Nem kell támogatni a korai házasságokat. Nem szabad elhamarkodva, elegendő felkészülés nélkül, valamint a szellemi, és fizikai erők kifejlődése előtt belépni egy olyan fontos kapcsolatba, mint amilyen a házasság, aminek a következményei messzire nyúlnak.3

A gyermekkorban kialakult kapcsolatnak gyakran igen nyomorult házasság, vagy szégyenteljes válás a vége. A korai kapcsolatok ritkán bizonyulnak boldognak, ha a szülők beleegyezése nélkül jöttek létre. Miután érettebb lett az értékítéletük, rájönnek, hogy egész életükre egymáshoz vannak láncolva, és talán egyáltalán nem számíthatnak arra, hogy egymást boldoggá teszik. Azután pedig, ahelyett, hogy sorsukból a lehető legjobbat hoznák ki, vádaskodni kezdenek, egyre nagyobb lesz a meghasonlás, míg a viszály és a másik semmibe vétele állandósul közöttük. Az otthon” szó számukra egyáltalán nem szent. A szeretetlen szavak és a keserű szemrehányások megmérgezik a légkört.4