MELBOURNE, AUSZTRÁLIA,

1892. DECEMBER 23.

Kedves Testvéreimnek a Legfőbb Tanácstestületben:

Bizonyságot teszek hívő testvéreimnek és testvérnőimnek, hogy Krisztus egyháza, bármily gyenge és fogyatékos, mégis az ő figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya e földön. Meghívását ugyan az egész világra kiterjeszti, nevezetesen, hogy jöjjenek hozzá és üdvözüljenek, angyalait pedig megbízza, hogy mennyei segítséget nyújtsanak minden egyes léleknek, aki bűnbánattal és töredelemmel járul Eléje: ámde Szentlelke által személyesen jár-kel házában. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.... Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből."

Lelkészek! És az egész gyülekezet! Beszéljünk mi is így, hálás szívvel, mint akik értékeljük Istennek nagy jóságát és szeretetét, irántunk, mint nép, s mint egyének iránt. "Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" "Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban, dicsérjétek az Urat, mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr és a mi Urunk minden Istennél különb." Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűnverte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el!

Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti élő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg.

Éppen napjainkban öltözködjék fel az egyház szép öltönyébe: "Krisztus életszentségébe." Állítsuk helyre s mutassuk be a világos, határozott különbséget a világ előtt: lobogtassuk fennen Isten parancsolatait és Jézus hitét. Lássák meg a szentség szépségét, természetes fényében: ellentétben a hűtlenek torzult sötétségével, akik lázadva eltértek Isten törvényétől. Így elismerjük törvényét, az ő kormányzatának alapzatát a mennyben és földi domíniumaiban. Tekintélyét határozottan és világosan tárjuk a világ elé: ne ismerjünk el semmilyen törvényt, mely Jehova törvényeivel ütközik. Ha Isten intézkedéseinek ellenére megengedjük, hogy a világ befolyásolja elhatározásainkat vagy tevékenységünket, akkor Isten terve vereséget szenved. Legyen az ürügy bármilyen tetszetős, ám ha a gyülekezet ingadozik, hűtlenségét feljegyzik a menny könyveiben, nevezetesen, hogy legszentebb megbízatásait elárulta, tehát árulója Krisztus országának. Az egyháznak szilárdan és határozottan kell ragaszkodnia elveihez, és pedig az egész mennyei világegyetem és e világ országai előtt. Állhatatos hűsége, mellyel Isten törvényének tiszteletét és szentségét őrzi még e világ figyelmét és csodálatát is felkelti: jó cselekedeteit szemlélve sokan dicsőíteni fogják mennyei Atyánkat. Akik hívek és őszinték, a menny elismerését, pecsétét hordják magukon, - s nem földi uralkodókét. Lássák meg az emberek, hogy kik a Krisztus tanítványai, a választottak és hívek: s majd egykor megismerik őket, amikor a dicsőség koronáját hordják. Akik Istent tisztelték, azokat Isten is tiszteli, mert örök dicsőség részeseivé avatja őket.

Az Úr képességekkel és áldásokkal halmozta el egyházát, hogy bemutassa az ő mindenhatóságát a világ előtt és, hogy egyháza tökéletes legyen őbenne: állandó képviselője a másik, az örökkévaló világnak, s e földieknél magasabb rendű törvényeknek. Egyháza legyen a mennyeinek hasonlatosságára épült templom: az angyalmérnök lehozta arany mérőrúdját a mennyből, hogy minden kő a mennyei mérték szerint legyen faragva és méretezve. Legyen csiszolva, mint a menny jelvénye: sugározza minden irányban az igazság napjának fényes, világos sugarait. Az egyház tápláléka: mennyei manna s álljon kegyelmének egyedüli vezetősége alatt. Világosság és életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten megkezdi végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellegét a világ előtt.

Az Úr Jézus kísérleteket végez emberek szívén, irgalmának és kegyelme gazdagságának szemléltetése által. Olyan csodálatos változásokat munkál, hogy Sátán minden diadalmas dicsekvése ellenére, s összes szövetségeseivel együtt, bevehetetlen, legyőzhetetlen erődítésekként szemléli őket: ugyanis hozzáférhetetlenek álbölcseletei és csalásai számára. Életük felfoghatatlan titkot jelent. Isten angyalai, a szerafimok és a kérubimok, az emberekkel való együttműködéssel megbízott erők, csodálkozó örömmel szemlélik, hogy bukott emberek, egykor a haragnak fiai, Krisztus nevelésének eredményeképpen a mennyei minta szerinti jellemet fejlesztenek, hogy Istennek fiai és leányai legyenek, hogy a menny tevékenységeiben és örömeiben kivegyék részüket.

Krisztus, egyházának bőséges lehetőséget adott: ezek ellenében elvárhatja a megfelelő eredményeket, megváltottai, megvásárolt tulajdonai részéről. Minthogy az egyházra árasztotta életszentségét, tehát az egyház az ő letéteményese, melyben irgalmának, szeretetének, kegyelmének gazdagsága végül is teljességében megmutatkozik. Kijelentése, főpapi imájában, hogy az Atya szeretete mi irántunk ugyanolyan nagy, mint Iránta, az egyszülött fiú iránt, s hogy mi Vele leszünk ott, ahol ő van mindörökre egyesülve Krisztussal és az Atyával: - ezt csodálja a mennyei sereg, s egyben ez képezi nagy örömét. Szent Lelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az Egyházat körülvevő védelmi tűzfal, mellyel szemben a poklok kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában, teljes tökéletességében, szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása, szeretet jutalmát dicsőségének tartozékát, - Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség forrása. "Boldogok, akik a Bárány mennyegzőjének vacsorájára hivatalosak."

Az egyház: Isten tulajdona. Isten állandóan megemlékezik róla, mialatt itt e világon Sátán kísértéseinek célpontja. Krisztus nem felejtette el megaláztatásának napjait. Noha távozott megalázkodásának helyéről, de emberi mivoltát teljesen megőrizte. Ugyancsak megőrizte gyengéd, szánó szeretetét, s emberek szenvedése szívéig hatol. Mindenkor megemlékezik arról, hogy ő volt a Fájdalmak Férfija betegségének ismerője. Nem feledkezik meg képviselőiről, arról a népről, mely síkra száll lábbal tiport törvényéért. Tudja, hogy a világ gyűlölte őt, s gyűlöli őket. Noha Jézus Krisztus mennybeszállt, ám élő lánc köti szerető szívéhez az ő hívő gyermekeit. A legegyszerűbbeket, a leggyengébbeket is a részvétnek lánca köti szorosan az ő szívéhez. Sosem feledkezik meg arról, hogy bennünket képvisel, hogy természetünkkel bír.

Jézus látja igaz egyházát e földön, melynek legfőbb vágya, hogy Vele együttműködjék a lélekmentés magasztos munkájában. Hallja imáikat, melyeket töredelemmel és erővel tárnak eléje. A mindenható pedig nem tud ellenállni könyörgésüknek, ha Krisztus testének megpróbált, megkísértett tagja üdvössége érdekében hangzik el. "Lévén annak okáért nagy Főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. "Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." Jézus mindörökké él, hogy esedezzék érettünk. Van-e olyan áldás, melyet Megváltónk útján, mint hívei, el nem nyerhetnénk? Az egyház mely nemsokára megvívja legnagyobb küzdelmét, Isten legdrágább kincse e földön. A gonoszok szövetségét alulról jövő erő hatja át: Sátán pedig lehetőségéhez képest gyalázza a választottakat, akiket nem csalhat, és nem téveszthet meg sátáni találmányaival és hamisságaival. Ám Krisztus, akit az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelt jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát, aki képviselőnk és fejünk, vajon elzárja-e szívét előlünk, vagy megvonja-e kezét, vagy visszavonja-e ígéretét tőlünk? Nem, nem soha!

Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi, Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak a mi mennyei képviselőnk imájára: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Oh, a mennyei Fő mennyire vágyakozott, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek, mint dicsőségének részesei. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. "Akarom, hogy akiket nékem adtál, ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek!" Az, hogy Vele legyenek, a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház megdicsőül.

Dávidhoz hasonlóan immár imádkozhatunk: "Ideje, hogy az Úr cselekedjék: megrontották a te törvényedet." Az emberek annyira engedetlenek és annyira lábbal tiporják Isten törvényét, hogy elérték a szemtelenség határát. Képzik magukat az engedetlenségben, ám gyorsan elérkezik Isten szeretetének és türelmének vége: Isten bizonyosan közbelép. Bizonyosan megvédi méltóságát s elnyomja az uralkodó gonoszságot. Vajon Istennek törvénytartó népét is magával ragadja-e az uralkodó bűnözés? Vajon kísértés-e számukra, hogy mert egyetemes gúny övezi Isten törvényét, hogy kevesebbre értékeljék azt a törvényt, mely kormányzatának alapzata mennyen és földön? Nem. Egyháza mindjobban értékeli Isten szent, tiszteletreméltó törvényét, annak ellenére, hogy emberek gúnnyal és megvetéssel illetik. Dáviddal együtt elmondhatják: "Megrontották a te törvényedet." "Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm."

A harcoló egyház: még nem a diadalmas egyház. Ámde Isten szereti egyházát s a próféta által, elénk vázolja, hogyan ellenzi Sátánt és ellenáll, aki Istennek gyermekeit a legfeketébb és legszennyesebb ruhákba öltözteti s igényt tart arra, hogy elpusztíthassa őket. Istennek angyalai védték meg őket az ellenség támadásaitól. A próféta mondja:"Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?

Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útjaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között."

Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül megdicsérjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiválasztásában részesült, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a H. N. Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.

Minden tanítónak tanulónak kell lennie, hogy szemei kenetben részesüljenek, hogy láthassák Isten előretörő igazságának bizonyítékait. Áradjanak az igazság napjának sugarai először is a tanítónak a szívébe, hogy világosságát másokhoz is eljuttathassa. RH 1890.II. 18.

Immár negyven éve, hogy mint nép szervezkedtünk. Azok közé tartoztam én is, akik a szervezés létesítésétől kezdve ez irányban tapasztalatokat szerveztek. Emlékszem, hogy milyen nehézségekkel állottunk szemben, milyen hibák, bajok szorultak javításra, majd pedig megfigyelhettem a szervezettségnek a mű növekedésére gyakorolt hatását. A mű kezdetén Isten különleges világosságot adott e pontban, mérlegeljük tehát gondosan azt a világosságot a tapasztalatok tanulságaival együtt.

Művünk kezdettől fogva agresszív irányt vett. Tagjainak száma csekély volt, legtöbben a szegényebb néposztályból valók. Meglátásainkat, hittételeinket a világ alig ismerte. Nem voltak imaházaink, csak néhány könyvünk, s igen korlátolt lehetőségeink művünk előbbre vitelére. Nyájunk a főutak és mellékutak mentén szétszórtan élt, városokban, kisebb helyeken és erdőségekben. Üzenetünk tárgy volt, Isten parancsolatai és Jézus hite.

Bates, Pierce, Hiram s a többiekkel együtt férjem is azok közé a buzgó, nemes és őszinte hívők közé tartozott, akik az 1844. Időpont lejárta után, mint rejtett kincset, úgy kutatták az igazságot.

Aggódó lélekkel jöttünk össze, s imádkoztunk, hogy hitben és tantételekben egységre jussunk, tudtuk, hogy Krisztus oszthatatlan. Minden esetben egy-egy pontot vizsgáltunk meg. Tisztelettel vettük kezünkbe és nyitottuk fel a Szentírást. Gyakran böjtöltünk, hogy az igazságot jobban megérthessük. Ha egy pontot nem értettünk, komoly ima után megtárgyaltuk, s mindenki szabadon nyilvánította véleményét, majd ismét imában borultunk Isten színe elé s komolyan könyörögtünk az egységért, hogy olyan egyek lehessünk, ahogyan Krisztus és az Atya egy. Gyakran sírva imádkoztunk.

Órákat töltöttünk így. Gyakran egész éjszakát a Szentírás komoly tanulmányozásával töltöttük, hogy megérthessük az időszerű igazságot. Több alkalommal Istennek Lelke nyugodott meg rajtam, nehéz szövegek tárultak fel, Isten-rendelte úton-módon, majd pedig helyreállt a teljes, tökéletes összhang. Mindannyiunk szíve-lelke egy volt.

Legkomolyabban törekedtünk arra, hogy a Szentírást el ne csavarjuk, nem akartuk ugyanis, hogy az Írás alkalmazkodjék emberi véleményhez. Arra is törekedtünk, hogy amennyire lehet csökkentsük a nézeteltéréseket, nem foglalkoztunk ugyanis a kevésbé fontos pontokkal, melyekre nézve a vélemények eltértek. Minden egyes lélek legfőbb vágya volt, hogy a testvérek között olyan állapotot teremtsünk, mely megfelel Krisztus imájának, nevezetesen, hogy tanítványai egyek legyenek, mint amiképpen ő és az Atya egy.

Néha egy-két testvér csökönyösen ellenállott az eléjük tárt meglátásnak, s utat engedtek feltörő érzelmeiknek, ám ha ez a lelkület mutatkozott, tanulmányunkat megszakítottuk, összejövetelünket elnapoltuk annak érdekében, hogy mindenkinek alkalma legyen imában elmélyülni s így járulni Isten elé. Legyen alkalma egymagában tanulmányozni a nézeteltérést, a különbséget, miután mennyei világosságért esedezett. Barátságunkról biztosítva egymást, oszlottunk el, hogy mielőbb ismét összejöjjünk az Írás további kutatására. Istennek ereje néhányszor feltűnően megnyugodott rajtunk, s amikor az igazság pontjai világosan feltárultak előttünk, együtt sírtunk és ujjongtunk. Szerettük Jézust, szerettük egymást.

Tagjaink száma fokozatosan növekedett. Az elvetett magot Isten öntözte és ő adta a növekedést is. Először áhítatra gyűltünk össze, majd feltártuk az igazságot mindazok előtt, akik meghallgatták. Gyülekezéseinket magánlakásokban, nagy konyhákban, csűrökben, ligetekben és iskolákban tartottuk, ám nemsokára szerény imaházakat is építhettünk.

Minthogy tagjaink száma növekedett, nyilvánvalóvá vált, hogy szervezettség nélkül zavarok mutatkoznának, s a művet nem tudnánk sikeresen vezetni. A lelkészkar eltartása, a műnek továbbá az egyház és a lelkészkar megóvása méltatlan tagokból, majd pedig az egyház vagyonának biztosítása, az igazságnak sajtó útján történő közlése, s egyéb okok miatt a szervezettséget nem nélkülözhettük.

Ám ez népünk között erős ellenállásba ütközött. Az első napot ünneplő adventisták ellenezték a szervezést, s a hetednapot ünneplő adventistáknak is hasonló érzelmeik voltak. Komoly imában fordultunk az Úrhoz, hogy akaratát megérthessük, s Szentlelke világosságot is adott, nevezetesen, hogy az egyházban rendnek és alapos fegyelemnek kell lennie, tehát a szervezettség lényeges Istennek minden művében, mindenütt az egész világegyetemben rendszer és rend uralkodik. A menny törvénye a rend, ez legyen Isten népének törvénye is a földön.

Kemény küzdelmek közepette létesítettük szervezetünket. Annak ellenére, hogy az Úr e tárgyban egymásután több bizonyságtételt adott, az ellenállás erős volt s többször megismétlődött. Ámde mi tudtuk, hogy Izrael Ura Istene és gondviselése vezet. Bennünket. Folytattuk a szervezést, ez a haladás pedig jelentékeny fejlődést eredményezett.

Miközben a mű fejlődése újabb vállalkozásokat igényelt, mi felkészülten láttunk hozzá. Az Úr irányította gondolatainkat a nevelésügy fontosságára. Láttuk, hogy iskolákra van szükségünk annak érdekében, hogy gyermekeink az álbölcseletek tévedéseitől mentes oktatásban részesülhessenek, továbbá, hogy kiképzésünk Isten Igéjének elveivel összhangban legyen. Egészségügyi intézmény szükségességét is felismertük, éspedig mindkét irányban: egyrészt népünk megsegítése és oktatása, másrészt mások áldására és felvilágosítására. Ezt is megvalósítottuk. Mindez magasabb rendű missziómunka volt.

Művünket sem nagy adományok, sem hagyatékok nem támogatták, soraink között kevés a gazdag ember. Mi tehát fejlődésünk, haladásunk titka? Mi a mi üdvösségünk vezérének rendeletei szerint menetelünk. Isten megáldotta egyesített törekvéseinket. Az igazság terjedt, növekedett. Intézményeink szaporodtak. A mustármagból hatalmas fa növekedett. A szervezettség, a rendszer sikeresnek bizonyult. A rendszeres jótékonykodást a bibliai terv alapjára fektettük. A test "egybeszerkesztett az ő segedelmének minden kapcsával." Miközben előre törtünk, szervezettségünk rendszere mindenkor hatásosnak bizonyult.

Senki se gondolja, hogy a szervezettség felesleges. Sok-sok tanulmányt folytattunk, sokat imádkoztunk bölcsességért, ám tudjuk, hogy Isten válaszolt, s annak értelmében létesült ez a szerkezet, ez a szervezet. Az ő vezetése alatt épült fel, sok-sok áldozat és küzdelem árán. Egyetlen hittestvérünket se tévessze meg senki, ám senki se kísérelje meg, hogy szervezetünket ledöntse, mert ez olyan állapotokat teremtene, amiről aligha van fogalmuk Az Úrnak nevében kijelentem előttetek, hogy állni, erősödni fog, megalapozódik, megmarad. Isten parancsára nevezetesen, hogy "Indulj! Előre!" haladtunk előre, amikor a leküzdendő akadályok miatt az előretörés lehetetlennek látszott. Tudjuk, hogy mibe került Isten terveinek megvalósítása a múltban, ám éppen így váltunk azzá a néppé, amely vagyunk. Ezért tehát legyen mindenki végtelenül óvatos, nehogy megbolygassa testvéreink gondolatait olyan dolgokra nézve, melyeket Isten rendelt el művének fejlődése, jóléte, sikere érdekében.

Az angyalok összhangban tevékenykednek. Minden tevékenységüket tökéletes rend jellemzi. Minél jobban utánozzuk az angyali sereg összhangját és rendjét, annál eredményesebben végzik művüket e mennyei lények a mi érdekünkben, javunkra. Ha nem látjuk be az összhang, az összhangzó tevékenység szükségességét, ha rendetlenek, fegyelmezetlenek és szervezetlenek vagyunk ügyvitelünkben, akkor az angyalok, akik alaposan szervezettek és tökéletes rendben működnek, nem munkálkodhatnak eredményesen a mi érdekünkben. Szomorúan fordulnak el tőlünk, mert Isten nem hatalmazta fel őket arra, hogy zűrzavart, széthúzást és szervezetlenséget sikerrel koronázzanak. Mindannyian, akik e mennyei hírnökök együttműködését óhajtják, legyenek egyetértésben velük. Akik kenetüket felülről nyerték, mindenkor rendre, fegyelemre, egységes eljárásra buzdítsanak, Istennek angyalai pedig együttműködnek velük. Ám ezek a mennyei hírnökök soha nem ismerhetik el a szabálytalanságot, szervezetlenséget, rendetlenséget. Mind e baj, mind e rossz csak Sátán ama törekvésének eredménye, hogy gyengítse erőinket, letörje bátorságunkat, s hogy akadályozza eredményes tevékenységünket.

Sátán igen jól tudja, hogy csak rend és összhangzó munka hozhat eredményt. Igen jól tudja, hogy mindaz, ami a mennyel kapcsolatos, tökéletes rendben folyik s hogy az angyali sereg tevékenységét tökéletes fegyelem, engedelmesség jellemzi. Sátán megfontolt törekvése, hogy hitvalló keresztényeket, amennyire csak lehetséges, eltérítse a menny rendjétől, ezért még Istennek hitvalló népét is megtéveszti, s elhiteti vele, hogy a rend és a fegyelem a lelkiség ellenségei, s hogy az egyedüli biztonság abban rejlik, ha mindenki a maga útján jár, ha távol marad a keresztények testületétől, akik azért egyesültek s azon munkálkodnak, hogy a fegyelmet megalapozzák, s tevékenységüket összehangolják. Igyekezetüket a rend megalapozása érdekében veszélyesnek tartják, jogos szabadságuk korlátozásának, tehát félnek tőle, mint a pápaságtól. Ezek a hívő lelkek erénynek tartják, hogy szabadságukkal dicsekszenek, nevezetesen, hogy önállóan gondolkozzanak és cselekedjenek. Emberek beszédét nem fogadják el, szerintük embereknek nem tartoznak felelőséggel. Láttam, hogy Sátán különleges műve, hogy embereket befolyásoljon, érzelmeiket irányítsa, elhiteti velük, miszerint Isten rendelése, hogy hittestvéreiktől függetlenül, saját útjukat járják.

Isten kivezeti népét a világból, éspedig az örökkévaló igazság magasztos színvonalára, nevezetesen, Isten parancsolatainak és Jézus hitének magaslatára. Isten fegyelmezi és teszi alkalmassá népét. Nem lesz köztük véleménykülönbség, hogy az egyik ezt, a másik pedig éppen az ellenkezőjét higgye és vallja, a közösségtől függetlenül. Az egyháznak juttatott adományok és kormányok különbözősége által mindannyian eljutnak a hitnek egységére. Ha valaki fenntartja a Biblia igazságairól alkotott véleményét, függetlenül hittestvéreinek nézeteitől, s állítja, hogy jogosan ragaszkodik sajátságos szempontjaihoz, majd pedig másokra is előállnak nézeteikkel, egyenként jogaikra hivatkozva, hogy tetszése szerint hihet és beszélhet, tekintet nélkül a közösség hitére, akkor hova lesz az, az összhang, amely Krisztus és az Atya között létezett, s amiért Krisztus imádkozott, hogy fennálljon testvérei között?

Noha Isten mindenkinek személyesen kiszabta munkáját és egyénileg felelős Istennek, ám nem követhetjük saját független ítélkezésünket tekintet nélkül hittestvéreink nézeteire és érzelmeire. Ilyen eljárás csak zűrzavart okozna a gyülekezetben. Igaz, hogy a lelkészeknek kötelességük hittestvéreik véleményét tiszteletben tartani, ám egymáshoz való viszonyukat, s az általuk tanított hittételeket mérjék a törvény és a bizonyságtétel próbakövéhez. Így ha mindannyian elfogadják a tanítást, akkor nem lehetnek eltérések közöttük. Néhányan hajlamosak a rendetlenségre s elsodródnak a hit nagy mérföldköveitől, ámde Isten befolyásolja igehirdetőit, hogy lélekben és tantételekben egyek legyenek.

Szükséges, hogy napjainkban olyan egység uralkodjék közöttünk mely megállja a próbatételt. Még sokat kell tanulnunk, de sokat, igen sokat felejtenünk, elhagynunk. Csak Isten és a menny tévedhetetlen. Akik azt gondolják, hogy sosem kell feladniuk kedvenc nézetüket, sosem kell megváltoztatniuk véleményüket, csalódni fognak. Amíg saját eszméinkhez, véleményünkhöz ragaszkodunk, még pedig eltökélten, kitartóan, addig nem létezhet közöttünk az az egység amelyért Krisztus imádkozott.

Ha egyik hittestvérünk az Írásokra nézve új világosságot kap, tárja fel őszintén, majd pedig a lelkészek összesen, együttesen és őszintén kutassák az Írásokat, vajon az ihletett ige igazolja-e, támogatja-e az előadott tételeket. "Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket, ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére." 2Tim. 2:24. 25.

Áttekintve múltunk történelmét, haladásunk minden egyes lépését, egészen mai helyzetünkig, csak azt mondhatom, Hála Istennek! Ha látom Isten művét, csodálat fog el, bizalom hat át Krisztus, a mi Vezetőnk Iránt. Nincs mit félnünk a jövőtől, csak ha elfeledkeznénk arról az útról, amelyen az Úr vezetett bennünket.

Immár erős nép vagyunk, vessük hát bizodalmunkat az Úrba! Mert hiszen Isten igéjének hatalmas igazságaival foglalkozunk. Mindenért, amivel bírunk, hálával tartozunk, hálásak lehetünk. Ha a világosságban járunk, ahogyan Isten élő igéjéből árad ránk, felelősséggel is tartozunk éspedig a nagy világossághoz mérten, ahogyan Istentől kaptuk. Sok kötelességünket kell teljesítenünk, mert hiszen szent igazságnak vagyunk letéteményesei, hogy azt a világnak továbbítsuk szépségben és dicsőségben. Adósok vagyunk Istennel szemben minden előnyért melyben részesített, nevezetesen, hogy az igazságot jellemünk szentségével megszépítsük, s hogy eljuttassuk a remény, a szeretet intő, vigasztaló üzenetét azokhoz, akik a tévedés és a bűn sötétségében élnek.

Hála Istennek mindazért, amit ifjúságunkért tehettünk, a lehetőségekért, vallási és szellemi kiképzésük terén. Többen felkészülhettek arra, hogy a mű különböző ágaiban tevékenykedjenek, nemcsak Amerikában, hanem a külmisszióban is. Sajtónk irodalmat állított elő, mely szertevitte a világba az igazság ismeretét. Minden adományt, melyek patakokhoz hasonlóan duzzasztották a jótékonyság folyamát, ismerjünk el, adjuk érte hálát Istennek.

Ifjaink ma már egy hadsereget jelentenek, s ez a sereg sokat tehet, csak helyes irányításra és buzdításra szorul. Akarjuk, hogy gyermekeink higgyék az igazságot. Akarjuk, hogy Isten megáldja őket. Akarjuk, hogy kivegyék részüket jól szervezett tervek megvalósításában, hogy ifjú társaikon segítsenek. Mindannyian részesüljenek olyan kiképzésben, hogy helyesen képviseljék az igazságot, hogy számot adjanak a bennük élő reménységről, hogy dicsőítsék Istent a mű bármely ágában, ahol képességeiknek megfelelően munkálkodhatnak.

Mint Krisztus tanítványainak, kötelességünk, hogy terjesszük a világosságot, melyről tudjuk, hogy a világ nélkülözi. Legyenek Istennek gyermekei "gazdagok jócselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők. Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet." 1Tim. 6: 18. 19.

Szomorúan olvastam S. testvér és munkatársai röpiratát. Beleegyezésem nélkül a Bizonyságtételekből szemelvényeket használtak fel az általuk kiadott röpiratban, azért, hogy a dolgot úgy tüntessék fel, mintha írásaim alátámasztanák és helyeselnék álláspontjukat. Ez az eljárásuk sem nem helyes, sem nem jogos. Jogtalanul és merészen olyan elméletet tártak embertársaik elé, mely csak megtéveszthet és pusztíthat. A múltban már többen vetemedtek ilyesmire, úgy tüntették fel dolgukat, mintha a Bizonyságtételek támogatnák tarthatatlan, hamis állításaikat.

Világosságot kaptam arra nézve, hogy S. testvér és a vele rokonszenvezők álláspontja nem helyes, hanem a napjainkat jellemző "íme itt, íme ott" mozgalmak közé tartozik. Csak egy példát hozok fel annak megvilágítására, hogy S. testvér hogyan állította össze röpiratát. Egyik lelkészünknek magánlevelet írtam. Az illető, bízva abban, hogy jóindulattal S. testvér segítségére lehet, levelem másolatát elküldte neki. Ám ahelyett, hogy személyesen iránta tanúsított jóindulatnak tartotta volna, röpiratában a levél egyes részeit, mint kiadatlan "Bizonyságtételeket" használta fel, hogy álláspontját alátámassza. Tisztességes eljárás-e ez? A bizonyságtétel semmit sem tartalmazott, ami S. testvér álláspontját támogatta volna, ám ő helytelenül alkalmazta, - mint sokan az Írásokat - mégpedig a saját és mások lelkének kárára. Isten ítél majd felettük, akik jogtalanul és merészen tisztességtelen eszközökhöz folyamodnak, azért, hogy amit igazságnak vélnek alátámasszák és hatásossá tegyék. Máshoz intézett magánlevél felhasználása által, S. testvér visszaélt az illető jóindulatával, aki segíteni szeretett volna rajta. A "Hangos Kiáltás" című s az egyházak bukásáról szóló röplapok kiadó társaságok bizonyságát adták annak, hogy a Szentlélek nem munkálkodik bennük. "Gyümölcseikről ismeritek meg őket."

Akik ezeket a helytelen állításokat tartalmazó röplapokat megkapják, olyan benyomást nyernek, mintha én is támogatnám álláspontjukat, s ezekkel a munkásokkal együttesen hirdetem az általuk úgynevezett "új világosságot." Tudom, hogy üzenetükbe igazság is vegyül, ám az igazságot helytelenül alkalmazzák, összefüggéséből kiragadták, tévedéssel vegyítették. Testvérünknek, aki hozzá intézett levelem másolatát ezeknek a férfiaknak elküldte, csak azt mondhatom, hogy ebben az ügyben egyáltalán nem hibáztatom. Ha helytelenül elítélnélek és megrónálak, - noha indokaid és szándékaid csak jók voltak, - akkor Isten, az én eljárásomat hibáztatná. Ha a testvér, akin segíteni akartál, visszaélt bizalmaddal, ne hibáztasd magad, és ne bánkódj hűtlenségének következményei miatt.

A bizonyságtételek olyan dolgokat tartalmaznak, amelyek általában nem a világnak, hanem Isten hívő gyermekeinek szólnak. Ennél fogva helytelen, ha a nyilvánosság, a nagyközönség számára alkalmazzuk, akár oktatás, intés, megrovás vagy tanács alakjában. A világ Megváltója, Isten küldötte a világ legnagyobb Tanítója néhány tanítását csak tanítványaira bízta, s nem a világnak szánta. Voltak az őt követő tömegek számára szóló közleményei, ám volt különleges világossága, és oktatása követői száma, ezt nem közölte a nagy gyűléssel mert hiszen meg sem értették volna. Kiküldte tanítványait, hogy prédikáljanak, s amikor első misszióútjukról visszatértek, az Isten országa evangéliumának hirdetésében szerzett tapasztalataikról beszámoltak, Jézus így szólt hozzájuk: "Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé." Jézus ilyen magányos helyen tanította, ihlette tanítványait, tanácsokat adott nekik melyekre munkájukban szükségük volt. Ám ezeket az oktatásokat nem kívánta szertesugározni a vegyes tömeg közé, mert szavai csakis tanítványainak szóltak.

Több alkalommal, amikor az Úr gyógyítása csodáit művelte, a gyógyultaknak meghagyta, hogy senkinek el ne mondják. Ezt az utasítását be kellett volna tartaniuk, tudva azt, hogy Krisztusnak nyomós okai voltak arra, hogy hallgatást parancsoljon. Ezt a kifejezett kívánságát teljesíteniük kellett volna. Az Úr tudta, hogy a betegek gyógyítása, csodatettei által, nevezetesen, hogy a vakok látását visszaadta, a bélpoklosokat megtisztította, saját életét veszélyeztette. Ha a papok és a főemberek nem fogadták el az ő küldetéséről Általa adott bizonyítékokat, akkor félremagyarázzák, meghamisítják a csodatetteket is, és csak vádakat koholnak Ellene. Igaz, hogy sok csodát tett nyilvánosan is, de több esetben kérte a gyógyultakat, senkinek se mondják el, mit tett érettük. Ha előítéleteket szítottak Ellene, ha irigység és féltékenység zárta el útját, akkor Jézus elhagyta a városokat, s azokhoz fordult, akik figyeltek szavaira és értékelték a közölt igazságokat.

Az Úr Jézus jónak látta, hogy több dolgot megvilágítson tanítványai előtt, amiket nem tárt fel a tömeg számára. Világosan kinyilatkoztatta előttük az írástudók, farizeusok és papok őiránta tanúsított gyűlöletének okát. Beszélt nekik szenvedésről elárultatásáról és haláláról, ám a világ előtt ezeket a dolgokat nem tárta fel olyan világosan. Követőit figyelmeztette, feltárta előttük a jövő szomorú fejleményeit, s azt is, hogy mi vár rájuk. Követőinek értékes oktatásokat nyújtott, amit azonban még ők sem értettek meg, csak halála, feltámadása és mennybemenetele után. Amikor a Szentlélek kiáradt rájuk, emlékeztette őket mindarra, amit Jézus előzetesen kijelentett nekik.

Szent bizalommal élt vissza az, az ember, aki másokkal közölte ezt amit Jézus titokban kívánt tartani. Ez egyben az igazság ügyére szégyent és bejt hozott. Az Úr alkalmas figyelmeztető üzeneteket adott népének, megfeddte, tanácsolta és oktatta. Ám nem helyes, ha ezeket az üzeneteket összefüggésükből kiszakítva, más helyen alkalmazzák, hogy olyan látszatot keltsen, mintha téves üzenetet tartalmazna. S testvér és társai az általuk kiadott röplapban azzal vádolják Isten egyházát, hogy Babilon. Sürgetik az elszakadást a gyülekezettől. Ilyesmi nem tisztességes, sem nem jogos vagy igazságos. E röpirat összeállításánál nevemet és írásaimat használták fel olyasminek alátámasztására, amit helytelenítek, és tévelygésnek bélyegzek. Akik ezt a röpiratot megkapják, engem vádolnak majd ezért a helytelen álláspontért, pedig teljesen ellenkezik az írásaimban foglalt tanításokkal és azzal a világossággal, amit Isten adott nekem. Kijelentem, hogy akik ebben a mozgalomban részt vesznek, nagyon megtévesztett emberek.

Éveken keresztül bizonyságot tettem arról, hogy ha emberek azt állítják, hogy nagy világosságot kaptak, de mégis annak megdöntésére rombolására törekszenek, amit az Úr emberi ügyvivői által felépített, az illetők megtévesztett, megcsalt lelkek, akik nem Krisztus vonalán munkálkodnak. Akik azt állítják, hogy a H. N. Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az "atyafiak vádolója" mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal. Sátán ügyvivői nekilendültek, arra késztetnek embereket, hogy a gonoszok szövetségéhez csatlakozzanak, azért, hogy kétségbe ejtsenek, zaklassanak, s Isten népének sok bajt okozzanak. Az egész világot ellenségeskedésre uszítják a H. N. Adventisták ellen, mert nem hódolnak be a papságnak, nem ünneplik a vasárnapot, ennek az antikrisztusi hatalomnak az intézményét. Sátán terve az, hogy kiirtsa őket e földről, azért, hogy senki se vitathassa e világ feletti uralmát.

A próféta láthatta Sátán vádaskodásait. Így írta le: "Azután megmutatá nékem Józsuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt." Jézus a mi nagy Főpapunk a mennyben. S ott mit csinál? Közbenjár, és engesztelést szerez népe számára, akik Benne hisznek. Krisztus életszentségét tulajdonul adja nekik, Isten pedig elfogadja őket, mint akik e világ előtt nyilatkoztatják alattvalói hűségüket Isten iránt, s megtartják parancsolatait. Sátán gyűlöli őket, ugyanolyan indulattal viseltetik irántuk, mint Jézus Krisztus iránt, amikor itt e földön járt. Pilátus, amikor kihallgatta Jézust, szabadon bocsátására törekedett, azt akarta, hogy megszabadulhasson a reá váró gyötrelmektől. A lármás tömeg előtt bemutatta Istennek Fiát, és Barabást, a gonosztevőt. Feltette a kérdést: "Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek, Barabást-e vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?" "Azok pedig mondának: Barabást. Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!"

Sátán ellenségeskedése fellázította a világot, amikor pedig választhattak Istennek Fia vagy a gonosztevő Barabás között, inkább a rablót választották, mint Jézust. A tudatlan tömeget, a magas tisztségeket betöltő férfiak csalárd érvelései befolyásolták, hogy tagadják meg Istennek Fiát, s helyette a rablógyilkost válasszák. Gondoljunk tehát arra, hogy még mindig abban a világban élünk, ahol Jézus Krisztust, Istennek Fiát megvetették, és keresztre feszítették, s amelyre még mindig ránehezedik bűne, hogy Krisztust megvetette, s a rablót választotta., Istennek szeplőtlen Báránya helyett. Ha egyénileg meg nem térünk Istenhez, mert törvényét áthágjuk, s ha a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett hitünket nem gyakoroljuk, akkor ugyanolyan teljes kárhoztatás a részünk, mint aminőt Barabás választása és Krisztus megvetése eredményezett. Napjainkban az egész világot terheli Krisztus, az Isten Fia szándékos megvetésének és meggyilkolásának vádja. Az ige igazolja, hogy zsidók és pogányok, királyok, kormányzók, lelkészek, papok és nép - minden réteg és szekta, amely az irigység, gyűlölet és hitetlenség hasonló szellemét nyilvánítja, mint azok, akik Istennek Fiát halálra adták, - ha alkalom kínálkozna, ma is ugyanazt a szerepet vállalnák, mint Krisztus kortársai, a zsidók, s a többi nép. Részesei lennének ugyanannak a lelkületnek, szellemiségnek, amely Isten Fiának halálát követelte.

Krisztusnak érettünk végzett szolgálatát elénk táró jellemét, - továbbá Sátánnak eltökélt vádaskodását ellenünk, - bemutatja Józsuát, a főpapot, aki Isten előtt könyörög Istennek törvénytartó népéért. Ugyanakkor Sátán nagy bűnösnek tünteti fel Isten népét: Isten elé tárja elkövetett bűneiket, - amelyekre ő kísértette őket - s követeli, hogy törvényszegéseik miatt elpusztításukra a kezébe adassanak. Követeli, hogy a szolgáló angyalok ne oltalmazzák őket a gonoszok szövetségével szemben. Tombol a dühtől, mert Isten népét nem kötheti csomókba, a világgal együtt, hogy egyedül és tökéletesen az ő alattvalói legyenek. Királyok, uralkodók és kormányzók felvették magukra az antikrisztusi bélyeget: az Írás sárkánynak ábrázolja őket, akik hadakoznak a szentek ellen, - azok ellen, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét. Isten népével szemben tanúsított ellenségeskedésük miatt bűnösségük ugyanúgy nyilvánvaló, mintha Krisztus helyett Barabást választották volna.

Istennek pere van a világgal. Amikor az ítélőszék összeül, s a könyveket megnyitják, Isten félelmetes számadást fog rendezni, amely a világot megfélemlítené és megreszkettetné, ha sátáni csalások és megtévesztések el nem vakították, s varázslatukban nem tartanák őket. Isten számadásra vonja a világot, egyszülött Fiának haláláért, akit a világ ugyancsak újból megfeszített, ismét nyíltan meggyalázott, népének üldözése által. A világ megtagadta Krisztust, szentjeinek személyében: megvetette üzeneteit, mert megvetette a próféták, apostolok, hírnökök üzeneteit. Megvetették, megtagadták Krisztus munkatársait, ezért pedig számadással tartoznakSátán a vezérük az atyafiak vádolóinak, ám amikor Isten népének bűneit tárja fel, mit válaszol néki az Úr? Így szól: "Dorgáljon meg téged /nem Józsuát, aki Istennek megpróbált és választott népét képviseli / az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Józsua pedig szennyes ruhákba vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt." Sátán úgy vázolta Istennek választott és hű népét, mintha szennyel és bűnnel volna tele. Feltárta részletesen minden elkövetett bűnüket. Vajon nem állította-e munkába egész gonosz szövetkezetét, hogy csalásaival éppen e bűnök elkövetésére bírja őket? Ám megbánták bűneiket s elfogadták Jézus igaz szentségét.

Ezért Krisztus életszentségének ruháiba öltözötten álltak Isten előtt és "szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" Minden elkövetett bűnüket megbocsátotta, mint választottak és igazak, Istennek ártatlan, tökéletes gyermekei álltak Isten előtt, s mintha sohasem bűnöztek volna.

"Azután mondám: Tegyetek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Józsuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki-s bejárást engedek neked ez itt állók között." Kívánnám, hogy akik vallják a jelenvaló igazságot, komolyan gondolkoznának e fejezet csodálatos jelenetén. Bármilyen gyenge és sok-sok erőtlenséggel küzd is Istennek népe, ám azok, akik hűtlenségükből megtérnek Istenhez, e gonosz és elvetemült nemzetség közepette, és síkraszállnak Isten szent törvényéért, megépítik a rést, amelyet Sátán vezetése alatt a bűnnek embere ütött, azok Isten gyermekeihez számláltatnak, s Krisztus életszentsége által, mint tökéletesek állnak Isten színe előtt. Az igazság nem fog állandóan a porban feküdni, hogy az emberek lábbal tiporjanak rajta. Felmagasztalt és dicső lesz, felkel és természetes fényében világítani fog, megáll örökké és örökkön örökké.

Istennek van népe, ezt a népet az egész menny érdeklődése kíséri, Istennek egyedüli kincse e földön. Aki e szavakat olvassa, jól gondolja meg, mert Jézus nevében mindenkinek szívébe szeretném vésni. Ha bárki előáll, akár közülünk, vagy kívülálló azzal az üzenettel, hogy Isten népe Babilonnak számít, s azt állítja, hogy a hangos kiáltás határozott felhívás Babilon elhagyására, akkor tudhatjuk, hogy nem az igazság üzenetét hordozza. Ne fogadjátok be, s ne is köszöntsétek őket, mert nem Isten beszélt általuk, sem üzenetet nem bízott rájuk, hanem önmaguk küldöttei, Isten nem hívta el őket. A "Hangos Kiáltás" című röplapban levő üzenet, csalás! Ilyen üzenetekkel még találkozni fogunk, hordozói állítják, hogy Isten küldte őket, ám ez az állításuk hamis, mert nincs bennük világosság, hanem sötétség. Hallani fogunk még Isten népét vádoló üzeneteket, hasonlóan ahhoz, ahogy Sátán vádolja Istennek népét. Ezek az üzenetek éppen abban az időpontban hangzanak majd, amikor Isten így szól népéhez: "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik."

Majd rájövünk, hogy a hamis üzenetek hordozóinak nincsenek magas eszményeik a tisztességről, a becsületességről. A népet megcsalják, tévedéseiket White testvérnő bizonyságtételeivel keverik, nevét felhasználják, hogy művüket hatásossá tegyék. A bizonyságtételekből kiemelnek szemelvényeket, ezeket elcsavarják, hogy állításaikat alátámasszák, majd beállítják csalásaik közé, azért hogy tévedéseiknek súlyt adjanak, s hogy az emberek befogadják. Félremagyarázzák, helytelenül alkalmazzák mindazt, amit az Úr a gyülekezetnek adott, azért, hogy intse, tanácsolja, feddje, vigasztalja és bátorítsa Isten maradék népének tagjait. Akik a "Bizonyságtételeket" Isten üzenete gyanánt fogadják el, általuk áldásban, segítségben részesülnek, ám azok, akik részekre bontják, csupán azért, hogy saját elméletüket vagy eszméjüket támogassa, hogy tévedésüket igazolja, számukra saját tanításaik sem áldást, sem jótéteményt nem nyújtanak. Állítani, hogy a h. n. adventista gyülekezet Babilon, csak Sátán kijelentésének ismétlése, aki az atyafiak vádolója, mert vádolja őket Isten előtt nappal és éjjel. A Bizonyságtételekkel való visszaélés következtében lelkek csüggednek el, mert nem tudják megérteni a Bizonyságtételek kapcsolatát a tévelygők állításaival, ugyanis Isten terve az volt, hogy a Bizonyságtételek az igazság keretében foglaljanak helyet.

Akik a tévelygés mellett szállnak síkra, ezt mondják: "az Úr szólott" eddig az Úr nem szólt. A hamisságról tesznek bizonyságot, nem az igazságról. Akik azt az üzenetet hirdetik, hogy az egyház Babilon, ha arra használták volna fel ennek a tévedésnek a terjesztésére szánt röplap költségeit, hogy rombolás helyett építsenek, akkor igazolták volna, hogy az Isten által vezetett néphez tartoznak.

Nagy munka vár ránk e világon, nagy munkát kell végeznünk külterületeken. Iskolákat kell létesítenünk, hogy a misszióterületekre mehessenek. A külmisszióban nemcsak lelkészekre van szükség, hanem bölcs, helyes ítélőképességű munkásokra, minden vonalon. A világ minden részéből hangzik felénk a macedóniai kiáltás: "Jer át... és segíts rajtunk!" Tekintve felelősségeinket, nevezetesen, hogy elmenvén e széles világra, prédikáljuk az evangéliumot minden népnek, emberekre és anyagi eszközökre van szükségünk, ám Sátán minden elképzelhető úton-módon azon dolgozik, hogy ezeket az anyagiakat felhasználja, s így megakadályozza az embereket, hogy munkájukat kiszabott feladatukat elvégezzék. Azt a pénzt, amit a jó munkára használhatnánk fel, - nevezetesen imaházak építésére, iskolák alapítására, fiatal férfiak és nők kiművelésére, hogy munkásokat képezhessünk ki a misszióterületekre, hogy kimehessenek és türelmesen, értelmesen munkálkodva, teljes kitartással, mint Istennek ügyvivői, egy népet készítsenek elő Istennek nagy napjára - elvonják hasznos, áldott rendeltetésétől, hogy gonosz és átkos művét végezze.

Istennek nagy napja közeledik, s igen siet, nagy munkát kell végeznünk, mégpedig hamar. Ám látjuk, elvégzendő sok munkánk közben, hogy az időszerű igazság hitvallói között többen vannak, akik nem tudják, hogy a rájuk bízott javakat hogyan költsék el, s éppen szelídség és alázat hiányában nem látják, hogy milyen nagy az elvégzendő feladat, munka. Akik Jézustól tanulnak, Isten munkatársai lesznek. Ellenben, akik tévtanok hirdetésével foglalkoznak, pénzüket és idejüket hiábavalóságra költik. Az új területek hű munkásaira csak fokozottabb terheket rónak, mert ahelyett, hogy idejüket az igazság terjesztésére szentelhetnék, kénytelenek a hamis tanok hirdetőinek munkáját ellensúlyozni.

Akik ilyen munkát végeztek, ha szükségét érezték volna, hogy Krisztus imája szerint cselekedjenek, amelyet éppen keresztre feszítése előtt tárt Atyja elé, - nevezetesen, hogy tanítványai egyek legyenek, miképpen ő és az Atya egy, - akkor nem tékozolnák el a rájuk bízott s a mű előbbre vitele érdekében annyira szükséges javakat. Nem vesztegetnének drága időt és tehetséget arra, hogy tévelygést terjesszenek s arra kényszerítsenek odaszentelt munkásokat, hogy idejüket rossz befolyásuk ellensúlyozására fordítsák. Ilyen jellegű tevékenység nem felülről, hanem alulról ered."

Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! Íme, ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok, fájdalomban fogtok feküdni!" Akik azt az üzenetet terjesztették, hogy az egyház Babilon, üzenetük olyan benyomást tett, mintha nem volna egyháza e földön.

Van-e Istennek élő egyháza? Igen, Istennek van egyháza, de küzdő, harcoló egyháza még nem a diadalmas egyháza. Fájlaljuk, hogy vannak fogyatékos tagjaink, hogy konkoly is nő a búza között. Jézus mondotta: "Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett, de amikor az emberek aludtak, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. ... A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van ezért benne a konkoly? Ő pedig mondá nekik: Valamely ellenség cselekedte ezt. A szolgák pedig mondának neki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy megégettessék, a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe."

A búzáról és a konkolyról szóló példázatból látjuk annak okát, hogy a konkolyt miért nem gyomlálták ki. Azért, hogy vele együtt nehogy a búzát is kiszakítsák. Emberi vélemény és megítélés súlyos hibákra vezetne. Ám nehogy ilyen hibát elkövethessenek, nehogy egyetlen búzakalászt kitépjenek. A Mester mondja: "Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig": akkor majd az angyalok összegyűjtik a konkolyt, hogy megégettessék. Noha gyülekezeteinkben bár állítjuk, hogy magasabb rendű, haladottabb igazságokban hiszünk, mégis vannak fogyatékosak, tévelygők, mint konkoly a búza között, ám Istenünk hosszan tűrő, türelmes Isten. Megfeddi és figyelmezteti a tévelygőket, ám nem pusztítja el azokat, akik nehezen tanulják meg a szükséges leckéket. Nem szakítja ki a konkolyt a búza közül. A konkoly és a búza együtt növekszik az aratásig. Amikor pedig a búza eléri a teljes nagyságát, fejlettségét, éppen érettségének jellegzetessége következtében megkülönböztethető a konkolytól.

Krisztus egyháza e földön nem tökéletes, de Isten nem pusztítja el egyházát tökéletlenségei miatt. Voltak és lesznek, akik buzgólkodnak, ámbár nem ismeret szerint. Akik megtisztítanák az egyházat, akik kiszaggatnák a konkolyt a búza közül. Ám Krisztus részletesen felvilágosított arra nézve, hogy hogyan bánjunk a tévelygőkkel s a megtéretlen tagokkal. Hirtelenül, elhamarkodottan sosem szabad eljárnunk, hogy kizárjuk azokat, akiket jellemteleneknek tartunk. Konkoly mindaddig mutatkozik a búza között, ám több bajt okozna, ha kigyomlálnók a konkolyt, ezt csakis Isten által elrendelt úton-módon tehetjük meg. Az Úr szaporítja népének számát őszintén megtért tagokkal, ám Sátán ugyanakkor behoz a gyülekezetbe megtéretlen elemeket is. Míg Krisztus a jó magot veti, Sátán konkolyt vet. A gyülekezet tagjaira állandóan két egymással ellenkező befolyás árad. Az egyik a gyülekezet megtisztítását célozza, a másik pedig Isten népének megrontására törekszik.

Jézus tudta, hogy Júdás jelleme fogyatékos, ám ennek ellenére tanítványai sorába fogadta. Ugyanazokban a kiváltságokban, alkalmakban részesítette, mint a többit, a választottakat. Júdásnak semmi mentsége sem volt utóbb követett útjára, eljárására. Júdásból is az igének cselekvője válhatott volna, ahogyan Péterből, Jakabból és Jánosból és a többiekből. Jézus értékes tanításokat adott munkatársainak, amelyek teljes megtérésükre vezethettek. Megszabadulhattak, mentesülhettek jellemük foltjaitól, fogyatékosságaitól.

Sokan, amikor a gyülekezethez csatlakoznak, azt hiszik, hogy várakozásaik teljesülnek, mert tiszta és tökéletes testvériséghez csatlakoztak. Hitükben buzgók, de ha látják a gyülekezeti tagok hibáit, felkiáltanak: "Elhagytuk a világot, azért, hogy szabaduljunk a jellemtelenektől, ám a gonosz itt is dolgozik." Ők is felteszik a kérdést, ahogyan a szolgák a példázatban: "Honnan van azért benne a konkoly?" Ne érezzünk csalódást, hiszen az Úr nem ígérte nekünk, hogy a gyülekezet tökéletes, összes igyekezetünk sem elegendő arra, hogy a harcoló egyházat olyan tisztává tegyük, mint amilyen a diadalmas egyház lesz majd. Az Úr megtiltja, hogy erőszakos úton-módon járjunk velük szemben, akiket tévelygőknek tartunk, s a hibásakat, a fogyatékosokat sem közösíthetjük ki, zárhatjuk ki vagy bélyegezhetjük meg.

Halandó ember könnyen tévedhet a jellem megítélésében, ám Isten e tekintetben nem bízza az ítélkezést alkalmatlan egyénekre. Nem mi döntjük el, hogy miből áll a búza s miből a konkoly. Az aratás ideje mutatja meg, határozza meg a két osztály jellemét, amelyet az Úr a búza és a konkoly jelképével ábrázol, tár elénk. A szétválasztást Isten angyalai végzik, Isten nem bízta emberekre.

Az egyházban mutatkozó sátáni befolyások egyik jelensége a tévtan, s a megtéretlen lelkek elfogadják. Emberek nem engedelmeskednek Jézus Krisztus szavainak, mégis így akarnak a hit, lélek és tantétel egységére jutni. Nem munkálkodnak a lélek egységéért, amiért Krisztus imádkozott, s ami hatásossá tenné Krisztus tanítványainak bizonyságtételét, mert meggyőzné a világot, hogy Isten elküldte Fiát a világra., "valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ha az, az egység élne Isten népe között, amelyért Krisztus imádkozott, akkor élő tanúságtevők lennének, akikből világosság, fény árad szét a világ erkölcsi sötétségének közepette.

Ahelyett, hogy a hívők között egység uralkodna, széthúzást látunk, mert megengedik, hogy Sátán közéjük férkőzzék. Akik nem tanulnak Krisztustól szelídséget és alázatosságot, azokat tetszetős csalásaival és megtévesztéseivel ráveszi, hogy a gyülekezettől eltérő vonalat válasszanak, s ha lehetséges bontsák meg az egyház egységét. Férfiak lépnek fel fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonják. Állítják, hogy Istentől nagy világosságot kaptak, ám hatása alatt hogyan cselekszenek? Vajon azt az utat járják-e, amelyen a két emmausi tanítvány járt? Akik, amikor világosság áradt lelkükbe, visszatértek, s elmondották társaiknak, akiket Isten vezetett és vezet, hogy látták Jézust és beszéltek Vele.

Vajon azok a férfiak, akik állították, hogy az egyházat illetőleg világosságot kaptak, ezt az utat járták-e? Vajon felkeresték-e azokat, akiket Isten, élő bizonyságtevőkként kiválasztott? Igazolták-e, hogy ez a világosság fejleszti, növeli képességüket, hogy egy népet készítsenek elő az Úr Isten nagy napjára? Vajon kértek-e tanácsot tőlük, akik hordozták és hordozói az igazságnak és eljuttatják a világhoz az utolsó intő üzenetet? Vajon tanácskoztak-e velük, akiknek Isten dolgaiban mélységes tapasztalatai vannak? Ezek az emberek, akik annyira buzgólkodnak az ügy érdekében, miért nem voltak a Battle Creekben tartott nagygyűlésen, mint azok az odaszentelt életű férfiak Jeruzsálemben, a Szent Lélek kiárasztása alkalmával? A mű központjában, szívében ezek az emberek feltárták világosságot árasztó kincseiket, s mialatt az Úr Szentlelkét árasztotta a népre, vajon kaptak-e azok a férfiak a mennyei kenetből? Mialatt Isten Lelkének indítása, késztetése nyilvánvalóan mutatkozott a nép között, s lelkek tértek meg, s szíveket indított töredelemre, voltak, akik Sátán sugalmazására hallgattak, alulról jövő erő hatotta át őket, hogy felkeljenek és hirdessék, hogy éppen a Szentlélek áldásában részesült nép, majdan a kései eső és az egész világot megvilágító dicsőség részese jelenti Babilont. Ezek a hírnökök vajon az Úrtól kapták-e üzenetüket? Nem, mert nem az igazság üzenete.

Noha az egyház bajokkal küzd, s küzdeni fog egészen a világ végéig, mégis ezekben az utolsó napokban az egyház a világ világossága, mert a világot beszennyezte, és erkölcsében megrontotta a bűn. Az egyház, erőtlenségében és fogyatékosságában, noha feddésre intésre és tanácsra szorul, mégis az egyedüli célpont a földön. Krisztus legfőbb gondviselésének részese. A világ műhely, amelyben emberek és mennyei lények együttműködnek, ahol Jézus kegyelme és isteni irgalma által emberek szívén kísérletezik. Angyalok csodálkozva szemlélik emberek jellemének átalakulását, akik életüket Istennek szentelik. Örömüket énekekben fejezik ki, s elragadtatottan dicsőítik Istent és a Bárányt. Látják, hogy akik természet szerint a harag gyermekei, megtérnek, Krisztus munkatársaivá válnak, s Lelkeket nyernek meg Istennek. Látják, hogy akik a sötétségben senyvedtek, a világ világosságává válnak, hogy világítsanak e gonosz és romlott nemzetség erkölcsi éjszakája közepette. Látják, hogy előkészülnek Urukkal való együttszenvedésre, hogy azután Vele együtt részesei lehessenek dicsőségének a mennyei országában.

Istennek van egyháza e földön. Az, az egyház felmagasztalja, fennen lobogtatja a sárba tiprott törvényt, s a világ elé tárja Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Isten egyháza a letéteményesek Krisztus kegyelme gazdagságának, s az egyház által szemlélteti végül is és teljesen szeretetét e világ iránt, amelyet bevilágít dicsőségével. Végül pedig megvalósul Krisztus imája, nevezetesen, hogy egyháza olyan egységes legyen, mint amiképpen ő egy az Atyával. Az egyház részesül a Szentlélek gazdag ajándékában, s minthogy állandóan árad Isten népére, tagjai Isten üdvözítő hatalmának bizonyságtevői lesznek e világon.

E világon jelenleg csak egyetlen egyház építi a régi romokat, alapzatait felrakja, ösvényeit megújítja, ha pedig bárki is felhívja a világ, vagy a többi egyház figyelmét erre az egyházra, s Babilonnak bélyegzi, az Sátánnal működik együtt, az atyafiak vádolójával. Lehetséges-e, hogy közülünk támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, s akik éppen Sátán kijelentéseinek adnak hangot, nevezetesen mindannak, amit Sátán terjeszteni kíván e világon az Isten parancsolatainak megőrzőiről, s akik Jézus hitével bírnak? Vajon nincs-e elegendő tennivalótok, hogy buzgalmaitokat kiéljétek, hogy feltárjátok az igazságot a tévedés sötétségében élőknek? Ti pedig, akiket Isten anyagi javak és képességek sáfáraivá tett, rosszul használtátok fel az Úr javait, mert a tévedést terjesztettétek. Az egész világ gyűlöli azokat, akik Isten törvényének kötelező voltát hirdetik. A Jehovához hű egyház nem közönséges harcot vív. "Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság Lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." Akik e harc jelentőségének csak valamennyire tudatában vannak, azok nem fordítják fegyverüket a harcoló egyház ellen, hanem minden erejüket megfeszítve, együttműködnek Isten népével a gonoszság lelkei ellen.

Akik hozzálátnak, hogy egyéni felelősségükre üzenetet hirdessenek, akik noha állítják, hogy Isten tanítja és vezeti őket, mégis csak rombolnak, hogy megsemmisítsék azt, amit Isten éveken keresztül felépített, azok nem Isten akaratát teljesítik. Tudjátok hát meg, hogy ezek a férfiak a nagy csaló oldalán állnak. Ne higgyetek nekik. Ezek a férfiak Isten és az igazság ellenségeivel szövetkeztek. A lelkészkar rendjét papi csalás rendszerének gúnyolják majd. Ezektől tartózkodjatok, üzenetükkel ne legyen közösségetek. Bármennyire idézik is a Bizonyságtételeket, s bármennyire is fedezni akarják magukat általuk. Ne fogadjátok be őket, mert munkájukat nem Isten bízta rájuk. Ilyen tevékenység csak a Bizonyságtételekbe vetett hit csökkenését, elvesztését eredményezheti, és amennyire lehetséges, éveken át folytatott munkámat akarják megsemmisíteni, hatástalanná tenni.

Majdnem egész életemet annak a munkának szenteltem, ám terheimet gyakran csak megnehezítette, hogy férfiak támadtak, s olyan üzeneteket hirdettek, amelyeket nem Isten adott nekik. A gonosz munkásoknak ez a csoportja részeket szemelt ki a Bizonyságtételekből, tévedések keretébe helyezte, azért, hogy ebben a keretben téves bizonyságtételüket alátámassza, annak nyomatékot adjon. Ha nyílván valóvá válik, hogy üzenetük téves, akkor a Bizonyságtételeket, minthogy tévedéseikkel kapcsolatos, ugyancsak megvetés éri, a világ népei pedig, mert nem tudják, hogy az idézett Bizonyságtételek csupán magánlevélnek a kivonatai, - melyet engedélyem nélkül használtak fel, - bizonyítéknak veszik, hogy munkám nem Istentől ered, nem igazság, hanem hamisság. Akik Isten művére ilyen szégyent hoznak, eljárásukért Isten előtt felelnek majd.

Istennek van egyháza, s a gyülekezetnek Istentől rendelt lelkészkara. ." És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide, s tova, hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, aki a fej. a Krisztusban."

Az Úrnak vannak ügyvivői és egyháza, ez az egyház átélte az üldözést, a harcot és a sötétséget. Jézus szerette az egyházat és önmagát adta érette, gondját viseli, megjavítja, nemesbíti és felemeli, hogy szilárdan megállhasson e világ romboló befolyása között. Isten rendelt és megbízott férfiakat, hogy az egyház felett féltő gondossággal őrködjenek, éberen és kitartóan, nehogy Sátán gonosz tervei megdönthessék, legyőzhessék, hanem megállhasson e világban, hogy Isten dicsőségét terjessze az emberek között. Gondolatok ütköznek egymással, elvek elvekkel, az igazság a tévelygés ellen, ám nemsokára a csúcsfokát elérő küzdelemben, - amely már megkezdődött - tapasztalt férfiak végezzék Istentől rendelt munkájukat, őrködjenek lelkek felett, mert számadással tartoznak róluk.

Akik azt a téves üzenetet hirdetik, az egyházat Babilonnak bélyegzik, azok elhanyagolják Istentől kiszabott munkájukat, ellenkeznek a szervezettek, ellenkeznek Isten világos parancsával, nevezetesen, hogy "hozzák be mind a tizedet Isten tárházába." /Mal. 3:10./Ezek a férfiak azt képzelik, hogy megbízást kaptak, hogy figyelmeztessék Isten választottait, akikre az igazság üzenetének terjesztését bízta. Ezek a munkások nem használnak Isten ügyének, nem építik Isten országát, tevékenységük azonos az igazság ellenségének eljárásával. Vajha ezek a férfiak, akik harcolnak az Isten által rendelt utak és eszközök ellen, amelyekkel művét e veszélyes napokban előbbre vinni kívánja, felhagynának az Írással ellenkező nézeteikkel, az Isten által elrendelt ügyvivők, eszközök lényegét, hivatását illetőleg.

Értse meg tehát mindenki leírt szavaimat. Kik Isten munkatársai, azok az ő eszközei, önmagukban ugyan nem bírnak erényekkel vagy szentséggel. Csakis ha a mennyei értelmes lényekkel együttműködnek, akkor érhetnek el eredményt. Csak cserépedények, letéteményesek, akikben Isten, igazságának kincseit helyezte. Pál plántált, Apollós öntözött, ám egyedül csak Isten adja a növekedést.

Isten, elrendelt eszközei útján beszél, tehát senki se, sem emberek szövetsége ne bántsa meg Isten lelkét, azáltal, hogy nem akarja meghallgatni Isten üzenetét, önmagukat zárják sötétzárkába. Elzárják saját lelküket mondhatatlan áldások elől és megrabolják Krisztust az őt megillető dicsőségtől, azáltal, hogy hívott ügyvivőit mellőzik, s így tiszteletlen viselkedést tanúsítanak.

Isten nem a zavarnak, hanem a békességnek az Istene. Ám Sátán éber, sosem szunnyadó ellenség, állandóan hat emberek elméjére, gondolataira, talajt keres, ahová konkolyát vetheti. Ha valakit felhasználhat szolgálatára, akkor eszméket és hamis elméleteket sugall, rábírja, hogy a tévelygés szószólója legyen. Az igazság nemcsak meggyőz, megtérít, hanem meg is tisztítja a lelket. Jézus figyelmeztetett bennünket, hogy óvakodjunk a hamis tanítóktól. Művünk kezdete óta, időnként férfiak léptek fel, hogy új és meglepő elméleteket hirdessenek. Ám, akik állítják, hogy az igazságot hiszik, felkeresnék a tapasztalattal bíró testvéreket, ha Isten igéjét nyílt fejjel és alázatos lélekkel kutatnák, ha elméleteiket az igazság világosságánál és a Bibliát tanulmányozó hittestvéreik segítségével vizsgálnák meg, ugyanakkor könyörögve, imádkozva fordulnának Istenhez s kérdeznék: "Vajon ez-e az Úrnak útja, vagy pedig a hamis ösvény, amelyen Sátán akar vezetni engem?" akkor világosan látnának s megmenekülnének a madarász tőréből.

Óvakodjanak testvéreink azoktól, akik az Úr eljövetelének idejét vagy bármelyik fontos ígéretének teljesülését meghatározzák. "Nem a ti dolgotok tudni az időket, vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett." Ezek az álnok tanítók látszatra nagyon buzgók lehetnek Isten műve érdekében, sőt javaikat is arra fordíthatják, hogy elméleteiket a világ és a gyülekezet elé tárják, ám minthogy a tévedést és az igazságot összekeverik, üzenetük megtévesztő, s a lelkeket hamis ösvényekre tereli. Szálljunk szembe velük, álljunk ellenük, nem azért, mintha rossz emberek volnának, hanem mert álnokságnak tanítói, s mert a hamisságra az igazság pecsétét akarják ütni.

Milyen kár, hogy emberek annyi fáradtságot vesznek maguknak, hogy téves elméleteket szüljenek, amikor az igazság drágagyöngyeinek tárháza tárva-nyitva áll előttük, amellyel a népet gazdagíthatnák a legszentebb hitben. Ahelyett, hogy az igazságot tanítanák, képzeletük valami új és különlegessel foglalkozik, majd pedig megbontják az összhangot azokkal, akiket Isten használ fel arra, hogy a népet az igazság talapzatára emelje. Mindazt elvetik, ami az értelem és érzelem egysége érdekében elhangzott, lábbal tiporják Krisztus imáját, mintha az egység, amelyért imádkozott, lényegtelen volna, s mintha szükségtelen volna, hogy követői egyek legyenek, amiképpen ő egy az Atyával. Hirtelen más tárgyra térnek át majd felhívják hittestvéreiket, hogy példájukat kövessék, buzgólkodjanak az Úrért.

Ha buzgóságuk arra késztetné őket, hogy azon a vonalon dolgozzanak, mint hittestvéreik, akik a nép hevét és terhét hordozva munkálkodnak, ha ugyanolyan kitartóan szembe szállnának csüggesztő körülményekkel és akadályokkal, mint hittestvéreik tették, akkor követésük ajánlatos volna, és Isten elfogadná őket. Ám csak kárhoztathatjuk őket, akik csodálatos világosság terjesztése érdekében buzgólkodnak, ámde elfordulnak tőlük, akiket Isten vezet. Így cselekedtek Koré, Dothán és Abirám, eljárásukat intelem gyanánt jegyezte fel számunkra az Írás. Ne tegyünk úgy, ahogyan ők, - ne vádoljuk, és ne kárhoztassuk őket, akikre Isten a mű terhét helyezte.

Akik a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánították, felhasználták a Bizonyságtételeket, hogy állításaikat látszólag alátámasszák. Ámde miért nem tárták fel üzenetemnek évek óta hangoztatott súlypontját, nevezetesen: a gyülekezet egységét? Miért nem idézték az angyal szavait: "Tartsatok össze, szorosan tartsatok össze, szorosan tartsatok össze!" Miért nem ismételték ezt a figyelmeztetést s miért nem beszéltek arról az elvről, hogy "egységben az erő, míg a széthúzás: gyengeség? " Éppen az ilyen üzenetek, mint amilyeneket ezek az emberek hirdetnek, osztják meg a gyülekezetet s hoznak ránk szégyent, ellenségeink előtt, és éppen ezek az üzenetek nyilvánítják világosan a nagy csaló különleges művét, aki csak akadályozni akarja a gyülekezeteket, hogy egységben tökéletességre jusson. Ezek a tanítók a saját maguk által gyújtott szikrákat követik, saját független megítélésük szerint cselekszenek, és az igazságot hamis eszmékkel és elméletekkel csak akadályozzák. Hittestvéreik tanácsát visszautasítják, saját útjaikat járják, amíg végül is oda jutnak, ahol Sátán látni akarja őket, nevezetesen, elméjük megzavarodik.

Intettem hittestvéreimet, óvakodjanak Sátán munkájától, minden formájában. Istennek és embernek nagy ellensége ujjong, hogy sikerült lelkeket megcsalnia és sikerült anyagi javaikat és képességeiket káros mederbe terelnie. Pénzüket az időszerű igazság terjesztésére lehetett volna felhasználni, ám, ehelyett olyan eszmék hirdetésére költötték, amelyek nem igazságon alapszanak.

1845-ben egy Curtis nevű ember, hasonló ellenmunkát végzett Massachusetts államban. Hamis hittételt hirdetett, ám elméleteibe beleszőtt a Bizonyságtételekből vett mondatokat és szemelvényeket. Elméleteit, ív alakban a Day Star nevű lapban adta ki. Ezek a szülemények az évek során meghozták baljós eredményeiket, szégyent hoztak a Bizonyságtételekre, amelyek pedig az illető művét egyáltalában nem támogatták. Férjem írt neki, s megkérdezte, mi célja volt annak, hogy a Bizonyságtételeket saját szavai közé szőtte, olyasminek alátámasztására, amit részünkről csak ellenzünk, majd pedig felkérte Curtist, hogy helyesbítse a műve által keltett benyomást. Curtis ezt a kérést kereken visszautasította, mondván, hogy elméletei az igazságot képviselik, s hogy a látomásoknak az ő álláspontjait kellett volna megerősíteniük, s valóban alá is támasszák, csupán én felejtettem el megírni mindazt, ami elméleteit megvilágítja.

A műben kezdetétől fogva mindig támadtak férfiak, egyik a másik után, akik ezt művelték: rám hárult a munka rám hárult a kiadás, hogy a tévtanokat ellensúlyozzam. Elméleteiket kiadták, több lelket megtévesztettek, a jó Isten, vajha megőrizné legelőinak nyáját.

Felhívom mindazokat, akik állításuk szerint az igazságban hisznek, felhívom mindnyájukat, hogy hittestvéreikkel egységben járjanak. Ne adjatok alkalmat a világnak, hogy bennünket szélsőségeseknek tartsanak, hogy széthúzás van közöttünk, mert az egyik ezt, a másik azt tanítja. Kerüljétek a széthúzást. Mindenki óvakodjék, vigyázzon, hogy a résnek építője legyen, ahelyett, hogy a falon állva törést ejtsen rajta. Legyen mindenki óvatos, ne panaszkodjék az egyetlen nép ellen, amely betölti a maradék népről adott leírást, nevezetesen: "megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét", s akik magasra emelik az életszentség színvonalát ezekben az utolsó napokban.

Istennek van választott népe, egyháza e földön, mely kiváló, az igazság tanítója, Isten törvényének védelmezője. Istennek vannak választott ügyvivői, férfiak, akiket vezet, akik a nap hevét és terhét hordozták, akik mennyei lényekkel együttműködnek, hogy építsék Krisztus országát e világon. Egyesüljünk tehát mindannyian ezekkel a választott ügyvivőkkel, hogy végül is közéjük számláltassunk, akikben él a szenteknek békességes tűrése, aki megtartották Isten parancsolatait és Jézus hitét.

S. Testvérhez intézett levél szövege:

Napier, New Zeland,

1893. Márc. 23.

Kedves S. Testvér!

Néhány sort intézek hozzád. Nem értek egyet álláspontoddal, mert az Úr megmutatta nekem, hogy éppen azok, akik tévednek, ilyen álláspontot foglalnak majd el. Pál is intett bennünket éppen az irányban: "A lélek pedig nyílván mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén".

Testvérem! Értesülésem szerint azt állítod, hogy a H. N. Adventisták gyülekezete Babilon, s, hogy akik üdvözülni akarnak, fussanak ki onnan. Nem te vagy az egyedüli, akit az ördög e tekintetben megcsalt. Az elmúlt negyven év folyamán egymás után léptek fel férfiak, állítva, hogy az Úr küldte őket ezzel az üzenettel, ám hadd mondjam neked, amiképpen a többieknek is mondottam, hogy az általad hirdetett üzenet Sátán egyik csalása annak érdekében, hogy a gyülekezetekben zavart keltsen.

Testvérem! Te letértél a helyes útról. A második angyal üzenete szól Babilonnak /az egyházaknak / hirdeti bukásukat, s egyben felszólítja a népet, hogy fusson ki belőle. Ugyanezt az üzenetet hirdetnünk kell másodszor is. Jelenések könyve 18. Fejezet 1-5.

Testvérem! Ha azt tanítod, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon, akkor tévedsz. Isten nem bízott meg téged ilyen üzenettel. Sátán felhasznál minden lelket, akit megközelíthet, hamis elméleteket sugalmaz nekik, vagy pedig valamilyen rossz nyomon elindítja őket, hogy téves izgalmat keltsenek és így eltérítsenek lelkeket napjaink valóságos hitpontjaitól. Feltételezem, hogy néhány lelket megtéveszthet üzeneted, mert él bennük a kíváncsiság és vágyakoznak új dolgok után.

Szomorúságot okoz nekem, hogy az ellenség sugalmazásai megtéveszthettek, tudom, hogy az általad képviselt elmélet nem igazság. Az általad hirdetett eszmék hirdetése árt önmagadnak és árthat másoknak. Kérlek, a Bizonyságtételeket ne magyarázd félre, ne csűrd-csavard, annak érdekében, hogy téves üzenetedet alátámasszad. Sokan tették ugyanezt és sokat ártottak. Mások is, nagy buzgalommal hirdettek üzenetet, újból és újból, ám Isten megmutatta nekem, hogy nem az igazság volt."

Arról is értesültem, hogy hirdeted, ne fizessünk tizedet. Testvérem "vedd le sarudat lábadról" mert a hely, amelyen állasz szent hely. Az Úr szólt a tizedfizetésről. Ő mondotta: "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Míg áldást mond azokra, akik behozzák tizedüket, átkot mond rájuk, akik visszatartják. Éppen a közelmúltban közvetlenül kaptam világosságot az Úrtól e kérdésben, nevezetesen, hogy H. N. Adventisták többen megrabolják Istent tizedben és áldozatokban. Isten világosan megmutatta nekem, hogy Malakiás a valóságnak megfelelően tárta fel az ügyet. Tehát hogyan merészel bárki is arra gondolni, hogy a tized és az áldozatok megvonását célzó üzenet az Úrtól ered? Testvérem, hol is léptél le az útról? Vajha ismét a helyes útra lépnél."

A vég közeledik, ám ha téged vagy bárkit is az ellenség félrevezet s rávesz arra, hogy Krisztus jövetelének idejét meghatározza, ugyanazt a gonosz munkát végzi, amely már lelkek vesztét okozta a múltban."

"Ha Krisztus igáját hordod, ha terheit könnyíted, akkor rájössz, hogy mennyi a tennivaló azokon a vonalakon, amelyeken Isten szolgái munkálkodnak, - nevezetesen, hogy Krisztust éspedig a megfeszített Krisztust prédikálják. Ám ha bárki is nekilendül, hogy Krisztus eljövetelének óráját, napját vagy évét hirdesse, olyan igát vett magára, s olyan üzenetet hirdet, amellyel nem az Úr bízta meg."

Istennek van egyháza e földön, választott népe, amely megtartja parancsolatait. Isten vezeti őket, nem a vadhajtásokat, egyet itt, másikat amott, hanem egy népet. Az igazság megszentelő erő, ám a küzdő, a harcoló egyház még nem a diadalmas egyház. "Van konkoly a búza között. Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat?" hangzott a kérdés, ám a Mester így válaszolt: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok". Az evangélium hálója nemcsak jó halakat, hanem rosszakat is fog, s csak az Úr tudja az övéit.

Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott felekezetek, egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: "Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép." Ezt a haragot a hamis tanok szülik, s ha királyok és elnökök isznak az ő paráznaságának haragborából, akkor felbőszülnek azok ellen, akik nincsenek összhangban a hamis, sátáni eretnekségekkel, amelyek az álszombatot magasztalják, s embereket arra késztetnek, hogy Istennek emlékünnepét lábbal tiporják.

Bukott angyalok szövetséget kötnek gonosz emberekkel. Korunkban az antikrisztus mint az igaz Krisztus jelenik meg, akkor teljesen érvénytelenné teszik Isten törvényét e föld nemzetei között. Isten törvénye elleni lázadás teljesen beérik. Ám mind e lázadás tényleges vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyét ölti fel. Embereket megtéveszt, akik Isten helyett őt magasztalják, sőt istenítik. Ám a Mindenható közbelép s elhangzik az ítélet a Sátánt magasztaló hitehagyó egyházak felett. "Ennek okáért egy nap jönnek rá az ő csapásai, a halál, a gyász, és az éhség, és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.

A prédikációk célja nem csupán tájékoztatás, nem csupán az értelem meggyőzése. Az ige hirdetése szóljon ugyan az értelemhez, adjon tudást, ám ennél is többet tegyen. A lelkész szavai férkőzzenek a hallgatók szívéhez. — RH. 1904. Dec. 22.