Ha minden képességünket Istennek szenteljük, nagyon leegyszerűsödik az élet problémája; így az érzéki szív szenvedélyével vívott ezernyi harc enyhül.1

A fiatalok érzelmeit korlátok közé kell fogni, míg el nem jön az az idő, amikor a kellő korban és tapasztalatokkal már biztonságos és dicséretre méltó felszabadítani azokat.2

Drága Fiatal Barátaim, ha csak rövid ideig vetitek is a vad zabot, olyan termést arattok, ami egész életeteket megkeseríti. Egyetlen meggondolatlan óra, ha csak egyszer engedsz a kísértésnek egész életedet rossz irányba fordíthatja. Csak egyszer lehetsz fiatal, töltsd hát ezt az időt hasznosan! Ha már elrugaszkodtál a talajtól, akkor nem térhetsz vissza helyrehozni a hibáidat. Biztosan elbukik az, aki nem akar Istennel kapcsolatban lenni, és aki kiteszi magát a kísértésnek. Isten megpróbál minden fiatalt.3

Korunk bűne az érzékiség. De Jézus Krisztus hite uralkodni fog minden emberi vagy törvénytelen szabadságon: az erkölcsi erők uralkodni fognak minden gondolaton, szón és tetten. Az igaz keresztény ajkán nem találtatik álnokság. Egyetlen tisztátalan gondolatot sem melenget, egyetlen szót sem ejt ki, ami az érzékiséget megközelíti, és egyszer sem tesz olyat, ami akár a legcsekélyebb mértékben is rossznak tűnik.

Ne nézd, hogy milyen közel mehetsz a szakadék széléhez úgy, hogy még biztonságban vagy! Térj ki az első útról, ami a veszélyhez vezetne! A lelki értékekkel nem szabad tréfálni! A tőkéd a jellemed. Nagy becsben őrizd, mintha drága arany lenne! Szilárdan és állandóan ápolni kell az erkölcsi tisztaságot, az önbecsülést és az erős ellenállóképességet.4

Isten kegyelme által, amit bőven áraszt ránk minden vészhelyzetben, a megszentelt értelem uralma alatt kell tartanunk minden szentségtelen szenvedélyt. De semmit ne intézzünk úgy, hogy vészhelyzetet teremtsünk, az ember ne álljon önként oda, ahol kísértésnek teszi ki magát, és egyetlen alkalmat se adjon, hogy mások úgy véljék: vétkes, helytelenül viselkedett.5

Amíg csak élünk, szilárd céltudatossággal őrködni kell érzelmeink és szenvedélyeink felett. Van belső romlás, és vannak külső kísértések. Ahol Isten műve előrehalad, ott Sátán úgy alakítja a körülményeket, hogy a kísértések ellenállhatatlan erővel vegyék körül a lelket. Ha nem hagyatkozunk Istenre, ha nem rejtjük el életünket Krisztussal Istenben, akkor egyetlen percig sem lehetünk biztonságban.6

William szemmel láthatólag teljesen belebolondult Carolba. Ebben a levélsorozatban látjuk, hogy Ellen White igyekszik folyamatosan William lelkére beszélni. Carol olyan barátságra bátorította, ami majdnem teljesen lekötötte mindkettőjük figyelmét. Már messze túlmentek azon a határon, ami helyes és tisztességes volna, és melyen belegabalyodtak olyan dolgokba, amelyeket – ahogy Ellen White mondja – a házasságra kellene fenntartani.

Az ilyen kapcsolat egyaránt veszélyezteti William és Carol jövőbeni hasznosságát. Ellen White sürgeti, vagy vessenek ennek véget, vagy házasodjanak össze, hogy ne rontsák meg jó hírnevüket, mert ez rontana keresztény bizonyságtételükön.

1. levél

Ballardvale, Mass

1879. augusztus

Kedves William!

Fájó szívvel megyek sátramba, hogy könnyítsek lelkemen és írjak Neked néhány dologról, amit látomásban mutatott meg Isten.

Az Úr megmutatta nekem, hogy Carollal való kapcsolatoddal semmiféleképp nem számíthatsz arra, hogy segítené erkölcsiséged vagy erősítené lelkedet. Néhány erőtelen próbálkozást tettél, hogy elszakadj társaságától, de figyelmed hamarosan ismét felé fordult. Néha ő lépett előre, Te pedig teljesen belegabalyodtál.

Éjszaka órákig voltál az ő társaságában, mert mindketten belehabarodtatok egymásba. Azt állítja, hogy szeret Téged, pedig mit sem tud az őszinte szív tiszta szerelméről.

Isten megmutatta, hogy Carol teljesen megigézett, és orrodnál fogva vezet, Sátán pedig ujjong, hogy olyan valakinek a befolyása alá kerülsz, akinek alig van olyan jellemtulajdonsága, ami boldog feleséggé tenné, és boldog otthont teremthetne. Elválasztana a változatlan érzelemmel szerető édesanyádtól. Az Úr nevében mondom, ne szentelj több figyelmet Carolnak, vagy vedd el feleségül – de ne hozz szégyent Isten ügyére!

A saját utadon haladtál előre, nem gondolva a következményekkel. Szíved fellázadt édesanyád ellen, mert ő semmiképpen nem hajlandó elfogadni Carolt, vagy szentesíteni, hogy neki udvarolsz.

A Carollal kialakult intim kapcsolat egyáltalán nem visz közelebb az Úrhoz és nem is szentel meg az igazság által. Ennek a lánynak a társaságában örök életedet kockáztatod.

Carol arra számít, hogy házasságot köt Veled, és udvarlásoddal bátorítottad is, hogy erre számítson. Veszélyben van boldogságod úgy ebben az életben, mint az elkövetkezőben. Engedtél csalóka, esztelen könyörgéseinek, és saját ítéletednek, ami Téged sem tett következetesebb kereszténnyé, hűségesebb, kötelességtudóbb fiúvá. Ha az őt körülvevő légkörrel messze-menőkig egyetértesz, ha ilyen feleséget akarsz látni a családod fejénél állni, ha az Istentől kapott világosságban nyugodtan megítélnéd, és úgy találnád, hogy példája méltó a követésre, akkor feleségül is veheted, hogy a társaságában légy, és úgy viselkedjetek egymás között, mint ahogy csak férj és feleség viselkedhet.

Tetteitek és beszélgetéseitek bántóak Istennek. Isten angyalai feljegyezték szavaitokat és tetteiteket. Isten adott Neked világosságot, de nem fogadtad el. Az út, amin jársz, szégyent hoz Isten ügyére. Magatartásod illetlen és nem keresztényhez méltó. Amikor már mindkettőtöknek aludnotok kellene, akkor egymás társaságában vagytok és egymás karjaiban, majdnem egész éjszaka. A gondolataid tisztábbak, szentebbek, emelkedettebbek és nemesebbek voltak? Világosan láttad a kötelességet – jobban szeretted Istent és az igazságot?

Barátsággal:

Ellen G. White

2. levél

1880. január 12.

Kedves William!

Ma reggel korán felkelteni. Veled kapcsolatban nem tudok nyugodni. Isten megmutatta nekem az ügyedet. A Menny naplója kinyílt előttem, én pedig olvastam az életedről szóló feljegyzéseket.

Nagyon keserű elítélést vonsz magadra azzal, hogy saját ítéletedben bíztál, és saját bölcsességed szerint jártál el, elutasítva Isten szavát, megvetve szolgájának figyelmeztetéseit, tanácsát. Veszedelembe vivő utadon jársz kitartóan és konokul, ami miatt az igazság útjáról gonoszul beszéltek és lelkek vesztek el, akik üdvözülhettek volna a Te közreműködésed által.

Még sokkal többet mondhatnék Veled kapcsolatban, de jelenleg ennyi elég. Olyan hálás voltam, amikor véget ért a látomás és rájöttem, hogy ez nem a jelen valóság, és még tovább tart a próbaidő. Most arra szólítalak fel, hogy ne habozz, és ne játszadozz többé az örökkévaló dolgokkal!

Azzal áltatod magad, hogy becsületes vagy, pedig nem vagy az. Eddig is, és még mindig Te magad forrasztod össze magatartásoddal azt a Carollal kapcsolatos láncot, ami a legsanyarúbb rabságban fog tartani. Isten hangját elvetetted, Sátán hangjára figyeltél. Úgy viselkedsz, mint akinek elment a józan esze, és miért? Egy lányért, akinek nincsenek elvei, akinek egyetlen igazán szeretetre méltó tulajdonsága sincsen, büszke, féktelen, akaratos, megszenteletlen, türelmetlen, önfejű, akiben nincs természetes érzelem, meggondolatlan. De ha teljesen szakítanál vele, nagyobb esélye lenne, hogy meglássa önmagát, és megalázza szívét Isten előtt.

Egy fiatalember életében mindig kritikus idő, amikor elszakad az otthon befolyásától és bölcs tanításaitól és új színre lép, nehéz próbák elé. Ha akaratlanul vagy saját döntése következtében veszélyes helyzetbe kerül, és Istentől várja az erőt – szívében Isten szeretetét ápolva – Isten ereje megőrzi attól, hogy meghajoljon a kísértés alatt, hiszen Isten helyezte a megpróbáltatások közé.

Milyen nagy a különbség József esete és ama fiatalemberek esete között, akik szemmel láthatóan erőszakkal törnek be az ellenség területére, kitéve magukat Sátán heves támadásainak.

Az Úr felvirágoztatta Józsefet, de éppen a jómód kellős közepén érte a legnagyobb csapás. Urának a felesége erkölcstelen asszony volt, aki arra serkentette, hogy a pokol felé vegye az útirányt. Vajon József hajlandó lesz jelleme erkölcsi aranyát egy romlott asszony csábítása előtt meghódoltatni? Gondol arra, hogy Isten szeme rajta van?

A fiatalemberekre leselkedő kísértések közül kevés az, ami veszélyesebb vagy végzetesebb volna, mint az érzékiség, és ha meghajolnak előtte, akkor az örökkévalóságra nézve is határozottan rombolónak bizonyul, úgy a testre, mint a lélekre. Egész jövőbeni jóléte egy pillanat döntésén múlt. József nyugodtan a mennyre néz segítségért, kibújik megoldott felsőruhájából, kísértője kezében hagyva azt. A szentségtelen szenvedély helyett szemét megvilágítja az eltökélt elhatározás, és felkiált: „Hogyan követhetném el ezt a gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” Győzött. Elmenekült az elől, aki meg akarta babonázni, és megmenekült.

Alkalmad volt megmutatni, hogy vallásod vajon gyakorlati valóság-e. Isten és a szent angyalok színe előtt olyan dolgokat engedtél meg magadnak, amit embertársaid szeme láttára nem engednél meg. Az igaz vallás kiterjed minden gondolatra, áthatva a szív minden titkos gondolatát, hat a cselekedet minden rugójára, az érzelmek tárgyára és irányára, életünk egészére. „Istenem, Te látsz engem”, legyen ez a figyelmeztető szó, az élet őrizője. Megszívlelheted ezeket a leckéket. Tanulnod kell, és bár segítene ebben Isten! Ellen G. White

3. levél

Homellsville, New York

1880. szeptember 9.

Kedves William!

Nagyon szeretném, ha ezt az utolsó felszólításomat nem fogadnád olyan közömbösen, mint az előzőt. Ha nem fogadod meg, akkor ez lesz az utolsó felhívás, amit kapsz.

Majd meglátjuk, hogy folytatod-e elvakult utadat, vagy Carol is folytatja-e bűnvallása után azt, amit ő tett. Isten megmutatta nekem, hogy az ő terve a következő: nyíltan elismeri bűnét, majd a legpatetikusabb módon hat az érzelmeidre levelekben és szóban. Ismét magához vonzott, hogy együtt érezz vele és bátorítsd, Te pedig olyan gyönge voltál, olyannyira elvakult, hogy megint belegabalyodtál, de sokkal erősebben, mint korábban.

Isten megmutatta nekem, hogy éjjel órákon át az ő társaságában vagy. Te tudod a legjobban, hogy ezeket az órákat hogyan töltöttétek. Arra kértél, mondjam meg, hogy megszegted-e Isten parancsolatait. Kérdezlek Téged: Hát nem szegted meg? Mivel töltötted éjjelente az idődet, hosszú órákon át? A helyzeted, a magatartásod, az érzelmeid olyanok voltak, hogy szeretnéd, ha a mennyei könyvben mind fel lennének jegyezve? Olyan dolgokat láttam és hallottam, melyektől az angyalok elpirulnának.

Fiatalember nem viselkedhet így, mint ahogy Te viselkedtél Carollal, ha nem vagytok még házasok. Rendkívül meglepődtem azon, hogy ezt a kérdést nem látod tisztábban. Most azért írok Neked, hogy lelked üdvéért kérjelek, ne játszadozz tovább a kísértéssel! Törd meg gyorsan ezt a varázst, ami félelmetes lidércnyomásként borul Rád! Szakadj el tőle egyszer s mindenkorra, ha egyáltalán vágyakozol Isten kegyére!

Az az út, amelyen jársz, már elég volna ahhoz, hogy az emberek ne bízzanak többé Benned, mint becsületes emberben és keresztényben, és ha nem lennél Sátán megbabonázó hatása alatt, akkor nem tetted volna azt, amit megtettél. De most kétségek között vagyok Veled kapcsolatban, hogy vajon változtatsz-e a magatartásodon. Ismerem azt a hatalmat, ami bűvkörében tart, és szeretném, ha meglátnád és megéreznéd, még mielőtt túl késő nem lesz. Hajlandó leszel most teljesen változtatni, az utolsó kapcsolatot is megszakítani Carollal? Ő is hajlandó lesz ezt megtenni a maga részéről? Ha egyikőtök sem hajlandó erre, akkor vedd el feleségül azonnal, és ne hozz többé szégyent magadra és Isten ügyére.

Majdnem minden tekintetben jelentős mértékben kudarcot vallottál. Most pedig az életed hátralevő részében igyekezz visszaszerezni azt, amit elveszítettél. Hadd tartalmazzon a mennyei könyv más feljegyzést az életedről!

Isten áldjon meg! Ellen G. White

4. levél

1880. szeptember

Kedves William!

Örömmel vettem leveled, és örömmel olvastam, hogy elhatároztad, ott maradsz, ahol vagy, míg próbára nem teszed magad, vagy amíg le nem teszel Carolról. Örülök, hogy így érzel. Látod, nagyon határozottan és nyíltan írtam Neked, mert Isten így mutatta meg nekem az ügyet. Az irántad érzett aggodalmam késztetett arra, hogy úgy álljak az ügyedhez, mint ahogy Isten azt megmutatta, mint ami nagy veszélyt jelent. Nehéz lesz ezt így látnod, de tegnap éjjel azt mondtad álmodban édesanyádnak, hogy „ha valóban így áll a helyzet, teljesen fölösleges megpróbálnom, hiszen úgy is elbukom.”

William, én azt mondtam, hogy ha erős kitartással és eltökélt akarattal visszamész a már megtett úton és kiszabadítod magad Sátán csapdájából, akkor megmenekülsz a béklyóból, és szabad ember leszel. Jézus erejében erős akaraterőre van szükség ahhoz, hogy letörd a szokás hatalmát és elűzd a lelkek ellenségét, akit szívesen látott vendégként fogadtál olyan sokáig. Küldd el ezt a vendéget, és fogadd be Jézust, hogy beköltözzön lelked templomába! De Jézus nem osztozik a szíveden Sátánnal. Még ebben a késői szakaszban is képes vagy eltökélt erőfeszítésre, nem a saját erődből, hanem Jézus erejével.

Törjön össze szíved Isten előtt, és valld meg, hagyd el azokat a dolgokat, amelyek elválasztottak tőle! Ez a bűnbánat munkája, amit édesanyáddal kell kezdened. Soha nem jutsz a világosságra, ha ezt nem teszed meg. Semmit ne hagyj el, amit megtehetnél, hogy helyrehozd a rosszat, mert most érkeztél el a krízishez.

Most ér a megpróbáltatás, Isten próbára tesz. Ha tiszta aranyként kerülsz ki a próbából, akkor Isten felhasznál Téged. Ne legyél hitetlen, hanem higgy! A megpróbáltatásod pillanatnyilag nem örömteli, hanem fájdalmas lesz, de utána megtermi az igazság békés gyümölcsét. „Akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival, mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa?” (Zsid 12,6-7).

Most le kell ereszkedned mélyen a megaláztatás völgyébe! Úgy érzed, hogy hegyed rendíthetetlenül áll, és meg tudod tartani magad. De múltbeli tapasztalatod és jelenlegi helyzeted tiszta képet kell hogy adjon Neked az ember bűnösségéről, ami abból ered, hogy elfordult Istentől.

Nos, Drága Fiam, Krisztusért kérlek, többet ne folyamodj csaláshoz ebben a dologban! Az örökkévalóságért dolgozz! Ne tanakodj magadban, hanem törjön össze a szíved Isten előtt, különben kő szakad rád és porrá zúz!

Mit mondjak még Neked? Mit mondhatok? Azt akarom, hogy üdvözülj! Azt akarom, hogy tökéletesen állj Isten előtt!

Szeretettel üdvözöllek:

Ellen G. White

1880. 50. levél