Isten nem arra teremtette az embert, hogy egyedüllétben éljen, társas lénynek alkotta. Társtalanul még Éden szemgyönyörködtető vidéke és kellemes foglalatosságai sem nyújtottak volna tökéletes boldogságot az embernek, sőt az angyalokkal való érintkezés sem tudta volna betölteni a megértés és társ utáni vágyát. Nem talált hasonló természetű lényt, akit szerethet és aki viszontszereti.

Maga Isten adott társat Ádámnak. Gondoskodott „hozzá illő segítőtársról”, olyanról, aki egy lehetett vele szeretetben és megértésben. Isten az Ádám oldalából vett bordából formálta Évát, kifejezve ezzel, hogy Éva ne uralkodjék felettesként Ádámon, de Ádám se igázza le Évát mint valami alacsonyabb rendű lényt – Éva álljon Ádám oldalán, mint vele egyenrangú fél, akit férje szeret és védelmez. Mint a férfi része, mint csontjából való csont, testéből való test, legyen második „én”-je; mutasson ez arra a szoros egységre, gyengéd kötelékre, szeretetteljes ragaszkodásra, amely ezt a kapcsolatot jellemzi. „Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte: hanem táplálgatja és ápolgatja azt”; „annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, s lesznek egy testté” (Ef 5,29; 1Móz 2,24).

Isten rendezte az első menyegzőt. A házasság intézményének szerzője tehát nem más, mint a világegyetem Teremtője. „Tisztességes minden tekintetben a házasság” (Zsid 13,4) – ez volt Isten egyik első ajándéka, melyben az embert részesítette, és egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bűnbeesés után a Paradicsomból magával vitt. Ha az isteni alapelveket ebben a kapcsolatban elismerik és követik, akkor a házasság áldás, védi az emberiség tisztaságát és boldogságát, betölti az ember társigényét, nemesbíti testi, szellemi és erkölcsi erőit.1

Amikor a Teremtő összekapcsolta Ádámot és Évát a házasság kötelékében, a jövőre utalva így szólt: „Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté” (Ef 5,31) – Ádám minden utódjának is szólt ez.

Amit maga az Örökkévaló Atya jelentett ki, az az embernek a legmagasabb áldást és fejlődést biztosító törvény.2