Két ember megismerkedik, belehabarodik egymásba, és figyelmüket teljes egészében egymásnak szentelik. A józan ész vakká lesz, ítéleteiket félredobják. Semmiféle tanács vagy irányítás előtt nem hajolnak meg, ragaszkodnak a saját útjukhoz, tekintet nélkül arra, hogy mi lesz a következmény.

Az őket hatalmába kerítő rajongás olyan, mint egy járvány vagy fertőzés, ami megy a maga útján, és úgy tűnik, semmi sem vethet véget neki. Talán vannak körülöttünk, akik felismerik, hogy ha a házasságban a két fél összekapcsolódik, akkor ennek csak egész életre szóló boldogtalanság lehet az eredménye. De hiába a kérlelés és a figyelmeztetés. Egy ilyen egyezség következtében tönkre is mehet azok szolgálata, akiket Isten megáldana munkájukban. De ügyet sem vetnek sem az érvelésre, sem a rábeszélésre.

Eredménytelennek bizonyul mindaz, amit tapasztalt férfiak és nők mondanak. Erőtlenek ahhoz, hogy megváltoztassák vágyaik sugallatára hozott döntésüket. Elveszítik érdeklődésüket mindazon dolgok iránt, amik a valláshoz tartoznak. Teljesen belehabarodnak egymásba, elhanyagolják az élet kötelességeit, mintha azok jelentéktelenek volnának.

E lobogás varázslata alatt feláldozzák a tisztességet, és az ilyen személyek házasságát nem lehet Isten tetszésével megkötni. Összeházasodtak, mert a szenvedély sarkallta őket, és amikor elmúlik a kapcsolat újszerűsége, akkor kezdenek rádöbbenni, hogy mit is tettek. A fogadalom elmondása után hat hónappal érzelmeik változáson mennek át. A házassági életben mindketten többet tudnak meg a választott társ jelleméről. Mindketten felfedeznek hibákat, melyeket előszöri kapcsolatuk elvakultságában és oktalanságában nem vettek észre. Az oltár előtt elhangzott ígéretek már nem kötik össze őket. Az ilyen elhamarkodott házasságkötések következtében különélés, elválás és nagy zavar van az egyházban, még azok között is, akik magukat Isten gyermekeinek vallják.

Csak akkor jönnek rá, hogy hibát követtek el és veszélyeztették földi életük boldogságát és lelkük üdvösségét, amikor már túl késő. Nem ismerték el, hogy rajtuk kívül bárki is tudhatja, mit tegyenek, de ha elfogadták volna a tanácsot, megmenekülhettek volna évekig tartó aggódástól és fájdalomtól. De a tanácsot elvetették, mert elhatározták, hogy a saját útjukat járják. A szenvedély minden korlátot ledönt, amit a józan ész helyesnek ítél.11

Mérlegelj minden érzést, és figyelj annak jellemfejlődésére, akivel sorsodat össze kívánod kötni! Életed egyik legfontosabb lépése ez, amit éppen most készülsz megtenni, és nem szabad elhamarkodni! Amikor szerelmes vagy, ne vakon szeress!12

Remélem, van benned annyi önérzet, hogy abbahagyod az udvarlásnak ezt a formáját! Ha egyedül Isten dicsőségét tartod szem előtt, akkor körültekintő figyelemmel jársz el. Nem szenvedsz a szerelem érzésétől, ami elvakítaná tisztánlátásodat, hogy ne tudd felismerni: Isten milyen magas követelményt állított eléd, mint keresztény elé.13

Ellen White ebben a levélben több próbára tévő kérdést vet fel. Úgy tűnik, mindketten túl fiatalok és túlságosan éretlenek ahhoz, hogy a házasság gondolatával foglalkozzanak. Leírja az éretlenség néhány bizonyítékát is. A lánnyal az a probléma, hogy felszínes. A levélben Ellen White azt a kérdést boncolja, hogy igazi szerelem vagy csak bódulat az, ami összekapcsolja őket. Arra biztatja a fiatalembert, hogy messzire nézzen, és ne csak a jelenre gondoljon.

Salem, Oregon

1880. június 8.

Kedves John!

Nagyon sajnálom, hogy egyáltalán elkezdtél udvarolni Elizabeth-nek. Először is éretlen az izgalmad ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Úgy szólok hozzád, mint aki tudja, mielőtt a házasság tárgya birtokba venné gondolataidat, várj, míg valami fogalmat nem alkotsz magadról, a világról, s a fiatal nők viselkedéséről és jelleméről.

Elizabeth nem tudna felemelni téged. Hiányoznak belőle azok a rejtett erők, melyek fejlesztve, józan ítélőképességgel megáldott asszonnyá tennék, akiben megvolnának a képességek ahhoz, hogy az oldaladra álljon, és segítsen az élet küzdelmeiben. Hiányzik belőle a jellem ereje. Nincsenek mély gondolatai, és nincs olyan értelmi képessége, ami segítségedre lehet. Te csak a felszínt látod, és ez minden. Ha összeházasodnátok, hamarosan megtörne a varázs. Ha már nem lesz újdonság a házasélet, valós fényükben látod meg a dolgokat, és rájössz, hogy hibát követtél el.

A szerelem olyan szent érzés, amit csak kevesen ismernek igazán. Gyakran használt, de meg nem értett kifejezés. Az ösztön izzó parázslása, két fiatal egymás iránt érzett elragadtatása nem szerelem, nem érdemli meg ezt a nevet. Az igazi szerelemnek intellektuális alapja van, a szeretett lény mély, alapos ismerete.

Ne feledd el, hogy csak az ösztönös szerelem vak teljesen. Tárgya éppúgy lehet méltatlan, mint méltó. Parancsolj nyugalmat és hűvösséget az ilyen szerelemnek! Adj teret az őszinte gondolatoknak és a mély, komoly észrevételnek! Fontold meg, hogy érzelmeid tárgya az értelem és az erkölcsi nemesség mérlegén, magatartásában és kialakított modorában olyan-e, hogy büszkén mutatnád be apád családjának, s hogy választottadnak neveznéd-e az egész világ előtt!

Adj elég időt magadnak, hogy minden pontot megvizsgálj, és ne csak a saját ítéletedre bízd magad! Engedd, hogy szerető anyád, apád és bizalmas barátaid kritikai megjegyzést tegyenek választottaddal kapcsolatban! Ne hagyatkozz csupán saját ítéletedre, és ne végy feleségül olyan lányt, akiről úgy érzed, hogy értelmes és erkölcsi értékben gazdag apádnak és anyádnak nem válik becsületére!

Az olyan lány, aki közeledésével felhívja magára a figyelmet, mindig arra őgyelegve, ahol a férfinak észre kell vennie, ha nem akar udvariatlannak tűnni, nem az, akivel kapcsolatba akarsz kerülni. Társalgása közönséges és gyakran sekélyes.

Sokkal jobb egyáltalán meg sem nősülni, mint egy szerencsétlen házasságot kötni. De mindezekben a dolgokban kérd Isten tanácsát, légy nyugodt és vesd alá magad Isten akaratának, nehogy ragaszkodásod miatt az izgalom hevében alkalmatlanná válj a Neki való szolgálatra!

Csak rövid időnk van arra, hogy a jótettek kincsét elhelyezzük a mennyben; hát ne hibázz! Szolgáld osztatlan szeretettel Istent! Légy buzgó és szívből szolgálj! Példamutatásoddal segíts másoknak is kiállni Jézusért! A fiatalok nem is tudják, hogy befolyásuknak milyen nagy ereje van. Dolgozz a jelenért és az örökkévalóságért is!

Anyai szeretettel:

Ellen G. White

1880. 59. levél