatkozásait fanatizmusnak tartják. A világosság ellen lázadnak, mindent megtesznek, hogy kizárják, a sötétséget világosságnak, a világosságot sötétségnek nevezik. Panaszolják, hogy Krisztus tanításai izgalmat és fanatizmust okoznak, ártanak azoknak, akik elfogadják, azért, hogy megismerjék életük kötelességeit.

Akik ezt hiszik és bizonygatják, nem tudják mit beszélnek. A sötétséget szeretik, s mindaddig, amíg ezek a Krisztus nélkül élő lelkek felelős állásokat töltenek be, Isten műve veszélyben forog. Ezek a lelkek szintén abban a veszélyben forognak, hogy olyan szilárdan ragaszkodnak a lázadás sötét vesztőjéhez, hogy soha sem látnak világosságot. S minél tovább maradnak meg helyükön, annál reménytelenebb, hogy Krisztust elfogadják, vagy, hogy az igaz Isten ismeretére eljussanak. Milyen bizonytalanná teszik mindazt, ami lelki és haladás az igazságban! Vezetőjük befolyására mindinkább eltökéltek, hogy Krisztus ellen dolgozzanak. Ám jó vagy rossz hír, vagy sötétség, vagy Sátán összes ügyvivőinak minden ellenségeskedése ellenére, az Igazság Napja nyugodtan világít, fénylik, kikutatja a gonoszt, elnyomja a bűnt, megeleveníti az alázatosok lelkét. "Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad?

Ha Isten dolgaiban a felelős tisztségeket betöltő férfiak naponként hívői tapasztalatokat tesznek, értékes életüknek bizonyítéka. Krisztus szavai édes zenét jelentenek számukra. "Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, Akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, Aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva én velem vagytok." Ha emberek elfogadják a Szentlélek szolgálatát - Istennek legnagyobb ajándékát - akkor áldást árasztanak mindenkire, akivel érintkeznek.

Sajnos, hogy Isten nem nyilatkoztathatja ki Magát, néhány felelősséggel felruházott testvérünk által. Nem használhatja fel őket szócsövei gyanánt, hogy általuk kegyelmét, részvétét és szeretetét közvetítse. Jóságát sértik azzal, hogy fölényeskedő lelkülettel bánnak lelkekkel, akikről feltételezik, hogy tévednek, és megrovásra szorulnak. Így saját szentségtelen szenvedélyeikkel elfedezik, elzárják Krisztus szeretetét és irgalmát. Engedik, hogy a minden jónak ellensége uralja szívüket, életük pedig az Ő tulajdonságait nyilvánítja. Állítják ugyan, hogy Isten szava irányítja őket, ám eljárásuk igazolja, hogy nem akarnak Isten útján, hanem csak saját útjukon járni.

Akik ezt az utat járják, nem szívesen látják majd a szavaikról, cselekedeteikről, lelkületükről a menny könyveiben vezetett feljegyzéseket, mert Isten nem értékeli őket úgy, ahogy ők önmagukat. Visszaélnek kegyelemből kapott alkalmaikkal, szánalmasan elhanyagolják élvezett kiváltságaikat. Ámbár Isten Igéjében nincsen semmi, amivel eljárásukat védhetnék, vagy véleményüket alátámaszthatnák, mégis kitartanak a maguk választotta úton. Az ítélet nagy napján elhangzik majd felettük is a szentencia: "Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál."

Isten pénzt és vagyont bízhat emberekre, ám ezért fel ne fuvalkodjanak. Mindazt, amivel bírnak, csak bizományba kapták. Isten kölcsönadja nekik, azért, hogy Hozzá hasonló jellemet fejlesszenek. Vizsgáztatja őket. Isten látni akarja, vajon méltók-e majd az örökkévaló gazdagságra. Ha arra használják fel Uruk javait, hogy embertársaik fölé kerekedjenek, akkor nem méltók Isten országára. A leszámolás nagy napján hallhatják majd az ítéletet: "Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, ami a tiétek?"

Ámde azok, akiket az Úr sáfáraivá tett, Isten adományának tekintik kincseiket, ha részvéttel, szeretettel bánnak embertársaikkal, akkor Isten jellemével összhangban munkálkodnak, Aki üdvösségükért egyszülött Fiát halálra adta. Ha embertársaik lelkét a megváltásukért, az érettük fizetett ár arányában értékelik, akkor nem járnak el természetes hajlamaik szerint, hanem Isten lényének tulajdonságait nyilatkoztatják ki, szócsövei lesznek, akik által Isten nagylelkű, szeretetteljes érzelmei áradhatnak az emberiségre.

Isten megengedte, hogy embereket szerencsétlenségek, próbák érjék, szegénység sújtson, azért, hogy így tegye próbára azokat, akiket kedvezőbb körülmények közé helyezett. Ha pedig azok, akikre javait bízta hűségesek, akkor méltóknak tartja őket, hogy Vele együtt fehér ruhákban járjanak, hogy Istennek királyai és papjai legyenek. "Aki a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az."

Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást, mint most született csecsemők a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Íme szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses, és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek, az engedetleneknek pedig, a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává. Akik engedetlenek lévén, megütköznek az Igében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Vajon Istennek tetsző lelki áldozat-e, ha nagy felelőségekkel felruházott emberek önmagukat magasztalják, s így Istenre szégyent hoznak? Pedig ez történt, ez nem tetszik Istennek. A helyett, hogy növekednének Krisztusban, az élő Fejben, ahelyett, hogy Krisztus tulajdonságait mutatnák be a világnak, földiessé váltak, önmagukat igen fontosnak tartják, munkájukhoz önzés tapad. Életükben nem volt látható odaadás Isten iránt, Jézus Krisztusban nem fejlesztették ki lelki életüket.

Isten nem adhat bölcsességet embereknek, akik állásukat elegendő mentségnek tartják, hogy a Biblia elveitől eltérjenek, és saját halandó megítélésüket kövessék, mintha az Úr művében viselt tisztségük feljogosítana szónoklatokra, határozatok hozatalára, tervek készítésére, módszerekre, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával. Meg kell tanulniuk, hogy magas tisztség sem szentelheti meg a szívet. Isten megengedi, hogy betöltsék ezeket a tisztségeket, azért, hogy meglássa, vajon Isten jellemét nyilvánítják-e, vagy pedig gyenge, halandó emberét, amely még sohasem volt teljesen Isten fegyelme alatt, tisztségeknek ugyanis nincs erejük arra, hogy az ember jellemét fejlesszék. Teljesen az embertől függ, hogy önmaga akar-e dolgozni, ami azt jelenti, hogy a Sátán uralja, vagy pedig, hogy utat enged-e a Szentlélek munkájának."

Tisztesség azért néktek, az engedetleneknek pedig a Kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek Fejévé." Vajon Krisztus a mi Igazságunk? Vajon Ő a szegletnek tisztelt Emlékköve? Vajon az alázatosságra vezető tanításait megszívleltük-e, megvalósítottuk-e? Vajon Isten irgalmáról, igazságszolgáltatásáról és szeretetéről adott tanításait megvalósítottuk-e életünkben?

Oh, milyen gyengék az emberek, ha elszakadnak a bölcsesség és hatalom Forrásától! Vajon nem embereket magasztaltak-e? Vajon nem emberek kijelentéseit és tökéletlen jellemüket, tulajdonságaikat magasztalták-e, mint nagy értékeket, viszont Krisztust és igazságát kiszorították? Vajon emberek nem szőtték-e mindenbe önzésüket, amihez csak hozzányúltak? Nem mutatták-e állandóan és eltökélten minden munkájukban? Vajon nem bántak-e megvetéssel Isten üzenetével? Vajon nem kezeltek-e idegen javakat, mintha tulajdonuk lett volna, mintha teljesen tetszésük szerint kezelhették volna? S ha ezeket a javakat új területek munkálására fordították, vajon nem úgy tettek-e, mintha saját egyéni tőkéjükből eredt volna, amiért, illetve felhasználásáért elismerés illetné őket? Vajon nem arra használták-e fel az Istennek áldozatul hozott pénzt, hogy Battle Creekben nagy épületeket halmozzanak fel, - hogy szerintük - a mű jellegét kidomborítsa, ám a valóságban azért, hogy az emberek előtt tehetségüket és tapintatukat fitogtassák, nevezetesen, hogy vezetni képesek ilyen nagy üzletházat?!"

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a jó cselekedetből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján."

Ugyan minek tekintik emberek az Úr művét, ha bátorságot vesznek maguknak, hogy engedetlenek, háládatlanok, szentségtelenek, másokat kárhoztatók, nyersek legyenek, s inkább önmaguknak, mint az Úrnak szolgálnak? Akik szent megbízatásokat kaptak, sorsukat maguk kovácsolják, lelkületük és jellemük által. Vajon gondolnak-e arra, hogy mit hoz számukra az ítélet napja? Ha az időszerű, fontos igazság maradandó elvként élne az Úr művének munkásaiban, milyen komolyan törekednének jellemük tökéletesítésére, azért, hogy a lelkeket, akikkel érintkeznek, életadó, szent légkörrel vegyék körül, amely megeleveníti az alázatosok és töredelmesek szívét!

Isten törvénye az, hogy ha valaki hiszi az igazságot, ahogyan Jézusban van, akkor hirdetni is fogja. A lélek eszméi és meggyőződései utat törnek, és kifejezésre jutnak. Akit pedig a hitetlenség és a bírálgatás szelleme ural, aki jogosnak tartja, hogy a Szentlélek munkája felett ítélkezzék, természetszerűen az őt uraló szellemet terjeszti. Természetéből folyik a hitetlenség, az istentelenség, nevezetesen, hogy ellenáll Isten kegyelmének, amit nyíltan hangoztat is. Az ilyen elveket valló lélek állandóan helyet és követőket keres magának. Akik hitehagyókkal haladnak együtt, szellemüket isszák be, nevezetesen, hogy gondolataikat és vizsgálataik eredményét másokkal közöljék. Érzelmeiket, amelyek eljárásukra vezettek, mert nem könnyű dolog, hogy elfojtsuk, elnyomjuk a bennünket késztető elveket.

Sokan, akikről feltételezzük, hogy szívvel-lélekkel Istennek szentelték magukat, mégis Isten és műve ellen dolgoznak. Többen bizalmukat helyezték beléjük, pedig a csalás ruhaként övezi őket. Gondolataikat nyugtalan, elnyomhatatlan tetterő uralja, értelmeiknek mohón utat engednek. Így vetik a magot mindenfelé. Félig érthető kijelentéseikkel az Igazságot kétségbe vonják. Vannak, akik nem értenek egyet a Bizonyságtételekkel, mert fontos bizalmi tisztségeket betöltő emberek is ellenük nyilatkoztak, ugyanis a Bizonyságtételek nem egyeznek meg véleményükkel, hanem megróják az önzés minden nyomát.

Mindaz, amit a megszilárdulás érdekében terveztek, arra vall, hogy emberek az uralmat magukhoz akarják ragadni, s embertársaik gondolatvilágát akarják irányítani. Ám Isten nem működik velük együtt, tervezéseikben. Az Isten művében most hallható hang nem Isten hangja! A vezetői szerepre teljesen érdemtelennek bizonyultak, mert erejüket arra fordítják, hogy embereket kiforgassanak jogaikból, a maguk hasznára. Ugyan látszólagos bőkezűség is mutatkozott, ámde Isten tudja annak indokait, nem fogadja el áldozataikat mindaddig, amíg meg nem térnek s igéjének lelkiismeretesen eleget nem tesznek

Isten művében és ügyében van szükség egységre, ám hosszú idő óta rossz befolyások érvényesültek, hogy elidegenedést okozzanak. Akik pedig a hatalmat kezükben tartják, szinte mit sem törődnek vele. Önmagukban ezt mondják: majd ha meggyökereztünk, majd megmutatjuk, hogy ki az Úr! Majd akkor kezünkbe vesszük a gyeplőt. Ámde erre nem kerül sor.

Mint egyének, s mint Isten egyházának tagjai, legyünk tudatában a ránk bízott rendkívüli feladatnak. Pál írja Timótheusnak: "Gondot viselj magadról és a tudományról, maradj meg azokban, mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat." Igen fontos munka vár ránk. "Nekem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát. És, hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett ama titkok felől, amely elrejtett vala örök időktől fogva az Istenben, Aki mindeneket teremtetett a Jézus Krisztus által, azért, hogy megismertessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök eleve elvégzés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."

"És te, embernek fia! Őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg, és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." "Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen, és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik, semmi igazsága nem jő emlékezetbe és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal. S ha mondom a hitetlennek, halállal halsz meg, és ő megtér bűnéből, és törvény szerint igazságot cselekszik, zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatjában jár, többé nem cselekedvén gonoszságot, élvén él, és meg nem hal. Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki, törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él. És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja, holott az ő útjuk nem igazságos. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától, s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől, és törvény szerint igazságot cselekszik, él a miatt. És ezt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja, mindenkit az ő útja szerint ítélem meg, Izrael háza."

Emberek lelkének megmentése végtelenül felette áll minden más irányú munkának e világon. Bárki kerüljön is az igazság befolyása alá, ha hit által részesévé vált Krisztus szeretetének, akkor Isten rendelkezése szerint feladata a lélekmentés. Küldetése van e világon. Legyen Krisztus munkatársa, terjessze az igazságot, ahogyan Krisztusban van. Ha pedig Isten művének bármelyik vonalán emberek az Úr földi ügyvivőinek gondolatvilágát és képességeit saját irányításuk alá akarják vonni, olyan hatáskört tulajdonítanak maguknak, amit csak igazságtalan, gonosz eljárással tarthatnak fenn. Az Úr senkit sem állított Bírónak Isten munkásai fölé, akár szóban, akár írásban tevékenykednek is.

Vannak emberek, akiknek jelleme és élete bizonyítja, hogy hamis próféták és csalók. Ilyesmit ne tűrjünk. Mert akiket Isten használ fel, azok az Ő irányítása alatt állnak, Ő pedig nem bízott meg rövidlátó, szűklátókörű embereket, hogy bírálják és kárhoztassák, visszautasítsák munkájukat, mert nem minden eszméjük egyezik azzal, amit igazságnak vélnek.

Emberekből gyakran könnyen válhatnak farizeusok, - csak az alkalmat várják, hogy kárhoztassák a világ legnagyobb Tanítóját. Krisztus félreérthetetlen bizonyítékát adta, hogy Isten küldte Őt, mégis a zsidó főemberek vállalkoztak arra, amire az ellenség késztette őket, nevezetesen, hogy szombatrontással vádolták meg őt, a szombatnak Urát és Teremtőjét. Oh, balga, gyarló emberek!

Vannak, akik napjainkban ugyanezt teszik. Tanácskozásaikban ítéletet mernek mondani Isten művére, ugyanis abban gyakorolták magukat, amivel az Úr sosem bízta meg őket. Jobban tennék, ha szívüket megaláznák Isten előtt, kezükkel nem is illetnék Isten szövetségének ládáját, nehogy Isten haragja utolérje őket, mert ha Isten valaha is beszélt általam, bizonyítom, hogy bírálatuk és hibás ítélkezésük, tudtommal helytelen. Csak véges, halandó emberek, minthogy elméjük ködös, azt hiszik, hogy mások tévednek.

Ám ezek az emberek, akik elég merészek mások megbírálására, legyenek kissé messzebbre látók és mondják: Tegyük fel, hogy mások kijelentései nem egyeznek a mi eszméinkkel, azért tehát eretnekségnek bélyegezzük? Vajon mi, közönséges emberek, vállaljuk-e a felelőséget, szögezzük le, mondván, hogy pedig ezt nem nyomatjuk ki?

Ha mégis ragaszkodnak saját véleményükhöz, majd rájönnek, hogy Isten nem támogatja eljárásukat. Vajon álláspontjuk szerint, mindaz, amit állítanak tévedhetetlen? Vajon kiadványaikban nincsen semmi hiba, vagy hibának árnyéka? Vajon mások, akik ugyancsak bizonyságát adták, hogy Isten tanítja és vezeti őket, nem találhatnak-e az ő munkájukban olyan kifejezést, amivel nem értenek mindenben egyet, s követelik-e, hogy kivágattassék?

Vajon a múltban tett tapasztalataink e dologban nem elegendők-e? Vajon megtanuljuk-e valaha a leckéket, melyeket Isten akarata szerint tanulnunk kell? Vajon megtanuljuk-e végre, hogy nem rendelkezhetünk mások lelkiismeretével? Ha még mindig dolgoznak a kirendelt bizottságok Battle Creekben, mint évekig tették, oszlassák fel, s tartsátok meg emlékezetetekben, hogy Isten, az Örökkévaló Isten nem helyezett embereket olyan álláspontra, amelyet Mineapolisban elfoglaltak, s azóta is tartanak.

Rendkívül mélyen érint ez a dolog, nevezetesen, hogy emberek közbeékelődnek embertársaik lelkiismerete gyanánt. Álljatok el az útból, engedjétek, hogy Isten munkálkodjék saját eszközei által. Sokan végeztek olyan munkát, amiért Isten felelősségre vonja majd őket. Megkérdi tőlük: Ki kérte ezt számon a ti kezetekből?

Nincs bátorságom, hogy írásaimat olyan emberek kezébe adjam, akik azt hiszik, hogy hittestvéreink felett rendőri felügyeletet kell gyakorolniuk. Hittestvéreim, ti, akik magas bizalmi tisztségeket töltötök be, hát nem ismeritek fel saját fogyatékosságaitokat? Miért nem veszitek fel magatokra a hit, az igazság, a szentség teljes fegyverzetét? Vajon őrködtök-e, ítélkeztek-e saját lelkületetek, kedélyállapototok és szavaitok felett, ahogyan másoké felett, nehogy Istenre szégyent hozzatok, és igazságát helytelenül képviseljétek! Ítélőképességetek javára szolgálna, ha megtennétek. Akkor az igazság, az élő Ige olyan volna, mint égő tűz tagjaitok közé rekesztve, mely tisztán, félreérthetetlen határozottsággal sugározna, és Krisztust szemléltetné a világnak. "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Vajon akik titkos rendőrökként cselekedtek, látják-e álláspontjuk irányát nevezetesen, hogy irányító, felügyelő hatalommá akarnak válni? Hol volt világos, lelki látásuk? Hogyan ismerték fel atyjuk fiának szemében a szálkát, míg a gerendát a saját szemükben észre sem vették? Oh, ha földi templom valaha megtisztításra szorult, úgy akkor Battle Creekben valóban rászorul éspedig ma! Akarjátok-e alázatosan keresni az Urat, hogy a Laodiceának szóló üzenetet világosan, érthetően hirdessétek? Hol vannak Isten őrállói, akik látják a veszélyt és megfújják a kürtöt? Biztosak lehettek, hogy kaptok üzeneteket, a Szentlélek sugallatára, emberi ajakról. "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld... hirdesd népemnek bűneiket és Jákob házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, ... mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta."

Krisztus katonái vagyunk. Ő a mi üdvösségünk Vezére, mi pedig rendelkezései és szabályai alatt állunk. Fegyverzetét kell viselnünk, csak az Ő zászlaja alatt menetelhetünk. Nem katonatestvéreinket kell meghódítanunk, hanem ellenségeinket, azért, hogy Krisztus országát építsük. Mi Isten munkatársai vagyunk. Vegyük fel Istennek teljes fegyverzetét, dolgozzunk, mint a mennyei világegyetem színe előtt. Minden ember teljesítse kötelességét, ahogyan Isten adta.

Christiania, Norvégia

1885. Október 1-jén

Kedves ... Testvér!

Sokkal fájdalmasabban érintett, semmint kifejezhetném, hogy utasításodra ... testvér és ... a munkát korlátozták a ... Sátorelőadásokon. Ennél rosszabbat nem tanácsolhattál nekik. Nem kellett volna olyan munkát bízni rájuk, amire alkalmatlanok, amit bölcsen végezni nem tudnak. Légy óvatos, nehogy bárhol is a munka haladását akadályozd. Így is elég keveset végzünk mindenfelé, s valóban nem helyes, ha hitbuzgalmi tevékenységünket korlátozzuk.

Miután a dolgokat gondosan és imádkozó lélekkel áttekintettem, utazási jegyzetemben írtam Neked. Nem akartam a ...-i munkásokat elcsüggeszteni, abbeli igyekezetükben, hogy valamit tegyenek, noha figyelmeztettem őket, hogy ne szőjenek szélsőséges terveket. A munkások jól nekiláttak, ezért folytatására buzdítani, tanácsolni kellett volna őket. Vannak férfiak ...-ban, akik segíthettek volna, szükséges adományaikkal, befektetésként az ügy érdekében. Adakozniuk kell a műre, mielőtt kegyelemben és az igazság ismeretében növekedhetnek.

Neked és munkatársaidnak más szempontból kellett volna az ügyet szemügyre venni. Az ügyet alaposan kellett volna tanulmányoznod, kérdezned önmagadtól, vajon ötezer dollár túl nagy adósságot jelentett volna-e, tekintve azt a fontos munkát, mellyel ezek a munkások foglalkoztak. Befolyásodat arra kellett volna felhasználnod, hogy az emberek lássák a mű fontosságát, tudatára ébredjenek, miszerint kötelességük, feladatuk magaslatán állni! Ahogyan úti jegyzetekben írtam, ez lett volna a helyes eljárás. Ha azonban testvéreink bátorságot vesznek arra, hogy a munkát leállítsák, ha nem látják előre, hogy fenntartására honnan kapnak pénzt, akkor a mű nemcsak ...-ben, és ...-ben zsugorodik össze, hanem az Unió minden államában. Ha evangélistáink bárhol is előre nyomulnak, ne állíts gátakat, akadályokat, ne mondd: "Eddig mehetsz és nem tovább." Sajnálom, hogy az .... iskolát bezártad. Látom, hogy az intézmény vizsgálatára kiküldött testvérek mit sem tettek ez irányban, hogy a művet előbbre vigyék, nevezetesen, hogy adományokat gyűjtöttek volna a tehetősebbektől. Vannak a területen gazdag emberek, akit panaszkodtak a felvett hitelek miatt, pedig ezeket a munkásokat támogatniuk kellett volna. Az evangélistákat elcsüggesztették, és őket okolták, ez a vagyonos emberekre olyan benyomást tett, mintha joguk volna minden vállalkozásba beleszólniuk, amely pénzt igényel.

Ha a munkások ...-ben vagy bárhol vállalkozásaikban előretörnek, ne ragaszkodj ahhoz, hogy előzetesen tanácsot vagy megítélésedet kikérjék. Nem helyeselhetem ötletedet. Akiket jó munkásoknak tekintenek, közeledjenek Istenhez, mert Isten érintésére szorulnak. Szükséges, hogy az élő víz forrásából mélyebben és szüntelenül merítsenek., azért, hogy Isten művét minden pontban felismerjék. A munkások követhetnek el hibákat, de adj nekik alkalmat, hogy tévedéseiket helyesbítsék, nyújts alkalmat, hogy óvatosságot tanuljanak, azáltal, hogy feladatuk teljesítését rájuk bízod.

…

…

Orebro, Svédország

1885, október 28.

Kedves Testvéreim ... és ....!

Azért imádkozom, hogy nagy hatalmával az Úr legyen veletek a következő konferencián. Néhányan távol maradnak ugyan, akiknek jelenléte kívánatos volna, ámde Jézus a te Segítőd. Őszintén hiszem és imádkozom, hogy akik felelős tisztségeket töltenek be Michigan-ben, New England-ben, Ohio-ban, Indiában s a többi államban, az eddiginél szélesebb látókörre tesznek szert, a művet illetőleg. Remélem, hogy Michigan is előretör. Fájlalom a nagylelkűség s a széles látókör hiányát. Munkásokat kell nevelnünk, kiképeznünk a munkaterületek számára. Mindenütt misszionáriusokra van szükségünk. Férfiakra és nőkre, akik maradéktalanul Isten műve szolgálatára adják életüket, fiaikat és leányaikat Istenhez vezetik.

Isten megmutatta nekem, hogy a felelős, bizalmi emberek tartózkodjanak bizonyos eljárásuktól, mert árt Isten művének. Magasabb tisztségeket betöltő férfiak ne uralkodjanak Isten öröksége felett. Igen sokan határozottan előírták, hogy mások milyen vonalat kövessenek. Munkások pedig vak hittel követték az utasításokat, saját megítélésük nélkül. Ha a vezetők nem lettek volna jelen, akkor, magától értetődően követték volna. Azonban Krisztus nevében kérlek, hagyjatok fel ezzel. Engedjétek, hogy emberek saját egyéni megítélésük szerint tegyenek. Emberek, akik másnak a vezetését követik, akik elfogadják, hogy mások gondolkodjanak helyettük, nem alkalmasak felelős helyek betöltésére. Vezető férfiak hanyagok e dolgokban. Isten nem adott minden agyvelőt csak a kiválasztottaknak e világon.

Felelős állásokban lévő férfiak tulajdonítsanak másoknak is bizonyos észt, bizonyos ítélőképességet és előrelátást, tekintsék őket úgy, mint akik elvégzik a rájuk bízott feladatot. Vezető testvéreink hibát követtek el azzal, hogy minden vonalon utasításokat adtak a munkásoknak. Eredménye természetesen fogyatékosság, gondatlanság, mert hiszen másokra bízták a tervezést, maguk pedig semmi felelőséget nem éreztek. Ha az ilyen felelőséget vállaló férfiak kilépnek sorainkból, vagy pedig meghalnak, milyen állapotokat várhatunk intézményeinkben?!

Vezető férfiak helyezzenek felelőségeket munkatársaik vállaira, engedjék, hogy tervezzenek, és terveiket kivitelezzék, azért, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Ha szükséges, adj tanácsot nekik, de ne vedd ki kezükből a munkát, mert azt hiszed, hogy a testvérek hibát követnek el. Isten irgalmazzon a műnek, ha feltétlenül egy ember elméje és egy ember terve szerint folynak a dolgok. Nem szolgálna Isten dicsőségére, ha a dolgok ilyen rendje megvalósulna. Minden munkásunknak legyen alkalma arra, hogy saját megítélését és belátását kövesse. Isten képességeket adott azért, hogy felhasználják. Értelmet adott nekik és azt akarja, hogy dolgozzanak, tervezzenek, ne várják el másoktól, hogy helyettük dolgozzanak.

Ezt az ügyet már többször feltártam előtted, de eljárásodban eddig semmi változást sem látok. Elvárjuk, hogy felelős férfiak megosszák felelősségeiket egymás közt. Állíts másokat is a tervező munkába, használják fel tervező - ítélőképességeiket. Ne arra neveld őket, hogy a te megítélésedre bízzák magukat. Fiatal embereket gondolkozásra kell nevelnünk. Testvéreim, egyetlen pillanatra se tartsátok útjaitokat tökéletes útnak. Ne gondoljátok, hogy munkatársaitoknak, mintha árnyékotok volnának, szükségképpen szavaitokat kellene visszhangozniuk, terveiteket megvalósítaniuk.

Vannak közöttünk férfiak, akik széleskörű, megbízható, bölcs emberek lennének, de nem azok, mert mások terveinek követésére, megvalósítására nevelték őket. Engedték, hogy mások irányítsák tennivalóikat, ennek következtében értelmiségük csökkent. Látókörük szűkült, képtelenek felfogni a mű szükségleteit. Egyszerűen gépek, mások gondolatai irányítják őket. Ne gondolt tehát, hogy csak azokban bízhatsz, akik elgondolásaidat vakon követik. Sokszor azt gondoltad, hogy mert utolsó szóig akaratod szerint járnak el, csak bennük bízhatsz meg. Ha valaki saját belátása, megítélése szerint cselekedett, ha más véleményen volt, mint megbízhatatlantól azonnal megváltál tőle. El a kezekkel a műtől, ne tartsd, fogd, szorítsd annyira. Nem vagy az egyetlen, akit Isten felhasználhat. Adj teret az Úrnak, hogy az embereknek kiosztott tálentumait felhasználhassa, azért, hogy a mű növekedjék. Engedd, hogy az Úr felhasználhassa emberek eszét, elméjét. Igen sokat veszítünk szűk látókörünk, terveink következtében. Ne állj a mű haladásának útjába, hanem engedd, hogy az Úr munkálkodjék, akik által csak akar. Nevelj, buzdíts fiatal embereket, hogy gondolkozzanak és cselekedjenek, tervezzenek, azért, hogy sok tanácsadónk, tanácsosunk legyen.

Szívem fáj, ha látom, hogy területi elnököknek gondot okoz munkatársaik kiválasztása, akiket a formálásra jó anyagnak vélnek. Azokat választják, akiknek véleménye egyezik az övékkel, s akik gépszerűen teljesítik kívánságaikat. Egyetlen elnöknek sincs joga erre. Engedjétek, hogy mások is tervezzenek, ha némely dolgokban hibát követnek is el, ne tartsátok bizonyítéknak, hogy gondolkozásra képtelenek. A legmagasabb tisztséget betöltő vezetőinknek is sokáig tartott, amíg fegyelmezetten gondolkoztak, ítélkeztek. Több dologban bebizonyosodott, hogy jobban is dolgozhattak volna. Az a tény, hogy emberek hibát követnek el, nem ok arra, hogy alkalmatlannak tartsuk őket a gondozás munkájára. Akik azt hiszik, hogy eljárásuk tökéletes, még mindig követnek el súlyos hibákat, ám mások mégsem okulnak. Hivatkoznak sikereikre, hibáikról azonban nem beszélnek. Ezért tehát légy jó és megértő mindenki iránt, aki lelkiismeretesen a Mester szolgálatába lép. Főbb vezetőink tervei sem sikerültek mindig, de azért megvalósításukra törekedtek, mert azt hitték, hogy terveik tökéletesek. Szükségük volt az értelem a jellem egyéb elemeire is. Akik a dolgokat egészen más szempontból mérlegelik, társulniuk kellett volna velük. Így segíthettek volna a tervezésben. Milyen balgaság egy nagy missziót egyetlen ember kezére bízni, azért, hogy saját elgondolása, saját beteges képzelete szerint igazgassa! Szűk látókörű emberek, akik csak az asztal körül szolgáltak, akiknek nincs áttekintésük, nem alkalmasak arra, hogy a művet igazgassák. Akik a mű irányítására törekszenek, azt hiszik, hogy tökéletesen csak ők tudnák, a mű pedig fogyatékosságaik nyomait viseli.