Az Ószövetség és az Újszövetség is a házassági kapcsolattal mutatja be azt a gyengéd, szent egységet, ami Krisztus és a Golgotán kiömlött vére árán megváltott népe között van.

„Ne félj” mondja, „mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és Megváltód Izráelnek Szentje”. „Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek” (Ésa 54,4-5; Jer 3,14). Az Énekek énekében halljuk a menyasszony szavát: „Az én szerelmesem enyém, és én az övé.” Az pedig, aki a népnek „tízezer közül is kitetszik”, így szól választottjához: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!” (Énekek éneke 2,16; 5,10; 4,7)8