Lehet egy hitetlen embernek rendkívüli az erkölcsi jelleme, de az a tény, hogy nem válaszolt Isten hívására és semmibe veszi a nagyszerű üdvösséget, elegendő ok arra, hogy ne köttessen ilyen frigy.
Időnként azt a kifogást említik, hogy a hitetlen fél kedvezően áll a valláshoz, és egy dolgot kivéve hogy nem keresztény mindenben olyan, amit egy társtól elvárhat az ember. A hívő józan ítélőképessége talán azt sugallná, hogy nem helyénvaló egész életre szóló szövetséget kötni hitetlen emberrel, mégis tíz esetből kilencben az ember kívánsága diadalmaskodik. Az oltár előtti eskü elhangzása pillanatában megkezdődött a lelki hanyatlás. Csökken a vallási buzgalom, az egyik erősség a másik után dől össze, míg végül mindketten egymás mellett állnak Sátán fekete zászlaja alatt. Még a menyegzői ünnepségen is a világ lelkülete diadalmaskodik a lelkiismeret, a hit és az igazság felett. Az új otthonban nem tartják tiszteletben az imádság óráját. A vőlegény és a menyasszony egymást választotta és elutasította Jézust.
A hitetlen fél először talán nem mutatja ki ellenállását az új kapcsolatban, de amikor a hívő a Biblia igazságára hívja fel házastársa figyelmét, és kéri, hogy fontolja meg, azonnal feltámad ez az érzés: Házasságot kötöttél velem. Tudtad, hogy ki vagyok. Nem akarom hogy zaklass. Mostantól fogva értsd meg, megtiltom, hogy a furcsa nézeteidről beszélj! Ha a hívő a buzgalom bármilyen jelét is mutatja hitével kapcsolatban, ez barátságtalanságnak tűnhet azzal szemben, akit nem érdekel a keresztény élet.4
Akik a házasság gondolatával foglalkoznak, mérlegeljenek minden érzelmet, és figyeljék a jellemfejlődés minden jelét azokban, akikkel sorsukat életreszólóan össze akarják kötni! A házassági szövetség felé vezető úton minden lépést a szerénység, egyszerűség, komolyság jellemezze, és az a komoly céltudatosság, hogy elnyerjék Isten tetszését, s dicsőséget szerezzenek Neki. A házasság kihat az egész életre, úgy ebben a világban, mint az eljövendőben. Az őszinte keresztény nem tervez olyasmit, amit Isten nem hagyhat jóvá.5