A keresztény jelleme mindennapi életében nyilatkozik meg. Krisztus mondta: „Minden jó fa, jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt hoz.” Megváltónk önmagát egy szőlőtőhöz hasonlítja, tanítványait pedig annak venyigéihez. Határozottan kijelenti, hogy aki az ő tanítványa akar lenni, annak jó gyümölcsöt kell hozni, ezután pedig megmutatja, hogy a venyigék mily módon lehetnek gyümölcsözők. „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanem ha énbennem maradtok.”

Pál apostol leírja azokat a lelki gyümölcsöket, amelyeket a kereszténynek teremnie kell. „A léleknek gyümölcse pedig a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a barátságosság, jóság, hit, szelídség és erkölcsösség.” Mindezek a becses kegyelmi ajándékok, Isten törvényeinek a gyakorlati életben alkalmazott elvei.

Isten törvénye az egyedüli zsinórmértéke az erkölcsi tökéletességnek. Ezt a törvényt gyakorlatilag a legteljesebben Krisztus élete mutatta be. Ő önmagáról mondotta, hogy az Atyának parancsait megtartotta. És csak az ilyen engedelmesség felel meg az Isten szavában kifejezett követelményeknek. „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” Ha netán arra gondolnánk, hogy mi erre képtelenek vagyunk, jusson eszünkbe az Úr ígérete: „Elég néked az én kegyelmem.” Miközben magunkat Isten törvényének égi tükrében szemléljük, belátjuk a bűnnek rendkívül szennyes voltát s tudatára ébredünk szomorú állapotunknak. De a bűnbánat és hit által megállhatunk Isten előtt, aki kegyelmében képessé tehet bennünket parancsolatai iránti engedelmességre.

Akik őszintén szeretik az Urat, azok komolyan törekedni fognak akaratának megismerésére és teljesítésére. János apostol, akinek levelei oly kimerítően beszélnek a szeretetről, így szól: „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megőrizzük az ő parancsolatait” Az a gyermek, aki szüleit szereti, az irántuk való engedelmesség által fogja szeretetét bebizonyítani; ám az önző, hálátlan gyermek édeskeveset törődik szüleinek akaratával, értük csak a lehető legkevesebbet teszi; de mégis egyenlő jogokat akar élvezni az engedelmes és hűséges gyermekkel. Ugyanily különbséget tehetünk azok között is, akik Isten gyermekeinek nevezik magukat. Sokan azok közül, akik érzik, hogy szeretetének és gondviselésének tárgyai, s akik vágyakoznak Isten áldásában részesülni, nem találnak örömet az Úr akarata iránti engedelmességben, Istennek követelményeit kellemetlen kényszernek és parancsolatait nehéz igának tekintik. Ám, aki teljes szívéből vágyik az igazi szentségre és jámborságra, annak kimondhatatlan örömére szolgál minden egyes isteni parancsnak a teljesítése s bánkódik azon, ha ennek nem tud kellőképpen megfelelni.

Parancsunk van, hogy szeressük egymást, mint Krisztus is szeretett bennünket. Azzal bizonyította be és pecsételte meg irántunk való szeretetét, hogy életét is feláldozta a mi megváltásunkért. A szeretett tanítvány azt mondja, hogy nékünk is késznek kell lennünk életünket testvéreinkért feláldozni. Mert „mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született.” Ha Krisztust szeretjük, akkor azokat a testvéreket is szeretnünk kell, akik jellemükben és életükben az Úrhoz hasonlítanak. De nem csupán ezeket, hanem mindazokat szeretnünk kell, „akiknek nincs reménysége és akik Isten nélkül vannak a világban.” A bűnösökért hagyta el Krisztus mennyei hazáját és jött a földre, hogy érettünk szenvedjen és meghaljon. Ezért dolgozott, szenvedett és imádkozott, míg végre megtört szívvel és elhagyatva azoktól, akiket meg akart menteni, Golgotán kilehellte lelkét.

Sokan visszarettennek olyan élettől, mint amelyet Üdvözítőnk élt. Ügy érzik, hogy igen nagy áldozatukba kerülne példájának követése, hozzá hasonló gyümölcsöknek a termése. Sőt még Isten megtisztító metszéseit is tűrni kellene, hogy több gyümölcsöt teremhessenek. Ám, ha a keresztény csak csekély eszköznek tekinti magát Krisztus kezeiben és ha állandóan igyekszik minden kötelességének teljesítésére, bízva az Úr által megígért segítségben, úgy Krisztus igáját könnyűnek találja, azt szívesen hordja és az Úr terheit könnyűeknek nevezi. Bátran tekinthet fel és bizalomteljesen mondhatja: „Tudom, kinek hittem és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni.”

Ha életünk útján akadályokat találunk és azokat hűségesen legyőzzük, ha ellenállást és gyalázatot szenvedünk és Krisztus nevében kivívjuk a győzelmet, ha súlyos felelősséget hordozunk és Mesterünk szellemében minden tőlünk telhetőt megteszünk, akkor hatalmát és hűségét jól megismerjük. Többé nem szükséges magunkat mások tapasztalataira bízni, mert személyesen szerezhetünk meggyőződést mindenről. A régi samaritánusokkal együtt elmondhatjuk: „Mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez a világ Üdvözítője, a Krisztus.

Minél behatóbban szemléljük Jézus jellemét és minél inkább átérezzük megváltó erejét, annál nagyobb mértékben ébredünk tudatára saját gyengeségünknek és fogyatkozásainknak és annál komolyabban tekintünk fel Hozzá, mint erősségünkre és Megváltónkra. Saját erőnkből nem vagyunk képesek lelkünk beszennyezett templomát megtisztítani, de amennyiben Isten iránti vétkeinket megbánjuk és Krisztus érdemében bűneinknek bocsánatát kérjük, az Úr oly hittel ruház fel bennünket, amely a szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. A Krisztusba vetett hit és az Isten parancsolatai iránti engedelmesség által élhetünk megszentelt életet, hogy alkalmasak lehessünk a dicső országra, a szent angyalok és a fehér ruhákba öltözött szentek társaságára.

Nemcsak kiváltsága, hanem kötelessége is minden egyes kereszténynek, hogy a Megváltóval a lehető legszorosabb összeköttetésben éljen s hogy az isteni dolgokban gazdag tapasztalatokat tegyen. Akkor élete termékeny lesz jó cselekedetekben. Krisztus mondá: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek.” Ha jámbor, kegyeséletű emberek életrajzát olvassuk, azt hisszük, hogy lehetetlen, miszerint mi is hasonló tapasztalatokat tegyünk. De ez korántsem áll. Krisztus mindnyájunkért meghalt; megígérte, hogy sokkal inkább kész Szentlelkét azoknak ajándékozni, akik azt tőle kérik, mint amily szívesen földi szülők látják el gyermekeiket értékes adományokkal. A próféták és apostolok sem csoda által tökéletesítették keresztényi jellemvonásaikat, ők felhasználták azokat az eszközöket, amelyeket Isten rendelkezésükre bocsátott; s akik hozzájuk hasonlóan buzgólkodnak, hasonló eredményeket fognak elérni.

Pál apostol az efézusi gyülekezethez intézett levelében hangsúlyozza „az evangélium titkát” „Krisztus kikutathatatlan gazdagságát” és biztosítja a testvéreket, hogy szüntelenül imádkozik lelki jólétükért.

„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szivetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

Korintusi testvéreinek így ír: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, mivelhogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben, amint megerősíthetett tibennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Ügy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését.” Ezek a szavak nem csupán a korintusi gyülekezetnek szólnak, hanem érvénnyel bírnak azok Isten egész népére az időknek végezetéig. Minden egyes keresztény Örvendhet a megszentelt élet áldásának.

Az apostol így folytatja szavait: „Kérlek azonban titeket atyámfiái a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” Pál apostol bizonyára nem kért volna tőlük lehetetlenséget. Az egyetértés a keresztényi tökéletesség biztos eredménye.

A kolossébeliekhez írt levél kifejezi mindazokat a magasztos kiváltságokat, amelyekről Isten gyermekei biztosíttattak: „Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok,... amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni és hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre, örömmel.”

Az apostol maga is törekedett az életszentség ama fokára eljutni, amelyet testvérei elé tárt. A filippibelieknek a következőképpen ír: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítélem, sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt... hogy megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ő halálához; ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiái én énmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, neki dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Végtelen különbséget találunk az apostol e szerény szavai és azoknak dicsekvő és beképzelt beszéde között, akik önelégült jámborságukkal, magukat bűnteleneknek tartják. Csakis saját életének tisztasága és hithűsége adott erőt, jelentőséget és fontosságot intelmeinek, melyeket hittestvéreihez intézett.

Pál apostol nem habozott, minden egyes alkalommal hangsúlyozni a bibliai életszentség fontosságát. így szólott: „Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek a Jézus Krisztus által. Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek.” „Annakokáért szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok a világon.”

Títusnak megparancsolta, hogy tanítsa a gyülekezetét, hogy bár megváltásukért Krisztus érdemeire támaszkodjanak, azonban Istennek szívükben lakozó kegyelme az élet minden egyes kötelezettségének hű teljesítését kell hogy munkálja bennük. „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jócselekedetre készek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt. ... Igaz ez a beszéd és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek.”

Pál apostol minden igyekezetével szívünkbe akarja vésni azt a tényt, hogy az igaz istentiszteletnek alapja és a keresztényi kegyelmi ajándékoknak koronája: a szeretet, és hogy Istennek békessége csak annak szívében lakozik, akit ez a szeretet áthat. „Öltözzétek fel azért mint az Istennek választottal, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, azonképpen ti is; mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hivattatok egy testben; és háládatosak legyetek. Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának ő általa.”