Cooranbong, Ausztrália

1896. Május 30.

Kedves ... Testvér!

Imaóránkról tértem haza. A közbenjárás lelke szállt rám, s legkomolyabban imádkoztam a Battle Creekben élő lelkekért. Ismerem az őket környező veszélyeket. A Szent Lélek egész rendkívüli módon arra indított, hogy érettük könyörögjek.

Isten nem teremtett semmiféle bűnös dolgot. Attól senki se féljen, ha furcsának tartják, azért, mert kötelességét teljesíti. Ha furcsák is vagyunk, mert a bűnt kerüljük, akkor ez a különlegességünk csupán megkülönböztetés a tisztaság és tisztátalanság, a szentség és a szentségtelenség között. Mert a tömeg a törvényszegés útját választja, tehát mi is a szerint cselekedjünk? Az ihletett ige világosan mondja: "Ne indulj a sokaság után a gonoszra." Világosan fejezzük ki álláspontunkat. "Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk."

Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága, és a világosság a sötétben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk / és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét / aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Akinek neve a gyülekezet könyvében szerepel, vajha mindannyian szívükből mondhatnák e szavakat. Szükséges, hogy a gyülekezet tagjai tapasztalatból tudják, hogy a Szentlélek mit tehet érettük. A befogadót boldogítja, s áldássá teszi. Sajnos, hogy nem mindenki imádkozik a Lélek életadó leheletéért, ha leheletében nem részesülünk, lelkileg meghalunk.

Imádkozzunk azért, hogy a Lélek részeseivé váljunk, mert a bűnbeteg lelkeknek ez az egyedüli orvossága. A gyülekezet megtérésre szorul, miért ne boruljunk a kegyelem trónja elé, a gyülekezet képviselői gyanánt, töredelmes szívvel és lélekkel, komolyan könyörögve, hogy Isten árassza reánk a Szentlelket a magasságból? Imádkozzunk, hogy amikor kegyelmesen reánk árad, hideg szívünk feléledjen, s hogy felismerhessük, miszerint Istentől kaptuk, s örömmel fogadjuk. Néhányan, mint váratlan, s kelletlenül látott vendéggel bántak a Szentlélekkel, visszautasították a gazdag ajándékot, nem ismerték fel, elfordultak Tőle a fanatizmusnak bélyegezték.

Ha a Szentlélek munkálkodik szívünkön, nem kérdezi, hogyan tegye. Gyakran egészen váratlan úton-módon cselekszi. Krisztus nem úgy jött el, mint ahogyan a zsidók várták. Nem úgy jött el, hogy őket, mint nemzetet megdicsőítse. Előfutára eljött, hogy utat készítsen számára, azáltal, hogy megtérésre, bűnbánatra, alámerítkezésre szólította fel az embereket. Krisztus üzenete így hangzott: "Elközelített Istennek országa: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban." A zsidók visszautasították Krisztust, azért, mert nem várakozásuknak megfelelően jött el. Halandó emberek eszméit tartották tévedhetetleneknek, azért, mert agg kort értek meg.

Ez a veszély leselkedik a gyülekezetre is, nevezetesen, hogy halandó emberek ötletei szabják meg a Szentlélek útját, hogyan jöjjön el. Noha be nem ismernék, mégis néhányan valóban így is tettek. Minthogy pedig a Lélek eljön, de nem azért, hogy embereket megdicsőítsen, vagy, hogy téves elméleteiket támogassa, hanem, hogy megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, sokan elfordulnak tőle. Nem akarnak önigazultságuk ruháitól mentesülni, azaz igazságtalanságaiktól, s helyette Krisztus életszentségét felölteni, azaz a tiszta, hamisítatlan igazságot. A Szent Lélek nem hízeleg embereknek, tevékenységét sem szabja emberek elgondolásaihoz. Halandó, bűnös emberek nem befolyásolhatják a Szent Lelket. Ha eljön, hogy megfeddjen, az Isten által választott szószólója által, akkor az ember dolga, hogy meghallgassa és engedelmeskedjék szavának.

Közvetlenül mielőtt eltávozott volna, Krisztus megígérte tanítványainak: "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok, és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Judeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig." "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." E szavak még hangzottak ajkáról, mialatt felemelkedett, angyalok felhője vette kerül őt, s kísérte Istennek városáig. A tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, immár a biztos tudatban, hogy Jézus az Istennek Fia. Hitük bizonyossá vált, várták tehát, s előkészültek a Szent Lélek keresztségére imával és megalázkodással."

És amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, és üle mindenkire azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk." Abban a gyülekezetben voltak gúnyolódók is, akik nem ismerték fel a Szentlélek művét, s így szóltak: "Édes bortól részegedtek meg."

Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztak Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekben az én beszédemet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van, hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától. Olvasd el a történetet. Az Úr a maga módján munkálkodott, ám ha ilyen megnyilatkozásoknak mi is tanúi lettünk volna, akikhez a világ vége elérkezett, vajon közülünk néhányan nem gúnyolódtak volna-e? Akik nem álltak a Szentlélek befolyása alatt, nem tudtak róla. Előttük a tanítványok részegeknek tűntek fel.

A tanítványok a Szentlélek kiáradása után, mennyei fegyverzettel övezve, tanúságtevőkként munkához láttak, hogy elbeszéljék a jászol és a kereszt csodálatos történetét. Egyszerű, alázatos emberek voltak, ám az igazságot hirdették. Uruk halála után gyámoltalan, csalódott, csüggedt csoportot képeztek, - mint pásztor nélküli juhok, - ám immár mint az igazság tanúi láttak a munkához, fegyverzetük Istennek igéje és a Szentlélek volt, - hogy diadalt arassanak minden ellenállás felett.

Üdvözítőjüket megtagadták, halálra ítélték, s a gyalázatos keresztfához szegezték. A zsidó papok és főemberek csúfolódva jelentették ki: "Másokat megmentett, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki." Ám ez a kereszt, a gyalázat és gyötrelem keresztje, reményt és üdvöt hozott a világnak. A hívők felbátorodtak, reménytelenségüktől és gyámoltalanságuk tudatától megszabadultak. Jellemileg átalakultak, s keresztény szeretetben egyesültek. Noha szegények voltak, a világ szemében tudatlan halászok, a Szentlélek azonban Krisztus tanúbizonyság tevőivé avatta őket. Földi, világi tiszteletben vagy elismerésben ugyan nem volt részük, mégis ők voltak a hit hősei. Ajkukról az Isteni ékesszólás és hatalom szavai hangzottak, megrázták a világot.

Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 3. 4. És 5. Fejezete számol be tanúságtételeikről. Akik megtagadták, és keresztre szegezték az Üdvözítőt, azt várták, hogy tanítványai csüggedtek, félénkek lesznek, készen arra, hogy Urukat megtagadják. Ámde ámulattal hallgatták világos, bátor bizonyságtételüket, amelyet a Szentlélek befolyása alatt tettek. A tanítványok szavai és tettei Tanítójuk szavait és tetteit képviselték, akik pedig hallgatták őket, mondották: Jézustól tanulták, úgy beszélnek, mint ahogyan ő beszélt. "Az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem vala mindnyájukon!"

A főpapok és a főemberek illetékeseknek tartották magukat arra, hogy meghatározzák, mit tanítsanak, és mit tegyenek az apostolok. Mialatt széjjel járva mindenfelé Jézust prédikálták, ezek a férfiak, akiket a Szentlélek késztetett, több olyan dolgot is műveltek, amit a zsidók nem helyeseltek. Hiszen fennforgott a veszély, hogy a rabbik eszméi és hittételei háttérbe szorulnak. Az apostolok csodálatos lelkesedést keltettek. A nép odahozta az utakra betegeit, s azokat, akikben tisztátlan lelkek voltak. Tömegek gyűltek köréjük, akik pedig meggyógyultak, lelkesen dicsőítették Istent és Jézus nevét, őt, akit a zsidók elítéltek, kigúnyoltak, megköpdöstek, tövissel koronáztak, megostoroztattak és megfeszítettek. Ezt a Jézust magasztalták, a papok és a főemberek helyett és felett. Az apostolok még azt is hirdették, hogy feltámadt a halálból. A zsidó főemberek elhatározták, hogy ennek véget vetnek, mert hiszen Jézus vérének ontásával vádolták őket. Látták, hogy a hívők száma gyarapszik, "Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága."

"De felkelvén a főpap és mind, akik vele valának /azaz a sadduceusok felekezete/", akik szerint a halottak nem támadnak fel. Az apostolok állításai, hogy látták Jézust feltámadása után, s hogy ő a mennybe szállt, megdöntik a sadduceusok alapvető tételeit, elveit. Ezt nem engedhetik meg. A papok és a főemberek méltatlankodtak, kezüket az apostolokra vetették, majd pedig a közönséges tömlöcbe zárták őket. A tanítványok azonban nem csüggedtek el, nem is bánkódtak. Krisztus utolsó tanításai élénken éltek emlékezetükben: "Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." "Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva énvelem vagytok. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket, sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind az hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő majd azaz idő megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek."

"Az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc ajtaját, és kihozván őket, monda: Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit." Ebből a szövegből láthatjuk, hogy nem mindenkor engedelmeskedhetünk a tekintélyes embereknek, még akkor sem, ha bibliai tantételek tanítóinak vallják magukat. Napjainkban sokan vannak, akik méltatlankodnak és sértődöttek, ha valaki hit és erkölcs dolgában eltérő különböző eszméket terjeszt. Vajon nem elég hosszú ideig tanították-e eszméiket, mint igazságot? Így érveltek a papok és a főemberek is, az apostolok napjaiban: Mit akarnak ezek a tanulatlan emberek, ezek a halászok, hogyan mernek a művelt papok és főemberek tanításaival ellentétes eszméket terjeszteni? Nincs joguk ahhoz, hogy hitünk alapvető elveibe avatkozzanak.

Ám láthatjuk, hogy néha az egek Ura megbíz embereket, hogy olyasmit tanítsanak, ami a begyökerezett hittételekkel ellentétben áll. Minthogy az igazságnak egykori letéteményesei, szent megbízatásukhoz hűtlenné váltak, az Úr másokat választott, akik befogadták az Igazság Napjának fényes sugarait, hogy szószóló legyenek a vallás vezetőinek eszméivel ellenkező igazságoknak. Utóbb pedig ezek a vezetők, elvakultságukban, szabad utat engedtek, szerintük jogos méltatlankodásuknak, felháborodásuknak azokkal szemben, akik ezeket a kedvenc meséket sutba dobták. Úgy cselekszenek, mintha józan eszüket vesztették volna. Arra nem is gondolnak, hogy ők félreérthették az Igét. Nem nyitják ki szemüket, hogy felismerjék a tényt, nevezetesen, hogy félremagyarázzák, s helytelenül alkalmazták az Írásokat, hogy hamis elméleteket halmoztak fel, s elnevezték a hit alapvető tantételeinek.

Azonban a Szentlélek időnként kinyilatkoztatja az igazságot, saját választott szószólói által, s nincs ember, nincs olyan pap vagy főember, akinek joga volna mondani: Ne közöld véleményedet, mert én nem hiszek bennük. Ha a csodálatos "ÉN" arra merészkedik, hogy a Szentlélek tanításait tiltja. Emberek bizonyos ideig elfojthatják és megölhetik, ám, ezáltal a tévedés nem válik igazsággá, vagy az igazság tévedéssé Emberek okoskodása, álbölcselete leleményessége különböző területeken különféle véleményeket szül, ám ha a Szentlélek bevilágít emberek elméjébe, nem lehet tekintettel az ember igemagyarázatainak tételeire. Isten késztette szolgáit, hogy az igazságot prédikálják, tekintet nélkül arra, hogy emberek mit fogadtak el igazság gyanánt.

Még a H. N. Adventisták is abban a veszélyben forognak, hogy behunyják szemüket az igazság előtt, ahogyan a Jézusban van, mert ellentmond olyasminek, amit igazságnak fogadtak el, ámde ami a Szentlélek tanítása szerint nem igazság. Legyünk mindannyian igen szerények, ne fontoskodjunk, hanem inkább magasztaljuk Jézust. A legtöbb vallási vitának, ellentétnek az, az alapja, hogy az önző én törekszik hatalomra jutni. Ám mi felett? Éppen az egyáltalában nem fontos pontokban, s csak éppen azért tartják fontosaknak, mert emberek tulajdonítanak fontosságot nekik. /L. Máté 12:31-37: Márk 15:56: Luk. 5:21: Máté 9:3./

Ámde kövessük a zsidó papok és főemberek által veszedelmesnek tartott férfiak történetét, mert új és különleges dolgokat tanítottak majdnem minden teológiai kérdésben A Szentlélek adta a parancsot: "Menjetek el, és felállván hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit", s az apostolok engedelmeskedtek: "bemenének jó reggel a templomba és tanítának. A főpap pedig elmenvén, és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izrael fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák. Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöcben, visszatérvén tehát megjelenték, mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva, mikor azonban e szavakat a pap és a templomfelügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez? Eljövén valaki, hírül adá nekik, mondván: Ímé ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül, féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket". Ha a papok és a főemberek érzelmeiknek szabad utat engedhettek volna az apostolokkal szemben, akkor a jelentés másként hangzott volna. Ám ez alkalommal Istennek angyala őrködött, hogy megdicsőítessék az ő neve, s ezért nem is követhettek el erőszakot az ő szolgái ellen.

"Előhozván őket pedig, állaták a tanács elé, és megkérdé a főpap. Mondván: Nem megparancsoltuk-e néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét." /Máté 23:34. 35./ "Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogy nem embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket."

Ekkor a Szentlélek befolyásolta Gamálielt, a farizeust, "az egész nép előtt tisztelt törvénytudót" s ő a következő tanácsot adta: "Álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nekik, mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz, ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt, nehogy esetleg Isten ellen harcolónak találtassatok. Engedének azért neki."

Ám Sátán sugalmazásai annyira befolyásolták gondolataikat, hogy a gyógyítás csodatettei ellenére s annak ellenére, hogy Isten szolgái csodaképpen szabadultak ki börtönükből, a papok és a főemberek előítélete és gyűlölete annyira izzott, hogy alig lehetett fékezni őket. "Miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétették arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust."

Láthatjuk, hogy a papok és a főemberek, a szemmel látható bizonyítékok ellenére is mennyire ellenállottak Isten Lelkének. Akik magukat a legbölcsebbeknek és legkegyesebbeknek tartják, a legszörnyűbb és legvégzetesebb hibákat követhetik el ha megengedik, hogy más hatalom befolyásolja gondolataikat, s rábírja őket, hogy a Szentléleknek ellenálljanak. A Szentlélek képviseletében az Úr Jézus volt jelen azon a gyűlésen, ám nem ismerték fel. Egy pillanatra érezték a Lélek meggyőző erejét, nevezetesen, hogy Jézus az Isten Fia, ám ellenszegültek ennek a meggyőző erőnek, s ezért csak még inkább elvakultak és megkeményedtek. Miután az Üdvözítőt megfeszítették, Isten kegyelmében további bizonyítékokat adott nekik, éppen az apostolok által művelt csodákkal. Újabb bűnbánati felhívást küldött számunkra, a szörnyű vád formájában, amelyet az apostolok emeltek ellenük, nevezetesen, hogy megölték az életnek Fejedelmét.

Nem csupán az a bűnük, hogy Isten Fiát halálra adták, vágta el előlük az üdvösség útját, hanem mert a világosságot és a Szent Lélek meggyőző erejét határozottan, kitartóan visszautasították. Az engedetlenség fiaiban munkálkodó lélek működött bennük is, és arra késztette őket, hogy meggyalázzák azokat a férfiakat, akik által Isten bizonyságot tett előttük. A rosszindulatú lázadás megismétlődött, s minden további ellenállásukkal csak mindjobban erősödött, az Isten szolgáival és az általuk hirdetett üzenettel szemben.

Minden további ellenállás csak nehezebbé teszi az engedelmességet, a beismerést. Minthogy a népnek vezetői voltak, a papokra és a főemberekre hárult a feladat, hogy megvédjék eljárásukat, az általuk követett utat. Bizonyítaniuk kell, hogy igazuk volt. Minthogy ellenszegültek Krisztusnak, minden további ellenállásuk csak további kényszert jelentett, hogy a választott úton kitartsanak. A múltban követett ellenszegülésük jeleneteit féltékenyen, drága kincsként őrizték. Eljárásuk rugója: gyűlöletük és rosszakaratuk, immár az apostolok ellen összpontosult.

Akik a rájuk bízott igazságot hirdették, felismerték Isten Lelkének jelenlété, mit sem félve emberek haragjától, mit sem törődve emberek kegyével. A Szentlélek hatalmának megnyilatkozása, meggyőző ereje következtében a zsidók felismerték bűnösségüket, mert hiszen ellenállottak az Isten küldte bizonyítékoknak, ám bűnös. Konok ellenszegülésükkel nem akartak felhagyni. Mindinkább, mindhatározottabban megkeményedtek, lelkük vesztére. Nem mintha nem tudtak volna a Léleknek engedni, mert engedhettek volna, de nem akartak. Nemcsak bűnösök voltak, akik kihívták maguk ellen Isten haragját, hanem még Sátán tulajdonságaival is felvértezték magukat, s eltökélten ellenállottak Istennek. Nap, mint nap, minthogy nem akartak megtérni, újból csak lázadtak. Felkészültek arra, hogy learassák, amit vetettek. Isten nemcsak az elkövetett bűnök miatt nyilvánítja haragját, az emberek ellen, hanem mert készakarva megmaradnak benne, ellen állanak Istennek, és világosságuk és ismeretük ellenére megismétlik a múlt bűneit. Konokságukkal kihívják Isten haragját maguk ellen. Ezek a lelkek átadták magukat Sátánnak, s ő saját akarata szerint befolyásolja őket.

Hogyan viselkedtek a vízözön előtti világ lázadó lakói? Miután elutasították Noé üzenetét, csak mindinkább bűnbe merültek, jobban, mint valaha, s gonoszságaikat megkétszerezték. Akik nem akarják Krisztust elfogadni, nem akartak megjavulni. Gondolataik csak arra irányulnak, hogy lázadó szellemiségüket megőrizzék, Isten pedig nem kényszerített, és soha sem fogja őket engedelmességre kényszeríteni. Isten ítélkezett az özönvíz előtti világ felett, s azt gyógyíthatatlannak tartotta. Sodoma pusztulása azt hirdette, hogy a világ legszebb vidékének lakóit bűnükből nem lehet kigyógyítani. Az égből szálló tűz és kénkő megemésztett mindent, kivéve Lótot, feleségét és két leányát. Felesége, Isten parancsolata ellenére, visszatekintett, és sóbálvánnyá változott.

Milyen türelmesen hordozta Isten a zsidó nemzetet, pedig csak zúgolódtak és lázadtak ellene, megszegték a szombatot, s a törvény minden parancsolatát. Ezért ismételten kijelentette, hogy rosszabbak a pogányoknál. Az egymást követő nemzedékek túltettek egymáson a bűnözésben. Az Úr megengedte, hogy fogságba kerüljenek, ám szabadulásuk után ismét elfeledkeztek követelményeiről. Mindazt, amit e népre bízott, hogy szentnek tartsák, vagy elferdítették, vagy lázadó emberek leleményessége következtében megváltoztatták. Krisztus, mialatt köztük járt, mondotta nekik: "Nem Mózes adta-e néktek a törvényt? És senki sem teljesíti közületek a törvényt." És ezek az emberek merészkedtek bíráskodni, ítélkezni a Szentlélek által késztetett férfiak felett, akik a népnek Isten Igéjét hirdették. /L. Ján. 7:19-23. 27-28. Luk. 11: 37-52./

Olvasd ezeket a szövegeket a népnek. Olvasd gondosan, komolyan. A Szentlélek pedig melletted lesz majd, hogy befolyásolja gondolataikat, mialatt olvasod. Ám saját magad is érezzed szívedben e szavak igazi értelmét. Ha Isten valaha szólt is általam, ezek a szövegek sokat jelentenek hallgatóik számára.

Halandó emberek óvakodjanak attól, hogy embertársaikat korlátozzák, befolyásolják, s így a Szentlélek helyét foglalják el. Embereknek nincs joguk arra, hogy a világnak azt adják, amit ők igazságnak vélnek, vagy megtiltsák annak hirdetését, ami eszméikkel ellenkezik. Sok minden határozottan igazságnak tűnik fel, amit azonban többen nem fogadnak el, mert feltételezik, hogy saját írásmagyarázatuk mindenkor helyes. Történjék határozott változás olyan eszméket illetőleg, amelyeket néhányan helyeseknek, hibátlanoknak fogadtak el. Ezek az emberek sokféleképpen bizonyítják tévedéseiket. Olyan elvek szerint járnak el, amelyeket Isten Igéje kárhoztat. Amit lényem mélyéig átérzek, s ami tudatja velem, hogy művük nem Isten műve, az, az, hogy feltételezik, hogy joguk, hatalmuk van uralkodni embertársaik felett. Az Úr nem jogosítja fel őket arra, hogy másokon uralkodjanak, mint ahogyan másokat sem, hogy felettük uralkodjanak. Akik magukra veszik, hogy embertársaikat irányítsák, halandó kezükbe vesznek olyasmit, ami egyedül Istent illeti.

Istent sérti az, hogy emberek ébren tartják a Minneapolisban kirobbant szellemet. Az egész menny méltatlankodva szemléli azt a szellemiséget, amely Battle Creek-i kiadóhivatalunkban évek óta megnyilvánul. Eljárásuk igazságtalan, szentségtelen, amit Isten nem tűrhet el. Ezekért a dolgokért felelni fognak majd. Elhangzott a tévedéseket kipellengérező szó s az Úrnak nevében határozott változásra szólította fel. Ám követték-e a kapott oktatásokat? Megalázkodtak-e, kérték-e Istent, hogy ennek a gonosz, elnyomó szellemiségnek minden nyomát távoztassa el tőlük? Lelkemre nehezedtek a dolgok, tehát a maguk valóságában a nép elé tártam. Tudom, hogy felismerik hibáikat. Tudom, hogy meggyőzi mindnyájukat, akik e sorokat olvassák.

Hobart, Tasmania

1895. Május 1.

Minthogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Sokan kinőttek adventi hitükből. A világért élnek, s míg szívükben mondogatják, - minthogy kívánságuk is - "halogatja az én Uram a hazajövetelt", ütik-verik szolgatársaikat. Eljárásuknak ugyanaz az oka, amiért Kain megölte Ábelt. Ábel eltökélte, hogy Istent rendelkezései szerint szolgálja, imádja, ez bosszantotta Kaint, Kain pedig azt gondolta, hogy saját tervei a legjobbak, s, hogy az Úr alkalmazkodik azokhoz. Kain, áldozatával nem ismerte el azt, hogy Krisztustól függ. Szerinte Atyja Ádám, kemény bánásmódban részesült, mert Isten száműzte Édenből. Az, az eszme, hogy állandóan gondoljon bűnére, - s hogy a leölt bárány vérének áldozata bűnvallomást jelent, teljes függőséget a felette álló hatalomtól, bántotta, sértette Kain büszke szellemiségét. Minthogy ő volt a legidősebb, elvárta, hogy Ábel kövesse példáját. Minthogy Isten elfogadta Ábel áldozatát, s a szent tűz megemésztette az áldozatot, ezért Kain haragja felgerjedt. Az Úr leereszkedett Kainhoz, hogy a dolgot megértesse vele, ám Kain nem akart megbékélni Istennel, meggyűlölte Ábelt, mert Isten kegyelmes volt hozzá. Annyira feldühödött, hogy megölte öccsét.

Isten perel mindazokkal, akik hitetlenségük és kételkedésük következtében mondogatják, hogy "halogatja eljövetelét", s akik verik szolgatársaikat, s akik "részegesekkel esznek és isznak" velük azonos elvek szerint élnek, részegek, ám nem bortól támolyognak, de nem az erős italtól. Sátán uralja elméjüket, s nem tudják, hogy miben botlanak meg.

Mihelyt valaki elszakad Istentől, annyira, hogy a Szentlélek befolyásának többé nem enged, sátán tulajdonságai mutatkoznak majd nála. Nekilát, hogy embertársait elnyomja. A belőle áradó befolyás ellenkezik az igazsággal, jogossággal és szentséggel. Ez a hajlam mutatkozik intézményeinkben, s nem csupán a munkásoknak egymás közti viszonyában, hanem abban a kívánságban is, hogy az egyik intézmény uralni akarja a többieket. Fontos felelősségekkel megbízott férfiak, de akik nincsenek élő összeköttetésben Istennek, a Szentléleknek ellenállottak és ellenállnak. Ugyanazt a lelkületet ápolják magukban, mint Kóré. Dáthán és Abirám és mint a zsidók Krisztus napjaiban. /L. Máté 12: 22-29. 31-37./ Isten ismételten figyelmeztette őket, ám intelmeit félredobták s folytatták dolgaikat a régi mederben.

Olvasd Krisztus szavait, Máté 23:23 Figyelmeztetésként így vádolja mindazokat, akik "kívülről igazaknak látszanak ugyan az emberek előtt" "de belülről rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel." Azt is mondják: "Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében". "Ezért - mondotta Jézus -magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat". Milyen csodálatos tanulságok! Félelmetesek és határozottak! Jézus mondotta: "Annak okáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok, és azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok, és városról városra üldöztök." Ezt a próféciát a zsidók szó szerint betöltötték, így bántak Krisztussal és hírnökeivel, akiket Isten küldött hozzájuk. Vajon férfiak ezekben az utolsó napokban szintén követik-e azok példáját, akiket Krisztus elítélt, kárhoztatott?

Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Sátán uralja mindazok elméjét, akik nem állnak határozottan Isten Lelkének irányítása alatt. Sokan gyűlölettel viseltettek azok iránt, akiket Isten különleges üzenettel bízott meg, hogy a világgal közöljék. Sátáni művüket Minneapolisban kezdték meg.

Utóbb, amikor látták és érezték a Szentlélek megnyilvánulását, bizonyságtételét, hogy ez az üzenet Istentől származott, annál inkább meggyűlölték, mert a bizonyságtétel ellenük szólt. Nem akartak megalázkodni, megtérni, nem akarták Istent dicsőíteni, nem akartak síkra szállni, az igazságért. Kitartottak megátalkodottságukban, telve voltak irigységgel, féltékenységgel, rágalmazással, mint ahogyan Krisztus kortársai. Csak Istennek és embernek ellensége előtt nyitották meg szívüket. Ám ezek a férfiak bizalmi állásokat töltöttek be, a művet pedig a saját hasonlatosságukra alakították, formálták, amennyire tehették.

Akik most az elsők, akik hűtlenek voltak Isten ügyéhez, nemsokára az utolsók lesznek, - ha meg nem térnek. Ha igen hamar rá nem esnek a Sziklára, s meg nem törnek, ha ujjá nem születnek, akkor eddigi lelkületük továbbra is uralja őket. A kegyelem hívó szavát nem fogják felismerni. A Biblia vallása, magánéletükben és nyilvánosan számukra immár a múlté. Buzgón szavaltak minden lelkesedés és fanatizmus ellen. Emberek szenvedéseinek enyhítéséért Istenhez forduló hitet, azt a hitet, amelyet Isten népének gyakorolnia kell, fanatizmusnak nevezik. Ám ha van valami e földön, ami az embert megszentelt buzgalomra készteti, csak az igazság, ahogyan Jézusban van. A megváltás magasztos, fenséges műve. Krisztus, "aki bölcsességül lőn nékünk és igazságul és szentségül és váltságul."

Gondviselésében az Úr gyakran kijelentette, hogy egyedül csak a kinyilatkoztatott igazság, Istennek Igéje mentheti meg az embert a bűntől, s őrizheti meg a bűnözéstől, a törvény áthágásától. A bűn gonoszságát kipellengérező Igének hatalma, befolyása van az ember szívére, hogy az embert megigazítsa, s igazultan tartsa is. Az Úr mondotta, hogy tanulmányozzuk az ő igéjét és engedelmeskedjünk annak, valósítsuk meg életünkben ez az Ige olyan változhatatlan, mint Istennek jelleme, - tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

Ha van valami a mi világunkban, ami lelkesedésre késztethet, az a Kálvária keresztje. "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk. A világ nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt!" "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Krisztust kell elfogadnunk, hinnünk és magasztalnunk. Legyen a mi társalgásunk tárgya: Krisztus mindenekfelett való értéke.

Van Battle Creekben egy csoport, akiknek szívében él az igazság. Számunkra az igazság, Istennek hatalma az üdvösségre. Ám ha az igazság nem trónol szívünkben, ha alaposan nem tértünk meg a sötétségből a világosságra, akkor azok, akik szent felelősségeket hordoznak, csak a sötétségnek szolgái, vakoknak vak vezetői. "Víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek, elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák." Isten elvárja, hogy aki az ő nevén neveztetik, szívének trónjára ültesse az igazságot. Időnk, amelyben élünk ezt megköveteli. A tiszta vallás is megköveteli.

(1896)

Míg egyrészt nagyon féltek az Isten szolgálatában jelentkező elragadtatásoktól és lelkesedéstől, másrészt lelkesedés mutatkozott olyan vonalon, mellyel sokan rokonszenveznek. Utalok a népünk között tartott mulatságokra. Népünk ezeknek az alkalmaknak sok időt és figyelmet szentelt. Az a nép, amely Krisztus szolgájának vallja magát, de vajon ezek az összejövetelek megdicsőítették-e az ő nevét? Meghívták-e Jézust, hogy ő elnököljön közöttük? Társas érintkezést szolgáló összejövetelek igen hasznosak és tanulságosak lehetnek, ha a társaság tagjainak szívében Isten szeretete él, ha azért jönnek össze, hogy Isten igéjére vonatkozólag gondolataikat kicseréljék, vagy pedig művének előbbre vitelét szolgáló módszereket mérlegeljék, és ha embertársaikkal jót cselekszenek. Ha semmi sem hangzik el, ami megszomorítaná Isten Szentlelkét, sőt örömmel üdvözlik, mint kedves vendégüket, akkor dicsőítik Istent, akik pedig részt vettek az összejövetelen felüdülnek és megerősödnek. "Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvesek nekik."

Azonban Battle Creekben egészen másfajta összejöveteleket tartottak, mulatságokat, amelyek csak szégyent hoztak intézményeinkre és a gyülekezetre. Csak az öltözködést, a feltűnőbb megjelenést, kedvtelést, mulatozást és tréfálkozást szolgálták. Sátán tisztelt vendégként jelenik meg, irányítja azokat, akik az ilyen összejöveteleket jelenlétükkel támogatják. Látomásban egy ilyen társaságot szemlélhettem, tagjaik az igazságnak hitvallói voltak. Egyikük zenélt, s olyan dalok hangzottak el, amelyek miatt sírtak az őrző angyalok. Mulatoztak, kacagtak, nagy izgalom, lelkesedés fűtötte őket, ám ilyen örömöt csak Sátán kelthet. Olyan megszálltság, s olyan lelkesedés ez, amely miatt, akik Istent szeretik, csak szégyenkeznének. A résztvevőket csak szentségtelen gondolatokra és tettekre készteti. Jogosan hiszem, hogy többen a jelenlevők közül utóbb őszintén megbánták szégyenletes eljárásukat.

Látomásban több ilyen összejövetelt szemlélhettem. Láttam a mulatozást, az öltözékekkel való kérkedést, az önimádatot. Mindannyian ragyogóknak akarnak feltűnni, átadják magukat a mulatozásnak, balga élcelődésnek, felületes hízelgéseknek, hangos kacagásoknak. Szemük csillog, arcuk pirul, - lelkiismeretük alszik. Esznek, isznak, mulatoznak, mindent megtesznek, hogy elfeledkezzenek Istenről. Ilyen mulatozás jelenti számukra a paradicsomot. A menny pedig figyel, lát és hall mindent.

Lássunk más jelenetet. A város utcáján társaság gyülekezik kerékpárversenyre. Ebben a társaságban is vannak, akik vallják, hogy ismerik Istent, és akit elküldött, a Jézus Krisztust. Ám akik ezt az izgalmas versenyt szemlélik, gondolnák-e, hogy akik így szórakoznak, Krisztusnak követői? Ki is gondolna arra, hogy e társaság tagjai Krisztus hitvalló követői? Ki gondolna arra, hogy tudatában vannak idejük és testi erejük értékének, melyek Istennek ajándékai, azért, hogy az ő szolgálatára szenteljék? Ki gondol a balesetek veszélyeire, vagy pedig arra, hogy vad hajszájuknak a következménye halál is lehet? Imádkozott-e valaki Jézus jelenlétéért s a szolgáló angyalok oltalmáért? Vajon ezek a teljesítmények dicsőítik-e Istent ? Sátán élet-halál játszmát folytat ezekért a lelkekért s igen örvend annak, amit lát és hall.

Az egykor komoly hívő, aki ezekbe a sportokba kezd, a hanyatlás útján jár. Elhagyta az életadó mennyei légkörrel telitett területet, s a párás és ködös légkörbe vetődött. Lehetséges, hogy néhány alázatos hívőt is csatlakozásra késztet. Ám ha Krisztussal összeköttetésben áll, lehetetlen, hogy szívvel-lélekkel vegyen részt ilyen izgalmakban. Az elhangzó szavak nem rokonszenvesek, mert nem Kánaán nyelve. A beszélőkről fel sem tehető, hogy szívükben énekelnének az Úrnak. Viszont félreérthetetlenül meggyőződhetünk arról, hogy Istenről megfeledkeztek. Gondolataik nem időznek nála. Ezek a mulatságok, s izgató sportesemények, amelyeken úgynevezett keresztények vesznek részt, megszentségtelenítik a vallást és Isten nevét.

A társalgás tárgya megmutatja, hogy mi él a szívben Az üres, közönséges beszéd, hízelgés, balga nevetgélést szolgáló élcelődés, csak Sátán árucikkei: akik ilyen társalgásban vesznek részt, Sátán áruival kereskednek. Hallgatóikra ugyanolyan benyomást tesz, mint Heródesre, amikor Heródiás leánya táncolt előtte. Minden ilyen eljárást feljegyeznek a menny könyveiben, s azon az utolsó napon a bűnösök a maguk valóságában fogják látni. Majd akkor mindannyian felismerik benne az ördög, csábító, megtévesztő tevékenységét, hogy őket a széles útra vezesse, a tágas kapuhoz, amely romlásukra nyílik meg.

Sátán megsokasította csalétkeit Battle Creekben, s kísértő csalétkül felhasználja a felületes jellemű, s csak felületes tapasztalatokkal bíró úgynevezett hívő keresztényeket. Ez a csoport mindenkor kész a mulatozásra vagy a sportra, befolyása pedig másokra is hat. Fiatal férfiakat s fiatal nőket, akik a Biblia szerinti keresztény életet akarnak élni, rávesznek arra, hogy csatlakozzanak társaságukhoz, így kerülnek bűvkörükbe. Nem mérlegelték az Isten által megszabott színvonalat, nem imádkoztak, hogy megtudják, mit is mondott Krisztus a keresztény fának jó gyümölcseiről. Nem ismerik fel, hogy ezek a mulatságok a valóságban Sátán lakomái, s arra szolgálnak, hogy visszatartsák a lelkeket, nehogy elfogadják a Bárány mennyegzőjére szóló meghívást. Megakadályozzák őket abban, hogy felölthessék a jellem fehér öltönyét, nevezetesen Krisztusnak életszentségét. Fogalmaik összezavarodnak, nem tudják, mi a helyes, s mint keresztények mit is tehetnek. Nem akarnak különcnek feltűnni, s természetesen hajlanak mások példájának követésére. Így kerülnek emberek befolyása alá, akiknek szívét vagy lelkét mennyei Kéz még sosem érintette.

Ezeken az izgalmas, elragadtató összejöveteleken, emberi befolyás varázsa következtében, Isten útjaira gondosan oktatott ifjak kapcsolatokat létesítenek rosszul nevelt emberekkel, akik nélkülözték a helyes hittapasztalatokat. Így adják el magukat életfogytiglani rabságra. Egész életük alatt csak akadályt jelent az üres, felületes jellemű társsal kötött házasság, nevezetesen azzal, aki külsőségekkel kérkedik, de nélkülözi az értékes, benső ékességet, a szelíd és csendes lélek díszét, ami igen becses Isten előtt. Ha betegség és halál jelentkezik közöttük, akik csak a maguk kedvteléseiknek éltek, rájönnek, hogy nem gondoskodtak lámpásuk számára olajról, edényeik üresek, s teljesen készületlenek a végre. Sajnos így volt és így lesz.

Kérdezzük meg őket, akik Battle Creekben nagy világosságban részesültek: Vajon Isten igazsága már elvesztette hatását lelkükre? Vajon elhomályosodott-e a fonom arany? Mi volt az oka ennek a fanatizmusnak és lelkesedésnek? Félelmetes felelősség terheli a világot szerető, önző szülőket, mert a bűn ajtajuk előtt leselkedik. Mennyivel kedvezőbb volna, ha a most Battle Creekben levő tanintézetek távol lennének a várostól, elkülönítve a hitvalló szombatünneplők ilyen nagy lakótelepétől!

A világon az a meggyőződés vesz erőt, hogy a Hetednapot Ünneplő Adventisták bizonytalanul fújják a kürtöt, nevezetesen, hogy világfiak útját járják. Battle Creekben családok távolodnak el Istentől, mert olyanokkal terveznek házasságkötést, akik nem szeretik Istent, akik ledér, felületes életet élnek, akik nem ismerik az önmegtagadást, s akik még nem tapasztalták, hogy mit jelent Isten munkatársainak lenni. Furcsa dolgok történnek. A kereszténységtől helytelen fogalmakat alkotnak és tanítanak, amelyek a lelket megtévesztik és megkötözik. Emberek, ön gyújtotta szikráik világosságában járnak. Akik szeretik és félik Istent, azok nem ereszkednek le a világ színvonalára, nem választják a hiúk és a sekélyesek társaságát. Nem bájolja el őket megtéretlen férfi vagy nő. Helytállnak Jézusért, Jézus pedig helytáll, síkraszáll érettük.

Sokan, akik ismerik az igazságot, de nem cselekszik, üzleti ügyeikben áthágják Isten parancsolatait. Ne barátkozzunk velük, nehogy lelkületük részeseivé váljunk, és sorsukban is osztozzunk. Jákob pátriárka, amikor fiainak borzalommal szemlélt néhány eljárásáról beszélt, így kiáltott fel: Tanácsokban ne legyen részes lelkem, gyűléseikkel ne egyesüljön dicsőségem." Érezte, hogy megalkudna saját becsületével, ha egyetértene a bűnösökkel. Jelzi előttünk a veszélyt, hogy ilyen társulásoktól tartózkodjunk, nehogy gonoszságuk részeseivé legyünk. A Szentlélek, Pál apostol által hasonlóan figyelmeztet: "Ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat".

Az örökkévaló Isten húzott válaszvonalat a szentek és a bűnösök között, a megtértek és a megtéretlenek között. Ez a két csoport nem olvad össze, nem olvad egymásba észrevétlenül, mint a szivárvány színei. Annyira különböznek, mint a verőfényes dél és a sötét éj.

Akik Krisztus életszentségére törekszenek, azok a nagy üdvösség tárgykörével foglalkoznak. A Biblia az a tárház, amely lelkületet jó táplálékkal ellátja. Elmélkednek Krisztus testté lételén, elmélkednek az érettük hozott nagy áldozat felett, hogy a kárhozattól megmeneküljenek, hogy bűnbocsánat, béke és örök megigazulás, szentség részeseivé lehessenek. A Lélek fellángol, ha e magasztos és felemelő tárgykörrel foglalkozik. Szentség és igazság, kegyelem és életszentség foglalkoztatják a gondolatokat. Az önző én elhal, ám Krisztus él szolgáiban. Ha az igén elmélkednek, szívük lángra lobban, ugyanúgy, mint a két tanítvány szíve, mialatt Emmausba mentek, s Krisztus csatlakozott hozzájuk, s megvilágosította előttük az Írásokban a Reá vonatkozó szövegeket.

Milyen kevesen veszik észre, hogy Jézus, láthatatlanul mellettük, velük halad. Sokan mennyire szégyellnék magukat, ha ő szólna hozzájuk, ha megtudnák, hogy hallotta balga, közönséges beszédüket! Ám milyen sokan örülnének, szent örömmel, ha biztosan tudnák, hogy az Üdvözítő mellettük állt, hogy jelenlétének szent légköre övezte őket, s hogy az élet kenyerét ették! Mennyire örülne az Üdvözítő, ha hallhatná, hogy követői az ő drága tanításairól beszélgetnek, s ha tudná, hogy szomjazzák e szent dolgokat! Ha az igazság él a szívben, akkor nem bírálja Isten szolgáit, nem keres hibát az Általa küldött üzenetben. Ami a szívben, az az ajkon. Elnyomhatatlanul. Amit Isten készített az őt szeretők számára, arról beszélgetnek. Ha Lélekben Krisztus szeretete él, akkor élő víznek folyamai ömlenek belőle, az örök életre, élő folyamok áradnak belőlük, melyek útjukon életet és örömet fakasztanak.

Isten felszólítja szolgáit: "Kiálts teljes torokkal, nem kíméld: mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákob házának vétkeit." Azonban amikor Isten Lelkének indítására a világos, egyenes bizonyságtétel elhangzik, sokan megvetéssel fogadják. Sokan vannak közöttünk, akik tetteikkel vagy szavaikkal "ezt mondják a látóknak: Ne lássatok, és a prófétáknak, ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el ez utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét. Azért így szól Izrael szentje: Mivel megutáltátok e beszédeket, és bíztok nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok, azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek azután nagy hirtelen jő el romlása: ... mert így szól az Úr Isten, Izraelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna csöndességben és reménységben erősségetek lett volna de ti nem akarátok."

Kérdezem a Battle Creekben felelős tisztségeket betöltő testvéreket: Mit csináltok? Hátat fordítottatok az Úrnak, s nem arccal fordultatok Felé. Tisztítsátok meg szíveteket, érzelmeiteket, szavaitokat, a legfontosabbat, a leglényegesebbet, nevezetesen az Úr Istent, az örökkévalóságot, az igazságot illetőleg. Napjainkban milyen üzenetet kell hirdetnünk? A harmadik angyal üzenetét. Ám többen, akik állítják, hogy hiszik a korszerű igazságot, megvetették azt a világosságot, melynek dicsősége betölti az egész világot. Vigyázz, hogyan bánsz vele. Vesd le saruidat lábadról, mert a hely, amelyen állasz, szent hely. Vigyázz, nehogy sátáni indulatoknak engedj, nehogy megvesd a Szentlélek kinyilatkoztatásait. Néhányan már túlmentek a határon, ahhoz, hogy visszatérjenek és megtérjenek.

Az igazságot mondom, Lelkek, akik szeretik Istent, akik hisznek Krisztusban, akik mohón fogadják az igazság minden sugarát, azok látnak majd világosságot s örvendenek az igazságnak. Terjeszteni fogják a világosságot. Növekszenek szentségben. Akik befogadták a Szentlelket, megérzik azt a fagyos légkört, mely körülveszi azokat, akik e nagy és komoly valóságokat nem értékelik, és ellene mondanak. Megérzik, hogy olyan emberek között vannak, akik a gonoszok tanácsában vesznek részt, akik a bűnösök útján járnak, és a csúfolódók székében ülnek.

Isten igéje igazságot beszél, nem hazugságot. Nem erőltetett, nem szélsőséges, nem túlhajtott. Fogadjuk el, mint az élő Istennek szavát. Ennek az igének engedelmeskedve, a gyülekezetnek olyan kötelességeket kell teljesítenie, melyeket nem teljesített. Ne meneküljetek el a kötelesség elől, hanem a megpróbáltatás és a kísértés alatt annál erősebben támaszkodjatok az Úrra. Nehézségekkel kell megküzdenünk, ám Isten népének egy emberként kell azokkal szembeszállnia. Teljesítsük kötelességeinket a gyülekezettel és Istenünkkel szemben.

Isten lelke elhagyja Isten népének több tagját. Sokan léptek sötét, titkos ösvényekre, közülük többen nem is térnek vissza. Folytatják botlásaikat, romlásukra. Kísértették Istent, megvetették a világosságot. Megkapták a lehető összes bizonyítékot, ám be nem fogadták. Inkább választották a sötétséget, mint a világosságot, beszennyezték lelküket. Ember vagy egyház, ha érintkezik az élvhajhászók osztályával, nem értékelheti azt az áldott áramot, amelyet az Úr küld azoknak, akik Igéjében egyszerűen hisznek. A világ romlott, szentségtelen, amiképpen Noé napjaiban volt. Az egyetlen gyógyszer, az Igébe az igazságba vetett hit, a világosság elfogadása. Ám sokan hallgatták a hirdetett igazságot, amelyet a Lélek megnyilvánulásai kísértek, de nem fogadták el az üzenetet, sőt meggyűlölték a világosságot. Ezek az emberek okozói a lelkek romlásának. Magukat a mennyből származó világosság és a nép közé ékelik. Lábbal tiporják Isten szavát, s a Szentléleknek ellene állnak.

Felszólítom Isten népét, hogy nyissa ki a szemét. Ha helybenhagyjátok vagy megvalósítjátok emberek határozatait, akikről tudjátok, hogy az igazsággal és az életszentséggel ellentétben állnak, akkor saját hiteteket gyengítitek, s nem szomjazzátok többé a közösséget Istennel. Csak látszólag halljátok a Józsuéhoz intézett szavakat: "Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izrael, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik. ... Istennek szentelt dolog van közötted, Izrael!" "Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot." Krisztus kijelenti: "Aki velem nem gyűjt, tékozol az."

Az Úr nagy kegyelmében igen értékes üzenetet küldött népének Waggoner és Jones testvérek által. Eme üzenet szerint, tárjuk a felemeltetett üdvözítőt világosabban a világ elé, nevezetesen az egész világ bűneiért hozott áldozatot. Elénk tárta a megigazulást hit által, a Kezesben: meghívja az embereket, hogy fogadják el Krisztus igazságát, szentségét, aminek bizonyítéka, az engedelmesség Isten minden parancsolata iránt. Jézust sokan szemük elől tévesztették. Szükséges, hogy tekintetük isteni személyére szegeződjék, érdemeire, az emberi család iránt érzett változatlan szeretetére. Ő kezében tart minden hatalmat, s bőségesen szétoszthatja ajándékait az emberek között, s a gyámoltalan embert saját életszentségének felértékelhetetlen ajándékában részesítheti. Isten parancsa, hogy ezt az üzenetet juttassuk el a világnak. Ez a harmadik angyal üzenete. Hirdessük harsányan s akkor majd Lelkének nagymértékű kiárasztása kíséri.

Lássuk meg a felemeltetett üdvözítőt, a megöletett Bárányt, fenséges trónján ülve, ahogy szétossza a szövetség felértékelhetetlen áldásait, a javakat, amelyekért meghalt, hogy megvásárolja minden Benne hívő lélek számára. János ezt a szeretetet szavakban kifejezni nem is tudta, túlságosan széles. Felszólítja az egész emberiséget, hogy szemlélje. Krisztus a mennyekben esedezik az egyházért, könyörög érettük, akikért saját életének vére árán lefizette a váltságdíjat. Századok, korszakok sem csökkenthetik ennek az engesztelő áldozatnak a hatását, hatóerejét.

Kegyelmes evangéliumának üzenetét világosan és határozottan tárjuk az egyház elé. Ne mondja többé, hogy a H. N. Adventisták csak a törvényt, a törvényt hirdetik, de nem tanítják, nem hiszik Krisztust.

Krisztus vérének erejét eleven erővel és hatalommal tárjuk a nép elé, hogy érdemeit hitük megragadhassa. Az Ószövetség papja a meleg vért a kegyelem trónja elé hintette, mialatt a jó illatú áldozat felhője felszállt Isten trónja elé. Ehhez hasonlóan mialatt bevalljuk bűneinket s könyörgünk Krisztus engesztelő vérének erejéért, imáink felszállnak a mennybe, Üdvözítőnk jellemének, érdemeinek jó illatával. Érdemtelenségünk ellenére, tartsuk állandóan emlékezetünkbe, hogy van Valaki, aki elveheti bűneinket, megmentheti a bűnöst. Isten töröl minden egyes bűnt, melyet töredelmes szívvel beismerünk Előtte. Ez a hit, az egyház élete. Miképpen Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, s felszólított mindenkit, akit a tüzes kígyók megmartak, hogy tekintsenek fel és éljenek, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy "valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A bűnös legfőbb teendője, hogy feltekintsen a felemeltetett Üdvözítőre, s hitben elfogadja érdemeit, amelyekre igényt tarthat. Ha ezt nem teszi, nem üdvözülhet, annyira nem, mint ahogyan Péter sem járhatott a hullámokon, csak ha tekintetét állandóan Jézusra szegezte. Sátánnak eltökélt szándéka volt, hogy eltakarja előlünk Jézust, s rávegye az embereket, hogy emberekre tekintsenek fel, emberekben bízzanak, s olyan nevelést kapjanak, hogy embertől várják a segítséget. Éveken keresztül az egyház emberekre tekintett, sok mindent emberektől várt el, de nem tekintett Jézusra, akiben összpontosulnak reményeink az örök életre. Ezért Isten, szolgáinak bizonyságtételt adott, feltárta az igazságot, ahogyan Jézusban van, ez a harmadik angyal üzenete, világos, éles vonalakban. Isten népe hangoztassa János szavait, hogy mindenki felismerhesse a világosságot és járhasson a világosságban. "Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. ... És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, és az ő bizonyságtételét senki sem fogadta be. Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akik az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak sem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Járja be ez a bizonyságtétel az egész világot. Tárja fel a törvényt és az evangéliumot, mert e kettőt tökéletes egésszé egybeforrasztja. /L. Róma 5 és 1. Ján. 3:9 - a fej. végéig./ Ezek a drága szövegek hatnak minden feltáruló szívre. "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket", - a töredelmes szívűeket. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." Ezeknek nemcsak névleges hitük van, az igazságnak csupán elmélete, törvényes vallásuk, , hanem hisznek egy tervben, magukévá teszik Istennek leggazdagabb ajándékait. Könyörögnek az ajándékért, azért, hogy másoknak adhassák. Elmondhatják, hogy "az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.""Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk. Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk, mert a maga lelkéből adott minékünk."

Az Úr akarata, hogy az üzenet, amelyet szolgáinak adott, ezt művelje, végezze el emberi ügyvivői szívén és lelkén. Az egyház életének folytonossága függ attól, hogy a tagok szeressék Istent mindenekfelett, s embertársaikat, mint önmagukat. Csak csekély szeretet élt Isten vagy ember iránt. Isten pedig azt adta hírnökeinek, amire az embereknek szükségük van. Akik elfogadták az üzenetet, nagy áldásban részesültek, mert elismerték az Igazság Napjának fényes sugarait, s szívükben élet és reménység ébredt. Krisztust szemlélték. "Ne félj" hangzik felénk örökkévaló biztosítéka: "Én vagyok az Élő, pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké." "Mert én élek, ti is élni fogtok." Isten szent Bárányának vérét a hívők szívükbe fogadják. A jelképek nagy Valóságára tekintve, elmondhatjuk: "Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk." Az Igazság Napja sugárzik szívünkbe, hogy Jézus Krisztus dicsőségének ismeretét adja. A Szent Lélek tisztségéről pedig mondja: "Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." A zsoltáríró mondja: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál." ... "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem, add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád."

Az Úr akarata, hogy ezeket a magasztos tárgyköröket tanulmányozzuk a gyülekezetekben, s ha minden gyülekezeti tag befogadná Isten igéjét, világosságot és értelmet adna az egyszerűeknek is. "Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki a sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében és támaszkodjék Istenhez! Ímé ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok, fájdalomban fogtok feküdni"! /L. Ésa. 29:13-16. 18-21./ "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős ne dicsekedjék erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorolok e földön, mert ezekben telik kedvem. Azt mondá az Úr."

Ez az a korszak, amikor az Úr nagy kegyelmét kinyilatkoztatja választottainak, mert hiszen az utolsó napokban élünk, amikor törvényét lábbal tiporják. "Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." Mit mond az Úr népéről? "De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító. Ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná, add vissza!" /L. Ésaiás 43./ Ezek a próféciák még teljesedni fognak.

Inteni, figyelmeztetni akarom azokat, akik éveken keresztül ellenálltak a világosságnak, s az ellenkezés szellemét ápolták. Meddig gyűlölitek még és megvetitek Isten igazságosságának hírnökeit? Isten adta nekik ezt az üzenetet. Az Úrnak szavát hordozzák. Van üdvösség számotokra, de csak Jézus Krisztus érdemei által. Isten, a Szentlélek kegyelmét ismételten felajánlotta nektek. Világosság és erő áradt reátok felülről bőségesen. Olyan bizonyíték volt ez, amit mindannyian felismerhettek, akiket Isten, szolgáinak ismert el. Ám vannak, akik megvetették Isten szolgáit és üzenetüket is. Fanatikusoknak, szélsőségeseknek és rajongóknak gúnyolták őket. Megjövendölöm néktek: "Ha hamarosan meg nem alázkodtok Isten előtt, megvallva sok-sok bűnötöket, akkor, és sajnos csak későn, majd meglátjátok, hogy Isten ellen küzdöttetek." A Szentlélek meggyőz majd titeket - ám többé nem reformálásra és bocsánatra, - és meglátjátok, hogy akiknek ellene mondottatok, jelekként és Isten tanúiként éltek a világon. Akkor majd odaadnátok az egész világot, hogy a múltat jóvátegyétek, hogy hozzájuk hasonló buzgó emberekké lehetnétek, akiket Isten Lelke indít, a világ ünnepélyes megintésére, és, hogy hozzájuk hasonlóan elvileg sziklaszilárdak lennétek. Az Úr tudja a ti dolgaitokat. Ha még egy kissé tovább mentek, mint amennyire vagytok, - amennyiben a mennyei világosságot visszautasítjátok, - elveszett emberek vagytok "Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg önmagát, az a Lélek írtassék ki a közösség közül.".

Nincs kellemes üzenetem azok számára, akik ilyen hosszú ideig hamis útjelzők voltak, a rossz utat választották. Ha megtagadjátok Krisztus kiküldött hírnökeit, Krisztust tagadjátok meg. Ha nem törődtök ilyen nagy üdvösséggel, amelyről éveken át tudtatok, ha megvetitek a felajánlott megigazulást a Krisztus vére árán s a megszentelődést a Szent Lélek megtisztító ereje által akkor nincs többé számotokra bűnért való áldozat hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja. Kérlek immár, hogy alázkodjatok meg, szüntessétek meg konok ellenállásotokat a világosság és a bizonyítékok láttára. Mondd az Úrnak: Bűneim szakítottak el engem Istenemtől. Uram, bocsásd meg vétkeimet. Töröld ki bűneimet emlékezeted könyvéből! Dicsérd az Ő szent nevét, mert Nála van a bocsánat, s megtérhetsz, átalakulhatsz.

Mert, ha a bakoknak és bikáknak vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára, mennyivel inkább Krisztusnak a vére, Aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

"Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által: és mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben és mindnyájan egy lelki eledelt ettek és mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedveli az Isten, mert elhullanak a pusztában." Izrael tapasztalata a pusztában, amelyre az apostol a fenti idézetben utal, s ahogyan a 105. és 106. Zsoltárban feljegyeztetett számunkra, olyan figyelmeztetéseket, tanulságokat tartalmaznak, amelyeket Isten népének ez utolsó napokban különösen tanulmányoznia kell. Szívetekre kötöm, hogy ezeket a fejezeteket legalább hetente egyszer átolvassátok."

Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani."

Egész Izrael hallatára, Isten félelmetes fenségében szólt hozzájuk a Sínai-hegyről, kinyilatkoztatván törvényének szabályait. A népet lenyűgözte bűnének tudata, félt, hogy az Úr jelenlétének dicsősége megemészti, azért könyörgött Mózesnek: "Te beszélj velünk, és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk." Isten felhívta Mózest a hegyre, hogy közölje vele Izraelnek adott törvényeit. Ám milyen hamar elmosódott az az ünnepélyesen komoly benyomás, amit Isten jelenlétének megnyilatkozása, fénye tett a népre. Még a seregnek a vezetői is, úgy látszott - elvesztették józan eszüket. Istennel kötött szövetségüknek emléke, rettegésük, amikor rendkívül megrettenve és nyögve arcukra estek, mindez füstként tűnt el. Noha Isten dicsősége, mint megemésztő tűz még mindig a hegy csúcsán nyugodott, ám amikor Mózes eltávozott közülük régi gondolatviláguk, érzelmeik és szokásaik éreztették hatásukat. A nép megunta a várakozást Mózes visszatérésére, s követelte, hogy Istent látható alakban tisztelhesse.

Áron, akire Mózes a tábor felügyeletét bízta, engedett a nép kérésének. Ahelyett, hogy valóban Istenben bízott volna, abban, hogy Isten hatalma támogatni fogja, azt hitte, hogy ha a nép követelményeinek ellene áll, életével fizet. Ezért kívánságuk szerint cselekedett. Összegyűjtötte az arany ékszereket, megolvasztotta, s borjút formált belőle. Majd pedig a nép vezetői kijelentették: "Ezek a te Isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről." Áron, amikor látta, hogy az általa formált bálvány tetszik a népnek, büszkén tekintett művére. Oltárt épített a bálvány előtt "és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak ünnepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hála áldozattal is, azután leüle a nép enni és inni, azután felkelének játszani." Ittak és lakmároztak, mulatoztak és táncoltak, a vígalom ugyanolyan gyalázatos orgiákban végződött, mint a pogányok bálványimádata.

Isten a mennyben mindezt látta, figyelmeztette Mózest mindarra, ami a táborban történt, mondván: "Hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük és töröljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. De Mózes esedezék az Úrnak az Ő Istenének színe előtt mondván: Miért gerjedne Uram a Te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki vala Egyiptomnak földéről.? Miért mondanák az egyiptomiak, mondván: vesztükre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje a föld színéről, múljék ez a Te haragod tüze és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgádról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nekik: megsokasítom a ti magotokat, mint az égnek csillagait, és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére".

Mialatt Mózes a hegyről lejött, kezében a bizonyságtétel két táblájával, hallotta a nép kiáltásait: mialatt közeledett, meglátta a bálványt és a mulatozó tömeget. Iszonyat és méltatlankodás vett erőt rajta, hogy Istent ennyire meggyalázták, s, hogy a nép megszegte a Vele kötött ünnepélyes szövetséget. A két kőtáblát a földre dobta, s összetörte a hegy alatt. Noha Izrael iránt érzett szeretete olyan nagy volt, hogy életét feláldozta volna érettük, ám Isten dicsőségéért izzó buzgalma ilyen rettenetes, nagy jelentőségű haragkitörésre késztette. Isten nem dorgálta meg Mózest. A táblák széttörése csak azt a tényt ábrázolta, hogy Izrael megszegte Istennel előzetesen kötött szövetségét. Mózes haragja a bűn ellen érzett jogos felháborodása volt, mely az Isten dicsőségéért lángoló buzgalmából fakadt. Nem önszeretetből vagy sértett hiúságból, nagyravágyásból eredő harag volt. Erre utal az Írás szava: "Haragudjatok, de ne vétkezzetek". Ilyen volt Mózes szava is."

Azután fogá a borjút, amelyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén itatá azt az Izrael fiaival. És monda Mózes Áronnak: mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? Felele Áron: ne gerjedjen fel uram haragja, ismered e népet, hogy gonosz. Mert azt mondák nékem: csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Egyiptom földéből kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga". És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára."

Nekünk szól a figyelmeztetés: "Megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett." Figyeljük csak meg szélsőségeik és fanatizmusuk hatását, Sátán, a nagy Mester szolgálatában. Mihelyt a gonosz uralma alá vehette a népet, következményei nyomban mutatkoztak. A nép evett, ivott, nem gondolt Istenre és kegyelmére, nem gondolt arra, hogy a gonosznak ellen álljon aki pedig a legszégyenletesebb eljárásra késztette. Ugyanez a lelkület mutatkozott Belsazár istenkáromló lakomáján is. Mulatozás, tánc, vigalom és ének következett, egészen a bolondulásig, annyira, hogy elkábította érzékeiket, majd pedig szertelenül, kéjes kedvteléseiket elégítették ki. Istenre gyalázatot hoztak, népe gyalázatos dolgot művelt a pogányok láttára. Az ítélet pedig már közeledett, hogy lecsapjon az elkábult, megrészegedett tömegre. Ám Isten kegyelmében alkalmat nyújtott nekik, hogy megbánják bűneiket."

Megálla Mózes a tábor kapujában és monda: aki az Úré, ide hozzám!" A trombitások meghallották a kiáltást, és trombitájukkal harsogták: ki áll az Úr mellett? Az jöjjön ide hozzám. És gyülének mind a Lévi fiai. A töredelmeseknek alkalmuk nyílt, hogy Mózes mellé álljanak. "És szóla nékik: ezt mondja az Úr, Izrael Istene: kössön mindeniktek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú." Nem volt részrehajlás, sem képmutatás, sem szövetkezés a bűnösök megoltalmazására. Mert az Úr félelme szállott a népre.

Akik ennyire közömbösek voltak Isten jelenlétével és nagyságával szemben, s akik fenségének megnyilvánulása után is elszakadtak tőle, azok Izrael számára csak állandóan csapdát, tőrt jelentettek. A bűn megrovása gyanánt megölettek, félelem szállott a népre, nehogy gyalázatot hozzon Istenére.

Ezt a történetet e helyen nem folytathatom, de kérlek titeket, minden fővárosban, városban, minden családban, felkérek minden egyént, hogy e szövegeket tanulmányozza, s tartsa emlékezetében ezt az ihletett tanácsot: "Azért, aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." Itt tárul elénk az írásban található egyetlen választás. Csak akik valóban vigyáznak, nehogy elessenek, azokat fogadja el Isten végül is. Nincs végzetesebb elbizakodottság, mint amikor emberek kedvteléseik kielégítésének útjára merészkednek. Tekintve Istennek ezt az ünnepélyes figyelmeztetését, szükséges, hogy a szülők megszívleljék. Avagy nem kötelességük-e, hogy az ifjúságot az állandóan jelentkező veszélyekre híven figyelmeztessék, nehogy eltérjenek Istentől. Sokan megengedik az ifjúságnak, hogy mulatságokon részt vegyenek, mert azt hiszik, hogy a szórakozás az egészség és boldogság lényeges kelléke, ám micsoda veszélyek leselkednek ezen az úton! Minél inkább kielégítik kedvteléseiket, vágyaikat, annál inkább meggyökerezik és megerősödik. Az egész élet kedvtelések kielégítéséből és szórakozásból áll. Isten pedig óva int és figyelmeztet: "Azért, aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék."

Jussunk el arra az álláspontra, amelyen minden különbség eltűnik. Ha azt gondolom, hogy világosságot kaptam, teljesítsem kötelességem, tárjam fel. Tegyük fel, hogy másoktól kérnék tanácsot az üzenetet illetőleg, amelyet az Úr általam a néphez kívánt juttatni: az ajtó bezárulna, hogy a világosság el ne juthasson hozzájuk, akiknek Isten küldte. Amikor Jézus Jeruzsálembe bevonult, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, mondván: "Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És Ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!"

Testvéreim! Isten, nagy irgalmában és szeretetében nagy világosságot adott néktek és Krisztus szól hozzátok: "Ingyen vettétek, ingyen adjátok." Áradjon világosságtok, sugározzon a sötétségben élőkhöz. Örvendjünk, örvendezzünk, hogy Krisztus nemcsak igéjét adta nékünk, hanem a bölcsesség lelkét, Isten ismeretének fényét, s az Ő erejében túláradóan győzhetünk. Krisztus mondja: "Jöjjetek hozzám. Enyém a tanács, a józan ítélkezés. Adok néktek értelmet és erőt." Hittel nyugodjunk Krisztusban, emlékezzünk az Istentől ihletett író szavaira:" A te jóvoltod felmagasztalt engem!" Kérjétek Istent, hogy bőségesen adjon néktek kegyelmének olajából. Gondosan mérlegeljetek minden szót, akár írott, akár mondott legyen is. —RH 1904. XII. 22.