„Tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen harcolnak”, mondja Péter apostol. Sokan azt hiszik, hogy ez a szöveg csak a kicsapongások ellen akar bennünket óvni, holott a valóságban sokkal mélyebb értelme van. Megtiltja kívánságainknak és szenvedélyeinknek mindennemű káros kielégítését. Aki az életszentségre Igényt tart, annak nem lehet közömbös testi egészsége és nem képzelheti, hogy a mértéktelenség nem bűn, vagy le!ki életében kárt nem tesz. Testi és erkölcsi természetünk között a legszorosabb összeköttetés áll fenn. Minden olyan szokás, amely testi egészségünkre nem előnyös, lealacsonyítja magasabb és nemesebb vonásainkat. Az evés és ivásban követett rossz szokások, gondolkozásunkban és cselekedeteinkben is kifejezésre jutnak. A mértéktelenség erősíti állatias hajlamainkat és ezek veszik át az értelem és lélek feletti uralmat.

Az igazi megszentelődés áldásának mindaddig nem örvendhetünk, amíg önzők és mértéktelenek vagyunk. Sokan nyögnek testi gyengeség terhe alatt, az evés és ivásban elkövetett olyan helytelen szokások következtében, amelyek az élet és egészség törvényeit erőszakkal áthágják. Miközben mohó étvágyuknak áldoznak, legyengítik emésztő szerveiket. Az emberi test óriási ellenállást fejt ki, hogy e helytelen szokásokat elviselhesse, de a folytonosan tartó káros befolyás végül mégis elgyengíti és megbénítja a testnek mindennemű működését Bűnös vágyak és szenvedélyek kielégítése által sokszor hitvalló keresztények is megrongálják munkaképességüket és aláássák testi, szellemi és erkölcsi erejüket. Ezek a roncsok gondoljanak arra, hogy mik is lehettek volna, ha egészségük folytonos tékozlása helyett, annak állandó fejlesztésére törekedtek volna!

Midőn Pál apostol azt írja: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől”, nem arra figyelmezteti testvéreit, hogy olyfokú tökéletességre törekedjenek, amelyet soha el nem érhetnek; nem azért imádkozott, hogy oly áldásban részesüljenek, amellyel Isten őket úgysem ajándékozza meg! De igenis tudta, hogy mindazoknak, akik megbékélt szívvel akarnak Istennel egyesülni, tiszta és szentséges jellemvonásokkal kell bírniok. „Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető, azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos: Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek, a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben és lelketekben.

Továbbá így ír az apostol a hívőknek: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Hajdan Izráel utasítást kapott, hogy beteg, vagy hibás állatot az Úrnak áldozatul be ne mutasson. Áldozati célra csak a legegészségesebb állatokat választották ki. Malakiás próféta által komolyan kárhoztatja népét az Úr, mert ezen utasításoktól eltért.

„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok, hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? Azt mondja a seregeknek Ura néktek, ti papok, akik útáljátok az én nevemet és ezt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondolják, hogy az Úr asztala megvetni való. Hogy ha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-e az? vagy ha sántát hoztok, vagy bénát: nem bűn-e az? Vidd csak azt a te fejedelmednek, vajjon kedvvel fogad-e, avagy reád tekint-e, azt mondja a seregek Ura! Pedig a rablottat hozzátok, meg sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-e az a ti kezetekből azt mondja az Úr?”

Ezen igékből még napjainkban is levonhatja a tanulságot Isten népe. Midőn az apostol felszólítja testvéreit, hogy „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul”, egyúttal az igazi jámborság alapelveit is világosan eléjük tárja. Ez nem csupán üres tantétel, nem az érzelmek hullámzása, sem üres szóáradat, hanem élő és ható alapelv, amelyet a mindennapi életben gyakorlatilag kell alkalmaznunk. Ez az alapelv megkívánja tőlünk, hogy úgy együnk, igyunk és ruházkodjunk, hogy általa testi egészségünket, szellemi frissességünket és erkölcsi erőnket biztosítsuk. Akkor testünket nem mint a rossz szokások folytán megromlott áldozatot mutatjuk be az Úrnak, hanem mint „szent és Istennek kedves áldozatot.”

Péter apostol figyelmeztetése, hogy a test kívánságaitól és vágyaitól tartózkodjunk, határozott intelem mindennemű izgató-, vagy kábító szer élvezete ellen, mint pl. a szeszes italok, a morfium, az ópium, a dohányzás stb. Ezek használatát bizonnyal ama testi élvezetek közé kell sorolnunk, melyek jellemünkre rombolóan hatnak. Minél korábban hódol valaki ezen szokásoknak, annál erősebben kovácsolja a szenvedélyek rabszolgaságának láncát s csak annál bizonyosabb kárát vallja lelki életében.

Bibliai igazságok csak gyenge befolyást gyakorolnak azokra, akik szellemi képességeiket az önkielégítés által megbénították. Százezrek áldozzák fel inkább egészségüket, életüket és az örökkévalóságra való reményüket, mintsem elhatározzák magukat, hogy káros szenvedélyeikről lemondjanak. Sokan ha a dohányzás élvezete folytán le kellene mondaniok a mennyországról, inkább ezt mondanák: „Isten veled ég! de én élvezetemet elhagyni nem tudom.” Ilyen ember lelkében az Üdvözítő csak alárendelt helyet foglal el. De az illetők sok esetben mégis kérkedni merészkednek jámborságukkal.

Istennek igazán jámbor és szentéletű gyermekei, bárhol legyenek is, mindenütt hozzájárulnak környezetük erkölcsi állapotának emeléséhez, azáltal, hogy saját szokásaik tisztaságára ügyelnek, továbbá pedig Dánielhez hasonlóan másoknak is példát nyújtanak az önmegtagadásban és önmegtartóztatásban. Minden egyes melengetett kívánság izgató szenvedéllyé válik. S minden egyes természetellenes dolog a lélekben beteges állapotot idéz elő. Az íny kívánságainak kielégítése elgyengíti a gyomrot, lustává teszi a májat, elhomályosítja az értelmet és az embert türelmetlenné és ingerültté teszi. És a testben és lélekben így elgyengült ember Istennek akarja magát felajánlani, Aki pedig csakis a hibátlan áldozatot fogadja el. Legszentebb kötelességünket képezi, hogy étvágyunkat, szokásainkat és kívánságainkat a legtökéletesebb összhangba hozzuk a természet törvényeivel. Ha a Krisztus oltárára felajánlott testeket épp oly gondosan megvizsgálnók, mint a régi izraeliták tették az áldozati állatokkal, vajjon kit fogadna el az Úr?!

Legnagyobb gonddal őrködjenek tehát a keresztények szokásaik felett, hogy képességeiket tökéletesen Üdvözítőjük szolgálatára szentelhessék. Ha testben, lélekben és szellemben megszentelődni akarunk, úgy a legtökéletesebb összhangban kell élnünk az isteni törvényekkel. Szívünket mindaddig nem ajánlhatjuk fel Isten szolgálatára, amíg egészségünk és életerőnk árán, kívánságainknak és bűnös szenvedélyeinknek hódolunk. Akik az egészség törvényeit áthágják, bűnhődni fognak. Az így elbukott emberek képességei minden tekintetben olyannyira kimerülnek, hogy sem embertársaik, sem Isten iránti kötelességeiknek nem tudnak kellőképpen megfelelni.

Midőn egyízben Angliában nagy kolera dühöngött és a skót papság Lord Palmerstont, aki annak idején Anglia miniszterelnöke volt, arra kérte, hogy országszerte böjt és imanapokat rendeljen el a kolera leküzdése érdekében, a következőképpen felelt: „Tisztítsátok és fertőtlenítsétek utcáitokat és házaitokat, mozdítsátok elő a tisztaságot és hassatok oda, hogy a lakosság bőségesen jó táplálékkal és ruházattal legyen ellátva, hajtsátok végre erélyesen a céltudatos egészségügyi intézkedéseket s majd meglátjátok, hogy semmi okotok nem lesz arra, hogy imádkozzatok és bőjtöljetek. Mert az Úr mindaddig úgy sem hallgatja meg imáitokat, míg a baj elkerülésére adott intézkedéseit figyelembe nem veszitek!”

Pál apostol így szólt: „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket.” Buzdításul arra a szabadságra figyelmeztet bennünket, amelynek az igazán megszenteltek örvendenek: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem a lélek szerint.” A galátziabelieket így inti: „Lélek szerint járjatok és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” Ezután sorra veszi a különféle testi kívánságokat: „bálványimádás,... részegség, dobzódások és ezekhez hasonlók." S miután a lélek gyümölcseit is felsorolja, amelyek között a mértékletesség is helyet foglal, így folytatja: „Akik pedig a Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt."

Jakab mondja, hogy „a felülről való bölcsesség először tiszta." Ha látta volna dohányzó testvéreit, vajjon nem sorolta volna ezt a szokást is a többihez, melyek „földiek, érzékiek és ördögiek?" A keresztény felvilágosodottság e korszakában hányszor dohányfüstös, dohánybűzös azok ajka, kik Krisztus drága nevét hordják. Láttam férfiakat, kik azt állították, hogy a megszentelt élet áldásainak részesei, de ugyanakkor a dohányzás rabjai voltak. Arra kellett gondolnom, hogy milyen is volna a mennyország, telve dohányosokkal? Isten ígéje világosan kijelenti: „Nem megy be oda semmi tisztátalan.”

Emberek, kik hitvalló keresztényeknek tartják magukat, testüket Sátán oltárára ajánlják fel, s a dohány illatát sátáni fenségének füstölögtetik. Talán szigorúnak látszik ez a kijelentés? Bizonyos, hogy az áldozat valamelyik istenségnek szól. Isten tiszta és szent, semmi tisztátalant el nem fogad, Ő visszautasítja ezt a költséges, piszkos és szentségtelen áldozatot; ezért azt kell következtetnünk, hogy Sátán tart igényt erre a megtiszteltetésre.

Jézus azért halt meg, hogy az embert kiragadja Sátán hatalmából. Azért jött, hogy bennünket megszabadítson, miközben vérét engesztelő áldozatul mutatta be érettünk. Az az ember, akit Krisztus drága vére árán váltott meg s aki Isten szent Lelkének temploma, nem lesz lealacsonyító és káros szokásoknak rabszolgájává. Mind testi ereje, mind összes földi vagyona Krisztus tulajdonát képezi. Hogyan lehetne bűntelen tehát, ha az Istentől rábízott javakat folytonosan arra pazarolja, hogy természetellenes szenvedélyeinek hódoljon?

Haszontalan, bűnös kívánságok kielégítésére évenként óriási összegeket tékozolnak, miközben lelkek, akik Isten szavát éhezik, veszendőbe mennek. Látszatkeresztények megrabolják Istent az őt megillető javaktól, miközben azokat a élvezetek oltárára helyezik és sokkal többet áldoznak saját szórakozásaikra, rossz szokásaikra, mint a szűkölködők segélyezésére, avagy Isten ügyének előmozdítására. Azok, akik tényleg megszentelődtek, minden káros kívánságot legyőznek. Akkor az így elpazarolt javak Isten kincstárába folynának be, s a keresztények az önfeláldozásban, önmegtagadásban és mértékletességben az első helyet vívnák ki. Akkor lesznek tényleg a világ világossága.

Mint a dohány, a tea és a kávé is rongálja a szervezetet. A tea is izgató kábítószer. Bár kisebb fokban, de hatása hasonló a szeszes italokéhoz. A kávénak még nagyobb az értelmet tompító és energiát gátló hatása. Bár nem annyira erős, mint a dohány, de hozzá hasonló. A dohányzás ellen felhozott érvek vonatkoznak a teára és a kávéra is.

Akik a szeszes italok, a dohány, az ópium s egyéb kábító, vagy izgató szerek használatának rabszolgáivá lettek, ha élvezeti cikkeiket megvonják tőlük, úgy vélik, hogy rájuk nézve minden unalmas és ízetlen. Az ilyenek meghaltak a test és kedély természetes érzelmeinek, s a Szentlélek befolyásának úgyszólván megközelíthetetlenek. Vizsgálják meg ezek a látszatkeresztények élvezeteik forrását. Vajjon felülről vagy alulról árad-e?

Nem vágyakoznak az igazság, szentség, az Úr jelenléte, hanem csupán csak a bálványukká vált szenvedélyeik kielégítése után. Ezek a szerencsétlen rabszolgák napról-napra őrölik fel erejüket és képtelenek életükkel Istent dicsőíteni.