Midőn Júda száműzetésének 70. éve felé közeledett, Dániel gondolatai állandóan Jeremiás jövendöléseivel foglalkoztak. Látta, hogy az idő közeledett, midőn Isten az ő kiválasztott népét ismételten próbára teszi, tehát alázattal, böjtöléssel és imával fordult az ég Istenéhez Izráel érdekében. Itt következnek szavai: „Kérlek óh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget és kegyességet azoknak, akik őt szeretik és megtartják parancsolatait. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened és eltávoztunk a Te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatónk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a Te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.”

Dániel az Úr előtt nem említi saját hűségét. Ahelyett, hogy tisztaságát és jámborságát hangoztatná a próféta, olyannyira megalázza magát, hogy egy színvonalra helyezkedik a tényleg bűnös néppel. Az a bölcsesség, amelyet Isten néki adott, olyannyira felette állott a világ nagyjai bölcsességének, mint amennyire túlszárnyalja a déli nap ragyogása a parányi kis csillag pislogását. És most mérlegeljük azt az imát, amely az Istentől annyira kedvelt és kitüntetett férfiú ajkáról hangzott el. Mély alázattal, könnyekkel és megtört szívvel könyörög magáért és népéért. Kiönti szívét Isten előtt, beismeri saját méltatlanságát és magasztalja Isten fenségét és nagyságát.

Mily őszinteség és bensőség hatja át imáját! Hitben emeli fel kezeit, hogy a Mindenhatónak soha el nem múló ígéreteit megragadja. Lelke a legnagyobb aggodalommal küzd Istennel. De meg van róla győződve, hogy imája meghallgatásra talál. Tudja, hogy győzni fog. Ha mi, mint nép, úgy imádkoznánk, mint Dániel, ha úgy küzdenénk Istennel s ha lelkünket hozzá hasonlóan meg tudnók alázni, akkor éppúgy meghallgatásra találnánk, mint Dániel. Halljátok csak, miként tárja ügyét Isten trónja elé:

„Hajtsad én Istenem a te füledet hozzánk és hallgass meg, nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, amely a te nevedről neveztetik, mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. Uram, hallgass meg, Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, óh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és néped.”

Isten embere az ég áldását kérte népére és az isteni akarat világosabb megértéséért könyörgött. Szívére ólomsúllyal nehezedett az a tudat, hogy népe a szó szoros értelmében nem Őrizte meg Istenének törvényeit. Beismerte, hogy mindaz a szerencsétlenség, amely népét érte, Isten szent parancsolatai áthágásának következménye. így szólott: „Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk... Mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságáért gyalázatra van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.” A zsidókból, mint Isten kiválasztott népéből, kiveszett a jellegzetes, sajátos, szent jellemvonás. „És most hallgasd meg, óh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit és világosítsd meg az Úrért a te orcádat a te szent helyeden, amely el- pusztíttatott.” Dániel szíve mély vágyakozással fordul Istennek elpusztult szentélye felé. Tudta, hogy azt csak úgy lehet ismét helyreállítani, ha Izráel népe az Isten törvényei ellen elkövetett bűneit megbánva, alázatosságban és engedelmességben jár.

Miután Dániel imája felhatott az égbe, Gábriel angyal leszállt hozzá, tudatta vele, hogy imája Isten trónja előtt meghallgatásra talált. Ez a hatalmas angyal azt a megbízást kapta, hogy Dániel előtt későbbi századok titkait feltárja. Midőn tehát Dániel az igazságot komolyan kívánta megismerni és megérteni, mennyei követet küldött hozzá Isten.

Kérése meghallgatásaképpen nem csupán azt a világosságot és igazságot ismerhette meg, amelyre néki és népének oly nagy szüksége volt, hanem bepillantást nyert a jövő fontosabb eseményeibe is, sőt a világ Megváltójának megjelenése is tudomására adatott néki. — Aki azt állítja, hogy élete megszentelődött, holott nem vágyakozik az írások kutatására, vagy arra, hogy imában küzdjön Istennel a Biblia igazságainak világosabb megértéséért, — annak fogalma sincs az életszentségről.

Dániel Istennel beszélt. Az ég megnyílt előtte. De a nagy tisztelet, amelyben részesült, alázatosságának és komoly kutatásának volt eredménye. Akik teljes szívvel hisznek Isten szavában, akaratának megismerését fogják éhezni és szomjúhozni. Isten az igazságnak szerzője, ősforrása. Ő megvilágosítja az elhomályosult értelmet, megeszi az emberi észt és képessé teszi a kinyilatkoztatott igazság megértésére.

Az imént leírt alkalommal Gábriel angyal annyi tanítást adott Dánielnek, amennyit felfoghatott. Néhány évvel később még tökéletesebb értelmet és még nagyobb világosságot akart a próféta elnyerni az addig nem teljesen tisztázott tárgyakban, és további bölcsességért könyörgött Istenhez. „Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. ... És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.”

Ez a leírás egyezik Jánoséval, midőn néki Patmos szigetén Krisztus megjelenik. Istennek eme Fia jelent meg Dánielnek is. Az Úr egy másik mennyei követtel jön Dánielhez, hogy megmutassa néki az utolsó napok eseményeit.

A világ Megváltója által kinyilatkoztatott igazságok, azoknak adattak, akik úgy kutatják azokat, mint a rejtett kincset. Dániel már élemedett ember volt. Életének javarészét egy fényes, pogány királyi udvarban töltötte s a nagy birodalom ügyeivel kellett foglalkoznia. Mégis időt szakít arra, hogy magát Isten előtt megalázva, a Mindenható tanácsát kutassa. És kérésére feleletképpen világosságot nyert a magasból, azok számára, akik az utolsó napokban élnek. Mily komolysággal kell keresnünk tehát az Urat, hogy értelmet ajándékozzon, mennyei igazságainak felfogására.

„És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek.” „És semmi erőm sem marada bennem és orcám eltorzula és oda lett minden erőm.” Minden őszintén jámbor ember hasonló tapasztalatot fog tenni. Minél tökéletesebb bepillantást nyernek Krisztus nagyságába, dicsőségébe és tökéletességébe, annál inkább tudatára ébrednek saját gyengeségüknek és fogyatkozásaiknak. Ezeknek eszükbe sem jut, hogy magukat tökéleteseknek tartsák, mert ami bennük tisztának és szeretetteljesnek látszik is, semmisnek tűnik fel Krisztus tisztaságához és dicsőségéhez képet. Csak ha elszakadtunk Istentől és Krisztusról homályos nézeteink vannak, csak akkor mondhatjuk: „Én bűntelen, én jámbor vagyok.”

Gábriel megjelent a prófétának és a következőképpen szólott hozzája: „Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket én szólok neked és állj helyedre, mert most tehozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. És monda nékem: Ne félj Dániel! mert az első naptól kezdve, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid és én a te beszédeid miatt jöttem.”

Mily nagy kitüntetésben részesíti Dánielt a mennyei Fenség! Vigasztalja remegő szolgáját és biztosítja, hogy imái meghallgatásra találtak. Fohásza meghallgatásaképpen Gábriel angyal elküldetik, hogy a perzsa király szívét megindítsa. A három hét folyamán, mialatt Dániel bőjtölt és imádkozott, a király szíve ellentállott Isten Lelke befolyásának. Erre Mihály arkangyal, az ég Fejedelme küldetik el, hogy a király szívét megváltoztassa.

„És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orcámmal a földre esém és megnémulék. És íme olyan valaki, mint egy ember fia, megilleté ajkaimat... és monda: Ne félj, te kedves férfiú, békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szólá velem, megerősödék és mondók: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engem!” Oly nagy volt a mennyei dicsőség ereje, amely Dánielt környezte, hogy azt Dániel nem tudta elviselni. Erre eltakarta a mennyei követ jelenlétének fényét és „hasonlóan egy ember fiához” jelent meg néki. Isteni hatalma által megerősítette e hívő, jellemes férfiút, hogy az Isten által küldött üzenetet meghallgathassa.

Dániel odaadó szolgája volt a Mindenhatónak. Hosszú élete, Mesterének szolgálatában végzett nemes cselekedeteknek sorozata volt. Jellemtisztaságánál és rendíthetetlen hiténél csak alázatossága és töredelme volt nagyobb. Joggal hangsúlyozhatjuk: Dániel élete az igazi jámborságnak és szentségnek Isten Leikétől ihletett példaképe.